gabnaévő, füevö állatok. Emberevő vad népek, kenyér évő. 2) Amivel, amiről, ahol eszünk, s ekkor a viszonynévvel öszvetéve iratik. Évőkanál. Évőasztal. Evőhely. ÉVŐ, (2), (1. föntebb) fn. Személy, ki eszik. Sok az evő, de kevés a dolgozó. Nagy evő. A kutya szeret az evők körül forgolódni. EVÖDIK, (é-v-ő-dik) belsz. m. evőd-tem, -tél, -ött. Átv. ért. maga magát emészti, titkon boszonkodik valamin, magában búsúl, töprenkedik, s mintegy eszi, fogyasztja magát. Nem szól senkinek, csak magában evődik. szándék szándok, hajlék hajlok, fazék fazok, szurdék szurdok, marék marok, ajándék ajándok. A régies ó ő s mai helyett áll az ily ószerű képzőkben : tanét (tanót, tanojt, tanejt, ma : tanít), feketét (= feketöt, feketöjt, feketejt, ma: feketít) stb. Néha tájdivatosan, nyomatékozás, illetőleg hangsulyozás következtében, melyet a versmértékben is használnak, rövid e v. é helyett áll, pl. vélem velem (mecum), néked neked, lészen leszen, mérész merész, mégyen megyen, étet étet, tétet tétet. Tájejtésileg használják hosszú á helyett ezekben tovébb (tovább), hátrébb (hátrább), arrébb (arrább). Odébb (odább helyett) általános gya ÉVŐASZTAL, (évő-asztal) ösz. fn. Asztal, melyről esznek, melyről enni szoktak, különbözteté-korlatú. Szóképzés vagy ragozás alkalmával nemcsak sül más czélra szolgáló, pl. iró-, dolgozóasztaltól. midőn két rövid e kerül öszve, változnak ezek öszvehuzódva hosszu é-re, pl. e+e, gyönge-en gyöngén ; ÉVŐKANÁL, (évő-kanál) ösz. fn. Kanál, melylyel enni szoktunk. Különböznek: főzőkanál, merí-e+e, le-et lét; e+e, vere-em = verém, vere-ed = tökanál, vakolókanál stb. Fa, czin, ezüst evőkanál. ÉVŐSZEREK, (évő-szerek) tb. fn. Asztali készület, melyet az evésnél használnak, pl. kés, villa, kanál stb. Ezüst evőszerek. ÉVŐTÁL, (évő-tál) ösz. fn. Tál, melyben az ételt az evőknek feladják. ÉVŐTÁNYÉR, (évő-tányér) ösz. fn. Tányér, melyről az ételt eszszük. EVÖTÁRS, (évő-társ) ösz. fn. Személy, ki velünk együtt, egy asztalnál, egy tálból eszik. : -EZ, igeképző, zártabb hangon öz, vastagon az, oz, nyiltan: ez, mint sér-éz, kör-öz, fal-az, bot-oz, fel-ez. Hangzója az illető gyök többesének hangzóját követi szem-ek, szem-éz, vér-ék, vér-éz stb. V. ö. —AZ, igeképző. Az E-bep van 147 czikk. É. veréd; hanem más önhangzók öszveolvadásából is áll : ami A szóképzésben és ragozásban rendesen párhu zamos társa a hosszú á, pl. csel-éd csal-ád, szeg-ély, szab-ály, kel-és, hal-ás, vét-ség, vált-ság, köt-ény, vág (Az E és È betűk s ezeken kezdődő czikkek, külön ány, ökr-ész, hal-ász, füz-ér, buv-ár, keres-mény, ta keresendők). A hangmértan szabályai szerint mindig hosszu szótagot alkot, pl. Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?“ Vörösmarty. nul-mány, fél-énk, fal-ánk; ember-nél, asszony-nál, föl-é, al-á, vert-ék, várt-ák, verj-ék, várj-ák stb. De É, (1), kisded alakban é, tizedik betü a magyar meg is marad állandóan, pl. ék (dék = adék, edék ábéczében, s az önhangzók között ötödik. Hosszu, és ték = íték) képzőben: hasad-ék és mened-ék, nyilt hangzó. Mai általánosb kiejtés szerént csak egy-hasít-ék és verít-ék v. verejt-ék. féle hosszú é-t ismerünk, mely magasságát illetőleg az éleshanguak osztályához tartozván, mind a vastag, mind a vékony hangzókkal megfér egy szóban, pl. csáté, kópé, véka, béna, kenyér, vezér, ökrész. Az ily szók vagy vastag, vagy vékonyhangulag ragoztatuak, amint t. i. többi hangzóik vastagok vagy vékonyak, pl. kondér-ok, csuhér-ok, véká-val, cseléd-ek, réteg-ek, sövény-ék. Kivétetnek az öszvetett szók, melyekben mindig az utolsó határoz, pl. karszék ét, háztető-re, cséphadaró-val, székláb-hoz. Az é végül némely szókban a-val cseréltetik föl, pl. paréj paraj, taréj taraj, ganéj ganaj, karéj karaj, fahéj fahaj. De minthogy a paré, gané, taré alakok szokottabbak, innen inkább azt kell tartanunk, hogy az egész aj szótag, vagyis ikerhangzó az, mely a hosszú é-nek megfelel. A régiek szintén használták j nélkül: paré, taré, gané, karé. Fölcseréltetik némely képz..ben o-val is; mint: Ha az eléadottakat bővebb figyelembe veszszük, lehetetlen meg nem győzödnünk, hogy a mai, bár igen egyenlő kiejtésű é-ben többféle hosszú é önhangzó rejlik. Feltünő 1) hogy némely é, különösen a névragozásban ékezetét elveszti és nyilt e-vé változik, pl. ég egek, szél szelek, fél felek, ér erek, légy legyek, kéz kezek, szekér szekerek, fenék fenekek, sőt a régiségben, pl. a Tatrosi codexben ezek nagy részét az alany- vagy tőesetben is röviden találjuk : eh = éh, nehez = ne héz, ket közep két, het = hét, kez — kéz, nev = név, közép, szel (ventus) szél, söt olyanok is eléjönnek, melyek ma nem ékvesztők: szek szék), vitez = vitéz, terd = térd, köver = kövér, ert = ért, kerd = kérd, ösveny ösvény. Ezekben tehát a nyilt e-nek megfelelő hosszú (a szokottnál terpedtebb) è rejlik. Meg van ezen hang mai napság is a palóczos è vagy é-ben (a palóczoknál, göcsejieknél, székelyeknél), mely az el és néha er hangokból olvadt egybe, pl. èment (= elment), szèni (= szelni), ère (= erre), emère (= emerre) stb. 2) hogy a mely szókban a hosszú é ékezetét el nem veszti, azokban az tájdivatosan hosszú í-vel szokott fölcseréltetni ídes édes, szép szép, szíles = széles. Miket régi iróknál is (kik, amint tudjuk, saját nyelvjárásuk szerént írtak) találunk, pl. Erdősinél " : Az magyar nípnek. Próféták által szólt rígen néked az isten, Kit hagya hogy hallgass, kit hagya hogy te kövess. Néked azért ez lán prófétád, doctorod, ez lún Mestered, ez most és, melyet az isten ada. Ez próféta szavát hallgasd, mert téged az isten Elveszt, és nyomos nem lehet a te neved. Aki zsidóul és görögül, és végre diákul Szól vala rígen, szól néked az itt magyarul. Minden népnek az ű nyelvén, hogy minden az isten Törvínyinn íljen, minden imádja nevit. Lelki kenyér vagyon itt, melyben mikor íszel, örökké Ílsz, mely az mennyből szálla, halálra mene. Az ki teremt, tíged megvált, örök életet és ád Ez szent által: nincs több bizodalmad azért." Néked, imé, és szókban nem változik í-vé, mert azok nyilt e-vel is ejtetnek neked, íme, es. Nagyon csalódnék azonban, aki bármely régi iratban, valamint tájnyelvben is tökéletes következetességet keresne, pl. azért egyszer í-vel, máskor é-vel jön elé; így végre; kenyér, noha ékvesztő (kenyerek), mégis benne az é, í-vé változik; észel ma, legalább tudtunkra hosszú é-vel nem ejtetik. De lehető, hogy mind,kenyér' rövidült e-jében, mind,eszel' első e jében, régiesen éles & hangzott, mely aztán könnyebben változhatott szinte éles é (= é)-vé. 3) Hogy ezen éles é (= §) az, mely mind mély, mind magas szókban eléfordul, tehát sajátlag ismét kétféle, pl. béke és béka szókban fínom megkülönböztetéssel kétféle éles é hallatszik. 4) Hogy azon hosszú é, mely néha ó v. o-val, néha pedig ő-vel cseréltetik fel, a rövid zárt é-nek felel meg, mint: tanót tanét, szándok szándék, hő hé, lön, lén. É, (2), régies fn. éj helyett; észak Károlyi- és Káldináléjszak; így eléjön gyakran a régieknél: éfél e helyett éjfél, ét által (régi magyar Passio) e helyett éjt által v. éjen által. É, (3), lásd kérdő E, (5). —É, (1), birtokrag, mint : Péter-é, Pál-é. Igen nevezetes rag a magyar nyelvben. Eléjön a birtokos névmásokban is, mint közép rag: eny-é-m (= éné-m), ti-é-d (— të-é-d), ö-v-é (— ö-v-é-e), mi-é-nk, ti-é-tek, ö-v-é-k (ö-v-é-ök). Részletesen fejtegetjük az Előbeszéd 162. lapján. V. ö. —ÉK, (2) is. -É, (3), igerag, mint vet-é, üt-é, 1. —Å, ÉB, elvont gyök, mely egyedül az éber (éb-er) szóban és ennek származékaiban áll fenn. Értelmét lásd Éber szónál. -ÉB, (1), ritka képző der-éb (dorsum. Molnár Albert), ger-éb, s némely más szókban. A részesülői ő (= eü = ev v. évéb) kisarjadzása. L. —Ö, részesülői rag. –ÉB, (2), képző egy-éb szóban, mely az illető esetekben ékvesztő, pl. egy-eb-et, egy-eb-ek; a mikből megtetszik, hogy némelyek hibásan írják két bbvel. A hasonlitó foki abb, ebb rag módosulása. -ÉBB, szintén a hasonlitó foki rag némely igehatározókban mint hamar-ébb (v. hamar-ább); néha az e a tőszó véghangzójával egyesülvén, vált hoszszuvá, pl. elébb = elé- v. elő-ebb, fölöttébb = fölötte-ebb. ÉBEN, latinul ebenus, hellenül Bevos) fn. tt. ében-t, tb. -ek. L. ÉBENFA. A héber nyelvben feltaláltatik hóbni, többese hóbnim (ligna ebena); némelyek szerént Aethiopiának régi Opon nevű városától, mások szerént ében szótól, mely követ jelent. : ÉBENFA, (ében-fa) ösz. fn. Fínom, igen kemény és fekete fa, mely Helena és Móricz szigeteken bőven nő, s asztalos és esztergályos munkákra használtatik. ÉBENFAMÍVES, (ében-fa-míves) ösz. fn. Kézmives, ki ébenfából különféle míveket készít, esztergároz. ÉBER, mn. tt. éber-t, tb. —ek v. ébrek. 1) Aki nem aluszik, aki teljes öntudattal bír; aki virraszt. 2) Átv. ért. vigyázó, gondosan ügyelő, figyelmező, körülnéző. Legyetek ébrek az hallgatásban, és tanulás ban (Pázmán). Átvitelesen mondjuk dologról is. Éber éjim, kínos nappalom." Gyulai Pál. Eredetére nézve egynek látszik vir vagy virr gyökkel, ezekben: virad, viraszt stb. t. i. az i hang helyet cserélvén, vagy középről előre nyomulván, lesz: ivr v. évr v. ébr; a minthogy régebben mindig ez vala a tőszó, például ezekben: ébr-en, ébr-ed, ébreszt, és csak újabb időben keletkezett az önálló éber alak; ha már vir gyökből az r betüt mint képzőt elvonjuk, marad : vi, melynek a föntebbiekkel szinte rokon értelme van a magyar vi-gy-áz, latin vi-gil, videt stb. szókban. Régibb iratokban eléjön héber helyett is. ÉBERSÉG, (éb-er-ség) fn. tt. éberség-et. Tulajdonság, melynél fogva valaki ébren van, virraszt, figyelmez, vigyáz, a körüllevő tárgyakat hamar észreveszi. Örök, elöljárók, szülők ébersége. ÉBRED, (éb-r-ed) önh. m. ébred-tem, -tél, -ett v. t. Álmából föleszmél, ocsúdik. Hajnalban ébrednek az állatok. Mély álmából ébredni kezd. Nagy lármára fölébredt. Átv. ért. öntudattal kezd bírni, az eddigelé homályos tárgyról világosabb eszmék tünnek elébe; észreveszi magát. Az ifjuban ébred az ész, ébrednek a vágyak. A hosszu ámulás után ébredni. Ébred benne a lelkiösmeret. Fölébredtek lelkében a régi jó napok emlékei. Nemzetünk is valahára ébredni kezd, azaz aléltságából, hallgatagságából kikél, elétűnik. Kikeletkor ébred a természet. „Jő a tavasz illatárral, Iduna (Szász Póli). ÉBREDÉS, (éb-r-ed-és) fn. tt. ébredés-t, tb. -ek. Föleszmélés az álomból, ocsúdás; az álomnak eloszlása. Ébredéskor ásítozni, nyujtózni. Átv. ért. öntudathoz, önérzethez jutás; az eddigelé homályos dolgokról világosabb eszmélés; valamely tárgy iránt figyelemre gerjedés. ÉBRÉKÉNY, (éb-r-é-kény) mn. tt. ébrékény-t, tb. -ek. Aki könnyen ébred; virrasztásra hajlandó; vigyázó, figyelmező. Ebrékeny ész. ÉBRÉKENYSÉG, (éb-r-é-kény-ség) fn. tt. ébrékenység-ét. Tulajdonság, melynél fogva valaki könnyen ébred, virrasztásra hajlandó, figyelni, vigyázni szeret. ÉBREN, (1), (éb-r-en) önh. m. ébren-t. Serken, fölserken, ocsudik, 1. ÉBRED. va; figyelve, vigyázva. Ébren lenni. Ébren maradni. ÉBREN, (2), (éb-r-en) ih. Virrasztva, nem alFél ébren beszélni. Ébren tölteni az éjt. Ébren legyetek és vigyázzatok. nés, ÉBRENÉS, (éb-r-en-és) fn. 1. ÉBREDÉS. ÉBRENET, (éb-r-en-et) fn. tt. ébrenet-ét. Ébreelvont értelemben véve. Első ébrenet. ÉBRENG, (éb r-eng) önh. m. ébrengel-tem v. ébreng-tem, ébreng-ettél v. ébreng-tél, ébreng-ett; htn. -eni. L. ÉBREDÉZ. -ni v. ÉBREDÉZ, (éb-r-ed-éz) önh. m. ébredéz-tem, -tél, -ett. Lassan-lassan ébred, álmából fokonként serkenni kezd. Hajnali harangszóra ébredeznek a cse-KENYSÉG. lédek. Ébredez az álomkórba merült nyavalyás. Átv. ért. eszmélni kezd, öntudatra jut, fokonként világosabban veszi észre állapotát, figyelemre, vigyázatra gerjedez. A népekben ébredezni kezd az önállási, és nemzetiségi vágy. ÉBREDÉZÉS, (éb-r-ed-éz-és) fn. tt. ébredézés-t, tb. —ék. Álmából lassanként vagy fokonként ébredni kezdés. ÉBREDSÉG, (éb-r-ed-ség) fn. tt. ébredség-ét. Állapot, midőn valaki nem alszik, hanem virraszt; öntudattal bír; körültekint, figyel. ÉBREDT, (éb-r-ed-t) mn. tt. ébredt-et. Aki álmából föleszmélt, fölserkent, fölocsúdott. Átv. ért. öntudathoz jutott, figyelmes, a körüllevő tárgyakat észlelő. Ébredt ész. Fölébredt lelkiösmeret. ÉBREDTSÉG, (éb-r-ed-t-ség) 1. ÉBREDSÉG. ÉBRÉGET, (éb-r-e-get v. éb-r-ég-et) áth. m. ébréget-tem, -tél, étt. Álomból, szunnyadásból kelteget, felbuzdít, eszméletre gerjeszt, ösztönözget. Ébregetni délutáni álomból a munkásokat. Jóra, szépre ébregetni az ifjuságot. Haladásra ébregetni a szunnyadozó népet. ÉBRÉGETÉS, (éb-r-é-get-és) fn. tt. ébrégetés-t, tb.-ék. Cselekvés, midőn valakit ébregetünk. V. ö. ÉBRÉGET. ébreszget-tem, -tél, -ett. Gyakran vagy folytonosan ÉBRESZGET, (éb-r-esz-get) áth. és gyakor. m. valakit, vagy többeket álomból költöget. Trombita szóval ébreszgetni a falun tanyázó lovasságot. Átv. ért. bíztatgat, nógat, ösztönözget. Honszeretetre, erényre, munkásságra ébreszgetni a fiatalságot. ÉBRESZGETÉS, (éb-r-esz-get-és) fn. tt. ébreszgetés-t, tb. -ek. Cselekvés, midőn ébreszgetünk ; keltegetés, fölkelésre, vigyázatra serkengetés. ÉBRESZT, (éb-r-eszt) áth. m. ébreszt-étt, htn. —ni v. —eni. Álmából, szunnyadásából valakit fölkelt. Ébreszteni jó korán a cselédeket. Fölébreszteni éjjeli lármával az aluvókat. Átv. ért. bíztat, buzdít, serkent, nógat; figyelmessé, vigyázóvá tesz. Jutalommal, dicsérettel ébreszteni a fiatalságot. Nagy tettekre ébreszteni a dicsvágyókat. ÉBRESZTÉS, (éb-r-eszt-és) fn. tt. ébresztés-t, tb. -ek. Cselekvés, mely által valakit ébresztünk, azaz álmából fölverünk, fölkeltünk, vagy : biztatunk, sürgetünk, ösztönzünk. Tudósok becsülete ifjak ébresztése. (Km.). ÉBRESZTGET, 1. ÉBRESZGET. ÉBRESZTŐ, (1), (éb-r-eszt-ő) mn. tt. ébresztő-t. Aki vagy ami az álmot elűzi, az aluvót fölkelti, föl 459 ÉBRESZTŐ ÉD ÉDÉCS-ÉDÉS 460 serkenti. Ébresztő óra. Átv. ért. buzdító, ösztönöző, |= vere-ed, ütéd = üte-ed. Vastaghangon : ád : tonógató. lád tola-ad, mutatád = mutata-ad. ÉBRESZTŐ, (2), (1. föntebb) fn. Hajnali jeladás, melylyel a katonákat fölkelésre serkentik. Ébresztőt trombitálni a lovasoknak, dobolni a gyalogoknak. (Tagreveil). ÉDÉCS, (éd-écs) fn. tt. édécs-ét. A franczia bonbon értelmében alakított új szó, am. nyalánkság, édes süteményke. ÉDELÉG, ÉDELG, (éd-el-ég v. éd-el-g) önh. m. édelég-tem v. édelg-ettem, -tél v. ettél, édelgett, htn. -ni v. édelgeni, v. édelgni. Gyöngéd nyá jassággal szerelmeskedik, éldeli a gyönyört. Édeleg nek az ifju szerelmesek. " ,Egy kép körül édelg a biztos ének.“ Lantos szerelme (Kisfaludy K.) ÉDÉLEG, (éd-éleg) ösz. fn. Az édeny nevű fémnek élenynyel vegyülete. (Beryllium-oxyd). ÉDELGÉS, (éd-el-ég-és) fn. tt. édelgés-t, tb. ÉCS, KIS, NAGY-, falvak Györ megyé-ek. Gyöngéd szerelmi nyájaskodás; édes érzelgés, ben; helyr. Écs-en, —re, —ről. ÉCSI, puszta Veszprém megyében; helyr. Fcsi-be, ben, -ből. -- ÉD, (rokon íz, ez ismét szí gyökkel, a rokonságokat más nyelvekből 1. alább) fn. tt. éd-ét. Elhanyagolt állapotából ismét életre kapott szó, melyből édes, édeleg, édesség stb. származnak. Jelenti azon kellemes érzést, melylyel némely testek az ízlelő érzéket csiklandozzák s gyönyörködtetik, nemkülönben azon anyagot vagy részecskéket, melyek által ily érzés gerjesztetik. Édet érezni, ízlelni. Gyümölcsnek, méznek, czukornak éde. Átv. ért. igen kellemesen ható gyönyör, akár érzékileg, akár szellemileg véve. Csók éde, beszéd éde. Éddel függeni a kedves minden szaván. Édem, am. édesem, kedvesem. Tárkányi Béla. A görög dos (am. gyönyör) ýðús (am. édes) szókban szinte mint gyök megvan. Hangzóváltozással a héber adid, aram: ado, arab: ad hasonlóan édest, kedvest, kedveltet jelentenek. Ide tartoznak a szanszkrit szvad (ízlel), szvádusz (édes), latin suavis, német szüsz stb. A törökben is dad v. dat, v. tat, am. íz, ízlés, innen tatlu v. tatli, v. dadlu, v. datlu, (a csagatajban tatlïg), am. édes; eléjön a csagatajban: dsüdsük szintén édes. Végelemzésben az észik igének é gyökéből származtatva, am. ẻ-ed v. é-et öszvehúzva : éd, honnan : é-edės v. e-etés édes, azaz a szájíznek különösen tetsző, ennivaló. —ÉD, (1), névképző, mely csak kevés neveket alkot, mint csel-éd, seg-éd, neg-éd. Párhuzamos vastaghangu társa ád család, gal-ád. Öszveolvadás által alakult ebben: gyöngéd = gyönge-ed. —ÉD, (2), öszvehuzott igerag a tárgymutató első multak egyesszámu_ második személyében, pl. veréd édes gyönyör élvezése. ÉDELGŐ, (éd-el-ég-ő) mn. tt. édelgő-t. Édes érzelgéssel nyájaskodó, szerelmeskedő; gyöngéd gyönyört élvező. Édelgő szerelem. Edelgő új há zasok. ÉDEN, fn. tt. éden-t, tb. —ék. Héber szónak tartják, s annyit jelent 1) mint kéj, gyönyör (voluptas); 2) az első emberek lakhelye, tehát gyönyör helye, gyönyörüséges kert, paradicsom, (quasi dicas : regio amoena. Joa. Simonis Lexicon). Vannak, pl. Kresznerics, kik a magyar éd szóból származtatják. ÉDENI, (éd-eni) mn. tt. édeni-t, tb. -ek. Édenből való, édent illető, arra vonatkozó. Édeni boldogság, örömek, élet. ÉDENY, (éd-eny) fn. tt. édeny-t, tb. -¿k. A könnyű fémek egyike, mely ezen nevezetet azon sajátságánál fogva nyerte, hogy számos vegyületei édes izűek. Fölfedezte 1828-ban Wöhler göttingai tanár. Latin neve beryllium a beryll nevű drága kötől, vagy glycium, a yλuxos (édes) görög szótól. (Török József). ÉDĖS, (éd-ės, 1. ÉD); mn. tt. édes-t v. -et, tb. —ek. 1) Aminek éde van, ami oly részekből áll, melyek az izlelő érzékben édet gerjesztenek. V. ö. ÉD. Édes méz, czukor, bor, gyümölcs, alma, szőlő. Édes iz. Édes káposzta, murok, répa. Édes téj. Édes fa. Édes falat. Ellentétei: savanyú, keserű. 2) Kedves, szeretett, nyájas. Édes álom. Édes beszéd. Édes csók. Édes enyelgés. Édes hang. Édes haza. Édes kedves. Édes kincsem, lelkem, szivem, galambom, angyalom. Édes miénk. Jobb a kicsin édes miénk, mint a sok másé. (Km.). Édes mosolygás. Édes szó vagy szavú. Édesem. Általán, midőn a magyar nyájaskodik, ez egyik legkedvesebb szólitó szava. 3) A vérségre vonatkozólag jelenti azt, kitől egyenesen származunk, vagy ki velünk ugyanazon közel vérből való. Édes anya, apa (aki nem mostoha). Édes bátya, édes öcs, édes néne, édes húg. Édes testvérek, (nem mostohák). Édesegy, egy vér vele, egy testvér. Mi ketten édesegyek vagyunk. Az ö «pja az én apámmal édesegy volt. Édesegy két szív. Édesegy két ország. (Kriza János). ÉDÉSD, ÉDESDED, (éd-és-d v. éd-és-d ed) mn. tt. édesded-ét. Az édes szónak kicsinyező, gyöngédebb értelmű módosítása. Édesded beszélgetés, nyájaskodás. ÉDESDEDEN, ÉDESDEN, (éd-és-ded-én v. éd-és-d-en) ih. Gyöngéd, finomabb édességgel, nyájassággal. Edesdeden mosolygani. Édesdeden szunynyadni. Az egyszerűbb édesden eléjön Pesti Gábornál is. ÉDÉSÉDIK, (éd-és-éd-ik), k. m. édésed-tem, -tél, -étt. Édes ízt kezd kapni; az édes részek, ÉDÉSKÉS, (éd-és-ke-es) mn. tt. édéskés-t, v. elemek lassan-lassan szaporodnak, kifejlődnek ben--tél, étt. Mást édes neven szólitgat; másnak sok ne. Édesedik a szőlő, gyümölcs, midőn érik. Átv. ért. szépet, kedveset, hizelgőt mond; igen gyöngéden közelitő ragu névvel, valakihez nyájas kezd lenni, nyájaskodik; édességet érez. vonzódik, huzódik. Öszvetételei: Beleédesedik valakibe, azaz bele szeret. Elédesedik, azaz a nagy édes--et, tb. --ek. Igen fínom, szelíd, gyöngéd édességü ség miatt elromlik, émelygőssé lesz. Megédesedik, vagy ahhoz hasonló. Átv. ért. jelent, keresett, mesterazaz tökéletes édessé válik, érik. Öszveédesedik, azaz kélt, túlzott nyájaskodást. Édeskés beszéd. Édeskés öszvenyájasodik, barátkozik valakivel. udvarlás, széptevés. ÉDÉSEGY, (édés-egy) ösz. fn. L. ÉDES, 3). ÉDÉSEL, (éd-és-el) áth. m. édesel-t. Székely szólással am. Csókol. Megédesel megcsókol. Édes(d) meg lelkem apókát. (Kriza János). ÉDÉSELL, (éd-és-ell v. éd-és-vall) áth. m. édeselt v. édesellett, htn. édeselni v. édeselleni. Édesnek vall vagy érez valamit. A forrás- és folyóvízivók éde selleni szokták a kútvizet. ÉDÉSES, (éd-és-es) mn. tt. édeses-t, tb. —ek. Kevessé édes, nem igen édes; az édeshez némileg hasonló. Édeses káposztatorzsa. Édeses víz. Mindenkor kicsinyező, mérséklő értelemmel bír. ÉDÉSFA, (édés-fa) ösz. fn. 1. HIGVIRICZ. Nevét onnan kapta, mert gyökere sok édes anyagot foglal magában, melyet sürű szörppé főzve mellbajok ellen használnak. (Glycyrrhiza). ÉDÉSGET, (éd-és-get) áth. m. édesget-tem, -tél, -étt. Szép, kellemes, kedves bánásmóddal, igéretekkel magához vonz, csalogat. Szép szóval, ajándékokkal édesgetni a szilaj, vad gyermeket. Szoros ért. ezen nevezettel édes, édesem hivogat, csábítgat. ÉDÉSGETÉS, (éd-és-get-és) fn. tt. édésgetés-t, tb. -ek. ‚Édes' nevezéssel, szavakkal, kedveskedő hizelgéssel, ajándékokkal stb. csalogatás. ÉDÉSGETŐ, (éd-és-get-ő) mn. tt. édesgető-t. Kellemesen, kedvesen, hízelgve csalogató. Édesgető beszédek. ÉDÉSGETVE, (éd-és-get-ve) ih. Nyájasan, édesen, hízelkedőleg csalogatva. ÉDÉSGYÖKÉR, (édés-gyökér) ösz. fn. 1. ÉDESFA. Ha általán édes izű gyökeret jelent, elválasztva iratik : édes gyökér. ÉDESÍT, ÉDESIT, (éd-és-ít) áth. m. édesít-ett, htn. —ni v. —eni, par. -8. Édessé tesz, édanyaggal fűszerez. Kávét czukorral, marczipánt mézzel édesíteni. Valamit elédesíteni, azaz szerfölött édessé, ÉDESORDA, (édes orda) ösz. fn. Fris turó, melynek tejédességét még érezni. V. ö. ORDA. ÉDESÖRÖMEST, (édés-örömest) ösz. ih. Igen szivesen; a legnagyobb és legkedvesebb örömmel, készséggel. Eretted édesörömest mindent megteszek. ÉDÉSSÉG, (éd-és-ség) fn. tt. édesség-ét. 1) Tulajdonság, melynél fogva valamely test, vagy anyag édes; édrészekkel, édelemekkel bír. A must forrás által elveszti édességét, és csipőssé lesz. 2) Maga az édanyag, édelem, mely azonban éd által szabatosabÉdességekkel kinálni a hölgyeket. 4) Átv. ért. Nyájasság, ban fejeztetik ki. 3) Édes étel, sütemény, csemege. udvarias bók, hizelgő szavak. Édességeket mondani valakinek. Édes érzés. ÉDÉSSÉGÉS, (éd-és-ség-és) mn. tt. édésségės-t, v. et, tb.ek. Édességgel teljes, igen-igen édes; irásmódba való. Édességes szüz Anyánk. Édességes Jéédes érzésben gazdag. Népies vagy régiséget utánzó zus. Édösségös illat. (Góry-codex). ÉDÉSSÉGÉSEN, (éd-és-ség-és-en) ih. Igen-igen kedvesen, édesen, nyájasan. ÉDÉSÜL, ÉDESÜL, (éd-és-ül) önh. m. édésül-t. Édes ízt kap, édessé változik. Édesül a czukorral vegyített kávé. Megédesül. Valakibe beléédesül, azaz belészeret. Hozzá édesül, azaz nyájasan hozzá ragaszkodik. ÉDFÖLD, (éd-föld) ösz. fn. Fehér, könnyű por, az úgynevezett beryllium ércznek elégülete. ÉDI, (éd-i) fu. tt. édi-t. Kicsinző szó, mely által a kisdedet hizelgve, nyájaskodva szólítani szokták, nem más, mint a rövidített édes. Édi fiam! csócsolj meg. Továbbá, az Eduárd keresztnév kicsinyítője. ÉDIKE, (éd-i-ke) fn. tt. édiké-t. Újabb kicsinzéssel am. édi. L. ezt. ÉDÍT, ÉDIT, (éd-ít) áth. m. édit-étt, htn. -ni v. —eni. Vegyészi ért. bizonyos testeknek borlél általi vegyítése és átváltoztatása, savanyaktól szabadítása. |
