Oldalképek
PDF
ePub
[blocks in formation]

édességes uram jó Jézus Krisztus, ez világnak teremtéje, miképpen ülsz, es megutálván, tisztelenitvén! hol vannak az te barátid?" (Ugyanott 96. 1.). TISZTELÉS, (tisz-t-él-és) fn. tt. tisztelés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Belérzés vagy külső jelekkel kitüntetett cselekvés, mely által valakit tisztelünk. V. 8. TISZTEL.

[blocks in formation]

TISZTELETLEN, (tisz-t-él-et-len) mn. tt. tisztletlen-t, tb. --ek. 1) Tiszteletben nem álló, akit vagy amit nem tisztelnek. Tiszteletlen elüljáró, hivatalnok. 2) Illetlen, a mások iránt tartozó illemet, tiszteletet sértő. Tiszteletlen beszéd, magaviselet. Á templomban tiszteletlen módon kacsingatni, nevetgélni.

[ocr errors]
[ocr errors]

TISZTELETLENSÉG, (tisz-t-él-et-len-ség) fn. TISZTELET, (tisz-t-el-et) fn. tt. tisztelet-et, tt. tiszteletlenség-ét, harm. szr. e. 1) Állapot, midőn harm. szr. —e. Szivünkben élő kegyeleti érzemény, valakit nem tisztelnek, gyaláztatás. Tiszteletlenségben melyet valakinek erkölcsi tulajdonságai iránt táplá- lenni, élni. Miolta ez világban élek, ilyen tiszteletlunk, vagy bizonyos erkölcsi becsütárgy iránt ére-lenség nem esett vala rajtam és eltürhetlen volt volt zünk. Fiúi tisztelet. Tisztelettel viseltetni szüleink, elől- volna es (is) énnekem, ha az k(egyelm)ed személyét járóink iránt. 2) Illemi, hódulati külső jelek, melyek nem néztem volna, mert nem szoktam a barátorczát, által kegyeletünket kijelentjük. Isteni tisztelet, mely és tiszta orczával akarok az koporsóban mennem. vallási szertartásokban nyilatkozik. Tisztelet becsület, Levél 1560-ból (Szalay Ág. 400 m. 1. 1560. 1.). de igazság is. (Km.). Tisztelettel legyen mondva, azon 2) A mások iránt tartozó tiszteletnek hiánya, vagy tiszteleti illem megsértése nélkül, melylyel a hallga- a tiszteleti kötelességnek tényleges megsértése; illettók, a jelenlévők iránt tartozunk. Nagytiszteletü a prolenség. TISZTELETLENÜL, (tisz-t-el-et-len-ül) ih. testánsoknál így czímezik az előkelőbb lelkészeket, különösen espereseket. Főtiszteletü ugyanott a super-1) Másoktól nem tiszteltetve. 2) Mások iránt tiszintendensek, püspökök czíme. teletet nem mutatva; illetlenül. Tiszteletre méltó, ami a tiszteletet, becsültetést megérdemli. Tiszteletre méltó régiség.

TISZTELETADÁS, (tisztelet-adás) ösz. fn. Külső cselekvény által kitüntetett tisztelés; másképen tisztelettétel. TISZTELETADÓ, (tisztelet-adó) ösz. mn. Aki valaki iránt tiszteletet mutat; másképen: tisztelettevő.

TISZTELETBELI, (tisztelet-beli) ösz. mn. Ki valamely testületnek, hivatalnak, hatóságnak kebelébe csupán némi megtiszteltetésből, nem rendesen működő vagy fizetéses tagul vétetett föl, ki az illető hivatalnak vagy rangnak egyedül czímét viseli. Tiszteletbeli polgár, kanonok. Valamely tudományos társulat tiszteletbeli tagja. Tiszteletbeli czím. Tiszteletbeli hivatal, szolgálat.

|

TISZTELETTELJES, (tisztelet-teljes) ösz. mn. A kellő tiszteletadásnak minden jeleit kitüntető; hóduló figyelemmel járó. Tiszteletteljes üdvözlet, fogadás. TISZTELETTÉTEL, (tisztelet-tétel) ösz. fn. Cselekvés, midőn mások iránti tisztelelünket az illem és hódulat bevett jeleivel kimutatjuk.

TISZTELETTEVŐ, (tisztelet-tevő) 1. TISZ

TELETADÓ.

TISZTELG; TISZTĖLGÉS, 1. TISZTĖLĖG ; TISZTELKĖDĖS.

TISZTÉLKEDÉS, (tisz-t-ėl-kėd-és) fn. tt. tiszTISZTELETCZÍM, (tisztelet-czím) ösz. fn. Ál- telkedés-t, tb. —ék, harm. szr. -e. Illedelmi foglaltalán, a társadalmi szokás által bevett mindenféle kodás, mely által valakinek v. valakinél tisztelkeczím, melylyel kitkit polgári, katonai, egyházi állá-dünk; pl. midőn csupán tiszteletből vagy hódulatból sához, illetőleg rangjához képest szólitani szoktunk, meglátogatjuk, bizonyos szertartásokkal üdvözöljük stb. V. ö. TISZTÉLKEDIK.

TISZTELETDÍJ, (tisztelet-díj) ösz. fn. 1) Díj, melyet valakinek kitüntetett érdemiért némi elismerésül, s tiszteletből adnak. 2) Szellemi müvekért adott jutalom, mennyiben általa az illető tudós vagy művész megtiszteltetik.

TISZTELKĖDIK, (tisz-t-él-kéd-ik) k. m. tisztelked-tem, —tél, -ett. Valamely becsben tartott vagy magasabb állásu, rangu személy iránti figyelmét, hódulatát bizonyos illedelmi cselekvés, illetőleg szertartások által kitünteti. A hires férfiaknál, előkelő TISZTELETĖS, (tisz-t-él-et-ės) mn. tt. tisztèle-uraknál, hölgyeknél tisztelkedni. A városba érkezett főtés-t v. —et, tb. —ek. 1) Tisztelést, becsülést, szerző, tisztelettel járó. Tiszteletes magaviselet. Tiszteletes polgári állás, rang, hivatal. 2) Népünknél általán divatozó szokás szerint a protestáns egyházi személyek czíme. Tiszteletes úr! v. uram! V. ö. TISZTELENDŐ. TISZTELETÉSEN, (tisz-t-él-et-és-en) ih. Tiszteletre gerjesztőleg, illedelmesen.

TISZTÉLETÉSSÉG, (tisz-t-él-et-és-ség) fn. tt. tiszteletésség-ét, harm. szr. e. Tiszteletre inditó, tiszteletet szerző állapot vagy tulajdonság, illedelmesség; tiszteletre méltóság.

BELI.

rangú személyeknek tisztelkedni. Tisztelkedik a katonaság, midőn diszöltönyben, fegyveresen, a szemletartó tábornok előtt elvonul, fegyverét megbúzza stb.

TISZTELLENĖS v. -ELLENI, (tiszt-ellenės v. elleni) ösz. mn. Ami valamely tiszttel, mint hivatallal, illetőleg hivatali kötelességgel ellenkezik. Tiszteletellenes v. tisztelleni tettre kényszeríteni, csábítani valakit. Tisztellenes eljárás.

TISZTELŐ, (tisz-t-él-ő) mn. és fn. tt. tisztelő-t. Aki valakit bizonyos érdemeiért, jeles tulajdonságaért, vagy a társadalomban elfoglalt állásaért tiszTISZTELETI, (tisz-t-el-et-i) 1. TISZTELET- tel, becsül, s figyelmét, hódulatát tettleg is kitünteti

iránta.

315

TISZTELT-TISZTESSÉG

TISZTESSÉGADÁS – TISZTI

316

TISZTELT, tisz-t-ėl-t) nm. tt. tisztelt-et. Tisz-kinek az illő tisztességet. Másoktól tisztességet kivánni. teletben, erkölcsi becsben tartott; kit tisztelünk, be- Tisztességgel legyen mondva. csülünk. Mindnyájunktól tisztelt férfiú: Tisztelt barátim, polgártársaim!

TISZTELTEN, (tisz-t-él-t-en) ib. Tisztelt állapotban v. minőségben.

TISZTESSÉGADÁS, (tisztesség-adás) ösz. fn. Mások iránt mutatott udvariság, melynél fogva a kellő tiszteletet megadjuk nekik; máskép: tisztességmutatás, tisztességtétel.

TISZTĖS, (tisz-t-ės) nm. tt. tiszt 8-t v. et. tb. TISZTESSÉGES, (tisz-t-és-ség-ės) nm. tisztes-ok. Személyre vonatkozva am. külseje, magavi-ségés-t, v. et, tb. -ek. Az illető személynek rangjáselete, érett higgadt szora, vagy rangja miatt tiszte-hoz, korához, állásához, illő, nem sértő külsejű; a letet gerjesztő. Tisztes férfi, asszony. Tisztes öreg úr. maga nemében szerény illedelmes, közép mértéket A mi biránknak igen tisztes személye van.

[ocr errors][merged small][merged small]

TISZTESB v. TISZTESEBB RENDÜ, közép osztályból való a nemesek és nem nemesek között, milyenek a műveltebb és különösen okleveles állampolgárok ha különben nemesi ranggal nem birnak. TISZTES BIBETYÜ, (tisztes-bibetyü) 1. TISZTESFÜ

TISTESEJT 1. TISZTESÍT.

TISZTÉSFŰ, (tisztés-fű) ösz. fn. A bibetyük neme alá tarozó növényfaj népies neve; virágai gyürüsek, murvátlanok; szirmai a csészénél kesebbck; felső ajaka három fogu, s az egész növény borzas; növénytani néven: tisztes bibetyü. (Sideritis moutana). Néhutt közt néven a tisztes hunnyászt is így nevezik; 1. TISZTESHUNNYÁSZ.

tartó. Tisztességes viselet, lakás, bútorok. A tisztességes ‚nem néha kedvesebb, mint az izetlen,ugyʻ (Km.). Jobb a tisztességes háborúság, mint a színes barátság. (Km.). TISZTESSÉGESEN, (tisz-t-és-ség-és-en) ih. Illendően; közép mértéket tartva; nem túlságos fénynyel; állásához mérve. Tisztességesen fogadni a vendégeket. Ennyi jövedelemből tisztességesen megélhetni.

TISZTESSÉGMUTATÁS, (tisztesség-mutatás) ösz. fn. Udvarias, illendő kinyilatkoztatása azon tiszteletérzésnek, melylyel mások iránt viseltetünk, vagy viseltetnünk kell.

TISZTESSÉGTELEN, (tisz-t-és-ség-telen) nm. tt. tisztességtelen-t, tb. ék. A tisztesség kellékeit nélkülöző, illetlen, mások iránti tiszteletet megtagadó. Tisztességtelen magaviselet.

TISZTESSÉGTELENÜL, (iszt-t-és-ség-telenül-ik.) Illetlenül; a kellő tiszteletet meg nem adva ; szerénytelenül, udvariatlanul.

TISZTESSÉGTÉTEL, (tisztesség-tétel) 1. TISZTESSÉGMUTATÁS.

TISZTETLEN, (tisz-t-etlen) nm. tisztetlen-t, tb. TISZTESEN (tisz-t-ès-en) ih. Rangjához állá-ék. 1) Tisztesség nélküli, tisztességtelen. 2) Kinek sához, körülményekhez illő diszesen, a bevett ille- hivatala, tiszti állása nincsen. 3) Tisztféle személyemesség szabályait nem sértve Tisztesen öltözködni, vi- ket nélkülöző. Tisztetlen uraság, kinek gazdasági tiszselni magát, „Ha szinte nem tisztesen, legalább esze- tei nincsenek. V. ö. TISZT. (Faludi. ddv. Emb.)

sen.

[ocr errors]

TISZTETLENÍT, régiesen: TISZTETLENEJT TISZTÉSHUNNYÁSZ, (tisztes-hunnyász) ösz. (tisz-t-etlen-ít v. tisz-t-etlen-ejt) áth. m. tisztetlenit-étt, fn. Diószeginél, növényfaj a hunnyászok nemeböl; vi- htn, ni v. -eni, par. s. Régies szó, am tisztességrág zása füzéres szabásu, hat-tiz virágu gyűrűkkel: le-től megfoszt, a tisztességtételt megtagadja. „Tisztesejvelei szíves tojásdadok, gyakran láncsásak, alig nyelesek, csipkések, ritka szörösek, ránczos szabásúk; máskép köznépiesen: tisztesfü, tarlóvirág. Sárközben: élekhalokfű. (Stachys recta).

TISZTESÍT, (tisz-t-és-it) árh. m. tisztesit-étt. par. 8. htn. ni. v. eni. Tisztessé, illemessé tesz. Jámborság tisztesit, szemérem ékesit. (Szabó D.). Régiesen pl. Münch. codelban tisztesejt, am. tisztelettel illet. tisztesejtem én atyámat". Ego honorifico Patrem meum (János VIII.)

Én

TISZTÉSKÉDIK, (tisz-t-és-ked-ik) K. m. bisctesked-tem-tél-étt. Tisztesen viseli magát. V. ö. TISZTĖS. TISZTESKÜ, (tiszt-eskü) ösz fn. Eskü, melyet a tiszt hivatalba léptekor letesz.

TISZTESSÉG, (tisz-t-és-ség) fn. tt. tiszesség-ét, hárm. szr. -e. 1) Tisztes állapot, vagy tulajdonság, külső erkölcsi becsületesség. Ruha tisztesség, pénz emberség. (Km). Utolsó tisztesség am. temetési szertartás. 2) Mások iránt viseltető illemesség. Megadni minden

tem én atyámat, tü ke(dég) megtisztetlenej tetek engemet" (vos inhonorastis me. Münch. cod. János VIII.)

TISZFELEDÉS, (tiszt-feledés) ösz. fn. Azon kötelességek elfeledése, illetőleg elhanyagolása, melyek bizonyos tiszti álláshoz kötvék.

TISZT-FELEDŐ, (tiszt-feledő) ösz. nm. Ki tiszti, vagy is hivatali kötelességét elhanyagolja, nem teljesíti.

TISZTHATÁLY, TISZTHATÁS, (tiszt-hatály v. hatás) ösz. fn. Valamely tisztviselőnek működési körébe vágó cselekvés v. cselekvény.

TISZTHATÓSÁG, (tiszt-hatóság) ösz. fn. 1) Azon cselekvési kör, melyre valamely tisztnek, illetőleg tiszti karnak működési jogai és kötelességei kiterjednek. 2) Maga azon testület, mely ilyetén cselekvési körrel bír.

TISZTI, (tisz-t-i) nm. tt. tiszti-t tb. -ek. Tisz tet, tisztviselőt illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó, attól származó. Tiszti kötelesség, foglalatosság. Tiszti

[blocks in formation]

óra. Tiszti eljárás. Tiszti jelentés. Tiszti bizonyítvány. Tiszti irásmód.

[blocks in formation]

TISZTÍTÓ, TISZTITÓ, (tisz-ta-ít-ó) nm. és fn. tt. tisztító-t. A ki vagy ami valamely testről a szenynyet, mocskot, salakot, idegen részeket stb. lecsiszolja, lemossa, lekeféli stb. Az illető tárgy nevével öszvetéve főnevül használtatik. Ruhatisztító, csizmatisztító,

TISZTIKAR, (tiszti-kar) ösz. fn. Bizonyos mű-
ködésre, hatóságra rendelt tisztekből álló testület.
Polgári, katonai, urasági, tisztikar. V. ö. TISZT.
TISZTI ALÜGYÉSZ, közhatósággal biró, alat-kménytisztító, szobatisztító stb. V. ö. TISZTÍT.

tas rangban álló ügyész. V. ö. TISZTIÜGYÉSZ.

TISZTI FÖÜGYÉSZ, közhatósággal biró főbb rangban álló ügyész. V. ö. TISZTIÜGYÉSZ.

TISZTÍT, (tisz-ta-it) áth. m. tisztit-ott, par. 8. htn. ni. v. ani. 1) Valamely testről a mocskot, szenynyet lecsiszolva, ledörzsölve, lemosva stb. azt fényessé, ragyogóvá, a tapadékrészektől mentté teszi. Ruhát, kardot, puskát tisztítani. Csizmát kefével, lovat vakaróval tisztítani. 2) Valaminek héját, tokját, bőrét lehúzza, lebántja. Burgonyát, répát, petrezselymet tisztitani. 3) Valamely tömegtől az idegennemű részeket elválasztja, salakját, söprejét kivonja. Némely orvosszerek kitisztítják a beleket. 4) Átv. erkölesileg tisztává tesz, a bűn szennyét mocskát lemossa valakiről. Régiesen pl. a Müncheni codexben: tisztejt „Uram ha akarsz megtisztejthatsz engemet" (Máté VIII.). Jaj tünektek irástudók levalták képmutalók, kik megtisztyátok azt mely küvöl vagyon a kelyhen" (Máté XXIII.). Ugyanitt tisztót is. Tisztóhad meg (tisztótsad v. tisztítsad meg, t. i. h a régieknél a parancsoló módban igen gyakran am. a mai t-s) előszer azt, mely belől vagyon." Sz. Krisztina életében is olvassuk: „Es tisztóh meg az szeplőktől, kik reám vettetének." (Toldy F. kiadása a Debreczeni Legendáskönyv végén 189. I.),Tisztít' törzstől: „Édes laput keress és jól megh tisztíhad" (Régi Magyar Nyelvemlékek. II. Kötet. Vegyes t. 46. 1. 1531-1542. és közötti korból). Ma is hallható Abaúj megyében: tisztijad.

[ocr errors]

TISZTITÁRS, (tiszti-társ) 1. TISZTÁRS TISZTÍTÁS, TISZTITÁS (tisz-ta-ít-ás) fn. tt. tisztítás-t tb. -ok, (harm. szr. -a, Általán cselekvés, mely által valami tisztává tétetik. Ruhatisztítás, szobatisztítás, edény-, fegyvertisztítás. V. ö. TISZTA.

TISZTÍTATLAN, TISZTITATLAN, TISZTITLAN, (tisz-ta-it-[at]lan) nm. tisztítatlan-t. tb. -ok. Amit meg nem tisztítottak; szennyes, mocskos, salakos, szemetes, söprüs, rozsdás stb. Igehatározóként: tisztítatlanul, tisztítatlan állapotban. V. ö. TISZTÍT.

TISZTÍTATLANUL, (tiszta-ít-at-lan-ul) ih. Meg nem tisztítva, tisztítatlan állapotban, minemüségben, 1. TISZTÍTATLAN.

TISZTÍTKOZÁS, (tisz-ta-it-koz ás) fn. tisztitkozás-t, tb. —ok, harm. szr. a. Visszaható cselekvés, mely által valaki önmagát tisztogatja. V. ö. TISZTÍTKOZIK.

TISZTÍTKOZIK, tisz-ta-it-koz-ik) k. m. tisztitkoz-tam, ―tál, -- ott. par. —zál. Önmagát tisztítja, csinosítja. Átv. erkölcsi mocskot okozó vád ellen mentegeti magát.

TISZTITLAN 1. TISZTÍTATLAN.

TISZTITOLL, (tiszti-toll) ösz. fn. Bizonyos formák szerint megalapított, sajátságos irásmód, melyet a hivatalos irományokban követni szokás és szükséges; máskép: tiszti irásmód.

TISZTÍTÓ v. TISZTITÓSZER, (tisztító-szer) 1. HAJTÓSZER.

TISZTÍTÓ v. TISZTITÓTŰZ, (tisztító-tűz) ösz. fn. A katholikus egyház tana szerint közép állapot a mennyországi üdvösség és pokoli örök kárhozat között, vagyis lelki helyzet, melyre halál után azok lelkei jutnak, kik azon bünökért, melyek örök kárhozatot nem érdemelnek, e világon eleget nem tettek, hogy ott bizonyos ideig szenvedjenek és tisztuljanak, mielőtt mennybe mennének, (Purgatorium).

TISZTIÜGYÉSZ, (tiszti-ügyész) ösz. fn. Megyékben, városokban a köz különösen bűnügyekre vonatkozó perek vitelére felhatalmazott közhatóság ; vagyis tiszti rangban álló személy. Tiszti főügyész. Tiszti alügyész. Máskép: tisztügyész.

TISZTIÜGYÉSZI, (tiszti-ügyészi) 1. TISZT

ÜGYÉSZ.

TISZTKAR, 1. TISZTIKAR.

TISZTKERESÉS, (tiszt-keresés) ösz fn. Midőn valaki bizonyos tiszti vagyis hivatali állomást nyerni törekszik.

TISZTKÖR, (tiszt-kör) ösz. fn. Hatáskör, vagy kerület, melyre valamely tisztnek illetőleg tiszti hatóságnak működési joga és kötelessége kiterjed.

TISZTMULASZTÁS, (tiszt-mulasztás) ösz fn. A tiszti kötelesség teljesítésének elfeledése, elhanyagolása.

TISZTNAP, (tiszt-nap) ösz. fn. Általán, nap, melyen a tisztek az illető hivatalban megjelenni és működni kötelesek. Különösen az urodalmi tiszteknek öszvegyülekezési és tanácskozási napja.

TISZTNÉV, (tiszt-név) ösz. fn. Név, vagy czim, melyet a tiszt rangjához képest visel.

TISZTOGAT, (tisz-t-og-at) gyak. áth. m. tisztogat-tam, tál, ott, par. tisztogass. Gyakran, folytonosan tisztít valamit, vagy holmit. Ruhákat, edényeket, szobákat, lovakat tisztogatni.

Képeztetési hasonlatnál fogva nem tagadhatni, ugyan, hogy valamint a nyitogat, tiltogat, bontogat, töltöget, öntöget, rejteget, veszteget, fejteget s több ilyen igékből származnak, hasonlóan a tisztogat törzse is talán az elavult tiszt igére vihető vissza; azonban e szónál inkább csak az a esett ki a tiszta szóból. Így emleget szóban is az eml törzs nem látszik igének. V. ö. TISZTA.

TISZTOGATÁS, (tisz-t-og-at-ás) fn. (tisztogatás-t, tb. ok, harm. szr. —a. Cselekvés, foglalkodás, mely által valamit tisztogatunk. V. ö. TISZTOGAT.

319 TISZTOGATÓ TISZTTARTÓSÁG.

TISZTÚJÍTÁS-TISZT VISELŐ.

320

TISZTOGATÓ, (tisz-t-og-ató) fn. tisztogató-t. | dalomnak egy része, melyre tiszttartó ügyel fel. A Személy, kinek foglalkodása, illetőleg szolgálata ab- régieknél főnökség, melyet valaki bizonyos tartoban áll, hogy tisztogasson. Ruha-, csizma-, szobatiszto-mányban mint a fejedelem helyettese viselt. V. ö. gató. V. ö. TISZTOGAT. TISZTTARTÓ.

TISZTOSZTÁLY, (tiszt-osztály) ösz. fn. Bizo- TISZTÚJÍTÁS, v. -ÚJITÁS (tiszt-újítás) ösz. nyos hatósághoz tartozó tiszti személyzetnek egyes fn. A megyei, városi, kerületi és községi rendszerben osztálya, mennyiben különös hivatali szakban műkö- a szavazatjoggal ellátott személyek abbeli joggyadik. Számvevői, adószedői, pénztári, gazdasági, tiszt-korlata, melynélfogva tisztviselőiket bizonyos időszak Osztály. elmultával újra választják. Megyei, kerületi, városi tiszújítás.

TISZTÓT, régies; 1. TISZTÍT.

TISZTÖV, (tiszt-öv) 1. VITÉZÖV.

TISZTÚL, TISZTUL, (tisz-ta úl) önh. m. tiszTISZTRUHA, (tiszt-ruha) ösz. fn. Egyenruha, túl-t. Általában, tisztává alakúl, tisztává lesz, e szómelyet bizonyos hivatali osztályhoz tartozó tiszti nak minden részletes értelmében véve. Tisztúl a moszemélyek mint olyanok viselnek; különösen a ka- | sott ruha, a rozsdás fegyver, ha csiszolják. Tisztúl a kitonatisztek ilyetén öltözete. meszelt ház, a kiseprett szoba. Tisztúl a bor, midőn seprüje leszáll. Tisztul a viz. Bizonyos szerek által tisztulnak a belek. Tisztúl az idő, midőn a felhők elvonulnak. Tisztul a nyelv, midőn az idegen szók, és szólásmódok eltünnek belőle. Képes kifejezéssel,

[ocr errors]

TISZTSÉG, (tisz-t-ség) fn. tt. tisztség-et, harm. e. 1) Bizonyos ranggal, kitüntetéssel járó állapot a társadalomban, vagy testületben, mely által az úgynevezett tisztek másoktól különböznek, tiszti rang, tiszti hivatal, tiszti állás. Tisztségre emelkedni. | megtisztúl a lélek, midőn a bűnök a szennyéből kivetAlsóbb rendű, felsöbb foku tisztség. 2) Tisztek testülete. Városi, kormányhatósági tisztség. Ezredbeli tisztség. V. ö. TISZT.

közik. Sajátságos értelemben használjuk oly emberről, ki valahol kelletlen, alkalmatlan levén, onnan eltakarodik, elhordja magát. Tisztuljatok innen! Hála TISZTSEGÉD, (tiszt-segéd) ösz. fn. Személy, Islennek, hogy egyszer eltisztultak! Régiesen tisztól, ki valamely tiszt mellett segéd gyanánt működik, melyhez mint rendszerént az ól ől (úl, ül) végzetü hivatalkodik; 1. TISZTISEGÉD. önható igékhez tatik képző szokott járulni. „Illeté TISZTSÉRTŐ, (tiszt-sértő) ösz. nm. Ami bizo-ötet (Jézus) mondván: Akarlak megtisztejtanom, és nyos tiszti kötelességbe ütközik, s annak czélja, rendeltetése ellen van. V. ö. TISZTELLENES.

TISZTSZOBA, (tiszt-szoba) ösz. fn. 1) Szoba, melyben valamely tiszt hivatalbeli dolgát űzni, és végezni szokta. 2) Különösen a katonai tanyákra vonatkozva am. tiszti lak, vagy szállás.

TISZTTÁRS, (tiszt-társ) ösz. fn. Kik ugyanazon szakbeli hivatalosztálynak, vagy testületeknek tagjai, azok egyszersmind egymásnak tisztársai.

TISZTTARTÓ, (tiszt-tartó) ösz. fn. A nagyobb urodalmakban főbb rangu gazdasági tiszt, kinek igazgatása alá rendszerént több gazdaság tartozik, s kinek elnöklése alatt az alárendelt ispánok, illetőleg más ily tisztek is időszakonkint tanácskozásokat tartanak, tőle rendeleteket vesznek stb. miért is kitünőleg (per excellentiam) neveztetik tiszttartónak azaz tisztnek, tisztviselőnek. A Debreczeni Legendáskönyvben olvassuk: „Pilátos kegyig a császártól tisztül (tisztként) tartja vala Jéruzsálemöt." (Toldy F. kiadása 56. 1.) A hazánkbeli németeknél: Verwalter, vagy Hofrichter, s a szlávoknál: uradnih, latinul: provisor, v. procurator. A régieknél jelentett fejedelmi helyettest, helytartót is, Pontius Pilatus tiszttartója levén Judaeanak." (Káldi Luk. III). Pogányoknak királyi uralkodnak ő rajtok, és kik hatalmat valnak ö rajtak, tiszttartóknak hivatnak. (Münch. cod. Luk. XXII.). Mikoron Effesomba predikállana, megfogattatték a tiszttartótól és Rómába viteték." (Debreczeni Legendáskönyv. Toldy F. kiadása. 53. 1.).

"

[ocr errors]

legottan megtisztoltaték (mundata est) ő poklossága. (Münch. cod. Máté VIII.).

TISZTÚLÁS, TISZTULÁS, (tisz-ta-ul-ás) fn. tisztulás-t, tb. —-ok, harm. szr. —a. Általán, állapotváltozás, midőn valami tisztúl. Kölönösen, havi tisztúlás a nőnemnél, máskép: hószám. V. ö. TISZTÚL.

TISZTÚLAT, TISZTULAT, (tisz-ta-úl-at) fn. tt. tisztúlat-ot, harm. szr. —a v. —ja. Tisztuló v. tisztult állapot. „Mária tisztólatinak napi" (dies purgationis. Münch. cod. Áukács. II.). A zsidóknak tisztólatjok szerént (secundum purificationem. Ugyanott János II.).

TISZTÚLÓ v. TISZTULÓHELY, (tisztúlóhely) 1. TISZTÍTÓTŰZ.

TISZTÜGYÉSZ, (tiszt-ügyész) 1. TISZTI

[blocks in formation]

TISZTVISELÉS, (tiszt-viselés) ösz. fn. Bizonyos tiszti állásához, vagy hivatalhoz csatolt kötelességek és jogok tetttleges gyakorlása. Tisztviselés gonddal jár. (Km.).

TISZTVISELŐ, (tiszt-viselő) ösz. fn. Személy, TISZTTARTÓSÁG, (tiszt-tartóság) ösz. fn. ki mint tiszt, azaz, hivatalnok bizonyos kötelességeTiszttartói hivatal, és rang továbbá a nagyobb uro-ket teljesít, és jogokat gyakorol. V. ö. TISZT.

[blocks in formation]

TISZTVISELŐI, (tiszt-viselői) ösz. mn. Tisztviselőt illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Tisztviselői gond, pontosság.

TISZTVISELŐSÉG, (tiszt-viselőség) ösz fn. 1) Tisztviselői hivatal. 2) Tisztviselőkből álló testület, személyzet.

TIT, gyöke titok szónak és származékainak ; l. ΤΙΤΟΚ.

TITEKET v. TIKTEKET, (tik-tek-et) a tik többesi 2-od személynévmás kettőztetése, tárgyeseti raggal; ezen rag nélkül is eléjön a XVI. században Istvánfi Pál egy versezetében (Volter és Grizeldisz): Nem akarlak titök en ezzel bántanom." (Magyar költészet Kézikönyve Toldy Ferencztől I. Köt. 14. L). Egyébiránt 1. SZEMÉLYNÉVMÁS alatt.

TITEL, mváros az úgynevezett csajkások vidékében, a Tiszának a Dunába szakadásához közel; helyr. Titelbe, -ben, -ből.

[ocr errors][merged small][merged small][merged small]

TITKÁRSÁG,(tit-k-ár-ság) 1. TITOKNOKSÁG. TITKOL, (tit-k-ol) áth. m. titkol-t. Valamit mások észrevevése, tudomása, kikutatása elől elrejt, eltakar, vagyis titok gyanánt őriz. Pénzt, kincset titkolni. Szándékát, akaratát mások előtt titkolni. Szegénységet, betegséget nem lehet titkolni. (Km.). Hiába titkolod, tudjuk, kit rejtettél el. Ne titkold, hanem mondd meg. V. ö. TITOK.

TITKOLÁS, (tit-k-ol-ás) fn. tt. titkolás-t, tb. -ok, harm. szr. -a. Cselekvés, mely által valamit titok gyanánt rejtegetünk, mások tudomása elől eltakarunk. V. ö. TÍTOK.

[blocks in formation]

TITKON, (tit-k-on) ih. Alattomban, mások észrevevése, tudomása elől elrejtve, takargatva; mások előtt elhallgatva. Titkon forralni, tervezni valamit. Titkon jót tenni, valakivel. „Tahát ő es (is) felmene az innepnapra nem jelennen (nyilvánosan) de monnal (mintegy) titkon." (Münch. cod. János. VIF.).

A maga nemében azon határozók osztályába tartozik, melyek főnevekből alkotvák, mint: módon, éhen, szomjan, kéjen, télen, nyáron stb.

TITKOS, (tit-k-os) mn. tt. titkos-t v. —at, tb. ak. Mások tudomása elől elrejtett; alattomos, rejtélyes, titok gyanánt őrzött. Titkos szándék, tervezet. Titkos érzelem, mely bizonyos jelvényekbe, mesékbe van burkolva, melynek fölfogására mélyebb belátás kivántatik. Titkos nyavalya. Titkos ellenkezés. Nem kell czégért kötni titkos szándékunknak (Km.). Titkos tanácsos, v. belső titkos tanácsos, a fejedelemnek előkelő belsőtanácsosa, kit kormánya titkaiba beavat, s kivel országának ügyeiről tanácskozik; többnyire csak mint czímet adományozza a fejedelem, s az adományozottat,nagyméltóságu' (excellentiás) megszólítás

illeti.

TITKOSAN, (tit-k-os-an) 1. TITKON.

TITKOSIRÁS v.-IRAT, (titkos-irás v. -irat) ösz. fn. Rejtett betükkel vagy jegyekkel készített irat, melyet csak az abba beavatottak értenek; ilyen e következő betűcserékből álló irat: da ge li ro pu azaz d helyett a, g helyett e stb. és megfordítva pl. szgogtigk szeretlek.

TITKOSSÁG, (tit-k-os-ság) fn. tt. titkosság-ot, harm. szr.a. Elrejtett állapota, vagy tulajdonsága valaminek, rejtélyesség.

TITKOSSZER, (titkos-szer) ösz. fn. Gyógyszer, melyet az azt feltatáló vagy használó titokban tart. TITKOSSZOBA, (titkos-szoba) ösz. fn. Elzárt

TITKOSTANÁCSOS, (titkos-tanácsos) lásd

TITKOLATLAN, (tit-k-ol-atlan) mn. tt. titko- és csak egy vagy kevesek előtt tudva levő szoba latlan-t, tb. —ok. Nem titkolt, mi nincs eltitkolva; határozóként am. titok nélkül, el nem titkolva. Titkolatlan maradt a dolog. (Szabó D.)

[ocr errors]

TITKOLÓDÁS, (tit-k-ol-ó-od-ás) fn. tt. titkolódás-t, tb. ok, harm. szr. —a. Folytonosan tartó titkolás, vagy is valaminek rejtegetése, takargatása, elhallgatása, hogy mások ne jöhessenek nyomára, mibenlétére, tudomására stb.

TITKOS alatt.

TITNOK 1. TITOKNOK.

TITOK, (tit-ok) fn. tt. titk-ot, személyragozva : titk-om, od, -a stb.; a mássalhangzón és éles önhangzón kezdődő ragok és képzők előtt, mint általában a hangugrató szóknál történik, nem veszti el utóbbi önhangzóját, pl. titoknak, titoké, titokért, titok

TITKOLÓDIK, (tit-k-ol-ó-od-ik) belsz. m. tit-ban, stb. A régieknél ily esetekben s magán állólag kolód-tam, -tál, -ott. Különös gonddal, és vigyázattal mindent elkövet, hogy valamit mások észrevevése, és tudomása elől rejtve tartson; különösen, bizonyos ismereteiről hallgat, azokat másokkal közölni óvakodik, vonakodik. Terveivel, szándékával titkolódik, hogy utóbb meglephesse velök az illetőket. Valami csinyt forral, mert igen titkolódik.

[ocr errors]

is gyakran csak titk törzset találjuk pl. a Münch. codexben: „Tünektek adván vagyon megesmernetek isten országának titkját." (Márk. IV. és Lukács VIII.); a Bécsi codexben: Tahát Dánielnek e titk éjjel megjelenék" (Dániel. II.): Es menden titk nem lehetetlen teneked". (Ugyanott IV.). 1) Széles ért. minden mi ismerőtehetségeink elől el van rejtve, minek megtudásához jutnunk nem lehet, vagy eddig nem lehetett, mit korlátolt eszünkkel föl nem foghatunk. Teremtés titka. Az egész mindenség eredetének TITKOLT, (tit-k-ol-t) mn. tt. titkolt-at. Amit titka. Természet titka, vagy is oly természeti tüinevalaki titokban tart, mások tudomása elől elrejtett, mény, melynek létezését észleljük, de belső lényegét eltakart, elhallgatott. Titkolt terv, szándék, cselekedet. I nem ismerjük. Vallási titkok, melyeket isteni kinyilat

TITKOLÓDZÁS, (tit-k-ol-ó-od-oz-ás); TITKOLÓDZIK, (tit-k-ol-ó-od-oz-ik) 1. TITKOLÓDÁS; TITKOLÓDIK.

AKAD, NAGY SZÓTÁR. VII, KÖT.

21

« ElőzőTovább »