603 UTÁNOZÁS UTÁNVIZSGÁLÁT. okaért utánozni valakit. V. ö. MAJMOL, MIMEL. 2) Bizonyos művet v. tárgyat egy más eredeti szerint készít, eléállit. A jelesebb költöket, festészeket, szobrászokat utánozni. A természeti tárgyakat, tüneményeket hiven utánozni. Ö eredeti, önálló művet nem képes tnremteni, csak utánozni tud. ÚTÁNOZÁS, v. UTÁNZÁS, (után-oz-ás) fn. tt. utánozás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Cselekvés, mely által valaki utánoz valamit v. valakit. V. ö. UTÁNOZ. UTÁNOZAT v. UTÁNZAT, (után-oz-at) fu. tt. utánozat-ot, harm. szr. -a. Utánzás által létre hozott mű vagy látvány. UTÁNOZHATATLAN, UTÁNOZHATLAN, (után-oz-hat-[at]an) mn. Akit v. amit utánozni nem lehet. Határozóként am. utánozhatlan módon. UTÁNOZÓ, (után-oz-ó) mn. és fn. tt. utánozó-t. A ki valamit v. valakit utánoz, ki nem állít elé eredeti művet, hanem csak ahhoz hasonló valamit; öszszébb húzva : utánzó. V. ö. UTÁNOZ. UTÁNÖNTET, (után-öntet) ösz. fn. 1) Hig folyomány, melyet járulék vagy pótlék gyanánt öntenek egy másikra, vagy utána. 2) Öntött mű, melyet bizonyos formára, mintára készítenek. UTÁNPÓTLÁS, (után-pótlás) ösz. fn. Utóla gos pótlás. UTI; UTIFŰ stb. 1. ÚTI; ÚTIFŰ stb. UTJEGY; UTKÖZBEN; UTLEVÉL; UTMELLÉK; UTMUTATÁS stb. 1. ÚTJEGY; ÚTKÖZBEN; ÚTLEVÉL stb. แ UTÓ, (ut-ó?) mn. és fn. tt. utó-t, tb. —k. Éllentéte: elő, honnan ragozva: elöbb utóbb, legelöbb legutóbb, leges legelőbb leges legutóbb ; továbbá : először, utószor, elején (előjén) utóján, elöd utód. Jelenti azon személyt, dolgot vagy eseményt, mely bizonyos térvonalon vagy időhuzamban egy másik vagy több után következik, vagyis, melyet egy másik vagy UTÁNRAJZ, (után-rajz) ösz. fn. Rajz, mely több megelőz, honnan az ily ellentéti viszonyok : egy másik formájára készült; rajzi másolat. előörs, utóörs ; előhad, utóhad; előfájdalom, utófájdaUTÁNREZGÉS, (után-rezgés) ösz. fn. Álla-lom; elöbeszéd, utóbeszéd; előjáték, utójáték; elöíz, pot, midőn valamely rezgő tárgy nem egyszerre szű-utóíz; elöraj, utóraj; elökor, utókor stb. Elövek (előek, nik meg rezegni, hanem, bár mindig gyöngébben, azaz elsők) lesznek utóvak (utók) és utolsók előlsők. még némely rezgéseket tovább is hallat vagy láttat. (Münch. cod. Mark. X.) A mondott egybeállitásokat UTÁNSEGÍT, (után-segit) ösz. önh. A hajó- öszvetéve szokták irni. — Az utó szót kétféle viszonysoknál, úgy bánik valamivel pl. kötéllel, hogy az ban kell megkülönböztetni, a) midőn tüzetesen más meg ne akadjon, vagy hogy aki azzal bánik, feltar- után következő valamit jelent, pl. a sorba állitott, s tóztatva vagy erőtetve ne legyen. Utánsegitni a köte- egymás mögött levő tárgyak mindegyike utója az len. Máskép: utánigazít. Utánigazítni a kötelet előtte állónak, ilyenek pl. a nemzetiségi utók vagyis utódok; b) midőn valami után az illető sorozatban semmi sem következik, mely értelemben véget v. végsőt jelent, pl. utószó, melylyel valaki beszédét végképen bezárja, vagy a feleselésnek véget vet. Mindkét esetben főnevül is használtatik, pl. azon legyünk, hogy utóink áldjanak bennünket. Éltének utóján van. UTÁNSZÁMÍT v. -SZÁMIT, (után-számit) ösz. áth. Ami már számitva van, nagyobb meggyőződés végett még egyszer számit. UTÁNSZERZÉS, (után-szerzés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valaki valamely tárgyat nem más hasonló tárgyakkal egyszerre, hanem későbben sze réz meg. UTÁNTEKINTÉS, (után-tekintés) 1. UTÁN NÉZÉS. UTÁNVÉSÉS, (után-vésés); UTÁNVÉSET, (után-véset). L. UTÁNMETSZÉS, UTÁNMETSZET. UTÁNVÉT v. -VÉTEL, (után-vét v. -vétel) 1. UTÁNFIZETÉS; UTÁNFIZETMÉNY. UTÁNVET, (után-vet) ösz. áth. Megelőzött vetés után, ha ez nem kellőleg sikerült, a hiányt pótlólag, ismételve vet. UTÁNVETŐLEG, (után-vetőleg) ösz. ih. Pótlólag, pótlásképen. am. Alapfogalomban valamint gyökre nézve is teljesen egyezik az utó szóval a mandsu uthai, mely am. azután, tehát, következve (dann, also, folglich); továbbá ugyanezen nyelvben tuta-me önh. hátramarad-ni; (zurück bleiben, übrig sein); átha tólag am. hátra v. maga után hagy-ni (zurücklassen, hinterlassen). Hangáttétellel, de egyszersmind jelentésben is rokonok vele a magyarban: to gyök és tova szó. Közvetlen az,úť szótól származtatás erőtetettnek látszik. A régiebbeknél eléjönnek ugyan némely ragoUTÁNVIZSGÁLAT, (után-vizsgálat) ösz. fn. zások, pl. utóvak (utók) a Münchení codexben (mint A már egyszer végrehajtott vizsgálatnak, teljes meg-föntebb), továbbá Molnár Albertnél, Sándor Istvánőződés végetti ismétlése. nál: utóim, utóink stb. (posteri mei stb.), de az utó 605 UTÓADÓ-UTÓD. UTÓDANDÁR-UTÓHANG. 606 szót önállólag vagy legalább összetételekben, mint mely vitézlő népet fogadnak." Magyar Történelmi mai napság divatos, nem igen találjuk: utóbb' he- | Tár VIII. k. 98. 1.) Ellentéte itt is előd. lyett is utólb van nálok följegyezve. Azonban már Szabó Dávid irja: utólb v. utóbb, utólétek v. utótálétek. Képeztetésre hasonlók hozzá: apród, elöd, sőt ezek is: másod, harmad, negyed stb. UTÓDANDÁR, (utó-dandár) ösz. fn. Dandár, UTÓADÓ, (utó-adó) ösz. fn. Pótlékadó, me- mely a derék hadtest után bizonyos távolságban ha lyet a rendes adón kivül és után fizetni kell. UTÓÁRU, (utó-áru) ösz. fn. Utóljára maradt áru, maradékáru, áruk utólja. A székelyeknél más kép: utókelet. (Kriza J.) UTÓBAJ, (utó-baj) ösz. fn. Utóbb vagyis valamely tett v. esemény után bekövetkezett v. bekövetkezendő baj. Előbbi bajok látszatos elmultával ismét megujuló baj. az UTÓBÁNAT, (utó-bánat) ösz. fn. Bánat, mely a már megtörtént szerencsétlenség, csapás, elkövetett bün stb, után kinozza a szivet; máskép: Késő bánat. Utó- (v. késő) bánat, ebgondolat. (Km.). V. ö. UTÓL. UTÓBB, (ut-ó-bb) másodfoku határzó utó törzstől, (régiesen: utólb,utól törzstől); harmadfokon: legutóbb v. leges legutóbb. Későbben, bizonyos idő mulva. A mit előbb igért, utóbb visszavonta. Ikerítve: előbb-utóbb, azaz határozatlan időben, de mindenesetre el nem maradva. Ha igy pazarol, előbbutóbb koldusbotra jut. Fölveszi a ra viszonyítót. Utóbbra hagyni, halasztani valamit. Némely tájszokás szerint ad toldalékkal: utóbbad. UTÓBBAD, (ut-ó-bb-ad) 1. UTÓBB. UTÓBBI, (ut-ó-bb-i) mn. tt. utóbbi-t, tb. —ak. Ami bizonyos időhuzamban mások után következik, későbbi. Utóbbi korszak. Utóbbi világ. Utóbbi élete jobb az előbbinél. Amaz ültetvény előbbi, emez utóbbi. Utóbbi végrendeletével az előbbit megsemmisítette. UTÓBESZÉD, (utó-beszéd) ösz. fn. Valamely beszédnek utórésze; vagy akár irott, akár élőszóval történt valamely eléadásban ennek berekesztő része; máskép: zárbeszéd, zárszó, utószó. A,beszéd' alatt rendesen hosszabb eléadást értünk mint e,szó' alatt. UTÓCSAPAT, (utó-csapat) ösz. fn. A vonuló hadseregnek azon része, mely a deréktestet bizonyos távolságban követi. Sorviszonyos ellentéte: előcsapat. UTÓD, (ut-ó-d) fn. tt. utód-ot, harm. szr. -a, v. -ja. 1) A nemzetiségi leszármazásban minden ivadék, mennyiben bizonyos ősöktől vette eredetét. 2) Szélesb ért. a későbbi korban élő emberek utódjai azoknak, kik előbb éltek. És szelleme a sír körül marad, Szász K. (B. Eötvös J. emlékezete). Ellentéte elöd. 3) A ki bizonyos állapotban, hivatalban következik valaki után. Tanárságban, papságban, birói hivatalban utóda lenni valakinek. Gróf Eszterházy M. nádor 1634-iki egyik levelében: utánna való. „Megh levén egyéb aránt is parancsolva, mind Lengyel Boldizsár uramnak magának s mind utánna valóinak, hogy jó disciplinában tartsák az lad. V. ö. DANDÁR. UTÓDICSŐSÉG, (utó-dicsőség) ösz. fn. Diesőség, mely valakit eltávozása vagy holta után ér. UTÓDIJ, (utó dij) ösz. fn. Utólag fizetendő vagy fizetett dij. UTÓDKÖVETKEZÉS, (utód-következés) ösz. fn. Az utód azon jogosultsága, midőn valamely előd kihaltával vagy leléptével valaminek élvezetébe, használatába lép. UTÓDOK, (ut-ó-d-ok) gyünév és többes; tt. utódok-at. Azon személyek öszvege, kik bizonyos időponttól számítva későbben éltek, élnek, vagy élni fognak. V. ö. UTÓD. UTÓELŐTTI, (utó-előtti) 1. VÉGELŐTTI. UTÓÉRZÉS, v. -ÉRZET, (utó-érzés vagy —érzet) ösz. fn. Érzés vagy érzet, mely egy megelőző eseményt vagy hatást követni szokott. V. ö. UTÓFÁJDALOM. UTÓÉTEK, (utó-étek) ösz. fn. Az étkezés végén feladott, s nem annyira jól lakásra, mint inkább nyalánkságra való étek (csemege); vagy megemésztésre való étek, pl. sajt. UTÓFA, (utó-fa) ösz. fn. Fiatal, sarjadékfa, melyet vágás után lábán hagynak, hogy növekedjék. UTÓFAGY, (utó-fagy) ösz. fu. Kései fagy tavaszkor, midőn t. i. a téli fagy már kiengedett, és egy-két hideg éj ismét dért s fagyot okoz. UTÓFÁJDALOM, (utó-fájdalom) ösz. fn. Fájdalom, mely valamely betegséget vagy más bajt követni szokott. Sebem begyógyult, de időváltozáskor némi utófájdalmat érezek. A háboru utófájdalmai. Különösen azon fájdalom, melyet a nő szülés után al testében és hátában szenved. UTÓFIZETÉS, (utó-fizetés) ösz. fn. Valamely öszveg egy részének későbbi kifizetése. UTÓGONDOLAT, (utó-gondolat) (ösz. fn. Eltitkolt gondolat, illetőleg szándék, melyet valaki bizonyos tárgyban, ügyben elhallgat, nem nyilvánit. (Arrière-pensée). UTÓGYERMEK, (utó-gyermek) ösz. fn. Gyer. mek, ki apja halála után jött a világra; máskép: utószülött v. áreaszülött v. méhben hagyott. (Posthumus). UTÓHANG, (utó-hang) ösz. fn. 1) A hangnak lassudan, s gyöngéden csillapodó vége. Különbözik a viszhang-tól, mely az eredeti hangot ismételve adja vissza. 2) A szószerkezetben a végső hang, mely több hangból is állhat; különböznek: elöhang, középhang, pl. ember szóban em előhang, b középhang, er utóhang; amennyiben t. i. az egyes részeket (gyök, képző, rag) közelebbről jelezni nem akarjuk vagy nem tudjuk. (Németül : előhang=Anlaut, középhang Innlaut, utóhang-Auslaut). Különbözik a tolda 607 UTÓHANGZAT-UTÓKEZESSÉG. UTÓKOR-UTÓL. 608 UTÓKOR, (utó-kor) ösz. fn. Minden kort v. kor szakot a régebben elmulthoz képest utókornak mondunk; különösen azon kort, mely a jelen után követkeViszonyfogalmak vele: elökor, középkor, jelenkor. UTÓKÖLTSÉG, (utó költség) ösz. fn. Költség lékhang pl. a tájdivatos itt-eneg, ott-anag szókban: eneg, anag; megint-elen szóban: elen; az ig rag után általában használtatni szokott lan len, pl. addig-lan, eddig-len, pedig-len; kivévén a mennyiben az a szó-zik. nak már alkatrészévé vált, pl. egyetlen eredetileg am. egyiglen v. egyéglen, Katalin Verseslegendájában. mely a főköltséghez utólag némi pótlék vagy toldaUTÓHANGZAT, (utó-hangzat) ösz. fn. A fő- lék gyanánt járul. hangzatnak folytatott mása, mely erejében fogy va lassankint megszünik. Átv. ami valamely régibb korbeli dologhoz némileg hasonlít, s arra emlékeztet. Műveiben a régi görög és római remekirók utóhangzatát hallom. UTÓHATÁS, (utó-hatás) ösz. fn. Olyan hatás, mely nem azonnal vagy nem csupán a cselekvény idejében, hanem később áll elé. UTÓHÍR, (utó-hír) ösz. fn. Hír, mely valakiröl v. valamiről távozta, illetőleg holta után támad és terjed el. UTÓHULLÁM, (utó hullám) ösz. fn. A víznek valamely erős szél megszünése után fenmaradt vagy az ütközött hullámok visszaverődéséből származott ingása. UTÓKÖVETKEZÉS, (utó-következés) ösz. fn. Valamely cselekvésnek vagy eseménynek későbben beálló eredménye. UTÓL, (utó-ul). Az általános nyelvszokás ezen szóval e kérdésre felel: hol? Valaminek v. valakinek utána ; hátul, végül. Utóljutott észszel ebet csalunk meg (km.) azaz a dolognak már megtörténte után késő annak módjáról eszeskedni. Szabó Dávidnál eléjön utólb és utólabb is, am. utóbb. Használják főnévként harmad személyi raggal is: utólja valaminek ; s maga elébe veheti a leg szócskát, vagy nyomatosan a leges leg szócskát is: legutól, leges legutól; legutólja v. leges legutolja valaminek stb. A régieknél többször jön elé főnévként: „És leszen napoknak utóliban." (Bécsi cod. Micheas. IV.). V. ö. UTÓLY. E szó határozói minőségében azon szók egyike, melyek bizonyos tér vagy helyirányra vonatkoznak, ugymint az elő, hát, föl, al, kil v. kiv, bel gyökökből származottak, melyek ezen kérdésre hol? igy állanak: elül, hátul, alul, fölül, kivül, belül, mint e példákból kitünik; elül fáj a feje, nem hátul; alul kemény köves az út, fölül lágy, sáros; kivül zaj van, belül halálesend. Ellenben e kérUTÓIRÁS, (utó-irás) ösz. fn. Toldalékiromány, désre, honnan ? ekkép felelnek meg : elől (elülről) hátul melyet a már forma szerint bevégzett iromány után | (hátulról), alól v. alulról, kivöl v. kivülről, belöl v. ber szokás ragasztani, pl. a levelekben ily betüjegyek | lülről, mögöl, pl. onnan elöl kezdeni, nem innen hától, alatt: U. i. Helyesebben: utóirat. UTÓHUZÁS, (utó-huzás) ösz. fn. Huzás, mely a föhuzás után utólag történik, pl. a kártyajátékban, sorshuzásban. UTÓHŰBÉR, (utó-hü-bér) ösz. fa. Hűbér, melylyel valaki nem az eredeti tulajdonosnak, hanem hűbéresének van lekötve; egy másikra szállitott hűbér. (Subfeudum.). UTÓIRAT, (utó-irat) 1. UTÓIRÁS. | elejéről, nem hátuljáról, végéről; a forrásviz alól (alúlról) buzog föl, az eső fölöl (fölülről) száll alá; UTÓíz, (utó íz) ösz. fn. Ételnek, vagy italnak kivöl (kivülről) hideg jö be, belöl (belülről) meleg ize, melyet evés v. ivás után érezünk. Az édes eledel-megy ki; jer elé a kemencze mögől; állj idébb a kenek néha keserű utóíze van. Átv. más élvezetekre is vonatkozik. A testi gyönyörök utóíze. UTÓJÁRA, v. UTÓLJÁRA, (utó-ja-ra vagy utól-ja-ra) ih. Valaminek végére, legkésőbbi időre. A legjobb falatot utójára hagyni. A megtérést utójára halasztani. Tudnivaló, hogy itt valami alattomban értetik., pl. a fentebbi esetekben: evés és élet. Fölveheti a leg, v. nyomatosan, leges leg szócskákat is: legutójára, leges legutójára. UTÓJÁTÉK, (utó-játék) ösz. fn. Játék, mely a főjáték után következik, s azt bevégzi; különösen a szinmüvekben és zenészetben. Átv. ért. bizonyos történet után következő események. UTÓKELET, (utó-kelet) ösz. fn. A székelyeknél am. 1) utóáru; 2) utóvásár. L. ezeket. UTÓKEZES, (utó-kezes) ösz. fn. Személy, ki a főkezes után vállal kezességet, s ki azon esetre, ha a főkezes eleget nem tehet, köteles helytállani. UTÓKEZESSÉG, (utó-kezesség) ösz. fn. Kötelezettség, melynél fogva valaki utókezesül ajánlja magát. V. ö. UTÓKEZES. mencze elől. E hasonlatoknál fogva, melyek azonban nem állandóan ily szabályosak, s némelyek legfölebb az irodalomban használtatnak, inkább utúl volna; innen: utúl járni, menni, am. hátul, végen, végül; utul van, utul marad, hátul van, hátul vagy végen marad; elül kell állanod, nem utul, azaz hátul. Elemezve is utó-ul, mint túl ta-ul, to-ul, táv-ul. Ellenben e kérdésre: honnan? a felelet volna: utól, azaz utóhelyről, hátról, végről, valami mögöl, pl. utól kezdeni a számlálást, nem elöl, a sornak végéről. Azonban a nyelvszokás mindenik értelemben az utól' alakot használja, kétségen kívül a jobb hangzás kedveért. A ra re, és ról ről viszonyragokat is inkább az első osztálybeliek veszik föl: elülre, elülről, alulra alulról, fülülre fölülről, kivülre kivülről. Honnan az ily ragozásokról: utólja, (valaminek végső vagy utó része), utóljára, némelyek úgy vélekednek, hogy inkább ezek helyett vannak: utója, utójára, mert úgy állitják, hogy nem mondjuk elölje v. elölje, alólja, fölölje stb. hanem elője (eleje), alja, föle stb.; azonban szokásban van hátulja; ezért,utól szót illetőleg is mind a mai általános nép- és irói nyelvben, mind UTÓLAGOS, (ut-ó-lag-os) mn. tt. utólagos-at, - ak. Ami utólag történik, a többi előbocsátottak után következő. Utólagos tudósítás. UTÓLAGOSAN, (utó-lag-os-an) 1. UTÓLAG. UTÓLB,(utól-b); UTÓLBI, 1. UTÓBB; UTÓBBI; és v. ö. UTÓL. UTÓLBSZER, (utólb-szer) ösz. ih. A Müncheni codexben am. utóbbszor, utóljára. „Mentől utólbszer (=mindtől utóbbszor, vagy legutólbszor, legutoljára) V. 8. UTÓL. UTÓLÉR, (utól-ér) ösz. áth. Valakit útjában, mentében, hátulról nyomulva feléje, beér. Gyors paripán utólérni a futó tolvajt. A sebesen menő utóléri a lassan gyalogolót. V. ö. UTÓL. Átv. utolérni valakit, jelességben vele megmérkőzni ; észszel utólérni valamit, am felfogni. UTÓLÉRÉS, (utól-érés) ösz. fn. Menés, haladás, mely által valakit utólérünk. V. ö. UTÓLÉR. UTÓLÉRHETETLEN, UTÓLÉRHETLEN, (utól-érhet-[et]-len) ösz. mn. Akit vagy amit utólérni (tulajdon v. átvitt ért.) nem lehetséges. Utólérhetetlen gyorsfutó. Utólérhetetlen költő, szónok, zenész. UTÓLISZT, (utó-liszt) ösz. fn. A lisztnek alja, durvája, melyet legutóra jár le a kő, vagy henger. UTÓLJA-, vagy UTÓJASER, Molnár Albertnél és Szabó Dávidnál : utóly ser, am. utolsó főzet a serből. UTOLJÁRA, (ut-ól-já-ra) 1. UTÓJÁRA. UTÓLJÁRÓ, (utól-járó) ösz. fn. Nyelvtani ért. 1. NÉVRAG és NÉVUTÓ. 2) Aki valamely sornak, rendnek végén jár, ki a többit hátul követi, sereghajtó. V. ö. UTÓL. UTÓMAKKOLÁS, (utó-makkolás) ösz. fn. Makkolás, midőn az erdőn ittott elmaradt makkot a sertésekkel föletetik. UTÓMONDAT, (utó-mondat) ösz. fn. A körmondat utóbbi része. UTÓMUNKA, (utó-munka) ösz. fn. Munka, melyet a főmunkának bevégzése után, javitás, igazitás, rendezésképen stb. tenni szoktak. UTONÁLLÁS; UTONÁLLÓ 1. ÚTONÁLLÁS; ÚTONÁLLÓ. UTÓNÁSZ, (utó-nász) ösz. fn. A menyekzői főlakomát követő mulatság, pl. tyúkverő; vagy midőn a maradékétel, ital elköltésére a násznép újra öszvegyül. UTÓNEMZEDÉK, (utó-nemzedék) ösz. fn. Azon nemzedék, vagy ivadék, mely a mostan élők után fog a világra jőni. UTÓNÖVÉS, (utó-növés) 1. UTÁNNÖVÉS. UTÓNYÁR, (utó-nyár) ösz. fn. A nyárnak utolsó szaka, vagyis utolsó hetei. UTÓNYOMOZÁS, (utó-nyomozás) ösz. fn. Nyomozás, melyet már előbbi nyomozás előzött meg. UTÓPERCZ, (utó-percz) ösz. fn. Utolsó percz, utolsó pillanat. UTÓRAG, (utó-rag) ösz. fn. Nyelvtani értelemben minden egyes hang, vagy szótag, mely bizonyos gyök, vagy törzs végéhez kapcsoltatik. Viszonyító utórag, mely a szó viszonyát változtatja, pl. ember, ember-nek, ember-től, ember-re stb. lát, lát-ok, lát-unk, lát-tok, lát-nak. Képző utórag, (vagy csak képző) mely valamely gyökből vagy törzsből új szót alakít, p. ember-ség, ember-i, ember-kedik; lát-ás, lát-vány, lát-szik stb. UTÓRAGOZ, (utó-ragoz) ösz. áth. Valamely szót utóraggal megtold, azaz, viszonyít, vagy abból új szót képez. V. ö. UTÓRAG. UTÓRAGOZÁS, (utó-ragozás) ösz. fn. A szónak utórag általi viszonyitása stb. V. ö. UTÓRAG; UTÓ. UTÓRAJ, (utó-raj) ösz. fn. A méhészetben, UTÓLJUTOTT, a Nádor-codexben am. későb-utóbb eresztett raj, mely ugyanazon nyáron azonegy kasból száll ki. Ellentéte előraj. V. ö. SZŰZRAJ; RAJ. ben jött. UTÓLNEVEZETT, (utól-nevezett) ösz. Aki vagy ami végül van megnevezve. mn. UTÓLÖVÉS, (utó-lövés) ösz. fn. Lövés, mely a többi után későbben következik, p. midőn az osztályonkint egyszerre lövő katonák valamelyikének puskája későbben sül el. UTÓLSÓ; (ut-ol-só v. utól-eső); UTÓLSZOR, (ut-ól-szor) 1. UTÓSÓ; UTÓSZOR. UTÓLY, pl. utólyser, am. utólja ser; UTÓLYOZ am. utólját veszi valaminek stb. eléjönnek némely régieknél pl. Molnár Albertnél, Szabó Dávidnál, de ma már elavultak. A Müncheni codexben is olvasható: „, Lesznek az embernek utólyi (írva: utóli) gonoszbak eleinél.“ (Máté. XII.). „Hogy mártsa ő ujjának utólylyát (extremum digiti sui) a vizbe. (Lukács. XVI.). AKAD. NAGY SZÓTÁR, VI. KÖT. UTÓRÉSZ, (utó-rész) ösz. fn. Valaminek utóbbi vagy utolsó része, szaka, pl. a körmondatban. UTÓSEREG, (utó-sereg) ösz. fn. lásd UTÓCSAPAT. UTÓSÓ, v. UTÓLSÓ, (ut-ó-só v. utól-eső) mn. tt. utósó-t. Fokozva: legutósó, leges legutósó. Szoros ért. valamely sornak végén levő, sort bezáró ; aki vagy ami után több nem következik. Vonatko zik térbeli vonalra és időhuzamra. Utósó ház az utczában. Érdemsorozat szerint utósó diák. Utósó napot tölteni valahol. Utósó itélet. Utósó kenet. Egyezik vele: végső. Szélesb ért. midön többek sormenete többekével hasonlíttatik öszve, többekről is mondható, kik tömegesen mások után következnek. A körmenetben a férfiak elsők, a nők utósók. Ti mindenütt 39 UZOS, mn. tt. uzos-t, v. -at, tb. —ak. Ballagi UZSA, puszta Nógrád m.; helyr. Uzsá-ra, -2, UZSAL, puszta Veszprém m.; helyr. Uzsal-ba, nem többé. Utószor látjuk egymást. Holnap utószor | M. szótára szerint am. tüskés haju vagy szőrü. megyünk iskolába. Először és utószor azt mondom, hogy. leg szócskával: legutószor, v. nyomato- — ról. san: leges legutószor. UTÓSZÓTAG, (utó-szó-tag) ösz. fn. A több-ban, -ból. tagból álló szónak végső tagja, végszótag pl.,bátorság szóban: ság. -ról. UZSOK, falu Ung m.; helyr. Uzsok-ra, -on, UTÓSZÜLÖTT, (utó-szülött) 1. UTÓGYERMEK. UTÓSZÜRET, (utó-szüret) ösz. fn. Szüret, a székelyeknél Kriza J. szerént: alkalmatlankodva derék szüret után, midőn az elmaradozott, vagy kékéregél, az ember nyakán van, regnál (virginál ?) pl. sőbben érő szőlőfejeket öszveböngézik, és kisajtól-a czigány alamizsnáért, a gyermek szüleinél kenyérják. Szélesb ért. valamint maga a szüret, más gyű- ért, játékért stb. Talán am. uzsogál, v. tuszogál. Némölcsök, és termények szedésére is alkalmazható. V. hutt a Tisza mellékén: nyüzsgölődik. ö. SZÜRET. UZSONNA; UZSONNÁZ; lásd OZSONNA ; UTÓTAG, (utó-tag) ösz. fn. Nyelvtani ért. a OZSONNÁZ. szónak végtagja, utószótag. UTÓTÁJ, (utó-táj) ösz. fn. Valamely tájnak-ról. v. tájéknak hátulsó része. UZSOPA, falu Bihar m.; helyr. Uzsopá-ra, n, UZSORA, (a latin usura után) fn. tt. uzsorát. UTÓTERMÉS, v. -TERMÉNY, (utó-termés A latin usura eredetileg am. usus (Fabri Thesaurus) v. -termény) ösz. fn. Növénytermény, illetőleg azaz haszonvétel (Páriz-Pápainál: valamivel élés, gyümölcs, mely a hasonnemüeknél későbben jut tel-nyereség), különösen a kölcsönözött tökepénztől járó jes érettségre, különböztetésül az elő v. korai ter- kamat. De az ebből kölcsönzött uzsora szó nálunk szokott értelemben mérték fölötti embertelen nyereUTÓTÉT, v. —TÉTEL, (utó-tét v. tétel) kedés, midőn valaki megszorult embernek igen nagy | ösz. fn. A tételek között amelyik utól történt, vagy kamatra adja ki pénzét, vagy általános éhség idején utól hajtatott végre, v. utól jegyeztetett föl. Monda-nagyon fölcsigázza eladó gabnája árát. tokban az utóbbi, vagy utolsó kifejezés. méstől. UTÓVÁSÁR, (utó-vásár) ösz. fn. Vásár utólja. A székelyeknél máskép: utókelet. (Kriza J.). UTÓVÉD, (utó-véd) ösz. fn. Hadtani ért. sereg vagy csapat, mely hadviselési járat alkalmakor az ellenség előtt nyomuló deréksereget bizonyos távolságban követi, s ennek megtámadása ellen födözi. UTÓVÉGRE, (utó-végre) ösz. ih. El- v. legvégre, mindenek után, valahára. UTÓVILÁG, (utó-világ) ösz. fn. 1) Azon világi események öszvefüggése, melyek a jelenkor után következnek vagy következhetnek. 2) Azon emberek öszvege, kik utánunk fognak élni, általán véve. UTŐZ, (ut-ó-oz) áth. m. utóz-tam, tál, — ott, par. —z. A székelyeknél am. utóljára hagyja, pl. az ütést a kártyában. (Kriza J.). UZSORÁL, (uzsora-al) önh. m. uzsorál-t. Pénzét törvénytelen nagy kamatra adva nyerekedik. UZSORÁLKODÁS, (uzsora-al-kod-ás) fn. tt. uzsorálkodás-t, tb. ok, harm. szr. -a. Cselekvés, midőn valaki uzsorálkodik; uzsorával űzött folytonos nyerekedés. V. ö. UZSORÁLKODIK. UZSORÁLKODIK, (uzsora-al-kod-ik) k. m. uzsorálkod-tam, —tál, -ott. Az uzsorai zsarolást rendes üzletkép gyakorolja; pénzét az adósnak nyomasztó s ahol a törvények tiltják, a törvényesnél magasb kamatokra szokta kiadogatni. Szokottabban: uzsoráskodik. Egyébiránt v. ö. UZSORA. UZSORÁS, (uzsora-as) fn. tt. uzsorás-t, tb. -ok, harm. szr. -a. Személy, ki nagy uzsorára kölcsönözött pénzzel szokott üzérkedni, nyerekedni. |
