Oldalképek
PDF
ePub

683

ÜSTÖKVONÁS-- ÜSZÖG.

ÜSZÖG-ÜSZÜ.

684

[ocr errors]
[ocr errors]

telen-t. tb. - ek. Kinek vagy minek üstöke, magok kóros állapota, midőn mintegy égetteknek, nincs.

kormosoknak látszanak. T. i, az ily magvak megfeÜSTÖKVONÁS, (iistök-vonás) ösz. fn. A széke. ketülnek, s fölpuffadva toklászaikból kidudorodnak. lyeknél am. vitatkozás - disputatio - (Kállay gyüjt.) Kukoriczailszög, búzaüszög, rozsüszög v. anyarozs stb.

ÜSTÖLLÉST, ih. Túl a Dunán, különösen Üszög a fákban, midőn húsaik a bél vagy úgy deveKemenes alján és az Ormánságon Baranyában annyi zett szék körül megfeketülve elrohadnak. 3) Embemint, tüstént, röktön, szaporán, hevenyében ; bar- rek, s más állatok betegsége, mely tűz gyanánt el. kógan : iscsint. Talán ebből lett: füstöllést füs. harapódzik, s a meglepett részeket gyúladásba tölvést azaz füstén, füstént. L. TÜSTÉNT.

hozza. Forró üszög, midőn a lágyrészek rohadni kezÜSTÖS, (üst-ö8) mn. tt. üstös-t v. - et, tb. denek. (Gangraena). Fekete üszög, melytől az illető --ek. 1) Üsttel ellátott. Üstös konyha. 2) Ezüstös részek megfeketülnek. (Sphacelus). Csonttiszög, #ájÜstös buzogány. (Thúry György hagyatéki leltára üszög stb. Mátyus földén gúnyosan mondják meg1571-ből. Századok. 1870. X. füzet.)

esett leányról, midőn még a viselősség alig látszik ÜSTÖZ, (üst-öz) áth. m. üstöz-tem, -tél, -ött, rajta, hogy: üszög van benne. A Tisza vidékén az par. - 2. Üsttel fölkészít.

,üszögé és ,üszök' szókat meg szokták különböztetni, ÜSZK, 1. ÜSZÖG alatt.

s emez alatt csak az 1-ső pont, amaz alatt csak a ÜSZKE, (üsz-ke v. üszőke) 1. ÜSZÖ.

2-ik és 3-ik pontok alatti jelentéseket értik. Szabó ÜSZKEBORJU, (üszke-borju) 1. ÜSZÖBORJÚ. Dávid ezen mondatában is: „Még üszögében van a

ÜSZKEGÖDÖLYE, (üszke-gödölye) 1. ÜSZŐ- munkám, azaz készítetlen, egészen ki nem dolgozott" GÖDÖLYE.

üszköt kell érteni, azaz

üszkében van. Ugyanő ÜSZKÖLŐ, ÜSZKÖLLŐ, fn. tt. üszkölőt, Szabó vála: „Még hamvas, még üszögös“ am. még üszkös; Dávidnál (két Ul-vel) járomszeg, vagy járomszíj, me- még hamvában van. Az ,üszök: ragozása is némileg, lyekkel az igába fogott ökör nyakát bezárják. Ere- különböző, mert ennek tárgyesete : tiszkót s harmaddeti kiejtéssel alkalmasint: öszkölló, mintegy ösz-személyi raggal : üszke. kötélő, öszkötő, az ösz gyöktől, mert a bélfával Mind alapfogalomban, mint hangban rokonok együtt szoritja közbe az ökör nyakát.

vele az égésre vonatkozó izz, izzó, zsizsi, siseg, sisereg, ÜSZKÖPŰL, (ösz-köpúl) ösz. áth. Férfit nővel, mint az égő testnek hangját utánzó szók. Rokonnak telegényt leánynyal szerelmi, vagy házassági viszony kinthető a mongol iszi (korom, francziául: suie, snie végett együvé hoz. Székely tajszó, s képes kifeje- fine de la fumée ou des vapeurs d'une chose qui brûle.) zés az összeköpüléstől véve. Mondják néhutt igy is: ÜSZÖGI, puszta Baranya m. helyr. Üszögi-be, összeboronál.

ben, -ból. ÜSZKÖTÖL, áth. m. üszkötölt. Valamire sür- ÜSZÖGÖDÖLYE, (üsző-gödölye) ösz fn. Nösget, ösztönöz. Átvetett hangokkal, a rendes ösztökél tény kecskeborju. Bérczy Károlynál, ki a gödölyét v. úsztökél igéből; 1. ÖSZTÖKÉL.

özborjúnak írja, az őznek nőstény borja. ÜSZKÖTÖLÉS, 1. ÖSZTÖKÉLÉS.

ÜSZÖGÖR, (üszög-őr) ösz. fn. Növénynem az ÜSZÖ, (üsz-ő vagyis üz-6) fn. tt. üsző -t együttnemzök seregéből és nőközvegyek rendéből ; Fiatal szaryasmarha, különösen azon korban véve, vaczka kopasz, fészke hengeres, egyenlő, üszögös midőn már párosodni kezd, midőn azt mondják róla hegyű pikkelyekkel (honnan a neve); tövét apró hogy üzekedik. Máskép: ünő, de eredetre azon kü- pikkelyek födelékesen boritják. (Senecio). Háromféle lönbség látszik köztök lepni, hogy az üszi, üzeke. alneme van: sugártalan, legöngyölödött sugárú, kitedésre vonatkozik, vagyis ezen nősény állat azon rült sugarú üszögör. tulajdonságára, melynél fogva üzekedésre való, vagy ÜSZÓGÖS, (üsz-ög-ös) mn. tt. llszögös-t. y. már valóban üzekedni kezd ; az ünő pedig szülői, ellői et. tb. —ek. A mibe üszög esett, mit az üszög megrendeltetésére, s rokon az eme szóval, (mely a mon- rontott; üszöggel vegyített. Üszögös kukoricsa, búza. golban is am. nő; nőstény, femme; femelle.). Az Üszögös (üszkös) fa. Üszögös része az állati testnek. üsző tehát elemezve üzó, (üz szótól, honnan üzeke- v. ö. ÜSZÖG. dik is) szenvedő értelemben véve, vagyis űzni, üre

ÜSZÖGÖS PÉTER, Szt Péter mint antiochiai kedni való, mint kaszáló, legelő, kaszálni, legelni püspöknek február 22-diki ünnepe, melyről a babovaló, t. i. rét, fü. Budenz J. a bornyút jelentő finn nás nép azt tartja, hogy oly napon, péld. hétfőn, vasa, vasu stb. szókkal rokonítja.

kedden, szerdán stb., melyre ezen ünnep esik, egész ÜSZÖBORJU, (üsző-borju) ösz. fn. A tehen- esztendő folytán gabonát nem kell vetni, mert üszög nemű állatoknak, különösen szarvas teheneknek is esik bele. nőstény borja, különböztetésül a bika- és herélt born ÜSZÖK, fn. tt. üszk--öt, harm. szr. jutól, azaz tinótól.

ÜSZÖG alatt. ÜSZÖG, (üsz-ög) fn. tt. üszög-öt, harm, szr. ÜSZTÖKE, 1. ÖSZTÖKE. e. Túl a Dunán 1) Izzó tűzzel égő test, pl. fa, kő- ÜSZTÖKÉL; ÜSZTÖKÉLÉS ; 1. ÖSZTÖKÉL ; szén, kanócz, eleven szén. Más kiejtéssel : üszök, v. ÖSZTÖKÉLÉS. üszk. 2) Átv. némely növények, különösen gabona- ÜSZÜ, 1. Üsző.

-e 1

685

ÜT.

ÜT-ÜTEG.

686

ÜT, áth. m. üt-ött (a palóczoknál az 1-ső földre iitötte. Száz arany ütötte a markát, v. tenyerét, és 2-ik személy: ittem, uttél, parance. Üss. Általán annyit kapott. A gabonát megütötte az öböly (bőböly), mondjuk szilárd testekről, midőn sebesebb mozgás- a ragya. 3) Bizonyos kórállapot, vagy halál neme ba jövén súlyaik erejével más testekre akármiféle érte hirtelen. Egyik oldalát a szél ütötte. Megirányban nyomólag, zuzólag hatnak. Különbözik utötte a guta. Guta üti aztat orrba, a ki vizet töle : taszít, mely valamely testet távolabbra moz- önt a borba. (Népd.). 4. Több átv. értelmü, dulni kényszerít; továbbá : lök, mely közvetlen képes, példázó mondatok alapját teszi, melyekszintén távolításra vonatkozik. De közel rokona : ben mindig a sulynyomatú ütés alapfogalma rejcsap, mennyiben az ütés által okozott csappanó lik. Beütött neki a szerencse, hirtelen érte. Beütött az hangot fejezi ki, honnan: legyet utni v. csapni; ellenség a várba, erőszakosan benyomult. Ráütött az valakit pofon ütni v. csapni ; földhöz ütni v. ellenségre, megtámadta. Rajta itni valakin, véletlen, csapni, egy jelentésüek. Néha vág is tétethetik erőszakosan megrohanni. Rajtam it a sok nyelv, s helyette, pl. földhöz vágni. Ostorral meg- v. rá- fulemet nem hagyja nyugonni.“ (Vörösmarty. Cserh.) vágni. Gyakorlatos értelemben megfelel neki ver, az Elutött őseitől, nem hasonló hozzájok, mintha monaz, több ütést tesz, pl. fejbe ver valakit, többször danók, hogy őseinek eredeti képe nincs ráütve. fejbe üt; zongorán kiveri a nótát, több ütéssel visz- Apjára, anyjára ütött, azoknak testi külalaki, vagy szaadja. Jkerítve: ülni-verni, útiveri. Alkalmazásban lelki tulajdonságai mintegy rá vannak ütve. Valatöbbféle (tulajdon és átv.) értelemben fordul elé. 1) mit más kezéről elütni, elvenni, elnyerni, elcsábitani, Öklének, tenyerének, vagy megmarkolt bizonyos magáévá tenni. Kiütött a háboru, a forradalom, eleszköznek sebes mozgásu sulyával illet valamely kezdődik, kitör. Jól, roszul, helyesen ütött ki a dolog. testet. Fejbe, mellbe, hátba, oldalba ütni valakit. Nyakon Leütötték a szarvát, megalázták, kevélységét, gögjét, ütni, agyon itni, halálosan megütni. Körmére ütöttek. hatalmát megtörték. Dobra ütni. A mit hall, legott Tenyerével pofon ütött. Bottal, fejszefokkal ütni, meg- dobra üti, kihíreszteli, elpletykázza. Jószágát dobra ütni valakit. Kiütni, felütni, elütni a laptát. Beitni a ütötték, nyilvánosan elárverezték. Megüti a mértéket, hordó fenekét. Kezéből kiütötték a fegyvert. Szeget ütni kellőleg magas v. nagy. Öszveütötték fejeiket, valamely a falba. Kiütötték a fogát, az egyik szemét. Beitötték titkos dologról súgtakbúgtak, tanakodtak. Tökkel a fejét, orrát, az oldalát. Leiltöm a derekadat. Az al- ütötték a fejét, ostoba tökfejű. Ez a dolog nagy szekudozók egymás tenyerébe ütnek (csapnak). Kezet ütni get ütött a fejembe, nagy aggodalomra, kétségre adott egymással. Félreütötte a kalapját. Aczéllal tüzet ütni, okot, ovatossá, figyelmetessé tett. Bottal ütheted a kiitni. Egy csapással, sujtással leutni az ökröt. Úgy leuti nyomát, eltünt, elszökött, elveszett, hiába keresed. a südöt, csak a füle látszik. (Kanászdal). Egy csapással Felütötte az orrát, megboszonkodott, neheztel. Belekét legyet utni (km.), egyszerre kétfélét végezni. A nyer- uti mindenbe az orrát, minden lében kanál, mindenbe get utik, hogy a is érezze (km.), leányomnak szólok, avatkozik; fürkész, kutat. Nem oda üt, a hová néz, hogy a menyem is értsen belőle. Bélyeget, pecsétet bandsa, vagy, más czélja van, mint a melyet szin. ütni valamire, rányomni, rásütni. Addig üsd a vasat, lel, mutat. Néha am. valamit csinál, készit, szerez. mig tilzes (km.), élj a jó alkalommal, s forditsd elő- Nagy konyhát, lakomát, vendégséget ütni. Zajt, lármát, pyödre. Ne a lábát üsd, hanem a fejét, hogy meg ne tréfát ütni. Nagy szelet, nagy pompát üt. Tréfára ütni sántuljon. Belé ütötte a kést. A tromfot tromffal szok- a intést. "(Szabó D.). Ütöttkopott, nagyon el van ták ütni. (Km.). Elutni más kártyáját, nagyobbat, er- nyűve; 1. a maga helyén. Sátort, tábort ütni stb. tékesebbet adva rája, elnyerni. Üssünk egyet! kár- Néha a régieknél pl. Pesti Gábornál : it, honnan itetyázzunk. Kaptára, rámára ütni valamit. Olajt ütni, get am. ütöget. sajtólni. Dobot ütni v. verni; különbözik: dobra Legegyszerűbb igéink egyike; s rokonok vele utni ; l. alább. A test némely részeire alkalmazva: a sínai ťă (verberare), tiáo (concutere), mandou tanöszveiti a bokáját, térdét. Fejét falba ütni. Leüti a ta-me (üt-ni, schlagen); a szanszkrit ut v. uth fefejét, lehajtja. Felüti a fejét, hirtelen fölemeli.

rire, percutere, továbbá szintén a szanszkrit tup Néha a mondatban a cselekvés tárgya nincs (pulsare, ferire) és tud (tundere, ferire); amattól megnevezve, s annak csak iránya, vagy hatáspontja Bopp F. szerént a görög rúnta, emettől a latin említtetik. Üt, vág, mint az istennyila. Nem nézi, hová, tundo ered; Budenz J. rokonitása a fion iske- (vi csak ut. Erősen, sebesen, jobbra, balra üt. 2) Mondjuk ferire), Vámbéryé a csagataj küt-mek, honnan kütek élettelen, de mozgásba jött testekről. Üt az óra, a v. küteg am. ütleg. harang.

ÜTÁRNY, (üt-árny) ösz. fn. A festészetben és ,Hejh te torony, falu tornya,

rajztanban, oly árny, melyet a nap vagy más fény Hányat ütött most az óra ?“

által jól megvilágított test valamely világos alapra (Székely népdal).

vagy háttérre vet, s mely éles szélkört mutat.

ÜTEG, (üt-eg) fn. tt. üteg-et, harm. szr. -e, Leutött, beltött a mennykö. Üsse meg a part. A v. — je. Hadtudományi ért. a csatában, vagy ostrombotot ha megaranyozzák is, sulyost it. (Km.). A forró kor bizonyos számu ágyúk, melyek egy telepen vanmust kiütötte a hordó fenekét. A rázuhant gerenda pak fölállítva. Hat, nyolcz ágyúból álló üteg. (Batterie).

687

ÜTEM --ÜTKÖZÉS.

ÜTKÖZET-ÜTLEGEL.

688

e.

szr.

e.

ÜTEL, (üt-el) régies áth. 'm. ütelt. Am. az szonyos szenvedő állapota. Összeütközés. Megütközés. egyszerü üt, vagy talán gyakorlatos jelentéssel : ver. Ez utóbbi átv. ért. visszataszító, kellemetlen hatás, „Nyakba ütelék, nékik (némelyek) kedég arcel es melyet érzünk, midőn valami kedélyi hajlamunkkal, (arczúl is) ütelék.“ Régi Magyar Passio. (Toldy F. erkölcsi nézeteinkkel, várakozásunkkal stb. ellenke kiadás a. 12. 1.).

zik. V. ö. ÜTKÖZIK. Ü TEM, (üt-em) fn. tt. dilem-it, harm. szr.

ÜTKÖZET, (üt-köz-et) fn. tt. ütközet-ét, harm. L. ÜTENY.

Általán, azon tettleges állapot, midőn ÜTENY, (üt-eny) fu.tt. üteny-t, tb. - ik, harm. két ellenkező irányban működő fél erőszakosan szr. –. Időmozzanat, vagy időmérték a zenében, érintkezik egymással; különösen csata, rendezett azaz kéz- vagy lábütéssel megkülönböztethető oly harcz a háborúskodó ellenségek között. Szárazföldi, egyes részei a zenei műnek, melyek annak bizonyos tengeri ütközet. A seregeket ütközetre vezényelni. Az ütjellemet adnak; és a melyek ismét kisebb részekre közetben elveszni. Véres, több óráig tartó, kétes ütközet. oszthatók, melyek ütenyrészek-nek hivatnak.

ÜTKÖZETBELI, (ütközet-beli) ösz. mn. Ütkö. ÜTENYIRÁS, (üteny.irás) ösz. fn. Bizonyos zetben történő, ütközetre vonatkozó. Ütközetbeli eseidőmérték szeréut eszközlendő vagy eszközlött irás. mények, parancsnoki, vezéri rendelkezések.

ÜTENYRÉSZ, (üteny-rész) ösz. fn. A zenei ÜTKÖZETHELY, (ütközet-hely) ösz. fo. Tér, ütenynek megkülönböztethető egyes kisebb mozza- sikság, illetőleg tenger, hol az ellenséges seregek natai. V. ö. ÜTENY.

egymással megütközve csatáznak, harczolnak; csataÜTENYSZERŰ, v. - SZERÜ, (üteny-szerü) mező, harczmező, csatatér, harczter. ösz. mn. A zenei ütenynyel egyező vagy ahhozbasonló. ÜTKÖZETI, (üt köz-et-i) mn. tt. utközeti-t, tb.

ÜTÉR, (üt-ér) ösz. fn. Azon erek neve, melyek - ek. Ütközethez tartozó, azt illető, abban történő. a vért a szivből a testnek különféle részeibe viszik. Ütközeti hely, ütközeti rend, ütközeti пар, ,

utkozeti (Arteriae.) V. ö. Vérér, Viszér.

lárma. ÜTÉRDAG, (üt ér-dag) ösz. fn. Daganat

ÜTKÖZETNAP, (ütközet-nap) ösz. fn. Nap, szerü dudorodás, vagy csomósodás az üterekben. melyen valamely ütközet történt, vagy melyre ki

ÜTÉRNYILÁS, (üt-ér-nyilás) ösz. fn. Nyilás van tűzve. A szerencsétlen mohácsi ütközetnap augusa szívkamarában, mely az ütérbe vezet.

tus 29-én volt. ÜTÉRNYITÁS, (ütér-nyitás) ösz. fo. Minden

ÜTKÖZETREND, (ütközet-rend)

ösz. fo. vágás, metszés, szurás, melyet az ütéren ejtenek. Rend, sorozat, melybe az ütközendő seregek állitva

ÜTÉRSÉRV, (üt ér-sérv) ösz. fn. Sérv, mely vannak, csatarend. bizonyos erőltetés által az ütérben támad.

ÜTKÖZIK, (üt-köz-ik, v. üt-ög-öz-ik) k. m. ÜTÉS, (üt-és) fn. tt. ütés-t, - ék, harm. szr. utköz-tem, tél, -ött. 1) Valamely mozgásban -e. Cselekvés, melynél fogva valamit ütünk, ez levő szilárd test, utjába eső más testbe akad. A igének mindenféle értelmében. Agyon ütés. Nyakon loesi tengelye a sarokköbe ütközött. A rúd az elötte ütés. Olajütés. Továbbá azon erős hatás, melyet az menő kocsiba ütközött. A szembe jövő szekérrel öszütő testek tesznek. Kalapács-iltés, mennykő-utés. Vak- szeütközni. Kobe, fába ütköztem v. ütközött a lábam. ütés, vakseb, ütésből lett kék a testen. (Szabó D.). 2) Különösen, csatarendbe állítva az ellenfélKártyajátékban, a kiadott kártyalapoknak egy érté- lel öszvecsap, harczol, verekedik, üt és visszakesebb lappal fölülmulása, s megnyerése. Egy ütése üttetik. Nyilt téren, tengeren ütközni, egész erővel sem volt. V. ö. Üt.

megütközni. 3) Átv. valamin v. valamiben megütközni, ÜTÉSHELY, (ütés-hely) ösz. fn. Azon hely, am. erkölcsileg fennakadni, megbotránkozni, némimelyre ütöttek, az ütésnek némi hátrahagyott nyo-leg visszataszító, sértő behatást érezni. Megütközém mával, jegyével, vakseb. Kékes, vörös iltéshelyek a rajta, midőn részegnek láttam. A gáncsoskodó ember testen. Az ágyugolyó utéshelye.

minden csekélységen megütközik. Szemre vonatkozólag, ÜTET, (1), (üt-et) fn. tt. utet-et, harm. szr. am. föltünik, észrevehetővé lesz. Szemembe ütközött. -e. A mit ütéssel készítettek, csináltak, vagy a mi Szabó Dávidnál eléjön: „Az a gondolat ütközött egy-egy ütésre való. Egy ütet olaj, melyet egyszerre (ötlött) elmémbe.“ ütöttek. Két utet tapló.

ÜTKÖZŐ, (üt-ög-öz-ö) mn. és fn. tt. ütközó ÜTET, (2), tájdivatosan és régiesen, pl. a - t. 1) Aki vagy ami másba ütközik, v. mással Nádor-codexben am. ötet, amidőn az ő személynévmás csatáz. Egymásba utköző tengelyek. Ütköző ellenfelek. 2) is ü.

Mint fn. M alaku vas eszköz a lakatosoknál, melyet ÜTETLEN, (üt-etlen) mn. tt. iitetlen-t, tb. két hegyes végénél fogva az ajtóragasztóba, vagy ek. A mi ütés nélkül maradt, akit, vagy amit falba ütnek, s melynek nyilásába a zár nyelve bejár. nem ütöttek. Határozóként am. ütés nélkül. Vereke

ÜTLEG, (üt-öl-eg) fn. tt. ütleg-et, harm. szr. désben egy tagja sem maradt utetlen.

-e. Csapások, melyeket valaki szenved, midőn ÜTKÖZÉS, (üt-köz-és v. ütög-öz-és) fn. tt. üt verik. V. Ö. ÜT. közés-t. tb. -ik, harm. szr. - e. Általán két, el- ÜTLEGĖL, (tt-öl-eg-el) áth. m. ütlegelt : 1. ÜT

. lenirányban egymással erősen érintkező testnek vi. LEGEZ.

689

ÜTLEGÉZ-ÜTÖMIV.

ÜTÖÓRA -ÜVEG.

690

mn.

[ocr errors]

ÜTLEGĖZ, (üt-öl-eg-ėz) áth. m. ütlög‘z-tem, részei, melyek tüzetesen az ütést eszközlik, t. i. a — tél, itt, par. ütlegiz-z. Valamely kézbeli eszköz- csengetyüke vagy aczél-sodrony, a kalapács, a rúgó, zel megver, ütöget.

mely amazt mozgásba hozza stb. ÜTLEGĖZÉS, üt-öl-eg-ėz-és) fn. tt. ütleg zés-t, ÜTÖÓRA, (ütö-óra) öez. fn. Óramü, mely az tb. —ik, harm. szr. -e. Cselekvés midőn vki üt- órákat, illetőleg negyedeket nem csak mutatja, halegez.

nein ki is üti. ÜTLEK 1. ÜTLEG.

ÜTŐRECZE, (ütő-recze) ösz. fn. Madarászok ÜTÖ, (üt-ő) mn. és fn. tt. ütöt. 1) Aki üt. hálója, melynek kiterített szárnyai zsineg által meg: 2) Általán, a mivel ütnek, elütnek valamit. Lapta- rántva öszvecsapódnak. ütö. Olajuló, melyben olajt sajtólnak. Ütömiszer, ÜTŐRUGÓ, (ütő-rugó) ösz. fn. Az óra ütömiütofa. 3) Laptajáték, melyben egy a laptát kiüti, a vének rugója. Különböztetésül másnemü rugóktól. többi szemközt álló pedig iparkodik elfogni. Kiitot ÜTÖSZEG, (ütö-szeg) ösz. fo. Szegecskék az játszani. 4) Különösen a harang nyelve, v. szive, ütőórában, melyek az ütőkalapácsot fölemelik, és harangütö.

leeresztik. ÜTÖDÉS, (üt-ő-öd-és) fn. tt. ütődést, tb. ÜTÖTTKOPOTT, (ütött kopott) össz. --ék, harm. szr. 1) Állapot, midőn bizonyos Mondják igen viseltes, ócska ruháról, mely sok potestek egymásba akadva visszataszító erövel hatnak rolásban, kefélésben, használásban elkopott. Átv. egymásra. 2) Átv. ért. kedélyi illetődés, erkölcsi ért. ütöttkopott beszéd, igen sokszor hallott, s már meg. fennakadás, megbotránkozás. Nagy megutóiléssel halúnt beszéd. lottam szerencsétlen esetedet. V. ö. ÜTÖDIK.

ÜTÖVAS, (ütö-vas) ösz. fn. Vasból csinált ÜTÖDIK, (üt-ő-öd-ik) belsz. m. ütöd-tem, eszköz, melylyel vagy melyen valamit ütni, koholni, - tél—ött. 1) Más testbe akadt test visszaható kalapálni szoktak. nyomást, csapást, taszítást szenved. Sebes mentében ÜTŐVÉSÜ, (ütő-vésü) ösz. fn.. A fából dola szögletbe ütödött. Belém ütödött. Hanyatt esvén feje gozó mívesek, p. bodnárok, kerékgyártók vésüje, a falba ütödött.

melylyel a fát simítják. „Három napig szólt az ágyu egyre,

ÜTTEM, tájdivatos, e helyett : utöttem; v.ö. ÜT. Ütődött a hangja hegyről hegyre.“

ÜTTET, (üt-tet) miv. m. uttet-tem, -tél, - itt, Székely népvers.

par. üttess. Meghagyja, eszközli, hogy valaki vagy va

lami üssön. Valakinek a fejét üttetni. Az órát üttetni. 2) Áty. valamin megütödni, am. érzékenyen ÜTÜ, (üt-ü) fn. tt. ütü-t, tb. —k. Kalapács, pőmegilletődni, fájdalmas részvétet érezni valamely röly, sulyokféle eszköz, melylyel valamit ütnek, laszomoru eset miatt.

pítanak stb. Képzőre nézve hasonló azon eszközöÜTÖDZIK, (üt-ő-öd-öz-ik) k. m. ütödz-tem, ket jelentő szókhoz, melyek az igeneves ó ö helyett --tél, —ött, par. -zél. L. ÜTÖDIK. 1)

u v. u képzőt vesznek föl, mint: válu, vesii, gyalu, ÜTÖFA, (ütő-fa) ösz, fn. Általán, eszköz fából, gyúszü v. tüszü, szivatyu, pattantyi sarkantyú, förmelylyel valamit ütni, elütni szoktak, p. a laptajáté- getyü stb. kosok botja, vagy melylyel az utczakövezők, az útla- ÜTVES, tájdivatos és régies, pl. Sándor Istvánpitók a köveket, göröngyöket ütögetik stb.

nál, ötvös helyett; 1. ÖTVÖS. ÜTÖGET, (üt-ög-et) gyak. áth. m. ütöget- ÜVECS, fn. tt. üvecs-et. A gyergyai és feltem, tél, - étt, par. ütögess. Gyakran, folytono- csiki székelyeknél Kállay Ferencz szerént esztendős san, aprózva, vagy gyöngédebben üt. V. ö. ÜT.

nőstény bárány, Kriza J. szerént két éves fekete ÜTÖGETÉS, (üt-ög-et-és) fn. tt. ütögetés-t. (csak fekete ?) bárány. Talán vagy az ünő szóból tb. -ik, harm. szr. —e. Gyakorlatos, vagy apró módosúlt, mintha volna ünecs, vagy am. évecs az zott, gyöngédebben ismételt ütés, peczegetés. az éves. Másképen szintén Kriza J. szerént Maros- és

ÜTÖKÁRTYA, (ütő-kártya) ösz. fn. Kártya- Háromszékben: kirlán (éves bárány), Udvarhelyszéklap, mely az illető játék szabályai szerint a többinél ben: mióra. értékesebb, s azokat legyözi, megnyeri, adutt, tromf. ÜVEG, fn. tt, üveg-et, harm. szr. Fé

ÜTÖKE, (üt-ő-ke) kies. fa. tt. utöké-t. A nyes, átlátszó, szilárd, kemény, többé kevésbé törézongora billentyűjével öszveköttetésben levő, s füg-keny test, melyet hamuzsirral, égetett mészszel vegölegesen fölbillenő pöczköcske, mely az illető húrt gyített, s tűzben folyóvá tett kovaföldből stb. alakimegüti. (Tangent)

tanak. V. ö. ÜVEGANYAG. Üveget csinálni. Üveget ÜTÖKOS, (ütő-kos) ösz. fn. Vas pántokkal be- fujni, köszörülni, festeni. Fehér kékes zzinti üveg. Törik foglalt vastag koczkaalaku tönk, v. kolonce, mely mint az üveg. (Km.). Üvegböl csinált palaczkok, poha. lyel czölöpöket szoktak a földbe verni. A régiek rak, tálak, tálczák. Üveget metszeni az ablakba. Üveget várfalak rontására is használták.

tükörré alakítani. Átv. ért. üveganyagból csinált edé. ÜTÖL-HATOL szathmárvidéki tájszó; l. ÖTÖL- nyek. Eczetes üveg, boros üveg, tintás üveg. Továbbá eszHATOL.

közök: nagyitó, kicsinyitó üveg, kotyogós üveg, szemüveg, ÜTÖMIV, (ütő-miv) ösz. fn. Az ütőórának azon köppölyilveg, buritóilveg stb. Üvegen át nyulal mézet, ARAW, NAGY SZÓTÁR, YI, KÖT,

44

e.

-n, ról.

691 ÜVEGABLAK-ÜVEGÅRUSSÁG.

ÜVEGBÁNYA–ÜVEGÉSSÉG. 692 oly adománynyal, jóval kecsegtet, melyhez hozzá ÜVEGBÁNYA, 1) 1. ÜVEGHUTA. 2) Puszta jutni, melyet élvezni nem lehet. Melléknévül tekintve Tolna m. helyr. —bányá-ra, jelent üvegből valót, üvegből csináltat, s közösebb irói ÜVEGBORITÓ, (üveg-boritó) ösz. fn. Harang. szokás szerint az illető főnévvel öszvetett szót alkot: alakú boritó üvegből pl. gyümölcsökre, czukorsüteüvegajtó, iivegablak, iiveghúz, üregedények, üveggomb ményekre, hogy a por, s legyek ne lepjék. Továbbá stb. mint rendesen az anyagból készült eszközök szintén ily boritó némely becsesebb házi eszközökre nevei. Azonban néha az ily összetételben főnévként pl. álló órákra, aranyozott mívekre stb. szerepel, pl. üvegkefe, üvegfestés, üveghuta stb. Táj- ÜVEGBURA, (üveg-bura) ösz. fn. Üvegből kiejtéssel : öveg, túl a Dunán némely vidékeken ösz- álló bura. V. ö. BURA. szehúzva : 09, s a székelyeknél : éveg.

ÜVEGBURÁNY, (üveg-burány) ösz. fn. Fes

tett üvegből csinált, nem valódi burány v. kláris. V. ,,Csillag az abrosza, éveg az ablaka,

ö. KLÁRIS. Eveg ablak alatt egy édes almafa.“

ÜVEGCSEPP, (üveg-csėpp) ösz. fn. A folyó

üveganyagból egy cseppnyi, melyet ha hideg vizbe „Hoztam egy éveg bort, hogy igyál belölle.

cseppentenek, tojásdad alakot ölt, s hosszukás vé. Szomoru a szüved, majt megvidul tölle."

kony farkat kap. Ezen üvegcsepp, ha farkát eltörik,

Székely népdalok. elpattanya szétporlik. Eléjön Mikes Kelemennél is.

ÜVEGCSERÉP, (üveg cserép) ösz. fn. Az el

törött üvegnek, üvegedénynek darabja. ÜregcserépRokonítható a mongol ingge szóval, mely pel rakarni valamit. Üregcserép megsértette a talpát. am. szín (couleur); honnan inggetü v. inggetei

ÜVEGCSÜR, (1), (üveg-csür) ösz. fn. 1. ÜVEGam. színes, 'ünggele-színel-ni, fényesít-ni (donner

HUTA. une couleur, polir, rendre luisant stb.) Lugossy József az „ég igével hozza viszonyba. (Magyar Nyel- Kolos és Torda m. helyr. Üregcsür-re

, —ün, —ról.

ÜVEGCSÜR, (2), erdélyi puszták F. Fehér, vészet. II. K. 145. 1.) ÜVEGABLAK, (üveg-ablak) ösz. fn. Üveg

ÜVEGDARAB, (üveg-darai) ösz. fn. Egy része táblákból csinált ablak, különböztetésül a lantorna valamely üvegmívnek, pl. egyes ablaküveg: üvegablaktól.

tábla. Különösen valamely üvegmívből pl. pohárból, ÜVEGAJTÓ, (üveg-ajtó) ösy, fn. Ajtó, mely. palaczkból

, ablaktáblából el- v. letört rész v. ré

szecske. nek táblái üvegből vannak, különböztetésül a fa-,

ÜVEGEDÉNY, (üveg-edény) ösz. fn. Üvegvasajtótól.

anyagból készített, idomított, metszett, köszörült, ÜVEGALMÁRIOM, üveg-almáriom) 1. ÜVEG

festett stb. edényféle eszközök. SZEKRÉNY

ÜVEGELEGY, (üveg-elegy) 1. ÜVEGKEÜVEGANYAG, (üveg-anyag) ösz. fn. Alkatré

VERÉK. szeiből, közönségesen bamuzsír vagy sziksóból, továbbá porrázúzott kovából (hegyi kristályból, quarcz

ÜVEGÉS, (1), (iiveg-ės) mn. tt. (veges-t. v. ból) és porrá mállott égetett tiszta mészből annak et, tb. --ek. A miben üveget tartanak, szállítanak, módja szerént összeelegyített vagy már tüzben fel vagy aki iivegeket hord. Üveges szekrény. Üreges szeis olvasztott tömeg, melyből üvegfuvó sípok segitsé- kérláda. Üveges tót. Továbbá tveggel, v. iivegekkel gével üveget készitenek. Ha a *ömeg vasat is tar

kirakott, fölkészített. Üveges czifrázatu . Üveges csiltalmaz, a nyert üveg zöld vagy az éleny nagyobb lár. Üreyes méhköpü. Üveges hintó, üveg ablakokkal mevoyisége szerént sárga szinű lesz. Ha az üveghez ellátott hintó. Áty. üveghez hasonló fényü. Üvemész helyett óloméleget vesznek, ez szebb fényt ég ges szemek, meredtek, megtörtek. Üveges érczek, je

geczek. sugártörési erősebb tulajdonságot ad neki. Más szineket is az érczek kölcsönöznek neki. Így

az urán

ÜVEGĖS, (2), (üveg és) fn. tt. üveges-t. th. éleg azt zöld sárga, a kobaltélecs szép kék, a man

-el. A ki üvegmívekkel, üvegedényekkel keresganéleny ibolya, az arany önéleggel vegyítve szép kedik ; továbbá, aki különféle basználatra, p. ablarubinvörös színűvé teszik. A zománcz sem egyéb, kokba, ajtókba, szekrényekbe üvegtáblákat, fiókomint bizonyos anyagokkal, érezélegekkel vegyülve kat metsz. átláthatlanná vált üveg.

ÜVEGESHINTÓ, (üveges-hintó) ösz. fn. ÜvegÜVEGÁRU, (üveg-áru) ösz. fn. Üvegany gu ablakokkal fölkészített hinto. áru, mint kereskedelmi czikk.

ÜVEGESMEHKÖPÜ (üveges-méh-köpü) ösz. ÜVEGÁRUS, (üveg-árus) ösz. fr. Üveganyag- fn. Üvegablakocskákkal ellátott méhköpii, leginkább ból csinált különféle mívekkel, edényekkel keres annak hátulsó részében, melyeken által a méhek kedő.

munkálkodását, a lépek mibenlétét stb. látni lehet. ÜVEGÁRUSSÁG, (üveg-árusság) ösz. fn. Üveg- ÜVEGĖSSÉG, (üveg-és-ség) fn. tt. üvegesség-et, kercskedés

harm. szr, ---e. 1). Kereskedés, melyet valaki üveg.

« ElőzőTovább »