Oldalképek
PDF
ePub

373

FAGYLALTOZÁS-FAGYTALAN

FAGYÜMÖLCS-FAHÉJMONDOLA

574

[ocr errors]

FAGYLALTOZÁS, (fagy-lal-t-oz-ás) fn. tt.

FAGYÜMÖLCS, (fa-gyümölcs) ösz. fo. Gyüfagylaltozás-t, tb. —ok. Fagylalt éldelése.

mölcs, mely szoros ért. vett fán terem, pl. alma, szilFAGYOS, (fagy-os) mn. tt. fagyos-t v. - at, va, baraczk, különböztetésül a bokrok, indás növétb. -ak. 1) A kemény hideg által megmerevült. nyek stb. gyümölcseitől. Fagyos úton járni. Fagyos ruha. 2) Fagygyal járó, FAHÁGÓ, (fa-hágó) ösz. fn. 1. FAKÚSZ. fagyot hozó. Fagyos tél, fagyos idő, fagyos szél, fa

FAHAJ, (fa-haj) ösz. fn. 1. FAHÉJ. gyos éjszaka. 3) Fagyásnak induló, igen hideg. Fa FAHAMU, (fa-hamu) ösz. fn. Az elégett fának gyos vízben mosni. 4) Könnyen fázó, ki a hideget hamva. Különböztetésül másféle égékeny testek, pl. hamar megérzi, didergő. A betegek fagyosabbak szok- köszén hamvától. V. ö. HAMU. tak lenni, mint az egészségesek. Jaj de fagyos vagy. FAHÁNCS, (fa-háncs) ösz. fn. Szíj vagy vé

FAGYOSAN, (fagy-os-an) ih. A hidegtől meg-kony lemez formára hasított fa, mely mintegy kéregmerevülten; jegesen ; fagytól kinozva. Fagyosan enni hez (hámhoz, héjhoz hasonló, milyenből pl. doboa kocsonyát. Fagyosan ácsorogni a szabad ég alatt.

szokat, rostakérgeket készítenek. FAGYOSÍT, FAGYOSIT, (fagy-os-it) áth. m. FAHÁNTÓ, (fa-hántó) ösz. fn. 1) Személy, ki fagyosít-ott, htn. -ni v. —ani, par. Fagyossá, a fák kérgeit lehántja, azaz lehúzza. 2) Szerszám, jegessé tesz. Megfagyosít. A hideg éjszaki szél megfa- melylyel a kérget, fahéjat lehúzzák. gyosítja a vizeket.

FAHARANG, (fa-barang) ösz. fn. I. TÓKA. FAGYOSKODÁS, (fagy-os-kod-ás) fn. tt. fa FAHÁRTYA, (fa-hártya) ösz. fn. A fák azon gyoskodás-t, tb. - ok. Szenvedő állapot, midőn valaki vékony hártyája, mely a kéreg alatt van, és szálanfagyoskodik. V. ö. FAGYOSKODIK.

ként elválasztható. Fahártyával kötözgetni a virágoFAGYOSKODIK, (fagy-os-kod-ik) k. m. fagyos- kat, szölövesszöket. kod-tam, tál, - ott. A kemény hideg által folyto FAHÁZ, (fa-ház) ösz. fn. Ház, melynek nemnosan, tartósan kínoztatik. Vékony ruhában fagyos- csak födele, hanem falai is fából, fagerendákból vankodni. Hideg, fütetlen szobában fagyoskodni.

nak épitve. FAGYOSODÁS, (fagy-os-od-ás) fn. tt. fagyoso „Nem bánom, legyen ha szegény is, dás-t, tb. - ok. Fagyosra változás.

Faházból való vagyok én is.“ Népd. FAGYOSODIK, (fagy-08-od-ik) k. m. fagyosod

FAHÉJ, (fa-héj) ösz. fn. Általán, a fának kérge, tam, - tál, -ott. Fagyossá lesz, fagyra változik.

külső burka. Különösen Keletindiában, föleg Ceylon Fagyosodik a víz. Fagyosodik az idő.

szigetén tenyésző borostyánnemü fának belső kérge, FAGYOSSÁG, (fagy-os-ság) fn. tt. fagyosság- mely finom és erős fűszerül szolgál. (Cinnamomum). ot. Fagyos állapot, vagy a testnek gyöngesége, ké- Van nyugotindiai fahéj is. nyessége, melynél fogva a hideget igen érzi. Átv. ért.

FAHÉJBABÉR, (fa-héj-babér) ösz. fn. Keletina belső érzékek merevedettsége, hidegsége, a rokon- diában , különösen Ceylon szigetén tenyésző babérérzet hiánya, részvétlenség.

vagy borostyánfa , melynek alsó kérge nyujtja az isFAGYÖKÉR, (fa-gyök-ér) ösz. fn. A fának azon meretes fahéj fűszert. (Laurus cinnamomum). része vagy részei, melyek a földben vannak, és me FAHÉJBALZAM, (fa-héj-balzam) ösz. fn. Falyek azt egyenes állásában feutartják, s a földből héjtól illatozó balzam, mely fahéjolajjal van vegyitve. szükséges tápnedveket nyujtanak neki. Erdőirtáskor FAHÉJBARNA, (fa-héj-barna) ösz. mn. Vöröses a földben hagyott fagyökerek.

barna szinű, milyen a fahéj szokott lenni. FahéjbarFAGYÖNGY, (fa-gyöngy) ösz. fn. Némely vad

na szövet. fákon, pl. tölgyeken termő bogyó, mely kifőzve ra FAHÉJCSEMETE, (fahéj-csemete) ösz. fn. A gadós enyvvé válik, s a madarászok által madárfogó fahéjbabér nevű fának csemetéje. V. ö. FAHÉJeszközül használtatik.

BABÉR. FAGYÖNGYÉVŐ, (fa-gyöngy-ėvő) ösz. fn. Ri FAHÉJFA, (fa-héj-fa) ösz. fn. lásd : FAHÉJgófaj, mely a fagyöngyöt megeszi.

BABÉR. FAGYPONT, (fagy-pont) ösz. fn. A fokozatos

FAHÉJFESTVÉNY , (fa-héj-festvény) ösz. fn. hévmérőnek egyik pontja, a hidegnek azon mértékét Festvény, mely fahéjnevü fűszerből vagy fahéjbabérmutató, melyben a víz szabad ég alatt jéggé fagy. ból készül. V. ö. FESTVÉNY. A hévmérő fagyponton alul vagy fölül mutat, vagy a

FAHÉJGOLYÓ, (fa-héj-golyó) ösz. fn. Golyófagyponton áll.

formába, kisded golyókba göngyölgetett fűszerféle FAGYREPEDÉK, (fagy-repedék) ösz. fn. lásd: fahéj. FAGYHASADÉK.

FAHÉJÍZ, (fa-héj-íz) ösz. fn. A fahéj nevü füFAGYREPEDÉKĖS, (fagy-repedékės) ösz. mn. szernek sajátságos íze; vagy olyan íz, milyen a fa1. FAGYHASADEKOS.

héjé szokott lenni. FAGYTALAN, (fagy-talan) mn. tt. fagytalan-t,

FAHÉJMONDOLA, (fa-héj-mondola) ösz. fn. tb. —ok. Fagy nélküli; a miben fagy nincsen. Fagy- Megtisztított, meghámozott mondola, melyet porczutalan tél. Fagytalan víz. V. ö. FAGYATLAN. korral és fahéjjal megfűszereznek.

575

FAHÉJOLAJ-FAHORDÓ

FAHORDÓ-FAJ

576

FAHÉJOLAJ, (fa-béj-olaj) ösz. fn. Fahéjbabér

FAHORDÓ, (2), (1. fönebb) ösz. mn. Fát horhéjából és virágaiból készitett igen vékony, hevítő, s dani való, fahordáshoz tartozó. Fahordó szekér. Fanagyon illatos olaj.

hordó bak, putton, kosár. FAHÉJPÁLINKA, (fa-héj-pálinka) ösz. fn. Fa

FAHOROG, (fa-horog) ösz. fn. Horoggá alakihéjjal fűszerezett pálinka.

tott kajmós faág. Fahorogra akasztott edénynyel meFAHÉJPAPÍR, (fa-héj-papír) ösz. fn. Fahéjból, ríteni a kútból vizet. Fahoroggal tördelni a száraz

ágakat. azaz fakéreg belső hártyájából készitett papír. FAHÉJRÓZSA, (fa héj-rózsa) ösz. fn. Különös és favágáskor széthulló apróbb ágak, forgácsok. Ösz

FAHULLADÉK, (fa-hulladék) ösz. fn. Fairtásrózsafaj, melynek illata a fahéjéhoz hasonlít. (Rosa veszedni a fahulladékot. Fahulladékkal füteni. cinnamomea).

FAI, (fa-i) mn. tt. fai-t, tb. - ak. 1) Fán növö, FAHÉJSZAG, (fa-héj-szag) ösz. fn. A fahéj termő. Fai gyllmölcsök, fai gyöngy, fai gomba. 2) Fánevű fűszer szaga vagy illata.

hoz tartozó, fára vonatkozó. Fai férgek, bogarak. FAHÉJSZAGÚ, (fa-béj-szagú) ösz. mn. Minek

FÁI, 1. FAI. olyan szaga van, mint a fahéj nevű fűszernek. Fahéj. FAIBODZA, (fai-bodza) ösz. fn. Bodzafa , küszagú rózsa.

lönböztetésül a cserjenemű földi v. gyalogbodzától. FAHÉJSZESZ, (fa-héj-szesz) ösz. fn. Erős illatú FAIGOMBA, (fai-gomba) ösz. fn. Fán termö szesz, melyet fahéjból készítenek. V. ö. SZESZ. gomba. FAHÉJSZÍN, (fa-béj-szín) ösz. fn. Olyan szín,

FAILLETMÉNY, (fa-illetmény) ösz. fn. Illetmilyen a fűszerféle fahéjé, azaz sárgás vagy vöröses ménye , járandósága , járuló része valamely hivatalbarna.

noknak, szolgának a fából, leginkább tüzi fából. FAHÉJSZINÜ, (fa-béj-szinű) ösz. mn. Minek

FAISKOLA, (fa-iskola) ösz. fn. Hely, telek, olyan a szine, mint a füszeres fahéjé. Fahéjszinil kel- kert, hol a magról kelt fiatal csemetéket nevelik, nemék, szövetek.

mesítik, s mindaddig ápolgatják, mig átültetésre vagy FAHÉJSZÍNGALÓCZA, (fa-héj-szin-galócza) eladásra alkalmatosakká lesznek. Ösz. fn. Galócza, azaz leveles gombafaj, melynek fa

FAISTEN, (fa-isten) ösz. fn. Fából faragott, s héj-szine és fűszeres illata van. (Agaricus cinna. Istent ábrázoló szoborkép, bálvány. Némelykor haszmomeus).

nálják a latin faunus (= erdőisten) helyett is. FAHÉJVIASZ, (fa-héj. viusz) ösz. fn. Illatozó s

FAISZ, falu Pest megyében; helyr. Faisz-on, kövéres tömeg, mely a fabéjbabér gyümölcséből fözés által készül.

FAIZ, (fa-i-z) önh. m. faiz-tam, -tál, -ott. FAHÉJVIRÁG, (fa-héj-virág) ösz. fn. 1) A fa- A törvény és szokás által helybenhagyott mód szehéjbabér virága. 2) Fabėjhoz hasonló fűszer, mely rént és időben az uradalmi vagy község erdejéből a bihetőleg a laurus malabathrum nevü fának megszá- maga basznára fát szedeget. Dunán túl : fáész. rított virágbimbója.

FÁIZ, 1. FAIZ FAHÉJVÍZ, (fu-héj-víz) ösz. fn. Fahéjbabéron Cselekvés, midőn valaki faiz. V. ö. FAIZ. 2) Jog,

FAIZÁS, (fa-i-z-ás) fn. tt. faizás-t, tb. – ok. 1) átcsepegetett illatos víz. FAHENGER, (fa-henger) ösz. fn. Fából csinált vagy szabadság, melynél fogva valaki faizhat. Szabad

faizást engedni. A faizást eltörleni. henger. V. ö. HENGER. Fahengerre tekergetni az

FAJ, fn. tt. faj-t, tb. - ok. A fi , fiú szóval rookleveleket. Vastag fahengerrel egyengetni a rögös kon mind hangra, mind értelemre. 1) Származék, ivautakat. FAHEVEDER, (fa-heveder) ösz. fn. Faból kérdék, valamely törzsöknek ága. Keleti, nyugoti faj. Ma

gyar faj, német faj. Szláv faj. Innen : fajhalak, meszitett pártázat, azaz keskeny deszka vagy lécz, mely lyeket szaporítás végett a halastóba eresztenek; faj. holmi famüveket, péld. bútorokat öszvetart. Faheve vessző, azaz a fának tenyésztésre, oltásra való vesszeder az ajtókon, asztalokon , ágyakon stb. V. ö. HE- je , hajtása. A faj idején kimutatja magát. (Km.) VEDER.

Killönféle faju lovak, juhok. 2) Természettanilag ,

alFAHÍD, (fa-híd) ösz. fn. Híd, melynek minden latok, növények vagy ásványok külön alosztálya, részei fából építvék, különböztetésül más anyagból, melynek egyénei bizonyos jegyekre nézve egymáshoz pl. kőből, vasból való hídtól.

hasonlók, s mely jegyek a felsőbb osztály (genus) FAHORDÁS, (fa-hordás) ösz. fn. Cselekvés, minden egyéneire nem illenek, pl. a tyúkok osztályámidőn valaki szekéren vagy gyalog bizonyos helyről nak fajai : a gyöngytyukok, górtyukok stb. 3) Átv. máshová szállítja a fát. Fahordásra hajtani a jobbá-ért. am. féle, minemüség, osztály, rend. Ezen faj emgyokat. Fahordásért fizetni a napszámost.

bereket nem szenvedhetem, kik szemben dicsérgetnek. FAHORDÓ, (1), (fu-hordó) ösz. fn. 1) Személy, Ilyen fajból nekem is van két fegyverem. Eléjön már ki fát hord. A fahordókat ölszámra vagy napszámban a régi halotti beszédben : fojanec = fajának. fizetni. 2) Hordó nevü edény fából, különböztetésül a Származékai : fajlik, fajos, fajta, fajtalan, fajú, köhordótól.

fajúl, fujzik stb.

-ra, -ról.

577

FÁJ-FÁJDALMASSÁG

578

FÁJDALMATLAN-FAJILAG

ra, -ról.

Öszvetételei : fajtó, fajvessző, kutyafaj , növény- mely szerint fájdalmakat éreztet , fájdalmakkal teli faj stb.

van. Nagy fájdalmassága miatt alig türhetö kórállapot. FÁJ, (1), személytelen ige, m. fájt. Néha az FÁJDALMATLAN, (fáj-d-al-m-atlan) mn. tt. elsőbb személyek sem szokatlanok : fájok , fájsz, fájdalmatlan-t, tb. - ok. Fájdalom nélküli; kinek junk, fájtok. Mondjuk, midőn valamely hatás az érzé- fájdalma nincs ; ami nem fáj. Fájdalmatlan tumpa kekre, s közvetőleg a lélekre kellemetlen és kinzó, kórság. Fájdalmatlan kösziv. V. ö. FÁJDALOM. gyötrő benyomással van. Használják 1) személyragos FÁJDALMATLANSÁG, (fáj-d-al-m-atlan-ság) alanyesettel, pl. fáj a szivem, fáj a fogam. Szólj fiam, fn.tt. fájdalmatlanság-ot. Fájdalom nélküli állapot vagy mid fáj. Hallgass nyelvem , nem fáj fejem. (Km.); 2) tulajdonság ; az érzésnek tompasága , midön a különtulajdonitó esettel. Fáj neki, hogy elmellözték. Akinek ben kellemetlen benyomások mit sem batnak reá. hol fáj, ottan tapogatja. (Km.) Fáj az embernek, ha

FÁJDALMATLANUL, (fáj-d-al-m-atlan-ul) ih. érdemét nem becsulik ; 3) felható ragu névvel, ezen

Fájdalom nélkül. Fájdalmatlanul kiállani a sebészi sajátos mondásban : fáj a foga valamire. Nagyon fáj

műtétet. a fogam ezen szép csikóra. Ezek, és hasonlók átv. ér

FÁJDALMÚ, (fáj-d-al-In-ú) mn. tt. fájdalmú-t, telemben mondvák, s nagy vágyást, kivánást jelente- tb. --ak. Fájdalomtól gyötrött

, kinzott. Hét fájdalmú nek. 4) távolító ragu névvel, mely a fájás okát je

szűz Mária. lenti. Fáj a szeme a sok olvasástól. Fáj a lába a se

FÁJDALOM, (fáj-d-al-om) fn. tt. fájdalmat. 1) bes járástól. Mitől fáj a fogad? Származékai : fájás, fájdalom, fájít, fájlal, Testi, lelki, szivbeli fájdalom. Mély fájdalom. Száraz

Kín, gyötrelem, melyet kellemetlen benyomás okoz. fájó stb.

fájdalom. Szülési , anyai fájdalom. 2) Sajnálkozás. Öszvetételei : fej-, fog-, fül-, gyomorfájás stb. Fájdalommal értettem a rajtad esett csapást. Fájdal

Rokonok vele a bellen oiai, gei, a latin vae, mat gerjeszteni a hallgatók szivében. 3) Használtatik vah, mandzsur pai , török wai , német weh, sínai hái indulatszó gyanánt. Fájdalom ! hogy úgy történt. Ek(dolor); a finnben poden fájok, paasen fájdalmat kor am. sajnos, szomorú dolog, kár. okozok. FÁJ, (2), falu Abaúj megyében; helyr. Fáj-on, lomért, valamely bántalmazásért fizettetni szokott

FÁJDALOMDÍJ, (fájdalom-díj) ösz. fn. FájdaFAJANKÓ, (fa-jankó) ösz. fn. 1) Csúfnév , s

pénzbeli büntetés (leginkább fenyitő ügyekben). am. buta, ostoba, tökfilkó, idomtalan tuskó. 2) Csiz

FÁJDALOMENYHITŐ, (fájdalom-enyhitö) ösz. malehuzásra való faeszköz. 3) Szánkó orrára faragott, mn. Fájdalom hatását, erejét, élességét kisebbítö, sze

liditö. Fájdalomenyhitő szerek, baráti vigasztalás , elvagy bognárczimerül szolgáló emberfej fából.

FÁJÁS, (fáj-ás) fn. tt. fájás-t, tb. – ok. Szen szórakozás. vedés vagy szenvedő állapot, melyet valamely kelle

FAJDJÉRCZE, (fajd-jércze) ösz. fn. A fajd nevű metlen benyomás közvetlen a testnek, s közvetőleg a tyúkfajnak nösténye. V. ö. FAJD és JÉRCZE. léleknek is okoz. Ágyékfájás , fej-, ful-, fog-, nyak- stb.

FÁJDÍT, (fáj-d-ít) áth. m. fájdit-ott , par. -8, fájás. Szívfájás. Fájást okozni. Fejfájásban szenvedni. htn. --ni v. -ani. Testének valamely részében fá

FAJD, (fa-i-d, máskép fajdok, azaz fai-tyúk) jást érez. Fejét fájdítja. fu. tt. fajd-ot. Erdei tyúkfaj, mely leginkább a

FAJDOK, (fai-tyúk) 1. FAJD. bavasok fenyveseiben tenyészik. A fajdkakas feje,

FÁJDÚL, (fáj-d-úl) önh. m. fájdúl-t. Fájóssá nyaka és háta fehér foltokkal pettyegetett fekete lesz, fájni kezd. Megfájdúltak a sok járásban lábai. szinű, begye pedig, melle és farka barnás fekete. Fájdulnak szemei a nagy fusttöl. L. FÁJÚL.. Párzás idején, ú. m. tavaszkor, faágon ülve naphosz

FÁJÉKONY, (fáj-é-kony) mn. tt. fájékony-t v. szant elkiáltoz. Nevét (mint föntebb láttuk) fa szótól

- at, tb. – ak. Fájásra ingerelhető, könnyen fájó, vette. Eredetileg : fai tyúk, ebből lett egy szóvá ol miben a legkisebb benyomás fájdalmat okoz. Fájévadva : fajdok, s megrövidülve : fajd. Gatyás fajd. kony szemek. Fájékony csúzos lábak. Fájékony üres Suket fajd. Nyirfajd.

fog. Fájékony szivü . FÁJDAL, (fáj-d-al) áth. I. FÁJLAL.

FÁJÉKONYSÁG, (fáj-é-kony-ság) fn. tt. fájéFÁJDALMAS, (fáj-d-al-m-as) mn. tt. fájdal- konyság-ot. Hajlandóság, ingerlékenység a fájdalmas mas-t v. – at, tb. - ak. 1) Fájdalmat okozó, fájda- érzésekre. A lábak fájékonysága az időváltozást leglommal járó. Fájdalmas csapás, seb, nyavalya. Fáj. ott érzi. dalmas tapasztalat. 2) Fájdalmat szenvedő, fájdalom FÁJÉSZ, (fáj-ész) áth. m. fájész-tam, -tál, mal teljes. Fájdalmas szüz anya. V. ö. FÁJDALOM. -ott. Balatonmelléken am. valamely elszalasztott

FÁJDALMASÍT, FÁJDALMASIT, (fáj-d-al- szerencsét sajnál, s nehezen felejt, fájlal. m-as-ít) áth. m. fájdalmasít-ott, htn. -- ni v. —ani, FAJHAL, (faj-hal) ösz. fn. Így nevezik azon par. - 8. Fájdalmassá tesz, fájdalommal eltölt. A halakat, melyeket szaporítás végett a halastavakba durva érintés még inkább fájdalmasítja a sebet. eregetnek.

FÁJDALMASSÁG, (fáj.n al-m-as-ság) fn. tt. ! FAJILAG, (faj-i-lag) ih. Faj szerint, faját illefájdalmasság-ot. Kellemetlen tulajdonsága valaminek, tőleg. A házi tyúk és fajdtyúk fajilag különböznek. AKAD. NAGY SZÓTÁR. I. KÖT.

37

579

FÁJÍT_FAJSZ

FAJT-FAJTALANUL

580

FÁJÍT, FÁJIT, (fáj-it) áth. m. fájít-ott , htn. | Lásd : FAISZ és FAJZ helyneveket is, minthogy - ni v. -- ani. Tulajdonkép : fájóvá tesz , fájdalmat ezekkel a hasonló betűk miatt gyakran fölcseréltetik. okoz. Táj-, sőt csaknem közszokásilag am. fájlal, FAJT, (faj-t) fn. tt. fajt-ot. Tájdivatosan am. azaz fájdalmasnak érez valamit, fájdít.

faj, azon különbséggel, hogy a fajt egyedül az állaFÁJKÜRT, falu Bars megyében ; helyr. Fáj- tokról használják. fajt, rosz fajt tehén , . Máskürt-ön, -re, --ről.

fajtból való. fajtú legény. Máskép: fajta, 1. ezt. FÁJLAL, (fáj-l-al v. fáj-lal) áth. m. fájlal-t. 1)

FAJTA, (faj-ta, azaz faj-tova) fn. tt. fajtát. A Érzi, hogy valamije fáj

. Fájlalja a derekát, fejét. 2) fajnak, mint neve is mutatja, tovább származtatása : Sajnál vmit vagy sajnálkozik vmin. Mindnyájan fáj- al-faj. fajta, rosz fajta am. jó fajból, rosz fajból laljuk halálát. Nagyon fájlalom, hogy nem segíthetek. eredett. Egyébiránt e szóval gyakran megvetésből is Csak azt az egyet fájlalom, hogy stb.

élünk. Ebfajta, kutyafajta, pogányfajta. Rajta maFÁJLALÁS, (fáj-l-al-ás) fn. tt. fájlalás-t , tb. gyar rajta, jön a török a pogányfajta. (Régi dal). Ha-ok. 1) Érzése annak, hogy valamink fáj. Fogak, ják jó értelemben is. Gyolcs ung, gatya lobog rajta,

mis , álnok fajta. Veszett, gonosz fajta. Használlábak fájlalása. V. ö. FÁJLAL. 2) Sajnálás. FÁJLALAT, (fáj-l-al-at) fn. tt. fájlalat-ot. Kel

ez az igaz magyar fajta. Alföldi, bakonyi fajta.

Egyezni látszik vele a latin foetus. lemetlen érzet, mely akkor van bennünk, midőn valamink fáj. Elvont értelme által különbözik a fájla- ok. Tulajdonkép, kinek vagy minek faja nincs,

FAJTALAN, (faj-talan) mn. tt. fajtalan-t, tb. lás szótól. FÁJLALATOS, (fáj-l-al-at-os) Fajós, fájdalmas ért. buja , a testi gyönyörben annyira megromlott,

aki nem szaporít, kinek magva szakad. Köz és átv. érzetekkel teljes , azokkal járó. Fájlalatos csapások, hogy faját szaporítani képtelen. Határozóilag am. nyavalyák. V. ö. FÁJLALAT.

fajtalanul. FAJLIK, (faj-l-ik) k. m. fajl-ott , htn. fajlani.

FAJTALANÍT, FAJTALANIT, (faj-talan-ít) Fajt ereszt, szaporodik, fiadzik, ivik. Mondjuk külö- átb. m. fajtalanít-ott, htn. - ni v. ani. Fajtalanná nösen az állatokról. Elfajlik, am. elfajzik.

tesz. V. ö. FAJTALAN. FAJLINKA, (a német Veilchen-ből kölcsönzöttnek látszik) fn. tt. fajlinkát. A sárga violák egyik

FAJTALANÍTÁS, FAJTALANITÁS, (faj-taosztálya , melynek virágai a szár hegyén sürü ka-lan-it-ás) fn. tt. fajtalanítás-t, tb. - ok. Fajtalanná

tevés. lászba állnak öszve. (Cheiranthus Cheiri). Néhutt :

FAJTALANKODÁS, (faj-talan-kod-ás) fn. tt. fajtlinka.

FAJNÉV, (faj-név) ösz. fn. Név, mely által a fajtalankodás-t, tb. - ok. Fajtalan, azaz buja életmód. fajt a nemtől megkülönböztetjük, pl. gém, gólya, faj

V. ö. FAJTALAN. nevek, mennyiben egy nem alá, t. i. a gázlók közé

FAJTALANKODIK, (faj-talan-kod-ik) k. m. tartoznak.

fajtalankod-tam, -tál, - ott. 1) Fajtalan, azaz buja FÁJÓ, (fáj-6) mn. tt. fájó-t. Ami fáj, fájdalmat életet visel, bujálkodik. V. ö. FAJTALAN. 2) Szem érez. Fájó seb; fájó szív.

telen beszédekkel, intésekkel, jelekkel buja indula

tát elárulja. „Rög rögre hull , temetve ott két fájó szív pihen , FAJTALANKODÓ, (faj-talan-kod-6) mn. tt. A gróf és a jobbágy leány egy sírnak mélyiben.“ fajtalankodó-t. Fajtalanul kicsapongó, buja életet vi

Eötvös József. selő, szemérem ellen beszélő, tevő.
FÁJÓS, (fáj-6-os) mn. tt. fájós-t v. -at, tb.

FAJTALANODÁS, (faj-talan-od-ás) fn. tt. faj- ak. Folytonosan, tartósan fájó, amiben a fájdalmat talanodás-t, tb. --ok. Fajtalanná változás; bujálkoállandólag vagy gyakran érezni. Kihuzatni a fájós dóvá levés. fogat. A fájos szemek veresek. Fájos lábai megérzik a

FAJTALANODIK , (faj-talan-od-ik) k. 1) Faj. légváltozást. Kanczarugás nem oly fájos. (Km.) Rá- talanná, azaz olyanná válik, ki faját szaporítani akadtak a fájósára. (Km.).

nem képes. V. ö. FAJTALAN. 2) Buja természetet FAJÖVEDELĖM , (fa-jövedelem) ösz. fn. Er- ölt, bujálkodóvá lesz. dőkből, fatenyésztésből bejövő haszon.

FAJTALANSÁG, (faj-talan-ság) fn. tt. fajtaFAJROKON, (faj-rokon) ösz. mn. Az egy nem lanság-ot. 1) Bujaság ; a nemző ösztönnek tiltott, és alá tartozó fajok egymásnak fajrokonai.

mértéken túli kielégitése, mely gyakran a nemző erő FAJSULY, (faj-suly) ösz. fn. Tulajdonság, tehetlenségét vonja maga után. 2) Mind az olyanféle melynél fogva bizonyos teriméjü test ugyan akkora szók, beszédek, cselekvések, melyek bujaságra ingeteriméjü testnél nehezebb vagy könnyebb, pl. a vas

relnek. nak fajsulya nagyobb a földénél ; a fának fajsulya

FAJTALANUL, (faj-talan-ul) ih. Buján, pakisebb a vizénél. (Gravitas specifica).

ráznán; szemérem nélkül; a nemző ösztönnel visszaFAJSZ, falvak Somogy és Veszprém megyében, élőleg. Fajtalanul élni, beszélni, integetödzni. különösen ez utóbbiban van NEMES-FAJSZ, falu és

FAJTALANÚL, (faj-talan-úl) önh. m. fajtalaPOR-FAJSZ puszta ; helyr. Fajsz-on , -ra, -ról. núl-t. Fajtalanná, bujává lesz , fajtalanodik.

581

FAJTÁZ-FAK

FAK-FAKADOZÁS

582

FAJTÁZ, (faj-tu-az) önh. m. fajtáz-tam, —- tál, telménél fogva jelent nagy bőség vagy teljesség miatti -ott. Balatonmellékén am. fajúl. Elfajtázni. kitörést, ömlést. Természeti bangutánzó szó , s mind

FAJTÓ, (faj-tó) ösz. fn. Halastó, melyben bi- értelemben, mind hangban rokon vele a puk (pukkan, zonyos halfajakat szaporítanak.

pukkad stb. szókban levő) gyök, csakhogy ez erősebb FAJTÓ v. FÁJTÓ, falu Zólyom megyében; hangú és jelentésü. Ugyan ily értelmüek a héber helyr. Fájtó-n, --ra, -ról.

npə, arab fukk, finn pakoan (fakadok). FAJTYÚK, (fai-tyúk) 1. FAJD.

FAK, (2), elvont gyök, a fakó, fakúl származéFAJÚL, FAJUL, (faj-úl) önh. m. fajúl-t. Új kokban. Rokonai : vak, melyből vakota , vakisa és faj gyanánt keletkezik, születik, más (különösen ro- fek, melyből fekete származott. szabb) fajjá változik. Ilová fajultál dicső nemzet? FAKA, (fak-a) mn. tt. fakát. Kemenes vidékén Elfajulni, azaz eredeti fajától elütni, az ősök régi jó am. poczokos, nagy döhér hasú, ki majd megfakad szokásaiból kivetkőzni. Mondják a növényekről is. vagy pukkad. Faka ember. Idegen ég alatt a legnemesebb gyümölcsök elfajulnak.

FAKAD, (fak-ad) önh. m. fakad-tam, -- tál, FAJÚLÁS, FAJULÁS, (faj-ul-ás) fn. tt. faju

-ott. Általán, valami a nagy bőség, teljesség miatt lás-t, tb. -- ok. Különös fajjá változás, átalakulás. nyomás, eröltetés által kitör, kiömlik. Különösen 1) Elfajulás. V. ö. FAJÚL.

mondjuk a nedvről, mely valahonnan kinyomúl, kiFAJULTSÁG, (faj-ul-t-ság) fn. I. ELFAJULT ered. Fakad áradás idején a fenékvíz. Könyük fakadSÁG.

nak szememből. Geny fakad a sebből. Kifakadt a taFAJUSZKA, (betüáttétellel am. faszulyka , pa- kony az orrából. Fakad a sajtó alól a szölö nedve. 2) szulyka, paszuly, mely a latin és hellen phaseolus-ból A növények bimbóiról, hajtásairól, melyek kinyilnak kölcsönöztetett), fn. tt. fajuszkát. Erdélyben am. kö- vagy kibujnak, kisarjadzanak. Fakadnak a bimbók, zönséges bab, melyet néhutt paszulynak neveznek. gyönge csirák. 3) Akármily nedves, vagy levegövel

FAJVESSZŐ, (faj-vessző) ösz. fn. valamely nö- fölfijt testről, midőn nyomás által elrepedvén, fölvénynek, különösen fának, szölönek tenyésztésre, sza- pattanván, a benlevő nedvet, levegőt kibocsátja. Faporításra, pl. oltásra, döntésre használt ága.

kad a duda, hólyag, hupolyag, ha erősen megszoritják. FÁJVIRÁG, (fáj-virág) ösz. fn. Szép szirmok

4) Átv. ért. valamely érzelem, indulat kitör, s ekkor kal ékes virágfaj, több alsóbb fajokkal, melyek némi rásra, könyükre, nevetésre, hahotára, szitokra, károm

ra re ragu nevekkel vagy állapotjegyzővel jár. Siérzékenységgel birni látszanak, midőn illetés által kodásra fakadni. Néhutt : sirva, nevetve fakadni. maghüvelyeik fölpattannak, s magvaikat szétszórják. Mire nem fakad az ember, ha bántják ? Olyasmire fa(Noli me tangere. Balsamina impatiens).

kadok, hogy magam is megbánom. Öszvetételek : ElFÁJVIRÁGMAG, (fáj-virág-mag) ösz. fn. A fakadni mérgében. Felfakadt a hasa, daganata. Kifafájvirág kipattanó magva.

kadt belöle a bosszu. Majd megfakad mérgében. Ha FAJZ, falu Erdélyben, Küküllő megyében ; mindjárt megfakadsz is bele. Elfakadni nevetve, sirva, helyr. Fajz-on, -ra, -ról. L. FAISZ és FAJSZ szitkozódva, káromkodva. helyneveket is.

FAKADÁS, (fak-ad-ás) fn. tt. fakadás-t, tb. FAJZÁS, (faj-oz-ás) fn. tt. fajzás-t, tb. ---ok.

- ok. 1) A nedvnek valamely szükebb helyről tágasbra Állatok és növények szaporodási állapota, midőn faj- kinyomulása, kitörése. Vízfakadás , genyfakadás. 2) zanak. V. ö. FAJZIK.

Az állati testen persenés, romlott nedvnek, genynek FAJZAT, (1), (faj.oz-at) fn. tt. fajzat-ot. Min- öszvegyülése. Teli van fakadásokkal orczája. kihányden, ami állati vagy növényi szaporodás, tehát : szü-ták börét a fakadások. 3) A növények tenyésznedvének lés, ellés, hajtás, kikelés stb. által származik. Emberi, kitörése. Bimbófakadás, sarjfakadás. V. ö. FAKAD. állati fajzat. Fák, virágok fajzatai. Néha megvető FAKADÉK, (fak-ad-ék) fn. tt. fakadék-ot. Azon értelemmel bír. Istentelen gonosz fajzat. Viperák faj. nedv vagy test, mely fakadva tör ki. Vízfakadék, forzati, (így nevezé Idvezitőnk a farizeusokat).

rásfakadék. Különösen, a bőrön támadó, s romlott FAJZAT, (2), puszta Heves megyében; helyr. nedvvel tölt perzsenés, apróbb kelés stb. Fajzat-on, -ra, -ról.

FAKADÉKOS, (fak-ad-ék-os) mn. tt. fakadeFAJZATELÜZÉS, (fajzat-el-úzés) ösz. fn. Az kos-t v. —at, tb. --ak. Amin fakadék támadt; peranya méhében levő magzatnak idő előtti eröltetett senéses, keléses. Fakadékos bör. elszülése, magzatelhajtás. (Procuratio abortus).

FAKADOZ, (fak-ad-oz) önh. m. fakadoz-tam, FAJZIK, (faj.oz-ik) k. m. fajz-ottam, -ottál, -- tál , -ott. Folytonosan vagy több helyen fakad. --ott, htn. fajz-ani. Fajt ereszt, fajt szaporít. Fajza- Áradáskor fakadoz a fenékvíz. A királyhegy oldalainak a szülő, ellö, tojó állatok. Fajzanak a fák gyökér- ból számos forrás fakadoz. Fakadoznak könyüi. Kikeböl, hajtás vagy magvaik által. Elfajzani, azaz ősei, letkor fakadoznak a fák bimbói. Perzsenések fakadoznemzõi, törzsöke eredeti természetétől elütni. Őseiktől nak a börén. V. ö. FAKAD. elfajzott unokák.

FAKADOZÁS, (fak-ad-oz-ás) fu.tt. fakadozás-t, FAK, (1), elvont gyök, mely fak-ad, fak-aszt, tb. - ok. Folytonos, gyakori, több helyen kitörö fag-gat, (fak-gat) stb. származékokban él. Eredeti ér-fakadás.

« ElőzőTovább »