761

BORVÁLU-BORZ

BORZ-BORZADOZÁS

762

BORVÁLU, (bor-válu) ösz. fn. A borsotúnak | szókkal rokonítható, melyek magasságot fejeznek ki, egyik része, válu formára kivájt fa, melyen a kisaj- mint: torlik, torony, orom, morj, stb. tólt must a kádba foly.

BORVÁM, (bor-vám) ösz. fn. Vámdíj, melyet a ki- vagy bevitt boroktól fizetni kell.

BORVÁSÁR, (bor-vásár) ösz. fn. 1) Borok árulására s vevésére kitűzött hely és idő. 2) Borvétel, borok bevásárlása.

BORVÁSÁRLÁS, (bor-vásárlás) ösz. fn. Áruba bocsátott borok vevése, beszerzése bizonyos áron.

BORVĖRĖS, (bor-vėrės) ösz. mn. 1) Olyan szinü, mint a veres bor. 2) Borhimlős, rezes, kupreczes. Borveres orr, pofa.

BORVÉTEL, (bor-vétel) ösz. fn. L. BORVÁ

SÁRLÁS.

BORVÉVÉS, (bor-vévés) ösz. fn. L. BORVÁSÁRLÁS.

BORVEVŐ, (bor-vevő) ösz. fn. Aki borokat vásárol. Szüret után jelenkező borvevők. Hazai, külföldi borvevők.

BORVIRÁG, (bor-virág) ösz. fn. 1) Turós, nyálkás fehér anyag, mely a borok fölszinén fejlődik ki, midőn tisztán nem tartatnak, vagy annak idején föl nem töltetnek. 2) Az arczot kiverő borszeplő, borhimlő, kuprecz. 3) Növényfaj a fűnemű bajnóczák közől; levelei csonkatollas-szárnyasak, alul fehér molyhosak; virági bogernyősek, gyökere rojtos. Máskép: legyező fű vagy legyező bajnócza. (Spiraea ulmaria).

BORVIRÁGOS, (bor-virágos) ösz. nm. Amit borvirágok lepnek. Borvirágos borok. Borvirágos orr,

arcz.

"A kocsmáros beh haragos, hajja ha! Mert az orra borvirágos, hajja ha!"

Gúnydal.

BORZ, (2), (bor-z); fn. tt. borz-ot. Emlős állat, hosszu hegyes orral, kurta erős lábakkal, hosszu, kemény tüskékkel, melyeket féltében vagy haragjában fölmereszt. Fajai: közönséges borz, máskép: tüskés disznó; torkos-, mosó-, öves borz. Öszveakadt hörcsök a borzzal azaz, két hirtelen haragú, berzenkedő ember. Km. Törökül porszuk, francziául blaireau.

BORZ, (3), falu Bihar megyében; helyragokkal: Borz-on, ra, -ról.

BORZA, (1), BORZAFA, lásd BODZA, BOD

ZAFA.

BORZA, (2), (bor-z-a) fn. tt. borzát. Müller szerint kétlaki úszóállat, melynek egész testét tüskék borítják, de hasán úszószárnyai nincsenek. (Hystrix, Diodon.)

BORZAD, (bor-z-ad) önh. m. borzad-tam, -tál, -t vagy ott. Valamely nagy veszélylyel meglepve fenyegető tüneményre, behatásra annyira megfélemlik, megretten, hogy bőre kimerevedik, s haja szálai fölállanak. Borzadék, midőn a feneketlen mélységet megpillantottam tátongni lábaim alatt. Borzadok tőle. Elborzadtam bele. Egész valójában fölborzadni, megborzadni. Jelenti néha az undorodás és utálat legfőbb fokát. Borzadok, ha ezen undok embert látom. V. ö. a félelem különféle nemeire és fokaira vonatkozókat: Ijed, Rezzen, Retten, Rémül, Szörnyed, Irtózik. V. ö. BORZ, (1).

BORZADALMAS, (bor-z-ad-al-om-as) mn. tt. borzadalmas-t, tb. -ak. Ami borzadalmat okoz, félelmes volta által egész valónkat megrázó, hajmeresztő. Borzadalmas látvány. Borzadalmas helyzet, veszély.

BORZADALOM, (bor-z-ad-al-om) fn. tt. borzadalmat. Megrázó kellemetlen érzés, mely nagy veszedelemnek vagy undok, utálatos tárgynak véletlenül meglepő benyomásából ered. Borzadalommal szemlélni a sziklafelé csapdosott, s bizonyosan összezuzandó tenBORVÍZ, (bor-víz) ösz. fn. Erdélyiesen am. ás-geri hajót. Пly szörnyű kegyetlenséget, veszélyt csak halványos, érczes savanyúvíz. V. ö. BOR, fn.

BORVITEL, (bor-vitel) ösz. fn. Borszállítás szekéren, hajón stb. borfuvar.

BORY, 1. BORI.

lani is borzadalom.

BORZADÁLY, (bor-z-ad-ály) fn. tt. borzadály-t,

BORZ, (1), (bor-z). 1) Elvont törzs, melyből tb. -ok. L. BORZADALOM. borzad, borzaszt, borzogat, stb. származnak. Jelenti az állati bőrnek, szőrnek, hajnak fölmeredését, melyet félelem, undor, vagy harag szokott okozni. Legköze

BORZADÁLYOS, (borz-ad-ály-os), 1. BORZA

DALMAS.

BORZADÁS, (bor-z-ad-ás) fn. tt. borzadás-t, tb.

BORZADOZ, (bor-z-ad-oz) gyak. önh. m. borzadoz-tam, -tál, —ott, par. -z. 1) Folytonos, vagy meg-megújuló rettenés, iztózás következtében háta borsódzik, hajszálai fölmerevednek. 2) Valamitől folytonosan undorodik. 3) Nagy hideg miatt egész testében reszket, didereg.

lebbi rokona a vékonyhangu berz, börz, mint a ber-ok. A meglepő s erős hatásu rettenés, és irtózás zen, berzeg, bérzenkedik vagy börzen, börzög, börzön- azon neme, melytől az ember teste borsódzik, s haja ködik szók törzse; továbbá mint kedélyhang rokon- fölmerevedik. ságban áll ezen r gyökhangu kedélyszókkal: berreg, remeg, retten, reszket, irtózik stb. s idegen nyelvek közöl a latin horreo, hirsutus, finn hirmustaa gyökei és a szanszkrit brais vagy brés, a görög qoicow (Rost szótára után: rauch sein, sich sträuben; schauern, schaudern stb. tehát a,borz' törzs minden magyar jelentésével is egyezik: borzas lenni, felborzadni; elBORZADOZÁS, (bor-z-ad-oz-ás) fn. tt. borzadoborzadni stb.) Ikerítve: torzonborz, mintegy föltor-zás-t, tb. ok. Nagy félelem, irtózat, undorodás minyosodó s fölmerevedő szálu. Torzonborz bajusz. Men-atti remegés, a bőrnek borsódzása, s a hajszálak felnyiben fölmeredésre vonatkozik, azon r gyökhangu állása.

BORZAG, BORZANG, a honti palóczoknál am. földi bodza. Somogyban : csete. L. BODZA.

BORZALMAS, (bor-z-al-om-as) mn. tt. borzalmas-t, tb. ak. Ami borzalmat okoz, borzalommal tölt el. Borzalmas tűzveszély. Borzalmas jajveszéklés. V. ö. BORZALOM.

BORZALOM, (bor-z-al-om) fn. tt. borzalm-at. A megrettenésnek, irtózatnak valamivel kisebb foka, mint borzadalom. L. ezt.

BORZALOMKÖLTÖ, (borzalom-költő) ösz. mn. Ami borzalmat okoz, a maga nemében rendkivül rettentő, irtóztató. Borzalomköltő látvány, kegyetlenség, vérontás.

|

BORZASZTÁS, (bor-z-asz-t-ás) fn. tt. borzasz tás-t, tb. ok. Cselekvés, illetőleg hatás, mely által valakit vagy valamit borzasztunk. V. ö. BORZASZT. BORZASZTÓ, (bor-z-asz-t-ó) mn. tt. borzasztó-t. Szörnyü félelmet gerjesztő, hajszálmeresztő, irtóztató. Hajunk szálát felborzasztó káromkodások. Pázmán P. Borzasztó szerencsétlenség történt. Borzasztó látvány, kegyetlenség, kinzás.

BORZASZTÓAN,BORZASZTÓLAG(bor-z-asz-tó-an, bor-z-asz-t-ó-lag) ih.Borzasztó módon, irtóztatóan. Borzasztóan forgatta szemeit. Borzasztóan ordított kinjában. A köz nyelvszokás néha csekélyebb dolgok nagyítására is használja. Borzasztóan piszkos, mocskos. BORZAVÁR, falu Veszprém megyében; helyr.

Borzavár-on,
―ra, -ról.
BORZAZ, (bor-z-az) áth. m. borzaz-tam, -tál,
―ott, par.
-z. A rendes, sima állapotban levő hajat,
szőrszálakat, tollakat torzosan fölkeveri; gubanczoz,
borzassá tesz.

BORZAMAT, (bor-zamat) ösz. fn. A bornak sajátságos íze, szaga, illata, melyből annak eredeti fa- | ját, korát, finomságát, szeszét megitélik a hozzáértők. BORZAS, (bor-z-as) mn. tt. borzas-t vagy ―at, tb. -ak. 1) Fésületlen, simítatlan hajú, kinek haja szálai rendetlenül öszvekuszálva állanak, fölmerevednek. Borzas fejű. 2) Holmi tollas, szőrös, hajas testekről szólva am. gubanczos, bozontos, kóczos. Bor-lat bőre nyers, vagy kikészített állapotban, mely esőzas pokrócz, posztó, szürkelme. Borzas kalap, guesma. ellenes létére vadász- és uti táskáknak igen czélszerű. Rokon hozzá különösebben a latin hirsutus, finn pör- BORZDERES, (borz-deres) ösz. mn. Olyan szür

röinen.

BORZÁS, (1), 1. BODZÁS.

BORZBÖR, (borz-bőr) ösz. fn. A borz nevü ál

keségű, mint a borz.

BORZEB, (borz-eb) ösz. fn. Apróbb faju, de BORZÁS, (2), falu Kraszna megyében és Er- erős, jobbára fekete eb, hosszukás keskeny derékkal, délyben; helyr. Borzás-on, —ra, —ról. és kurta lábakkal, mely a borzak fölkutatására használtatik. Máskép: tacskó.

BORZASAN, (bor-z-as-an) ih. Borzas alakban, fésületlenül, bozontos fürtökkel; gubanczosan, boczérosan, kóczosan. Borzasan, mosdatlanul, pongyolán járni.

BORZASGALAMB, (borzas- galamb) ösz. fn. Házi galambfaj, melynek tollai borzasak, bozontosak. BORZASHAL, (borzas-hal) ösz. fn. Lásd CSE

PÜHAL.

BORZASÍT, (bor-z-as-ít) áth. m. borzasít-ott, par. —s, htn. —ni vagy ―ani. Borzassá tesz; haját, szőre szálait, tollait stb. föltorzítja, bozontossá, gubanezossá, kóczossá teszi. Negédességböl borzasítja haját.

BORZASÍTÁS, (bor-z-as-it-ás) fn. tt. borzasítás-t, tb. ok. Cselekvés, midőn valaki borzassá tesz valamit.

BORZASODIK, (bor-z-as-od-ik) k. m. borzasodtam, -tál, —ott. Haja, szőre, tollai borzasakká lesznek, föltorzulnak; gubanczosodik, kóczosodik, bozontosodik. Borzasodik a fésületlen hagyott haj. A beteg tyúk tollai borzasodnak. Á visszásan kefélt posztó szálai borzasodnak.

BORZASZKODIK, (bor-z-asz-kod-ik) k. m. borzaszkod-tam, —tál, ott. 1) Félelem, vagy hideg miatt egész testében folytonosan borzadoz. 2) Tollait borzasan fölmeregeti. Borzaszkodik a beteges madár. Borzaszkodnak a viaskodó kakasok.

BORZLAK, 1. BORZLYUK.

BORZLYUK, (borz-lyuk) ösz. fn. Tekervényes fölalatti üreg, melyet a borz, buvó- és lakhelyül készít magának.

BORZOGAT, (bor-z-og-at) áth. m. borzogat-tam, -tál, ott. 1) Félelem, irtózat, undorodás, vagy hideg valakit remegtet, rázkódtat. Borzogatja a csömör, a harmadnapos láz, a kemény hideg. 2) Valamit gubanczossá, kóczossá teddcgel. Haját borzogatja.

,,Szép állat a liba, magát megmossa,

Tollait orrával felborzogatja." Népdal. BORZOGATÁS, (bor-z-og-at-ás) fn. tt. borzogatás-t, tb. ok. Remegtetés; rázkódtatás.

BORZOL, (bor-z-ol) áth. m. borzol-t. L. BORZAZ. BORZON, (bor-z-on) fn. tt. borzon-t, th. -ok. Növénynem az öthímesek seregéből és kétanyások rendéből; ernyője többnyire sugárzó, középen virágrugó; szirmai begöngyölödöttek, csorbák; gyümölcse soros sertékkel borzas, honnan a neve. Virága verhenyes fehér. (Caucalis). Fajai: nagyvirágu—, vigály—, szárnyas-, kétágu-, teleki-, mezei-, cseplesz borzon. BORZONCZ, (bor-z-on-cz) fn. tt. borzonez-ot. A menyétek neméhez tartozó állatfaj, melynek rövid és tárt fülei, fehér szőre, hegyes orra és vörnyeges szemei vannak.

BORZASZT, (bor-z-asz-t) áth. m. borzaszt-ott, htn. BORZONG, (bor-z-on-og) önh. m. borzong-tam, ―ni vagy —ani. 1) Irtózásba ejt; úgy elrémít, meg-|-tál, ott, htn. -ni vagy -—ani. Félelem, irtózat, ijeszt valaki, hogy a haja szálai felállnak bele. 2) Bor- undorodás, vagy hideg miatt remeg, reszkedez, borzassá, gubanczossá, koczóssá tesz, zavar. Felborzasz- zadoz. Borzong a hátam. Fütetlen szobában az egész tani a kutya szörét, a posztó barkáját. testem borzong.

765

BORZONGÁS-BOSZ

BOSZONKODÁS-BOSZORKÁNY

766

BORZONGÁS, (bor-z-on-og-ás) fn.tt. borzongás-t, | kozik, utánzása- s némileg rokon bús szóval is: „Mi

tb. ok. Borzadozás.

BORZONGAT, (bor-z-on-og-at) áth. m. borzongat-tam, -tál, -ott. L. BORZOGAT.

koron jutottak volna egy nagy pusztában, reájok estveledék és eltéveszték az járt utat. Mikoron mindnyájan elboszúltanak volna rajta, kezdének az vitéz BORZONKODIK, (bor-z-on-kod-ik) k. m. bor- legények tétova futosni." Katalin prósai legendája. zonkod-tam, -tál, —ott. L. BÉRZÉNKÉDIK. Nagyobb nyomatosság végett az sz megkettőztetik bossz.

BORZOVA, falvak Szathmár és Torna megyében; másképen Borzsova; továbbá Erdélyben; helyragokkal: Borzová-n, —ra, —ról.

BORZSÁK, (bor-zsák) ösz. fn. Bőrből készített zsák, melylyel hordókba bort töltögetnek. V. ö. BORTÖMLŐ.

BORZSUFA, (bor-zsufa) ösz. fn. Czitromlével s czukorral készített sürü, sárgás borleves. (Chaudeau). Innen: borzsufás gombócz, ily borlevesben föladott finomabb tésztás étek neme. Utóbbi része: zsufa egyezik a német Suppe szóval.

BORZZSÁK, (borz-zsák) ösz. fn. Zsákforma erős háló, melynek vaskarikás keskenyebb végét a vadászok a borz- vagy rókalyukba dugják.

BOS, (1), BOZS, tompa vastag hangutánzó gyök. Származéka: bosog vagy bozsog. Rokona a kicsinyített értelmű bis vagy bizs, honnan biseg vagy bizseg. Keményebb előhanggal: pos vagy pozs, pis vagy pizs, posog vagy pozsog, piség vagy pizség.

Rokonai magashangon bősz, mint a boszusnak nagyobb fokozata, továbbá azon bös és péz gyökök, melyekből böstörködik és pézděrkedik származtak. Mind alaphangokra, mind érteményre nézve egyezik vele a német böse, török-perzsa bed. V. ö. BOSZÚ.

BOSZONKODÁS, (bosz-on-kod-ás vagy boszong-od-ás) tt. boszonkodás-t, tb. ok. A kedélynek haragos neheztelésre fölgerjedt állapota, midőn valamiért boszonkodik. L. BOSZONKODIK.

BOSZONKODIK, (bosz-on-kod-ik vagy boszong-od-ik) k. m. boszonkod-tam, -tál, -ott. Kedve ellen történt, bántalommal járó méltatlan dolog miatt haragoskodik, neheztel, evődik, mérgelődik, s visszatorlási vágyat forral. Boszonkodik, hogy mindent akarata ellen cselekesznek. Boszonkodni valakire. Minden csekélységért boszonkodni. Megboszonkodni, fölboszonkodni.

Elvont törzse boszong, melyből lett boszongodik, sa g átváltozván keményebb k-ra, boszonkodik, mint:

BOS, (2), falu Erdélyben; helyragokkal: Bos- | szorong-ból szoronkodik, torzong-ból torzonkodik, pirongon, ―ra, -ról.

BÓS, falvak Erdélyben; helyragokkal: Bós-on, ―ra, -ról.

BOSÁNY, KIS-, NAGY-, falvak Nyitra megyében; helyr. Bosány-ba, -ban, -ból.

BÓSÁS, (tyúk), hegyaljai tájszó bóbás azaz

bos helyett.

BOS-GYALAKUTA, 1. GYALAKUTA.

ból pironkodik, bérzéng-ből bérzenkedik, töpröng vagy töpreng-ből töprönködik vagy töprenkedik. Egyébiránt az egyhanguság kikerülése végett helyeselhető a boszankodik, boszankodás tájdivatos kiejtés is.

BOSZONT, (bosz-on-t vagy bosz-an-t) áth. m. bú-boszont-ott, par. —s, htn. —-ni vagy —ani. Valakit haragra, méregre ingerel, gerjeszt; olyasmit követ el, ami másnak kedve ellen van, akár anyagi, akár er

BOSNYA, Bosnia szóból eredett, önállólag nincs kölesi, akár szellemi tekintetben. Szóval, tettel boszonszokásban. L. BOSNYÁK.

BOSNYÁK, fn. tt. bosnyák-ot. Bosnyaország lakosa. Szoros ért. a déli szlávok egyik ágából való. Több családok neve, honnan a közmondás: Rá-rákezdi, mint bosnyák a tánczot.

BOSNYÁKORSZÁG, (Bosnyák-ország) ösz. fn. A török birodalom egyik európai tartománya, éjszakról az ausztriai tartományokkal határos.

BOSOG, BOSONG, (bos-og vagy bos-ong) önh. m. bosog-tam, -tál, -ott. Balaton mellékén am. súrü csapatokban tolakodva járkel, mozog, pezseg. Bosong a nép a vásárban.

BOSSZ, 1. BOSZ.

BOSSZANKODIK, BOSSZANT, BOSSZU, stb. L. BOSZONKODIK, BOSZONT, BOSZU, stb.

BOSTA, falu Baranya megyében; helyragokkal: Bostá-n, -ra, —ról.

tani valakit. Mondtam már, ne boszontsatok. Ha megboszontanak, jaj nekik. Tájejtéssel: boszant, boszint.

BOSZONTÁS, (bosz-on-t-ás) fn. tt. boszontás-t, tb. ok. Cselekvés, mely által más haragra gerjed, fölmérgelődik; kedélybántó ingerlés, izgatás. Mikor lesz már a sok boszontásnak vége? A boszontás minden embertől kitelik. Km. Tájejtéssel: boszantás, boszintás. BOSZONTÓ, (1), (bosz-on-t-6) mn. tt. boszontó-t, tb.-k. Általán, aki vagy ami boszont, ezen igének minden értelmében. Hazafiakat boszontó idegenek. Boszontó beszédek, czélzások. Boszontó állapotban élünk. Orrboszontó, tréfásan am. pordohány. S―ggboszontó szintén tréfásan frakk.

BOSZONTÓ, (2), helynév, máskép: BOZONTA. BOSZORKÁNY, fn. tt. boszorkány-t tb. -ok. Közönséges értelemben, a nép hiedelme szerint, bübájos nő, ki holmi babonás, varázserejű, szemfényBOSZ, elvont gyök, melynek származékai: bo- vesztő szerekkel mintegy természet fölötti csodás dolszú, boszúl, boszuság, boszont, boszonkodik, stb. Alap- gokat mivel, péld. förgeteget idéz, a tejet, vizet vérré értelme haragra gerjedés, neheztelés, visszatorlási változtatja, gyermekeket megigéz, stb. stb. A könnyen vágy valamely méltatlanság, bántalom miatt, legyen hivő együgyű nép leginkább undok vénasszonyokat az való vagy képzelt. Úgy látszik, a haragos ember czímez ezen névvel. Vén, tüskérevaló, pemeten, piszkitörő hangjának, mely fúvás- és sziszegésben nyilat-kafán myargaló boszorkány. Gellérthegyi, böjti (helye

767 BOSZORKÁNYJÁRÁS-BOSZORKÁNYNYOMÁS

BOSZORKÁNYOZ-BOSZÚÁLLÁS 768 BOSZORKÁNYOZ, boszorkány-oz) áth. m. bo

BOSZORKÁNYPER, (boszorkány-per) ösz. fn. Per, melyben valaki boszorkányságról vádoltatott. Mai időben boszorkánypert nem indítanak.

BOSZORKÁNYPILLE, (boszorkány-pille) ösz. fn. Vörös pettyekkel pontozott nagy éjjeli pillefaj, mely a méhesekben nagy kárt szokott okozni.

BOSZORKÁNYSÁG, (boszorkány-ság) fn. tt. | boszorkányság-ot. A babona szerént titkos bűvölés, ördöngös mesterség, boszorkányi mű. Boszorkányságot üzni. Valamely rendkivüli eseményt boszorkányságnak tulajdonítani.

sebben, büdi) boszorkány. Megvesztegették, belelőttek, megnyomták a boszorkányok. Szelidebb ért. népies | szorkányoz-tam, —tál, —ott, par. —z. A babona szenyelven, csintalan, dévaj, pajkos nö. Te kis boszor-rént boszorkányok módjára megbűvöl, varázsol, megkány! ront valakit vagy valamit. Megboszorkányozni a teheMennyiben a boszorkányokat mint ártalmas, kár-neket, hogy véres tejet adjanak. tevő, boszuló, boszúforraló lényeket adja elő a népmese: a boszorkány szó jelentésére nézve a boszu szóval volna rokonítható. A persában buszur vagy buszul Vullersben am. dira imprecatio, maledictio, s buszuridan ige am. dira imprecari, maledicere. Némelyek véleményével eredetét az ősrégi hitregék honából Ázsiában vette. Ipolyi szerint (Magyar Mythologia, 411. 1.) a hindu nyelvben bhomasura v. bhumaser jelent setétségi rosz szellemet; s a perzsa busurge am. nagytehetségü, nagyszerü, bűvösféle ember és basur, am. zivatart támasztó garabonczás. Beregszászi is a buzurgán-t így fordítja: die Weisen, magi. Azonban Vullers legújabb persa szótárában buzurk csak ekkép ér- | telmeztetik: magnus, és buzurgán (többes) alakról ez mondatik: epith. virorum illustrium, sapientum et religiosorum : illustris, potens, optimas. Az utóbbi szó pedig, a mennyiben a föntebb előadott buszur értendő alatta, így értelmeztetik: dira imprecatio (átok, átkozás). Bozorg vagy Boszork (de genere Boszlik), mely egészen a persa buzurk-nak (= nagy) lenni látszik, előjön mint pristaldus egy 1231-diki oklevélben (Jerneynél). Előfordúl a szláv nyelvben is: boszorka és boszorák.

BOSZORKÁNYJÁRÁS, (boszorkány-járás), ösz. fn. A babonás nép hite szerént a boszorkányok éjjeli kalandozása, seprünyeleken Gellérthegyére nyargalása.

BOSZORKÁNYKÁSA, (boszorkány-kása) ösz. fn. Az egyenlő bugás csenkeszek neméhez tartozó növényfaj, bugája felálló, elágazó; füzérkéi tíz-tizenöt viráguak, kalásztalanok, hengeresek, ondói karczoltak, fehér fényes szélűk, rongyos hegyük. Máskép: mannafú, mannakása, harmatkása (Festuca fluitans.)

BOSZORKÁNYKODIK, (boszorkány-kod-ik) k. m. boszorkánykod-tam, ―tál, —ott. Boszorkányi bűvöléseket teszen; mint boszorkány éjjelenként kalandoz, seprűnyelen nyargalódzik, t. i. a babonás hit szerént.

BOSZORKÁNYKÓRÓ, 1. NYULÁRNYÉK. BOSZORKÁNYKÖR, (boszorkány-kör) ösz. fn. Bűvös kör, melyet a babonahitüek szentelt krétával kerítenek, és bizonyos müködés végett bele állanak, azon hiedelemben levén, hogy a megjelenő boszorkányok és rosz lelkek nem árthatnak nekik.

BOSZORKÁNYLÁTMÁNY, (boszorkány-látmány) ösz. fn. A boszorkányokat hivő együgyű emberek képzelődésében támadó tünemény, midőn úgy rémlik előttök, mintha boszorkányt látnának.

BOSZORKÁNYTÁNCZ, (boszorkány-táncz) ösz.

fn. A köznépi babonahit szerént bűvös táncz, melyet a boszorkányok régi várak omladékai között, de különösen Gellérthegyén átalakulva tánczolnak, s melybe más embereket is átváltoztatva behúznak. Így nevezi a köznép a forgószél által fölkerekített por forgá sát is. Boszorkánytáncz a puszta csárda alatt. Kidőlt, bedőlt az oldala,

Bele jár az istennyila,
A forgószél dúdol rajta,
Boszorkánytáncz van alatta."

Vörösmarty.
BOSZORKÁNYTÖVIS, 1. ÖRDÖGSZEKÉR,
ÖRDÖGBORDA, BALLANGKÓRÓ.

BOSZORKÁNYÜNNEP, (boszorkány-ünnep) ösz. fn. Ünnep, melyet a babonás köznép hiedelmeként a boszorkányok tartanak, midőn lakomát csapnak, tánczolnak, stb.

BOSZORKÁNYZSÍR, (boszorkány-zsír) ösz. fn. Népmese szerint bűvös zsír, vagy kenőcs, melylyel ha valaki megkeni tenyerét és talpait, odarepülhet,

ahová akar.

BOSZÚ, BOSZU, (bosz-ú) fn. tt. boszú-t. 1) Haragra gerjedt, mérges kedélyi állapot, bizonyos mél tatlanság vagy bántalom miatt. Boszúra ingerelni valakit. Boszúra gerjedni, fakadni. Boszuból mindenen keresztüljár. Boszujában sír, káromkodik, haját tépi. 2) A valóban szenvedett vagy képzelt bántalomnak, méltatlanságnak, sérelemnek stb. visszatorlása. Bot forralni. Boszut állani. Boszuját tölteni valakin. Rettenetes, kérlelhetetlen boszúval üldözni az ellenséget. 3) Mások kedve ellen elkövetett dacz. Mások buszujára tenni valamit.

Be-beül a bugaczi csárdába,

S nagyot iszik világ boszujára.“

Vörösmarty.

BOSZORKÁNYMESTER, 1. BÜMESTER.
BOSZORKÁNYNYOMÁS, (boszorkány-nyomás) A persa nyelvben buszul vagy buszur am. dira impre

ösz. fn. A babonás emberek hiedelme szerént álom-
ban szenvedett nehézség, nyomás, és lélekzetszorulás,
melyet boszorkányok okoznak kutya vagy macska ké-
pében.

catio, maledictio, és buszulídan vagy buszuridan am. dira imprecari, maledicere.

BOSZÚÁLLÁS, BOSZUÁLLÁS, (boszú-állás) ösz. fn. A mások ellen fölgerjedt haragnak kielégíté