rök ellen háborút viselend, évenként 100 ezer aranyat igért 1). Az ajánlatot Ulászló elfogadta s hogy a török ellen a rendeket is háborúra birja, 1500 tavaszán országgyülést hirdetett. A nemesség a háborútól nem volt idegen, de segedelmét csak azon feltétel alatt ajánlotta meg, ha szabadságának sérelmei megorvosoltatnának. Ismét folytattatott tehát a mult években megkezdett átalakítás, s a gyülés 15dik napján következő érdekes törvények hirdettettek ki:

1. Az országtanács és főtörvényszék ezután négy egyházi s négy világi urból és tizenhat, mind a négy kerületből választandó, nemesből álljon, ugy azonban, hogy rendesen csak fele legyen ezen egymást felváltandó tagoknak jelen a királyi udvarnál. Ezen tanácsosok az országgyülésen minden harmadik évben ujra választassanak. És ekkép, bár a többi főrendűek sem zárattak ki az országtanácsból a közép nemesség rendesen még is tulnyomó hatalmat nyert mind abban, mind a főtörvényszéken; mi üdvös hatásu leendett az országra, ha a kormány e mellett a gazdagsága által hatalmas, féktelen oligarchiát megkorlátolni s az alkotott törvények végrehajtását szigorúbban eszközleni képes volt volna. De épen az volt e kornak legnagyobb hibája, hogy a gyönge kormány az alkotott, czélszerű törvényeknek tekintélyt szerezni erőtelen volt; és ennél fogva, bár az aristocratia a törvényalkotásban győzedelmeskedett, diadala még is csak irott áldás maradt, mellyet a fékezetlen oligarchia az életben kinevetett.

2. Nevezetes még a honvédelem tárgyában alkotott törvény, mellyben a banderiumok iránt 149Sban tett határozat azon kivétellel ismételtetett, hogy a nemesek osztályából még

Tubero, Schwandtnernál : 2, 263.

tiz udvari tiszt (Aulae regiae familiares) 1), a meddig szolgálatban vannak, telekkatonáikat, a főrendek módjára, saját zászlóik alatt vezethessék az ország védelmére, s ennél fogva a jobbágyok hadi adóját (a közönségesen 20 fillért tett dicát) is önmagok kezeljék.

Ezeken kivül még az igazságszolgáltatás tárgyában is számos igen czélszerű törvények alkottattak. Végre pedig az elhalt Szapolyai István helyébe nádorrá Geréb Péter választatott.

Ámbár a nemesség a török háborúra segedelmet nyujtani ajánlkozott, a király és Bakacs érseknek még sem volt szándéka a török ellen jelentékenyebb hadmenetet intézni, hanem csak annyira határozták folytatni a háborút, hogy Velencze a királytól az évenkénti 100 ezer aranyat meg ne tagadhassa, Bakacsnak pedig a titkon megigért bíbornoki méltóságot kieszközölje. De a háború megkezdését maga a frígyről értesült török is szükségessé tette. A bosnyai pasa ösz elején Jaiczát ostrom alá vette. De a temesi ispánnal és szörényi bánnal egyesült Corvin Jánostól nagy veszteséggel megveretett 2). Ulászló ezen igen megörült, mert ez évre leróva lenni hitte Velencze iránti tartozását; sőt még a következő (1501ki) évben is munkátlan vala, bár a pápa neki a háború folytatására 40 ezer aranyat, Bakacsnak pedig

1) Ezen tisztviselők, kik e korban, ugy látszik hadi tisztek voltak s a többi udvari tisztektől már czimök által is megkülöuböztetnek, 1500 óta personae speciales néven is fordulnak elé emlékeinkben. L. Kovachich: Sylloge dec. Comit. 1, 243. 308. 355. Liber Ration. Ludor. II. Engelnél: Monum. Ungar, 213. Kovachich Formulae Solem. Styli: számos helyeken, 2) Istvánfy: Lib. IV, 30,

bíbornoki kalapot küldött 1). A királyt 1503ban egészen Candalei Anna franczia herczegnövel őszhó 29kén kötött házassági szövetsége s a királyné koronázása foglalta el. Becsületét azonban ez évben is megváltotta Corvin János, ki a menyekzői ünnepélyek alatt Som Józsa temesi ispánnal egyesülvén, Bolgárországra tört, Bodont megvette s egész KisNikápolyig kalandozott. Visszatértében pedig a nagy martalékon felül számos szerb családot hozott magával, s telepített le a temesi bánságban 2). De Velenczének mind ez keveset használt s a Signoria 1503ban a szultánnal békét kötött. Ulászló az évdíjtól ekkép elesvén, pár hónap múlva Bajaziddal maga is hét évi fegyvernyugvásra lépett 3).

A béke helyreállván, a belvillongások is, egy részről az egyházi és világi rend, másról az oligarchia és királyság közt ismét megkezdettek. Ulászló, ki már menyekzője táján is több egyházi s világi uraktól pénzt kölcsönzött, mellyért azután az ország veszedelmére egy vagy más királyi jövedelmet és jószágot zálogosított el, olly szegénységtől nyomattatott, hogy már asztalát is alig volt képes költséggel ellátni. Hogy kincstárán segitsen, 1504ki sz. György napra országgyülést hirdetett *); addig is, mig a rendek az adó fölemelését megengednék, az országtanács javaslatára több vármegyében pénzsegedelmet szedetett. A gyülésen mi

1) U. o. 29.

2) U. o. 31. de az évet 1502re kell igazítani. 3) Pray Annal. 4, 305.

*) Ulászló 1503ban is tartott országgyülést; de bár olly szegény volt már, hogy, miként Slechta titoknok irja, ha az ügyek meg nem fordúlnak, talán magát az országot is kénytelen elhagyni, s bár nyilván megmondatott, kik legyenek e bajok okai, ö még is,,csak száját sem nyitá fel, hogy bajain segítsen". a gyülés eredménytelenül oszlott szét Kovachich: Suppl. ad Vest. Comit. 2, 303.

után a Geréb Péter halála által megürült nádori hivatal Perényi Imre elválasztatása által betöltetett, a financzügy került szőnyegre. Bornemisza János kincstárnok hitelesen előmutatta, mikép egyedül a végvárak ellátása s a tiszti banderiumok évenként 144878 aranyba kerülnek 1); minél fogva lehetetlen volna a királynak eddigi jövedelmeiből a hon védelmén felül még udvarát is ellátni. S midőn ezen a rendek meg nem nyugodnának, elémutatta a végvárak és tiszti banderiumok Mátyás korabeli költségjegyzékét, mi, bár azóta a végvárak szaporodtak, csak 43 ezer aranynyal tett kevesebbet 2). De a rendek mind e mellett sem akarták az adót fölemelni; sőt igen rosz néven vették, hogy a király némelly megyékben előlegesen pénzt szedetett, szemére vetették, hogy annyiszor s annyi adószedőket küld a megyékre, mikép ezek magok nagy részét föleszik az adónak; megróvták azon országtanácsi tagokat is, kik a királynak ezen előleges adószedést javasolták és saját javaikat az alól kivétették ; végre pedig elhatározták, hogy hitszegés és becstelenség bűnével rovassanak meg s bünhesztessenek azon megyék, mellyek ezután olly adót fizetnének, mellyet nem az országgyülés vetett ki, valamint ellenben azok is, mellyek az országosan kivetett adót rendesen nem fizetnék. Hogy azonban a honvédelem költségei megcsökkenjenek, ugy látszik, azt javasolták a királynak, hogy, miután a törökkel békét kötött, a végvárakban kevesebb zsoldost tartson; nehogy pedig ebből a hazára veszély származzék, azt határozták, hogy mind a zászlós főpapok, mind azon egyháziak, kik tizedeikből zsoldosokat állítani kötelesek, vitézeiket mindig készen tartsák, hogy azokat szükség idején tüstént a királyi hadba küldhessék.

1) U. o. 310.

2) U. o. 805.

6. §. Corvin János halála. Szapolyai János törekvései, a királyi székre magának utat törni. Az udvari és Szapolyai párt viszálkodásai.

Még ugyanazon (1504ki) évben meghalt, 35 éves korában, a szelid erkölcsei s a török háborúkban szerzett harczdicsősége által közkedvességet nyert Corvin János herczeg Frangepán Beatrix nejétől két gyermeket, Kristófot és Erzsébetet hagyván maga után. Jószágai egy részének, miután Kristóf fia is nem sokára meghalt, az 1490ki egyezés szerint a királyra kell vala szállani. De Szapolyai János és anyja Hedvig, tescheni herczegné 1), reá birták Corvin özvegyét, hogy Erzsébet leányát Szapolyai Györgynek eljegyezze; minek következtében a felek elhatározták, hogy Corvin jószágai Beatrix halála után a fiatal párra szálljanak. A király azonban az uj bánokat olly parancscsal küldötte Horvátországba, hogy a herczeg ottani jószágait lefoglalják. De az özvegy ellentállott, és megegyeztével a Szapolyai család, több jószágait mindjárt kézhez vette 2). A király ezen ügy elintézésére 1505 elején országgyülést tartott 3), mellyen azután a Corvin özvegyének a Szapolyai családdal kötött házassági s örökösödési szerződése megerősíttetett, a király pedig a hatalmas Szapolyai-párttól az özvegygyel olly egyességre lépni kényszeríttetett, minél fogva a kérdéses jószágoknak csak egy része jutott a kir. kamrára 53).

1) Imádságát Hedvig naponként azon óhajtással szokta volt végezni: vajha az isten neki azon örömet megadná, hogy fiát még életében láthassa a királyi széken.

2) Katona: 18, 411.

3) Kovachich: Suppl. ad Vest. Comit. 2, 329. Pray: Hist. R. H. 2, 538. d) alatt.

4) L. Ulászló levelét Katonánál: 18, 414,

3) Erzsébet, Szapolyai György jegyese nem sokára meghalván,