UDVARAJTÓ, (udvar-ajtó) ösz. fn. Ajtó, mely a ház oldaláról az udvarba nyilik, különböztetésül a más térre, pl. utczára, kertre nyíló ajtótól. UDVARBIRÓ, (udvar-biró) ösz. fn. A Nádorcodexben Toldy F. szerént am. udvarmester. Némelyek véleménye szerént a német Hofrichter szó szerénti forditása, mely magyarosan : tiszttartó. UDVARD, faluk Baranya, Komárom és Sopron m.; helyr. Udvard-ra, -on, -ról. festő, fényképész, gyógyszerész, kocsigyártó stb. 3) Udvari életre vonatkozó, azzal bizonyos viszonyban levő. Udvari élet, szokások. Az udvari élet nemcsak borsos kalácsot, hanem kenyérhajat is ad. (Km.). Udvari disz, pompa. Udvari cselszövények. Udvari kegyelem, esős idő; némelyek szerént: udvari kegyelem, álom. (Km.). 4) Müvelt, finom társalgásu. Udvari bánásmód. A ki mód nélkül udvari, nem udvari. (Km.) UDVARI, (2), faluk Szatmár, és Tolna m.; BALATON— falu, Szala m.; helyr. Udvari-ba, — ban, -ból. UDVARIAS, (udvar-i-as) mn. tt. udvarias-t, v. -at, tb. -ak. A finomabb udvari társalgás szokásait követő, gyakorló. Udvarias magaviselet, bánásmód, tisztelgés. UDVARIASAN, (udvar-i-as-an) ih. A finomabb társalgás szabályai és szokásai szerént. UDVARIASKODÁS, (udvar-i as-kod-ás) fn. tt. udvariaskodás-t, tb. ok, harm. szr. UDVARFALVA, erdélyi falu Maros székben; mabb társalkodási szokások gyakorlása. helyr. falvá-ra, -n, -ról. UDVARDI, falu Bihar, puszta Veszprém m.; helyr. Udvardi-ba, -ban, -ból. UDVARHÁZ, (udvar-ház) ösz. fn. Molnár A. szerint hajdan jelentett nemes uri házat, nemes telket. UDVAR HAZUGJA, régiesen am. csélcsapó, ki abból él, hogy egyik vagy másik előkelő udvarban az embereket hazugságokkal ámitja. a. Fino UDVARIASKODIK, (udvar-i as-kod-ik) k. m. udvariaskod-tam, tál, -ott. Udvarias, finom társalgási szokásokat gyakorol; udvarias ember módjára viseli magát. UDVARIASSÁG, (udvar-i-as-ság) fn. tt. udvariasság-ot, harm. szr. -a. Az udvaroknál divatos, finom társalgási tulajdonság. UDVARHELY, (1), (udvar-hely) ösz. fn. 1) UDVARIATLAN, (udvar-i-at-lan) mn. tt. udFöuri, vagy fejedelmi lakhely. 2) Nagyobb közsé-variatlan-t, tb. ok. Müveletlen, pórias, durva tárgekben, városokban fekvő egyes kisebb nemesi lak salgásu; mások irányában gyöngédtelen, nem előzéés telek, ideértve a telek külsőségeit is, mely telek keny magaviseletü; a finomabb társalgás szokásaiazonban a régi magyar államjog szerént, némely úgy- ban avatatlan. nevezett királyi haszonvételi, u. m. bor- és húsmérési, s malomhasználási jogokkal is birt. (Curia). Panaszolkodnak énnekem az páni nemes népek miel (mivel) hogy kemed sokra róttha volna őketh ök penég (pedig) azt megbizoníthanák ispánnyokkal (ispánjokkal), hogy egy nemes udvarhelynél többről nem fizettenek. Levél 1549-ből. (Szalay Ág. 400 m. 1. 62. 1.) 3) Székelyszék neve Erdélyben. UDVARIATLANSÁG, (udvar-i-at-lan-ság) fn. tt. udvariatlanság-ot, harm. szr. -a. Az udvarias viseletnek, társalgási módnak hiánya; mások iránti gyöngédtelenség; nyers müveletlenség. stb. UDVARI BOLOND, régebben az előkelők s fejedelmek udvaraiban is élősködő tréfás személy, kinek meg vala engedve a társalgást, különösen vendégeskedéseknél, élczeskedéseivel vidítgatni s élénkiteni, melyek ha néha nyersen ütöttek is ki, nehezen nem vétetének. UDVARILAG, (udvar-i-lag) ih. 1) Udvari módon, mint főudvaroknál szokás. 2) A finom társalgás, nyájasság szabályai szerint ; udvariasan. UDVARIS, (udvar-i-s) 1. UDVARIAS. UDVARISÁG, (udvar-i-ság) fn. tt. udvariság-ot, harm. szr. -a. Finom, müvelt, gyöngéd, nyájas társalgási tulajdonság. UDVARIVÁR, (udvari-vár) ösz. fn. Vár, vagy várforma fejedelmi, vagy főuri lak. UDVARHELYES, (udvar-helyes) ösz. mn. Kinek udvarhelye, azaz, nemesi háza és telke van. Udvarhelyes urak, nemesek. V. ö. UDVARHELY, 2). UDVARI, (1), (udvar-i) mn. tt. udvari-t, tb. -ak. 1) Udvarban levő, ahhoz tartozó. Udvari kert. Udvari szin. 2) Bizonyos főúri vagy fejedelmi udvarhoz tartozó; ott létező; elé forduló; abban hivatalt, szolgálatot viselő. Udvari pap, káplán, tiszt, orvos. Udvari hölgy. Udvari ember. Udvari hál. Udvari ebéd. Udvari gyász. Udvari kápolna. Udvari nép. Udvari szakács, kertész, ajtónálló, inas, kocsis. Udvari cselédség, őrség. Udvari bolond. Néha csak czím. Udvari tanácsos. Udvari szállító. Udvari 1. UDVAROLGAT. UDVARKA, (udvar-ka) kics. fn. tt. udvarká-t. Kicsi, szük öblü udvar. UDVARKAPU, (udvar-kapu) ösz. fn. Kapu, mely udvarba vezet, különböztetésül másféle, pl. kert-, vár-, városkaputól. UDVARKODIK, helyesebben és szokottabban UGAR, fn. tt. ugar-t, tb. —ok, harm. szr. -a, v. —ja. Oly szántóföld, melyet a terménynek betakarítása után a jövő év öszeig, tehát egy évig veteményezetlenül heverni, pihenni hagynak, azonban tavaszon és nyáron át rendesen háromszor, néhutt négyszer is felszántják, s igy készitik elé a követ UDVARLÓ, (udvar-ol-ó) mn. és fn. tt. udvarló-t. Aki másnak nyájas, finom, gyöngéd szolgálatot tesz. Különösen, ki a hölgyek körül forgolódik, azo-kező vetéshez. Különösen hol a vetést három szántás kat mulattatja, kényelmökre valamit tesz stb. előzi meg, ott az ugarföldet először tavasz végén, másodszor nyár derekán s utoljára a vetés előtt szokták fölszántani; az első szántás neve: ugarolás, a másodiké: forgatás v. keverés, a harmadiké vető szán UDVARMESTER, (udvar-mester) ösz. fn. A fejedelmi, vagy főuri udvar egyik főtisztje, ki az egész udvarnépre fölügyel. Föudvarmester. UDVARNAGY, (udvar-nagy) ösz. fn. 1. UD- tás v. vető alá szántás. Ugarokon legeltetni a nyájakat. VARMESTER. „Parlag nagy részént Hunnia földe s ugar." (Virág B.) A volt urbéri földek egy részét ugarnak szokták vala UDVARNÉP, (udvar-nép) ösz. fn. A fejedelmi hagyni. Ugarba vetett gabona. Különbözik tőle némileg : vagy főuri udvarhoz tartozó tisztek és szolgák parlag, mely több ideig miveletlenül hagyott fölegyütt véve. det vagy szőlőt is jelent. A tartós háboru alatt parlaUDVARNOK, (1), (udvar-nok) fn. tt. udvar-gon heverő telkek. Parlagon hagyott homokbuczkák. nok-ot, harm. szr. —a. 1) Széles ért. előkelő udvari szolga valamely fejedelem mellett. 2) Szorosb ért. királyi udvarnok (aulae regiae familiaris), a régi magyar királyok alatt, és jelennen is, udvari ranggal, és bizonyos kiváltságokkal diszített személy, ki bizonyos innepélyek alkalmával udvari, nevezetesen asztalnoki szolgálatot tesz, minek czimcréül diszöltönyén ezüstbojtos villát visel, valamint a cs. kir. kamarás arany bojtos kulcsot. UDVARNOK, (2), faluk Nyitra, Tolna, Szala, Hont m., KIS-, NAGY—, Pozsony m. helyr. Udvarnok-ra, -on, —ról. Sokak véleménye szerint szláv eredetű szó, mert szerintök szerbül szintén ugar, s cseh és szlovák nyelven Miklosich szerént úhor, mely Stephanovics Vuk értelmezése után vetésre feltört, és a nap átmelegítésének kitett föld, áll t. i. az az igekötő u, és égetésre, tűzre vonatkozó gar, hor elemekből. Azonban szintén figyelmet érdemel, hogy a mongolban ukhori- ige am. harken, rechen, mit der Harke oder dem Rechen ausscharren, francziául: gratter la terre avec un rateau; ramasser avec un rateau les herbes en un monceau; tehát am. a földet gereblye-féle esz UDVAROL, (udvar-ol) önh. m. udvarol-t. Tu-közzel felvájni, a füvet egy csomóba összekaparni lajdonitó ragu viszonynévvel am. valakinek tisztelgési, kedveskedési, finomabb társalgási szolgálatot tesz. Nagy uraknak, hölgyeknek udvarolni. „Királnak ékesen odvarlani." Ének a XV. száz. ból. (Századunk. 1872. 15. 1.) UDVAROLGAT, (udvar-ol-og-at) gyak. önh. m. udvarolgat-tam, -tál, -ott, par. udvarolgass. Gyakran vagy folytonosan udvarol valakinek. UDVARONCZ, (udvar-oncz) fn. tt. udvaroncz-ot, harm. szr. -a. Megvető ért. hizelkedő udvari kegyencz. UDVARSZÁLLÁS, falu Krassó m., helyr. - szállás-ra, -on, -ról. UDVARSZERŰ v. —SZERÜ (udvar-szerű) ösz. mn. Udvari szokásokhoz alkalmazott, azokkal egyező. és így általában a mivelés, illetőleg vetés alá elkésziteni; s épen ez a czélja az ugaron hagyásnak, és ugarol-ni a magyarban is épen azt teszi: feltörni a földet, mely jelentést épenséggel nem az ol képzőből, hanem az egész szótól magyarázhatjuk vagy merít. hetjük; a föntebbi szónak pedig még egyszerübb törzse: uko-, ausgraben, aushöhlen; fouir, creuser la terre, déterrer. Figyelmünket még inkább fokozza az, hogy eke is, melyet általán a német Egge" szóból származottnak hisznek, a mongollal egyezik, t. i. mongolul: böke (Schmidt átirása szerént) v. büke (Kowalewszki átirása szerént) am. Pfluggestell. Szántani, számlani szóról pedig még nem hallottuk, hogy az árja eredetü volna. Tehát ugar, eke is altaji eredetűeknek mutatkoznak. UGARFÖLD, (ugar-föld) ösz. fn. Ugarnak haUDVARSZERÜLEG, v. —SZERÜLEG, (ud-gyott szántóföld. V. ö. UGAR. Ugarföldeken legel var-szerüleg) ösz. ih. Föuri vagy fejedelmi udvarban divatozó szokás, mód, szabály szerint. UDVARTARTÁS, (udvar-tartás) ösz. fn. Udvari tisztekből és szolgákból álló fejedelmi vagy föuri háztartás. tetni a barmokat. UGARGABONA, (ugar-gabona) ösz. fn. Oly szántóföldön termett gabona, mely előbbi évben ugarként hevert. Néha az ugarban magától termett gabona. UGARHÓ v. -HÓNAP, (ugar-hó v. hónap) UDVARTELEK, (udvar-telek), ösz. fn. 1. UD- ösz. fn. Nyárelő hava, melyekben ugarolni szoktak VARHELY, (1), 2). vagyis az ugart fölszántani szokták. Némelyek által a mezei munkától vett kifejezés, UDVAS, 1. ODVAS, UGARI, (ugar-i) mn. tt. ugari-t, tb. Ugarföldben termő, létező. Ugarról nevezett. UGARI MÜGE, a müge neméhez tartozó növényfaj; szára ágas-bogas; virági az ághegyen nyeletlenek, csoportosak; levelei csillagosak, 6-8 egy gyürüben; magvai simák. (Asperula arvensis). Népies neve: békaragadály. UGARLÁS, 1. UGAROLÁS. UGEK, személynév. Anonymus szerint Almus apja. Szabó K. Ögyek-nek irja. Meg fogja engedni az olvasó, hogy a mongol nyelvből az egész családot értelmezhessem. A mongolban ügek Kowalewski szerént am. rőzse, nyaláb, csomó; különösen áldozati rőzse v. csomóvessző v. fű v. gyapju áldozás végott a UGAROL, (ugar-ol) áth. m. ugarol-t. Az ugart szellemeknek. Neje volt Anonymus szerént Emesu, vagyis ugarnak hagyott földet feltöri, fölszántja. melyet Szabó K. Emes-nek ír. A mongolban eme nőt, (Szabó D. — Agrum proscindere. Molnár A.) T. i. n pi- feleséget jelent, s a mandsuban anyát; továbbá henni hagyott földet először ugarolják, másodszor for- amott emege v. emegen am. nagyanya, emitt emeke gatják v. keverik, harmadszor (néhutt t. i. roszabb ta- am. napa (Schwiegermutter). Emesről Anonymus azt lajban negyedszer) vető alá szántják. V. ö. UGAR. írja: filia Eunedubeliani ducis, Szabó K. forditásában: UGAROLÁS, (ugar-ol-ás) fn. tt. ugarolás-t, Önedbeli vezér leánya. A mongolban önetü v. önetei tb. -ok, harm. szr. -a. Első szántás, melyet az am. becses, nagybecsü, (couteux, prétieux, de haut ugarföldben tesznek. A második keverés vagy forga-prix), önen főnévtől, mely am. becs, érték stb. végre tás. V. ö. UGAROL. UGARON, (ugar-on) ih. Pihenés végett szántatlanul hagyva. A határnak egy harmadát ugaron hagyni. Ugaron hever a föld. a mongolban bele am. erő (vigueur, force, szanszkritul: bala); abelianus végezet lehet a magyar beli is, minthogy Anonymus néha a végzeteket magyarosan írja, mint Szabó K. is vélekedik, s akkor önetü lehet helynév. Végre almasz, vagy mint Bálinth Gábor irja: almusz a mongolban bűvöst jelent. UGARROZSNOK, (ugar-rozsnok) ösz. fn. Növényfaj a rozsnokok neméből; bugája bókoló, pongyola; füzérkéi öt-hat viráguak, simák; ondói fehér szélűk, néha kalászosak, néha kalásztalanok. Az ugarföldeken szeret tenyészni. (Bromus arvensis). UGARSZÁNTÁS, (ugar-szántás) ösz. fn. 1.-én, —ről. UGAROLÁS. UGH, puszta Veszprém m., TISZA—, falu Heves m., helyr. Ugh-ra, — on, —ról. UGLES, puszta Baranya m. helyr. Ugles-re, UGLYA, falu Marmaros m., helyr. Uglyá-ra, -n, -ról. UGARSZIGORÁLL, (ugar-szigoráll) ösz. fn. Növényfaj, az egyvirágu és kocsányos szigorállok UGOCSAMEGYE, UGOCSAVÁRMEGYE, alneméből; levelei alig nyelesek, csipkések, szivesek, (Ugocsa-megye v. -vármegye) ösz. fn. Magyarorszárai henyélők, szőröskék; csészelevelei egyenetle-szág tiszántuli kerületében fekvő vármegye, Szatnek. (Veronica arvensis). már, Máramaros és Beregmegyék között. Ugocsa, mint UGARTÖRÉS, (ugar-törés) ösz. fn. Első szán- általán a vármegyék nevei, magában is használtatik. tás az ugarként hevert földön, gyeptörés. UGAT, (u-og-at) önh. m. ugat-tam. —tál, | -ott, par. ugass. Szoros ért. ugat a kutya, midőn fenhangon kiált; szélesb ért. mondják más kutyanemüekről is, um. rókákról, farkasokról. V. ö. SZÜKÜL, VONYÍT, TUTUL, CSAHOL. Ugat a kutya, midőn idegent jönni lát, midőn megharagszik, midőn valamit gyanít stb. A komondor nem sokat törődik, ha megugatja is a kis kutya. Az eb a lánczon ugathat, de nem haraphat. (Km.). A halál kutyáji ugatnak belőle, tüdővészben köhög. Képes kifejezéssel am. másokat haragos kutya módjára rágalmakkal illet, megszól, rútul perlekedik. Ne ugass! Mit bánom én, hadd ugasson. Mocskos nyelvével minden embert megugat, leugat. Továbbá népies nyelven mondják üres, éhes, korgó gyomorról. Ugat a gyomra. A mongol khucza- (=ugat) törzs közelebb a kutya' szóval egyezik. Eredetre nézve hangutánzó, s alaphangja a tompa u (k elöhanggal: ku), mely a kutya, (kuvasz), és mongol khucza szókban is rejleni látszik. A gat (=og-at) összetett képző. UGATÁS, (u-og-at-ás) fn. tt. ugatás-t, tb. -ok, harm. szr.—a. A kutyának rendes kiáltása, melytől UGOD, falu Veszprém vármegyében, helyr. Ugod-ra, —on, — ról. UGOR, önhatólag használva; 1. UGRIK. UGORDÁS, (mint játszodás), fn. 1. UGRÁS. Ugordást segitő rúd" (Gewichtstange der Springer. Molnár A.); I. UGRÓRÚD. UGRA, falu Bihar és Heves m.; erdélyi falu Küküllő m.; SZÁSZ-, Köhalom székében; helyr. Ugra-ra, —n, —ról. UGORNYA, falu Bereg m., helyr. Ugornyá-ra, | rélhetők, pl. jól van mondva : a lóval átugratni az árkot, ―n, ―ról. de nem szoktuk mondani: átugrasztani; noha,ugraszt' hatása rendesen csak élő lényekre,,ugrať szóé pedig élettelen tárgyakra is vonatkozhatik. Ugraszt azon aszt eszt képzőjü igék osztályába tartozik, melyek ik-es igékből képződnek, milyenek: válik vá. laszt, múlik mulaszt, ömlik ömleszt stb. V. ö. UGRAT; UGRATÁS. UGRACZ 1. UGRÓCZ. UGRÁL, (ugr-ál) önh. m. ugrál-t. Gyakran, vagy folytonosan ugrik v. szökik, szökdös. Ugrál mint a kecskebak, mint a szarka. Jó kedvében ugrál. Ugrálva tánczol. Azon gyakorlatos igék osztályába tartozik, melyek ál él képzővel alakulnak, mint: dob dobál, hál hálál, jár járál, men menél. V. ö. UGRIK. UGRASZTÁS, (ugr-asz-t-ás) fn. tt. ugrasztás-t, tb. ok, harm. szr. a. Cselekvés, mely által embert vagy más állatot ugrásra, illetőleg szökésre, megfutamodásra kényszerítenek. V. ö. UGRASZT. UGRAT, (ugr-at) mivelt. m. ugrat-tam, -tál, UGRÁLÁS, (ugr-ál ás) fn. tt. ugrálást, tb. -ok, harm. szr. -a. Gyakori vagy folytonos ugrás,ott, par. ugrass. Eszközli, okozza, parancsolja, hogy szökdösés. UGRÁLGAT, (ugr-ál-og-at) gyakor. önh. m. ugrálgat-tam, -tál, ott, par. ugrálgass. Folytonosan és némi könnyüséggel, vagy aprózva ugrál. A jó kedvű kis fiuk ugrálgatnak. UGRÁNCS, (ugr-áncs) fn. tt. ugráncs-ot. Ugráló, szökdelő víg gyermek. UGRÁNDOZÁS, (ugr-ánd-oz-ás) fn. tt. ugrándozás-t, tb. ok, harm. szr. a. Gyakori, kivált jó vidám kedélyből származó ugrás. V. ö. UGRÁN DOZIK. -a. UGRÁNDOZIK, (ugr-ánd-oz-ik) k. m. ugrándoz-tam, -tál, —ott, par. —zál. Gyakran ide-oda ugrál, jó kedvében szökdös, mint a jó kedvű gyermekek. Képeztetésre és alapértelemre hasonló hozzá ficzkándozik. Molnár Albertnél eléjön fölös gyakoritással ugrándozdogál is. az ember vagy más valami ugorjék. Korbácscsal, sarkantyúval megugratni a lovat. Megugratom az ebet alattad, (km.) azaz, veréssel megkergetlek, rád verek. Árkot ugratni a lóval. A tánczban megugratni a leányt. A tekét föl-, kiugratni. V. ö. UGRASZT. UGRATÁS, (ugr-at-ás) fn. tt. ugratás-t, tb. — ok, harm. szr. —a. Cselekvés, mely által valakit v. valamit ugratunk; különösen, midőn a lovaglók bizonyos téren, árkon, gáton neki rugaszkodva átszöknek. Hangugratás a nyelvtanban, midőn & szók a képzőjökben levő tompa rövid önhangzót (o, é, ö) némely újabb ragozáskor vagy képeztetéskor kilökik, pl. hatalom hatal-m-ák, szerelem szerelm-ek, köröm kör-m ök stb. A részletes szabályok a nyelvtanokba tartoznak. UGRATÓ, (ugr-at-ó) részesülői mn. 1) A ki ugrat. 2) A mértékes verselésben úgynevezett láb, két hosszú tag közt egy rövid taggal: — — (creticus). UGRATÓVERSENY, (ugrató-verseny) ösz. fn. lovaknak utjokba helyezett több gátat, u. m. sövényt vagy korlátot kelljen átugornia; máskép: akadályverseny, gátverseny. UGRI, (ugr-i) mn. tt. ugri-t, tb. -ak. Oly emberről mondják, ki fürgén, izegve mozogva szökdécsel. Néhutt futi-val összetéve: ugrifuti. UGRÁNY, (ugr-ány) fn. tt. ugrány-t, tb. ok, harm. szr. —a. v. —ja. A természetrajzban a cziczkányok neme alá tartozó állatfaj, Egyiptomban, Ara- | A lóversenynek akkénti megnehezitése, hogy a futóbiában és Sziberiában, mely nagyságra a patkányhoz hasonló, és nyúlfejű; mezőkön lakik, és hosszu hátulsó lábszárai levén nagyokat ugrik. (Mus jaculus.) UGRÁS, (ugr-ás) fo. tt. ugrás-t, tb. — ok, harm. szr. —a. Az állatnak azon mozgása, midőn rugalmas inainál, tagjainál fogva bizonyos magasságra fölveti magát, vagy a levegőbe fölemelkedve némi távolságra szökik, leesik, lebukik. Veszedelmes, halálos ugrás. A mesebeli táltosló három ugrással czélhoz ér. Elvétette az ugrást. (Km.), nem oda jutott, a hová szándoka vala. A vadászoknál ugrásban (felugrásban) lőni, akkor lőni, midőn a vad fektéből fölpattan. Átv. oly haladás neme, mely a közbeeső tárgyakat mintegy elmellőzve (átugorva) siet bizonyos czélra. Nincs ugrás a természetben. (Km.) Non datur saltus in natura). V. ö. UGRIK. UGRIFÜLES. (ugri-füles) ösz. fn. Tréfás nyelven jelent nyulat, mint ugrándozó és nagy fülü állatot. UGRIK, (ugr-ik) k. m. ugr-ott, v. ugort, htn. ugrani v. ugorni, par. ugorjál v. rövíditve: ugorj. 1) Szoros ért. mondjuk emberről vagy más állatról, midőn rugalmas inai, izmai, tagjai segedelmével nyugvó helyéből hirtelen kimozdúl, s bizonyos irányban és sebesen fölemelkedve odább szökik, elveti magát. Különféle irányu szökésre vonatkoznak az UGRASZT, (ugr-asz t) áth. m. ugraszt-ott, ily öszvetételek: fölugrik, leugrik, félre, előre, hátra par. ugraszsz, htn. —ni v. —ani. Ugrásra kénysze-ugrik, kiugrik, beugrik, általugrik, visszaugrik, eléugrik. rít, sürget, ösztönöz; különösen fenyegetés vagy Ugrik mint a csik, mint a sajtkukacz. Örömében, jó kedijesztés által felszöktet, s megfuttat. Kiugrasztani a vében nagyot ugrik. Vizbe ugrani. Az ablakon kinyulat a bokorból. Megugrasztani a tolvajokat. Néha ugrani. A szekérről leugrani. A zergék szikláról sziklára egyezik vele ugrat, pl. úsztatáskor a juhokat be-ugranak. Fölugrani a székre, padra, asztalra. Odább ugrasztják v. beugratják a vizbe. A csintalan fiukat megugratták v. megugrasztották. De néha föl nem cse ugrani, megugrani, elugrani, elszökni. Tánczba ugrani. Visszaugrani (a ruganyos testről mondják). Árkot 571 UGRÓ—UGRÓFÜ. UGRÓHÁLÓ-UGYAN. 572 UGRÓHÁLÓ, (ugró-háló) ösz. fn. Bizonyos háló neme a madarászoknál, melynek kiterjesztett, s földre fektetett szárnyai a húzózsineg megrántására fölugranak és öszvecsapódnak. UGRÓKÚT, (ugró kút) ösz. fn. 1. SZÖ KŐKÚT. ugrani, az árkot átugrani. A száz tů hosszát átugrani, | Máskép szintén népiesen hozzám ne nyulj, engem ne teljes erejében lenni. Kútba ugrani. Akkor mondj hop- | bánts, üvegszáru fü; Sándor I.-nál: ugrógyökér ; nöpot, mikor általugortad az árkot. (Km. önként folyó vénytani néven: üvegszáru fájvirág. (Impatiens no'i hexameterben). Mindenkor legszebb hal volt az, mely tangere.) kiugrott a hálóból. (Km.). Mérgében olyant ugrott, mint a hörcsök. Jó férj hóna alól ugrik ki a kövér menyecske. (Km.). Átv. kiugrott a szeme; majd kiugrik a bőréből, oly jó kedve van. Áthatólag: Elugrotta mint a péri leány a férjhez menést. (Km.). 2) Him állatokra vonatkozva am. hág, meghág. A csődör a kanczára ugrott. Áthatólag : A kos megugrotta a jerkét. 3) Mondjuk folyó testek- UGRÓLÁB, (ugró láb) ösz. fn. Némely állatok, ről, midőn a forrásból kifakadva, vagy valamely p. nyulak, ugrányok, szökcsők, békák stb. hátulsó csövön felnyomulva magasra szöknek; innen: ugró | lábszárai, melyek különösen ugrásra alkotvák. kút, ugró viz. 4) Ugranak a rugalmas testek, midőn a nyomást visszataszitják. 5) Képes kifejezéssel, némely közbevetett dolgok elhagyásával, egymástól távolabb eső tárgyakra megy által. A kérdésnek némely pontjain átugrani. Áthatólag: Épen azt ugrotta át, miben a dolog veleje fekszik. Nyelvtani ért. kiugrik az önhangzó, midőn bizonyos ragok előtt kimarad, pl. álom, álmot, kotor kotrunk. Sándor I.-nál kiugrott barát am. kilépett barát, ki a klastromi életet ott hagyta. UGRÓNAP, (ugró-nap) ösz. fn. Szokottabban: szökőnap; 1. ezt. Egyébiránt megjegyzendő, hogy ugróv. szökőnap nem azt jelenti, hogy valamely nap kiugornék v. kiszöknék, hanem, hogy tova (egygyel tovább) ugrik v. szökik; igy ugró- v. szökőév is am. tova (egy nappal tovább) ugró- v. szökőév. UGRÓRÚD, (ugró-rúd) ösz. fn. Rúd, vagy dorong, vagy hosszú bot, melynek segedelmével az ugrálók tovább vetik, lóditják magokat. Molnár Albertnél ugordást segítő rúd. par. UGROS, (ugr-os) önh. m. ugros-tam,—tál, — ott; 8. L. UGRÁL. UGRÓS, (ugr ó-os) mn. tt. ugrós-t, v. at, tb. Mennyiben a tulajdon értelmű ugrás az illető állati testnek fölemelkedését, magasra vetődését fejezi ki; az ugrik igében az emelkedés, magasság alapfogalma látszik rejleni; honnan valószinülegak. Ugrani szerető; könnyen ugró; rugalmas. gyaníthatni, hogy gyöke eredetileg ur v. or azon r gyökhangu szók osztályába tartozik, melyek magasságra vonatkoznak. V. ö. R gyökhang. E szerint ugrik hangvetés által urgik-ból származhatott. Ezt bizonyítja főleg a Vámbéry följegyzette csa gataj irga-mak ugrani. Egyébiránt Miklosich szerént régi szláv nyelven igrati am. ugrálni (salire, hüpfen). Alapfogalomban rokon hozzá a szintén átvetett rúg, mint-s helybeli, időbeli, vagy másnemü azonosságára mu hogy a rúgás csakugyan a lábak fölugrása v. ugratása által történik. A rugalmas testek is, nyomás után előbbi helyzetökbe visszaugranak; innen Sándor I.-nál visszaugró elasticus. UGRÓ, (ugr-ó) mn. és fn. tt. ugró-t. 1) Aki v. ami tulajdon vagy átv. értelemben ugrik, honnan ezen öszvetételek: ugrófů, ugróháló, ugrókút, ugróláb, ugrórúd. 2) A sakjátékban azon lófejű bábok, melyek két szögleten mindjárt a tornyokon túl állanak. 3) Csárda neve Zemplénben. Mondják különösen tánczról, melyben ugrálni szo- UGYAN, (1), (ugy-an). 1) Határzó, mely által valamit mintegy rámutatva erősebben bizonyítunk, tatunk. Ugyanott álltam én is, ahol 8. Ugyanarra men tünk mi is. Én is ugyanonnan jövök. Ugyanakkor láttalak mindkettőtöket. Ugyanazért itt kell maradnod. Ugyan úgy történt, mint irják. Mi is ugyan-annyian vagyunk, mint ti. Ez értelemben a hasonlat vagy azonosság fogalmát erősbíti, s az épen, szintén határozókkal fölcserélhető, p. épen v. szintén ott, épen arra, épen olyan, épen úgy, épen annyi stb. 2) Nagyító jelentésü az ily mondatokban: Ugyan (v. ugyancsak) megverték. Ugyan megjárta a szegény. Ugyancsak oda mondta, mi a szivén fekütt. Ugyan derék, ugyan szép, ugyan jó. 3) Gúnyos jelentésü ilyekben. Ugyan úgy-e? Ugyan megadtad neki. No ugyan szépen viselted magadat. Ugyan bizony érdeUGRÓCZ, (2), KIS, NAGY-, faluk Bars, mes is volt azért szólni. Ugyan vagyok Molnár A. így ZAY-, mváros Trencsén m.; erd. falu Doboka m.; latinozza resto, supersum, supersto, vivo. A mai helyr. Ugrócz-ra, on, -ról. nyelvszokás szerént talán így mondanók: megvagyok, UGRÓÉV, (ugró év) szokottabban: szökőév; 1. | azaz, úgy ahogy élek, épen csakhogy vagyok v. élek. ezt; és V. ö. UGRÓNAP. UGRÓCZ, (1), (ugr-ó-cz) fn. tt. ugrócz-ot. Ug rándozó bohócz, alakos a nyilvános táncvigalmakban. (Harlequin.) UGRÓFŰ, (ugró-fű) ösz. fn. A fájvirágok neme alá tartozó növényfaj népies neve; szára felálló, általlátszó, üres bélü, bötykös czikkelyü; levelei to- | jásdadok, virágfürtjei kétáguak. Tokjából leggyön gébb érintésre magvai kipattannak, honnan a neve. 4) Dorgáló vagy sürgető, vagy sürgetve kérő: Ugyan miért jöttél oly későn ? Ugyan ne boszonts! Ugyan mondd meg! Ugyan hallgass már! Ugyan menj pokolba! Ugyan hagyj békét! Ugyan mi kell még? 5) Mint állitó, engedő kötszó a vezérmondatban az erős hangsulylyal ellátott szó után áll, s az utómondatban de, mégis, azon |
