állítva, az ily tényezőknek oly összecsoportosulása fogja az erő mértékét tenni, mely valóban állandó marad. Evvel a föladat tudományos alakra van visszavezetve, s ez az érdem tisztán Descartes-é. S ez érdemet nem kisebbiti az, hogy midőn az állandó ,,actio" - mint ő mondja — közelebbi meghatározását keresi, az egyszerűen a mozgás mennyiségében (tömeg és gyorsaság szorzata) véli találni. Ugyane kérdés ferde metaphysikai szempontok bevonása által egy hosszu haszontalan, élvezhetetlen vita tárgya lesz később, az eleven erő kérdése czímén. Említsük meg végre, hogy Descartes elsőben sürgeti az összes külvilági tünemények visszavezetését mechanikára, és pedig nem csak a szervetlen, de a szerves világot is beleértve, oly kiterjedésben tehát, mely még ma és soká csak óhaj tárgya lehet. Hogy Descartes ily gondolkodás mellett a bolygók mozgása törvényeit egyszerűebb alakzatok által akarja kifejezni, természetesnek látszik, valamint az is, hogy itt ismét nem jutott tovább egy első kisérletnél. Az aethernek a testeket magával sodró, forgó mozgása nekünk már majdnem gyermekiesnek tetszik, de az örvénymozgás (Wirbelbewegung) ezen elméletével még mint a Newton-féle nehézlet vetélytársával találkozunk. Igy tudományunk tényleges nyeresége Descartesnál igen csekély; de ha új igazságok helyett csak új fogalmakkal és kérdésekkel találkozunk is, tekintsük azt, hogy e fogalmak elemzése, e kérdések megoldása majd egy Huyghens és Newton dicsőségét fogják sugároztatni. KÖNIG GYULA. DARIE N. (Egy lap Macaulay Anglia történetéből.) Történetünknek - irja Macaulay 1) - kevés érdekesebb s tanúlságosabb részlete van, mint ez; de olyan is kevés, melyet szenvedély és előítélet homályosabbá tett s inkább elferdített volna. E történet magában is izgató olvasmány, s többnyire olyanok irták meg, a kiket erős nemzeti részrehajlás tett elfogultakká. Megtámadásaikat vagy sajnálkozásukat mérséklettel kell mérlegelni; s nem lehetetlen, hogy még most is, több mint egy és fél század elforgása után, nem támadnak-e a higgadt vizsgálatot kizáró érzelmek sok kebelben, a Darien név egyszerű említésére? Valóban e névhez annyi s oly borzasztó nyomor emléke füződik, hogy csak természetesnek találhatjuk, ha még higgadt és csöndes kedélyek egyensúlyát is fölzavarja. A ki e nyomoruságokat hozta hazájára, nem volt csupa ábrándozó, sem szándékos csaló. Ugyanaz a Paterson Vilmos volt, kinek neve dicsteljesen füződik az angol kereskedelem és angol pénzügy egy új korszakának szerencsés kezdetéhez. Tervezetét egy nemzeti bank fölállitására, - megvizsgálva s helyeselve a parliament legkitünőbb államférfiai s a londoni tőzsde legkitünőbb kereskedői által, kézzelfogható sikerrel léptették életbe. 2) Azonban ő úgy hitte, s talán méltán hitte, 1) History of England, a Tauchnitz-kiadás IX. kötet. 239280. 11. 2) E fontos tárgyról, Paterson banktervéről s magáról Patersonról, műve egy előbbi helyén (VII. kötet 309. s köv. ll.) részletesen emlékezik meg Macaulay. Paterson Vilmos, úgymond hogy érdemei nem méltányoltattak kellőleg. Egyike volt ama nagy intézet első igazgatóinak, mely létrejöttét neki köszönheté. De aztán nem választatott újra. Könnyen föltehető, hogy tiszttársai, nagy vagyonu s az üzlet gyakorlati részében gazdag tapasztalásu polgárok, alderman-ek, üzlettársaságok igazgatói, az egész világ minden tőzsdéjén jól ismert kereskedői czégek fejei, nem jó szemmel néztek magok közt egy idegen kalandort, kinek összes tőkéje találékony agyában s rábeszélő nyelvében állott. Némelyikök talán elég gyönge volt, skót voltáért gyülölni őt; némelyikök meg talán elég aljas ismereteit s tehetségeit irigyelni; s még azok is, a kik nem viseltettek iránta ellenszenvvel, talán észrevették, mihelyt vele közelebbről megismerkedtek, hogy minden gyors esze mellett hiányával volt a józanésznek, s hogy lelke mindig oly tervekkel és eszmékkel volt tele, melyek első tekintetre tetszetősek voltak, de szorosabban megvizsgálva gyakorlatilag kivihetetleneknek vagy veszélyeseknek bizonyúltak; s hogy végre a haszon, melyet egy tőle származott szerencsés terv által nyert a közönség, nagyon drágán volna megfizetve, ha azt hitetnék el találékony eszü, bár nem mindig higgadt itéletü üzletember volt Kora ifjuságáról keveset tudunk azonkivül, hogy skót születésü volt, s megfordult Nyugat-Indiában. Mily minőségben járt ott, erre nézve ellenkező nézetek kerengtek kortársai közt. Barátai azt állították, hogy hittéritő volt; ellenségei: hogy kalóz. A természet, úgy látszik, termékeny föltalálással, hő vérmérséklettel s nagy rábeszélő tehetséggel ruházta föl, s kóbor élete folyamában valahol nagy jártasságot szerzett az üzleti ügyekben. Ez ember 1691-ben egy nemzeti bank tervezetét mutatta be a kormánynak; tervét államférfiak és üzletemberek egyaránt kedvezően fogadták. Azonban évek teltek és semmi sem történt, míg 1694 tavaszán elkerülhetlen szükséggé vált valami új módot találni a hadi költségek fedezésére. A szegény és hirnévtelen skót kalandor tervét végre komoly tárgyalás alá vették." Itt nincs terünk e tervezetet s elfogadása és életbe léptetése történetét részletesebben adni. elé. Utaljuk az olvasót Macaulay idézett helyére; itt csak azt akartuk elérni, hogy az olvasó tudja meg, ki volt ez a Paterson, jelen közleményünk szomorú hőse, a szegény skót kalandor, - de a ki első tervezte, s teremtette úgy szólva, a legnagyobb, kereskedelmi intézetet, melyet a világ valaha látott." magokkal, hogy minden terve múlhatlanul szint oly szerencsés lesz. Elkedvetlenítve kimaradása (mint mondá: az angolok hálátlansága) által, a continensre ment, abban a reményben, hogy a Hanzavárosok kereskedőit s a német birodalom fejedelmeit megnyerheti terveinek. De minden siker nélkül tért viszsza Londonba; s úgy látszik ekkor villant elméjébe először a gondolat, hogy honfitársai tán jobban fogják méltányolni, mint idegenek. Épen ekkor találkozott s ismerkedett meg Fletcherrel, ki történetesen Angliában volt. A két rajongó hamar benső barátságot kötött. Mind a kettőnek megvolt a maga monomániája s a két monománia pompásan összeillett. Fletcher egész lelkét beteges, féltékeny, kicsinyes hazafiság tölté el; szivét marczangolta Skóczia szegénységének, gyöngeségének, politikai jelentéktelenségének gondolata; sebzette a méltatlanság, melyet hazájának, hatalmas és gazdag szomszédjától, kellett szenvednie. Mikor ez igaztalanságokról és sérelmekről beszélt, sötét, sovány arcza vad kifejezést öltött s szokottnál setétebbre vált és szemeiből a szokottnál szilajabb láng lövellt. Másfelől Paterson erősen hitte magáról, hogy fölfedezte a módot: bármely országot, mely tanácsait követni kész, nagygyá és gazdaggá tehetni oly rövid idő alatt, mely egy ember életéhez képest sem mondható soknak, nemzetek életében pedig csak egy pillanat. Semmi legkisebb ok sincs azt hinni, hogy nem lett volna becsületes; s bizonyára sokkal nehezebben tudott volna megcsalni másokat, ha önmagát nem csalta volna meg. Hite tervei sikerében egész a vértanuságig szilárd volt s az ékesszólás, melylyel azokat magyarázta és védte, a lelkesültség és őszinteség teljes varázsával birt. Ritkán hozott örültek eszeveszettsége vagy világcsalók gonoszsága valamely társadalomra oly nyomort, mint a minőt e két ember ábrándja, kik mindketten becsületes és tehetséges emberek voltak, hozandó vala Skócziára. 1695-ben a két jóbarát meglátogatta szülőföldét. A skót parliament épen akkortájt ült egybe Tweeddale elnöklete alatt, ki Fletchernek régi ismerőse s birtokszomszédja volt. Tweeddale-lel tették az első kisérletet. Ravasz, óvatos, régi politikus volt. De úgy látszik nem volt képes ellenállani ostromlói ügyességének és erélyének, ámbár lehet, hogy még sem vakitották el egészen. A közérzület épen akkor felettébb izgatott volt. Minden párt emberei hangosan követelték a vizsgálatot a glencol-i mészárlás iránt.) Félni lehetett hogy az épen megnyitandó ülésszak nagyon viharos lesz. Ily körülmények közt a Lord High-Commissioner (királyi személynök) úgy gondolkodhatott, hogy eszélyes dolog volna a rendek ingerültségét azzal forditani el, ha pénzvágyuk elébe ellenállhatatlan csalétek dobatnék. Ha ez volt a Tweeddale politikája, meg kell vallani, kitünően sikerült. A parliament, mely ingerülten ült egybe, a legjobb kedélybe ringattatott. A legyilkolt Macdonaldok vére hiába kiáltott boszuért. A Paterson tervei, a korona ministereinek pártolásával terjesztve elő, a törvényhozás egyértelmű szavazatával fogadtattak el. A nagy tervelő az egész nemzet bálványa lett. Az emberek mélyebb tisztelettel szóltak hozzá,-mint a királyi személynökhez. Előszobája látogatókkal volt tele, mindenik egy csöppet ohajtván az arany esőből, melyet, azt hitték, ő képes harmatoztatni. A kit vele láttak végig menni a főutczán, a ki általa egy negyedórai külön elfogadás szerencséjében részesíttetett, irigység tárgya volt mindenki előtt. Minden hamis próféta szokása szerint, kik magokat s másokat csaltak, annál jobban bizott saját hazugságában, minél nagyobb hitet talált követőinél. Magatartása, hangja, mozdulatai határtalan önbizalmat tanusítottak. Nyilvános megjelenésekor Atlashoz hasonlitott ir róla egy kortársa, ki valószinüleg gyakran látta - abban a tudatban, hogy egy világot tart vállain. De minél fontosabbnak mutatta magát, annál nagyobb tiszteletet s bámulatot költött másokban is maga iránt. Magaviselete mintául tekintetett. A mely skót bölcsnek akart látszani, azon igyekezett, hogy minél inkább hasonlitson hozzá. Tervét, bár mindeddig csak egyes töredéksugarakat engedett látni belőle, minden osztály, rang és párt, lordok, kereskedők, ügyvédek, papok, whigek és jakobiták, cameroniánok és episkopálisok, egyenlő tapsokkal kisérték. Valóban a közt a százezer szappanbuborék közt, melyeknek emlékét a történelem fentartotta, egy sem volt ügyesebben fújva a világ szemébe, egy sem szállott magasabbra s nem csillogott tarkábban, s egy sem pattant nyomorúltabban szét, mint az övé. Mind 1) E mészárlás, mely a királyiak által egy független skót Clan a Macdonaldok ellen intéztetett, részletesen van leirva a fejei |
