Oldalképek
PDF
ePub

313

TISZTÉLÉS - TISZTELETI

TISZTÉLETLEN – TISZTÉLÖ

314

[ocr errors]

édességes uram jó Jézus Krisztus, ez világnak te

TISZTÉLETLEN, (tisz-t-el-et-len) mn. tt. tiszremtéje, miképpen ülsz, es megutályán, tisztelenit- tiletlen-t, tb. --ék. 1) Tiszteletben nem álló, akit fén! hol vannak az te barátid ?“ (Ugyanott 96. 1.). vagy amit nem tisztelnek. Tiszteletlen elüljáró, hivaTISZTELÉS, (tisz-t-el-és) fn. tt, tisztelés-t, tb. talnok. 2) Illetlen, a mások iránt tartozó illemet

, tisz-ek, harm. szr. - e. Belérzés vagy külső jelekkel teletet sértő. Tiszteletlen beszéd, magaviselet. A temkitüntetett cselekvés, mely által valakit tisztelünk. plomban tiszteletlen módon kacsingatni, nevetgélni.

TISZTÉLETLENSÉG, (tisz-t-el-et-len-ség) fn. V. Ö. TISZTEL.

TISZTELET, (tisz-t-el-et) fn. tt. tisztelet-et, tt. tiszteletlenség-et, harm. szr. - e. 1) Állapot, midőn har. szr. - e. Szivünkben élő kegyeleti érzemény, valakit nem tiszteluek, gyaláztatás. Tiszteletlenségben melyet valakinek erkölcsi tulajdonságai iránt táplá- lenni, élni. „ Miolta ez világban élek, ilyen tiszteletlunk, vagy bizonyos erkölcsi becsütárgy iránt ére- lenség nem esett vala rajtam és eltürhetlen volt volt zünk. Fiúi tisztelet. Tisztelettel viseltetni szüleink, elöl- volna es (is) énnekem, ha az k(egyelm)ed személyét járcink iránt. 2) Illemi, hódulati külső jelek, melyek

nem néztem volna, mert nem szoktam a barátorczát, által kegyeletünket kijelentjük. Isteni tisztelet, mely és tiszta orczával akarok az koporsóban mennem.“ vallási szertartásokban nyilatkozik. Tisztelet becsület

, Level 1560-ból (Szalay Ág. 400 m. 1. 1560. 1.). de igazság is. (Km.). Tisztelettel legyen mondva, azon 2) A mások iránt tartozó tiszteletnek hiánya, vagy tiszteleti illem megsértése nélkül, melylyel a hallga- a tiszteleti kötelességnek tényleges megsértése ; illettók, a jelenlévők iránt tartozunk. Nagytiszteletü a pro

lenség testánsoknál így czímezik az előkelőbb lelkészeket,

TISZTÉLETLENÜL, (tisz-t-el-et-len-ül) ih. különösen espereseket. Főtiszteletü ugyanott a super

1) Másoktól nem tiszteltetve. 2) Mások iránt tiszintendensek, püspökök czíme.

teletet nem mutatva; illetlenül. Tiszteletre méltó, ami TISZTÉLETADÁS, (tisztelet-adás) ösz. fn. a tiszteletet, becsültetést megérdemli. Tiszteletre méltó Külső cselekvény által kitüntetett tisztelés; máské-régiség.

TISZTELETTELJES, (tisztelet-teljes) ösz. mn. pen : tisztelettétel.

TISZTĖLETADÓ, (tisztelet-adó) ösz. mn. Aki A kellő tiszteletadásnak minden jeleit kitüntető; hóvalaki iránt tiszteletet mutat; másképen : tisztelettevő. duló figyelemmel járó. Tiszteletteljes üdvözlet, fogadás.

TISZTĖLET TÉTEL, (tisztelet-tétel) ösz. fn. TISZTELETBELI, (tisztelet-beli) ösz. mn. Ki valamely testületnek, hivatalnak, hatóságnak kebe

Cselekvés, midön mások iránti tisztelelünket az illem

és hódulat bevett jeleivel kimutatjuk. lébe csupán némi megtiszteltetésből, nem rendesen

TISZTELETTEVŐ, (tisztelet-tevő) 1. TISZműködő vagy fizetéses tagul vétetett föl, ki az illető

TELETADÓ. hivatalnak vagy rangnak egyedül czímét viseli. Tisz

TISZTÉLG; TISZTÉLGÉS, 1. TISZTĖLĖG; teletbeli polgár, kanonok. Valamely tudományos társulat

TISZTÉLKĖDĖS. tiszteletbeli tagja. Tiszteletbeli czim. Tiszteletbeli hivatal,

TISZTĖLKEDÉS, (tisz-t-el-kėd-és) fn. tt. tiszszolgálat. TISZTELETCZÍM, (tisztelet-cziın) ösz. fn. Ál-telkedés-t

, tb. -- ék, harm. szr. - e. Illedelmi foglaltalán, a társadalmi szokás által bevett mindenféle kodás, mely által valakinek v. valakinél tisztelkeczím, melylyel kitkit polgári, katonai, egyházi álla- dünk; pl. midőn csupán tiszteletből vagy hódulatból sához, illetőleg rangjához képest szólitani szoktunk, meglátogatjuk, bizonyos szertartásokkal üdvözöljük

stb. V. ö. TISZTÉLKEDIK. TISZTÉLETDÍJ, (tisztėlet-díj) ösz. fn. 1) Díj, TISZTÉLKĖDIK, (tisz-t-el-kėd-ik) k. m. tiszmelyet valakinek kitüntetett érdemiért némi elis- tilkėd-tem , —- tél, --- itt. Valamely becsben tartott merésül, s tiszteletből adnak. 2) Szellemi müvekért adott jutalom, mennyiben általa az illető tudós vagy mét, hódulatát bizonyos illedelmi cselekvés, illetőleg

vagy magasabb állásu, rangu személy iránti figyelmivész megtiszteltetik. TISZTÉLETÉS, (tisz-t-el-et-ės) mu. tt. tisztele- 1 uraknál, hölgyeknél tisztelkedni. A városba érkezett fo

szertartások által kitünteti. A hires férfiaknál, előkelő tés-tv. — et, tb. — ek. 1) Tisztelést, becsülést, szerző, rangú személyeknek tisztelkedni. Tisztelkedik a katonaság, tisztelettel járó. Tiszteletes magaviselet. Tiszteletes pol- midőn diszöltönyben, fegyveresen, a szemletartó tágári állás, rang, hivatal. 2) Népünknél általán diva- bornok előtt elvonul, fegyverét megbúzza stb. tozó szokás szerint a protestáns egyházi személyek

TISZTELLENES v. - ELLENI, (tiszt-ellenes czíme. Tiszteletes úr! v. uram! V.ö. TISZTELENDŐ.

v. – elleni) ösz. mn. Ami valamely tiszttel, mint TISZTELETĖSEN, (tisz-t-el-et-ės-en) ih. Tisz- hivatallal, illetőleg hivatali kötelességgel ellenkezik. teletre gerjesztőleg, illedelmesen.

Tiszteletellenes v. tisztelleni tettre kényszeríteni, csábítani TISZTĖLETĖSSÉG, (tisz-t-ėl-et-ės-ség) fn. tt. valakit. Tisztellenes eljárás. tiszteletéeség-et, harm. szr. - e. Tiszteletre inditó, tisz- TISZTELŐ, (tisz-t-el-ö) mn. és fn. tt. tisztelő-t. teletet szerző állapot vagy tulajdonság, illedelmes- | Aki valakit bizonyos érdemeiért, jeles tulajdonsáség; tiszteletre méltóság.

gaért, vagy a társadalomban elfoglalt állásaért tiszTISZTELETI, (tisz-t-el-et-i) 1. TISZTELET. tel, becsül, s figyelmét, hódulatát tettleg is kitünteti BELI.

iránta.

[ocr errors]
[ocr errors][ocr errors]

315

TISZTÉLT-TISZTESSÉG

TISZTÉSSÉGADÁS-TISZTI

316

TISZTELT, tisz-t-el-t) nm. tt. tisztilt-et. Tisz-, kinek az illó tisztességet. Másoktól tisztességet kivánni. teletben, erkölesi becsben tartott; kit tisztelünk, be- | Tisztességgel legyen mondva. csülünk. Mindnyájunktól tisztelt férfiú : Tisztelt barátim, TISZTESSÉGADÁS, (tisztesség-adás) ö sz. fo. polgártársaim!

Mások iránt mutatott udvariság, melynél fogva a TISZTELTEN, (tisz-t-el-t-en) ib. Tisztelt ál- kellő tiszteletet megadjuk nekik; máskép: tisztességlapotban v. minőségben.

mutatás, tisztességtétel. TISZTĖS, (tisz-t-ės) nm. tt. tiszti 8-t v. el. tb. TISZTĖSSÉGĖS, (tisz-t-es-ség-ės) nm. tisztes- ok. Személyre vonatkozva am. külseje, magavi-ségés-t, v. et, tb. –ek. Az illető személynek rangjáselete, érett higgadt szora, vagy rangja miatt tiszte-hoz, korához, állásához, illő, nem sértő külsejű ; a letet gerjesztö. Tisztes férfi, asszony. Tisztex öreg úr. maga nemében szerény illedelmes, közép mértéket A mi biránknak igen tisztes személye van.

tartó. Tisztességes viselet, lakás, bútorok. A tisztességes

,nem' néha kedvesebb, mint az izetlen ,ugy' (Km.). Jobb „Szűzek, szép leányok, szép kisded gyermekek,

a tisztességes háborúság, mint a szines barátság. (Km.). Vélek egyetemben szép tisztes szömélyek“.

TISZTĖSSÉGĖSEN, (tisz-t-ės-ség-és-en) ih. IlTemesváry István. 1569-ben. (Thaly Kálmán gyúj- lendően ; közép mértéket tartva ; nem túlságos fényteménye I. Köt. 66. 1.). Tárgyra alkalmazva am. nyel ; állásához mérve. Tisztességesen fogadni a vendéillemes. Tisztes öltözet.

geket. Ennyi jövedelemből tisztességesen megélhetni. TISZTESB v. TISZTESEBB RENDÜ, közép TISZTĖSSÉGMUTATÁS, (tisztėsség-mutatás) usztályból való a nemesek és nem nemesek között, ösz. fn. Udvarias, illendő kinyilatkoztatása azon milyenek a müveltebb és különösen okleveles állam- tiszteletérzésnek, melylyel mások iránt viseltetünk, polgárok ha különben nemesi ranggal nem birnak. vagy viseltetnünk kell.

TISZTES BIBETYÜ, (tisztes-bibetyü) 1. TISZ- TISZTESSÉGTELEN, (tisz-t-és-ség-telen) nm. TESFÜ.

tt. tisztisségtelen-t, tb. ek. A tisztesség kellékeit TISTESEJT 1. TISZTESÍT.

nélkülöző, illetlen, mások iránti tiszteletet megtaTISZTĖSFÜ, (tisztės-fü) ösz. fn. A bibetyük gadó. Tisztességtelen magaviselet. neme alá tarozó növényfaj népies neve; virágai TISZTESSÉGTELENÜL, (iszt-t-ės-gég-telengyürüsek, murvátlanok; szirmai a csészénél kesebbek; ül-ik.) Illetlenül; a kellő tiszteletet meg nem adva ; felső ajaka három fogu, s az egész növény borzas; szerénytelenül, udvariatlanul. növénytani néven: tisztes bibetyü. (Sideritis moutana). TISZTESSÉGTÉTEL, (tisztesség.tétel) 1. TISZNéhutt közt néven a tisztes hunnyászt is így neve: TESSÉGMUTATÁS. zik; 1. TISZTESHUNNYÁSZ.

TISZTETLEN, (tisz-t-etlen; nm. tisztetlen-t, tb. TISZTÉSEN (tisz-t-és-en) ih. Rangjához állás - ék. 1) Tisztesség nélküli, tisztességtelen. 2) Kinek sához, körülményekhez illő diszesen, a bevett ille- hivatala, tiszti állása nincsen. 3) Tisztféle személyemesség szabályait nem sértve Tisztesen öltözködni, vi- ket nélkülöző. Tisztetlen uraság, kinek gazdasági tiszselni magát, „Ha szinte nem tisztesen, legalább esze- tei nincsenek. V. ö. TISZT. sen.“ (Faludi. ddy. Emb.)

TISZTETLENÍT, régiesen: TISZTETLENEJT TISZTĖSHUNNYÁSZ, (tisztes-hunnyász) ösz. (tisz-t-etlen-ít v. tisz-t-etlen-ejt) áth. m. tisztetlenit-ett, fn. Diószeginél, növényfaj a hunnyászok nemeböl; vi- htn, — ni v. - eni, par. - 8. Régies szó, am tisztességrág zása füzéres szabásu, hat-tiz virágu gyürükkel : le- től megfoszt, a tisztességtételt megtagadja. „Tisztesejvelei szíves tojásdadok, gyakran láncsásak, alig nye tem én atyámat, tü ke(dég) megtisztetlenejtetek engelesek, csipkések, ritka szörösek, ránczos szabásúk; met“ (vos inhonorastis me. Münch. cod. János VIII.) máskép köznépiesen : tisztessü, tarlóvirág. Sárközben: TISZFELEDÉS, (tiszt-feledés) ösz. fn. Azon élekhalokfú. (Stachys recta).

kötelességek elfeledése, illetőleg elhanyagolása, meTISZTĖSÍT, (tisz-t-ės-ít) árh. m. tisztesit-ett. par. lyek bizonyos tiszti álláshoz kötvek. -8. htn. ni. y. eni. Tisztessé, illemessé tesz. Jámborság TISZT-FELEDŐ, (tiszt-feledő) ösz. nm. Ki tisztesit , szemérem ékesit. (Szabó D.). Régiesen pl. tiszti

, vagy is hivatali kötelességét elhanyagolja, nem Münch. codelban tisztesejt, am. tisztelettel illet. „Én teljesíti

. tisztesejtem én atyámat“. Ego honorifico Patrem meum TISZTHATÁLY, TISZTHATÁS, (tiszt-hatáiy (János VIII)

v. hatás) ösz. fn. Valamely tisztviselőnek működési TISZTĖSKEDIK, (tisz-t-ės-kėd-ik) K. m. disztés- körébe vágó cselekvés v. cselekvény. kėd-tem-tél-ett. Tisztesen viseli magát. V.ö. TISZTĖS. TISZTHATÓSÁG, (tiszt-hatóság) ösz. fn. 1)

TISZTESKÜ, (tiszt-eskü) ösz fn. Eskü, melyet Azon cselekvési kör, melyre valamely tisztnek, illea tiszt hivatalba léptekor letesz.

tőleg tiszti karnak működési jogai és kötelességei TISZTĖSSÉG, (tisz-t-ės-ség) fn. tt. tiszesség-it, kiterjednek. 2) Maga azon testület, mely ilyetén hárm. szr.

-e. 1) Tisztes állapot, vagy tulajdonság, cselekvési körrel bír. külső erkölcsi becsületesség. Ruha tisztesség, pénz em- TISZTI, (tisz-t-i) nm. tt. tiszti-t tb. – ek. Tiszberség. (Km). Utolsó tisztesség am. temetési szertartás. tet, tisztviselőt illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó, 2) Mások iránt viseltető illemesség. Megadni minden- | attól származó. Tiszti kötelesség, foglalatosság. Tiszti

317

318

TISZTIKAR - TISZTITLAN.

TISZTÍTŐ -- TISZTOGATÁS.

óra. Tiszti eljárás. Tiszti jelentés. Tiszti bizonyítvány.

TISZTÍTÓ, TISZTITÓ, (tisz-ta-ít-ó) nm. és fn. Tiszti irásmód.

tt. tisztító-t. A ki vagy ami valamely testről a szeny. TISZTIKAR, (tiszti-kar) ösz. fn. Bizonyos mű- nyet, mocskot, salakot, idegen részeket stb. lecsiszolja, ködésre, hatóságra rendelt tisztekből álló testület. lemossa, lekeféli stb. Az illető tárgy nevével öszvePolgári, katonai, urasági, tisztikar. V. ö. TISZT. téve főnevül használtatik. Ruhatisztító, csizmatisztító, TISZTI ALÜGYÉSZ, közhatósággal biró, alat-k ménytisztító

, szobatisztitó stb. V. ö. TISZTÍT. tas rangban álló ügyész. V. ö. TISZTIÜGYÉSZ.

TISZTITOLL, (tiszti-toll) ösz. fn. Bizonyos TISZTI FÖÜGYÉSZ, közhatósággal biró főbb formák szerint megalapított

, sajátságos irásmód, merangban álló ügyész. V. ö. TISZTIÜGYÉSZ.

lyet a hivatalos irományokban követni szokás és TISZTÍT, (tisz-ta-ít) áth. m. tisztit-ott, par. 6. szükséges ; máskép: tiszti irásmód. htn. ni. v. ani. 1) Valamely testről a mocskot, szeny

TISZTÍTÓ V. TISZTITÓSZĖR, (tisztító-szer) nyet lecsiszolva, ledörzsölve, lemosva stb. azt fé- 1. HAJTÓSZĖR. pyessé, ragyogóvá, a tapadékrészektől mentté teszi. TISZTÍTÓ v. TISZTITÓTÜZ, (tisztító-tüz) ösz. Ruhát, kardot, puskát tisztítani. Csizmát kefével, lovat | fn. A katholikus egyház tana szerint közép állapot a rakaróval tisztitani. 2) Valaminek héját, tokját, bö- mennyországi üdvösség és pokoli örök kárhozat körét lehúzza, lebántja. Burgonyát, répát, petrezselymet zött, vagyis lelki helyzet, melyre halál után azok tisztitani. 3) Valamely tömegtöl az idegennemű része lelkei jutnak, kik azon bünökért, inelyek örök kárket elválasztja, salakját, söprejét kivonja. Némely hozatot nem érdemelnek, e világon eleget nem tettek, orvosszerek kitisztítják a beleket. 4) Átv. erkölcsileg hogy ott bizonyos ideig szenvedjenek és tisztuljanak, tisztává tesz, a bűn szennyét mocskát lemossa vala- mielőtt mennybe mennének, (Purgatorium). kiről. Régiesen pl. a Müncheni codexben : tisztejt TISZTIÜGYÉSZ, (tiszti-ügyész) ösz. fn. Me„Uram ha akarsz megtisztejthatsz engemet“ (Máté gyékben, városokban a köz különösen bűnügyekre VIII.). „Jaj tinektek irástudók levalták képmuta- vonatkozó perek vitelére felhatalmazott közhatóság; lók, kik megtisztyátok azt mely küvöl vagyon a vagyis tiszti rangban álló személy. Tiszti föügyész. kelyhen“ (Máté XXIII.). Ugyanitt tisztót is. , Tisztó- Tiszti alügyész. Máskép: tisztügyész. had meg (tisztótsad v. tisztítsad meg, t. i. h a régiek- TISZTIÜGYÉSZI, (tiszti-ügyészi) 1. TISZTnél a parancsoló módban igen gyakran am. a mai ÜGYÉSZ. 1-8) előszer azt, mely belől vagyon.“ Sz. Krisztina TISZTKAR, 1. TISZTIKAR. életében is olvassuk: „Es tisztóh meg az szeplőktől,

TISZTKERESÉS, (tiszt-keresés) ösz fn. Midőn kik reám vettetének.“ (Toldy F. kiadása a Debre valaki bizonyos tiszti vagyis hivatali állomást nyerni czeni Legendáskönyv végén 189. 1.) ,Tisztít' törzs- törekszik. től: „Édes laput keress és jól megh tisztíhad“ (Régi TISZTKÖR, (tiszt-kör) ösz. fn. Hatáskör, vagy Magyar Nyelvemlékek. II. Kötet. Vegyes t. 46.1. kerület, melyre valamely tisztnek illetőleg tiszti ha1531–1542. és közötti korból). Ma is hallható tóságnak működési joga és kötelessége kiterjed. Abaúj megyében: tisztijad.

TISZTMULASZTÁS, (tiszt-mulasztás) ösz fn. TISZTITÁRS, (tiszti-társ) 1. TISZTÁRS A tiszti kötelesség teljesítésének elfeledése, elhanya

TISZTÍTÁS, TISZTITÁS (tisz-ta-it-ás) fn. tt. golása. tisztitás-tb. - ok, (harm. szr. — a, Általán cselekvés, TISZTNAP, (tiszt-nap) ösz. fn. Általán, nap, mely által valami tisztává tétetik. Ruhatisztitás, sz0- melyen a tisztek az illető hivatalban megjelenni és batisztitás, edény-, fegyvertisztitás. V. ö. TISZTA. működni kötelesek. Különösen az urodalmi tisztek

TISZTÍTATLAN, TISZTITATLAN, TISZ-nek öszvegyülekezési és tanácskozási napja. TITLAN, (tisz-ta-it-[at]lan) nm. tisztitatlan-t.. tb.

TISZTNÉV, (tiszt-név) ösz. fn. Név, vagy czim, —ok. Amit meg nem tisztítottak; szennyes, mocs- melyet a tiszt rangjához képest, visel. kos, salakos, szemetes, söprüs, rozsdás stb. Igehatá- TISZTOGAT, (tisz-t-og-at) gyak. áth. m. tiszrozóként: tisztítatlanul, tisztítatlan állapotban. V.ö. togat-tam, - tål, -ott par. tisztogars. Gyakran, folyTISZTÍT.

tonosan tisztít valamit, vagy holmit. Ruhákat, edényeTISZTÍTATLANUL, (tiszta-it-at-lan-ul) ib. ket, szobákat, lovakat tisztogatni. Meg nem tisztítva, tisztítatlan állapotban, minemü- Képeztetési hasonlatnál fogva nem tagadhatni, ségben, I. TISZTÍTATLAN.

ugyan, hogy valamint a nyitogat, tiltogat, bontogat, tölTISZTÍTKOZÁS, (tisz-ta-it-koz ás) fn. tisztit- töget, öntöget, rejteget, veszteget, fejteget s több ilyen kozás-t, tb. -- ok, harm. szr. - a. Visszaható cselek igékből származnak, hasonlóan a tisztogat törzse is vés, mely által valaki öninagát tisztogatja. V. ö. talán az elavult tiszt igére vihető vissza ; azonban e TISZTÍTKOZIK.

szónál inkább csak az a esett ki a tiszta szóból. Így TISZTÍTKOZIK, tisz-ta-it-koz-ik) k. m. tisztit- emleget szóban is az eml törzs nem látszik igének. V. ö. koz-tam, -- tál, --- ott. par. cal. Önmagát tisztítja, TISZTA. csinosítja. Átv. erkölcsi mocskot okozó vád ellen TISZTOGATÁS, (tisz-t-og-at-ás) fn. (tisztogamentegeti magát.

tris-t, tb. - ok, harm. szr. Cselekvés, foglalkodás, TISZTITLAN I. TISZTÍTATLAN.

mely által valamit tisztogatunk. V. ö. TISZTOGAT.

319

TISZTOGATÓ - TISZTTARTÓSÁG.

TISZTÚJÍTÁS-TISZTVISELŐ.

320

[ocr errors]

TISZTOGATÓ, (tisz-t-og-ató) fn. tisztogató-t. dalomnak egy része, melyre tiszttartó ügyel fel. A Személy, kinek foglalkodása, illetőleg szolgálata ab- régieknél fönökség, melyet valaki bizonyos tartoban áll, hogy tisztogasson. Ruha-, csizma-, szobatisztományban mint a fejedelem helyettese viselt. V. ö. gató. V. ö. TISZTOGAT.

TISZTTARTÓ. TISZTOSZTÁLY, (tiszt-osztály) ösz. fn. Bizo

TISZTÚJÍTÁS, v. - ÚJITÁS (tiszt-újítás) ösz. nyos hatósághoz tartozó tiszti személyzetnek egyes fn. A megyei, városi, kerületi és községi rendszerben osztálya, mennyiben különös hivatali szakban műkö- a szavazatjoggal ellátott személyek abbeli joggyadik. Számvevői, adószedői, pénztári , gazdasági, tiszt- korlata, melynélfogva tisztviselőiket bizonyos időszak osstály.

elmultával újra választják. Megyei, kerületi, városi TISZTÓT, régies ; 1. TISZTÍT.

tiszújítás. TISZTÖV, (tiszt-öv) 1. VITÉZÖV.

TISZTÚL, TISZTUL, (tisz-ta úl) önh. m. tis:TISZTRUHA, (tiszt-ruha) ösz. fn. Egyenruha, tul-t. Általában, tisztává alakúl, tisztává lesz, e szómelyet bizonyos hivatali osztályhoz tartozó tiszti nak minden részletes értelmében véve. Tisztül a moszemélyek mint olyanok viselnek; különösen a ka- sott ruha, a rozsdás fegyver, ha csiszolják. Tisztúl a kitonatisztek ilyetén öltözete.

meszelt ház, a kiseprett szoba. Tisztúl a bor, midőn TISZTSÉG, (tisz-t-ség) fn. tt. tisztség-et, harm. seprüje leszáll. Tisztül a viz. Bizonyos szerek által

---e. 1) Bizonyos ranggal, kitüntetéssel járó ál- tisztulnak a belek. Tisztúl az idő, midőn a felhők elvolapot a társadalomban, vagy testületben, mely által nulnak. Tisztul a nyelv, midőn az idegen szók, és az úgynevezett tisztek másoktól különböznek, tiszti szólásmódok eltünnek belőle. Képes kifejezéssel, rang, tiszti hivatal, tiszti állás. Tisztségre emelkedni. megtisztül a lélek, midön a bűnök a szennyéből kivetAlsóbb rendü, felsöbb foku tisztség. 2) Tisztek testülete. közik. Sajátságos értelemben használjuk oly emberVárosi, kormányhatósági tisztség. Ezredbeli tisztség. v. röl, ki valahol kelletlen, alkalmatlan levén, onnan ö. TISZT.

eltakarodik, elhordja magát. Tisztuljatok innen! Hála TISZTSEGÉD, (tiszt-segéd) ösz. fn. Személy, Islennek, hogy egyszer eltisztultak! Régiesen : tisztól, ki valamely tiszt mellett segéd gyanánt működik, melyhez mint rendszerént az ól ől (úl, ül) végzetü hivatalkodik ; 1. TISZTISEGÉD.

önható igékhez tatik képző szokott járulni. Illeté TISZTSÉRTŐ, (tiszt-sértő) ösz. nm. Ami bizo- ötet (Jézus) mondván: Akarlak megtisztejtanom, és nyos tiszti kötelességbe ütközik, s annak czélja, ren legottan megtisztoltaték (mundata est) ő poklogsága. deltetése ellen van. V. ö. TISZTELLENES.

(Münch. cod. Máté VIII.). TISZTSZOBA, (tiszt-szoba) ösz. fn. 1) Szoba,

TISZTÚLÁS, TISZTULÁS, (tisz-ta-ul-ás) fn. melyben valamely tiszt hivatalbeli dolgát üzni, és tisztutás-t, tb. -- ok, harm. szr. ~a. Általán, állapotvégezni szokta. 2) Különösen a katonai tanyákra vo- változás, midön valami tisztúl. Kölönösen, havi tisanatkozva am. tiszti lak, vagy szállás.

túlás a nönemnél, máskép: hószám. V. ö. TISZTÚL. TISZTTÁRS, (tiszt-társ) ösz. fn. Kik ugyan

TISZTÚLAT, TISZTULAT, (tisz-ta-úl-at) fn. azon szakbeli hivatalosztálynak, vagy testületeknek tt. tisztúlat-ot, harm. szr. -a v. --ja. Tisztuló v. tagjai, azok egyszersmind egymásnak tisztársai. tisztult állapot. „Mária tisztólatinak napi“ (dies pur

TISZTTARTÓ, (tiszt-tartó) ösz. fn. A nagyobb gationis. Minch. cod. Áukács. II.). A zsidóknak tiszurodalmakban főbb rangu gazdasági tiszt, kinek tólatjok szerént (secundum purificationem. Ugyanott igazgatása alá rendszerént több gazdaság tartozik, János II.). s kinek elnöklése alatt az alárendelt ispánok, illető

TISZTÚLÓ V. TISZTULÓHELY, (tisztúlóleg más ily tisztek is időszakonkint tanácskozásokat hely) 1. TISZTÍTÓTÜZ. tartanak, töle rendeleteket vesznek stb. miért is ki- TISZTÜGYÉSZ, (tiszt-ügyész) 1. TISZTI. tünöleg (per excellentiam) neveztetik tiszttartónak ÜGYÉSZ. azaz tisztnek, tisztviselőnek. A Debreczeni Legendás- TISZTÜGYÉSZI, (tiszt-ügyészi) ösz. nm. Tisztkönyvben olvassuk: „Pilátos kegyig a császártól ügyészre vonatkozó ; tisztügyésztől hivatalánál fogva tisztül (tisztként) tartja vala Jeruzsálemöt.“ (Toldy eredett. Tisztügyészi teendők. Tisztügyészi kereset. F. kiadása 56. 1.) A hazánkbeli németeknél : Verwal

TISZTVADÁSZAT, (tiszt-vadászat) ösz. fn. ter, vagy Hofrichter, s a szlávoknál: uradnih, latinul: : Vágy midőn valaki minden úton múdon tisztségre, provisor, v. procurator. A régieknél jelentett fejedelmi hivat Ira akar jutni. helyettest, helytartót is, „Pontius Pilatus tiszttartója TISZTVÁLASZTÁS, (tiszt-választás) 1. TISZTleven Judaeanak.“ (Kaldi Luk. III). Pogányoknak ki- ÚJiTÁS. rályi uralkodnak ő rajtok, és kik hatalmat valnak TISZTVISELÉS, (tiszt-viselés) ösz. fn. Bizoő rajtak, tiszttartóknak hivatnak. (Münch. cod. Luk. nyos tiszti állásához, vagy hivatalhoz csatolt köteXXII.). „Mikoron Effesomba predikállana, megfogat- lességek és jogok tetttleges gyakorlása. Tisztviselés tatték a tiszttartótól és Rómába viteték.“ (Debreczeni gonddal jár. (Km.). Legendáskönyv. Toldy F. kiadása. 53. 1.).

TISZTVISELŐ, (tiszt-viselő) ösz. fn. Személy, TISZTTARTÓSÁG, (tiszt-tartóság) ösz. fn. ki mint tiszt, azaz, hivatalnok bizonyos kötelességeTiszttartói hivatal, és rang továbbá a nagyobb uroket teljesít, és jogokat gyakorol. V. ö. TISZT.

321

TISZTVISELŐI - TITKOLT

TÍTKON-TITOK

322

TISZTVISELŐI, (tiszt-viselői) ösz. mn. Tiszt- TITKON, (tit-k-on) ih. Alattomban, mások észviselőt illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Tiszt- revevése, tudomása elől elrejtve, takargatva; mások viselői gond, pontosság.

előtt elhallgatva. Titkon forralni, tervezni valamit. TISZTVISELÖSÉG, (tiszt-viselőség) ösz fn. Titkon jót tenni, valakivel. „Tahát ö es (is) felmene 1) Tisztviselői hivatal. 2) Tisztviselőkből álló testü- az innepnapra nem jelennen (nyilvánosan) de monlet, személyzet.

nal (mintegy) titkon." (Münch. cod. János. VII.). TIT, gyöke titok szónak és származékainak ; 1. A maga nemében azon határozók osztályába TITOK.

tartozik, melyek főnevekből alkotvák, mint: módon, TITEKET v. TIKTEKET, (tik-tek-et) a tik éhen, szomjan, kéjen, télen, nyáron stb. többesi 2-od személynévmás kettőztetése, tárgyeseti TITKOS, (tit-k-os) mn. tt. titkos-t v. at, tb. raggal; ezen rag nélkül is eléjön a XVI. században -ak. Mások tudomása elől elrejtett; alattomos, rejIstvánfi Pál egy versezetében (Volter és Grizeldisz): télyes, titok gyanánt örzött. Titkos szándék, tervezet. Nem akarlak titök en ezzel bántanom.“ (Magyar f Titkos érzelem, mely bizonyos jelvényekbe, mesékbe költészet Kézikönyve Toldy Ferencztől I. Köt. 14. van burkolva, melynek fölfogására mélyebb belátás L). Egyébiránt 1. SZEMÉLYNÉVMÁS alatt. kivántatik. Titkos nyavalya. Titkos ellenkezés. Nem kell

TITEL, mváros az úgynevezett csajkások vi- czegért kötni titkos szándékunknak (Km.). Titkos tanádékében, a Tiszának a Dunába szakadásához közel; csos, v. belső titkos tanácsos, a fejedelemnek előkelő helyr. Titelbe, -ben, -ból.

belsőtanácsosa, kit kormánya titkaiba beavat, s kiTITK, régiesen titok helyett ; l. ezt.

vel országának ügyeiről tanácskozik; többnyire csak TITKÁR, (tit-k-ár) fn. tt. titkár-t, tb. –ok, mint czímet adományozza a fejedelem, s az adomáharm. szr. -Q, 1. TITOKNOK.

nyozottat ,nagyméltóságu' (excellentiás) megszólítás TITKÁRI, (tit-k-ár-i) mn. tt. titkári-t, tb. -ak, illeti. 1. TITOKNOKI.

TITKOSAN, (tit-k-08-an) 1. TITKON. TITKÁRSÁG,(tit-k-ár-ság)1. TITOKNOKSÁG. TITKOSIRÁSv.-IRAT, (titkos-irás v. - irat)

TITKOL, (tit-k-ol) áth. m. titkol-t. 'Valamit ösz. fn. Rejtett betükkel vagy jegyekkel készített mások észrevevése, tudomása, kikutatása elől elrejt, irat, melyet csak az abba beavatottak értenek ; ilyen eltakar, vagyis titok gyanánt öriz. Pénzt, kincset tit- e következő betűcserékből álló irat: da ge li ro pu kolni. Szándékát, akaratát mások előtt titkolni. Szegény- azaz d helyett a, g helyett e stb. és megfordítva pl. séget, betegséget nem lehet titkolni. (Km.). Hiába titkolod, szgogtigk szeretlek. tudjuk, kit rejtettél el. Ne titkold, hanem mondd meg. TITKOSSÁG, (tit-k-os-ság) fn. tt. titkosság-ot, V. ö. TITOK.

harm. szr. -a. Elrejtett állapota, vagy tulajdonsága TITKOLÁS, (tit-k-ol-ás) fn. tt. titkolús-t, tb. valaminek, rejtélyesség. - ok, harm. szr. – Q. Cselekvés, mely által valamit TITKOSSZER, (titkos-szer) ösz. fn. Gyógyszer, titok gyanánt rejtegetünk, mások tudomása elől el- melyet az azt feltatáló vagy használó titokban tart. takarunk. V. ö. TITOK.

TITKOSSZOBA, (titkos-szoba) ösz. fn. Elzárt TITKOLATLAN, (tit-k-ol-atlan) mn. tt. titko- és csak egy vagy kevesek előtt tudva levő szobai latlan-t, tb. - ok. Nem titkolt, mi nincs eltitkolva ; TITKOSTANÁCSOs, (titkos-tanácsos) lásd határozóként am. titok nélkül, el nem titkolva. Tit- TITKOS alatt. kolatlan maradt a dolog. (Szabó D.)

TITNOK 1. TITOKNOK. TITKOLÓDÁS, (tit-k-ol-o-od-ás) fn. tt. titkoló- TITOK, (tit-ok) fn. tt. titk-ot, személyragozva : dás-t, tb. - ok, harm. szr. - a. Folytonosan tartó titk-om, od, - a stb.; a mássalhangzón és éles öntitkolás, vagy is valaminek rejtegetése, takargatása, hangzón kezdődő ragok és képzők előtt, mint általáelhallgatása, hogy mások ne jöhessenek nyomára, ban a hangugrató szóknál történik, nem veszti el mibenlétére, tudomására stb.

utóbbi önhangzóját, pl. titoknak, titoké, titokért, titokTITKOLÓDIK, (tit-k-ol-6-od-ik) belsz. m. tit- ban, stb. A régieknél ily esetekben s magán állólag kolód-tam, tál, -ott. Különös gonddal, és vi- is gyakran csak titk törzset találjuk pl. a Münch. gyázattal mindent elkövet, hogy valamit mások ész- codexben: „Tünektek adván vagyon megesmernetek revevése, és tudomása elől rejtve tartson ; különösen, isten országának titkját.“ (Márk. IV. és Lukács bizonyos ismereteiről hallgat, azokat másokkal VIII.); a Bécsi codexben : Tahất Dánielnek é titk közölni óvakodik, vonakodik. Terveivel, szándékával éjjel megjelenék“ (Dániel. II.): „Es menden titk titkolódik, hogy utóbb meglephesse velök az illetőket. nem lehetetlen teneked“. (Ugyanott IV.). 1) Széles Valami csinyt forral, mert igen titkolódik.

ért. minden mi ismerőtehetségeink elől el van rejtve, TITKOLÓDZÁS, (tit-k-ol-6-od-oz-ás); TITKO- minek megtudásához jutnunk nem lehet, vagy eddig LÓDZIK, (tit-k-ol-ó-od-oz-ik) 1. TITKOLÓDÁS; nem lehetett, mit korlátolt eszünkkel föl nem fogTITKOLÓDIK.

hatunk. Teremtés titka. Az egész mindenség eredetének TITKOLT, (tit-k-ol-t) mn. tt. titkolt-at. Amit titka. Természet titka, vagy is oly természeti tinevalaki titokban tart, mások tudomása elől elrejtett, mény, melynek létezését észleljük, de belső lényegét eltakart, elhallgatott. Titkolt terv, szándék, cselekedet. I nem ismerjük. Vallási titkok, melyeket isteni kinyilatAKAD, NAGY Szótár. VII. KÖT.

21

« ElőzőTovább »