753

VAKARÁCS-VAKARÍT.

VAKARÍTÁS-VAKARÓSZER.

754

hidor, sodor, csikor, kotor, gyötör, pödör. Mind ezek | imígy-amugy firkant valamit. Vakaríts egy verset. az illető cselekvésnek tartósabb, hatályosabb voltát Nagy nehezen vakarított egy se füle se farka levelet. jelentik, mit az r képző fejez ki; s megfelel neki a szintén folytonos cselekvésre vonatkozó, de lágyabb ligeképző pl. ezekben: botol, tarol, gyülöl, töröl, nevel stb.

VAKARÍTÁS, VAKARITÁS (vak-ar-ít-ás) fn. tt. vakarítás-t, tb. —ok, harm. szr. -a. Firkantás; röviden firkantott kitétel. „Ha csak egy vakaritást mutat is valaki.... hogy hasonlóvá tétettenek &

VAKARÁCS, puszta Borsod m.; hely. Vaka-pórok a statusokhoz a templomok dolgában, kész

rács-ra,

―on. ―ról.

vagyok engednem neki." (Gr. Eszterházy M. nádor Rákóczy György erd. fejedelemhez. 1644-ben).

VAKARÓ, (vak-ar-ó-) mn. és fn. tt. vakarót. 1) Aki valamit vakar. 2) Általán éles fogu, vagy pengéjü eszköz vasból, melylyel valamit vakarni, illetőleg tisztogatni szoktak. 3) Különösen lóvakaró, melylyel a ló szőre közől a port, s más szennyet kitisztítják; teknövakaró, melylyel a teknő oldalához tapadt tésztát levakarják. Vakarókapa. Vakarókés,

VAKARÁS, (vak-ar-ás) fn. tt. vakarás-t, tb. ―ok, harm. szr. —a Cselekvés, mely által valamit vakarunk, karmolás, karczolás. Néha maga a va- | karás eredménye. Az irományban sok vakarás látszik. Tréfásan, igen rendetlen, csúnya irás, macskavakarás. VAKARÁSZ, (vak-ar-ász) önh. és áth. m. vakarász-tam, -tál, ott, parancs. -sz. Vakargat valamit, különösen viszkető testét, vakaród-Dobd le barát a vakarót. (Km.). E közmondatban zik, rühelődzik. Fejében, hóna alatt vakarász. Hegedő valószinüleg a testet gyötrő úgy nevezett cilicium sebét, vizestetüjét vakarászsza. Ilyenek a szintén kéz- értetik, s értelme hagyd oda a barátéletet. 4) L. zel, vagy körmökkel tett cselekvésekre vonatkozó, VAKARCS. hadarász, kotorász, totolász, kaparász.

:

VAKARODÁS, (vak-ar-od-ás) fn. tt. vakaro

VAKARODIK, vak-ar-od-ik) k. m. vakarod

VAKARCS, (vak-ar-cs) fn. tt. vakares-ot, harm. dás-t, tb. —ok, harm. sz. r. —a. Takarodás, elkotszr. —a. A sütőteknő oldalairól levakart, keletlenródás. V. ö. VAKARODIK. nehéz tészta, továbbá ezen tésztából sült czipó, vagy pompos; néhutt túl a Dunán vakaros v. vakarus, | tam, —tál, —ott. Tréfás népnyelven am. takarodik, mint pirítos v. piritus, némely tájakon: vakaró v. vakaru. Hasonló képeztetésüek: habarcs, kaparcs, tekeres. Átv. tréfás ért. így nevezik az anyának utolsó gyermekét, kivált ha a többi testvéreinél hitványabb, nyuzgább; a madaraknál fészekfentő, melyet gyermekre is alkalmaznak.

elhordja magát, kotródik, elsompolyodik, eloldall; mintegy elvakarja magát. „El kell vakarodni a háztól." Mikes Kelemen. (IV-ik levél). Szabó Dávidnál ez értelemben az egyszerű,vakar' is eléjön, l. VAKAR alatt.

VAKARÓDZÁS, (vak-ar-ó-od-oz-ás) fn. tt. vakaródzás-t, tb. —ok, harm. szr. a. Cselekvés midőn valaki testének valamely részét, viszketeges táját vakargatja. V. ö. VAKARÓDZIK.

VAKARCSÁL, (vak-ar-ics-ál) gyak. kics. önh. és áth. m. vakarcsál-t. Gyakran, és kicsinyesen, aprózva, időtöltésből vakar. Néhutt vakircsál, mint Kriza János szerént a székelyeknél is, ki azt fürmöl és reszetel szókkal azonosítja. Hasonló képezteté-vakaródz-tam, -tál, ott, htn. ni, v. ani, par. süek: kaparcsál, karicsál, hangicsál, rágicsál stb.

VAKARCSÁLÁS, (vak-ar-ics-ál-ás) fn. tt. vakarcsálás-t, tb. ok, harm. szr. -a. Gyakori, folytonos, és kicsiszerü vakarás.

VAKARÉK, (vak-ar-ék) fn. tt. vakarék-ot, harm. szr. —ɑ, v. -ja. Vakarás alatt a testtől el.

váló hulladék, diribdarab. Tollvakarék, börvakarék,

VAKARÓDZIK, (vak-ar-ó-od-oz-ik) belsz. m.

-dzál. Testének viszkető táját vakargatja. A tetves, rühes ember vakaródzik. Mennél rühesebb, annál jobban vakaródzik. (Km.). Hasonló jelentésüek rühelödzik, nyühelödzik.

VAKARÓKAPA, (vakaró-kapa) ösz. fn. Kapa nemü eszköz, főleg az utaknak a fűvektől,

gyeptől tisztitására.

VAKARÓKÉS, (vakaró-kés) ösz. fn. Görbe halvakarék. Igy képződtek ezek is: habarék, facsa- nyelű és behajtott pengéjü késforma eszköz, melyrék, takarék, keverék, az az, habarás, facsarás, taka-lyel holmit, különösen a teknőhöz tapadt tésztát rás, keverés által létrehozott valami. Átv. gúnyos levakarják. Igy nevezhető a timárok, és szücsök

ért. vakaráshoz hasonló rosz irat. Vakarék irás.

VAKARGAT, (vak-ar-og-at) gyak. önh. m. va kargat-tam, —tál, ―ott, par. vakargass. Gyakran s némi kényelemmel, mérséklettel vakar. Tintafoltokat vakargat. Tenyerét vakargatja. Czukrot vakargat a tésztára. V. ö. VAKAR.

VAKARGATÁS, (vak -ar-og-at-ás) fn. tt. vakargatás-t. tb. —ok, harm. szr. —a. Gyakori, kényelmes, kicsinyes, mérsékelt vakarás.

VAKARÍT, VAKARIT (vak-ar-ít) áth. m. vakarit-ott, par. -8, htn. —ni. v. ani. Gúnyos ért. AKAD. NAGY SZÓTÁR. VI. KÖT.

czurholókése, v. kaszája is.

VAKAROS, v. VAKARUS, (vak-ar-os) fn. tt. vakaros-t, tb. —ok. Túl a Dunán nevezetesen az Örségen Vasvármegyében igy nevezik a vakarcsot. Azon kevés nevek egyike, melyek os és képzővel igétőből származtak, milyenek: piritos, takaros, nyertes, vesztes, mentes. 1. VAKARCS.

VAKARÓSZER, (vakaró-szer) ösz. fn. Általán eszköz, szerszám, melylyel valamit vakarni szokás, p. lóvakaró, teknővakaró, bőrvakaró, a timárok va karóvasa stb.

48

VAKARÚ, VAKARU (vak-ar-ó) fn. tt. vakarút. L. VAKARCS.

VAKÁRU, (vak-áru) ösz. fn. Alattomosan becsempészett dugáru, tilalom ellen árult holmi.

VAKARUS, (vak-ar-os) fn. tt. vakarus-t, tb. -ok. L. VAKAROS.

VAKÁRUS, (vak-árus) ösz. fn. Ki tilos áruezikkekkel üzérkedik, kereskedik.

VAKBÉL, (vak-bél) ösz. fn. Állati bél, külö nösen az emberi testben az, mely az öreg hurka mellett fekszik, s alsó végén nyílástalan. (Intestinum rectum.)

VAKBÉLÉR, (vak-bél-ér), ösz. fn. Ér a vakbélben. V. ö. VAKBÉL.

VAKBOR (vak-bor) ösz. fn. Tilalom ellen árult, mért bor; csempészett bor.

VAKBUZGALOM, (vak-buzgalom) 1. VAK

BUZGÓSÁG.

VAKBUZGÓ, (vak-buzgó) ösz. mn. A ki vallásos érzelmeinek nyilatkozásában túlzó, más vallásuak iránt türelmetlen, más szóval, ki vallása mellett nem okszerüen, hanem eszélyesség és a körülmények méltánylása nélkül nyakrafőre buzog. Szélesb ért. alkalmazzuk politikai tulzókra is, p. a nemzetiséget, vagy kormányrendszert illető ügyekben. (Fanatikus.)

VAKBUZGÓSÁG, (vak-buzgóság) ösz. fn. Eszélytelen, túlzott, mások iránt türelmetlen buzgóság a vallási vagy politikai ügyekben. V. ö. VAKBUZGÓ.

VAKCSAP, (vak-csap) ösz. fn. A hordó fenekében levő dugasz, melyet, midőn a hordó tartalmát ki akarják ereszteni, kivesznek s helyette a fejtőcsapot dugják be.

VAKEJT V. VAKÉJT, 1. VAKÍT. VAKHIR, (vak-hír) ösz. fn. Homályos hír, melynek sajátlag semmi alapja nincs.

|

melynek gyapja fekete foltos, czirmos; Kríza Jánosnál fekete szemkörü fejérjuh; szerénte vakisa szemülnek mondják a kecske, bika, ökör, tehén, sőt nagy fekete szemü, szemöldökü, de fejér bőrü embert is. Hasonló hozzá a Kemenesalján divatos vakotás, am. babostarka, foltos, jégverte. Mindegyikben a vakság alapfogalma látszik rejleni, átv. értelemben véve, t. i. a fekete sötét szín mintegy vakszín. Ellentéte a fehér foltosat jelentő holdas, v. hóka, pl. ló, melynek homlokán fehér folt látszik.

VAKÍT, (vak-ít) áth. m. vakított, par. -8, htn. ni, v. ani. Vakká tesz, szeme világától megfoszt. Továbbá akadályozza a szemeket, hogy akár a sötétség, vagy sürü füst, göz stb. akár a tulságos fénysugarak miatt kellőleg ne láthassanak. Átv. az ész világát, belátását, a megfontolást akadályozza, s mintegy lelkileg vakká tesz valakit. A bölcset is megvakitja a szerelem. Ál hitegetésekkel vakítani valakit. A népet holmi igéretekkel vokítani. A könnyen hivöket babonával, szemfényvesztésekkel vakítani.

Ugyanott (33. 1.) eléjön tisztóhad == tisztitsad, bátoróh bátoríts (20. 1.), indóhad indítsad (27. 1.), világosóha = világositsa (31. 1.), fordóh díts (22. 1.).

= for

VAKHIT (vak-bit) ösz. fn. A lelki üdvösségre vonatkozó tanokat alapos ok, érett megfontolás, vagy megbizható tekintély nélkül elfogadó hit. Szélesb ért. VAKÍTÁS, VAKITÁS, (vak-it-ás) fn, tt. vakönnyenhivőség, melynél fogva valaki kellő itészet skítás-t, tb. ok, harm. szr. a Cselekvés, mely birálat nélkül igaz gyanánt fogadja, amit történt által vakítanak valakit, v. valamit, tulajd. és átv. dolog gyanánt adnak elé. értelemben véve. V. ö. VAKÍT.

VAKHITÜ, v. -HITÜ, (vak-hitű) ösz. mn. VAKÍTÓ, VAKITÓ, (vak-ít-ó) mn. tt. vakító-t. Aki hisz valamit a nélkül, hogy annak alapját, Általán, ami testi vagy lelki vakságot okoz. Vakító okszerűségét, lehetségét vizsgálatra venné vagy hi-füst, göz, fény. Vakitó szerelem, szemfényvesztés, batelt érdemlő tekintély által annak igazsága felől meggyőződött volna.

VAKHOLD, (vak-hold) 1. ÁLHOLD. VAKHONCSOK, (vak-honcsok v. -hancsik) ösz. fn. A székelyeknél jelent vakandtúrást; Kriza J. szerént néha magát a vakandokot is. V. ö. HANCSIK.

VAKIRCSÁL. 1. VAKARCSÁL.

VAKISA, (vak-is-a v. vak-os-a) mn. tt. vakisát. Gegő Nicephor szerént a székelyek mondják juhról,

bona. Különösen, aki embertársait szellemileg vakká teszi, álnok módon csalja, elbolondítja, butítja.

VAKÍTÓLAG, VAKITÓLAG, (vak-ít-ó-lag) ih. Vakító módon. V. ö. VAKÍTÓ.

VAKJÁTÉK, (vak-játék) ösz. fn. Jaték kártyával s más eszközzel, melyben egészen a vakszerencsére van bízva a nyerés és vesztés.

VAKJOS, (vak-j-os v. vak-ly-os, vak-l-os) mn. tt. vakjos-t v. at, tb.ak. A székelyeknél -at, am. rövidlátó, vaksi. (Kriza J.). A székelyek az ly

757

VAKKANT-VAKLYAS.

VAKLYASAN-VAKOG.

758

et rendszerént j-nek ejtik, pl. székej. Egyébiránt 1. Rövidlátó, roszul látó, vaksi, vaklandos. „Hasonlók VAKLYAS.

VAKKANT, (vakk-an-t) önh m. vakkant-ott, par. -8, htn. —ni. v. —ani. Akadozó hangon mond valamit. Nagy nehezen kivakkantotta hogy... Gyöke rak v. vakk hangutánzó. V. ö. VAKOG.

ezek a vásott gyermekekhez, kik a purdi-pénzt mindaddig hordozzák, míg nem valami vaklyás kufárra kötik. (Káldi Vas. Préd. 574. l.).,Vaklyas' eléjön Szabó Dávidnál. A székelyeknél Kriza J. szerént vakjos. V. ö. VAKLIK.

VAKLYASAN v. VAKLYÁSAN, (vak-l-as-an)

VAKKANTÁS, (vakk-an-t-ás) fn. tt. vakkantást, tb. —ok. Valaminek akadozó hangon mondása. 1. VAKLANDOSAN. VAKKIGYÓ, (vak-kigyó) ösz. fn. Mérges, kicsi kigyófaj, mely vaknak látszik. Előre és hátrafelé csuszkál, de hátra lassabban.

VAKLYUK 1. VAKLIK, (2).

VAKMARMOTA, (vak-marmota) ösz. fn. Egérfaj, melynek látszató szemei nincsenek. (Marmota

VAKKOCZKA, (vak-koczka) ösz. fn. 1. typhlus.)

VAK, d).

VAKKÖRÖM, (vak-köröm) ösz. fn. A hústól elvált, vastag, hoporcsos, csúnya álköröm az emberi ujjon.

VAKMELEG, (vak-meleg) ösz. mn. és fn. Olyan rekkenő meleg, midőn a nap nem, vagy csak félig-meddig süt.

VAKMERÉSZ (vak-merész) 1. VAKMERŐ.

VAKMERŐ, (vak-merő) ösz mn. 1) Aki tulságosan bátor és merész, vagyis, ki a nélkül, hogy saját erejét az ellene álló nehézségekkel és veszélyekkel öszvemérné, megfontolatlanul minden vésznek, akadálynak neki rohan. Vakmerő tengerész, ka

VAKLANDOS, (vak-l-and-os) mn. tt. vaklandos-t v. at, tb. -ak. Rosz szemű, rövid látásu, vakok módjára akadozó, tapogatódzó; vaksi. Alakjára nézve sajátságos szó, s úgy fejlődhetett ki, mint csiklandik-tól csiklandós, tehát vaklik, vaklandik, raklandós vagy vaklandos. Ilyen az ökrendik, ökren- | tona, bajvivó. 2) Ki a társadalmi viszonyokat s ildós is., Vaklok' (talán vaklik közép igétől,vaklom' helyett) csakugyan eléjön Szabó Dávidnál; valamint raklandos is. Nem: vaklantos; v. ö. VAKLIK, (1). VAKLANDOSAN, (vak-l-and-os-an) ih. Vaksi módon, vakoskodva. Máskép: vaklyosan. Mindkettő eléjön Szabó Dávidnál. V. ö. VAKLIK.

lemi szabályokat megvetve másoktól szemtelenül igényel, követel valamit; makacsul szembeszáll, házsártos, bakafántos; daczoskodó, ellenszegülő, p. a gyermek vakmerő lehet apja, a cseléd ura, az alattvaló felsősége irányában. 3) Atv. alkalmazzuk a vakmerők által elkövetett cselekedetekre. Vakmerő ütközet, hajózás. Vakmerő követelés, koldulás. Vakmerő tolakodás, szerelmi vallomás. Vakmerő vál lalat. Néhutt hangáttétellel így is mondják: makver¿. VAKMERŐEN, VAKMERŐN, (vak-merően) VAKLÉGY, (vak-légy) ösz. fn. Pőcsikfaj, ösz. ih. Túlzott merészséggel; a veszélylyel nem mely a körülötte levő testekbe, mintha vak volna, gondolva; továbbá: makacsul, ellenszegülve, daczorohanva ütközik. Neki megy mindennek, mint a vak-san, szemtelen bátorsággal. V. ö. VAKMERŐ. légy. (Km.). V. ö. PÖCSIK.

VAKLANDOSSÁG, (vak-l-and- os-ság) fn, tt. vaklandosság-ot, harm. szr. —a. Keveset, roszul, rövidet látó, vakoskodó ember tulajdonsága, vaksiság. V. ö. VAKLANDOS.

VAKLEVÉL, (vak-levél) 1. ÜRLAP.

VAKMERŐKÖDÉS, (vak-merőködés) ösz. fn, Gyakorlatos cselekvés, midőn valaki vakmerőködik.

VAKLIK, (1), (vak-lik v. vak-l-ik) k. m. VAKMERŐKÖDIK, (vakmerőködik) ösz. k. raklott. Vahoskodik, alig v. roszul lát. Eléjön Valamely vakmerő tervet, vállalatot véghezvinni töSzabó Dávidnál: „vaklok= alig látok (helyeseb- rekedik; túlzólag bátorkodik. Továbbá, szemtelen ben: vaklom, mint csiklik, csiklom). Ettől származ-igényekkel, követelésekkel áll elé; makacskodik, nak: vaklandos, vaklyas v. vaklyos (vakjos) v. daczoskodik stb. vaklyás.

VAKLIK, (2), v. VAKLYUK, (vak-lik v.-lyuk) ösz. fn. Födött vagy eltakart lik. Székely szó. „A hetedik pinczébe egy vaklikba bé van a (kürt) vakolva... Mirkó kirájfl azonnal kőműjest hozatott... a vaklikat megtalá'ta s kibontotta." (Kriza J. XIII. mese).

VAKMERÖLKÖDIK, 1. VAKMERŐKÖDIK.
VAKMERÖN, 1. VAKMERŐEN.

VAKMERŐSÉG, (vak-merőség) ösz. fn. 1) A vakmerő embernek, mint olyannak, tulajdonsága. Hallatlan bámulatos vakmerőséggel harczolni, 2) Vakmerő által végrehajtott tény. Ez nagy vakmerőség volt tőled. Szélesb ért. makacsság, daczosság, szem VAKLINCZ (vak-l-incz) mn. tt. vaklincz ot. Ba-telen ellenszegülés, vagy követelés. V. ö. VAKranyában am. piros barna v.-fekete, pl. vaklinczleány. | MERŐ. V. ö. VAKISA.

VAKMERÖSKÖDÉS; VAKMERÖSKÖDIK 1.

VAKLÖVÉS, (vak-lövés) ösz. fn. Lövés, csu- VAKMERŐKÖDÉS, VAKMERŐKÖDIK.

pán lőporral töltött fegyverből, sörét, szatyma, golyó, bomba stb. nélkül. Továbbá gránátlövés, mely csak | akkor gyúl el, midőn valahová leesik.

VAKLYAS V. VAKLYÁS, (vak-1-as v. vak-lóas) mn. tt. vaklyas-t v, vaklyás-t v. —at, tb. —ak,

VAKMURMUTÉR, (vak-murmutér) 1. VAK

MARMOTA.

VAKNAP, (vak-nap) 1. ÁL.NAP.

VAKOG, (vak-og) gyak. önh. m. vakog-tam, -tál, ott. Akadozó nyelven, értetlen hangon

759

VAKOG-VAKOLATVONÓ.

VAKOLÓ-VAKOTÁS.

760

mond, vagy akar mondani valamit. Természeti hang- | vakolatnak való anyagot keverik, ideoda húzigálják. utánzó, mint: makog, nyekeg, nyifog, hebeg, hübög, mind hibás szólásra vonatkozók.

VÁKOG, (vák-og) gyak. önh. m. vȧkog tam, -tál, ott. A székelyeknél Incze József szerént ,vák' hangon kiabál, gágog (schnattert).

VAKOGÁS, (vak-og-ás) fn. tt. vakogás-t, tb. -ok, h. szr.a. Akadozó, értetlen szókiejtés. V. ö. VAKOG.

VÁKOGÁS, (vák-og-ás) fn. tt. vákogás t, tb. —ok, harm, szr. — a. Gágogás. V. ö. VÁKOG.

VAKÓH, VAKÓJT, 1. VÁKÍT alatt. VAKOK INTÉZETE. Emberbaráti intézet, különösen épület, melyben a szerencsétlen vakok némi oktatásban és ápolásban részesülnek.

VAKOL, (vak-ol) áth. m. vakol-t. A megrakott csupasz falat mész és homokból csinált vegyülékkel betapasztja, bevonja. Idegenből vett nyelven szólva: malteroz. Gyöke az átv. értelemben vett vak, mely valami elrejtettet is jelent, t. i. a vakolás mintegy elrejti, látatlanná teszi a falat. V. ö. VAK; VAKLIK, (2) stb.

VAKOLA, falu Szala m. helyr. Vakolá-ra, -n, -ról.

VAKOLÁS, (vak-ol-ás) fn. tt. vakolás-t. tb. -ok, harm. szr. -a. Kömívesi munka, mely által a falat vakolják. Néha értik,vakolat helyett is. Vastag, vékony vakolás. (Szabó D.). V. ö. VAKOL.

VAKOLAT, (vak-ol-at) fn. tt. vakolat-ot, harm. szr. —a, v. ja. Mész és homokból készített, s falra csapott tapasz. Vastag, vékony sima, göcsörtös vakolat. A vakolat levált a falról.

VAKOLATCSINÁLÓ, (vakolat-csináló) ösz. mn. és fn. Kömivesek mellett dolgozó, ki a vakolatnak való anyagokat öszvekeveri v. kavarja s elkészíti.

VAKOLATHORDÓ, (vakolat-hordó) ösz. mn. és fn. Aki a kőmívesek részére vakolatot hord; továbbá eszköz, pl. taliga, szekér, melyben vakolatot

VAKOLÓ, (vak-ol-ó) mn. és fn. tt. vakolót, Aki vakol; vagy amivel vakolnak. V. ö. VAKOL. VAKOLÓKANÁL, v. KALÁN, (vakoló-kanál) v. -kalán) ösz. fn. A kömívesek kalán forma eszköze, melylyel a vakolatnak való anyagot a falra csapkodják és rajta szétsimitgatják.

VAKON, (vak-on) ih. Vak állapotban, világtalanul, nem látva. Vakon született gyermek. Vakon ellett macskafiak. Jobb lett volna neki vakon születnie, az az, nagyon szerencsétlen, vagy azzá lesz, jaj lesz neki. Átv. megfontolatlanul, hebehurgyán, akadozva. Vakon kapni valamibe. Vakon neki megy mindennek. Vakon tölteni, lőni (blind laden, blind schieszen) golyó v. göbecs nélkül, csak lőporra vert fojtással. | A vadászoknál: vakon van ütve a vad, ha nyakán vagy hátgerinczén kapott lövésre összerogy, de aztán összeszedi magát és csülökre kap.

VAKOND, VAKONDOK, 1. VAKAND.

VAKONTA, (vak-on-ta) ih. Vakság ideje alatt, vak korában. Mig látott, másokat vezetett, de most vakonta öt vezetik. Hasonlóan időfolyamatra vagy bizonyos korra vonatkoznak: ifjanta, leányta, füvente, hajdanta, régente, naponta (=nappal).

VAKONYA, falu Szala m. helyr. Vakonya-ra, -n, -ról.

VAKOS, (vak-os) mn. tt. vakos t, v. —at, tb. -ak. Nem egészen vak, hanem homályosan, rövidet látó, menésében akadozó, vaksi. Eléjön Szabó Dávidnál. Átv. ért. vakos koczka, am. egy szemet mutató koczkalap.

VAKOSDI, (vak-os-di) fn. tt. vakosdi-t. Átv. ért. a felvilágosodottság ellensége. (Obscurant).

VAKOSDISÁG, (vak-os di-ság) fn. tt. vakosdiság-ot, harm sz. r. -a. Elviség, melynél fogva valaki azon meggyőződésben van, hogy a társadalomban a felvilágosodottságot elnyomni s a népet butaságbau tartani szükséges. (Obscurantismus).

VAKOSKODÁS, (vak-os-kod-ás) fn. tt. vakoskodás-t, tb. ok, harm. szr. a. Homályos látási állapot, midőn valaki roszul v. alig lát, vakoskodik sötétben tapogatódzás. V. ö. VAKOSKODIK.

VAKOSKODIK, (vak-os-kod-ik) gyak. k. m.

VAKOLATKÉSZITŐ, (vakolat-készitő) 1. VA-vakoskod-tam, -tál, ott. Akár szemgyöngeség,

KOLATCSINÁLÓ.

fn.

VAKOLATLÁDA, (vakolat-láda) ösz. Deszkából nagyobb láda formára öszveszegezett tartály, melyben a vakolatot kavarják, készítik.

VAKOLATLAN, (vak-ol-atlan) mn. tt. vakolatlan-t, tb. ok. Ami nincs bevakolva, mészhomokkal becsapva, csupasz. Vakolatlan házfal, kerítésfal. Négyszögű kövekből épített vakolatlan torony. Határozóként am. vakolatlanul. A közbejött fagyos idő miatt a falak vakolatlan maradtak.

rövidlátás, akár a szükséges világosság hiánya miatt homályosan veszi ki a tárgyakat, majd, ide, majd oda ütődve tapogatódzik. Miolta vakoskodik, se irni, se olvasni nem képes. Gyúts gyertyát, ne vakoskodjunk a sötétben.

VAKÓT I. VAKİT.

VAKOTA, (vak-ot-a v. vak-ótt-a) fn. tt. vakotát. Mint a tájdivatos,vakotás szó törzse jelent valamely barna vagy fekete foltot.

VAKOTÁS, (vak-ot-a-as) mn. tt. vakotást v. VAKOLATVONÓ, (vakolat-vonó) ösz. fn. Hor-at, tb.ak. Kemençsalján am. tarkababos, jéggas lapát forma eszköz, melylyel a készülőben levő verte. V. Ö. VAKISA.

VAKPADOLAT, (vak-padolat) ösz. fn. Rejtett alsó padolat, melyre a felső (koczkás v. diszesebb) padolat van fektetve.

VAKPŐCSIK, (vak-pőcsik) 1. VAKLÉGY. VAKSÁG, (vak-ság) fn. tt. vakság-ot, harm. szr.a. Vak, világtalan állapot, vagy tulajdonság, midön valaki nem lát. Nagy csapás a vakság. Vaksága miatt koldusbotra jutott. De ki a vakságtól nem fél, minek annak a szemfödél? (Csokonai.) Átv. az észnek, megfontolásnak, belátásnak hiánya. Lelki vakság, midőn valaki az üdvösségre vezető utat nem látja, vagy bebunyja lelki szemeit előtte. VAKSEB, (vak-seb) ösz. fn. Nem nyílt seb, t. i. behegedt, hártyával behuzott seb; a néhai sebnek jegye, látszatos nyoma; továbbá, zúzás által | okozott sérv a testen.

A sorsnak bármely emberi cselekvényben oly fordúlata, midőn a jó vagy bal siker, vagy eredmény nem az emberi ügyességtől vagy előleges számitástól függ; innen néha máskép véletlennek vagy véletlenségnek is mondjuk.

VAKSZIKRA, (vak-szikra) ösz. fn. Szikra, melynek rendszerént gyujtó ereje nincs, pl. a kovácsműhelyekben, midőn a tüzes vasat pörölyözik.

VAKSZOBA, (vak-szoba) ösz. fn. Falak közé mélyedő, saját ablakkal nem biró, sötét és szobaféle zug, melyet rendesen alvóhelyül használnak. (Alkoven).

VAKTÁBAN, (vak-ta-ban) ih. Vakon, nem látva, vagy, mintha nem látna. Vaktában neki megy. Vaktában löni, gondolomra lőni. Minthogy az ily képeztetésü határozók igékből szoktak származni, VAKSEBES, (vak-sebes) ösz. mn. Egy vagy mint, jártában, keltében, mentében stb. azt vélhetnök, több vaksebbel jegyzett. Vaksebes katona.

hogy hajdan létezett vak v. vakik ige; vagy pedig hogy merő önkényes hangváltozattal vakjában helyett jött szokásba, melyet túl a Dunán így is ejtenek: vaktyában. Azonban hasonló képeztetésüek ezek is: széltében, sebtében, végtében, melyek azon nézetre jo

VAKSI, (vak-os-i) mn. tt. vaksi-t, tb. k, v. -ak. Gúnyos, tréfás nyelven am. rövidlátó, rosz szemű, vakoskodó. Innen vaksi-pila, ki se lát, se hall, hanem akadozva, szelesen, hebehurgyán, kellő megfontolás nélkül tesz mindent. Ez összetett szó alkal-gosítnak, hogy ezekben a ta v. te önálló képző s valamasint valamely szeles Pila az az Ila nevű nőről vétetett, valamint a hasonló jelentésü Szél Pál szeles ferfiról.

Mi a,vaksi' szó alakját illeti, hasonlók hozzá a szintén gúnyos nevek: buksi, töksi, silapsi, ebsi, hapsi, kapsi v. kapzsi. Azi képző, néha d-vel együtt más ily gúnyneveket is alkot, mint: oktondi, pökhendi, kortyándi, szuszimuszi, csapdi, bonfordi, sunyi stb.

alatt.

minek mintegy voltát, mivoltát jelenti s az utóbbi szók mellett eléjönnek szeltére v. széltire és végtére is.

VAKTAMÁSSZELE, így nevezik némely vidéken, nevezetesen Heves megyében az éjszakkeleti csipős szelet. Vak Tamás felől fúj a szél. (Talán a Kárpátok valamelyik bérczét nevezték hajdan Vak Tamásnak?)

VAKTETÜ, (vak-tetü) ösz. fn. Az elfagyott VAKSIPILA, (vaksi-pila) ösz. fn. 1. VAKSI | lábnak tetücsipéshez hasonló viszketege, máskép:

VAKSZĖM, (vak-szem) ösz. fn. 1. HA

LÁNTÉK.

VAKSZEMCSONT, (vak-szem-csont) ösz. fn, A koponyának azon csontjai két oldalt, melyek a vakszemet, azaz, halántékot képezik. (Ossa temporum.)

VAKSZÉMÉR, (vak-szém-ütér) ösz. fn. A vakszemen látszó ütér.

vizestetü.

VAKTÖLTÉNY, VAKTÖLTÉS, VAKTÖLTVÉNY (vak-töltény v. -töltés v. -töltvény) ösz. fn. Löfegyverben golyó vagy göbecs nélküli töltény, csupán löporra vert fojtással.

VAKUL, (vak-ul) ih. Vakon, világtalanul; vagy vak módjára.

VAKÚL, (vak-úl) önh. m. vakúl-t. Vakká lesz, szeme világa vesz, elvesz. A vén csődör vagy megsántúl, vagy megvakúl. (Km.) Vakúljon meg a szemed. VAKSZÉMGÖDÖR, (vak-szem-gödör) ösz. fn. VAKÚLÁS, VAKULÁS, (vak-úl-ás) fn. tt. A vakszemnek, vagyis halántéknek homorú mélye-vakúlús-t, tb. —ok, harm. szr. —a. A szemek világának elveszése.

dése.

VAKSZÉMIDEG, (vak-szem-ideg) ösz. fn. A VAKUTÁNZÁS, (vak-utánzás) ösz. fn. Cselekvakszemizomba nyuló idegek. Külső, és belső vak-vés, midőn valaki megfontolás nélkül utánoz valaszemideg.

VAKSZÉMIZOM, (vak-szem-izom) ösz. fn. Izom, mely a homlok- és falcsont ivded vonalától jö, az állkapcsig nyúlik, és azt fölfelé, s egy kevessé

hátra húzza.

VAKSZEMÜTÉR, (vak-szem-ütér) ösz. fn. Azon üterek, melyek a vakszembe mennek. Mély, mellső, hátsó vakszemütér. (Arteria temporalis, profunda, anterior, posterior.)

VAKSZERENCSE, (vak-szerencse) ösz. fn.

mit, vagyis valakinek valamely tettét, mondátát; nem nézvén, ha jó- vagy rosz-e az amit utánoz.

VAKUTÁNZÓ, (vak-utánzó) ösz. mn. és. fn. Megfontolatlanul utánzó. V. ö. VAKUTÁNZÁS.

VAKÚTCZA, (vak-útcza) ösz, fn. Útcza, melynek egyik vége el van zárva; máskép: zsákúteza, térjmegútcza.

VAKÜTÉS, (vak-ütés) ösz. fn. Zúzást, nem nyílt sebet okozó ütés a testen.

VAKVARJU, (vak-varju) ösz, fn. 1. BAKCSÓ·