között!",,Hogy nem terhes? azt akarod mondani, Nagyanyám? sốt valóban az!“ — „Úgyde mit akar hát itt?",,Ha az atyám megengedi, terhét letenni."— ,,Megbolondúltál Lajos?" ·„Atyám! szeretném ha e' kérésemet meg nem vetnéd."— „Ha kedved telik benne, igen is! megmondod mi okaid vannak reá." ,,Oh igen is, sehol sincs bátorságban, a' hová vihetném.“ ,,Itt fog maradni, kedves fijam!"—,,Az Istenért, Fijam Uram, ha még is más környülmények közt volna" ,,Hiszen az én feleségem is más környülmények közt maradt itt." ,,Úgyde ennek a' leánynak nincs férje."-,,Ej, férjének csak kell lenni, mert hogy volna külömben“ — „No no, de akarom mondani, nincs hites férje." „Hiszen hallja talán Mami, ményeihez. 66 hogy éppen azért marad itt, mivel ez a szerencsétlenség járúl környül,, Igen, de Fijam Uram! az a' mi házunknak éppen nem válik tisztességére, ha“ ,,Ha eggy szerencsétlent felveszünk?“ „Én azt nem mondom; hanem az egész világ“ — ̧„Ej tüzes menydörgós, mindég az egész világ! higye-el nekem, Mami, hogy ha az mind fattyú gyermek volna, a' kiknek anyjaik törvényes férjjel nem birnak, úgy a világnak harmad részi csupa fattyú gyermek volna."- ,,Magával, Fijain Uram, az igaz hogy senki sem boldogúl! Nem bánom hát én! Foglalja-el a' legszebb szobát gyermek-ágynak !" ,,Hallja-e, Mami, ha keresztelő lessz, most eggyszer elhivatom egész Familiánkat. De beszéld-el hát már a' dolgot, Lajos!"— Most csak keveset mondhatok, Atyám! mert nézzed, olly ostoba környülmények vannak itt, hogy elébb gondolkoznom kell, miként mondjam-meg azt néked. A' leány jó és szerencsétlen; most engemet tartanak közönségesen a' leány' csábitójának, mivel én magam magamat, még pedig törvényesen a' gyermek' atyjának vallottam." ,,Csak ez eggyre felelj-meg, Lajos, te vagy-e valósággal az atya?",,Igen, lásd, éppen ez a bolond a' dologban, hogy még most néked se felelhetek arra. Most Sziverszhez kell mennem, hogy megnyugtassam azon hirrel, hogy leánya bátorságban van." Ezzel elfuta. Az öreg Burkárd elmélkedett eggy két minútáig a történetről, azután Márihoz ment. A' leányból nem vehetett-ki egyebet sohajtásoknál, 's г 'S könyhullásoknál, és e kérdésre:,,'S az én fijam az atya?" mindég féligmeddig igent felelt; mert Lajos bele verte a' leányba, hogy általjában őtet mondja atyának mindenek előtt. Talám Zéburgné tud valamit, gondolá Burkárd, és általméne hozzá. Zéburgné Rózával volt és vigasztalta őtet. Vidám mosoly lepéel a' Róza' arczát, midőn Burkárd bélépe.,,Beteg vagy, Róza?“ ,,Én, édes Atyám, én“ itt elakadt. „Otthon van-e Lajos?" ,,Már megint elment! Hallja-e Szomszédaszszony, mít tud Lajosról ?" ,,Nem sok jót: a' Polgármesterné nékem ma valami törvényes vallomásról szólt, hogy Lajos atya. Én kétlem ugyan“ ,,Nem, nem! az úgy van — az bizonyos igaz! nekem maga mondta" Hogy ó atya ?" Kérdé Róza hirtelen, és elhalaványodott.,,Nem, gyermekem! azt hogy atya, nem mondta, hanem hogy magát törvényesen a' gyermek' atyjának vallotta.“ ,,No de hiszen az éppen azt teszi," mondá Zéburgné felpattanva. Minden más embernek, édes Szomszédaszszony, az igaz hogy azt tenné, de Lajosnak“,,Lehetetlen az," mondá Róza, 's szemeit törölgeté. „Úgy de az egész világ csak ugyan ótet fogja a gyermek' atyjának tartani" Valóban őtet, Szomszédaszszony! annyival inkább, hogy a' leányt hozzám hozta, hogy nálam feküdje a gyermekágyat." ,,Micsoda? a' leányt? Kegyedhez? Márit ? és azt eltűri Kegyed? megengedi? Mostantól fogva, mondja-meg azt Lajosnak, hogy a' 1 |