egyéb e'félét. Ha már a' dudvát meg

دور

hagyod nőni, úgy nem nőhet a' borsó, és igy nem kapsz eggy csepp borsót se. Érted-e?"

,,Óh én dolgozni fogok!"—,,Jó, jó, azt cselekedd: ha hogy nem tudnád, mint kell vele bánni, kérdezd-meg a kertészt, az meg fogja mutatni. Itt van a' kerted' kúlcsa, hogy azt bézárhasd." Burkárd elméne, 's a' gyermek futkosott új birtokában, kiáltozott örömében, és nézegé a' maga fájit, ha nem láthatna-e már rajtok valami kis gyümölcskét,

Ez jól ment eggynehány napokig; mig a' dolog új vólt, 's hire sem vólt a' dudvának. De végre ellepé az a' borsót és szamóczát, a' babot és kolompírt.,,Lajos!" monda az atyja; „a' te kertedben több a' gyom,

mint a hasznos plánta." A gyermek "A kitépett eggy két fűvet, 's megint úgy vólt, mint elébb.

Eggy tál borsó feljöve az asztalra. Mindnyájan ettek; Lajos eggy darab kenyeret kapott.,,Nincs még neked borsód, Lajos ?" kérdé az atyja. „Oh igen; nekem is van már eggy kevés.",,No tehát főzess te is magadnak eggy keveset." A' gyermek felugrott, eggy kendőt tele szedett borsóval, 's az atyjához vitte. Töltsd-ki! ihon eggy tál.“ A'gyermek azon remény mellett, hogy a' maga borsóját fogja enni, elfelejté az asztalon lévőt, megevé a' kenyerét, kiraká a' maga borsóját, 's két óra mulva nagy örömmel meg is evé azt. Az atyja megintette: ,,Lajos! a' te kerted rosz karban van; nézzed esak, melly teljesek az én borsójim,

a' tiéd pedig csupa gyom."-,,Holnap a' tiédből hozok magamnak, Atyus!",,Éppen nem! én ez idén esak a' magam a' Mami és Nagymami' 's a' cselédek' számokra valót ültettettem. Te lásd, hogy boldogúlsz. Megmondtam jó előre, hogy nem lessz borsód." De lett; mert Lajos pontban mindenkor tele hozá a' kendőt borsóval, mellyet az atyja borsó kertjében szedett. A' Kertész rajta kapta: „Ha, ha! itt a' borsótolvaj!" Az atyja oda érkezett, 's megmagyarázá néki, hogy a' lopás helytelen dolog. A' gyermek nem fogá azt meg. Ismét lopott, 's két nap múlva az ő kertje és az ahoz vezető út el vala sövényelve, a’nagy kert' ajtaja pedig bézárva. Már most, csak kenyeret kapott a gyermek, és semmit egyebet kenyéren kivűl,

a mellyet valóban könnyes szemekkel eddegélt, 's a' mi a' két asszony' szívét megrepeszté.

Burkárd meglátogatá Lajost a' kertben, figyelmetessé tevé őtet a hibákra, és új módokat javasla a' rossznak megorvoslására. Gyermekségek! azt mondja erre valaki: 's még a' mellett pénzbe is kerülnek. Dee' gyermekségek Lajost önnállóvá 's munkássá tevék. Eggy napszámost fogadott felébe, és igy meglehetősen helyre jött a' dolog.

Nagyanyó ugyan egész csendeskén elosont ollykor ollykor az asztaltól eggy tányérka borsóval a kötője alatt; de Burkárd nyomba követé őtet, csupa angyali béketűréssel déltől estig nála maradt, úgy hogy az öreg kéntelen vala hat óra' folyásáig a' tányér borsóval a' kötője

alatt, a legalkalmatlanabb helyhezletben maradni, és mind a' mellett is hosszas fáradtsága után utól kapattatni és kinevettetni.

Burkárdnak magának sem vala komolány czélja, hogy a' fiját kertmivelésre kénszéritse, hanem hogy őtet munkássá tégye, isméreteit gyarapítsa, főképen pedig, hogy a' Tulajdon eránt jókor becsületet szerezzen benne; és ez el is sült. Igy már télre vólt a' gyermeknek eggy rakás gyümölcse, mellyből élni láttatott, 's valóan ez által igen korán meggyökerezék a gyermekben a függetlenségnek's szabadságnak érzete, és nem csak gyümölcstelen szánakozás, mellynél egyebet más gyermekekben nem lehet gerjeszteni a' szegények eránt, hanem a' jótékonyságnak nemesbb érzete: mert a` gyer