Oldalképek
PDF
ePub
[blocks in formation]
[blocks in formation]

TANÍTÓBÉR, illőbb kifejezéssel : TANÍTÓDÍJ, (tanító-bér v. —díj) ösz. fn. Díj, melyet a tanítványok az illető tanítónak oktatásért fizetnek. Régebben ezt a kath. falusi tanodákban kántorpénznek nevezték.

TANÍTÓHÁZ, (tanító-ház) ösz. fn. Széles ért. ház, melyben tanításképen bizonyos elméleti vagy gyakorlati esméreteket adnak elő.

TANÍTÓI, (tan-ít-ó-i) mn. tt. tanítói-t, tb. —ak. Tanítót illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Tanítói kötelesség, hivatal.

TANÍTÓKÖNYV, (tanító-könyv) ösz. fn. Oskézi könyv, mely az illető tanszak tárgyait rövid vázlatban vagy részletesebben tartalmazza; röviden és szokottabban: tankönyv.

TANÍTATLAN, TANITATLAN, (tan-it-atlan) mn. tt. tanítatlan-t, tb. ok. Akit vagy amit nem tanítottak, nem idomítottak; illetőleg bizonyos iskolai meretekben járatlan, továbbá ügyetlen; vad. Tanitatlan pusztai sihederek. Tanítatlan ló, tinó. „Megkötöztethé ötet es a város szerte, tanittatlan lovakkal hordoztatja vala." Nádor-codex (511.). Határozóként am. tanítatlanul, a nélkül hogy tanították

[blocks in formation]

TANÍTHATLAN, 1. TANÍTHATATLAN. TANÍTHATÓ, (tan-ít-hat-ó) mn. tt. tanítható-t. Akinek bizonyos ismeretek fölfogására képessége, esze, tehetsége van; idomítható.

TANÍTHATÓLAG, (tan-ít-hat-ó-lag) ih. Tanítható módon, alakban.

TANÍTMÁNY, TANITMÁNY, (tan-ít-mány) fn. tt. tanítmány-t, tb. ok. Tantárgy, mire valakit tanítanak; amit az illető tanító eléad.

TANÍTÓMESTER, (tanító-mester) ösz. fn. Minden mesteri czimet viselő személy, ki másokat valamire tanít, pl. falusi mester, azaz kántor, ki egyszersmind tanít, vagy czéhbeli mester, ki másokat illető mesterségére tanít.

TANÍTÓÓRA, (tanító-óra) ösz. fn. A napnak óraszámra meghatározott időszaka, melyben bizonyos tanszakból az illető tanító oktatást ad, előadást tart, tanóra.

TANÍTÓSÁG, TANITÓSÁG, (tan-ít-ó-ság) fn. tt. tanítóság-ot, harm. szr. -a. 1) Tanítói hivatal, állás, állapot. Tanítóságért folyamodni, abból élni. 2) Tanítók kara, testülete.

TANÍTÓSZÉK, (tanító-szék) ösz. fn. 1) Szék, emeltebb állvány a tanodában, honnan a tanító előadásait tartja. 2) Átv. tanítói hívatal, állomás. Az egyetemnél tanítószéket nyerni. A tanítószékről lemondani. Röviden és szokottabban: tanszék.

TANÍTÓSZER, (tanító-szer) 1. TANESZKÖZ. TANÍTÓTEREM, (tanító-terém) ösz. fn. Teremek a tanodai épületekben, hol a tanítványok osztályonként öszvegyülekeznek, s a tanítók előadásait hallgatják; röviden: tanterem.

[ocr errors]

TANITVÁNY, (tan-it-vány) fn. tt. tanítvány-t, tb. ok, harm. szr. -a. Személy, kit bizonyos ismeretekre, ügyességre, mesterségre tanítanak. Néhutt a kisvárosi czéhekben így nevezik azon legényt, ki az inasságból csak imént szabadúlt föl. Nem lehet a tanitvány mindjárást mesterré. (Km.).

TANKA, falu Vas m.; helyr. Tanká-ra,

N,

TANITMÁNYOS, (tan-it-mány-os) mn. tt. ta- E szóról mint különösség megjegyzendő, hogy nitmányos-t v.at, tb.ak. Elméletileg megállapí-átható igékből a vány, vény képző által alakult főtott felfogásokon alapuló, mely által valaki a gya-nevek között, ha némely újabb alkatu szóktól elkorlati életet azon felfogásokra, és nem megfordítva gondolunk, egyedül vonatkozik személyre. Szökekivánja alkalmazni; máskép: tanszerű. (Doctrinär). vény, jövevény már önható igékből származtak. V. ö. TANÍTÓ, TANITÓ, (tan-ít-ó) fn. tt. tanító-t. VÁNY, VÉNY, képző. Személy, kinek kitüzött feladata, hivatala valakit, vagy többeket bizonyos tanszakban oktatni. Magán- | —ról. tanitó. Falusi tanító. Rosz tanítótól tanulhatod, mit kelljen kerülni. (Km.). E névvel mint ezimmel rendesen csak az elemi oskolák tanítóit (docens), vagy nagyobb intézetekben csak a rendkivüli tanítókat nevezik, a többiek, kiket hajdan professoroknak hívtak, tanári nevet viselnek.

TANKO, (tan-kó) mn. tt. tankó-t. Együgyü, ostoba, mamlasz, málészáju. Ne légy tankó, ha eszeddel élhetsz. (Km.). Elemzésére nézve 1. TANDI. V. ö. FAJANKÓ.

TANKÖLTEMÉNY, (tan-költemény) ösz. fn. Költői alakba vagyis versekbe foglalt oktatás.

[blocks in formation]

alak, versezet, melyben valamely oktatás foglaltatik.mányszakban kellően kiképzett és valamely fő tanító TANKÖNYV, (tan-könyv) 1. TANÍTÓKÖNYV. vagy tanár mellett ezt működésében támogató vagy TANÓ, régiesen am. tanú; 1. ezt. annak akadályoztatása esetében azt helyettező egyén. TANSZABADSÁG, (tan-szabadság) ösz. fn. Szabadság arra, hogy valaki nyilvánosan taníthasson a nélkül, hogy a tanitásnak akár tárgyában, akár formájában korlátoltassék.

TANODA, (tan-oda) fn. tt. tanodá-t. Legujabbkori alkotásu s legott általánosan felkapott szó az idegen eredetű,iskola' helyett; jelent általán minden köz, vagy magánintézetet, melyben bizonyos tanszakhoz tartozó ismereteket eléadnak. Elemi, TANSZAK, (tan-szak) ösz. fn. A tudományok reál, kereskedelmi, festészeti tanoda. Altanoda, fel- összegében egyes elkülönített és meghatározott tudotanoda. Különbözik némileg iskola; mert amazt mányág, vagyis az általános tudományok egyes ága, csak emberi lények számára rendelt tanintézetekről | pl. mennyiségtan, bölcsészettan, természettan. Tanszakok mondjuk; emezt másokról is, pl. lóiskola, faiskola, szerént osztani be a tanítókat. szőlőiskola, (nem ló-, fa-, szőlőtanoda).

TANODAI, (tan-oda-i) mn. tt. tanodai-t, tb. ak. Tanodára vonatkozó, azt illető, ahhoz tartozó. Tanodai könyvek, vizsgálatok, gyakorlatok. Tanodai lapok.

TANODASZERŰ v. -SZERÜ, (tanoda-szerű) ösz. mn. Tanodai eléadáshoz avagy élethez hasonló. TANOGAT, (tan-og-at) gyak. áth. m. tanogattam, -tál, —ott, par. tanogass. Lassanlassan, folytonos, de mintegy könnyű, nem erőtetett módon, képesít tanít, mint a gyermekeket, a kezdőket, a gyöngébb tehetségűeket szokták. A tanogat és tanitgat úgy viszonylanak egymással, mint a guritgat és gurogat, feszitget és feszeget, teritget és tereget s némely mások.

TANOL v. TANÓL;. TANÓLÁS stb. régiesen és tájdivatosan am. tanúl, tanúlás stb.; 1. ezeket.

TANONCZ, (tan-oncz) fn. tt. tanoncz-ot. Általán tanuló gyermek, fiú; továbbá tanintézeti növendék. Oly alkatú új szó, mint ifjoncz, virgoncz.

TANONCZI, (tan-oncz-i) mn. tt. tanonczi-t, tb. -ak. Tanulót vagy tanitványt illető, azokra vonatkozó. Tanonczi gyakorlatok, vizsgálatok.

TANSZÉK, (tan-szék) ösz. fn. L. TANÍTÓSZÉK. TANSZER, (tan-szer) 1. TANESZKÖZ. TANSZERŰ v. -SZERÜ, (tan-szerü) 1. TANÍTMÁNYOS.

TANSZOMJ, (tan-szomj) 1. TUDVÁGY. TANSZOMJAS, (tan-szomjas) ösz. mn. Aki tanúlni, tudni áhítozva vágyik, s mintegy szomjúhozza a tudományokat.

TÁNT, elavult törzsök, melyből tántor, tántorog, tántorodik stb. származtak, mint hányt, hánytorog, hánytorgat; fint, fintorog, fintorgat; hent, hentereg, henterget. Elemezve: tám-t a tám gyöktől, melyből támolyog is képzödött; rokonok hozzá: sánt és csámp, t. i. a görbe, egyenetlen mozgásra vonatkozó sánta és csámpa, csámpás szók törzsökei. V. ö. TÁNTOROG. Egyébiránt képeztetésre egyeznek vele: int, ont, bont, önt, dönt, ront, hint, hánt, szent s több mások.

8

TANTALGÁS, fn. tt. tantalgás-t, tb. -ok, harm, szr. —a. Mélázva, bandsalogva járkálás. Székely szó. V. ö. TANTALOG.

TANTALI, fn. tt. tantali-t, tb. -ak. Mélázva magát felejtő. (Kríza J.). V. ö. TANTALOG.

TANTALOG, önh. m. tantalogtam, tál, tantalg-ott, htn. tantalog-ni v. tantalg-ani. A székelyeknél am. mélázva, bandalogva (bandsalogva) járkál. Nem egyéb mint andalog t előtéttel s a d-nek is ke

TANONCZKODÁS, (tan-oncz-kod-ás) fn. tt. tanonczkodás-t, tb. ok, harm. szr. -a. Életnem vagy foglalkodás, melyet valaki mint tanuló gyermek, vagy mint bizonyos tanintézet növendéke kö-ményebb t-re változásával. V. ö. TANDI. vet, gyakorol, diákoskodás.

TANONCZKODIK, (tan-oncz-kod-ik) k. m. tanonczkod-tam, -tál, -ott. Valamely tanintézetben tanulgat.

TANÓR v. TANÓRA, 1. TANÁR, (2).
TANÓRA, (tan-óra) 1. TANÍTÓÓRA.
TANÓROK, 1. TANÁROK.

TANÓROKKAPU, 1. TANÁROKKAPU. TANOSZTÁLY, (tan-osztály) ösz. fn. A tanfolyamban a növendékek bizonyos osztálya, melyben az ezen növendékek fölfogásaihoz mért vagyis előbb szerzett ismereteik fonalán további kiképeztetésökre szükséges tudományok taníttatnak; s egy tanosztályt rendszerént egy tanévre szoktak meghatározni. TANÓJT, TANÓT, 1. TANÍT.

TANPÉNZ, (tan-pénz) ösz. fn. Tanításért, illetőleg valamely nyilványos tanodába, vagy tanosz tályba fölvételért fizettetni szokott pénz. AKAD. NAGY szótár vi, kŎT.

TANTÁRGY, (tan-tárgy) ösz. fn. Tárgy, mely tanitás végett van megszabva vagy kitűzve.

TANTEREM, (tan-terem) 1. TANÍTÓTEREM. TANTERV, (tan-terv) ösz. fn. Előre megállapított rend és mód a tudomány vagy tudományok eléadásában.

TANTÉTEL, TANTÉT, (tan-tétel v. -tét) ösz. fn. Valamely tanban, tudományban felállított egyes tétel.

-ott.

TANTOG, önh. m. tantog-tam, -tál, Össze van húzva,tantalogʻ szóból. L. TANTALOG. TÁNTOR, (tám-t-or) fn. tt. tántor-t, tb. —ok. Állapot, midőn az egyensulyát vesztett állati test ide-oda mozog, pl. szédelgés, részegség, gyöngélkedés miatt; ettől származtak különösen tántorog, tántorit, tántorodik igék. A tántor és tántorgás között olyféle különbség van, mint a nyomor és nyomorgás, a henger és hengergés, a fintor és fintorgás között.

5

67

TÁNTORGÁS-TÁNTORODÁS

TÁNTORODIK-TANÚ

68

állati testnek az egyensúly középpontjától félre biczczenő tévedése. Különbözik tőle : tántorgás, mely folytonos vagy gyakori félrebillenést jelent, ellenben tántorodás, egyes vagy kezdő billenésre vonatkozik. TÁNTORODIK, (tám-t-or-od-ik) k. m. tánto

Gyöke tám, ugyanaz, mely van a rokon értelmű ,támolyog szóban is. V. ö. TÁNTOROG. Alakra pedig hasonló a fintor, hánytor, henter elavult nevekhez. Hasonlóan részint élő, részint elavult igékből származtak : fondor, undor, nyomor, avar, kondor, göndör, henger s némely mások. Hasonló hozzá gyök-rod-tam, tál, ott. Teste egyensulyos irányából

ben a német taumeln.

[blocks in formation]

félre mozzan, s mintegy kibillen; tántorgóvá lesz. Átv. az erkölcs egyenes ösvényéről el kezd térni, lelkének szilárdságát veszti, helyes határozatától elhajlik. El-, megtántorodni. V. ö. TÁNTOROG.

TÁNTOROG, (tám-t-or-og) gyak. önh. m. tántorog-tam, tal, tántorg-ott, htn. -ni v. tántorg-ani —ni v. tántorg-ni. Bizonyos okoknál fogva testének egyensulyi mozgó irányát vesztve ide-oda dölöngve, majd csára, majd hajszra lépve, botorkálva megy, pl. a részeg, vagy szédelgős, vagy gyöngélkedő, rándult inú ember. Némileg rokon értelműek: támolyog, csámolyog, s magas hangon: ténfereg. Csagataj nyelven: tinterekle-mek düledez-ni, tántorog-ni. Képeztetésre hasonlók a szintén mozgásra vonatkozó háborog, fintohentereg, hengereg, hánytorog stb. V. ö. TÁNTOR. TÁNTOROSZIK, 1. TÁNTORODIK; amaz a mutató módbeli jelen időn kivül a többi időket és módokat is az utóbbi igétől kölcsönzi.

TÁNTORGÓS, (tám-t-or-og-ó-os) mn. tt. tántorgós-t v. -at, tb. —ak. Tántorgásra hajlandó, köny-rog, nyen, vagy gyakran tántorgó; szédelgős, dölöngös.

TANTÖREDÉK, (tan-töredék) ösz. fn. Egyes, kiszakasztott tételek valamely tanból vagy tudo

TÁNTORÍT, TÁNTORIT, (tám-t-or-ít) áth. m. tántorit-ott, par. —s, htn. —ni v. —ani. Eszközli, okozza, véghez viszi, hogy valaki mint szédelgő, s egyensulyát vesztve ide-oda dölöngve lépjen, járjon. A részegség az utcza egyik soráról a másikra tántoritja öt. Átv. valakit az erkölcs egyenes utjáról veszte-mányból. (Aphorismus). getés s egyéb módok által félrevezet; elébbi határozatától elmozdít. Pénz, hiuság, dicsvágy, szerelem, eltántorítják az embert. V. ö. TÁNTOROG.

TÁNTORÍTÁS, TÁNTORITÁS, (tám-t-or-it-ás) fn. tt. tántoritás-t, tb. - ok, harm. szr. a. Cselekvés, fokozás, mely által valaki tántorgóvá tétetik, különösen valakinek eltérítése az erkölcs ösvényéről, vagy helyes határozatától. V. ö. TÁNTORÍT.

TANÚ, TANU, (tan-ú) fn. tt. tanú-t, tb. -k. Személy, kinek bizonyos eseményről, lettdologról, tudomása van, és pedig vagy közvetlen tapasztalás által, pl. szemtanu v. szemmel látott tanu, ki valamit saját szemeivel látott, továbbá oly fültanu, ki amit tud, saját füleivel hallotta, vagy közvetett fültanu, ki bizonyos eseményt más szemtanuk elbeszélése után tud. V. ö. TAN. Különösen személy, ki valamely kérdéses eseményről, történt dologról, s annak mivoltáról, körülményeiről bizonyságot ad, mennyiben tudomása van róla. Bizonyos ügyben tanukat állítani, TÁNTORÍTHATATLAN, TÁNTORITHAT- gyüjteni, megesketni, vallatni. Hiteles, hitezett, aggályos, haLAN, (tám-t-or-ít-hat-[at]lan) mn. tt. tántoríthatat-mis, megvesztegetett tanu. Érdekelt, részrehajló tanuk. Talan-t, tb. ok. Átv. szilárd jellemü, vesztegethetlen erkölcsü, elhatározott akaratú, kit se az erkölcs utjáról félre vezetni, elcsábítani, se elveinek megváltoztatására birni nem lehet. Határozóként am. tántoríthatatlanul.

TÁNTORITGAT, (tám-t-or-it-og-at) gyak. áth. m. tántoritgat-tam, -tál, -ott, par. tántoritga-ss. Ismételve tántorit.

[ocr errors]

nuk megegyező, vagy ellenkező, eltérő vallomásai. Istenen kivül nincs egyéb tanúm. Senki sem lehet tanu maga ügyében. (Km.). Átv. képes kifejezéssel mondjuk elvont, vagy lelketlen tárgyakról is, melyek némi tényekről bizonyságul szolgálnak. E müvek nagy mesteri kezekTÁNTORÍTHATATLANSÁG, (tám-t-or-it-hat-nek tanúi. E könyük legyenek mély bánatom tanui. Réat-lan-ság) fn. tt. tántoríthatatlanság-ot, tb. -ok, harm. szr. -a. Meg nem vesztegethető, szilárd jellemű erkölcsi tulajdonság vagy állapot.

TÁNTORÍTHATATLANUL, (tám-t-or-it-hatatlan-ul) ih. Az erkölcs szabályaihoz és határozatához híven ragaszkodva megvesztegethetlenül, elcsábíthatlanul, rendületlenül.

giesen tanó, pl. „Jóllehet sok hamis tanók jöttek volna." (Münch. cod. Máté. XXVI.).

Képeztetésre hasonlók hozzá : lapu, gyanú v gyanu, ború v. boru, gyöpü v. gyöpü, csöpü v. csöpü s több mások. Egyébiránt azon ú, ű képzőjü főnevek közé tartozik, melyek leginkább a ragozás és képzéskor v-re nem változnak, ellenkezőleg mint ezek: TÁNTORÍTHATLAN, stb. 1. TÁNTÓRÍTHA- | falu falv, odu odv, fenyü fenyv, enyü enyv stb. Csaga

TATLAN stb.

TÁNTORODÁS, (tám-t-or-od-ás) fn. tt. tántovodás-t, tb. - ok, harm, szr. -a. A mozgásban levő

taj nyelven tanuk am. tanu, ujgur nyelven pedig tanuk v. tanu, am. tanuság, bizonyíték; és tanuk-mak am. taúz ni, tanuskod-ni. (Vámbéry A.).

[blocks in formation]

TANÚ v. TANÁLLITÓ, (tanú-állitó) ösz. mn. és fn. A tanú vagy tanúk által bizonyitni szándékozó cselekvénye, midőn azokat a biró elé vezeti. TANÚ— v. TANUBIZONYITÁS, (tanú-bizonyitás) ösz. fn. Tanú vagy tanúk vallomása által szándékolt vagy teljesített bizonyitás.

[ocr errors]

TANÚLÁS-TANULGATÁS

:

70

TANÚ- v. TANUÁLLITÁS, (tanú-állitás) | föntebbi alakot áthatólag is használja, s ettől nem ösz. fn. Tanúnak v. tanúknak az által, ki azok bi- igen fog megválni. (Hasonlók kerül és keröl). Régente zonyitását akarja igénybe venni, a biróság elé ve- azt is jelentette: tudakozik, kérdez, pl. a Müncheni zetése. codexben Szerelmest tanolja vala (Pestinél tudakozik vala, Erdősynél: megkérdezé) ő töllök a csillagnak idejét“ (Máté. II.); továbbá: tanúbizonyságot v. tanuvallomást tesz, pl. szintén a Müncheni codexben: Ki es (is) mellyet látott és hallott, azt tanólja (testatur) es ő tanóságát senki nem veszi." (János. III.); Semmit sem felelsz mend ezekre, mellyeket ezek te ellened tanólnak." (Máté. XXVI.). A régi M. Passióban is Semmit nem felelsz-e ezekre, kiket ezek ellened tanólnak." (Toldy F. kiadása, 11. 1.). Mert kik őreá tanúlnak vala." Ugyanott (Toldy F. kiadása. 254. 1.).

TANÚ— vagy TANUBIZONYSÁG, (tanú-bizonyság) ösz. fn. Bizonyság, melyet valamely esemény, lettdolog mivoltáról, igazlétéről stb. szem-, vagy fültanu ad. Szélesb ért. akármily okmány, mü, jelenet stb., melyből valaminek volta, vagy léte, vagy igazsága stb. kitűnik. Tanubizonyságot tenni. „Az isteni gondviselésnek tanubizonyságaihoz igen hozzászokván.... körülöttünk való gondoskodásáról gyakorta vagy egészen elfelejtkezünk, vagy legalább azt eléggé becsülni nem tudjuk.“ (Gr. Teleki József, Ugocsa megye rendeihez. 1790.).

- TANÚ— v. TANUESKÜ, (tanu-eskü) ösz. fn. Eskü, melyet az illető hatóság elé idézett tanúk letesznek. V. ö. ESKÜ.

[ocr errors]
[ocr errors]

: "

TANÚLÁS, TANULÁS, (tan-ul-ás) fn. tt. tanulás-t, tb. —ok, harm. szr. —-a. Önható cselekvés, mely által bizonyos tanokban, isméretekben mintegy saját erőnk, tehetségünk használásával jártasakká leszünk. Régen am. tanuzás. Szabatosan véve különböznék tőle: tanolás, mint okulás-tól az okolás, táro

lás-tól a tárulás, terelés-től a terülés. V. ö. TANÚL.

TANÚLÁSI, (tan-úl-ás-i) mn. tt. tanulási-t, tb. tozó. Tanulási alkalom, idő. ak. Tanulásra vonatkozó, azt illető, ahhoz tar

TANÚ V. TANUIDÉZÉS, (tanú idézés) ösz. fn. A tanúnak vagy tanúknak a biró által kihallgaTANULATLAN, TANULATLAN, (tan-úl-attás végett irásbeli meghagyás utján maga elé hivása. lan) mn. tt. tanulatlan-t, tb. - ok. Aki nem tanult, TANÚ- v. TANUIRAT, (tanú-irat) ösz. fn. tudatlan, általán vagy bizonyos ismereti szakokban Irat, vagyis okmány, mely bizonyos tény, vagy kér-járalan; tapasztalatlan stb. Határozóként am. tadés alatt levő jog felől bizonyságot nyújt; máskép: tanúlevél, tanúsítvány.

TANÚ- v. TANUJEL, (tanú-jel) ösz. fn. Jel, mely bizonyos eseményt illetőleg mintegy tanubizonyságul szolgál. A mérgezésnek, megfojtásnak, gyilkosságnak tanujelei.

TANÚ— v. TANUKIHALLGATÁS, (tanú-kihallgatás) ösz. fn. L. TANÚVALLATÁS.

núlatlanul.

TANÚLATLANSÁG, (tan-úl-atlan-ság) fn. tt. tanulatlanság-ot, harm. szr. -a. Tanulatlan állapot, vagy tulajdonság; tudatlanság, miveletlenség, tapasztalatlanság.

TANÚLATLANUL, (tan-úl-atlan-ul), ih. Tanulatlan állapotban; tudatlanul, ismeretek nélkül ; tapasztalatlanul stb.

-

TANUL, TANUL, (tan-ul) önh. és áth. m. taTANÚLÉKONY, TANULÉKONY, (tam-úl-ėknúl-t. Bizonyos isméretekben tudóvá, jártassá, s mint- ony) mn. tt. tanulékony-t v. —at, tb. -ak. Kinek egy tanossá lesz; okik, okúl. Önható minőségében hajlama, képessége, tehetsége van rá, hogy tanuljon; áthatólag megfelel neki : tanít, régiesen: tanót v. ta- könnyen tanuló, jófejű, képzékeny, idomítható. Alnút v. tanejt v. tanét, azaz, tudóvá tesz, képez, ok-kalmazható az oktalan állatokra is. Az eb a macskátat. Példák önható jelentéssel: A tanár tanít, anál, a ló a juhnál tanulékonyabb.

tanitvány tanúl. Jól, szorgalmasan tanúlni. Irni, olvasni, TANÚLÉKONYSÁG, (tan-úl-ék-ony-ság) fu.

magyarul, németül tanúl. Betanulni valamibe. Maga kárán tanúl (okúl). Az okos más kárán tanúl. Eyy év alatt megtanula olaszul és francziául. Addig tanulj, mig időd van. (Km.). A mint tanulsz, úgy veszed hasznát. (Km.). Mely vereségből megtanúla" (megokúla). Cart

tt. tanulékonyság-ot, harm. szr. -a. Tanulásra való hajlandóság, képesség, tehetség, s ezekből álló tulajdonság.

TANÚ v. TANULEVÉL, (tanu-levél) ösz. hausi Névtelen. (Toldy F. kiadása. 159. 1.) Adja fn. Általán minden hiteles iromány, okmány, mely

[blocks in formation]

valamit bizonyít; máskép: tanúirat, tanusitvány.

TANULGAT, (tan-ul-og-at) gyak önh. m. tanulgat-tam, tál, ott. Gyakran folytonosan, vagy lassan-lassan, képesínt, némi kényelemmel tanúl. Athatólag : valamit tanulgat. V. ö. TANÚL.

TANULGATÁS, (tan-ul-og-at-ás) fn. tt. tanulgatás-t, tb. -ok, harm. szr.—a. Gyakori, folytonos, vagy lassan lassan haladó, kényelmes tanulás.

[blocks in formation]

TANULMÁNY. (tan-ul-mány) fn. tt. tanulmány-t, tb. ok, harm. szr. -a. Bizonyos tanszakhoz tartozó és tanulás által szerzendő vagy szerzett ismeretek; különösen egyes emberre vonatkozva, mennyiben valaki tudományos ismeretek megszerzésével tüzetesen foglalkozik, valaki azokat kötelezett vagy kedvencz tana gyanánt sajátjaivá tenni ügyekszik vagy ügyekezett. A nyelvészet ifjuságától fogta kedves tanulmánya volt.

[blocks in formation]

TANULÓ- v. TANULÓTÁRS, (tanúló-társ) ösz. fn. Kik ugyanazon időben és tanintézetben tanulnak, egymásnak tanulótársai; iskolatárs.

TANULSÁG, (tan-úl-ság) fn. tt. tanulság-ot, harm. szr. -a. Jelenkori használatban, bizonyos erkölcsi példából, példázatból, vagy eseményből folyó, s mintegy önként ajánlkozó gyakorlati tan. Meséből kihozott tanulság. Ebből az a tanulság, hogy.... Amit mondottam, a ti tanulságtokra mondottam. Más jelenTANULMÁNYI, (tan-ul-mány-i) mn. tt. tanul- téseit régibb korban, 1. TANÚSÁG alatt. Képeztemányi-t, tb. —ak. Tanulmányt vagy tanulmányokat tésre hasonló azon szókhoz, melyek igékből ság ség illető, arra vagy azokra vonatkozó. Tanulmányi bi-képzővel alakultak, mint : fogság, izzadság, fáradság, zottság. (Studiencommission). Tanulmányi alaptöke. | gyülölség, nyereség, veszteség, feledség, ijedség, vesződség (Studienfond). Tanulmányi tervezet. (Studienplan). stb. Szabatosan véve különbözik tőle főkép a mai TANULMÁNYOZ, (tan-ul-mány-oz) áth. m. nyelvszokásban: tanúság, azaz tanutétel, tanúbizonytanulmányoztam, tál, ott v. tanulmányoz-ott, par. ság, és tanultság; 1. ezeket. 2. Bizonyos tudomány vagy ismeretek szakát kitűzött tanulmány gyanánt üzi, gyakorolja, belé okulni törekszik. V. ö. TANULMÁNY.

[ocr errors]
[ocr errors]

TANULMÁNYOZÁS v. TANULMÁNYZÁS, (tan-ul-mány-oz-ás) fn. tt. tanulmányozás-t, tb. ok, harm. szr.—a. Cselekvés, észműködés, mely által valamit tanulmányozunk. V. ö. TANULMÁNYOZ. TANÚLÓ, TANULÓ, (tan-ul-ó) mn. és fn. tt. tanuló-t. Általán, aki tanúl, bizonyos ismeretekben jártas, vagy művekben ügyes lenni törekszik. Különösen mint főnév, személy, ki bizonyos tanintézetben képezi magát, tanodai növendék. Régen am. tanú. TANULÓ- v. TANULÓÉV, (tanuló-év) ösz. fn. Az élet korszakából egy vagy több év, mely alatt valaki bizonyos ismeretek megszerzésében, illetőleg ügyességben képezi magát; különösen azon évek, melyeket valaki akár nyilvános, akár magán tanodában tölt el. Különbözik : tanév.

TANÚLÓ— v. TANULÓINAS, (tanúló-inas) ösz. fn. Inas, ki bizonyos mesterségben, kézmivességben ügyekszik magának képességet szerezni. V. ö. INAS.

TANULSÁGOS, (tan-ul-ság-os) mn. tt. tanulságos-t v. at, tb. -ak. Amiből gyakorlatilag ta— nulni lehet, akár elméleti, akár erkölcsi tekintetben. Tanulságos példák, könyvek, értekezések. V. ö. TANULSÁG.

TANULT, (tan-ul-t) mn. tt. tanult-at. Aki bizonyos tanokban, ismeretekben jártasságot, vagy müvekben ügyességet szerzett. Tanult ember, katona. Kitanult orvos, gyógyszerész, kézmives. A tanult ember | holta után hires. (Dugonics).

TANULTSÁG, (tan-ul-t-ság) fn. tt. tanultság-ot, harm. szr. -a. Tanult állapot, vagy tulajdonság, elméleti, tapasztalati műveltség; tudósság.

TANULVÁGY, (tanul-vágy) ösz. fn. Vágyalom, mely ismeretek szerzésére, észművelésre, szóval tanulásra ösztönöz bennünket. Újabb alkatú szó, melyre a régieknél hasonló példát aligha találunk ; azonban a rövidség ajánlatossá tette s többekkel együtt már az életbe is átment. Ilyenek a hasonlóan új szerkezetű látvágy, tudvágy, bírvágy, ezek helyett : tanulásvágy, látásvágy, tudásvágy, bírásvágy.

TANÚSÍT, TANUSÍT, TANUSIT, (tan-ú-os-ít) TANÚLÓ - v. TANULÓKOR, (tanúló-kor) ösz. áth. m. tanúsit ott, par. -8, htn. —ni v. —ani. Mint tanúsított, fn. Az életnek azon szaka, melyet valaki különösen tanu valamit bizonyít; értesít, tudósít; tanukép bearra fordít, hogy bizonyos isméretekben képezze ma- vall, erősít valamit. A házi cselédek köz egyezéssel tagát, milyen az ifjukor, tanonczkor, diákkor. Tanuló- | nusítják az elkövetett gyilkosságot. Szélesb ért. valamit korában kevéssé hanyag volt, de utóbb kimivelte magát. fölvilágosít, tudomásra hoz. Tettei tanusítják jó szivét, TANÚLÓ- v. TANULÓLEÁNY, (tanúló-le- | baráti hajlamát.

ány) ösz. fn. Leánynövendék, ki akár magán, akár nyilvános tanitó intézetben neméhez illő munkásságban, pl. varrásban, vagy szellemi foglalkodásokban oktattatik.

TANÚLÓ- v. TANULÓLEVÉL, (tanúló-levél) ösz. fn. Az illető czéhhatóság vagy mester által kiadott bizonyítvány, a felől, hogy annak kimutatója az illető kézműben gyakorolta magát.

TANÚLÓSÁG, TANULÓSÁG, (tan-úl-ó-ság) fu. tt. tanulóság-ot, harm. szr. -a. Tanulók testülete, öszvege; diákság, iskolai ifjuság.

TANÚLÓ- vagy TANULÓSZOBA, (tanúló szoba) ösz. fn. Szoba, melyben valaki tanulni szokott vagy melyben tanulók laknak, diákszoba.

[ocr errors]

TANÚ— v. TANUPRÓBA, (tanu-próba) ösz. fn. Próba, vagy helyesebbem bizonyítás, melyet valamely eseményről, lettdologról a hiteles tanuk egyező vallomása nyújt.

TANÚSÁG, TANUSÁG, (tan-u-ság) fn. tt. tanuság-ot, harm. szr. -a. Bizonyítás, melyet valamely esemény felől valaki mint szemtanu, vagy fültanu ad. Hamis tanuságot felebarátod ellen ne mondj. Különböznek: tanulság és tanultság, noha a régieknél mind a három értelemben találjuk. (Lásd Müncheni cod. 352. 1.,tanóság alatt). A régieknél tanulást és tanulási helyet is jelent. Néha oktatás, utasitás értelmében jön elé. Az napon Idvöziténk nömös tanuságokat ada" nekik." Debreczeni Legen.

« ElőzőTovább »