Oldalképek
PDF
ePub

Még kinosbb vala néki, hogy Lajos olly bizonyosnak tartotta, hogy ó Márit elveszi. Csak eggyszer kérdezte volna tőle: „Talán csak hiv vagy hozzá? elveszed?" úgy legalább szólhatott volna ellene valamit, vagy kijelenthette volna kétségét. De ha Lajos körül volt, 's va lamit kezdett akadozya beszélni, mindég azzal szakasztotta-félbe Lajos:,,Héj csak Mári itt legyen, csak ő feleséged legyen!" 's ez ellen nem lehetett szólni semmit. Szellhof tehát hagyá magát a' tajtékzó folyamtól vitetni. Valóban keményen meg is vólt büntetve hivtelenségeért. Végre elérkezék ama rémitó nap, mellyen a' titoknak ki kelle nyilvánúlni. Jetti az atyjával eggyütt eljöve Szellhofhoz, 's Berghórn ebédre hivatá őket.,,Ugyan az Istenért, csudálatos ember," mondá százszor is Jetti azon a' reggelen Szellhofnak: „mi baja magának? Valóban, szinte elhiteti velem, hogy terhére va

[ocr errors]

gyok!" Szellhof megcsókolá a ke zét eggy szegény bűnös ábrázzal, melly Jettit még inkább bosszantá, Szellhof eggyik szobából másikba szaladgált, körmeit rágta, legalább tudósitani akará Jettit, hogy magát el ne árúlja, 's igy folya-el a' fontolgatás és kéteskedés között egy-gyik óra a' másik után, 's a' Szellhof szorongása minden minútával nevekedik.

Tizenkettőt üte. Oda nyújtá Jettinek reszkető karját: eggy szót sem szólla út közben, bár mennyit kérdezte is Jetti. Bélépének Berghórnnál a szobába. Lajos meghajtá' magát és Szellhofhoz röpüle. Szellhof izzada szorongásában. Lajos általellenben üle Szellhoffal, Berghorn pedig Reiman Kisasszony mellett. Szellhof alig nyúla az ételhez, 's a' tányéron vájkála.,,No Berghorn Úr," mondá a' Haditanácsnok,,én Kegyednek Tisztartót szerzettem; most pedig azt akarom jelenteni az Úr

nak, hogy én semmit sem csinálok félen; mert eggyszersmind Tisztartónét is ajándékozok az Úrnak. Az én leányom a Szellhof' mátkája.“ Berghórn, a' kinek történetből semmit sem szólt Lajos Mári felől, meghajtván magát, Henriettére tekinte. Henriette elpirúlt: Szellhof halottsárga lett, Lajos pedig eggy tekintetett Henriettére vetett, 's majd eggyet merő szemekkel Szellhofra. Lehetséges-e az?" kérdé ő Henriettét megilletődött szózattal. Berghórn elkacczantá magát. „Igen is, jó fiú!" monda ó,,,lehetséges, és te késő jössz! Hijjába, ismét tovább kell menned, szegény fiú !" Hogy ezt megértsük, tudnunk kell, hogy Henriettének volt valami hasonlatossága Rózához, a mi pedig Lajosnak eggyszerre szemébe tűnt. Midón először látta Henriettét, megálla előtte, égő tekintetekkel szemlélé őtet, 's a' mint az megszóllalt, még rosszabbúl lett a dolog, mert

még szavának hangja is hasonlított a Rózáéhoz. Lajos epedő tekintettel járúla Henriettéhez, megfogá annak kezét, és olly tűzzel szorítá azt ajkaihoz, melly mind Jettinek, mind Berghórnnak szemébe tuut. Mert gyakran látta ó Lajost leányok' tár· · saságában, és csudálta az ő közömbösségét és hidegségét. Most pedig igy látta őtet, és e' kérdést:,,Le hetséges-é az?" az ő szokott termé szetességének tartá, mellyel kijelenté a maga bosszúságát, hogy az a' leány, a' ki néki annyira tetszett, már Jegyes.

,,Szegény fiú !" elkezdé újra Berghórn eggy kis szűnet múlva, melly alatt Szellhofra veté tekintetét: ,,a barátod elődbe vágott, és ez nem barátság, úgy e bizony? Hijába, te szenvedésre születtél, kedves fijam! bocsásd-meg! bocsásd-meg azt neki! a' leány nagyon szép!" Lajos, a' ki csak az utólját hallotta, monda hidegen:,,az nem mentség, kedves

Atyám, teljességgel nem!" Minden nevetett, csak Szellhof és Lajos nem. Lajos felálla és hirtelen elhagyá a szobát. Haraggal futott végig eggyszer kétszer szobáján. Nem tudta mire határozni magát. Először ugyan ismét azonnal vissza akart menni az ebédlőbe, és Szellhofnak az ő Mári eránt való hívtelenségét nyilván szemére hányni. Majd ismét Berghórn juta eszébe. Berghórn egy vétket sem gyűlölt rettenetesebben, mint valamelly leány eránt való hív telenséget. Százsor is kijelenté magát az eránt Lajosnak, és mindenkor lángoló szemekkel beszélt arról. A dolog' fundamentoma az ő régi történetében vólt. Szellhof nem volt még forma szerént béiktatva a' Tisztartóságba, 's Lajos érzé, hogy megrontaná Szellhofot, ha a' Berghórn' jelenlétében vetné neki szemére az ő vétkét. Abban a' pillantatban bélépe Berghorn a' Lajos' szobájába. „Ugyan, kedves fijam, hova lettél?

« ElőzőTovább »