MEGTÉRDEL, (meg-térdel) ösz. áth. Valakit v. valamit térddel megnyom. Megtérdelni a csömörös ember hátát. Küzdőtársát földhöz vágta, azután megveszteséget viszszafizet, helyreállít, kárpótol. Az ellotérdelte.

MEGTERĖM, (meg-terem) ösz. önh. Szoros ért. mondjuk növényekről, s am. megfoganszik, tenyészik, és felnövekszik. E földben mindenféle gabona megterem. Hideg földben és országban, a meleg éghajlati növények meg nem teremnek. Mondják emberről is, de MEGTÉRÍTÉS v. -TÉRITÉS, (meg-térítés) jobbára csak részesülőben, pl. jól megtermett legény, ösz. fn. 1) Cselekvés, mely által valakit erkölcsileg am. jó növésü, termetü. Tárgyesetes viszonynévvel vagy szorosan véve hitvallásilag megtérítenek. Bünöáthatólag használva am. megfogan, és tenyészt bi-sök megtérítésében fáradni. Pogányok, hitetlenek megzonyos növényt, s illetőleg gyümölcsöt. A mi földünk megtermi a búzát, kölest. A nyár és ősz megtermi a maga gyümölcsét. V. ö. TEREM íge.

MEGTESTÉSÉDIK, (meg-testésédik) ösz. k. Szorosan csak emberről mondják, midőn teste megvastagszik, megizmosodik, midőn sok húst vesz magára. MEGTESTÉSÍT v. -TESTÉSIT, (meg-testesít) ösz. áth. 1) Eszközli, hogy valakinek teste tetemesebb, izmosabb, vastagabb legyen. 2) Átv. ért. valamely elvont, vagy szellemi tárgyat mintegy érzékek által megfoghatólag állít elé, vagy, ami csak képzeletben létezett, azt valósítja. Mit a költö megénekel, azt a szobrász megtestesíti. A régiek megtestesítették

isteneiket.

,,Megtestesíted a jó erkölcsöket,

És azok a nézőt szent tűzzel töltik be."
Vida Lászlóhoz, a magyar szinész pártolójához.
Szemere Pál.

MEGTESTÉSÍTÉS v. -TESTÉSITÉS, (meg testésítés) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit meg testesítenek. Elvont, szellemi tárgyak, eszmék megtestesítése. V. ö. MEGTESTESÍT.

MEGTESTESÜL v. -TESTESÜL, (meg-testésül) ösz. önh. Valamely elvont vagy szellemi tárgy mintegy testet ölt, hogy az érzékekre hasson. A tunyaság megtestesült benne. Jézus személyében az Istenség megtestesült.

MEGTETSZIK, (meg-tetszik) ösz. k. 1) Meglátszik, kitünik, világosságra derül. Ebből megtetszik, hogy..... Szokottabban: kitetszik. 2) Valakinek hajlamát, vonzalmát, szeretetét, helybehagyását megnyeri. Nekem azon ember első találkozásra megtetszett. Ami városunk és vidéke minden idegennek megtetszik. V. ö. TETSZIK.

MEGTETVESĖDIK, (meg-tetvesėdik) ösz. k. Tetük teremnek benne, tetük lepik meg. Feje és minden ruhája megtetvesedett; máskép: eltetvesedik. V. ö. TETVES.

MEGTETVESÍT v. -TETVESIT, (meg-tetvesít) ösz. áth. Tetvessé tesz. A tisztátalanság megtetvesíti a lusta embert. Máskép: eltetvesit.

MEGTÉVED, (meg-téved) ösz. önh. Az egyenes, az igazi, a czélra vezető utat vagy ösvényt elveszti.

Éjjel, és járatlan vidéken hamar megtéved az utas. Az ész működéseire, s mintegy járásaira vonatkozólag am. itéletében hibát követ el, vagyis, az észtani szabályok utjáról félretér. V. ö. TÉVED.

MEGTÉVÉLYÉDIK, (meg-tévėlyėdik) ösz. k. Az egyenes, az igazi, a czélirányos utat annyira elveszti, hogy kénytelen ide-oda bolyongni. Különösen, az ész müködéseit illetőleg, am. eszméi bizonyos ismeretek tárgyai körül megzavarodnak, s az igazra MEGTESTÉSÜLÉS v. - TESTÉSÜLÉS, (megvezető vezérfonalat nem lelik meg. testésűlés) ösz. fn. Állapotváltozás, midőn valamely elvont vagy szellemi tárgy megtestesül. Különösen a keresztény hittanban azon hitrejtély, mely szerént a második isteni személy emberi testbe öltözött.

MEGTESTÉSÜLT, (meg-testesült) ösz. mn. 1) Mondjuk elvont és szellemi tárgyakról, melyek érzé

inkább kedélyi és erkölcsi tulajdonságokról használtatik. Megtestesült tunyaság.

MEGTÉVESZT, (meg-téveszt) ösz. áth. Eszközli vagy okot, alkalmat ad rá, hogy valaki megtévedjen. A sokfelé menő utak megtévesztik a vidékkel ismeretlen utast. Ál okokkal megtéveszteni valakit. V. ö. TÉVESZT.

MEGTIKKAD, (meg-tikkad) ösz. önh. A nagy

kekre ható alakot nyertek. Megtestesült eszmék. 2) Átv. melegség vagy fáradság miatt ellankad. A ló megtikért. megrögzött, s a maga nemében igen tetemes. Leg-kadt. Ha igen rökkenő helyen vagyon, a levelei megtikkadnak." (Lippai, Vir. Kert.). Eszesség-e vajjon fölöttébb terhelnünk magunkat, hogy eltikkadjunk a MEGTÉSZ v. —TÉSZÉN (meg-tész v. -tészén) terh alatt?“ (Pázmán). A meg fölváltható el igekötőösz. áth. 1) Eszközöl, végrehajt, teljesít valamit. Ked- vel. A nagy hévségről is mondják, mikor erejéből envedért mindent megteszek. Tedd meg, hogy kivánt czé-ged, alább hagy. (Pápa vidéki szó. Matics Imre).

lomat elérjem. Amit rá biztak, pontosan megtette.

„De tanácsa nincsen, ha megteszi a bajt.“ Arany. Buda halála.

2) Tulajdonító ragu viszonynévvel am. valakit bizonyos hivatalra, rangra emel, kinevez. Megtették öt birónak. 3) Gúnyosan szólva am. valamit roszul, fonákul, visszásan tesz. Te ugyan megtetted, elbujhatol vele.

V. ö. TESZ.

MEGTIKKAN, (meg-tikkan) ösz. önh. V. ö.

MEGTIKKAD.

MEGTILALMAZ, (meg-tilalmaz) ösz. áth. Nyilvános hirdetmény, vagy kitűzött jel által kinyilatkoztatja, hogy bizonyos helyen valamit tenni nem szabad. Megtilalmazni az utczai szegletek bemocskolását. Megtilalmazni a szabad vadászatot.

MEGTILÓL, (meg-tilól) ösz. áth. Az áztatóból MEGTETÉZ, (meg-tetéz) ösz. áth. 1) Valamire kivett és megszárított kendert vagy lent tiló nevü tetőt rak, vagy födelet épít. Megtetézni a kazalt, bag- törő eszközzel a pozdorjától megtisztítja. V. ö. TILÓ. lyát, asztagot. Megtetézni a házat; máskép: megtetőz. MEGTILT, (meg-tilt) ösz. áth. Általán am. il2) A rendes mértéken fölül ad valamit. Mondják holmi lető hatalmánál és jogánál fogva kijelenti, hogy biszáraz árúkról. Megtetézve adni a gabonát, a burgo-zonyos dolgot tenni, gyakorolni nem szabad. Megtilnyát, a meszet. Mérjen ide is egy itcze cseresnyét, de tani a szabad vadászatot, a réteken való legeltetést. A megtetézze. tanuló ifjuságnak megtiltani a gyanus helyek látogatáMEGTETŐZ, (meg-tetőz) ösz. áth. L. MEGTE- sát. Megtiltani az erkölcstelen könyvek árulását, olva

TÉZ, 1).

sását. V. ö. TILT.

AKAD, NAGY SZÓTÁR IV. KÖT.

25

387

MEGTILTÁS - MEGTISZTÍT

MEGTISZTOGAT-MEGTOLÚL

388

MEGTILTÁS, (meg-tiltás) ösz. fn. Az illető ha-, zonyos vádaktól megtisztítani magát. A valódi bánat, tóságnak, vagy jogtulajdonosnak erélyes nyilatkozása, megjobbulás és elégtétel megtisztítja a bilnöst. mely által valamit megtilt. A kizáró szabadalommal biró gyáros az utánzott áruk megtiltásaért folyamodik. V. ö. MEGTILT.

MEGTISZTOGAT, (meg-tisztogat) ösz. gyak. áth. Több oldalról, vagy többfélét megtisztít. Megtisztogatni a szobát, megtisztogatni a bútorokat, a poros MEGTIPÁL, (meg-tipál) ösz. áth. Balaton mel- könyveket. V. ö. MEGTISZTÍT, és TISZTOGAT. lékén am. megczibál.

MEGTIPOR, (meg-tipor) ösz. áth. Aprózott nyomokkal, azaz tipegve, megnyomkod, megtömöszöl, megzúz valamit. A kicsinyezés alapfogalma rejlik benne, s ebben különbözik a megtapos, megtapod rokon értelmü igéktől.

MEGTISZTÁL, (meg-tisztál) ösz. áth. Leginkább magvakról, szemekről mondják, s am. a szemetet, polyvát, ocsút, s egyéb idegen nemii részeket kiszedi belőlök. Megtisztálni a konkolyos buzát.

MEGTISZTÁTALANÍT, (meg-tisztátalanít) ösz. áth. Valamit, vagy átv. ért. valakit tisztátalanná tesz, bemocskít, megfertőztet.

MEGTISZTÁTALANODIK, (meg-tisztátalanodik) ösz. k. Mocsok, szenny, vagy idegen nemü testnek hozzá ragadása, vagy belekeveredése által tisztátalanná leszen. A kovácsnak keze, ruhája megtisztátalanodik. Erkölcsi ért. a nemi ösztönnek tiltott kielé

gitése által megszeplősíti magát. V. ö. TISZTÁTA

LAN.

MEGTISZTÚL v. -TISZTUL, (meg-tisztúl) ösz. önh. 1) Mocskos, szennyes, ronda lenni megszünik, s csinossá, fényessé alakúl. Megtisztúl a jól kimosott szennyes ruha. 2) Idegen részeitől elválik, s zavaros volta elmúlik. Az ércz megtisztúl a tűzben. Megtisztúl a homokon és kövecsen átcsepegetett víz. 3) Átv. ért. erkölcsi mocsokból kimossa magát. V. ö. TISZTÚL.

MEGTIZEDĖL, (meg-tizedél) ösz. áth. Valaminek tizedrészét, járandóság vagy illeték gyanánt kiveszi. Megtizedelni a kévés gabonát, a szüretelt mustot. V. ö. TIZED.

MEGTÍZSZÉREZ, (meg-tízszéréz) ösz. áth. Valamely mennyiséget tízszer annyira szaporít.

MEGTOKOSODIK, (meg-tokosodik) ösz. k. Tájdivatosan am. megpelyhesedik. Megtokosodtak már a madárfiak.

MEGTOLD, (meg-told) ösz. áth. 1) Valamely testnek terjedelméhez hozzá ad valamit. Az üngnek rövid ujját megtoldani. A szük nadrág szárát megtolMEGTISZTÉL, (meg-tisztél) ösz. áth. 1) Vala- dani. Egy hüvelyknyivel megtoldani a ruha alját. Megkinek személye iránt bizonyos kegyeletet mutat, meg-toldani a bajuszt, az üstökbe font hajat. 2) Bizonyos előzőleg viseli magát. Köszöntve, süvegvetve megtisztelni idő folyamát, vagy az időben történő dolognak tartá az érdemes férfiakat. Különösen mintegy bevezetésül használja a nép, midőn előkelőbb személylyel szóllani akar, s néha am. megkövet. Megtisztelem alássan a tekintetes urat. Szépen megtisztelem, ha talán hibáztam. 2) Valakinek bizonyos ajándékkal, adománynyal szolgál, vagy fáradságát némileg megjutalmazza. Engedje meg, hogy verseimmel megtisztelhessem önt. A szerkesztő bökezüleg megtisztelte dolgozó társait.

MEGTISZTELÉS, (meg-tisztelés) ösz. fn. Cselekvés, mely által megtisztelünk valakit. V. ö. MEGTISZTEL.

MEGTISZTELTETÉS, (meg-tiszteltetés) ösz. fn. Kitüntetés, melyben az részesül, ki iránt valaki bizonyos kegyeletet mutat. E megtiszteltetést igen nagyra becsülöm.

MEGTISZTESÍT v. -TISZTÖSIT, (meg-tisztésít) ösz. áth. A régieknél, pl. a Nádor-codexben am. megtisztel.

sát megnyújtja. A szünhónapokat néhány nappal megtoldani. Az éjjeli mulatságot egy két órával megtoldani. 3) Bizonyos műhöz, mint egészhez függelék gyanánt ragaszt valamit. V. ö. TOLD.

MEGTOLDOZ, (meg-toldoz) ösz. gyak. áth. Valamit több helyen, vagy többeket megtold. A köpeny gallérját, szárnyait, és alját megtoldozni. Az öszveszáradt padlódeszkákat megtoldozni. V. ö. MEGTOLD.

MEGTOLLASODIK, (meg-tollasodik) ösz. k. Mondjuk madarakról, midőn tollaik megnövekednek. A verebek meztelenül kelnek ki, s azután tollasodnak

meg. Átv. ért. tájdivatosan am. meggazdagszik, megszedi magát.

MEGTOLLÁSZ, (meg-tollász) ösz. áth. Tollait meg- vagy kitépdesi. Általán am. megtépász.

MEGTOLLAZ, (meg-tollaz) ösz. áth. Egy vagy több tollal ékesít valamit. Megtollazni a süveget, kalpagot.

MEGTISZTÍT v. TISZTIT, (meg-tisztít) ösz. MEGTOLMÁCSOL, (meg-tolmácsol) ösz. áth. áth. 1) Eszközli, hogy ami mocskos, szennyes, ronda Mint tolmács megmagyaráz, vagy értelmez valamit. volt, tisztává, csinossá, fényessé stb. legyen. Megtisz- | Te értesz törökül, tolmácsold meg nekem, mit akar vetítani a sáros csizmákat, a poros, pelyhes öltönyöket.lem ez a török. V. ö. TOLMÁCS. Megtisztítani a rozsdás kardot, kést. Megtisztítani a mocskos fogakat. 2) Az idegen nemü keveréket, részeket elválasztja, kiszedi belőle. A buzát megtisztítani a konkolytól. Vizahólyaggal megtisztítani a bort. A kóczos kendert gerebennel megtisztítani. 3) Átv. ért. az erkölcsi szennyet lemossa magáról, vagy másról. Bi-LÚL.

MEGTOLÚL v. -TOLUL, (meg-tolúl) ösz. önh. Mondjuk mozgásban levő némely testekről, midön bizonyos pont körül egymásra nyomúlnak, s halomra vagy sürün öszvegyülnek. Megtolúlt fejében a vér. A csatorna szájában megtolúlt az iszap. V. ö. TO

MEGTOMPÍT v. -TOMPIT, (meg-tompít) ösz. áth. Eszközli, hogy ami éles volt, tompa legyen. A kemény és kövecses föld megtompítja a szántóvasat. Hoszszas használat megtompítja a kést. Átv. ért. az érzéki idegeket, s illetőleg az észnek felfogó, és itélő erejét kellő fogékonyságuktól megfosztja. Az erős fény megtompítja a látidegeket. A részegeskedés, bujálkodás megtompítja az észt. V. ö. TOMPA.

MEGTOMPÚL v. -TOMPUL, (mcg-tompúl) ösz. önh. Éle, metsző, hasító ereje elvész. A köbe vá gott fejsze megtompúl. Átv. ért. az érző idegek, és észnek fogékonysága megfogy. V. ö. TOMPA.

MEGTOP, (meg-top) ösz. áth. Toppanva, rálépve megnyom, megüt valamit. Haragjában megtopta a földet. Máskép megtoppant.

MEGTOPIK, (meg-topik) ösz. k. Tájdivatosan am. leguggol, lekukorodik.

MEGTOPPAN, (meg-toppan) ösz. önh. A leütött talp alatt topp hangot ad. Megtoppan lába alatt a föld, a hidpalló.

MEGTORPAD, (meg-torpad) ösz. önh. Elavult ige, s am. valamin fennakadva megáll. Rokon a megtorlik igével.

MEGTORPAN, (meg-torpan) ösz. önh. Leguggol, lekukorodik.

MEGTÖKÉL v. -TÖKÉLL, (meg-tökél) ösz. áth. A régieknél igen gyakran eléjön véghezvisz, elvégez, befejez értelemben. Ezeket akarják megtökélleni" (consumare). Megtökéllik (perficient), mely parancsoltatott önekik.“ „Hol tökélletted meg műedet?... (ubi fecisti opus? Mind a Bécsi codexben). Hogy megtökélljem (perficiam) ö dolgát." „És hogy megtökéllenének (perficerent) méndeneket." „És a napok megtökélvén“ (consummatisque diebus. Tatrosi codex). „És azt amit gondoltam lehetőnek meglenni, tökéljem meg" (Góry-codex). Megerősít értelemben is: Tökéllj meg engemet (confirma me) Uram, Izraelnek Istene!" (Bécsi codex).

"

MEGTÖKÉLETIK, (meg-tökéletik) ösz. külsz. A régieknél am. elvégeztetik, beteljesíttetik vagy beteljesedik. „Megtökélletnek (perficientur) te benned azok, mellyek mondattak te neked urtól." "Mikor azért vöttö volna Jézus ezeket mondá : „Megtökélletett" (consummatum est. Tatrosi codex). „Hogy az írás megtökélletnéjek." (Nádor-codex). V. ö. MEGTÖKÉL.

MEGTÖKÖSÍT v. -TÖKÖSIT, (meg-tökösít) ösz. áth. Tökössé tesz. V. ö. TÖKÖS, és MEGTÖ

MEGTORHAD, (meg-torhad) ösz. önh. A szé- KÖSÖDIK. kelyeknél am. megrothad.

MEGTORKOL, (meg-torkol) ösz. áth. Valakit torkánál fogva megszorít, megfakgat, megfojt.

MEGTORLÁS, (meg-torlás) ösz. fn. Állapot, midön bizonyos testek megtorlanak. Jégnek, hófuvat nak, homoknak megtorlása. Gyöke: megtorlik. Külön bözik megtorolás.

:

MEGTORLASZT, (meg-torlaszt) ösz. áth. Eszközli, hogy bizonyos testek egymásra tornyosodjanak. A sürü hídlábak megtorlasztják a zajló jeget. Az árvíz megtorlasztja a zátonyok körül az iszapot. V. ö. TOR

LASZT.

MEGTÖKÖSÖDIK, (meg-tökösödik) ösz. k. Köznépies nyelven am. tökössé lesz, tökzacskója leereszkedik, megszakad. Nyitra vidékén: meghúrosodik.

Átv. ért. a Balaton vidékén mondják a szilvagyümölcsről, midőn száraz-meleg nyárban időnek előtte megkékűl, és lehull.

MEGTÖKÖSÜL v. -TÖKÖSÜL, (meg-tökösül) ösz. önh. L. MEGTÖKÖSÖDIK.

MEGTÖLT, (meg-tölt) ösz. áth. Általán valamely üres helyet, nevezetesen öblös tért vagy edényt, vagy akármiféle testet teli rak, teli önt, teli mer stb. Megtölteni a hordót borral, a zsákot buzával, a korsót vízzel. Megtölteni a gyomrot étellel. A pipát megtölteni dohánynyal. Megtölteni az ágyút, a puskát. Különösen am. bizonyos tért földdel, vagy másféle testtel megfölemel. Kavicscsal, homokkal megtölteni az országutat. Frissen hordott földdel megtölteni a gödrös udvart. L. TÖLT.

MEGTORLIK, (meg-torlik) ösz. k. Mondjuk leginkább víz vagy szél által hajtott testekről, midőn bizonyos akadály által feltartóztatva egymás fölé tornyosodnak, és megállanak. A sziget orrán, a záto-hord, nyon megtorlik a jég. Az öblös partok mellett megtorlik a föveny, az iszap. Az árkok partjainál megtorlik a hófuvatag. V. ö. TORLIK.

MEGTOROL, (meg-torol) ösz. áth. Roszat roszszal, bántást bántással fizet vissza, megboszul, s mint mondani szokás, valamit másnak torkára forraszt. V. ö. TOR, TOROL.

MEGTOROLÁS, (meg-torolás) ösz. fn. Cselekvés, melynél fogva valakit, illetőleg valakinek tettét megtoroljuk. Gyöke a cselekvő megtorol, s különbözik tőle a szenvedő állapotot jelentő megtorlás. V. ö. TOROL és TORLIK.

MEGTÖLTÖGET, (meg-töltöget) ösz. gyak. áth. Folytonosan, vagy többeket tölt meg valamivel. Megtöltögetni az üres hordókat. Megtöltögetni a vendégek poharait. V. ö. MEGTÖLT.

MEGTÖLTÖZIK, (meg-töltözik) ösz. k. Leginkább eszemiszomra vonatkozik, s am. telides teli eszi és iszsza magát, torkig jól lakik. Átv. ért. meggazdagszik, erszényét, szekrényét pénzzel, kincsekkel megtölti.

MEGTÖLTÖZKÖDIK, (meg-töltözködik) ösz. k. L. MEGTÖLTÖZIK.

MEGTÖM, (meg-töm) ösz. áth. Rokon a megtölt igéhez, mennyiben mindkettőben alapfogalom a teliség; de abban különböznek, hogy a megtölt csak külterjedelmi teliséget, a megtöm pedig belterjedelmi sokaságot is jelent, pl. több liszt fér a zsákba, ha megtömik, mint ha csak egyszerüen megtöltik. Az utat először megtöltik, azután megtömik. Töltsd meg a pipámat, de igen meg ne tömd. Tudnivaló, hogy valamely üreget csak oly testekkel lehet megtömni, melyek rugalmasak, s a nyomásnak engednek. V. ö. TÖLT és TÖM. MEGTÖPED v. -TÖPÖD, (meg-töped v. -töpöd) ösz. önh. Mondják némely leves gyümölcsökről és bogyókról, midőn igen elérnek, vizes részeik kirepülnek, s bőrük megaszik, és megránczosodik. Megtöped a szőlő, a szilva, a füge.

PED.

MEGTÖPIK, (meg-töpik) ösz. k. L. MEGTÖ

MEGTÖPÖRÖDIK, (meg-töpörödik) ösz. k. Mondják gyümölcsökről, és némely más, kivált állati testekről, midőn nedveik kiszáradnak, kifolynak, s

MEGTÖRIK, (meg-törik) ösz. k. Részei azon erőszakos működés által, melyet törésnek nevezünk, megbomlanak, s öszvetartó szilárdságuk elmúlik. Különösen a hullámról szólva am. megtöremlik (l. ezt); és a hajókötélről am. megmacskásodik. Mondják a hajóról is: A hajó megtörik (scheitert). Továbbá a fénysugárról, midőn rézsutosan valamely átlátszó testre esik, és részben azon keresztül hat stb. Átv. ért. mondjuk az akarat határozatairól, s illetőleg emberről, midőn szilárdsága bizonyos ellennyomásnak engedni kénytelen. V. ö. TÖRIK.

MEGTÖRNYŐSÖDIK, (meg-törnyősödik), 1. MEGTÚROSODIK; és MEGRÜHESEDIK. V. ö. TÖRNYŐS.

MEGTÖRŐDIK, (meg-törődik) ösz. belsz. Folytonosan tartó, vagy több oldalról ráható erőszakos nyomás által részei elvesztik szilárd merevenségöket, vagy épségöket. A kerekek alatt megtörődik a göröngyös út. A szekéren és rázós uton szállított gyümölcsök megtörődnek. Átv. ért. lelki szilárdsága, vagy elhatá

A nyakas ember is néha megtörődik. Használják testi lik, engedelmessé leszen, s mások akaratához simúl.

héjaik, illetőleg böreik öszvezsugorodnak, megránczo-rozottsága, erélye gyakori ellennyomás által meghajsodnak. Aszalóban megtöpörödik a gyümölcs. Megtöpörödnek a kiolvasztott szalonna rostjai. A vén ember böre megtöpörödik. V. ö. TÖPÖRÖDIK.

erőről is, s am. sok viszontagság, betegség, szenvedés, agg kor stb. által meggyöngül, megnyomorodik. A folytonos és nehéz munkában egészen megtörődött. A borról is mondják, midőn állásban vagy vitelben megzavarodik.

MEGTÖRÖL, (meg-töről) ösz. áth. Bizonyos testhez azért dörgöl egy másikat, hogy fölszinéről letisztítson valamit. Ruhával megtörölni a poros asztalt. Mosdás után kendővel megtörölni a kezet, arczot. Zsiros a szád, töröld meg. Tenyerével megtörölte izzadt homlokát. Töröld meg az orrodat. Töröld meg a szemedet, és ne sirj. „És kezdé megmosni ő tanejtványinak lábait és megtörleni." (Tatrosi codex). V. ö. TÖRÖL.

MEGTÖR, (meg-tör) ösz. áth. Többé-kevésbé mereven keménységü valamely test részei között az öszvefüggést bizonyos erőszaktétel által felbontja, melyet különösen törésnek nevezünk. Megtörni mozsárban a sót, kulüben a kendermagot. Kalapácscsal megtörni a követ. Szekerekkel megtörni a göröngyös utat. Fogakkal megtörni a diót, mogyorót. Megtörni a jeget, átvitt értelemben is. Megtörni a fénysugárt, midőn azt rézsutosan valamely átlátszó testre és testen keresztül vezetik. Átv. ért. az emberi akaratra és elhatározottságra vonatkozólag am. azok szilárdságát megrontja, megszünteti, vagyis eszközli, hogy az ellenbenyomásnak engedjenek, hóduljanak. Lelki erejét MEGTÖRÖLGET, (meg-törölget) ösz. gyak. áth. meg nem törhette a sok szenvedés. Makacsságát a ki- Valamit több oldalról, vagy gyakran, vagy többeket állhatatlan kinzószerek végre megtörték. Megtörni a megtöről. Fördés után megtörölgetni a testet. Megtökényuralmat. A régieknél annyi is mint elront, elbont.rölgetni a tányérokat. Törölgesd meg poros könyveimet. „Megtöröm én csűrömet" (destruam horrea mea. Tatrosi codex). Ez ezt mondá, hogy megtörheti Istennek templomát." (Nádor-codex). V. ö. TÖR.

MEGTÖREMLIK, (meg-töremlik) ösz. k. A hullám a part- vagy sziklához, vagy más kemény testhez vágódik, s ott öszveesik (die See oder Welle brandet).

MEGTÖRHETETLEN, MEGTÖRHETLEN, (meg-törhet[et]len) ösz. mn. Mondjuk emberről, illetőleg emberi kedélyről, akaratról, mely elszántságában, eltökélésében, föltételeiben hajthatatlan, s minden erkölcsi és anyagi erőszak daczára állhatatos marad. Megtörhetetlen jellem, makacsság.

„Megtörhetetlen zsarnok, mely előtt
A gyáva, mint a bátor meghajol."
Az áldozat. Vörösmartytól.

V. ö. MEGTÖRŐL.

MEGTÖRPÍT v. -TÖRPIT, (meg-törpít) ösz. áth. Eszközli, vagy okot ad rá, hogy valamely állati vagy növényi test törpévé fajuljon el. V. ö. TÖRPE.

MEGTÖRPÜL v. TÖRPÜL, (meg-törpül) ösz. önh. Szoros ért. rendes magasságából egy rész eltörvén, megkisebbedik. Megtörpül a fa, ha hegyét le- vagy eltörik. Széles ért. az állati vagy növényi test a maga nemében igen alacsonynyá fajul. Némely családok ivadékai megtörpülnek. V. ö. TÖRPE.

MEGTÖRT, (meg-tört) ösz. mn. Minek mereven szilárdságu részei bizonyos erőszak által megbomlottak. Mozsárban megtört só. Szekerek által megtört göröngyök. Átv. ért. mondják a kedélynek, akaratnak azon állapotáról, midőn az ellenhatás előtt meghajlik, midőn szilárdsága, erélye megszünik. V. ö. MEGTÖR és MEGTÖRIK.