lyet felülhaladni nem lehet; a maga nemében legje- | val fölmetsz, megkezd. Felvágni az egész kenyeret. lesebben. Felvágni a kereksajtot. 3) Bemetél, bemetsz. Felvágni a nevét a padra, fára. 4) Az útban mély nyomokat csinál. A társzekerek felvágják az országutat. A marhák felvágják a vizenyős mezőt. 5) Valakinek farát bottal, korbácsesal, vesszővel stb. megveri. Felvágták a tolvaj gyermekeket. Néha önhatólag tulajd. ragu névvel használják, s am. felüt, felcsap valakinek vagy valaminek. Felvágni katonának.

FELÜLİR, (felül-ír) ösz. áth. 1) A beírt hely vagy sorok fölé ír valamit. A latin szöveget felülírni, a magyart pedig alul. 2) Az eredeti zálog-öszvegen | túl még bizonyos pénzmennyiséget beszámít. FELÜLIRAT, (felül-irat) ösz. fn. Irat, mely a beirott hely vagy sorok fölött áll.

FÉLÜLMÚL, (félül-múl) ösz. áth. Bizonyos mértéken túl ér valamit, bizonyos tekintetben jelesebb, derekabb másoknál. Ezen mü felülmúlja minden

1

mely tehernek, munkának teljesítés végett, illetőleg, áth. Vérttel fölfegyverez, fölszerel. Fölvértezni a nekötelességnek, hivatalnak, szolgálatnak stb. elfo-héz lovasokat. V. ö. VÉRT. gadása.

FELVÁLLALÓ, (fel-vállaló) ösz. fn. Személy, ki valamely terhet, munkát magára vesz, valaminek teljesítésére ajánlkozik.

FELVALLÁS, (fel-vallás) ösz. fu. Valamely fekvő birtoknak, különösen nemesi jószágnak hiteles helyek és személyek előtt örökös eladása. Örökös felvallás. (Fassio perennalis).

FELVALLÓ, (fel-valló) ösz. fn. Személy, ki

valamit felvall. V. ö. FELVALL.

FELVÁLT, (fel-vált) ösz. áth. 1) Bizonyos nemü pénzt más nemüvel, de ugyanazon értéküvel fölcserél. A forintot krajezárokra felváltani. Az ezüstöt aranynyal felváltani. 2) Valamely működésben másnak helyébe áll; tehertől mást fölment, s ő veszi azt magára. Az örök bizonyos időben felváltják egymást. Válts fel!

FEL- v. FÖLVÉS, (fel- v. föl-vés) ösz. áth. Vésüvel vagy vésü formáju éles eszközzel fölmetsz, bemetsz valamit. A pecsétre felvésni a nevet. V. ö. VÉSÜ.

FEL-, jobban : FÖLVÉSZ, (föl-vész) ösz. áth. 1) Alant, földön heverő tárgyat fölemel. Fölvenni a leesett könyvet. Vedd fel, ha elejtetted. 2) Az elhagyott vagy szolgálat, hivatal nélküli embert magához fogadja. Fölvenni a szegény árvát. Szolgálatba, hivatalba fölvenni valakit. 3) Valamely ruhát felölt. Fölvenni a dolmányt, mentét, palástot, köpenyt. 4) Valamit kölcsön vesz vagy akármily pénzt használatul magához vesz. Ötven ezer forintot vett föl a takarékpénztárból. Minden tökéjét fölvette. 5) Valamit nehezteléssel fogad. Nem kell minden csekélységet fölvenni. 6) Visszaható névmással egészségi vagy pénzbeli, gazdasági, vagy más állapoti tekintetben emelkedik, gyarapodik. nak. 7) Valamit példa vagy elv gyanánt eléhoz, melyNémely kereskedők fölveszik magukat, mig mások buk

FELVÁLTÁS, (fel-váltás) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit v. valakit felváltunk. Pénz felvál-ből valamit megfejteni akarunk, de ami még tökéletása. Örök felváltása.

FELVAN, (fel-van) ösz. önh. Nem fekütt le, talpon van. Egész éjjel felvoltam. Jobban fenvan. FELVÁNSZOROG, (fel-vánszorog) ösz. önh. Vánszorogva fölkel vagy fölmegy valahová. Felvánszorogni az ágyból. Oly gyönge, alig bír felvánszorogni az első emeletre. V. ö. VÁNSZOROG.

FELVARR, (fel-varr) ösz. áth. 1) Valamit varrva fölerősít, felszorít valahová. A zsinórt, sujtást felvarrni a nadrágra. A gombokat felvarrni a dolmányra. 2) Valamit varrva vagy varrásra felhasznál. Felvarrni minden fonalat, selymet, czérnát. Felvarrni egy vég posztót, vásznat. V. ö. VARR.

FELVASAL, (fel-vasal) ösz. áth. Bizonyos menynyiségü ruha vasalását bevégzi. A mosónő felvasalta az üngöket és kendőket. V. ö. VASAL.

FELVÁSÁROL, (fel-vásárol) ösz. áth. Holmi árukat megvesz, megvásárol. A kereskedők felvásárolták a piaczra hozott gabonát.

|

tesen megállapítva nincsen. Vegyük fel, hogy a csillagok mind megannyi világtestek, melyek saját lakókkal

bírnak.

FEL-, jobban : FÖLVET, (föl-vet) ösz. áth. 1) Valamit magasra vet, és pedig függőleges irányban, s ez által különbözik a feldob igétől, mely íves vonalban szállít fel valamit. A kövecsekre játszó gyermekek fölvetik a kövecseket. 2) Lőpor vagy más eszköz által levegőbe röpít, felszakaszt. Fölvetni a kősziklákat puskaporral. Fölvetni a bástyákat. 3) Fölemel, fölnyit. Fölvetni a szemeket az égre. 4) Valamely ruhát csak úgy függőleg magára vesz. Fölvetni vállra a dolmányt, mentét, palástot. 5) Mondják az ágyról, midőn az ágynemüket felrakják, fölhelyezik reá, midön felbontás után ismét öszverakják. Vesd föl az ágyat. 6) Visszaható névmással: valamire felrugaszkodik. Fölveti magát a lóra, kocsira. 7) A kártyát fölvetni, azaz szinénél fogva megmutatni. 8) Felszámít valamit.

FEL- v. FÖLVÉTEL, (fel- v. föl-vétel) ösz. fn. Cselekvés, vagy inkább végrehajtott tény, mely szerént valamit v. valakit fölveszünk. V. ö. FELVESZ. Cselédek felvétele. Pénz felvétele stb.

FEL-, jobban: FÖLVER, (föl-ver) ösz. áth. 1) Verve valamit fölerősít, felszorít. Fölverni a lovakra a patkókat. Fölverni a vasat a kocsira. Fölverni a zárt az ajtóra. Ellentéte lever. 2) Feltör. Fölverni a boros pinczéket. 3) Csapkodva, verve feldagaszt. Föl- FEL-, jobban : FOLVETÉS, (föl-vetés) ösz. fn. verni a tésztát, a tojás fehérét. 4) Árverésnél kelleté Cselekvés, midőn valamit fölvetünk, e szónak minden nél többet igér. Fölverték az ócska bútorokat vagy bú- értelmében. Ágy, kártya fölvetése. Köszikla fölvetése. torok árát. 5) Felriaszt, fölkelni kényszerít. Fölverni | Adósságok, jövedelem fölvetése. V. ö. FELVET. valakit álmából. 6) Buja tenyészés által valamit elborít. A taraczkfű fölverte földeinket, a nád réteinket. FEL-, jobban : FÖLVEREKEDIK, (föl-verekėdik) ösz. k. Nagy erőködéssel, fáradsággal fölemelkedik, feljut valahová, fölvergődik. A rosz úton alig birtunk fölverekedni a hegyre.

FEL, jobban: FÖLVETÖDIK, (föl-vetődik) ösz. belsz. Belső erőszaktól hajtva magasra vetődik. Felvetődik az alágyujtott löpor erejétől a köszikla. V. ö. VETÖDIK.

FEL-, jobban: FÖLVETTET, (föl-vettet) ösz. mivelt. Alulról működő erő által eszközli, hogy valaFEL-, jobban: FÖLVERGÖDIK, (föl-vergődik) mely szilárd test magasra vetődjék. Lőporral fölvetösz. k. 1. FELVEREKĖDIK.

tetni a bástyafalakat.

797

FELVEZET-FELVILÁGOSÍTÁS

FELVILÁGOSODÁS-FELVIRAD

798

FEL-, jobban: FÖLVEZET, (föl-vezet) ösz. | nek felfoghatóvá tevése; kétes értelemnek eloszlatááth. Magasabb helyre vezet. Fölvezetni a vakot a lép- sa; a dolog mibenlétének megfejtése. V. ö. FELVIcsökön. Az idegen utasokat fölvezetni a királyi várba. LÁGOSÍT.

V. ö. VEZET.

FEL, jobban FÖLVEZETÉS, (fol-vezetés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valakit magasabb helyre

vezetünk. V. ö. VEZET.

FEL- v. FÖLVILÁGOSODÁS, (fel- v. föl-világosodás) ösz. fn. Tulajd. ért. homálynak, sötétségnek closzlása. Átv. ért. az észnek azon állapota, midőn az eszmék zavarából kibontakozik, midőn a dolgokról helyes fogalmai vannak. V. ö. FELVILÁGOSODIK.

FEL- v. FÖLVIDÁMÍT, (fel- v. föl-vidámít) ösz. áth. Valakit komoly vagy szomorú kedély állapotból vidám kedvre gerjeszt, jó kedvüvé tesz. FEL- v. FÖLVILÁGOSODIK, (fel- v. föl-viláFEL- v. FÖLVIDÁMÍTÁS, (fel- v. föl-vidámí-gosodik) ösz. k. 1) Tulajd. ért. a homály, sötétség tás) ösz. fu. Cselekvés, illetőleg hatás, mely valakit eloszlik valamiről. Gyertyagyujtatkor felvilágosodik a vidámá tesz. sötét szoba. 2) Átv. ért. felvilágosodik az ész, midőn a tárgyakat egymástól megkülönbözteti, midőn a dolgokról helyes fogalmak keletkeznek benne. Felvilágosodik a dolog, midőn úgy tünik fel elménkben, mint valósággal van; midőn nincsenek róla hibás eszméink; midőn tudomásra jön stb.

FEL- v. FÖLVIDÁMÚL, (fel- v. fól-vidámúl) ösz. önh. Komoly vagy szomorú lelki állapotból vidám kedvre derül. V. ö. VIDÁM, VIDÁMÚL.

FEL V. FÖLVIDÁMULÁS, (fel- v. föl-vidámulás) ösz. fn. A kedélynek azon kellemes állapotváltozása, midőn komorsága vagy szomorúsága eltünvén, vidámmá leszen.

FEL- v. FÖLVIDÍT, (fel- v. föl-vidít) ösz. áth. 1. FELVIDÁMÍT.

FEL- v. FÖLVIDÚL, (fel- v. föl-vidúl) ösz. önh. 1. FELVIDÁMÚL.

FEL- v. FÖLVIDULÁS, 1. FELVIDÁMULÁS. FEL- v. FÖLVIGYÁZ, (fel- v. föl-vigyáz) ösz. önh. Valamire különös gonddal ügyel, figyelmét bizonyos tárgyra szegezi. A nevelő felvigyáz növendékére. Az éjjeli örök felvigyáznak a boltokra, házakra. V. ö. VIGYÁZ.

FEL- v. FÖLVIGYÁZÁS, (fel- v. föl-vigyázás) ösz. fn. Szemmel tartó ügyelés, melynél fogva valakire vagy valamire vigyázunk. Szoros, gondos fölvigyázás.

FEL- v. FÖLVIGYÁZAT, (fel- v. föl-vigyázat) ösz. fn. Elv. ért. tény, köteleség vagy jog, melynél fogva valamire felvigyázunk. Felvigyázat alatt tartani a gyanús személyeket. A házat örök felvigyázatára bízni. V. ö. FELVIGYÁZ.

FEL- v. FÖLVILÁGOSODOTT, (fel- v. föl-világosodott) ösz. mn. Átv. ért. a tárgyak felől helyes fogalmakkal biró; kinek elméje a bölcsészet által ki van müvelve; alapos tudományú. Felvilágosodott férfi, század.

FEL- v. FÖLVILÁGOSODOTTSÁG, (fel- v. föl-világosodottság) ösz. fn. Az észnek azon tulajdonsága vagy állapota, midön fel van világosodva. V. ö. FELVILÁGOSODOTT.

FEL- v. FÖLVILÁGOSÚL, (fel- v. föl-világosúl) ösz. önh. Benső működés által, mintegy önerejé böl világossá lesz. Használják elv. ért. Sok fürkészés, kutatás, olvasás, tanulás által felvilágosul az emberi ész.

FEL- v. FÖLVILLÁMLIK, (fel- v. föl-villámlik) ösz. k. Villámolva, villám alakban feltünik, villámként fellobban. Felvillámlik az elsült puskapor. Felvillámlanak a harczosok fegyverei. V. ö. VILLÁMLIK.

FEL- v. FÖLVILLAN, (fel- v. föl-villan) ösz. önh. Hirtelen támadó és elmuló fényben feltün. Átv. FEL- v. FÖLVIGYÁZÓ, (fel- v. fól-vigyázó) ért. felvillan valamely eszme, gondolat, midőn hirteösz. fn. Tisztviselő személy vagy szolga, kinek kötelen, véletlenül, előgondolat nélkül támad. V. ö. VILlessége valamire fölvigyázni.

FEL- v. FÖLVILÁG, (fel- v. föl-világ) ösz. fn. Általán minden, mi a földön felül vagy föld felett van, ellentétül az alvilágnak.

FEL- v. FÖLVILÁGOSÍT, (fel- v. föl-világosít) ösz. áth. 1) Tulajd. ért. homályos, sötét testet világossá tesz. A nap felvilágosítja a félföldet. A lámpa felvilágosítja a sötét börtönt. 2) Átv. ért. az ész homályát eloszlatja, vagy valamely homályos eszmét úgy fejteget, hogy felfoghatóvá legyen. A tudományok felvilágosítják az embereket. Az értelmes oktató felvilá gosítja az elvont tanokat. V. ö. VILÁGOS.

LAN.

FEL v. FÖLVILLANÁS, (fel- v. föl-villanás) ösz. fn. A világosságnak, fénysugárnak hirtelen fel

tünése és elmulása.

FEL- v. FÖLVILLÁZ, (fel- v. föl-villáz) ösz. áth. Villahegyre felszurdal, villával fölszed, felgyüjt. Felvillázni a tálból a csuszát. Felvillázni a renden fekvő szénát.

FELVINCZ, mezőváros Erdélyben, Aranyos székben; helyr. Felvincz-en, —re, —ről.

FEL- v. FÖLVIRAD, (fel- v. föl-virad) ösz. önh. 1) Homály, sötétség, fényre, világosságra váltoFEL- v. FÖLVILÁGOSITÁS, (fel- v. föl-vilá-zik; különösen, éj után a nap fénye feltünik. Szogosítás) ösz. fn. 1, Tulajd. ért. a homályos sötét test- kottabban megvirad. Már felviradt, menjünk dolgoznek világossá tevése. 2) Átv. ért. az ész homályának ni. 2) Átv. ért. felébred, álmából felkel. V. ö. VIeloszlatása, vagy valamely homályos, elvont esziné- | RAD.

FEL- v. FÖLVISZ, (fel- v. föl-visz) ösz. áth. 1) Emeltebb, magasabb helyre visz. A sas felviszi a zsákmányt fészkébe. A sátán felvitte Urunkat a hegyre. 2) Valamely ügyet alsóbb bíróság elől felsőbb elé terjeszt. A pert a megyei törvényszéktől felvinni a királyi táblához. 3) Átv. erkölcsi ért. Felvitte Isten a dolgát, am. jó állapotra fölsegítette.

FEL- v. FÖLVITORLÁZ, (fel- v. föl-vitorláz) ösz. áth. és önh. 1) Vitorlával felkészit. Felvitorlázni a tengeri hajót. 2) Átv. ért. vitorlás hajón fölfelé megy. Fe vitorlázni az éjszaki tengerre.

FELVÍZ, puszta Nógrád megyében; helyr. Felvíz-en, -re, -ről.

FEL- v. FÖLVIZSLAT, (fel- v. föl-vizslat) ösz. áth. Vizsla módjára felkutat, fölkeres, felfürkész valamit.

FELVON, (fel-von) ösz. áth. Magasabb, emeltebb helyre von valamit. Szekeret, szánt felvonni a

dombra. V. ö. VON.

FELVONÁS, (fel-vonás) ösz. fn. 1) Cselekvés, melynél fogva valamit magasra, emeltebb helyre vonunk. 2) Szinműnek egy-egy főrésze, minthogy elćadás alkalmával az előfüggönyt minden ily főrész előtt felvonják. Első, második, harmadik felvonás. V. ö. FELVON.

gasabb, emeltebb helyre vontat. Felvontatni ökrökkel a fenyüszálakat a folyópartra. Lovakkal felvontatni a gabonás hajókat Györbe. V. ö. VONTAT.

FELZABÁL, (fel-zabál) ösz. áth. Zabálva, azaz éhes barom módjára mohón föleszik, fölemészt valamit. Emberről csak megvetőleg, és a'só beszédmódban használják.

FELZABLÁZ, (fel-zabláz) ösz. áth. Zablára fog, zablával fölszerel, fölszerszámoz. Felzablázni a paripát. A befogott lovakat felzablázni.

FELZABOLÁZ, (fel-zaboláz) ösz. áth. 1. FEL

ZABLÁZ.

FELZAJDÚL, (fel-zajdúl) ösz. önh. Zajra fakad, zajt emel. Felzajdúl a lázongó néptömeg.

FELZÁR, (fel-zár) ösz. áth. Valaminek zárát felnyitja. Felzárni az ajtót, kaput. V. ö. ZÁR.

FELZÁRÚL, (fel-zárúl) ösz. önh. Valaminek zára felnyílik. Felzárulnak a kapuk, szekrények.

FELZAVAR, (fel-zavar) ösz. áth. Valamit úgy fölkever, hogy zavarossá legyen. Felzavarni a vizet. V. ö. ZAVAR, ZAVAROS. Átv. ért. valamely ügyet rendetlenségbe hoz, bonyolodottá tesz; csendet, békét, nyugalmat felháborít.

FELZAVARÁS, (fel-zavarás) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg keverés, turkálás, melynél fogva valamit tulajd. vagy átv. értelemben felzavarunk.

FELZAVARODIK, (fel-zavarodik) ösz. k. Zavarossá lesz, fölkeveredés által sürüvé, homályossá változik. Mondjuk híg testekről. Felzavarodik a víz, bor.

FEL-, jobban: FÖLZENDÍT, (föl-zendít) ösz. áth. Zajos mozgalomra felizgat, felingerel, különösen, országtani ért. a fejedelem vagy törvényes hatóság, elöljáróság ellen másokat felbujt. A föld népét holmi áligéretekkel fölzendíteni a nemesség ellen. V. ö. ZENDÍT.

FEL-, jobban: FÖLZENDÍTÉS, (föl-zendítés) ösz. fn. Zajos mozgalomra izgatás, a fejedelem vagy általán a felsőség ellen felingerlés, felbujtás.

FEL-, jobban : FÖLZENDÜL, (föl-zendül) ösz. önh. Zajos mozgalomra fakad; fejedelme, elöljárósága ellen feltámad, zajt üt. Fölzendülnek az izgatott népek.

FELVONÁSOS, (fel-vonásos) ösz. mn. Szinmű- FEL-, jobban: FÖLZENDÜLÉS, (föl-zendülés) vet illetőleg am. egy vagy több felvonású. Négy, ötösz. fn. Zajos mozgalom a nép között; a fejedelem felvonásos szomorú játék. vagy törvényes hatalom ellen daczoló fölkelés. FELZET, (fel-z-et) fn. 1. FÖLZET. FÉLZÖLD, (fél-zöld) ösz. mu. Zöldes, kevéssé zöld, világos zöld.

FELVONÓ, (fel-vonó) ösz. mn. 1) Cselekvőleg: ami vagy aki valamit felvon. 2) Szenvedőleg: ami úgy van elkészítve, hogy fel lehessen vonni. Felvonó híd. | Felvonó kapu.

FELVONOGAT, (fel-vonogat) ösz. gyak. áth. Holmit egymás után felvon. Kötélen felvonogatni padlásra a lisztes zsákokat.

FELZÖRÖMBÖL, (fel-zörömböl) ösz. áth. Zörömbölve fölver, fölriaszt, fölkerget. Az egymást üző kocsik felzörömbölik az alvókat. V. ö. ZÖRÖMBÖL FELZÚDÍT, (fel-zúdit) ösz. áth. Zúgó mozgaFELVONT, (fel-vont) ösz. mn. Ami fel van lomra felizgat, azt teszi, hogy felzúgjon. A szélvész vonva, fölfeszítve, magasra vont. Felvont puskasár- | felzúdítja a tengert. Izgató beszéddel felzúdítani a nékány. Felvont ivideg. Felvont csapóajtó. pet törvényes elöljárói ellen. V. ö. ZÚG, ZÚDÍT. FELVONTAT, (fel-vontat) ösz. áth. Vonómar- FELZÚDÍTÁS, (fel-zúdítás) ösz. fn. Zúgó mozhák, vagy más emberek segedelme által valamit ma-galomra izgatás, felháborítás.

FELZÚDÚL, (fel-zúdúl) ösz. önh. Zúgva fel háborodik, felindúl, ellene szegül valakinek. Felzúdúl a tenger. Felzúdúlnak az izgatott népek.

FELZÚDULÁS, (fel-zúdulás) ösz. fn. Zúgó hanggal párosult mozgalom. Tenger felzúdulása. Átv. ért. elégületlen, boszús, elkeseredett népnek zúgással egyesült ellenszegülése, fölkelése.

FELZSÁKOL, (fel-zsákol) ösz. áth. Valamit zsákra szed, zsákokba feltakarít. Felzsákolni a kiásott burgonyát, a felszórt gabonát.

FELZSOMBIKOL, (fel-zsombikol) ösz. áth. 1.

FELHANCSIKOL.

FÉM, (fe-em) 1) elvont gyök fémlik igében és származékaiban; 2) újabb időben önállólag főnévül is kezd használtatni; tt. fém-ét. Érez, minden idegen elemektől megtisztított állapotban véve, tehát egyszerü, fényes, nyujtható, s különös hév- és berzvezetési képességgel biró test, milyenek az arany, ezüst, vas, réz stb. (Metallum).

FÉMDÉK, (fe-em-dék) fn. tt. fémdék-ét. Újabb időben a latin metalloid magyar elnevezésére ajánltatott, sőt alkalmazásba is vétetett, de nem szeren. csésen; mert,fémdék' a fémhez némileg hasonló testet jelentene,,metalloid vagy máskép,ametallum pedig oly elem, mely a fémek sajátságaival nem bír. FÉMLIK, (fe-em-l-ik) k. m. féml-étt, htn. -eni. Ragyog, mint fém vagy akármily fényes test. V. ö. FÉNYLIK.

magát. Öszvetételei: befen, kifen, megfen, öszvefen, szétfen. Származékai: fene, feneget v. fenyeget, fene kedik stb.

FENCSEL, (fen-cs-el) kics. gyakoritó áth. m. fencsel-t. Gyakran és aprósan fen. Fencsel-kencsel. FENCSÉREZ, (fen-cs-ér-ez) áth. m. fencséreztem, ―tél, —étt. L. FENCSEL.

FENCZ, (fen-cz) fn. tt. fencz-et. Csíkos vonás az állati bőrön vagy növény héján. V. ö. FANCZ. Rokon vele: von, vonz.

FENE, (1), (fen-e) mn. tt. fenét, tb. fenék. Åtv. ért. am. fen-ő, ami fegyvert, körmöt, fogat fen mások

ellen, azaz vad, vérengző, pusztító, kegyetlen, fenekedő. Fene vad, fene állat, fene bogár, fene ember, fene természet, fene rüh, fene rák.

Rokonságok, a következő szót is ide értve, a török fena (rosz), hellen porn, póvos (ölés, gyilkosság) stb.

FENE, (2), (1. föntebb) fn. Általán az állati testen rágódó, s azt lassan-lassan emésztő kóranyag, seb, melyet máskép ráknak neveznek. Farkas fene, holt fene. A nép szájában igen is forgó kifejezés, mely gyakran legczifrább és tréfás elnevezéseket kap, mint: fitty fene, vizen kullogó fene, kadarkuti fene, apró fene, fias fene. Egyen meg a fene kenyér nélkül v. olyan apróra, mint a mákszem. Egyen meg a magad fenéje. Fene húzzon ki a gyepre stb.

FENEGET, (fen-ég-et) áth. és gyakor. mult.

FEN, (1), FÉN v. FÖN, (fé-n v. fö-n) ih. mely-feneget-tem, tél, ett. 1) Tulajd. ért. valamit ben az n betü bizonyos magasságon (fé) létezést, gyakran fen. Fenegetni a kardot, a kaszát. 2) Átv. helyben maradást jelent, ellentéte: len (le-n). Na-ért. a haragnak, boszúnak bizonyos jeleivel ijeszget, gyobb nyomatosság kedveért kettős n-t is fölveszen : s mintegy boszuálló vagy büntető fegyvert fen valaki fenn, mint len nyomatosabban lenn, vagy t betüvel ellen. Veréssel, börtönnel, halállal fenegetni a gonoszmegtoldatik: fent, lent, minthogy mind az n, mind a tévőt. A második értelemben szokottabb fenyeget. t helyet kimutató képzők. Egyébiránt széphangzat

fenye.

GET.

:

FENÉGETŐDIK, (fen-ég-et-ő-d-ik) 1. FENĖ

GETŐDZIK.

V. ö. FENY elvont gyököt. Így fene is tájdivatosan : okából a kettőztetésnek akkor van inkább helye, ha FENÉGETÉS, (fen-ég-et-és) fn. tt. fenègetés-t, vagy magánosan áll, például ott fenn v. fent, vagy pedig ha az öszvetételnél magánhangzó jő utána, pl. tb. -ek. Cselekvés, melynél fogva valakit fenegefennáll v. fentáll, fennül v. fentül, ellenben : fenma-tünk. Fenegetéstől félni vagy nem félni. V. ö. FENÉrad, fentart. Ezen kérdésre hol? felelvén meg, ugyan oly helyragos neveket vonz, melyek e kérdésre válaszolnak, pl. Fenn a hegyen; fenn a várban. Fenn Lajosnak udvarában. (Vörösm.). Különbözik a fel szótól, a mennyiben fen mint mondók, helyben (magasban) maradást, nyugvást, fel pedig (magasba, magasra) mozdulást, mozgást jelent, miként származásaik is mutatják (fe-l v. fe-el, és fe-n v. fe-en); innét különbözők: feláll és fennáll, feljár és fenjár, fellát és fenlát, felrepül és fenrepül, felül és fennul stb.

A helyesirást illetőleg (fen vagy fön), ezen szóra is épen azon megjegyzések állanak, melyeket fel

szónál érintettünk.

FEN, (2), áth. m. fen-t. Szilárd testet csiszolás, dörzsölés, köszörülés által élesít. Kést, kaszát, sarlót fenni. Igen feni a bicskáját. (Km.) Átv. ért. fogát fenni valakire v. valamire. Hanghasonlat miatt néha am. ken; innen: ken fen, keni feni, öszvekente fente AKAD, NAGY SZÓTÁR II. KÖT.

FENÉGETŐDZÉS, (fen-ég-et-ö-d-z-és) fn. tt. fenegetődzés-t, tb. -ek. A boszuvágy kitörése, midőn valakit fenegetünk. V. ö. FENEGET, FENEGETÖDZIK.

FENÉGETŐDZIK, (fen-ég-et-ő-d-z-ik) belsz. m. fenegetődz-tem, -tél, ött. htn. fenégetődz-ni v. -eni. A boszuálló harag bizonyos jeleire kifakad, vagyis kijelenti, hogy valakit akármily rosz tette miatt megbüntet, megtorol. Val vel ragu neveket vonz. Veréssel, halállal fenegetődzik.

FENÉGETŐZÉS, FENÉGETŐZIK, 1. FENÉ

GETÖDZÉS, FENÉGETŐDZIK.

FENÉK, (fen-ék, ami fenödik, t. i. valamely test alsó része, mely az alatta szilárdul állóhoz, pl. földhöz fenődik vagy nyomódik; rokonságok a latin

51