Oldalképek
PDF
ePub

603

UTÁNOZÁS, UTẢNVIZSGÁLAT.

UTÁNZÁS-UTO.

604

okaért utánozni valakit. V. ö. MAJMOL, MIMEL. 2) UTÁNZÁS; UTÁNZAT; UTÁNZÓ 1. UTÁ. Bizonyos művet v. tárgyat egy más eredeti szerint NOZÁS; UTÁNOZAT ; UTÁNOZÓ. készít, eléállit. A jelesebb költöket, festészeket, szobrá- UTAS; UTASÍT; UTASÍTÁS stb. I. ÚTAS ; szokat utánozni. A természeti tárgyakat, tüneményeket ÚTASÍT ; ÚTASÍTÁS stb. hiven utánozni. Ö eredeti, önálló müvet nem képes in- UTÁSZ 1. ÚTÁSZ. premteni, csak utánozni tud.

UTAZ; UTAZÁS; UTAZÓ stb. 1. ÚTAZ; UTÁNOZÁS, v. UTÁNZÁS, (után-oz-ás) fn. ÚTAZÁS; ÚTAZÓ stb. tt. utánozás-t, tb. — ok, harm. szr. —a. Cselekvés, UTBAIGAZITÁS 1. ÚTBAIGAZITÁS. mely által valaki utánoz valamit v. valakit. V. ö. UTCZA; UTCZAABLAK; UTCZAI stb. l. UTÁNOZ.

ÚTCZA; ÚTCZAABLAK ; ÚTCZAI stb. UTÁNOZAT v. UTÁNZAT, (után-oz-at) fn. UTCSINÁLÁS; UTCSINÁLÓ 1. ÚTCSINÁtt. utánozat-ot, harm. szr. - a. Utánzás által létre LÁS; ÚTCSINÁLÓ. hozott mű vagy látvány.

UTÉPITÉS; UTÉPITŐ, 1. ÚTÉPITÉS; ÚTUTÁNOZHATATLAN, UTÁNOZHATLAN, ÉPITŐ. (után-oz-bat-[at]lan) mn. Akit v. amit utánozni nem UTFÉI 1. ÚTFÉL. lehet. Határozóként am. utánozhatlan módon.

UTI; UTIFŰ stb. 1. ÚTI; ÚTIFŰ stb. UTÁNOZÓ, (után-oz-6) mn. és fn. tt. utánozó-t. UTJEGY ; UTKÖZBEN; UTLEVÉL; UTA ki valamit v. valakit utánoz, ki nem állít elé ere- MELLÉK; UTMUTATÁS stb. 1. ÚTJEGY; ÚT. deti művet, hanem csak ahhoz hasonló valamit; ösz- KÖZBEN; ÚTLEVÉL stb. szébb húzva : utánzó. V. ö. UTÁNOZ.

UTÓ, (ut-ó ?) mn. és fn. tt. utó-t, tb. —k. ÉlUTÁNÖNTET, (után-öntet) ösz. fn. 1) Hig lentéte: elő, honnan ragozva : elöbb utóbb, legelöbb folyomány, melyet járulék vagy pótlék gyanánt ön- legutóbb, leges legelöbb leges legutóbb ; továbbá : elöször, tenek egy másikra, vagy utána. 2) Öntött mű, me- utószor, elején (előjén) utóján, elöd utód. Jelenti azon lyet bizonyos formára, mintára készítenek.

személyt, dolgot vagy eseményt, mely bizonyos térUTÁNPÓTLÁS, (után-pótlás) ösz. fn. Utóla- vonalon vagy időhuzamban egy másik vagy több gos pótlás.

után következik, vagyis, melyet egy másik vagy UTÁNRAJZ, (után-rajz) ösz. fn. Rajz, mely több megelőz, honnan az ily ellentéti viszonyok : egy másik formájára készült; rajzi másolat. elbörs, utóörs ; elöhad, utóhad ; elöfájdalom, utófájda

UTÁNREZGÉS, (után-rezgés) ösz. fn. Álla- lom ; elöbeszéd, utóbeszéd ; előjáték, utójáték ; előíz, pot, midőn valamely rezgő tárgy nem egyszerre szű- utóíz ; elöraj, utóraj; clökor, utókor stb. Elövek (előek, nik meg rezegni, hanem, bár mindig gyöngébben, azaz elsők) lesznek utóvak (utók) és utolsók előlsők.“ még némely rezgéseket tovább is ballat vagy láttat. (Münch. cod. Mark. X.) A mondott egybeállitásokat

UTÁNSEGÍT, (után-segit) ösz. önh. A hajó öszvetéve szokták irni. – Az utó szót kétféle viszony: soknál, úgy bánik valamivel pl. kötéllel, hogy az ban kell megkülönböztetni, a) midőn tüzetesen más meg ne akadjon, vagy hogy aki azzal bánik, feltar- után következő valamit jelent, pl. a sorba állitott, 8 tóztatva vagy erőtetve ne legyen. Utánscgitni a köte- egymás mögött levő tárgyak mindegyike utója az len. Máskép: utánigazít. Utánigazítni a kötelet. előtte állónak, ilyenek pl. a nemzetiségi utók vagyis

UTÁNSZÁMÍT v. -SZÁMIT, (után-számit) utódok; b) midőn valami után az illető sorozatban ösz. áth. Ami már számitva van, nagyobb meggyő- semmi sem következik, mely értelemben véget v. ződés végett még egyszer számit.

végsőt jelent, pl. utószó, melylyel valaki beszédét UTÁNSZERZÉS, (után-szerzés) ösz. fn. Cse- végképen bezárja, vagy a feleselésnek véget vet. lekvés, midőn valaki valamely tárgyat nem más ha- Mindkét csctben fönevül is használtatik, pl. azon sonló tárgyakkal egyszerre, hanem későbben sze- legyünk, hogy utóink áldjanak bennünket. Éltének utórez meg.

ján van. UTÁNTEKINTÉS, (után-tekintés) 1. UTÁN- Alapfogalomban valamint gyökre nézve is tel. NÉZÉS.

jesen egyezik az utó szóval a mandsu uthai, mely UTÁNVÉSÉS, (után-vésés); UTÁNVÉSET, am. azután, tehát, következve (dann, also, folglich); (után-véset). L. UTÁNMETSZÉS, UTÁNMETSZET. továbbá ugyanezen nyelvben tuta-me önh. am.

UTÁ VVÉT v. – VÉTEL, (után-vét v. —vétel) hátramarad-ni; (zurück bleiben, übrig sein); átha1. UTÁNFIZETÉS; UTÁNFIZETMÉNY.

tólag am. hátra v. maga után hagy-ni (zurücklassen, UTÁNVET, (után-vet) ösz. áth. Megelőzött hinterlassen). Hangáttétellel, de egyszersmind jelenvetés után, ha ez nem kellőleg sikerült, a hiányt pót- tésben is rokonok vele a magyarban : to gyök és 16lag, ismételve vet.

tova szó. Közvetlen az út' szótól származtatás erőUTÁNVETŐLEG, (után-vetőleg) ösz, ih. Pót- tetettnek látszik. 1élag, pótlásképen.

A régiebbeknél eléjönnek ugyan némely rago. UTÁNVIZSGÁLAT, (után-vizsgálat) ösz. fr. zások, pl. utóvak=(utók) a Münchení codexben (mint A már egyszer végrehajtott vizsgálatnak, teljes meg. föntebb), továbbá Molnár Albertnél, Sándor István} ) őzödés végetti isméilete.

nál; utóim, utóink stb. (posteri mei stb.), de az utó

605

UTÓADÓ-UTÓD.

UTÓDANDÁR--UTÓHANG.

606

az

szót önállólag vagy legalább összetételekben, mint, mely vitézlő népet fogadnak.“ Magyar Történelmi mai napság divatos, nem igen találjuk: ,utóbbé he- Tár VIII. k. 98. 1.) Ellentéte itt is elöd. lyett is utólb van nálok följegyezve. Azonban már Képeztetésre hasonlók hozzá : apród, elöd, söt Szabó Dávid irja : utólb v. utóbb, utólétek v. utó- ezek is : másod, harmad, negyed stb. tálétek.

UTÓDANDÁR, (utó-dandár) ösz. fn. Dandár, UTÓADÓ, (utó-adó) ösz. fn. Pótlékadó, me- mely a derék hadtest után bizonyos távolságban halyet a rendes adón kivül és után fizetni kell. lad. V. Ö. DANDÁR.

UTÓÁRU, (utó-árul Ösz. fn. Utóljára maradt UTÓDICSŐSÉG, (utó-dicsőség) ösz. fn. Dicsőáru, maradékáru, áruk utólja. A székelyeknél másség, mely valakit eltávozása vagy holta után ér. kép: utókelet. (Kriza J.)

UTODIJ, (utó dij) ösz. fn. Utólag fizetendő UTÓBAJ, (utó-baj) ösz. fn. Utóbb vagyis va

vagy fizetett dij. lamely tett v. esemény után bekövetkezett v. bekö- UTÓDKÖVETKEZÉS, (utód-következés) ösz. vetkezendő baj. Előbbi bajok látszatos elmultával fn. Az utód azon jogosultsága, midőn valamely előd ismét megujuló baj.

kihaltával vagy leléptével valaminek élvezetébe, UTÓBÁNAT, (utó-bánat) ösz. fn. Bánat, mely használatába lép. a már megtörtént szerencsétlenség, csapás, elkövetett UTÓDOK, (ut-ó-d-ok) gyünév és többes ; tt. bün stb, után kinozza a szivet; máskép: Késő búnat. utódok-at. Azon személyek öszvege, kik bizonyos Utó- (v. késő) bánat, ebgondolat. (Km.). V. ö. UTÓL. időponttól száinitva későbben é tek, élnek, vagy

UTÓBB, (ut-ó-bb) másodfoku határzó élni fognak. V. ö. UTÓD. utó törzstől, (régiesen : utólb ,utóló törzstől); har- UTÓLLÖTTI, (utó-előtti) 1. VÉGELŐTTI. madfokon : legutóbb v. leges legutóbb. Későbben, bizo

UTÓÉRZÉS, v. -ÉRZET, (utó-érzés vagy nyos idő mulva. A mit elöbb igért, utóbb visszavonta.

– érzet) ösz. fn. Érzés vagy érzet, mely egy megIkerítve: elöbb-utóbb, azaz határozatlan időben, de előző eseményt vagy hatást követni szokott. V. ö. mindenesetre el nem maradva. Ha igy pazarol, elöbb

UTÓFÁJDALOM. utóbb koldusbotra jut. Fölveszi a ra viszonyítót.

UTÓÉTEK, (utó-étek) ösz. fn. Az étkezés véUtóbbra hagyni, halasztani valamit. Némely tájszokás gén feladott, s nem annyira jól lakásra, mint inkább szerint - ad toldalékkal : utóbbad.

nyalánkságra való étek (csemege); vagy megemészUTÓBBAD, (ut-6-bb-ad) 1. UTÓBB.

tésre való étek, pl. sajt.

UTÓFA, (utó-fa) ösz. fn. Fiatal, sarjadékfa, UTÓBBI, (ut-ó-bb-i) mn. tt. utóbbi-t, tb. — uk. Ami bizonyos időhuzamban mások után következik, melyet vágás után lábán hagynak, hogy növekedjék.

UTÓFAGY, (utó-fagy) ösz. fu. Kései fagy takésőbti. Utóbbi korszak. Utóbbi világ. Utóbbi élete jobb az elöbbinél. Amaz ültetvény elöbli, emez utóbbi. vaszkor, midőn t. i. a téli fagy már kiengedett, és Utóbbi végrendeletével az elöbbit megsemmisítette.

egy-két hideg éj ismét dért s fagyot okoz.

TÓFÁJDALOM, (utó-fájdalom) ösz. fn. FájUTÓBESZÉD, (utó-beszéd) ösz. fn. Valamely dalom, mely valamely betegséget vagy más bajt köbeszédnek utórésze ; vagy akár irott, akár élőszóval

vetni szokott. Sebem begyógyult, de időváltozáskor történt valamely eléadásban ennek berekesztő része ; némi utófájdalmat érezek. A háboru utófájdalmai. Kiimáskép: zárbeszéd, zárszó, utószó. A , beszédó alatt lönösen azon fájdalom, melyet a nő szülés után alrendesen hosszabb eléadást értünk mint e ,szó alatt. testében és hátában szenved.

UTÓCSAPAT, (utó-csapat) ösz. fn. A vonuló UTÓFIZETÉS, (utó-fizetés) ösz. fn. Valamely hadseregnek azon része, mely a deréktestet bizonyos öszveg egy részének későbbi kifizetése. távolságban követi. Sorviszonyos ellentéte : előcsapat. UTÓGONDOLAT, (utó-gondolat) (ösz. fn. Eltit

UTÓD, (ut-6-d) fn. tt. utód-ot, harm. szr. – -a, kolt gondolat, illetőleg szándék, melyet valaki bizov. -ja. 1) A nemzetiségi leszármazásban minden nyos tárgyban, ügyben elhallgat, nem nyilvánit. (Ariyadék, mennyiben bizonyos ősöktől vette eredetét. rière-pensée). 2) Szélesb ért. a későbbi korban élő emberek utód- UTÓGYERMEK, (utó-gyermek) ösz. fn. Gyerjai azoknak, kik előbb éltek.

mek, ki apja halála után jött a világra ; máskép: utóÉs szelleme a sír körül marad,

szülött v. árraszillött v. méhben hagyott. (Posthumus).

UTÓHANG, (utó-hang) ösz. fn. 1) A hangnak Tettekre intve az utódokat!“

lassudan, s gyöngéden csillapodó vége. Különbözik Száez K. (B. Eötvös J. emlékezete).

a viszhang-tól, mely az eredeti hangot ismételve adja Ellentéte : elöd. 3) A ki bizonyos állapotban, hiva vissza. 2) A szószerkezetben a végső hang, mely talban következik valaki után. Tanárságban, pap- több hangból is állhat; különböznek : elöhang, középságban, birói hivatalban utóda lenni valakinek. Gróf hang, pl. ember szóban em előhang, b középhang, er Eszterházy M. nádor 1634-iki egyik levelében : utóhang; amennyiben t. i. az egyes részeket (gyök, utánna való. „Megh levén egyéb aránt is parancsolva, képző, rag) közelebbről jelezni nem akarjuk vagy mind Lengyel Boldizsár uramnak magának s mind nem tudjuk. (Németül: elöhang=Anlaut, középhang utánna valóinak, hogy jó disciplinában tartsák az| =Innlaut, utóhang=Auslaut). Különbözik a tolda

607

UTÓHANGZAT-UTÓKEZESSÉG.

UTÓKOR-UTÓL.

608

lékhang pl. a tájdivatos itt-eneg, ott-anag szókban : UTÓKOR, (utó-kor) ösz. fn. Minden kort v. kor: eneg, anag; megint-elen szóban : elen ; az ig rag után szakot a régebben elmulthoz képest utókornak monáltalában használtatni szokott lan len, pl. addig-lan, dunk; különösen azon kort, mely a jelen után követkeeddig-len, pedig-len; kivévén a mennyiben az a szó- zik. Viszonyfogalmak vele: elökor, középkor, jelenkor. nak már alkatrészévé vált, pl. egyetlen eredetileg UTÓKÖLTSÉG, (utó költség) ösz. fn. Költség am. egyiglen v. egyéglen, Katalin Verseslegendájában. mely a főköltséghez utólag némi pótlék vagy tolda

UTÓHANGZAT, (utó-hangzat) ösz. fn. A fő- lék gyanánt járul. hangzatnak folytatott mása, mely erejében fogyva UTÓKÖVETKEZÉS, (utó-következés) ösz. fo. lassankint megszünik. Átv. ami valamely régibb Valamely cselekvésnek vagy esetnénynek későbben korbeli dologhoz némileg hasonlít, s arra emlékeztet. beálló eredménye. Müveiben a régi görög és római remekirók utóhangza- UTÓL, (utó-ul). Az általános nyelvszokás ezen tát hallom.

szóval e kérdésre felel : hol ? Valaminek v. valakinek UTÓHATÁS, (utó-hatás) ösz. fn. Olyan batás, utána ; hátul, végül. Utóljutott észszel ebet csalunk meg mely nem azonnal vagy nem csupán a cselekvény (km.) azaz dolognak már megtörténte után késő anidejében, hanem később áll elé.

nak módjáról cszeskedni. Szabó Dávidnál eléjön utó!b UTÓHÍR, (utó-bir) ösz. fn. Hír, mely valaki- és utólabb is, am. utóbb. Használják főnévként harmad röl v. valamiről távozta, illetőleg holta után támad személyi raggal is : utólja valaminek ; s maga

elébe ve és terjed el.

heti a leg szócskát, vagy nyomatosan a leges leg szócskát UTÓHULLÁM, (utó hullám) ösz. fo. A víznek is: legutól, leges legutól ; legutólja v. leges legutolja valamely erős szél megszünése után fenmaradt vagy valaminek stb. A régieknél többször jön elé főnév. az ütközött hullámok visszaverődéséből származott ként: „És leszen napoknak utóliban.“ (Bécsi cod. ingása.

Micheas. IV.). V. ö. UTÓLY. – E szó határozói UTÓHUZÁS, (utó-huzás) ösz. fo. Huzás, mely minőségében azon szók egyike, melyek bizonyos tér a föhuzás után utólag történik, pl. a kártyajáték- vagy helyirányra vonatkoznak, ugymint az elő, hát, föl, ban, sorshuzásban.

al, kil v. kiv, bel gyökökből származottak, melyek UTÓHŰBÉR, (utó-hű-bér) ösz. fo. Hübér, ezen kérdésre hol ? igy állanak: elul, hátul, alul, . melylyel valaki nem az eredeti tulajdonosnak, ha-lil, kivul, belil, mint e példákból kitünik; elül fáj a nem hűbéresének van lekötve; egy másikra szállitott feje, nem hátul ; alul kemény köves az út, fölül lágy, hűbér. (Subfeudum.).

sáros;

kiviil zaj van, belül halálcsend. Ellenben e kér. UTÓIRÁS, (utó-irás) ösz. fn. Toldalékiromány, désre, honnan? ekkép felelnek meg: elöl (elülről) hátul melyet a már forma szerint bevégzett iromány után (hátulról), alól v. alulról, kivöl v. kivulröl, belöl v. be szokás ragasztani, pl. a levelekben ily betűjegyek lülről, mögöl, pl. onnan elöl kezdeni, nem inden hától, alatt: 1. i. Helyesebben : utóir

elejéről, nem hátuljáról, végéről; a forrásviz alól UTÓIRAT, (utó-irat) 1. UTÓIRÁS.

(alúlról) buzog föl, az eső fölöl (fölülről) száll alá; UTÓÍZ, (utó-íz) ösz. fn. Ételnek, vagy italnak kivöl (kivülről) hideg jö be, belöl (belülröl) meleg ize, melyet evés v. ivás után érezünk. Az édes eledel- megy ki; jer elé a kemencze mögöl; állj idébb a kenek néha keserű utóíze van. Átv. más élvezetekre is mencze elöl. E hasonlatoknál fogva, melyek azonban vonatkozik. A testi gyönyörök utóíze.

nem állandóan ily szabályosak, s némelyek legfölebb UTÓJÁRA, v. UTÓLJÁRA, (utó-ja-ra vagy

az irodalomban használtatnak, inkább utúl volna; utól-ja-ra) ih. Valaminek végére, legkésőbbi időre. | innen : utúl járni, menni, am. hátul, végen, végül; A legjobb falatot utójára hagyni. A megtérést utójára utul van, ulul marad, hátul van, hátul vagy vegen halasztani. Tudnivaló, hogy 'itt valami alattomban marad; elul kell állanod, nem utul, azaz hátul. Eleértetik., pl. a fentebbi esetekben : evés és élet. Föl

mezve is utó-ul, mint túl ta-ul, to-ul, táv-ul. Ellen

ben e kérdésre : honnan? a felelet volna : utól, azaz vebeti a leg, v. nyomatosan, leges leg szócskákat is : legutójára, leges legutójára.

utóhelyről, hátról, végről, valami mögöl, pl. utól kezUTÓJÁTÉK, (utó-játék) ösz. fn. Játék, mely deni a számlálást, nem elöl, a sornak végéről. Azonban a föjáték után következik, s azt bevégzi; különösen

a nyelvszokás mindenik értelemben az ,utólé alakot a szinmüvekben és zenészetben. Átv. ért. bizonyos használja, kétségen kívül a jobb hangzás kedveért. történet után következő események.

A ra re, és ról röl viszonyragokat is inkább

az első osztálybeliek veszik föl: elulre, elulröl, alulra UTÓKELET, (utó-kelet) ösz. fn. A székelyek alulról, fülulre fölülről, kivülre kivülről. Honnan az pél am. 1) utóáru; 2) utóvásár. L. ezeket.

ily ragozásokról : utólja, (valaminek végső vagy utó UTÓKEZES, (utó-kezes) ösz. fn. Személy, ki a része), utóljára, némelyek úgy vélekednek, hogy infőkezes után vállal kezességet, s ki azon esetre, ha kább ezek helyett vannak: utója, utójára, mert úgy 8 főkezes eleget nem tehet, köteles helytállani.

állitják, hogy nem mondjuk elölje v. elölje, alólja, UTÓKEZESSÉG, (utó-kezesség) ösz. fn. Köte-fölölje stb. hanem elöje (eleje), alja, föle stb.; azonlezettség, melynél fogva valaki utókozesül ajánlja ban szokásban van hátulja; ezért , utól szót illetöleg magát. V. 8. UTÓKEZES.

is mind & mai általános nép- és irói nyelvben, mind

609

UTÓLÁBB-UTÓLY.

UTÓMAKKOLÁS-UTÓSÓ.

610

a régieknél, pl. Molnár Albertnél, eléjön : utólja va

UTÓMAKKOLÅS, (utó-makkolás) ösz. fn. laminek (postrema pars rei cujuspiam). V. ö. UTÓLY. Makkolás, midőn az erdőn ittott elmaradt makkot a UTÓLABB v. UTÓLB, Szabó Dávidnál am.

sertésekkel föletetik. utóbb; l. ezt.

UTOMONDAT, (utó-mondat) ösz. fn. A körUTÓLAG, (ut-o-lag) ih. Az előre bocsátott, mondat utóbbi része. előbb megtörtént, előbb véghezvitt dolog után, vagy

UTÓMUNKA, (utó-munka) ösz. fn. Munka, tapasztalt nyomán. Utólag azt irhatom, hogy ... Utó- melyet a főmunkának bevégzése után, javitás, igazílag vettem észre, hogy ...

tás, rendezésképen stb. tenni szoktak. UTÓLAGOS, (ut-6-lag-os) mn. tt. utólagos-at,

UTONÁLLÁS; UTONÁLLÓ 1.ÚTONÁLLÁS; tb. ak. Ami utólag történik, a többi előbocsátot- ÚTONÁLLÓ. tak után következő. Utólagos tudósítás.

UTÓNÁsz, (utó-nász ösz. fn. A menyekzői UTÓLAGOSAN, (utó-lag-os-an) 1. UTÓLAG. fő lakomát követő mulatság, pl. tyúkverő; vagy mi

UTÓLB,(utól-b); UTÓLBI, 1. UTÓBB;UTÓBBI; dőn a maradékétel, ital elköltésére a násznép újra ég v. 0. UTÓL.

öszvegyül. UTÓLBSZER, (utólb-szer) ösz. ih. A Müncheni

UTÓNEMZEDÉK, (utó-nemzedék) ösz. fn. Azon codexben am. utóbbszor, utóljára. „Mentől utólbszer nemzedék, vagy ivadék, mely a mostan élők után (=mindtől utóbbszor, vagy legutólbszor, legutoljára) fog a világra jöni. V. Ö, UTÓL.

UTÓNÖVÉS, (utó-növés) 1. UTÁNNÖVÉS. UTÓLÉR, (utól-ér) ösz. áth. Valakit útjában,

UTÓNYÁR, (utó-nyár) ösz. fn. A nyárnak mentében, hátulról nyomulya feléje, beér. Gyors pa- utolsó szaka, vagyis utolsó hetei. ripán utólérni a futó tolvajt. A sebesen menő utóléri a

UTÓNYOMOZÁS, (utó-nyomozás) ösz. fn. Nyolassan gyalogolót. V. ö. UTÓL. Átv. utolérni valakit, mozás, melyet már előbbi nyomozás előzött meg. jelességben vele megmérkőzni ; észszel utólérni valamit,

UTÓPERCZ, (utó-percz) ösz. fn. Utolsó percz, am felfogni.

utolsó pillanat. UTOLÉRÉS, (utól-érés) ösz. fn. Menés, hala

UTORAG, (utó-rag) ösz. fn. Nyelvtani értelemdás, mely által valakit utólérünk. V. ö. UTÓLÉR. ben minden egyes hang, vagy szótag, mely bizonyos

UTOLÉRHETETLEN, UTÓLÉRHETLEN, gyök, vagy törzs végéhez kapcsoltatik. Viszonyító (utól-érhet-[et]-len) ösz. mn. Akit vagy amit utólérni utórag, mely a szó viszonyát változtatja, pl. ember, (tulajdon y. átvitt ért.) nem lehetséges. Utólérhetetlen ember-nek, ember-töl, ember-re stb. lát, lát-ok, lát-unk, gyorsfutó. Utólérhetetlen költő, szónok, zenész.

lát-tok, lát-nak. Képző utórag, (vagy csak képző) mely UTÓLISZT, (utó-liszt) ösz. fn. A lisztnek alja, valamely gyökből vagy törzsből új szót alakít, p. durvája, melyet legutóra jár le a kő, vagy henger. ember-ség, ember-i, ember-kedik ; lát-ús, lát-vány,

UTOLJA —, vagy UTÓJASER, Molnár Albert lát-szik stb. nél és Szabó Dávidnál : utóly ser, am. utolsó főzet a

UTÓRAGOZ, (utó-ragoz) ösz. áth. Valamely serből.

szót utóraggal megtold, azaz, viszonyít, vagy abból UTOLJÁRA, (ut-61-já-ra) 1. UTÓJÁRA. új szót képez. V. ö. UTORAG. UTOLJÁRÓ, (utól-járó) ösz. fn. Nyelvtani ért.

UTÓRAGOZÁS, (utó-ragozás) ösz. fn. A szó1. NÉVRAG és NÉVUTÓ. 2) Aki valamely sornak, nak utórag általi viszonyitása stb. V. ö. UTÓrendnek végén jár, ki a többit hátul követi, sereg RAG; UTÓ. hajtó. V. 8. UTOL.

UTÓRAJ, (utó-raj) ösz. fn. A méhészetben, UTÓLJUTOTT, a Nádor-codexben am. későb- utóbb eresztett raj, mely ugyanazon nyáron azon

egy kasból száll ki. Ellentéte : elöraj. V. ö. SZŰZUTÓLNEVEZETT, (utól-nevezett) ösz.

RAJ; RAJ. Aki vagy ami végül van megnevezve.

UTÓRÉSZ, (utó-rész) ösz. fn. Valaminek utóbbi UTÓLÖVÉS, (ut6-lövés) ösz. fn. Lövés, mely vagy utolsó része, szaka, pl. a körmondatban. a többi után későbben következik, p. midőn az osztá- UTÓSEREG, (utó-sereg) ösz. fn. lásd UTÓ. lyonkint egyszerre lövő katonák valamelyikének CSAPAT. puskája későbben sül el.

UTÓSÓ, r. UTÓLSÓ, (ut-ó-só v. utól-eső) UTOLSÓ ; (ut-ol-só v. utól-eső); UTÓLSZOR, mn. tt. utósó-t. Fokozva: legutósó , leges legutósó. (ut-ól-szor) 1. UTÓSÓ ; UTÓSZOR.

Szoros ért. valamely sornak végén levő, sort bezáró ; UTÓLY, pl. utólyser, am. utólja ger; UTÓ- aki vagy ami után több nem következik. Vonatko LYOZ am. utólját veszi valaminek stb. eléjönnek zik térbeli vonalra és időhuzamra. Utósó ház az utnémely régieknél pl. Molnár Albertnél, Szabó Dávid- czában. Érdemsorozat szerint utósó diák. Utósó nanál, de ma már elavultak. A Müncheni codexben is pot tölteni valahol. Utósó itélet. Utósó kenet. Egyezik olvasható: „Lesznek az embernek utólyi (írya : vele : végső. Szélesb ért. midön többek sormenete töbutóli) gonoszbak eleinél.“ (Máté. XII.). „Hogy mártsa bekével hasonlíttatik öszve, többekről is 'mondő ujjának utólylyát (extremum digiti sui) a vizbe. ható, kik tömegesen mások után következnek. A kör(Lukács. XVI.).

menetben a férfiak elsök, a nők utósók. Ti mindenütt AKAD. NAGY SZÓTÁR, VI. KÖT.

ben jött.

mn.

39

611

UTÓSÓKENET-UTÓZ.

UTÓZÁS — UZSORÁS.

612

utósók vagytok. Aki ezek között leghátrább van, az

UTÓZÁS, (ut-6-02-ás) fn. tt. utózás-t, tb. –ok, legutósó, v. nyomatosan szólva leges legutósó. harm, szr. - a. Utoljára hagyás. V. 7. UTÓZ.

UTÓSÓKENET, (utósó-kenet) ösz. fn. A latin- UTÖR 1. ÚTÖR. görög keresztény egyház tana szerint, szentség, mely- UTTÖRÉS; UTTÖRŐ 1. ÚTTÖRÉS; ÚTTÖRŐ. ben a beteg szentelt olajjal való megkenés, és a pap UTUFUTU, (utu-futu) ikerített mn. Az Őrségimádsága által, malasztot nyer lelkének üdvösségére, ben (Vas megyében) am. 16tofutó. V. ö. ÚT szónál s néha testének könnyebbségére is.

a mongol ot törzset. UTÓSÓVACSORA 1. VÉGVACSORA.

UTVÁM; UTVESZTÉS; lásd ÚTVÁM; ÚT. UTÓSZAK, (utó-szak) Ösz. fn. 1. UTÓRÉSZ. VESZTÉS.

UTÓSZEDET, (utó-szedet) ösz. fo. A szé- UZAPANYIT, falu Gömör m.; helyr.-panyit-ra, kelyeknél, utóján vagy utoljára szedett gyümölcs - on,

-ról. (Kriza J.).

UZD, puszták Tolna és Somogy m.; helyr. UTÓSZÓ, (utó-szó) ösz. fn. 1) Összetételekben az Urd-ra, — on, —ról. utól v. végül álló szó pl. ,házfödel' szóban: födél. 2) UZON, erdélyi falu Sepsi sz. helyr. Uron-ba, L. UTÓBESZÉD.

-ban, -ból. UTÓSZOR, (utó-szor) ih. Végül, utósó ízben, UZOS, mn. tt. uzos-t, v. -at, tb. -ak. Ballagi nem többé. Utószor látjuk egymást. Holnap utószor M. szótára szerint am. tüskés haju vagy szőrü. megyünk iskolába. Először és utószor azt mondom, UZSA, puszta Nógrád m.; helyr. Ursá-ra, R, hogy ...; leg szócskával: legutóskor, v. nyomato

---ról. gan : leges legutószor.

UZSAL, puszta Veszprém m.; helyr. Uzsal-ba, UTÓSZÓTAG, (utó-szó-tag) Ösz. fn. A több-ban, -ból. tagból álló szónak végs8 tagja, végszótag pl. ,bátor- UZSOK, falu Ung m.; helyr. Uzsok-ra, -on, , ságʻ szóban : sag.

-ról. UTÓSZÜLÖTT, (utó-szülött) 1. UTÓGYERMEK. UZSOKÁL v. UZSUKÁL, önh. m. uzsokált. A

UTÓSZÜRET, (utó-szüret) ösz. fn. Szüret, a székelyeknél Kriza J. szerént: alkalmatlankodva derek szüret után, midőn az elmaradozott, vagy ké- kéregel, az ember nyakán van, regnál (virginál ?) pl. sőbben ér8 szőlőfejeket Oszveböngézik, és kisajtól- a czigány alamizsnáért, a gyermek szüleinél kenyérják. Szélesb ért, valamint maga a szüret, más gyű- ért, játékért stb. Talán am. uzsogál, v. tuszogál. Némölcsök, és termények szedésére is alkalmazható. V. hutt a Tisza mellékén: nyüzsgölödik. ö. SZÜRET.

UZSONNA; UZSONNÁZ; lásd OZSONNA ; UTÓTAG, (uto-tag) ösz. fn. Nyelvtani ért. a OZSONNÁZ. szónak végtagja, utószótag.

UZSOPA, falu Bihar m.; helyr. Uzsopá-ra, -n, UTÓTÁJ, (utó-táj) ösz. fn. Valamely tájnak-ról. v. tájéknak hátulsó része.

UZSORA, (a latin usura után) fn. tt. uzsorát. UTÓTERMÉS, v. -- TERMÉNY, (utó-termés A latin usura eredetileg am. usus (Fabri Thesaurus) V. – termény) ösz. fo. Növénytermény, illetőleg azaz haszonvétel (Páriz-Pápainál: valamivel elés, gyümölcs, mely a hasonnemieknél későbben jut tel. nyereség), különösen a kölcsönözött tőkepénztől járó jes érettségre, különböztetésül az elö v. korai ter kamat. De az ebből kölcsönzött uzsora szó nálunk méstől.

szokott értelemben mérték fölötti embertelen nyereUTÓTÉT, v. – TÉTEL, (utó-tét v. - tétel) kedés, midőn valaki megszorult embernek igen nagy Osz. fn. A tételek között amelyik utól történt, vagy kamatra adja ki pénzét, vagy általános éhség idején utól hajtatott végre, v. utól jegyeztetett föl. Monda- nagyon fölcsigázza eladó gabnája árát. tokban az utóbbi, vagy utolsó kifejezés.

UZSORÁL, (uzsora-al) önh. m. uzsorál-t. Pénzét UTÓVÁSÁR, (utó-vásár) ösz. fn. Vásár utolja. törvénytelen nagy kamatra adva nyerekedik. A székelyeknél máskép : utókelet. (Kriza J.). UTÓVÉD, (utó-véd) ösz. fn. Hadtani ért. sereg

UZSORÁLKODÁS, (uzsora-al-kod-ás) fn. tt

.

uzsorálkodás-t, tb. –ok, harm. szr. -a. Cselekvés, vagy csapat, mely hadviselési járat alkalmakor az ellenség előtt nyomuló derékgereget bizonyos távol- midőn valaki uzsorálkodik; uzsorával űzött folytonos ságban követi, s ennek megtámadása ellen födözi.

nyerekedés. V. ö. UZSORÁLKODIK. UTÓVÉGRE, (utó-végre) ösz. ih. El- v. leg

UZSORÁLKODIK, (uzsora-al-kod-ik) k. m. uzsovégre, mindenek után, valahára.

rálkod-tam, -tál, - ott. Az uzsorai zsarolást rendes UTÓVILÁG, (utó-világ) ösz. fn. 1) Azon vi- üzletkép gyakorolja ; pénzét az adósnak nyomasztó lági események öszvefüggése, melyek a jelenkor után s ahol a törvények tiltják, a törvényesnél magasb kakövetkeznek vagy következhetnek. 2) Azon emberek matokra szokta kiadogatni. Szokottabban : uzsoráskoöszvege, kik utánunk fognak élni, általán véve. dik. Egyébiránt v. ö. UZSORA.

UTÓZ, (ut-6-oz) áth. m. utóz-tam, - tál, -ott, UZSORÁS, (uzsora-as) fn. tt. uzsorás-t, tb.-ok, par.

-4. A székelyeknél am. utóljára hagyja, pl. harm. szr. --a. Személy, ki nagy uzsorára kölcsönðaz ütést a kártyában. (Kriza J.).

zött pénzzel szokott üzérkedni, nyerekedni.

« ElőzőTovább »