Oldalképek
PDF
ePub

tette,

Prefektusom! Hála Istennek, hogy a' régit a' halál eggyszerre ad acta a' hová ó minden én plánjaimat relegálta! Ez ifjú és tüzes; enthuziászta ábrándozás nélkül; lágy érzésekkel teljes; eggy szóval, a' mint mondám, könyűbe lábbadtak szemei. Valahány intézeteimet mind jeleseknek találta!" ,,Mind?" kérdé Lajos:,,mind csakugyan nem jelesek." ,,De ki is volna olly akadékos és szörszálhasgató mint Minden, kedves Atyám!

te ?"

[ocr errors]
[ocr errors]
[ocr errors]
[ocr errors]

valaki csak hibát lát valamelly jó tettben, azonban pedig szeretné, hogy a jó tett tökéletes volna!",Valóban, az utolsó Brunszviki útadtól fogve az Angyal sem elég tiszta előtted." ,,Úgy mondja Atyám; de ha ez igaz volna is, én ezen útamban még az utolsó reményemről is lemondottam, és most már csupán csak más emberekért élek! Rosz néven veszi-e tőlem, hogy én az embereknek, a' kikért élek, a'

kik most boldogságomnak eggyetlen forrásává lettek, semmit se nézekel? Hiszen én szeretném Kegyednek minden munkájit ollyaknak lelni, hogy az Isten se találna beunek kivetőt. Gondolja-e hogy szólnék ellene, ha nem érzeném, nem tudnám, hogy Kegyed sokkal nemesbb szívű, hogy sem az útnak közepén megállapodjék? Azért szóllok, mert Kegyed sokkal nagyobb ember, mint sem kisebbiteni lehetne, és minden felderűlő nappal a' múltnak fogyatkozását meghazudtolja. Kegyed, kedves Barátom, valóban sokkal nemesebb lelkű, hogy sem szüntelen való dicsérgetésre szüksége volna. A'Kegyed szive úgy van alkotva, hogy azt érdemelje, de a' füle nem úgy, hogy azt halgassa. Jöjjön-el bár az új Prefektus; hiszem hogy meg fogja tanúlni méltóbban tisztelni az Urat, nem dicsérgetések által.

A nemes lelkü Lajos egészen szivéből beszélt. A jóltétel és az

emberiség szükséges volt az ő szivének. Másokban magával tett ő jól. A'jóltévőségnek tiszta szelleme uralkodott az ó mejjében gyermekségétól fogva, és végre olly természetté vált benne, mint más emberekben a lehellés. Nem nézett hát ő sem rejtekre, sem emberekkel teljes piaczra, mikor jót akart tenni ; csupán csak azt nézte benne hogy szive hajlandóságának eleget tegyen. Természetes módon gyakorlotta tehát a' jóltévőséget, a' nélkül hogy abban manirt tartott volna. A' hol lelte a' szerencsétlent, ott segitett rajta. Sót beszélt is a' maga jó téteiről minden 'czeremónia nélkül, ha az alkalom úgy hozta magával; azonban százszor is tett jól, hogy azt eggy ember se tudta, még maga a szerencsétlen se. De Berghorn Úrral nem igy vala a' dolog. Nemes szivű, nagy lelkű, jóltévő vólt ő; de a' módban, melly szerint jóltévő légyen, majd annyit tartott, mint

[ocr errors]

magában a' rényben. Szellhofnak tehát az ő valóban szivéből jövő di cséretével nagyon kellett munkálkodni az öregre, és azon szemre hányások, mellyeket ma Lajosnak tett, igen természetesek valának. Mindazáltal megölelé a' jó Lajost, és kéré hogy halgasson arról.

Csakugyan igaz is vólt, hogy miólta Lajos Brunszvikból visszaérkezett, kevesebbet tehetett néki kedvére az öreg, mint az előtt. Ez is igen természetes vólt. A' Berghórn' jószágába tett visszút alatt, melly meglehetős sokáig tartott, elég alkalma vólt Lajosnak, magá ról és sorsáról reflexiókat tenni. Most már bizonyosnak látta szerencsétlenségét. Róza másé volt. Minekutánna első bánatja elmúlt, elkezdé a' maga jövendőbéli életét néminémű hidegséggel fontolgatni. Valameddig csak előre nézhetett, a' reménynek semmi súgárát sem látta jövendő éltében. „Én hát éltem már!" felkiálta;

,,tehát végem van már!" Eggy mély bú férkezett szivébe; nehéz bánat vette lelkét körül, 's ezen állapotban jutott-el Berghórnhoz. Nehány hetekig e' leverő bánatban lézengett, a' nélkül hogy öreg Barátjának az okát felfedezte volna. Midón pedig ez csakugyan igen fürkészné, ezt mondotta:,,Nékem végem van. Ama plántában melly eggy bogarat táplál, több czél van, mint én bennem. Az én életem ezentúl csak álom, sőt kevesebb az álomnál, eggy nehéz keserves teher." Az öreg elkezdett vele disputálni, és csakugyan meggyőzte nehány napok alatt, hogyha élete ó reá magára nézve becstelen és czéltalan is, de nem az másokra nézve. „Jer, Fijam! nézd úgy magadat, mint eggy jóltévő Szellemet, a' ki nem látatva az emberektől jól teszen ő velek. Te semmit se vársz többé az emberektől; annál többet adj tehát nekik! Légy nékik Minden, ha ők semmik tenéked.

« ElőzőTovább »