Oldalképek
PDF
ePub
[blocks in formation]

MIRGYILUSOS, a székelyeknél divatos szó, e helyett mérges, mintegy mérgelődős.

MIRHA, fn. tt. mirhát. Világos, vagy sötétvörös, átlátszó mézgafaj, íze keserű és csípős, de szaga kellemes, mely egy bizonyos fából forr ki Arábiában. Hellenül ugga, v. oμvova; latinul: myrrha; héberül : mór (7D V. 110), arabul : murr, amabban a törzs: ebben: marra, melyeknek kettős jelentése van, ú. m. 1) folyt, 2) keserü volt; s mindkét jelentés reá illik. Figyelmet érdemel a magyar fn. ír, és ha a folyékonyságot tekintjük, a magyar ér, sőt ár főnevek is.

marar,

MIRHALIBATOPP, (mirha-liba-topp) ösz. fn. Növényfaj a libatoppok neméből, levelei láncsásak, fogasak, fürtjei levelesek, ágatlanok (Chenopodium ambrosioides). Köznépiesen : mirhafű.

MIRHAOLAJ, (mirha-olaj) ösz. fn. Mirhából kivont olaj. V. ö. MIRHA.

MIRHASZAG, (mirha-szag) ösz. fn. Növénynem az öthímesek seregéből és egyanyások rendéből,

ernyője gallératlan, ernyőkéje letüremlett hártya gal léru, virágai sugárzók, gyümölcse hosszu láncsás árforma. (Myrrhis).

MIRHÓGÁT, puszta Heves m.; helyr. —gát-ra,

-on, -ról.

:

[blocks in formation]

MIRIGYES, (mir-így-ės) mn. tt. mirigyes-t, v. -et, tb. -ek. 1) Mirígy nevü ikráshússal ellátott. A testnek mirigyes részei. 2) Mérges kifakadásokkal, keményedésekkel meglepett. Mirigyes guganyak. 3) Dögleletes, ragályos. Mirigyes nyavalya.V. ö.MIRIGY.

MIRIGYESÉDIK (mir-így-és-ed-ik) k. m. mirígyésed-tem, -tél, -ett. Mérges kifakadások támadnak rajta; dögleletessé, ragályossá leszen.

MIRIGYESÍT, (mir-igy-és-ít) åth. m. mirigye sít-étt, par. -8, htn. —ni v. —eni. Mirígyessé, mérges daganatuvá, ragályossá, dögleletessé tesz.

MIRÍGYFÜ, (mirigy-fü) ösz. fn. Páriz Pápai szerént tussilago petasites, vagyis a szattyuk neme alá tartozó növényfaj, máskép a köznép nyelvén : kalapfű, nagy édes lapu, növénytani néven : kalapos

szattyú.

MIRIGYHALÁL, (mirígy-halál) ösz. fn. Széles Szoros ért. keleti döghalál, máskép : gugahalál. ért. dögleletes, ragályos nyavalya által okozott halál.

fn. Kelevény, vagy mérges daganat a mirígy nevü MIRÍGYKELEVÉNY, (mirígy-kelevény) ösz.

testrészekben, pl. torokmirígyben.

rígy nevü ikráshusokban, továbbá mérges kifakadásu MIRIGYKÓR, (mirigy-kór) ösz. fn. Kór a mi

daganatok.

MIRIGYTÁLYOG, (mirígy-tályog) ösz. fn. 1. MIRIGYKELEVÉNY.

MIRIGYTAN, (mirígy-tan) ösz. fn. A boncztannak egyik része, mely különösen a mirigyeket tárgyalja.

MIRISZLÓ, (1), férfi kn. A lengyelszláv eredetű Miriszlav-ból módosúlt.

MIRIGY, MIRIGY, (mir-így, talán mir-rügy azaz mar-rügy) fn. tt. mirígy-ét, harm. szr. —e, v. -je. 1) Lágy, ingó, taplószerü részek az állati testekben, melyek bizonyos nedveket választanak el. (Glandulae). Némi hasonlatnál fogva népnyelven: ikrás hús. Különböző helyzetők, és rendeltetésöknél fogva különféle neveik vannak, mint fülmirigy, nyelvmirigy, nyálmirigy; öszvetorlott mirigyek, melyek kis kásaszerű és sejtszövetek által egymáshoz kapcsolt részekből állanak (glandulae conglomeratae). 2) Népies nyelven a bőr alól kibuvó mérges csomós daganat. Megszökte a mirigy. Bujakóros mirigy. Különösen a ragadós keleti gugamirigy, honnan mirigyes döghalál. 3) Átv. ért. erkölcsöket megvesztegető bühelyr. nök, gonosz példák.

Mennyiben a mirigy veszélyes kifakadást jelent, hasonló hozzá a méreg, s. gyökük mir vagy mér mély hangon azonos mar gyökkel; alakjánál fogva pedig, mint csomószerü gömbölyü test rokon a rügy, rigya szókhoz. Általán részént mozgékony, részént folyó tulajdonságára nézve a mozgót és folyót jelentő ir gyökkel is értelmi és eredeti viszonyban áll. Alakjára olyan, mint irigy, szeligy (szelíd), v. szilígy.

MIRÍGYBÉKA, (mirígy-béka) ösz. fn. Varangyos undok béka. Átv. ért. minden kicsiségért veszekedő, irigykedő.

MIRIGYDAG, (mirígy-dag) ösz. fn. Dag a mirígy nevű ikráshúsban, különösen a torok mirígyben. MIRIGYDAGANAT, (mirígy-daganat) 1. MI

RÍGYDAG.

MIRIGYDUGULÁS, (mirígy-dugulás) ösz. fn. A mirigyek megkeményedése. V. ö. MIRIGY.

MIRISZLÓ, (2), erdélyi falu A. Fehér m.; helyr. Miriszló-ra, —n, —ról.

MIRKOVÁCZ, falu Krassó m.; helyr. Mirkovácz-ra, —on, — ról.

MIRKVÁSÁR, erdélyi falu Kőhalom székben; —vásár-ra, —on, -ról.

MIROLYA, falu és puszta Sáros m.; helyr. Mirolyá-ra, -n, -ról.

MIROSSÓ, ALSÓ m.; helyr. Mirossó-ra,

FELSŐ-, faluk Sáros

-n, -ról. MIRTUS, fn. tt. mirtus-t, tb. ok. Fa, vagy cserje, a húszhímesek seregéből és egyanyások rendéből. (Görög eredetű szó). A galléros mirtus (myrtus communis) virágai magánosak, levelei tojáskerekek, a kocsányoknál hoszszabbak. Mint melléknév jelent mirtusból, vagy mirtusról valót, pl. mirtus koszorú.

MIRTUSFA, (mirtus-fa) ösz. fn. 1. MIRTUS. MIRTUSKOSZORÚ, ösz. fn. 1. MIRTUS alatt. MISA, férfi kn. tt. Misát. A Mihály névnek egyik módosúlata. Kicsinyezve: Misi, Miska.

MISE, fn. tt. misét, tb. misék. A római katholika egyházban az isteni szolgálatnak azon neme, midőn a fölszentelt pap a szent oltárnál Krisztus urunk halálának emlékezetére bor és kenyér szine alatt áldozik, mi az anyaszentegyház által rendelt

[blocks in formation]

szertartások szerént, és imák között történik. A pap misét mond, vagy szolgál. A hivek misét hallgatnak. Nagy mise, öreg mise, énekes mise. Orgonás, zenés mise, melyet a pap orgona vagy zeneszó kiséretében végez. Gyász- v. fekete mise (requiem). Aranymise, melyet a pap fölszenteltetésének ötvened éve után innepélyes szertartással mond. Kis mise, néhutt: susogó mise, v. lassu mise,melyet a pap magában mond el. Hajnalimise, v. aranyos mise, adventi hetekben, nap költe előtt. Éjféli mise, karácson éjjel. Népies elnevezések: füs tös mise, füstölővel tartott nagy mise; farhámos mise, midőn az áldozó pap segédei úgynevezett dalmatikákban szolgálnak; csákós mise, püspöksüveg alatt.

E szó a latin missa után alakúlt, mely eléjön ezen mondatban: „ite, missa est," valamint innen szár mazott a német Messe, szláv mssa v. omssa stb. is.

MISEÁLDOZAT, (mise-áldozat) ösz. fn. Krisztus urunk által rendelt új törvény szerénti áldozat, mely véretlen v. vérnélküli áldozat-nak is mondatik, különböztetésül az ó szövetségi véres áldozatoktól.

MISEBOR, (mise-bor) ösz. fn. Bor, mint a szent miseáldozat egyik anyagja.

[blocks in formation]
[blocks in formation]

MISÉS, (mise-es) mn. tt. misés-t, v. —et, tb. -ek. A miséhez tartozó, misére vonatkozó, pl. miséskönyv. Különösen mondják felszentelt papról, ki misét szolgál. Misés pap (presbyter).

MISÉSKÖNYV, (misés-könyv) ösz. fn. Könyv, melyből a pap misét mond.

MISESZOLGA, (mise-szolga) ösz. fu. Férfi sze

mély, ki az oltárnál a misemondó papnak kellő szol

gálatot tesz, ú. m. a bevezető zsoltárt felváltva elmondja, csenget, bort vizet tölt stb. (Ministrans).

MISESZOLGÁLAT, (mise szolgálat) ösz. fn. l.

MISEMONDÁS.

[ocr errors]

MISESZOLGÁLTATÁS (mise-szolgáltatás) ösz. fn. Midön valaki a papot felszólítja, vagy megkéri, hogy bizonyos szent szándékra misét szolgáljon. MISÉZ, (mise-ez) önh. m. miséz-tem, —-tél,

-ett. par.

-z. Misét mond, vagy szolgál. MISÉZÉS, (mise-ez-és) fn. tt. misézés-t, tb. —ék. Misemondás, miseszolgálat; véretlen áldozás a katholika egyház szokása szerént.

MISÉZTET, (mise-ez-tet) mivelt. m. miséztettem, -tél, —étt, par. miséztess. Misét szolgáltat, vagyis a papot megkéri, hogy bizonyos jámbor czélra misét mondjon. Miséztetni a beteg felgyógyulásaért, a halottakért.

MISI, tt. Misit. L. MISKA.

MISÉG, (mi-ség) fn. tt. miség-et, harm. sz. —e. Azon alkatrészek öszvege, melyek valaminek milétét, vagy mivoltát teszik, vagyis meghatározzák, hogy mi? pl. az ember miségét a test és lélek teszik. Kü- MISKA, férfi kn. tt. Miskát. A Mihálynak kicsilönbözik tőle a milyenség v. minőség, melyek a tulaj-nyített módosulata. Bolond Miska. donságokat különböztetik meg, pl midőn a gyáros MISKÁROL, idegen származásu áth. m. misarról tudósítja a kalmárt, hogy vásznat és posztót károl-t. A kandisznó heréjét vagy emse petefészkét küld neki, akkor az árunak miségéről értesíti egye-kimetszi, hogy hízodalmasabb legyen. Magyarosan : dül; midőn pedig tulajdonságait számlálja el, a mi

lyenségre is figyelmezteti.

herél.

MISKÁROVICZA, falu Bereg m.; helyr. Mis

MISEGRÁD, a régieknél pl. a Carthausi név-károviczá-ra,—n, —-ról.

telenben am. Visegrád.

MISKÁSAN, (miska-as-an) ih. Nyers modorban,

MISEING, (mise-ing) ösz. fn. Hosszu fehér ing, hímezés, szóválogatás nélkül. Magyarmiskásan oda melyet a misemondó pap magára vesz. (Alba). beszélt neki.

MISEKÖNYV, (mise-könyv) ösz. fn. Könyv, mely magában foglalja azon imákat, és bibliai szövegeket, melyeket a misét szolgáló pap elolvas, vagy énekel. (Missale).

MISÉL, (mise-el) önh. m. misélt. Szokottabban 1. MISÉZ.

Vas

MISKE, faluk Arad, Pest, Vas m.; PINKE—,
PUSZTA-, Veszprém m.; helyr. Miské-re,

-ről.

MISKOLCZ, v. MISKÓCZ, mváros Borsod m.; helyr. Miskolcz-ra, on, ról. Jerneynél (Nyelvkincsek) a XIII századbeli oklevelekben is részint mint nemzetségi név, részint mint helynév nélkül

MISEMONDÁS, (mise-mondás) ösz. fn. A miseáldozathoz tartozó ímák és szertartási szövegek eljön elé: Miscoc, Miscouz, Miscouch, Miscoutz. Ta

mondása.

MISEMONDÓ, (mise-mondó) ösz. mn. 1) Személy, ki misét mond, v. szolgál. Misemondó pap. 2) Alkalmaztatik ruhára is, melyben a pap misét mond. Misemondó ruha, ing.

MISÉRD, falu Pozsony megyében, helyr. Misérd-én, -re, -ről.

MISERUHA, (mise-ruha) ösz. fn. Mind azon ruhák, melyeket misemondáskor a pap magára vesz. Máskép: misemondó ruha.

[blocks in formation]

577

MISZERREL-MIUTÁN

MIV --- MIVELŐ

378

[ocr errors]
[ocr errors]

MIV, a régieknél gyakran jön elé mi (mink) helyett. Az iv adósságunkath." "Miv az ravóval (rovóval adószedővel) öszve nem vesztünk." (Levél 1548-ból. Szalay Á. 400 m. 1.). A régi halotti beszédben is: „Kik azok miv vagymuk.“ Ugyanitt van,tív

jársz el ezen ügyben? (Az utasítás szerént). Senki | miután szép szóval semmire sem mehettem veled, (tesem tudja, miszerént fognak a dolgok fejlődni. Itt külön hát) keményebb eszközökhöz nyúlok. is írják mi szerént. Alkalmas helyen ,hogy helyett is használják. Példás vallásosságához járúlt még az ö valódi türelme is azon igazság bizonyságaúl, miszerént erős hitünek kell annak lenni, ki a mások meggyőződését tisztelni, a keresztény szeretettől áthatottnak, aki minden emberben saját testvérét látni, s mélyen vallásosnak, ki a vakbuzgalmat kárhoztatni s a türelmet s a lelkiismereti szabadságot ennek józan értelmében hirdetni akarja." (Lonovics József, érsek. Emlékbeszéd idősb Székhelyi Majláth György felett).

[ocr errors]

MISZERREL, (mi-szerrel) régies ösz. ksz. Am. Miszerént, miképen, mimódon. Miszerrel országát hagyja? ötöle tanácsot kére." (Nádor-codex). „Miképpen és miszerrel élth legyön az édös Jézusnak ő édös sziléje az sziz Mária a templomba." (Ugyanott). MISZIT-MASZAT, (miszit-maszat) iker fn. Az alapszó maszat, melynek kicsinyezője: miszit. Ily viszonyuak filit-falat, lim-lom, dirib-darab stb. Jelent mindenféle mocskot, szennyet, szemetet. V. ö. MASZAT.

MISZKŐ, I. MÉSZKŐ.

[ocr errors]

MISZLA, mváros Tolna m.; helyr. Miszlá-ra, -n, -ról.

= ti.

MIV, (mi-v) fn. tt. miv-et; kicsinyező: miveeske. Munka által véghez vitt valami. Általában egy értelemben vétetik a mű szóval; azonban újabb időben nagyobb szabatossággal kezdik azon két szót származékaikkal együtt megkülönböztetni, valamint az általános népnyelv is különbségeket tesz némelyekben, pl. kézmíves, földmives, aranymives, ezüst míves, kömives, nem igen mondják: kézműves, földműves stb.; mit mivelsz? (mit csinálsz?) nem igen mondják mit müvelsz, söt mihely is szokottabb a nép szájában mint,műhely'. Egy XVI. századbeli versezetben is. („Mívesek lakodalma." Thali K. gyüjt.) ez áll:

[ocr errors][merged small]

Ellenben művész, müvészet, nem: mivész, mivészet.
Egyébiránt V. ö. MÜ.

MIVEL, (1), (mi-vel) ksz. Okadó értelemmel bír, s a viszonymondatok közöl az előtt áll, mely vaMISZLA-BIKÁD, puszta Tolna m.; helyr. lamely okozatnak, eredménynek okát, előzményét

· Bikád-ra, —on, —ról.

MISZLÓKA, falu Abaúj m.; helyr. Miszlóká-ra,

-n, -ról.

MISZT-MOGYORÓS, falu Szatmár m.; helyr. Mogyorós-ra, -on, -ról.

MISZT-TÓTFALU, 1. TÓTFALU.

MITEVŐ, MITÉVÖ, (mi-tevő v. -tévő) ösz. mn. Egyedül a vagyok, v. leszek igével használtatik, pl. mitevő legyek, nem tudom, azaz nem tudom, mit tegyek. Ily körüliratos kifejezés az, a mondó, pl. már én csak a mondó vagyok, vagyis azt mondom.

MITICZ, EGYHÁZAS, NEMESZSON-, faluk Trencsin m.; helyr. Miticz-re,

-ről.

RO

en,

[merged small][merged small][merged small][merged small][merged small][ocr errors]

foglalja magában, pl. mivel sokat fáradtál, pihenésre és szórakozásra van szükséged. Gyöke: mi, mely az okadó tárgyat jelenti, a társas értelmü vel pedig arra mutat, hogy az ok az okozattal párosul. Megtoldva: mivelhogy.

MÍVEL, v. MIVEL, (2), (mnív-el) áth. m. mívelt. 1) Általában valamit tesz, cselekszik, csinál. Mit mivelsz? 2) Anyagi tárgyakkal inkább testileg mint szellemileg foglalkodik. Földet mivelni. Kertet, szőlőt mivelni.

MIVELÉS, (mív-el-és) fn. tt. mivelést, tb. -ék. Anyagi tárgyakkal inkább testileg mint szellemileg foglalkodás. Földmivelés, kertmivelés, bányamivelés. Szellemi foglalkodással egybekötve szabatosabban igy mondjuk kertészet, földészet, bányászat. Lőrincz K. szerént,mivelés a kapnikbányai szójárásban jelenti magát a mivelés alatt levő helyet is a bányában. MIVELET, (mív el-et) fn. tt. miveletet. Tett, cselekvény, mivelés eredménye. Különbözik némileg :

müvelet.

MIVELETLEN, (mív-el-ctlen) mn. tt. miveletlen-t, tb. —ek. L. MÜVELETLEN 1).

MIVELHOGY, (mivel-hogy) ösz. ksz. 1. MIVEL, kötszó.

MIVELKEDÉS; MIVELKEDET; MIVELKEDIK; 1. MÜVELKEDÉS; MÜVELKÉDET ; MÜVELKÉDIK.

MIVELMÉNY, (mív-el-mény) fn. tt. mivelmény-t,

MIUTÁN, (mi-után) ksz. Sorozó alapjelentése van, s a két viszonymondat közöl azt vezeti, mely az előbb történt dologra vonatkozik. Miután mindenét elpazarlotta volt, agyon lötte magát. Ellentéte : mielőtt. Megnyujtva minekutána, mint emez: minek tb. -ek. L. MIVELET. elötte. Használtatik okadó értelemben is, minthogy az ok az okozathoz képest sorozó viszonyban áll, pl. AKAD. NAGY SZÓTÁR. IV. KÖT.

MIVELÖ, (mív-el-ő) mn. és fn. tt. mivelőt. Aki anyagi tárgyakkal inkább testileg mint szellemileg

37

579

MIVELŐNAP-MIZGER

MIZURA-MOCSÁR

580

foglalkodik. Földmivelők. Földmivelő nép. Szellemi | egészben is egyezik. Talán innen származtatható a foglalkodással egybekötve inkább így mondjuk : föl-,mezgerel szó is, midőn t. i. valaki a szőlőszedéskor dész, kertész. elmaradozott apró, hitvány fürtöket bengészi.

MIVELÖNAP, (mivelő-nap); 1. MÍVESNAP.
MIVELT 1. MŰVELT.

MIVELTET, (mív-el-tet) müv. n. miveltet-tem, -tél, -ett. Eszközli hogy valami miveltessék, pl. földet, kertet, szőlőt miveltetni. Különbözik műveltet. MIVELTSÉG, 1. MŰVELTSÉG.

MÍVES, V. MIVES, (1), (mív-es) mn. tt. míves-t v. et, tb. -ek. Dolgozó, testi dologtevő, munkás, vagy dologra szánt. Mives (pl. földmíves) ember, míves legény; míves nap am. dolgozónap.

MIZURA, fn. tt. mizurát. Az öthímesek seregéből és sokanyások rendéböl való növény. Csészéje ötlevelü; leveleinek töve a vaczoknál alábbnyúlik, lehulló, sarkantyús; pilise vagy inkább szirma öt, vagy több apró láncsás, a hímszálaktól alig különböző; vaczka hosszú egérfark forma s azon sok magva. A hímek száma nagyon változó. (Myosurus, görög szó am. egérfarku).

MIZSE, puszta a Jászságban, helyr. Mizsé-re, -n, -ről.

MIZSE-PÓTKÉR, puszta a Jászságban, helyr.

MÍVES, V. MIVES, (2), (miut föntebb) fn. tt. mives-t, tb. ek. Bizonyos mívet, munkát inkább tes--Pótkér-re, en, -ről.

tileg mint szellemileg gyakorló személy. Kézmives, MIZSÓT, fn. tt. mizsót-ot, harm. szr. —ja. kömives, iparmíves. Mivesek után látni. Szölömives, Növénynem az öthimesek seregéből és egyanyások földmives. Egy XVI. századbeli versezetben (Thaly | rendéből; csészéje öt fogu, bokrétája gyertyatartóK. gyüjteményében e fölirattal : Mívesek lakodalma) forma, öt metszésü, torka bezáródott, magva négy. elészámláltatnak e következők: Csertörő vargák, és (Myosotis, görög szó am. egérfül). (egyszerüen) vargák, szücsök, lakatosok, borbélyok, csiszárok, (kiktől kardot kér a költő), ötvösök, sza bók. Egyébiránt v. ö. MÜVÉSZ.

[blocks in formation]

MIVOLT, (mi-volt) ösz. fu. Csak személyragosan használtatik, mivoltom, mivoltod, mivolta, v. mivoltja stb. Nyelvtanilag annyi volna, mint valaminek elmult állapota, mert a jelen állapot, úgy amint van, tulajdonkép: milét. Egyébiránt széles és szokott értelemben jelenti azon tulajdonságok öszvegét, melyek valaminek miségét, és egész állapotát jelennel is teszik. Bizonyos esemény mivoltáról körülményesen tudósítani valakit. A katonai élet mivoltát csak az tudhatja igazán, ki próbálta. „Atya úr Istennek egyetlene, és ő mivoltának ábráza.“ (Kinizsiné 14. Imáj1). Ne nézzed Ur Isten nékünk mivoltunkat : Hanem Szent Fiadat kikért bocsátottad." (Thaly K. nézete szerént a XVI. v. XVII. századból). MIZDÓ, NAGY, SÁRFI-, faluk Vas m.; helyr. Mizdó-ra, -n, -ról.

[ocr errors]

MIZGER, mn. tt. mizger-t, tb. -ek. Dunán túli tájszó, s am. görhes, sovány, a maga nemében hitvány. Rokon hozzá a tiszavidéki és palócz nyuzga. Mizger gyerek, ember. Balaton vidékén, mizger tojás, kicsi tojás, melyet legelőször a jércze s vége felé a vén tyúk is tojik. Úgy látszik, mintha törzse egy volna a kicsit jelentő piczi szóval, melyből különösen piczirka v. piczurka szó is származik, úgy hogy ez a p ajakhangnak m-vé, cz-nek z-vé változtával, s az r és k vagy g áttételével a miczger szóval hangtanilag

MOCS, (1), hangutánzó elvont gyök, melyből mocsár, mocsk, mocskol, mocsolya, és származékaik erednek. Alapfogalom e szókban, a romlott, pangó, tisztátalan nedvesség. Legközelebb áll a pocs szóhoz, melyből pocsék, pocskol, pocsola v. pocsolya ered, (hová tartozik a német patschen is, melynek egyik értelme a német szótárakban: im Kothe waten, a sárban gázolni, habuczkolni, s mely Adelung stb. szerént általában am. den Laut Patsch von sich geben), továbbá a pos, ugymint a posvány, posvad szók gyökéhez. Mennyiben a mocs tisztátalan nedvet jelent, hangváltozattal rokon hozzá a maszat, maszatol gyöke masz, melylyel ismét rokonsági viszonyhan van a német nasz, latin madeo, mador, madidus, s ezekkel a vékonyhangu magyar med (ned), csakhogy mind ezek szélesb értelmü híg testet jelentenek. Mint tisztátalan undok nedvességre vonatkozik a latin mucus, mucor, mucidus, a német Schmutz, Schmeisze, Mist, Moder, finn moska stb.

MOCS, (2), falu Esztergam m.; helyr. Mocs-ra, -on, -ról.

MÓCS, erdélyi falu Kolos m.; helyr. Mócs-ra,

-on, -ról.

MOCSA, falu Komárom m.; helyr. Mocsá-ra, -n, — ról.

MOCSÁR, (1), (mocs-ár) fn. tt. mocsár-t, tb. -ok, harm. szr. a, v. -ja. Sáros, söppedékes fenckü, tisztátalan álló viz, mely ha nagyobb kiterjedésü, tónak mondatik. Egyébiránt a tó lehet tiszta fenekű és vizü is. V. ö. TÓ. A mocsárok mélyebb fekvési helyeken az öszvegyült esöléből, vagy kiáradás után le nem folyható vizekből keletkeznek. Utczai, hegyaljai, folyómelléki mocsárok. Büdös, békalencsés mocsár. Képes kifejezéssel: bűnök mocsárába merülni, am. undok erkölcstelenségbe. E szónak gyöke a tisztátalan nedvet jelentő mocs, az ár pedig vagy böséget jelent, mint a vizár szóban, vagy a mellék

[blocks in formation]

névképző ár, mely több szavainkban az igeneves ó ő képző helyett felváltva használtatik, mint buvó bu vár, nyuzó nyuzár, bogló boglár, folyó folyár, csiszó csiszár, hajtó hajtár hajtsár, füző füzér, döhő döhér stb. E szerént mocsár am. mocsó t. i. víz. Vagy végre öszve van téve a mocs és sár szókból, mintha volna : mocssár. Mongolul: mocsagi am. káka. Egyébiránt eléjön ugyanazon vagy rokon alakban a szláv nyelvekben is.

MOCSÁR, (2), faluk Bars, Bihar, Ung, Zemplén, puszta Hont m.; helyr. Mocsár-ra, -on, -ról. MOCSÁRÁROK, (mocsár-árok) ösz. fn. Olyan árok, melyben csak mocsárvíz van, vagy mely valamely mocsárból a tisztátalan vizet elvezeti.

MOCSÁRHÚR, (mocsár-húr) ösz. fn. Növénynem az egyhímesek seregéből és egyanyások rendéből; csészéje nincs, bokrétája két szirmu, tokja két rekeszű, négy magvu. (Callitriche). Vizi növény. Fajai tavaszi, közép, őszi mocsárhúr. A tavaszi neve a

nép nyelvén mocsári lencsefü, melynek felső leve lei a vízen lebegnek, tojáshosszuk; s azok tövén külön a hím-, külön a nőstényvirágok; alsó levelei szálasak, épek.

[blocks in formation]
[ocr errors]

MOCSKÍT, MOCSKIT, (mocs-k-ít) áth. m. mocskit-ott, par. -s, htn. -ni, v. ani. Mocsokkal becsunyit, undok ít, piszkít, beken. Leginkább be igekötövel használtatik. Bemocskítani a ruhát. Zsírral, olajjal bemocskítani a bútorokat. Különösen am. magától ganajt, vizelletet ereszt, vagy ezekkel valamit elcsunyít.

MOCSKÍTÁS, MOCSKITÁS, (mocs-k-it-ás) fn. tt. mocskítás-t, tb. ok. harm. szr. -a. Cselekvés, midőn ember vagy más állat mocskít valamit.

MOCSKOL, (mocs-k-ol) áth. m. mocskol-t. 1) tökkel: bemocskol, megmocskol, üszvemocskol. 2) Átv. Mocsokkal becsunyit, undokol, rutít valamit. Igeköért. valakit erkölcsileg becsunyít, azaz holmi rágalmakkal, gyalázattal illet, leszól, becstelennek mond

MOCSÁRI, (mocs-ár-i) mu. tt. mocsári-t, ib. stb. Úgy lemocskolták, hogy egy krajezáráru becsület

ak. Mocsárban növő, tenyésző. Mocsári növények. Mocsári tölgy, mely mocsáros helyen terem. Mocsári lencsefü = tavaszi mocsárhúr. V. ö. MOCSÁR. MOCSÁRMÁNY, falu Sáros m.; helyr. Mo

csármányba, ban, -ból.

MOCSÁROS, (mocs-ár-os) mn. tt. mocsáros-t, v. —at, tb. —ak. Mocsárokkal ellepett, bővelkedő. Mocsáros rétek, legelők, völgyek, sikságok, vidékek. V. | ö. MOCSÁR.

sem maradt rajta. V. ö. MOCSOK.

MOCSKOLÁS, (mocs-k-ol-ás) fn. tt. mocskolás-t, tb. ok, harm. szr. a. 1) Mocsokkal való

becsunyítás, undokolás, rutítás. 2) Átv. ért. gyalá

zás, rágalmazás, más becsületének bepiszkolása.

MOCSKOLÓ, (mocs-k-ol-ó) mn. tt. mocskoló-t. Mocsokkal rutító, csunyító, piszkító, undokoló. Ruhát mocskoló konyhai munka. Átv. ért. gyalázó, rágalmazó, erkölcsi mocsokkal illető. Mocskoló beszéd,

MOCSÁRTÖLGY, (mocsár-tölgy) ösz. fn. Mo-iromány. csáros helyen, nedves sikságon, vizek mentében termett tölgy.

MOCSÁRVIRÁG, (mocsár-virág) ösz. fn. Köz nyelven am. gólyahír. 1. GÓLYAHİR.

MOCSÁRVÍZ, (mocsár-víz) ösz. fn. Poshadt, büdös, tisztátalan, álló víz, milyen a mocsárokban szokott lenni.

MÓCSING, (mócs-in-g), fu. tt. mócsing-ot, harm. szr.ja. Igen tömött, szíjas, nyulós, vagyis rugalmas rostok, melyek az izmokkal különféle öszveköttetésben vannak. (Tendines). Van fehér, és barnás mócsing. Minthogy lényeges tulajdonsága a nyulósság, melynél fogva kihúzható, innen alapfogalom benne a mozgékonyság, s gyöke mócs, nem egyéb mint a moz-og ige gyökének rokonmása, az in pedig maga a mozgásnak szerve, mintha volna moz-in, a g utóhangzás, mint a rozmarin-g, bársin-g stb. szókban. Épen ilyen néha a rokonhangu k is, pl. a tövis, tövisk, viasz viaszk szókban. A latin tendo hasonlóan nyulósságra vonatkozik, s a német Flechse egy nagy sereg oly szókkal rokon, melyek a mozgás alapfogalma alá tartoznak. Mócsing tehát am. mozgó in, miért néhutt tánczos in-nak is nevezik, Páriz Pápai nál szíjas in.

MOCSKOLÓDÁS, (mocs-k-ol-ó-d-ás) fn. tt. mocskolódás-t, tb. ok, harin. szr. —a. Átv. ért. erkölesi piszkolódás, gyalázkodás, rágalmazó perle

kedés.

MOCSKOLÓDIK, (mocs-k-ol-ó-d-ik) belsz. m. mocskolód-tam, tál, ott. 1) Mintegy maga magától mocskos, csúnya leszen, mocskot vesz magára. A zsírral, olajjal bánók ruhái bemocskolódnak. 2) Átv. ért. szitkokat, gyalázatot, rágalmakat mondva veszekedik, perlekedik, s mintegy magát is, mást is erkölcsileg mocskossá teszen.

MOCSKOS, (mocs-k-os) mn. tt. mocskos-t, v. at, tb.ak. Akit vagy amit a mocsok meglepett, csunyitott, maszatos, piszkos, szurtos, czirmos. Mocskos szüretelök, timárok. Mocskos pipa, pipaszár. Átv. ért. erkölcsileg csúnya, rút, undok, becsületet gyalázó. Mocskos beszéd, pl. káromkodás. Mocskos száju ember, am. trágár beszédü.

MOCSKOSAN, (mocs-k-os-an) ih. Mocskos állapotban, mocsoktól becsunyítva. Mocskosan kimenni az utczúra. A szüretelők mocskosan térnek haza.

MOCSKOSÍT, MOCSKOSIT, (mocs-k-os-it) áth. m. mocskosit-ott, par. -8, htn. ni v. —ani. Mocskossá tesz, mocsokkal beken. V. ö. MOCSOK,

« ElőzőTovább »