MOCSKOSSÁG, (mocs-k-os-ság) f. tt. mocs kosság-ot, harm. szr. -a. Mocskos állapot, vagy tulajdonság. Némely mesterségek, és munkák mocskos- tt. mocsolás-t, v. at, tb. -ak. Mocsolákkal ellesággal járnak. Valakit mocskossága miatt utálni, meg-pett. dorgálni. Átv. ért. erkölcsi rútság, becstelenség, trá- lás. V. ö. MOCSOLA. gárság. Mindenféle mocskosságot elkövet. Ily szemtelenül beszélni mocskosság.

MOCSKOZ, (mocs-k-oz) áth. m. mocskoz-tam, -tál, ―ott, par. ―z. Egy jelentési a mocskol igé-moczczan, moczog, moczorog igék és származékaik erednek. Legközelebb rokonai a mokog, mokkan, mukkan vel, azon különbséggel, hogy ez átv. erkölcsi érteigék mok muk gyökei. Minthogy a szájnyitás által lemben is használtatik. V. ö. MOCSKOL. kinyomuló hangra vonatkozik, rokon hozzá mond is. Hasonlóan, mint hangutánzók, ide tartoznak a latin mutit, mugit, hellén uo, német mucken, mucksen, finn mutisen stb. Mennyiben a moczczan jelent mozzanást is, rokonságban van vele a mozog gyöke moz, melynek megfelel a latin moveo, motus stb.

MOCSOLA, (1), v. MOCSOLYA, (mocs-ol-a) fn. tt. mocsolát. Kisebbféle mocsár, pl. álló vízzel tölt gödör. Kenderáztató mocsola. Egy értelmü vele a poMÓCZIRKÁL, (mócz-ir-ka-al) gyak. önh. m. csola v. pocsolya. Azon szók osztályába tartozik, me- móczirkál-t. Kemenesalon am. guggolva lejtőt járkál. lyek igenevekből módosultak, pl. bugyogó bugyoga, czi- Gyöke mócz rokon a mozog gyökével, a hozzájárult nego czinege, fecsegő fecsege, húzóvonó húzavona stb. Tör- képzők részint gyakorlatra, részint kicsinyezésre muzsöke az elavult mocsol ige, melyből lett mocsoló (t. i. | tatnak, mint a babirkál, szunydikál, iprikál, kandivíz) mocsola, mint bongyol bongyoló bongyola (pongyo-kál stb. igékben.

la), motól motóló motóla, bengyel bengyele, szegel szegele MÓCZIRKÁLÁS, (mócz-ir-ka-al-ás) fn. tt. mószegle, dödöl dödöle sat. Az eredeti mocsola inkább | czirkálás-t, tb. —ok, harm, szr. -a. Cselekvés, mitájdivatos kiejtés, mert mocsolya általánosabb divatu. dőn valaki móczirkál,

MOCZOG, (mocz-og) önh. m. morzog-tam, -tál, -ott. Szájbezárva mo mo orrhangot bocsát ki, pl. a nevetést elnyomni akaró ember moczog. Rokon hozzá a szintén hangutánzó mokog. MOCZOGÁS, (mocz-og-ás) fn. tt. moczogás-t, tb. -ok, harm. szr. -a. Cselekvés, midőn valaki moczog.

MOCZORGÁS, (mocz-or-og-ás) fn. tt. moczor gás-t, th. ok, harm. szr. -a. Folytonos moczogás. V. ö. MOCZOROG.

-

MOCZOROG, (mocz-or-og) gyak. önh. m. moczorog-tam, tál, moezorgott, htn. -ni, moczorgani. Folytonosan moczog. Rokon hozzá magas hangon : miczereg. Képzésre olyan, mint a szintén hangutánzó kuczorog, didereg, sustorog. V. ö. MOCZOG.

kintenünk, rokon mutat igével, vagyis ennek mut gyökével. Muti a tiszai vidékeken am. mutasd. V. ö. MUTAT, MÓDOS. Egyezik vele megfordított alakban idom is. Régente a d elött 7 hangot is vett közbe, pl. a Szentpéterieknek 1403-évbeli végzésében: „Az mi életünknek jobb mólgyáérth;“ vagy n-et: „Vagy penigh elyen (= ilyen) mondon bizonyával mi ett (=itt) nem lakonk." (1557-iki levél. Szalay Á. 400 m. 1.). A finnben és svédlapplan: muott, finnmarki lappban: muodjok. A magyar mód nem jutott a latinból hozzánk, mert nem volna meg a legszélsőbb lappok közt, akik soha nem beszéltek latinul. (Hunfalvy Pál).

MÓDATLAN, (mód-at-lan) mn. 1. MÓDTALAN; és MÓDOTLAN

MÓDATLANSÁG, (mód-at-lan-ság) fu. 1. MÓD

TALANSÁG.

MODBELI, (mód-bel-i) mn. tt. módbeli-t, tb.

MÓDBELISÉG, (mód-bel-i-ség) fn. tt módbeliséget. L. MÓDOZAT.

MÓDDAL, (mód-val) ih. Bizonyos mértékkel, a czélra alkalmas szerrel, eszközzel. Mindent móddal tenni. Okkal móddal az is meglehet. V. ö. MÓD.

MÓDI, a német-franczia mode (sajátlag latin modus) szóból kölcsönöztetett, honnan: MÓDIS, (módi-s), MÓDISAN, (módi-s-an); 1. DIVAT, DIVATOS, DIVATOSAN.

MÓDINT, (mód-int) ih. Móddal, mód szerint,

MÓD, fu. tt. mód-ot, harm. szr. -ja. 1) Azon szokásos forma, melyet valaki tetteiben követ. Úri mód, parasztos mód, katonás mód, finom, udvari mód.-ek. 1. MÓDOZATI. Szép móddal v. jó móddal sokra lehet menni. Az emberekkel bánásban igen jó módja van. Mimódon? Semmimódon. Ha minden módból kifogytunk. Szokott módon vagy mód szerént. Beszédmód, tanításmód, irásmód, járásmód, szerzésmód. Megadta neki a módját, mint a csikóherélésnek (Km.). 2) Bizonyos mérték, mely mint egy illő, helyes formára van véve, mely a kellő határnál sem szükebb, sem tágasabb. Módot tartani az ételben, italban. Mód nélkül kiáltani, nevetni, sírni. Mód nélkül kegyetlenkedni. Mód fölött szigoru. Módjával jó minden. 3) Helyes mértékkel járó eszköz, szer, mely által czélt akarunk érni. Módját találni valami-bizonyos módon, mértékkel. Jó módint. nek. Nincs mód benne, am. lehetetlen. Módját ejteni. Ha módját ejthetem, megteszem. Mi módon menekültél meg? Mindennek megvan a maga módja. Okkal móddal az is meglehet. Módban hagyni valakit, tájdivatosan am. meghagyni, mi móddal tegyen valaki valamit. 4) Jelent vagyont, birtokot, gazdagságot, mennyiben ezek bizonyos czélok elérésére eszközt, képességet nyújtanak. Van módja benne. Jó módja van, megteheti. Nagy v. jómódu ember. 5) Ormánságban (Baranyában) teszen egészséget is. Nincs jó módja egészsége (Jeremiás Sámuel). 6) Nyelvtanban jelenti a létel, avagy cselekvés mivoltát, vagyis a gondolkodás azon formáját, mely által az alany és mondomány öszveköttetnek, s ezek rendszerént: mutató vagy jelentő mód (modus indicativus létezési mód), kapcsoló v. foglaló mód (modus conjunctivus), parancsoló mód, (m. imperativus, e kettő együtt szükségességi mód), ohajtó mód (m. optativus lehetőségi mód); közön ségesen ide számíttatik a határtalan mód is, de amely inkább igenév.

MÓDIZ, (módi-z) önh. m. módiz-tam, tál, ott. A módit vagy módis viseleteket, szokásokat vakon utánozza.

=

Egészen egyezik vele a latin modus, azonban ez alapértelmében bizonyos mértéket, vagyis mérséket jelent, (németül: Maasz), s egyezik vele a met-ior gyöke; egyezik vele a görög ódios is (latinul: modius), honnan talán modero szó is ered származékaival | együtt; de a magyarban alapértelem bizonyos szokásos forma; és így, ha eredeti magyarnak szabad te

MÓDJÁVAL, (mód-ja-val) ih. Bizonyos mérték szerént, képesint, nem túlzólag. Módjával kell mindent tenni. Módjával többre lehet menni. Jó módjával az is meglehet. V. ö. MÓD.

MÓDNÉLKÜLI, (mód-nélküli) ösz. mn. Mértéket meghaladó, szerfölötti. Módnélküli vesztegetés.

MÓDON, (mód-on) ih. Képen, szerént, bizonyos hasonlatra. Mimódon érhetjük czélunkat? Nem tudom, mimódon juthatunk oda. Semmi módon nem boldogulhatunk vele. Úri módon élnek.

—a.

MODOR, (1), (mod-or) fn. tt. modor-t, tb. ok, harm. szr. a. Ujabb kori alkotásu szó, a franczia manière értelmében. Széles ért. azon mód, melyet valaki mozgásaiban, taglejtéseiben, külső tetteiben követni szokott. Ezen szónoknak, szinésznek nevetséges modora van. Könnyü, élénk, kedves modor. A képző müvészetekben az illető művésznek sajátságos módja, mely szerint valamit felfog és alkalmazásban kivisz. Mint hibás tulajdonság jelenti a művésznek azon módját, melynél fogva minden körülmények közt ugyanazon alakban, formában működik s műveinek a tárgyakhoz illő változatosságot nem képes adni, midőn bizonyos betanult vagy utánzott formák sze

rént intézi műveit. Az ily modor az eredetiség, talá-, nösen az előbbitől eltérőt veszen föl. V. ö. MÓDOlékonyság hiányára mutat.

dokat adja elé, melyek szerént az elvont észtani szabályokat az ismeretek szerzésére alkalmazni kell. (Methodologia).

MÓDTALAN, (mód-talan) mnn. tt. módtalan-t, tb. ok. 1) Kellő forma nélküli, az illő külsőségeket nem tudó, vagy nem alkalmazó. Módtalan bánásmód, magaviselet. 2) Kellő mértéket nem tartó, a maga nemében tulságos. Módtalan nevetés, harag. 3) | Czélirányos eszköz nélkül szükölködő; nevezetesen: vagyontalan. V. ö. MÓD. Határozóként am. módtalanul, mód és módosság nélkül.

MÓDTALANSÁG, (mód-talan-ság) fu. tt. módtalanság-ot, harm. szr. -a. Állapot vagy tulajdonság, midőn valaki vagy valami módtalan. V. ö. MÓD

TALAN.

MÓDTALANUL, (mód-talan-ul) ih. Módot nem tartva vagy nem ismerve.

MÓDULAG, (mód-u-lag) ih. A székelyeknél am. módon, pl. jómódulag építeni; azon módulag azon módon, úgy. (Kriza J.).

MOGYORÓ-MOGYORÓFA

melyből lett bodza, azaz bodoza ⇒
bodot vagy bogyót termő növény.

:

590

bogyozó, t. i. sok

MOGYORÓ, (mogy-or-ó) fn. tt. mogyoró-t. A mogyorófának gömbölyű alaku, keményhéju, nagyobb bogyóhoz hasonló gyümölcse. Szélesb ért. köznépiesen némely más növények gyümölcsei, vagy csucsorai, melyek némileg a mogyoróhoz hasonlók, pl. földi mogyoró, (növénytani néven : mogyorós bükkön); disznómogyoró (máskép: disznóbojtorján, koldustetü, növénytani néven szúrós csimpaj xanthium strumarium); indiai mogyoró (növénytani néven orgona lila syringa vulgaris) stb. Maguk a mogyoró fajok között: vérmogyoró, melynek piros husa van. Férges mogyoró. Egy férges mogyorót sem adnék érte. (Km.). Mogyorót törni, enni. Mogyoróval készített tészta. A mogyoró v. mogyorú képzésre olyan, mint szomorú, dudorú, csucsorú, keserű v. keserő, szigorú, kanyaró, homorú, domború, gyönyörű s némely mások. Ezeknek eredetére, s kifejlésére nézve úgy vélekedünk t i. hogy a szomor, dudor, csucsor, gyönyör, keser stb. törzsökszók illetőleg újabb időben életbe is léptetett

MOGOR, mn. tt. mogor-t, tb. ok. Lásd: MO- főnevek, melyekhez a minőséget jelentő u v. u já

GORVA.

MOGORVA, mu. tt. mogorvát. Mord, komor, morgolódó, durva, sötét arczu, savanyú kedvü. Mogorva vén ember. Leginkább oly emberről mondjuk, ki feketevérüségénél fogva a társaságot kerüli, mások iránt kéméletlen, nyers. Talán áttételes szó, melyben g és r helyet cseréltek, mint kenyér am. kerény szóban az ny és r, s eredetileg am. morgova a morog törzsöktől, és igenévből lett melléknév, milyenek ponyva (bonyva), polyva, golyva stb. Elemezhető a mord törzsből is mordova, morgova, mogorva. Mongolul: mong (= durczás), melyből származtatják némely történetírók a mongol szót.

:

rulván lett belőlök szomorú, dudorú, csucsorú stb. miszerént az ó és ő végzet tájdivatos volna, mint a mátyusföldies és erdélyies keserő és a mogyoró szókban. Lehető hogy a törzsökök igék, melyekben az r átváltozott 1, mint a botlik igéből lett botránkozik, e helyett botlánkozik, azaz erkölcsileg botlik (németül : anstossen). Minthogy pedig a fennemlített szók és rokonaik mindnyájan állapotot, minőséget jelentenek, alapigék lehetnek állapotot jelentő iktelen vagy ikes igék szomol v. szomlik, dudol v. dudlik, csucsol v. csucslik, tehát mogyol, v. mogylik, mint botol v. botlik, kotol v. kotlik, bomol v. bomlik. És így mogyoró annyi volna, mint mogyló v. mogyoló, azaz mogy bogy gyanánt gömbölyödö t. i. gyümölcs.

:

MOGYORÓBARKA, (mogyoró-barka) ösz. fn. A mogyorófának polyhos, szőrös rügye, mely a levelek kifejlését tavaszkor megelőzi. V. ö. BARKA, fn. CZICZAMACZA.

MOGYORÓBÉL, (mogyoró-bél) ösz. fn. A mogyorófa gyümölcsének keményded, olajtartalmu, izletes húsa, melyet némely erdei madarak, s egyéb állatok különösen kedvelnek.

MOGYORÓBOGÁR, (mogyoró-bogár) ösz. fn.

MOGOS, erdélyi falu A.-Fehér m.; helyr. Mo- 1) Bogár-faj, mely a mogyorófa levelét, melyen meggos-ra, -on, -ról.

MOGURA, több hegy neve Erdélyben. Magyarországon pedig, ú. m. Árva, Bihar, Máramaros, Szepes, Trencsén, Ung megyékben, inkább Magura ismeretes, mint hegynév.

MOGY, elavult fn. tt. mogy ot. Közvetlen származéka mogyoró, hangváltozattal magy, honnan a magyaró tájdivatos szó, és magyalfa, azaz bogyóforma makkot termő fa. Alapértelem benne a gömbölyiség, különösen pedig jelent ilynemü kisebbféle gyümölesöket, honnan közel rokona a bogy, bogyó, és bod,

telepedett, öszvegöngyölgeti. (Attelabus avellanae coryli). 2) Bogár-faj, mely a mogyorót kirágja.

MOGYORÓBOKOR, (mogyoró-bokor) ösz. fn. Mogyorófa, cserjés, fiatal korában.

MOGYORÓD, falu Pest m.; helyr. Mogyoród-ra, ―on, -ról.

MOGYORÓFA, (mogyoró-fa) ösz. fn. Az egylakiak seregébe és sokhimesek rendébe tartozó fanem, melynek himvirági barkákban, anyavirági bimbókban vannak, csészéje két hasábu, rongyos szélü, bokrétája nincs, makkja tojásdad, honnan a neve.

591 MOGYORÓFAJD-MOGYORÓSALÁTA

Fajai és fajtái többfélék, ú. m. csöves mogyoró, melynek kopácsa csöves hengerded, vérmogyoró, lágy héju, vörös bélű stb. (Corylus; közönséges m. c. avellana).

MOGYORÓFAJD, (mogyoró-fajd) ösz. fn. A fogolynál jóval nagyobb testü, gatyás lábu, szürke, fekete, barna, és fehér vegyítékes tollazatú fajdfaj, mely közép Europában, továbbá Norvégiában és Lappóniában tenyészik, a mogyoróbokrok között tartózkodik, ezek és a nyirfák barkájával, továbbá mogyoróval, bogyóval, s különféle füvekkel él. (Tetrao bonasia). Máskép: császármadár.

MOGYORÓHAJMA, (mogyoró-hajma) ösz. fn. Foghajmafaj, melynek tökocsánya hengeres, levelei bördősek, árformák, hajmája kicsin, s a mogyoróhoz hasonló, gerezdetlen. (Allium ascalonium). Néhutt így nevezik az apróféle vöröshajmát is.

MOGYORÓNYEST, (mogyoró-nyest) ösz. fn. Sándor István szerént máskép: büknyest, latinul martes arboraria. V. ö. NYEST.

MOGYORÓSD-MOH.

592

MOGYORÓSD, faluk Baranya, Borsod, Vas m.; helyr. Mogyorósd-ra, on, -ról. MOGYORÓSKA, faluk Abaúj és Zemplén m.; helyr. Mogyoróská-ra, -n, -ról.

MOGYORÓTÖRŐ, (mogyoró-törő) ösz. fn. Kis sajtóféle eszköz, melylyel a héjas mogyorót feltörik. MOGYORÓVESZSZŐ, mogyoró-veszsző) ösz. fn. A mogyorófának egyenes szálu fiatal hajtása, mely vastagabb korában különféle czélra, különösen abroncsnak, pálezának alkalmatos.

MOGYORÓZ, (mogy-or-ó-oz) önh. in. mogyoróz-tam, tál, ott. 1) Mogyorót keresgél, mogyorót szed. 2) Mogyorót eszik.

MOGYORÓZSIZSIK, (mogyoró-zsizsik) ösz. fn. Zsizsikféle féreg, mely a mogyorót kirágja.

MOGYRÁD, falu Közép Szolnok m.; helyr. Mogyrád-ra, - on, — ról.

MOH, fn. tt. moh-ot, harm. szr. -a. A lopvanőszök seregébe tartozó növénynem, mely más növényekhez képest sokkal egyszerübb alkotásu, s fajai különbözök. (Muscus). Ezek kiváltkép nedves helyeken tenyésznek, s az évnek legnagyobb részében zöldell

MOGYORÓOLAJ, (mogyoró-olaj) ösz. fn. Mogyoróbélből kivont olaj. Népies tréfás nyelven megkenték a hátát mogyoróolajjal am. mogyorópálczá-nek, különösen a hives, hideg vidékeken. Növésök val megverték.

MOGYORÓPÁLCZA, (mogyoró-páleza) ösz. fn. Páleza, vastagabbféle mogyoróveszszöböl. Hajlós tulajdonsága miatt a még nyersebb korszakban farverő eszközül szokták használni. A falusi birák kezében az őket megillető hatóság jelve.

MOGYORÓPEJ, (mogyoró-pej) ösz. fn. Mogyorónyi nagyságu foltokkal pettyegetett pej; mint nagyobb foltokkal: almás pej, almás szürke,

gyakran igen sürü, tömött; tapintva lágyak, mint a bársony. A helyekre nézve, hol tenyésznek, vannak famohok, kömohok, földmohok stb. Mohval benött fák, háztetők, tómellékek. Mohval foltozni, kitömni a hajókat.

MOGYORÓPOLE, (mogyoró-pöle) ösz. fn. Pö- Átv. ért. elavuló mulandóság.

lefaj, mely a mogyoróbokrokon és fákon szeret éldegelni.

MOGYORÓS, (1), (mogy-or-ó-os) mu. tt. mogyorós-t, v. -at, tb. —ak. 1) Mogyorófákkal, v. bokrokkal benött. Mogyorós dombok, hegyoldalak. 2) Mogyoróbéllel készített. Mogyorós rétes.

Berzsenyi.

"A derék nem fél az idők mohától."

Berzsenyi.

Tájdivatosan utóhangzással moha, mint koh koha, méh méhe, pih pihe is. Minthogy a moh kiválólag a nedves helyeket kedveli, legvalószinübb, hogy elneMOGYORÓS, (2), (mint föntebb) fn. tt. mogyo- vezésében eleink a nedvesség alapfogalmából indulrós-t, tb. —ok, harm. szr. a. Mogyorófákból álló tak ki, miszerént rokon a mocs, mos, moszat szókkal; v. erdő, vagy mogyoróbokrokkal lepett cserjés hely.ö. MOCS. Megegyezik vele a görög μóozos, arab mosk, Mogyorósba hajtani az ökröket. E nevet több helységek viselik hazánkban, mint itt alább.

MOGYORÓS, (3), faluk Esztergam, Szabolcs, Szatmár, Ung m.; puszta Nyitra m.; KIS, NAGY-, faluk Bereg, puszták Szatmár m., MISZT-, falu Szatmár m.; helyr. Mogyorós-ra, —on, —ról.

latin muscus s ennek rokona a mucus, mucidus, a német Moos, régi felső német mos, mies, a szláv nyelvekben máha, maah, moh, mech, mkhom (Gyarmathy), moch (Dankovszky), és végül a magyar puha. Adelung azt mondja: Es gehört mit Musz, Gemüse, Masz für Matte zu dem Geschlechte der Wörter Moor, Morast, MOGYORÓSALÁTA, (mogyoró-saláta) ösz. fn. Mürbe u. s. f., weil die Verwechslung des r und s (=sz) Növényfaj a barabolyok neméből, mely az erdei ba- in allen Sprachen nichts Seltenes ist, und drückt die rabolytól abban különbözik, hogy szára nem karczolt, unterscheidende weiche Beschaffenheit dieses Gewächhanem vörös mocskokkal foltos, fölül igen sima, gyö- ses aus." Lehetnek-e rokonabb szók, mint moha és kere gyönge korában mogyoróforma gumós. Máskép: | puha? s ki fogja megfejteni, hogy a föntebbi különbubujicska, v. turbolya, v. csemegebürök. (Chaero- böző nyelvek közöl, melyik vette a másiktól? vagy phyllum bulbosum). talán, mint számtalan esetben, az általános nyelv

MOGYORÓS BÜKKÖN, a bükkön nevü növény-szellem után mindenik vagy legalább a törzsek szenek egyik sokvirágu, kétlevelű faja; köz nyelven: rént önmagából képezte-e? A moh gyökből keletkezett földi mogyoró. (Lathyrus tuberosus). a magyar molyh, mely rendezve moholy, azaz mohféle