Oldalképek
PDF
ePub

Keresztyén lelket illyen emberektől, mint te vagy! mit fogsz már most csinálni? nem érdemled-e meg, hogy jól lehordjalak?" - Nem, Néni! mert hiszen maga engedte azt meg.

وو

[ocr errors]

De te különös ember! hiszen a' Férjnek a feleségével kell hálni.“ Valóban Néni, az nekünk eszünkbe se jutott." —,,No várj csak eggy kicsit te csudás bagoly! segitek egyszer neked csudálatosnak lenni." Azzal előhozott eggy háló süveget, a' fejébe húzta azt, bár mint protestált is Lajos a' süveg ellen; azután boldogúlt Férjének eggy háló köntösét hozá-elő, 's Lajosnak fel kellett azt magára venni. Azután vevé a' gyertyát, kézen fogá Lajost, inte Mülleréknek, hogy menjenek utánnok, és bévivé őtet a' Róza' szobájába. Róza feltekinte ágyából - és monda: „Ah Nénikém!" „Éj Nénike ide, Nénike oda! ismeri-e Ked ezt a szelverdit, Lyanyasz,,Ah Lajos !"

szony?"

[ocr errors]

„Na,

Lajos! ott van a' Ked Ifiasszonya. Már most lássátok, hogy igazodtokel. Másszor az illyes dolgot mondjátok-meg előre!" ,,Ah, Néni!" kiálta Róza!,,soha se cselekszem azt többet titkon. Csak most egyszer engedjen - meg!" ,,Siketnek beszélsz, lyány !" Azzal kihúzá a’kezét az ágyból, és a' Lajos' kezébe tevé azt :,,Ihon ne, egymáséi vagytok. Jól éljetek egymással, úgy bóldogok lesztek!" Erre könnyek húlltak szemeiből. Valóban, ti nem czeremóniáztatok fakadalmatõkkai. Na, vetkezzék Ked, Uracskám!"

[ocr errors]

Lajos egész gyorsasággal lehúzá fejéről a' süveget, és nézegé azt. Zavarodásában nem tudta, mit szóljon.,,Né, milly en udvaris lett őkeme!" mondá Zéburgné, nevetve a vőlegénynek zavarodott helyhezletét:,,jó éjtszakát kiván nekünk. Szeretnél tőlünk megmenekedni. No jó éjtszakát, gyermekcsék!" Azzal eggy térdhajtást teve, és nagyot ne

vetett. Müller nevetett, Mári neyetett, 's igy hagyák magokban a' két szerelmeseket.

Másnap reggel hat óra tájon már Zéburgnénál vólt Burkárd, és tudakozódott, hogy ott maradt-e éjtszakára Lajos. Zéburgné kézen fogá az öreget, és a Róza' szobájába vezeté, 's Burkárd látta bámúlására Rózát a szűk ágyacskában a' Lajos mejjén szunnyadni. Zéburgné nevette, millyen nagy szemeket vetett reájok Burkárd, és Róza felveté szép szemeit; elpirált, a' Lajos' mejjére bújt, szemérmesen felhúzá a' pap lant egészen az álláig, és lesüté szemeit.,,De hogyhogy van ez, kedves Szomszédasszony .. 66 Zéburgné elővevé a' bizonyság-levelet, és általadá az öregnek.,,Ez a bizonyságlevel a' Lajos és Róza' alakoskodások, 's büntetésűl még tegnap estye ama szűk ágyba ágyaztam őket. Én éppen csak annyit tudtam a' dologban, mint Szomszéd Uram! csak

tegnap estve tudtam-meg, minekutánna haza jöttem. Kegyed olly sokszor zavarba hozott engemet, most már visszaadtam a'kölcsönt kedves Sógorom és Szomszédom!"

Ezen beszéd közben Lajos is felébredt. „Ah! jó reggelt! monda nyájasan, 's megcsókolá Rózáját. „Atyám, itt vagyok!" ,,Azt látom; nem rosz helyre bújtál. No, Isten áldjon-meg benneteket, gyermekim ! Most látom már, miért nevettetek tegnap estve, 's miért némúlt-meg olly egészen a szép Orátorné."

[ocr errors]

,,No rajta, keljetek-fel!" monda Zéburgné, és ruhája' újjánál fogva kihúzá az öreget a szobából. Már most Zéburgné szokása szerént ismét mértéken túl akará űzni a' dolgot. Eleibe tevé Burkárdnak annak Laistromát,a' mit Rózával adni akart, a' mi közt a Róza' anyai öröksége is ott vólt; de Burkárd a mellett maradt, hogy legalább eggy kis ideig saját erejekre kell hagyni a' fiatalo

kat.,,Az élet' gondjai meg fogják érlelni őket; mert bizonyos tekintetben még mind a' ketten gyermekek. Hagyja magokra! az a' gond, a' mellyet egyiknek a másikért viselni kell, meg fogja adni az ő charakteröknek azt a munkásságot, a' mellynek még egyedül vagynak hijjával." Eggy egész óra kivántatott arra, hogy Zéburgné ezen plánumnak követésére reá álljon. Általlátta ugyan ő annak hasznos vóltát; de ez, hogy:,,Mit fog rólam mondani a világ, ha Rózát olly egészen mezítelen adom - ki?" az öregnek egész ékesszóllását majd csak nem felforgatta. Végre még is reávevé Burkárd, hogy az ő plánumában megegyezzen, eleibe terjesztyén neki, hogy hiszen a' világ előtt mondhat valami summát, a' mennyit akar, hogy adott Rózával. Az ifjak csak nem jönnek.

Zéburgné másodszor ment érttek. Mind a ketten felvóltak. „De hol

« ElőzőTovább »