693

NÁDVERÉS-NAGY

NAGY NAGY

694

NÁDVERÉS, (nád-verés) ösz. fn. 1) L. NÁDA- héjazni; nagyra törni; nagyra termett ; ország nagyjai LÁS. 2) A háztetőre rakott nádnak sulykolása. v. országnagyok, am. fönemesek, főurak, ú. m. herNÁDVERŐ, (nád-verő) ösz. fn. 1) Személy, ki czegek, grófok, bárók, zászlós urak, főispánok; főpanádat vág. 2) A háztetőket nádazók sulyka, mely-pok; nagy uram, tiszteletczím, mely ma csak középlyel a fölkötött nádnyalábokat czélirányosan he-rendü urakat, és tisztviselőket illet, pl. nagyuram, lyeikre verik.

NÁGOCS, falu Somogy m.; helyr. Nágocs ra,

-on, -ról.

ispán uram! nagyuram, biró uram! nagy jó uram! Tárgyesetben: nagyot lép, nagyot ugrik, nagyot fohászkodik, nagyot hall (süket), nagyot hazud, nagyot kiált, nagyot mond, nagyot iszik (különböző: nagyon iszik).

"

Nagyot iszik a hazáért, s fölsivít."

Vörösmarty.

Midőn némely öszvetételekben főnevül használtatik, jelent bizonyos főnököt, a maga nemében első rangu személyt; ilyenek a régen divatos: hadnagy, várnagy, folnagy, násznagy, s az ujabb korban helyesen alkotott népnagy, örnagy, országnagy, tábornagy, karnagy. Ezek értelmezéseit 1. saját rovataik alatt. Néha am. nagyon, igen.

„Mert nagy drága kincset
Te nálad én hagyok.“

Kiről neked jövendőre

Nagy sokat szólok.“

NAGY, (1), mn. és fn. tt. nagy-ot, harm. szr. -ja, határozója: nagyon, nem: nagyan, fokozva : nagyobb, nem: nagyabb. 1) Ami aránylag akármiféle irányban, nevezetesen fölfelé terjedelmes. Nagy hegy, nagy torony, nagy ház. Nagy ember, nagy ló, nagy madár. 2) Különösen mi sok helyet, sok térséget foglal el. Nagy város, nagy falu, nagy határ, nayy rét, nagy erdő, nagy tó. Nagy lépéseket tenni. Nagy szoba, nagy ablak. Nagy beti. Nagy könyvek, képek. 3) Részek és egész közti arányra vonatkozólag am. a maga nemében aránylag a rendes mértéket meghaladó. Nagy fej, nagy kezek, nagy lábak, nagy fülek, nagy szemek, nagy száj, nagy pofa, nagy has. Nagy ágak, nagy levelek. Nagy karimáju kalap. Nagy száru csizma. Átv. ért. 1) Ami felnőtt. Már nagy fiai és leányai vannak. Néha korra nézve jelent öregbet, mint nagyapa, nagyanya, nagybátya, nagynéne. 2) Sok számból, több egyes részekből álló. Nagy rakás pénz. Nagy gyülés, nagy tanács. 3) Sok belerővel, sok hatással biró. Nagy meleg, nagy hideg. Nagy öröm, nagy szomoruság. Nagy kárt szenvedni. Nagy fárad sággal, nagy ügygyel bajjal tenni valamit. Nayy érdem, nagy jutalom. Nagy szerencse. 4) Sok kitünő jó vagy rosz tulajdonságu. Nagy ember. Nagy hatalmurök anáds, de ide sorozható a török böjük is, mintkirály. Nagy tolvaj, nagy kurafi, nagy czigány, nagy ördög, nagy bolond, nagy szamár, nagy mamlasz, nagy mihaszna. 5) Különös nyomatékkal biró. Nagy dolgokat feszegetni. Nagyba kapni, v. nagy fába vágni a fejszét, vagy nagy fát mozgatni, vagy nagyot falni (a székelyeknél) am. ereje fölötti munkához fogni. 6) Magas értékü. Nagy árát szabni valaminek. A pénznek mindenütt nagy becse van. Nagyra lenni valamivel. Nagyra becsülni valakit vagy valakinek jeles tulajdonságát. Nagyra tartani valamit.

L. NAGY (2).

Házasok éneke a XVI. századból.

Ha a nagy szóban alapfogalomul a magasságot, vagyis fölfelé terjedést veszszük, úgy legköze lebb rokonai nád, és magas, magasztal, máglya gyökei. Rokonok továbbá némely más nyelvekben a tö

hogy b és m közel rokon hangok, (honnan böjük baba am. nagyapa), latin magnus, majestas, hellén péyas, szanszkrit mahat stb. gyökei: mag, maj, meg, mah. Vékony hangon ide tartozik a nő ige (szanszkritul : mah), és növel gyöke is (1. alább); továbbá a neh, a,nehéz', és neg, a,negéd szóban, valamint a nyi névképző is. A szlávban na, oroszban nad am. föl ; a görögben az ára, a németben az an egyik jelentése szintén valamely magasságra vonatkozik. Ugyanezen alapértelem rejlik a magyar felható on, en, ön ragban, pl. házon, kerten, csöbrön. A mongol ban nojan, a kalmukban nojon am. fejedelem; vezér. NAGY, (2), a régieknél igen gyakran eléjön, melléknevekkel és határozókkal öszvetéve,nagyon' v.,igen' értelemben. „Hogy az iharosi szőlőhegyen valék, nagysok livéseket (lövéseket) hallánk." (Levél 1557-ből. Szalay Á. 400 m. 1.). „És azt mondják hogy nagysokan vannak. (1560-ból, ugyanott). Isten tartsa meg k(egyelinedet) nagysok esztendeig egészségben." (1542-ből, ugyanott). Hogy nagyfel repillene (repülne) onnét." (Pesti G. meséi). Thali Kálmán gyüjteményében (Régi magyar vitézi énekek) eléjönnek: nagysokat, nagyjó, nagyszép, nagybiz

"

7) Magas rangu, állásu. Nagy méltóság, nagy fejedelemség, nagy herczegség. 8) Fönevül használva am. magas rangu vagy rendü állapot. Nagyra menni, jutni. Nagyra vitte dolgát. Némely ragozásokban am. a többi közöl a kitünőbbek kiválogatva, pl. a fogott halak nagyját kiszedni a hálóból, az apraját visszahányni a vízbe. Csak úgy nagyjából tenni valamit, nem egészen. Nagyján már elmentek, am. jobbára. Sajátságos kifejezések: nagy szája van, azaz másokat megtámadó, megszóló; nagyot hall, am. siketecs-vást, nagyerősen, nagyfelszóval, nagynevetve, nagyke, nagyban mulatni, játszani, am. nagy mértékben; nagyravágyni. nagyra látni am. magasra vágyni, fen

kézikönyvében: nagygyakorta, nagygyorsan, nagyszépen, nagyohajtván stb. A mai beszédben is divatosak nagybölcsen, nagyigazán, nagykésőn, nagymessze, nagynehezen, nagysokára, nagysietve.

NAGY (3), sok város, falu és puszta előneve, melyeket részint 1. az illető főnevek czikkei alatt, pl. Nagy-Abony 1. ABONY, Nagy-Barom 1. BAROM stb. részint a következő czikkek alatt.

NAGYÁBAN 1. NAGYJÁBAN.

NAGY-ABRÁNKA, és ÁBRÁNKA, faluk Bereg m.; helyr. Abránká-ra, -n, -ról.

ra,

NAGYÁG, erd. falu Hunyad m.; helyr. -ág

-on, -ról.

kot vet. Nagy árnyéku hársfa. Nagyárnyéku torony, hegy.

NAGYÁRÚ, v. —ÁRU, (nagy-áru) ösz. mn. Minek nagy az ára, drága; a maga nemében igen becses. Nagyáru ház, butorok. Nagyáru szállást bérelni. NAGYASSZONY, (nagy-asszony) ösz. fn. Hajdan az előkelő urhölgyek czime, melynek megfelel uraknál: nagyúr, nayyuram. Még ma is némi kitünő jelentése van azoknál, kik az úri nőket tekintetes nagyasszony neven czimezik. Hogy e czim különös tisztelet jele volt, kitetszik onnan is, hogy Idvezítőnk anyját, a

boldogságos szüzet, nagyasszony-nak, magyarok nagy

asszonyá-nak, nevezi a buzgó nép. Nagyboldogasszony napján Augustus hó 15-dikén a boldogságos szüz háznál a korosabb asszonyt, az ifjúasszony', (ifiaszszony) megkülönböztetésére.

NAGYAGYÚHAL, (nagy-agyú-hal) ösz. fn. Halnem, mely nyilt kopoltyún vesz lélekzetet, s há-menybemenetelét ünnepelik. Különösebben jelenti a tán két tüskés uszószárnya van. (Mugil cephalus).

::

NÁGYAJAKÚ v. —AJAKU, v. —AJKÚ, vagy – AJKU, (nagy-ajakú) ösz. mn. Kinek vastag, kidudorodott ajaka van. Nagyajaku négerek. Máskép: ajók, mint szem-ből: szemök, pofá-ból: pofók. NAGYAKARÓ, (nagy-akaró) ösz. mn. Nagyratörő, fenhéjazó akaratu, ki fejszéjét nagyba vágja. NAGYÁLLÚ v. -ÁLLU, (nagy-állu) ösz. mn. Kinek aránylag nagy az álla.

NAGY-ALMÁS, falu Bereg m., erdélyi faluk Hunyad és Kolos m.; helyr. Almás-ra, on, -ról. NAGYÁLMÚ v. -ÁLMU, (nagy-álmu) ösz. mn. Ki sokat vagy egy húzomban sokáig alszik, álomszuszék, álomtáska.

NAGYATYA, (nagy-atya) ösz. fn. Az édesapának vagy édesanyának atyja. Apai nagyatya, anyai nagyatya. Máskép: öregatya v. -apa, másikatya v. — apa, nagyatyus, nagyapó, a székelyeknél: mápó = másik apó, mint mányi v. mánya am. másik anya).

NAGYATYAI, (nagy-atyai) ösz. mn. Nagyatyát illető, ahhoz tartozó; nagyatyáról való, arra vonatkozó. Nagyatyai házban lakni. Nagyatyai szerze

NAGYALVÓ, (nagy-alvó), 1. NAGYÁLMÚ. NAGYÁNT, (nagy-ánt) ih. L. NAGYRÉSZINT. NAGYANYA, (nagy-anya) ösz. fn. Az édesapámény. Nagyatyai örökség. Nagyatyai gyámság, szeretet. nak vagy édesanyának anyja, máskép: öreganya v. másikanya, székelyesen öszvehúzva : mánya v. mányi. A nagyanyával viszonyban van az onoka, mert onoka nélkül nincs nagyanya. Apai nagyanya, anyai nagy

NAGYATYAILAG, (nagy-atyailag) ösz. ih. Nagyatyai módon, mint a nagyatyák szokása. Nagyatyailag szeretni az unokákat.

NAGY BÁLVÁNY, hajós nyelven azon bállyedési vonalára esik, s a hajót körülfoglalva segíti vány, mely folyami fahajóinkon a terhelt hajó méemelő erejében és óvja oldalütések ártalma ellen. (Grosse Bräme. Kenessey A.).

NAGYBAN, (nagy-ban) ih. 1) Cselekvésre vonatkozólag am. Nagyban foly a munka. Nagyban mulattunk világos nagyon, nem kicsinyezve, bőven. tékben. Nagyban vásárolni, árulni. Nagyban eladás. kivirradtig. 2) Nagyobb mennyiségben, nagyobb mér

NAGYBÁNYA, (nagy-bánya), ösz. fn. Szabad kir. bányaváros Szatmár vármegyében; helyr. -bányára, -n, -ról.

NAGY-BÁR, erd. falu Hunyad m.; helyr. — Bárra, -on, — ról.

NAGY-BARÁTI, puszta Hont m.; helyr. - Ba

(nagy-árnyú v. árnyékú) ösz. mn. Mi nagy árnyé-ráti-ba, -ban, --ról.

NAGY-CSÁNY, falu Baranya m.; helyr. - Csány-ba, —ban, —ból.

NAGY-CSÉCS, falu Borsod m.; helyr. — Csécsen,re, —ről.

NAGY-CSEPCSÉN, falu Turócz m.; helyr.

Bó--Csepcsén-be, -ben, böl.

NAGY-CSERE, puszta Bihar m. Debreczen helyr. mellett; helyr. — Cseré-n, —re, —ről.

NAGY-CSERGED, erdélyi falu A.-Fehér, és

NAGY-BODAK, falu Pozsony m.; helyr. Bo-Küküllő m.; helyr. Cserged-re, —en, -ről.

NAGYBOLDOGASSZONY, (nagy-boldog-asztó-n, szony) ösz. fn. A szűz Máriának, a Megváltó anyjának tiszteletczíme a magyaroknál, röviden: Nagyaszszony. Nagyboldogasszony napja, Augustus havának tizenötödike, melyen a római katholika egyház szűz Máriának mennybemenetelét innepli (németül : MariaHimmelfahrt).

NAGYCSÖTÖRTÖK v. — CSÜTÖRTÖK, (nagycsötörtök) ösz. fn. Nagyhétben, azaz husvét előtt legNAGY BORSOCSKA, népies neve a,vetési tar- közelebb eső csötörtök. Népies nyelven: zöld csötörsóka (thlaspi arvense) nevü növénynek; máskép szintök, minthogy ekkor valamely zöldséges ételt szokás tén népiesen: nyüfü, temondád, vadmustár.

NAGY-ENYED, erdélyi város A.-Fehér m. fenhéjazva. helyr. Enyed-re, — én, —ről.

701

NAGYFÜLÜ-NAGYHERCZEGI

NAGYHERCZEGSÉG-NAGYÍTÁS

702

másból nőtt húsos levelei minden szár nélküliek. (Cactus, Nagyherczegi méltóság. Nagyherczegi udvar. V. ö. ficus indica). A kisfügekaktustól abban különbözik, NAGYHERCZEG. hogy levelei merőn állanak, nagyobbak, s a bokros fúlánkok közől kemény tövis is nő ki.

NAGYFÜLÜ, v. -FÜLÜ, (nagy-fülü) ösz. mn. Akinek, illetőleg aminek nagy fülei vannak. Nagyfülű csacsi. Nagyfülü korsó, gomb, kapocs.

NAGYHERCZEGSÉG, (nagy-herczegség) ösz. fn. Tartomány, melynek uralkodója nagyherczegi czímet visel. Bádeni nagyherczegség.

NAGYHÉT, (nagy-két) ösz. fn. A keresztény évben azon hét, mely virágvasárnaptól bezárólag NAGY-GALAMBFALVA, erdélyi falu Udvar- nagyszombatig tart, s melyet a hivek mint Idvezíhely sz.; helyr. falvá-ra, -n, -ról. tőnk szenvedésének és halálának emlékidejét külöNAGYGYAL, (nagy-val) ih. Éltek vele a ré-nös áhitattal szentelnek meg. Ennek egyes napjai giek a mai sokkal helyett. Pl. Münch. cod. Luk. hétfőtől kezdve szintén fölveszik a nagy jelzőt: nagy18. „Nagygyal inkább kajáltának“ (multo magis cla- hétfő, nagykedd, nagyszerda stb. mabant). A Nádorcodexben: Nagygyal kisebb, nagygyal inkább, erösb stb. A Debreczeni Legendáskönyv: ben Nagyval elötte, nagyval több, nagyval inkább stb. V. ö. NÁJ.

NAGYGYALÚ v. —GYALU, (nagy-gyalú) ösz. fn. Erősebbféle gyaluszerszám a kádároknál, asztalosoknál stb., melylyel vastagabb forgácsokat hasítanak.

NAGYHÉTFŐ, (nagy-hét-fő) ösz. fn. A nagyhétben eső hétfő, mely közvetlenül a virágvasár

napot követi.

NAGYHÉTI, (nagy-héti) ösz. mn. Nagy hetet illető, arra vonatkozó. Nagyhéti imádságok, elmél

kedések.

NAGYHIRÜ v. —HIRÜ, (nagy-hírű) ösz. mn. NAGY-GYŐR, sz. k. város, ilynevü megyében; Kinek nevét, illetőleg tetteit sokfelé emlegetik, hirközönségesen csak egyszerüen Győr a neve; helyr.detik. Rendesen,dicséretes' értelemben vétetik. Nagyhirü tudósok, művészek. Alkalmaztatik tettekre is. Nagyhirü ütközet, győzedelem.

— Györ-be, v. (régiesen, mi ott ma is divatos) -ré — —vé), —ben v. -ött, -ből.

NAGYGYÜLÉS, (nagy-gyülés) ösz. fn. Gyülés, melybe fontosabb tárgyak elintézése végett minden tag meg szokott hivatni. A Magyar Tudományos Akadémia évi nagygyülései.

NAGYHALOM, puszta Fehér m.; helyr. —halom-ra, -ról, halm-on.

NAGYHASÚ v. —HASU, (nagy-hasú) ösz. mn. 1) Kövér, hájas, hizott, poczokos hasú. 2) Mondják általán minden nőstényről, ha magzatot, illetőleg vemhet visel. Nagyhasú menyecske. Nagyhasú kabala. 3) Átv. ért. nagyöblü. Nagyhasú korsó, kancsó.

NAGYHATALMASSÁG, (nagy-hatalmasság) ösz. fn. Ki az európai államok sorába fő vagy első helyet foglal el. Az öt nagyhatalmasság, ú. m. ángol, franczia, osztrák, orosz és porosz.

NAGY-IKLÁND, erdélyi falu Maros sz.; helyr. Iklánd-ra, -on, -ról.

NAGY-IKLÓD, erdélyi falu Doboka m.; helyr. · Iklód-ra, —on, -ról.

NAGY-ILONDA, erdélyi falu B.-Szolnok m.; helyr. -Ilondá-ra, —n, —ról.

NAGYHATALMASSÁGÚ v. -HATALMAS SÁGU, (nagy-hatalmasságú) ösz. mn. Kinek hatalma van nagy dolgokat tenni; sokak fölött uralkodó, pa- | rancsoló. Nagyhatalmasságu fejedelem. NAGYHATALMÚ v. — HATALMU, I. NAGY--Ilvá-ra, -n, -ról. HATALMASSÁGU.

NAGYHATALOM, 1. NAGYHATALMASSÁG. NAGYHATÚ, (nagy-hatú) ösz. mn. Mondják emberről, ki szájjal sokat tesz, ki nagy garral van. NAGYHEGYKÉN, (nagy-hegykén) ösz. ih. Igen v. nagyon hegykén. V. ö. NAGY, (2).

NAGYHERCZEG, (nagy-herczeg) ösz. fn. Viselik e czímet némely európai, nevezetesen német birodalmi uralkodók, kik fejedelmi rangsorozatra nézve a királyok után állanak, milyenek a bádeni nagyherczeg, heszszeni, mecklenburg-streliczi nagyherczegek stb. V. ö. HERCZEG, FÖHERCZEG.

NAGY-ILVA, erdélyi falu Beszterczevid.; helyr.

NAGYÍT, NAGYIT, (nagy-ít) áth. m. nagyít ott, par. -8, htn. ni v. ani. 1) Valaminek kiterjedését neveli. Házát, kertét, szőlejét nagyítja. 2) Akármiféle számot, mennyiséget szaporít. Nagyítja cselédeinek bérét. Ez értelmekben rendesen nagyobbít használtatik. 3) Valamit tulságos mértékünek, sokaságunak állít. Nagyítani a kárt. Nagyítva adni elé valamit. A hazug, a kérkedékeny emberek szeretik a dolgot nagyítani. 4) Mondják bizonyos látszerekről, melyek a tárgyakat tetemesb alakban tüntetik elé. Ez a szemüveg nagyít.

NAGYÍTÁS, NAGYITÁS, (nagy-ít-ás) fn. tt.

NAGYHERCZEGI, (nagy-herczegi) ösz. mn. nagyítás-t, tb. ok, harm. szr. a. 1) Tettleges Nagyherczeget illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. | kiterjesztése valaminek, hogy téresebb helyet foglal