Oldalképek
PDF
ePub

nak. Még Müller sem bir azon finomsággal, mellyel Mári a'kis leányok' lelkeiket, mint eggy zsákot kiforditja, hogy meglássa, mi vagyon bennek.

Burkárd megigéré, hogy gondolkozik róla, hogy Márit legalább addig mig csak lehet megtartsa Eilbergen. Gondosan megfontolá az öreg' tanácsát, és olly igaznak lelé azt, hogy már második szivben származott azon ohajtás, vajha Szellhof állhatatlanabb volna, mint a' millyennek Mári hitte. — Burkárd általlátá, hogy a világ minden pénziért sem kapna ollyat mint Mári; hogy pedig még több Tanitókat is tartson, az erant a'maga tehetségével számot kelle vetnie. · A' Burkárd' kiadásai Ellbergen, az ő határtalan jószivüsége, nagy jótétei mellyeket titkon is osztogatott, a fija 's annak költségei az öreg Burkárdnak nem csekély summákba kerültek. Azonkivül két nagy Keres

kedésnek megbukása, mellyben néki nagy summáji álltak, őtet is bele vegyité a' veszteségbe. Viselte ő azt, a nélkül hogy eggy embernek is szóllt volna felőle., 's a' nélkül hogy azt észrevétette volna. Az Ellbergi jószág eltartá ótet; az ő költsége magára és familiájára kevés volt; a' Lajos számára megkivántató summák még megvoltak. Elébbi állapotjához képest ugyan szegény, de azért szintolly vidám volt, éppen hogy azon gyönyört megkelle immár magától tagadni, hogy valamelly szerencsétlent nagy summával segithessen. Az ő intézetei Ellbergen meg valának téve, és mingyárt kezdetben szántóföldekre útasitva.-Ez által romlott ugyan a' jószág, de az Ellbergi lakosoknak erkölcsi miveltetésök megállapitatott; mert Burkárd az intézet artikulusaiban az Ehrenbreit' tanácsára megállitotta, hogy az Ellbergi Tanitó a közelebbi philosophiai Fakultástól nem a

tudósságban, hanem abban, amit értelmének tiszta képzésére tett, és a' ini a' mivelt mezei emberekre nézve tudni méltó, visgáltassék-meg, és hogy ha ezen czikkelyt többé teljesiteni nem akarják, tehát az erre kitett pénzjutalmazásokra fordittassék a legszorgalmatosabb és legjobb Ellbergi lakosok számára, mind addig, mig csak a jószágnak Ura az intézet' czélját szóról szóra bé nem töltheti. Az is meg vala ezen intézetben határozva, hogy a' Tanitó soha tulajdonképpi Tudós ne legyen, és ha csak lehet Elbergről való 's Ellbergen neveltetett légyen. Most már valóban gondolkozott Burkárd arról, 'miképen tarthassa-meg Márit Ellbergen. Szólla ez iránt a feleségével, és kéré őtet, hogy puhatolja-ki Márit, nem azért, mintha erre a feleségét különös talentommal birni gondolta volna; hanem azért, mert maga nem örömest akart e' dologba vegyülni. Nem is bizta azt egyene

sen a feleségére, hanem csak kijelenté, hogy szeretné tudni, mit mond Mári illy feltételre.

Ez elég volt a feleségének. Mihelyt tehát ó Márival magányosan vólt, Müllerre forditá a beszédet.

Mári égig magasztalá ótet. „Hallod-e. Mári,“ mondá. Burkárdné; „mikor igy beszélsz, azt gondolná az ember, hogy Szellhofról egészen elfeledkeztél!“ Mári elpirúlt: „Elfeledkeztem ? oh nem, édes Anyám! valósággal nem !" —

„És miért nem, Mári? azt tartom, hogy a Férjem nem nézné kedvetlenül, ha te a' Müller felesége lennél." „Én ? ugyan gondolja- meg édes Anyám, hogy én - hogy én -anya vagyok!" E' szavakra könnyek omlának sze. meiből. - „No no légy csendesen, Mári! csak gondolat volt az az Uramtól! osztán ismered őtet; ó mingyárt felhagy azzal, mihelyt legkisebb nyugtalanságot szenvedsz is a' miatt.“

Mári halgatott és folytatá köté

sét. Igaz hogy nyugtalanságot szenvede a' miatt; de a' gondolat nem vala ellenére. - Könnyeit, mellyek az anya szóra szemeiből omlának az a' hirtelen érzés okozá, hogy a gyermeke minden Müllerrel lehető eggyesülést lehetetlenné tesz. Ez is esak érzés maradt, vagy csak homályos gondolat. Nem adta volna a' világért, ha Burkárdné tovább is beszélgetett volna vele arról, de nem mondhatá-meg neki, hogy szeretné azt. Azzal kecsegteté magát, hogy talán majd ismét elkezdi, 's e' reménnyel két óráig üle még ottan, 's mind annyiszor tüzesen elpirula, valahányszor Burkárdné a' száját felnyitotta. Burkárdné hallgata; mert mingyárt a' beszéd' elejéből férjének ohajtását Mári által teljesithetlennek gondolá.

Végre els méne Mári, leüle magában, és képzelődék a' Burkárdné beszédjével.

Még soha sem képzelte ő világosan Müller eránt való érzéseit. Sze

« ElőzőTovább »