TOLVAJCZIMBORA, (tolvaj-czimbora) ösz. fn. A tolvajságban, lopásban részes társ.

TOLVAJCZIMBORASÁG, (tolvaj-czimboraság) ösz. fn. Tolvajok társasága, szövetsége. V. ö. CZIMBORA.

TOLVAJCSÍNY, (tolvaj-csíny) ösz. fn. Csíny, melyet valaki mint tolvaj követ el, vagyis lopást előmozdító, lopásra czélzó mindenféle cselekvés.

TOLVAJECZET, (tolvaj-eczet) ösz. fn. Négyféle eczetvegyülékből készített, s bizonyos bajok ellen gyógyszerül használtatni szokott eczet. (Räuberes sig, acetum quatuor latronum.)

TOLVAJMÉH, (tolvaj-méh) ösz. fn. 1. DÚMÉH. TOLVAJNÉP, (tolvaj-nép) 1. TOLVAJHAD. TOLVAJNŐ, (tolvaj-nő) ösz. fn. Tolvajságban ért, marasztott nőszemély.

TOLVAJNYELV, (tolvaj-nyelv) ösz. fn. Sajátnemű zagyvaléknyelv, melyen a tolvajczimborák egymással beszélni szoktak, s melyet mások nem értenek.

TOLVAJOL, (du-l-vaj-ol) áth. m. tolvajol-t, v. tolvajl-ott, htn. tolvajolni v. tolvajl-ani. Mint tolvaj más jószágát elviszi, elidegeníti. Ez igét följegyzette szótárában Molnár Albert, s használta Pázmán, de ma, úgy látszik, alig van divatban. Egyébiránt képeztetésre hasonló azon kevés igékhez, melyek az illető személy működésére vonatkoznak, mint papol, zarándokol, szolgál, kovácsol, ácsol.

TOLVAJOS, (du-l-vaj-os) mn. tt. tolvajos-t, v. at, tb. -ak. Tolvajokkal bővelkedő, a hol tolvajok tartózkodnak. Tolvajos erdő.

TOLVAJRÁK, (tolvaj-rák) ösz. fn. Indiai rák

TOLVAJÉLET, (tolvaj-élet) ösz. fn. Életmód, faj, mely meztelen farkát sziklarepedékbe szokta rejmely tolvajkodásból tartja fenn magát. teni. (Cancer latro.)

TOLVAJFÉSZEK, (tolvaj-fészék) ösz. fn. Ház, tanya, vagy helység, vidék, erdőség, hol tolvajok szoktak tanyázni, tartózkodni, vagy honnan időnként sok tolvaj kerül ki.

TOLVAJSÁG, (to-l-vaj-ság) fn. tt. tolvajság-ot, harm. szr. a. Cselekvés, melyet a tolvaj követ el, vagy gyakorol. Tolvajságból élni.

TOLVAJTANYA, (tolvaj-tanya) ösz. fn. A tolvajczimborák gyülekezési, és tartózkodási helye. TOLVAJTÁRS, (tolvaj-társ) ösz. fn. 1. TOLVAJCZIMBORA.

TOLVAJFURDANCS, (tolvaj-furdancs) ösz. fn. Kövér bolhához hasonló nagyságu furdancs, mely a füvészgyüjteményekben nagy kárt szokott tenni. (Ptinus fur.). V ö. FURDANCS. TOLVAJFŰ, (tolvaj-fű) ösz. fn. Népies neve 1. TOLVAJCZIMBORASÁG. a csakkörök neméhez tartozó egyik növényfajnak; (sárga) virága bugás; levelei félbe-szárnyasan hasgattak; a végső karély 3–5 szögletű, fogas; máskép szintén népiesen: sebju, növénytani néven bugás csakkör. (Prenanthes muralis).

TOLVAJTÁRSASÁG, (tolvaj-társaság) ösz. fn.

:

TOLVAJHAD, (tolvaj-had) ösz. fn. Egész népségből álló tolvajcsapat.

TOLVAJKODÁS, (du-l-vaj-kod-ás) fn. tt. tolvajkodás-t, tb. ok, harm. szr. —a. Lopással való foglalkodás, gyakori lopás. Tolvajkodást űzni.

TOLVAJKODIK, (du-l-vaj-kod-ik) k.m. tolvaj kod-tam, —tál, -oit. Tolvajéletet gyakorol, lopással foglalkodik, s abból él.

TOLVAJKULCS, (tolvaj-kulcs) ösz. fn. Áitalán, kulcs, melylyel a tolvajok a zárakat föl szokták nyitni. Különösen saját szerkezetü kulcs, mely többféle zárt fölnyit, álkules.

TOLVAJLÁMPA, (tolvaj-lámpa) ösz. fn. Kis kézi lámpa, vagy mécs, mely a tolvajoknak igen alkalmas, mivel egy fordítás, vagy tolóka által világosságát majd el lehet zárni, majd földeríteni.

TOLVAJLÁS, (du-l-vaj-ol-ás) fn. tt. tolvajlás-t, tb. ok, harm. szr. —a. Lopás, más jószágának alattomos elvivése, elidegenítése.

TOLVAJÚT, (tolvaj-út) ösz. fn. Alattomos, titkos út, melyen a tolvajok szoktak járni, melyen észrevétlenül el lehet valahová jutni.

TOLVAJVADÁSZ, (tolvaj-vadász) ösz. fn. Ki tilosba jár vadászni.

TOLVAS; TOLVASODIK, székelyesen am. tollas (tol-u-as); tollasodik; 1. ezeket.

TOLY, TOLYÓKA; TOLYONG stb. (Szabó Dávidnál) 1. TOL; TOLÓKA; TOLONG stb.

TOM, (1), természeti hang, melyből tomb, tombol, tombolás, tulajdonkép kicsapougó jó kedvre vonatkozó szók származnak, mely topogással, ugrálással jelenkezik; lágyabban ejtve: dom, honnan dombéroz. Ide tartozik a hangszert jelentő tombura v. tambura is. Hasonló származási viszonyban állanak a szintén hangutánzó gyökökből kifejlett zsémb zsémbel, bömb bömböl, doromb dorombol, dörömböl, zörömből, csőrömpöl, kolompol. Sándor István szerint,tomb' jelentett hajdan lakomát, lakmározást is, mely gyakran tombolással, tánczczal szokott párosulni.

TOM, (2), elvont gyök, melyből két külön értelmű származékok erednek: a) tompa, tompúl, tompit, és tombár, melyek metszett, csonkított vágott állapotra vonatkoznak; továbbá: tomb tombácz, mint a levágott fának dereka, tőkéje; egyezik vele a latin tundo, obtun

TOLVAJLÁSI, (du-l-vaj-ol-ás-i) mn. tt. tolvajlási-t, tb. —ak. Tolvajlást illető, ahhoz tartozó, arrado, obtusus szókban rejlő tun gyök; b) tompor, tompora, vonatkozó. Tolvajlási kisérlet.

melyek a tömöttet, duzzadtat jelentő domb dombor

doboru szókkal rokonúlnak, s maga a gyök megvan a latin tumet, tumor, tumidus, tumulus, a német dunsenben is sth. Részletesen 1. TEM v. TÖM gyök.

TOM, (3), köznépiesen (kivált,nem' tagadó szócska mellett) összehúzva am. tudom.

„Nem vagy legény, nein vagy,
Nem mersz csókot adni,

Azt gondolod rózsám,

Nem tom visszaadni."

Népdal.

Látom emberséges összegyüléseket,
Nem tom mire vélni e végezéseket“

Lakadalmi vers.
ok. Heves

TOMAJ, (1), fn. tt. tomaj-t, tb.

laki örömében, vagy más indulattól elragadtatva tombol. V. ö. TOMBOL.

TOMBORA, (tom-b-or-a) fn. tt. tomborát. Húros hangszer, melyet ujjakkal vagy tollal pengetnek, Vedd el s csaknem úgy hangzik, mint a czitara. ajándékul... tomborámat." Faludi Ferencz. (Pásztorversengés). A dunai hajóslegények tréfásan mácsikszedőnek hivják, mert mint ennek, olyan nyaka és öblözete van. Hangutánzónak látszik, valamint a doromb, gordon, brúgó. barbora tompa hangszerek nevei is. Hasonlatára képeztetett az ujabb alkatu zongora is. Tájak szerént némi módosúlattal: tombura, tambura. A persában tambur (instrumentum musicum celebre; cithara oblongiore collo, rotundo ventre; fidibus aeneis, quae plectro pulsatur): máskép: dun| bura v. danbura; Vullers véleménye szerént ettől:

megyei tájszó, am. sáros söppedék, ingoványos hely. | dunba bara (cauda obesa ovis). Rokon tó, tócsa szókkal.

TOMAJ, (2), puszta Heves m.; BADACSONCSERSZEG, LESENCZE-, faluk Szala m.; helyr. Tomaj-ba, -ban, —ból.

TOMAJKÓ, 1. TOMOLYKÓ.

TOMÁNYA, falu Szatmár m. helyr. Tományá-ra,

-n, -ról.

TOMBORÁL, (tom-b-or-a-al) önh. m. tomborál-t. Tomborán játszik. V. ö. TO .BORA.

TOMBORÁS, (tom-b-or-a-as) fn. tt. tombo ás-t, tb. ok, harm. szr. -a. Személy, zenész, ki tomborán játszik.

TOMBURA; TOMBURÁL, 1. TOMBORA ; TOMBORÁL.

TOMCSIN, falu Turócz m.; helyr. Tomcsin-ba,

TOMEJ, puszta Somogy m.; helyr. Tomej-re, ―en, -ről.

-en,

TOMESD, falu Zaránd m.; helyr. Tomesd-re, -röl.

TOMEST, falu Krassó m.; helyr. Tomest-re, -en, -ről.

TOMB, (tom-b) fn. tt. lomb-ot, harm. szr. —ja. 1) Mint hangutánzó jelent zajos, lármás, dobogó,-ban. -ból. topogó ugrálással járó mulatságot, vigságot, lakomát. 2) Am. ducz gyanánt alaptamasztékúl szolgáló tönk, töke, tuskó vastag gerenda. Tombot tenni a foltozás végett partra kivont hajó alá. Képeztetésre hasonlók hozzá a részint önállóan élő, részint csak származékaikban rejlő gomb, domb, lomb, czomb, doromb, gömb, romb, zsémb, bömb, hömb stb.; származéka némi értelmi módosítással: tumbácz, azaz hajó helyett malom alá tétetni szokott, kivésett vastag tölgyfa erék, mely nek belső ürege 4-6 lábnyi átmérőjü. Egy malom alá Szeged tájékán három tombáczot tesznek, kettőt a malomház alá, egyet pedig tarhajó vagy völgyhajó gyanánt a készségen kivül. A tomb és tombácz, tehát körülbelül oly viszonyban állanak egymáshoz, mint a gomb és gombócz, a gömb és gömbőcz, a lap és lapácz. Mi elemzését illeti, 1. TOM v. TOM, gyök.

TOMBÁCZ, (tom-b-ácz) fn. tt. tombácz-ot, harm.

szr.a. L. TOMB alatt.

TOMBÁR, (tom-b-ár) mn. tt. tombár-t, tb. —ok, Buta, ostoba, tompa eszü, vagyis tombhoz, tombáczhoz hasonló, kiről azt is szokták mondani, hogy olyan mint a tuskó. Ugyanezt jelenti a tájdivatos tankó. Gyöke az átv. értelmű tomb.

az

TÓMESTER, (tó-mester) ösz. fn. Nagyobb urodalmakban tiszt, ki a halastavakra felügyel, s azokat illető kiadásokró! és jövedelmekről száma dol Tatai urodalom tómestere.

TOMNYATEK, falu Zaránd m.; helyr. Tomnyatek-re, -én, —ról.

TOMOJKÓ, 1. TOMOLYKÓ.

TOMOLYKÓ, fa. tt. tomolykó-t. A pisztránghoz hasonló folyóvizi hal, melynek oldalai hamuszinüek. (Thymallus.).

TOMOR, falu Abaúj m.; helyr. Tomor-ra, on, -ról.

TOMP, (tom-p) fn. tt. tomp-ot, harm. szr. -ja. Molnár Albertnél am. tompor, vagy tompora. Menynyiben dudorút, gömbölyűt jelent, hasonlók hozzá domb, gomb, czomb, csomb. gömb, csömb, hömp. Különbözik tőle az elmetszésre, elvágásra vonatkozó romp, melyből tompa, tompul, tompít származtak. V. ö. TOM v. TOM gyok.

TOMBOL, (tom-b-ol) önh. m. tombol-t. 1) ÖröTOMPA, (1), (tom-p-a) mn. tt. tompát. 1) Amimében, széles kedvében ugrál, tapossa a földet. Tombol a lakmarozó legénység. Egyezik vele domberoz. nek élét, hegyét, vékonyabb szélét, sarját elmetszet2) Szélesb ért. akármiféle indulatból nagy robajtték, elkoptattak, elvásították. Tompa kard, fejsze, kes, csinál. Mérgében, haragjában tombol. Gyöke a természeti hangot utánzó tom.

szantóvas. Tompa villa, szeg, tú, toll, szarv. Ellentétei: ėles, hegyes, csúcsos, sarjas. 2) Ami természeténél fogva TOMBOLAS, (tom-b-ol-ás) fn. tt. tombolás-t, olyan, mintha élét, hegyét stb. elvágták volna. Tompa Kedélyi állapot, midőn va- | orr, köröm, fog. Tompa falevelek, tompa hegytető. 3) Mér

tb. ok, harm. szr.

-a.

23

359

TOMPA-TOMPÍT

TOMPÍTÁS-TONKHÁZA

360

tani ért. tompa szög, melyet szétterpedő szárvonalak | érzékeket, vagy elmetehetséget fogékony erejöktől képeznek, s mely kilenczven foknál nagyobb; kü- megfosztja, illetőleg érzéketlenné vagy butává, ostolönböznek tőle: éles szög, mely kilenczven foknál bává tesz. A mértéktelen élet tompítja az érzékeket, és kisebb, és egyenes szög, mely kilenczven fokos. 4) Átv.az észt. tompa hang, melynek metsző éle nincsen, s a füldobot vastagon üti meg; tompa érzék, mely élénk fogékonyságát elvesztette, s az érdeklő tárgyak benyomását föl nem fogja; tompa ész, elme, azaz, buta, ostoba, máskép: tombár, tanko.

Gyöke azon tom, vékony hangon tem, melyből metszésre illetőleg elmetszett, elvágott testdarabokra vonatkozó származékok eredtek. V. ö. TEM. v. TOM

TOMPÍTÁS, TOMPITÁS, (tom-p-ít-ás) fn. tt. tompítás-t, tb. — ok, harm. szr. -a. Cselekvés, vagy hatás, mely által valami tompává tétetik. Fegyvertompitás. Szemtompítás. Észtompítás. V. ö. TOMPA.

TOMPOR, (tom-p-or) fn. tt. tompor-t, tb. —ok, harm. szr. -a. Az ember csipeje, és fara között két oldalt kidomborodó rész: máskép: tompora. Minthogy a tompor természeténél fogva többé kevésbbé gyök. Egyezik vele a tájdivatos tonka, és a köz hasz-kidomborodik, legvalószinűbb, hogy nem egyéb, mint nálatu csonka, mely egyébiránt szükebb jelentésü. Haa dombor szónak keményített módosulata. sonló hozzá az előtétes német stumpf, mely jelent tonTOMPORA, (tom-p-or-a) fn. tt. tomporát. 1. kát és tönköt v. tenket, valamint a magyar töke, előtéttel németül: Stock. A tompaság alapfogalma rejlik a latin stupet, stipes, stipula szókban is, melyek gyökei az s kihagyásával: tup, tip, forditva put, honnan putare, amputare, am. elmetszeni, megtompítani, és mut, honnan mutilus, mutilo am. metszek, metélek. Szláv nyelven: tupi.

TOMPA, (2), falu Hont, puszta Csanád m.; helyr. Tompa-ra, -n, -ról.

TOMPAHÁT, puszta Csongrád m.; helyr Tompahát-ra, —on, —-ról.

TÓMPAHÁZA, falu Sopron m.; helyr. paházá-ra, -n, —ról.

Tom

TOMPOR.

TOMPÚL, (tom-p-a-úl v. tom-p-úl) önh. m. tompul-t. Tompává leszen, tulajdon és átv. értelemben véve. Tompúl a kard, kés, midőn élét veszti. Tompul a toll, midőn hegye elkopik. Tompulnak a szemek, midőn láterejök fogy. Tompul az ész, midőn élénksége, fogékonysága múlik. V. ö. TOMPA.

TOMPÚLÁS, TOMPULÁS, (tom-p-úl-ás) fn. tt. tompulás-t, tb. ok, harm. szr. —a. Állapotváltozás, midőn valami tompúl. V. ö. TOMPÚL.

TOMPÚLAT, TOMPULAT, (tom-p-úl-at) fn. tt. tompúlat-ot, harm. szr. —a v. -ja. Tompúlt állapot vagy minőség.

TOMPAK, fn. tt. tompak-ot, harm. szr. -ja. Vörössárga szinű érczkeverék, mely rendesen sárga -TON, vékonyhangon: -TEN, TÖN, összeés vörös réz, továbbá ón, vagy horganyrészekből áll, tett igehatározói képzők, (=t-on) mely igékhez szos külsejére nézve aranyat mutat. Tompak óra, tompak kott járulni, pl. nyug-ton, men-ten, jö-ttön. Rendesen gombok. Malayi nyelven tombago rezet jelent, mely ke- az illető igével párosítva használtatik s ily állapotreskedelmi úton jött be az európai nyelvekbe. ban gyakorlatos jelentésü, mint: folyton foly, forrton TOMPALÁTÁSÚ, v. -LÁTÁSU, (tompa-lá-forr, jöttön jö. „Haragja lohadton meglohada." Arany tásu) ösz. mn. Gyönge szemű, ki a tárgyakat homá- J. (Buda halála). lyosan látja. Ellentéte éleslátásu.

:

TOMPÁN, (tom-p-a-an) ih. Tompa minőségben vagy állapotban.

TOMPAORRÚ v. -ORRU, (tompa-orru) ösz. mn. Tertyedt, széles orru, tülökorru, vagy lapos orru, mint a majom; máskép: tonkaorru.

TOMPASÁG, (tom-p-a-ság) fu. tt. tompaság-ot, harm. szr. —ɑ. 1) Valamely testnek hegyetlen, életlen, csúcstalan állapota, vagy tulajdonsága. 2) Átv. érzéki fogékonytalanság, vagy elmei butaság, ostobaság. V. ö. TOMPA, (1).

TOMPASZÖGLETÜ v.-SZÖGLETÜ, (tompaszögletü) 1. TOMPASZÖGÜ.

TOMPASZÖGÜ, v. —SZÖGŰ, (tompa-szögü) ösz. mu. Ami tompa szöget képez, vagy is olyat, mely kilenczven foknál nagyobb. Tompaszögü háromszög, melynek egyik szöge tompa.

TOMPÍT, (tom-pa-it v. tom-p-it) áth. m. tompit-ott, par. -8, htn. — ni, v. —ani. 1) Valaminek élét, hegyét, csúcsát elmetszi, elvásítja, elkoptatja. Kardot, kést, villát tompitani. Sok irás megtompítja a tollat. Nyilat tompít, aki serpenyőt lövöldöz. (Km.) 2) Átv. az

TONGYÓ, fn. tt. tongyót. Gyarmathi S. szerént a székelyeknél am. széles lábu (Tájszótár); midőn hasonló értelmű toppancs szóval. Kriza J. szerént pedig am. tonyhó; 1. ezt.

TONKA, (tom-ka) mn. tt. tonkát. Szoros ért. aminek hegye végét elvágták, vagy eltörték. Tonka kés, tonka kard, melynek hegye nincs. Tonka ujjak, melyeknek egy vagy két izét elmetszették. Tonka szarv, melynek hegyét lefürészelték. Átv. tonka orr, tompa, széles, mintha hegyét elmetszették volna. Egyezik vele: csonka, továbbá tompa, azon különbséggel, hogy ez szélesebb értelmű, s nem csak a testek hegyére, csúcsára, hanem élére is vonatkozik, és hogy ez átv. értelemben az érzékekre és elmére is alkalmaztatik. A tonka szóval legközelebbi rokonságban van a tenk vagy tönk, mint megcsonkított darabfát jelentő. E szerint törzse tonk am. tönk v. tẻnk, mely a képzővel megtoldva melléknévvé alakult, s jelent tenkhez hasonló valamit. V. ö. TEM, vagy TOM gyök.

TONKHÁZA, falu Pozsony m.; helyr. Tonkházá-ra, —n, —-ról.

TONKÍT, (tom-k-ít) áth. m. tonkit-ott, par. —s, | fejet betakaró, mintegy bokáig érő s befüzött kurta htn. —ni v. —ani. Tonkává tesz valamit, midőn száru lábbeli, melyhez hasonló a fontosabb talpu, hegyét csúcsát, végét elmetszi, vagy eltöri; némi el- s erősebb bőrből készített bakancs. V. ö. BOCSKOR, téréssel máskép: csonkit. V. ö. TONKA. CSIZMA, SARU. Némi módosúlattal: topány.

TONKÍTÁS, TONKITÁS (tom-k-ít-ás) fn. tt. tonkit-ás, tb. -ok, harm. szr. -a. Cselekvés, mely által valamely csúcsos, hegyes test tonkává tétetik; némi eltéréssel máskép: csonkítás.

TONKÚL, (tom-k-úl) önh. m. tonkúl-t. Hegyét, csúcsát, végét vesztve tonkává lesz. V. ö. TONKA; és CSONKA.

TONKÚLÁS, TONKULÁS (tom-k-ul-ás) fn. tt. tonkulás-t, tb. —ok, harm. szr. -a. Állapotváltozás, midőn a hegyes, csúcsos, sudaras test tonkává leszen. V. ö. TONKA; és CSONKA.

Csizma helyett topányod lész,
Az is elől hasított lesz."

Régi vitézi dal (Thaly K. gyüjt.). A lábtalpra vo-
natkozó top gyöktől vette eredetét. Hasonló viszony-
ban állanak: boka és bokancs, bocskor, továbbá sark

és saru.

TOPÁN, (2), puszta Veszprém m.; helyr. Topán-ba, -ban, -ból.

TOPÁNKA, (top-a-an-ka) kics. fn. tt. topánkát. L. TOPÁN.

TOPÁNY, (top-a-any) fu. tt. topány-t, tb. —ok, harm. szr. —a. L. TOPÁN.

TONNA, fn. tt. tonnát. Az európai nyelvekben általán divatos szó. Széles ért. jelent hordót, különösen, melyben holmi árukat szállítani szoktak. Különösen jelent a) ürmértéket mind folyó mind száraz TOPÁZ, fn. tt. topáz-t, tb. —ok, harm. szr. —a. árukra nézve Angolországban, Északi Némethonban, Az agyagnemüek közé tartozó drágakőfaj, mely czitDániában, Svédhonban stb.; b) sulymértéket hajóra-romsárga, vagy sötétsárga szinü; van füstszinű, kományoknál. vagy feketesárga alsóbb rendű topáz is. TOPEST, falu Bihar m.; helyr. Topest-re, en,

TONYA, fn. tt. tonyát. Kriza J. szerént a székelyeknél Erdővidékében am. kis kövér fejér nép (nőszemély); továbbá: tócsa, állóvíz.

-ről.

TOPICSKÁL, tájdivatosan am. tapicskál v. tapiskál; lásd ezt.

TÓNYA, fn. tt. tónyát. Növénynem az öthíme sek seregéből és egyanyások rendéből; bokrétája TÓPISZTRÁNG, (tó-pisztráng) ösz. fn. Piszgyertyatartóforma, himjei a bokréta torkán; bibéje trángfaj, mely hidegebb vizü hegyi tavakban tenyégombos, tokja egy rekeszü. (Hottonia). Faja: czicztó-szik, különböztetésül a folyóvizi, vagy pataki pisznya, vizben lakik. Úgy látszik, az idegen hottonia trángtól. V. ö. PISZTRÁNG. után képeztetett, ambár, mivel tóvizben tenyészik, azt is vélhetni, hogy gyöke tó, s ebből lett nya kép- | —ról. zővel : tónya.

TOPLA, falu Krassó m.; helyr. Toplá-ra, -n,

TOPLICZA, falu Kővár vid.; helyr. Topliczá-ra,

TONYHÓ, székely tájszó, némi hangáttétellel-n, —ról. máskép: tohonya 1. TUNYA.

TOP, (1), a földet érintő állati lábtalp hangját utánozó természeti hangszó, melyből topog, toppan, toppant, toporczol, toporzékol származtak. Némi módosítással egyértelmüek vele a tap, tep, tip, mint szintén hangutánzó származékok gyökei. V. ö. TAP. Mennyiben az állati lábtalppal bizonyos öszveköttetési vagy hasonlati viszonyban állanak, ide tartozók: topány, topor, toporján is.

TOP, (2), ön- és áth. m. top-tam, —tál, —ott. 1) Mint önható am. lehajol, négykézláb áll. 2) Mint átható, valamit akaratlanul leejt, s mintegy ledob, levet. Ugy látszik, hogy az első érteményben toppan szóval rokon, az utóbbi érteményben pedig a dob igének keményített hangu módosúlata.

TOPA, (1), (top-a) mn. tt. topát. Bokában kificzamodott lábu, ki menetközben topogni szokott. Gyöke a természeti hangot utánozó top, s képeztetésre olyan, mint a hasonló gyökü nyif-a, kuk-a, pöszsz-e, gyagy-a, sus-a, sut-a, stb.

TOPA, (2), ALSÓ-, FELSŐ-, KŐRÖS-, faluk Bihar m.; helyr. Topá-ra, -n, - ról. TOPÁN, (1), (top-a-an) fn. tt. topán-t, tb. —ok, harm. szr. —ja; kicsinyezve: topánka. Az egész láb

TOPLICZA-KARÁND, falu Bihar m.; helyr.

- Karánd-ra,

-on, -ról.
TOPOCZOL, (top-ocz-ol) áth. m. topoczolt. A
székelyeknél am. tapos; 1. ezt.

TOPOCZOLÁS, (top-ocz-ol-ás) 1. TAPOSÁS.
TOPÓCSOS, (top-ócs-os) 1. TOPÓTYOS.

TOPOG, (top-og) gyak. önh. m. topog-tam, — tál, -ott. Talpával a földet erősebben ütögeti, verdesi. ikerítve: tipegtopog. V. ö. TOP, (1).

TOPOGÁS, (top-og-ás) fn. tt. topogás-t, tb. -ok, harm. szr. -a. Cselekvés, midőn valaki talpával erősebben üti a földet, vagy talapzatot; továbbá azon tompa hang, mely ekkor hallatszik. Sánta, nagy saruban járó ember topogása. V. ö. TOP, (1).

TOPOL, (top-ol) áth. m. topolt. A székelyeknél am. tapos; 1. ezt.

-on,

TOPOLÓCZ, falu Vas m.; helyr. Topolócz-ra,

-ról. TOPOLOKA, falu Zemplén m. helyr. Topoloká-ra, -n, -ról.

TOPOLY, (1), fn. tt. topoly-t, tb. —ok, harm. szr.a. Igy nevezik némely vidékeken a fehér nyárfát. 1. NYÁRFA. Hihetőleg a p-nek t-re változtával a latin popul-us-ból módosult.