313 MEGMÉRHETETLENSÉG-MEGMEVET magasság. Határozóképen am. megmérhetlenül. V. ö. MÉR. MEGMÉRHETETLENSÉG, MEGMÉRHETLENSÉG, (meg-mérhet[et]lenség) ösz. fn. Valamely nagyságnak, mennyiségnek azon tulajdonsága, mely szerént mértékét meghatározni lehetetlen. MEGMERİT v. -MERIT, (mcg-merit) ösz. áth. 1) Valamely edényt bizonyos híg testbe lenyom, s megtölt vele. Megmeríteni a vödröt, korsót. 2) Kimeregetett nedvvel megtölt valamely öblös testet. Megmeríteni a válút, a lajtot. Musttal megmeríteni a hordót. V. ö. MERIT. MEGMÉRKÉZIK v. MÉRKŐZIK, (meg-mérkézik v. -mérkőzik) ösz. k. 1) Valakivel cröre megpróbálkozik, vagyis vívás, hüzdés, birkozás által mint egy megméri erejét, ha nyom-e annyit, mint versenytársaé. Oly erös, hogy senki sem mérközhetik meg vele. 2) Szélesb ért. akármiféle munkát végrehajtani, nehézséget legyőzni megpróbál, megkísért. V. ö. MÉRKEZIK. MEGMÉRLEGEL v. MÉRLEGÉZ, (meg. mérlegel v. -mérlegéz) ösz. áth. Mérlegelve sulyát meghatározza; vagy valamit egyensulyba hoz. MEGMERÜL v. MERÜL, (meg-merül) ösz önh. A nedvbe merített edény megtelik az illető nedvvel. A kútba letolt vödör megmerül. MEGMESZEL, (meg-meszel) ösz. áth. Mészszel megfehérít valamit. Megmeszelni a bevakolt falakat. Máskép: bemeszel. Átv. ért. tájdivatosan am. megesal. (Mándy Péter). MEGMETÉL, (meg-metél) ösz. gyak. áth. 1) Valamely testet metsző eszközzel több részekre, darabokra oszt. A disznók számára megmetélni a tököt. 2) Valamely testen több metszést csinál. Késsel megmetélni a padot, fa derekát. V. ö. METSZ, METÉL. MEGMÉTELYÉSĖDIK, (meg-mételyésédik) ösz. k. Mondják juhokról, midőn métely nevü májbetegségbe esnek. V. ö. MÉTELY. MEGMÉZEL-MEGMOND MEGMÉZEL v. 314 MÉZEZ, (meg-mézel v. -mézez) ösz. áth. Mézzel megkever, megédesít valamit. Megmézelni a mákos metéltet. MEGMEZGÉL, (meg-mezgél) ösz. áth. A fát mezgéjeért (mézgájaért) meghántja, mezgéjét leszedi. MEGMEZGÉREL v. -MEZGEREL, (megmezgérel) ösz. áth. Szüret után a szedőktől elhagyott szőlőfürtöket öszvekeresgéli. V. ö. MEZGÉREL. MEGMEZTELENĖDIK, (meg-meztelenedik) ösz. k. Meztelenné lesz (bevégzetten). Télen a fák zöld leveleiktől többnyire megmeztelenednek. MEGMEZTELENÍT v.-MEZTELENIT, (megmeztelenít) ösz. áth. Valakit a rajta levő meztől bőrig megfoszt, népiesen szólva, olyanná tesz, mint az anyaszült gyermek. Fürösztéskor megmezteleníteni a kisdedet. V. ö. MEZTELEN. MEGMEZTELENÜL V. --MEZTELENÜL, (meg-meztelenül) ösz. önh. L. MEGMEZTELENĖDIK. MEGMÍVEL v. MIVEL, (meg-mível) ösz. áth. A földet bizonyos müszabályok szerént elkészíti, hogy termékenynyé legyen. Megmivelni a parrag telket. Megmivelni a kerteket, szölöket. Régiesen annyi is mint megtesz, pl. a Pesti Gábor meséiben: „Mondá neki a kecske Talán azt is megmívelném (hogy a zöld mezőn járnék) ha te (az orozlán) távol volnál.“ MEGMOCSKOL, (meg-mocskol) ösz. áth. 1) Mocsokkal beken, becsunyit valamit. Szokottabban : bemocskol. 2) Átv. ért. valakit gyalázva, szidalmazva megbecstelenít. V. ö. MOCSOK. MEGMOCSKOZ, (meg-mocskoz) ösz. áth. Lásd: MEGMOCSKOL, 1). MEGMOCZCZAN, (meg-moczczan) ösz. önh. Alig észrevehető mozdulatot teszen. Meg sem mer moczczanni. „Izrael minden fiainál pedig az eb sem moczczan meg. (Káldi. Móz. II. 11. 7.). Lásd: MEGMOTSZAN. MEGMOHOSÍT, (meg-mohosít) ösz. áth. Mohval beteríti, befedi,körülveszi. Az idő megmohosítja az ag MEGMÉTELYÉSÍTv.-MÉTELYESIT, (meg-guló fákat. mételyesít) ösz. áth. L. MEGMÉTELYÉZ. MEGMÉTELYÉZ, (meg-mételyez) ösz. áth. A mételyféle betegséget mással közli. Egyik mételyes juh megmételyezi a másikat. Átv. ért. a tiszta erkölcsöket megrontja. V. ö. MÉTELY. MEGMETSZ, (meg-metsz) ösz. áth. 1) Valamely éles eszközzel megsért valamely testet. Megmetszette az ujját. Vedd el a gyerektől a kést, hogy meg ne messe magát. 2) Metszve megkezd valamit. Megmetszeni a kenyeret, a sajtot, a dinnyét. 3) Metszve megcsinál, elkészít valamit. Három irótollat metszett meg. 4) Megaprít, részekre metsz. Megmetszeni a dohányt, szalmát. V. ö. METSZ. MEGMOHOSODIK, (meg-mohosodik) ösz. k. Benövi a moh. Az ócska sindelyes tetők, a vén tölgyfák derekai megmohosodnak. V. ö. MOH. MEGMOHOSÚL, (meg-mohosúl) ösz. önh. 1. MEGMOHOSODIK. MEGMOLYOSODIK, (meg-molyosodik) ösz. k. Molyok teremnek meg benne; meglepi a moly. A szellőzetlen ruhák, az ócska könyvek megmolyosodnak. V. ö. MOLY. MEGMOND, (meg-mond) ösz. áth. 1) Gondolatát, szándékát szóval kifejezi. Megmondjam, mit gondoltam? Előre megmondom, hogy a tanácsban ellened ngilatkozom. 2) Néha am. megvall, nem tagad. Tehát megmondom, hogy én voltam. Ugyan mondd meg, te tetted-e ezt? 3) Valamit bejelent, vagy vád gyanánt felad. Mondd meg az úrnak, hogy már itt vagyunk. MEGMEVET, régiesen am. megnevet; 1. ezt, és Kérlek, meg ne mondd a tanítónak, hogy nem tudom a y. ö. MEVET. MEGMETSZÉS, (meg-metszés) ösz. fn. Cselek vés, mely által valamit megmetszünk. V. ö. MEGMETSZ. leczkémet. 315 MEGMONGOROL-MEGMOTSZAN MEGMOZDÍT-MEGMUTATHATÓ 316 MEGMONGOROL, (meg-mongorol) 1. MEG - | mintha szólani, vagyis valamit mondani akarna; máskép: megmukkan. megpiszszen. V. ö. MOTSZAN. MANGOL. MEGMORDÚL, (meg-mordúl) ösz. önh. Mord kezd lenni, azaz morgó haragra indul. Tulajdonkép ebről mondják; de átv. ért. mondja a köznép haragos emberről is, midőn ebből harapos eb módjára morogva tör ki a harag. MEGMORMOG, (meg-mormog) ösz. áth. Tárgyesetes viszonynévvel am. mormogva jelenti ki harag ját valami vagy valaki ellen. A haragos eb megmormogja a gyanús idegent. MEGMORMOL, (meg-mormol) ösz. áth. 1. MEG MORMOG. MEGMOROG, (meg-morog) ösz. áth. 1. MEG MORMOG. MEGMORZSÁL v. -MORZSOL, (meg-morzsál v. -morzsol) ösz. áth. Morzsákra tördel valamit. Megmorzsálni a kenyeret. MEGMOZDÍT v. -MOZDIT, (meg-mozd t) ösz. áth. Eszközli, hogy valami mozogjon, vagy mozogni kezdjen. E terhes szekeret két ökör meg nem mozdítja. V. ö. MOZDÍT. MEGMOZDUL v. -MOZDUL, (meg-mozdul) ösz. önh. Mozogni kezd, mozgóvá lesz, mozgásnak indúl. Oly gyönge, hogy nem képes megmozdulni. V. ö. MOZOG, MOZDUL. MEGMOZGAT, (meg-mozgat) ösz. gyak. áth. Gyakori erötetés, illetőleg rázás, faszigálás által mozgóvá tesz valamit. Megmozgatni a földbe vert czölöpöt, a tövén álló fát. V. ö. MOZGAT. MEGMOZZAN, (meg-mozzan); 1. MEGMOT SZAN, 1). MEGMUKKAN, (meg-mukkan) ösz. önh. Lásd: MEGMOTSZAN 2). MEGMOS, (meg-mos) ösz. áth. 1) Valamely MEGMUNKÁL, (meg-munkál) ösz. áth. Bizonedv, nevezetesen víz által megtisztít valamit. Megmosni a mocskos ruhákat, a konyhaedényeket. Megmos-nösen am. a földet mivelés által termésre alkalmassá nyos műszabályok szerént megcsinál valamit. Különi a kezet, lábat, fejet. teszi. Megmunkálni a szőlőt, azaz megkapálni, megkarózni, megkötözni stb. Megmunkálni a földet, azaz megtrágyázni, megszántani, bevetni stb. MEGMUSTRÁL, (meg-mustrál) ösz. åth. 1) Megvizsgál különösen valamely hadat, sereget számba veszen. 2) Megfenyít. MEGMUSZKOL, (meg-muszkol) ösz. áth. Szüretkor a szőlőt muszkoló vagy csomoszló fával megvagy öszvezúzza. KOL. MEGMUSZOL, (meg-muszol); 1. MEGMUSZ MEGMUTAT, (meg-mutat) ösz. áth. 1) Bizo MEGMOSOGAT, (meg-mosogat) ösz. gyak. áth. 1) Többfélét megmos. Megmosogatni a tálakat, fazc-nyos intő jel által ráutasít valakit valamire. Az idekakat, tányérokat. 2) A mosogatást elvégzi; máskép: elmosogat. V. ö. MOSOGAT. MEGMOSOLYOG, (meg-mosolyog) ösz. áth. Tárgycsetes viszonynévvel, am. tetszését vagy gunyját mosoly által jelenti ki valami iránt. Megmosolyog ni a gyermeteg beszédet. V. ö. MOSOLY. MEGMOSZTOL, (meg-mosztol) ösz. áth. Némi erötetéssel meg- vagy öszvemorzsol, mint a fogatlan vén ember a száraz kenyeret. Máskép: megmasztol. MEGMOTOL, (meg-motol) 1. MEGMOTOZ. MEGMOTORÁSZ, (meg-motorász) L. MEGMOTOZ, és v. ö. MOTORÁSZ. MEGMOTOZ, (meg-motoz) ösz. áth. Valamit motozva, azaz kutatva, felhányva, fürkészve megvizsgál. A gyanús személy szobáit, szekrényeit, irományait megmolozni. V. ö. MOTOZ. MEGMOTOZIK, (meg-motozik) ösz. k. Mondják a barmokról, nevezetesen juhokról, midőn a sok evéstől, vagy ártalmas fűtől megzabálnak, és megdöglenek. gennek megmutatni az utat, a keresett utczát, házat. 2) Másnak elébe terjeszt valamit, hogy lássa, hogy megismerje. Megmutatni a régiségek gyűjteményét. Az orvosnak megmutatni a sebet. E drága kincset csak nektek mutatom meg. Mutasd meg azon levelet, melyet külföldről kaptál. 3) Valamit bebizonyít, vagy köz tudomásra hoz. Mutasd meg, hogy állításod igaz. Megmutatom, mit vagyok képes tenni. Most az idő megmutatnod, ha bátor ember vagy-e? „Amik abban az 17 conditiókban vannak, jó értelemmel, kivánjuk megtartását; kit az ő idejében s módja szerént készek vagyunk meg is mutatni.“ (gr. Eszterházy M. nádor Rákóczy Györgyhöz. 1644-ből). MEGMOTSZAN, (meg-motszan) ösz. önh. 1) V. ö. MUTAT. Igen keveset, alig észrevehetőleg megmozdúl. Meg ne Zrinyi. MEGMUTATHATÓ, (meg-mutatható) ösz. mn. motszanj! Máskép: megmozzan. 2) Száját megnyitja, Amit meg lehet mutatni, vagyis be lehet bizonyítni. 317 MEGMUTOGAT— MEGNEDVESÉDIK MEGNEDVESÍT-MEGNÉMÉSÉDIK 318 MEGMUTOGAT, (meg mutogat) ösz. gyak. áth. | Esőben megnedvesedik a föld. A pinczébe lerakott doLátás és megismerés végett többfélét eléterjeszt, hány megnedvesedett. V. ö. NEDVES. egyenként megnevez. Az idegennek megmutogatni a város ritkaságait. A gazdasági épületeket, szerszámokat, gépeket megmutogatni a vendégne!:. V. ö. MUTOGAT. MEGMŰVEL, 1. MEGMÍVEL, és v. ö. MÍVEL. MEGNÁDAL, (meg nádal) ösz. áth. 1. MEGNÁDAZ; és MEGNÁDOL. MEGNADÁLYOZ, (meg-nadályoz) ösz. áth. Valamely betegségben a test valamely részét nadály lyal vagy nadályokkal megszivatja. MEGNÁDAZ, (meg-nádaz) ösz. áth. Náddal megföd, megtetőz valamely épületet vagy tért. Meg nádazni a majorházat, az aklokat. Megnádazni az iszapos utat. MEGNÁDMÉZEL, (meg-nád-mézel) ösz. åth. Nádmézzel megkever, meghint, megédesít valamit. Megnádmézelni a kávét, a süteményt. V. ö. NÁDMÉZ. MEGNÁDMÉZEZ, 1. MEGNÁDMÉZEL. MEGNÁDOL, (meg-nádol) ösz. áth. Az elvásott vas szerszámokat megtoldja, és megélesíti, megaczélozza. Megnádolni a szántóvasat, a csoroszlát. 2) A faedény pl. hordó dugái közé nádat csiptet. V. ö. NÁDOL. MEGNÁDPÁLCZÁZ, (meg-nádpálezáz) ösz. áth. Nádpálezával megver valakit. MEGNADRÁGOL, (meg-nadrágol) ösz. áth. Tréfásan szólva am. valakinek farára bottal, pálczával stb. nadrágot szab, azaz jól megveri. MEGNAGYÍT, (meg-nagyít) ösz. áth. Eszközli, hogy valami aránylag nagygyá legyen. Minthogy a nagyítás nem egyéb mint a kicsinynek fokozott sokasítása, innen körülbelül egy értelmü vele a megnagyobbít. V. ö. NAGY. MEGNAGYOBBÍT, (meg-nagyobbít) ösz. áth. Eszközli, hogy valami nagyobb legyen, mint előbb volt. Megnagyobbítani egy emelettel a házat. A kertet félholddal megnagyobbítani. A tisztek fizetését megnagyobbítani. V. ö. NAGY. MEGNAGYOBBODIK, (meg-nagyobbodik) ösz. k. Nagyobbá növekedik, terjed, szaporodik, mint előbb volt. V. ö. NAGY. MEGNAGYOBBÚL, (meg-nagyobbúl) ösz. önh. L. MEGNAGYOBBODIK. MEGNAGYOL, (meg-nagyol) ösz. áth. Nagyjában megfarag, elhasogat valamit. Az ácsok először meynagyolják a fenyőszálakat, azután simára bárdolják. MEGNAGYÚL, (meg-nagyúl) ösz. önh. Nagy gyá leszen, nagyra növekedik. V. ö. MEGNAGYOB. BÚL. MEGNÁSPÁGOL, (meg-náspágol) ösz. áth. Tréfásan szólva am. meghusángol, megnadrágol, megpufogat. V. ö. NÁSPÁGOL. MEGNEDVESÍT, (meg-nedvesít) ösz. áth. Eszközli, hogy nedves legyen valami. Az abrakot megnedvesíteni. A hideg éjszakák megnedvesítik az ablaküvegeket. V. ö. NEDVES. MEGNEDVESÜL, (meg-nedvesül) ösz. önh. 1. MEGNEDVESĖDIK. MEGNEDVEZ, (meg-nedvez) ösz. áth. Nedvvel meghint, megperget, megfecskend. Vasaláskor megnedvezni a ruhát. Különösen nyállal megnyirkosít, megnyálaz. Megnedvezni a szivart, a pecsételni való ostyát, a levélbélyeget. MEGNÉGYEL, (meg-négyel) ösz. áth. 1) Négy felé eloszt, elvág stb. 2) A székelyeknél (Kriza J. szerént) am. észrevehetőbben megver, (mintegy négy oldalról elver). MEGNEHEZÉDIK, (meg-nehezėdik) ösz. k. 1) Valaminek sulyja megnagyobbodik. A száraz fa megnehezedik, ha sok nedvet vesz magába. Mennél többet raknak a ládába, annál inkább megnehezedik. 2) Bajosabbá, vesződségesbbé lesz, több akadálylyal jár. Sok eső után megnehezednek az utak. Állapotunk igen megnehezedett. 3) Régiesen: álommal megnehezedik, am. az álom elnyomja. Kik ő vele valának megnehe zedtek álommal." (Tatrosi cod.). V. ö. NEHÉZ. MEGNEHEZÍT, (meg-nehezít) ösz. áth. 1) Valaminek sulyát, terhét megnagyítja. A sok vas megnehezíti a szekeret. A különcz megnehezíti a kútgémet. 2) Bajossá, vesződségessé tesz valamit, több akadályt gördít. A rosz utak megnehezítik a közlekedést. Az idegeneknek megnehezíteni a czéhbeli jogot. V. ö. NEHEZ. MEGNEHEZTEL, (meg-neheztel) ösz. önh. Nehezen esik neki, azaz fájlalja, amit valaki ellene elkövetett. A megbántódásnak sajátságos neme. Neheztelni arra szoktunk, ki velünk szorosabb vagy gyöngédebb viszonyban áll, s olyasmit követ el irányunkban, mi a gyöngédebb érzelmeket sérti, s a nemesebb kötelességgel és illemmel ellenkezik. V. ö. NEHEZTEL. MEGNEHEZÜL, (meg-nehezül) ösz. önh. 1. MEGNEHEZÉDIK. „Megnehezült az idők viharos járása fölötted Oh haza." Vörösmarty. MEGNĖMĖSĖDĖS, (meg-nėmėsėdės) ösz. fu. 1) Polgárzati ért. nemesi rangra való emelkedés. 2) Átv. ért. mondják állatokról és növényekről, midőn a maguk nemében kitünőbbek, jelesebbek lesznek. V. ö. MEGNEMĖSĖDIK. MEGNĖMĖSĖDIK, (meg-némésédik) ösz. k. 1) Polgárzati ért. nemesi rangra emelkedik, a nemesek karának, osztályának tagja lesz. A haza és fejdelem iránt kitüntetett érdemeiért megnemesedett. 2) Átv. ért. MEG NEDVESĖDIK, (meg-nedvesédik) ösz. k. valamely állat vagy növény a maga nemében jeleA nedvesség meglepi, megjárja; meguyirkosodik.sebb, kitünőbb, szebb, hasznosabb leszen. Megneme 319 MEGNÉMÉSÍT- MEGNÉPESÍTÉS sednek a lovak, juhok. Megnemesednek a gyümölcsfák, a borok. V. ö. NĖMĖS. MEGNEMESÍT, (meg-némésít) ösz. áth. 1) Eszközli, hogy valaki a nemes rangu személyek karának tagja legyen. A királynak joga van megnemesíteni az érdemes hazafiakat, polgárokat. 2) Átv. ért. valamely állatot vagy növényt a maga nemében jelessé, kitünövé képez. Szász és spanyol kosok által megnemesiteni a juhokat. Oltás által megnemesíteni a gyümölcsfákat. MEGNEMESÍTÉS, (meg-nėmėsítés) ösz. fu. Cselekvés, mely által valakit v. valamit megnemesítenek. V. ö. MEGNEMESÍT. MEGNEVEL, (meg-nevel) ösz. áth. Eszközli, vagy hagyja, hogy nöjjön valami. Megnevelni a szaMEGNĖMĖSÜL, (megnémésül) ösz. önh. Meg- kált, bajuszt,körmöt. Máskép: megnöveszt. V. ö. NEVEL. nėmėsėdik. Emez külhatás, amaz mintegy önereje ál- MEGNEVET, (meg-nevet) ösz. áth. Tetszését tal, pl. aki fejedelem adta nemeslevéllel szerez nemessé- vagy gúnyos érzetét nevetve kijelenti valaki vagy vayet, az megnemescdik; az erkölcsök a szív és ész művelt-lami iránt. Megnevetni az elmés ötleteket. Megnevetni sége által megnemesülnek. a sületlen bohóságokat. V. ö. NEVET. MEGNÉMETÉSÉDIK, (meg-németésédik) ösz. k. Németes szokásokat, erkölcsöket ölt; különösen anyai vagy ősi nyelvét lassanként elhagyván, vagy elfeledvén német ajakuvá leszen. Poroszországban réyente sok szláv ajku népség volt, mely késöbben megné- | metesedett. V. ö. ELNÉMETESÉDIK. MEGNÈMETĖSÍT, (meg-németésít) ösz. áth. Eszközli, hogy valaki a német nyelv, szokások és erkölcsök felvétele által olyanná lesz, mint a német nép saját tagja. V. ö. ELNÉMETESÍT. MEGNEMEZEL, (meg nemezel) ösz. áth. Nemezféle posztóval megbéllel. Megnemezelni a téli sarukat. V. ö. NEMEZ. MEGNÉMÍT, (meg-némít) ösz. áth. 1) Szoros ért. némává tesz valakit, vagyis beszédszerveit úgy uregrontja, megsemmisíti, vagy megakadályozza, hogy ne beszélhessen. 2) Átv. ért. erkölcsi erővel, pl. fenyegetéssel vagy megvesztegetéssel eszközli, hogy valaki bizonyos dologról hallgasson, hogy nyilatkozni ne merjen. Szigoru rendőri szabályok által megnémítni az izgatókat, a sajtót. Ezen 2-ik értelemben a meg fölcserélhető sőt szokottabb el igekötővel: elnémít. MEGNEMTELENÍT, (meg-nemtelenít) ösz. áth. Valakit a nemesek karából kitöröl, nemtelenné tesz. Átv. ért. alacson erkölcsei által emberi méltóságát, vagy rangbeli állását meggyalázza. MEGMÉMUL, (meg-némúl) ösz. önh. 1 Tulajd. ért. némává, azaz szólni, beszélni képtelenné lesz. 2) Átv. ért. erkölcsi erőszak következtében szólni nem mer.Máskép: elnémúl. V. ö. NÉMA, MEGNÉMÍT. MEGNÉMÚLÁS v. -NÉMULÁS, (meg-nému lás) ösz. fn. Szenvedő állapot, midőn valaki szólni | nem képes, vagy nem mer. V. ö. MEGNÉMÚL, MEGNÉMIT. V. MEGNEVETTET, (meg-nevettet) ösz. miv. Eszközli, hogy valaki nevetésre fakadjon. A bohóczok igyekeznek megnevettetni a néző közönséget. MEGNEVEZ, (meg-nevez) ösz. áth. 1) Nevénél fogva kijelel, név szerént megmondja. Megnevezni a büntett részeseit. Megnevezni az utitársakat. Megnevezni az évet, és napot, midőn valami történt. Megnevezni azon munkákat, melyekből idézünk valamit. 2) Nevet ad valaminek, máskép: elnevez. Az ujonnan fölfedezett állatokat, növényeket, égi testeket megnevezni. MEGNEVEZÉS, (meg-nevezés) ösz. fn. 1) Valakinek v. valaminek nevénél fogva kijelölése, megmondása. Sürgetni a büntársak megnevezését. 2) Elnevezés. MEGNÉZ, (meg-néz) ösz. áth. Valakit v. valamit szemügyre vesz, hogy lássa, hogy ismerete legyen róla, stb. Megnézni a bűvös mutatványokat. Megnézni a vásárt, az áradó folyót, az új hidat. Megnézni a mezei munkásokat. V. ö. NÉZ. MEGNÉZDEL, (meg-nézdel) 1. MEGNÉZEGET. MEGNÉZÉGET, (meg-nézeget) ösz. gyak. áth. Valamit több oldalról, vagy többfélét szemügyre vesz, megvizsgál. Megnézegetni a gyűjteményben való ritkaságokat. Megnézegetni valamely intézetet. Megnézegetni a mezei gazdaságot. V. ö. NÉZ. MEGNÉZÉS, (meg-nézés) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg szemügyre vevés, midőn megnézünk valamit. MEGNÉZGÉL, (meg-nézgél) ösz. áth. 1. MEGNÉZEGET. MEGNÉZHETŐ, (meg-nézhető) ösz. mn. 1) Amit meg lehet vagy meg szabad nézni. A közintézetek ritkaságai, gyüjteményei bizonyos napokon mindenki által megnézhetők. 2) Amit megnézni érdemes, ajánlatos. Ezen látványok megnézhetők. MEGNÖ v. MEGNŐL, (meg-nő v. -nöl) ösz. MEGNÉPESÍT -NÉPESIT, (meg-népesít) ösz. áth. 1) Népessé tesz, azaz lakóinak számát meg-önh. Bizonyos nagyságra növekedik. Némely állatok szaporítja. Megnépesíteni valamely országot, tarto- egy év alatt teljesen megnőnek. Az ember sokáig nő meg. mányt, vidéket, várost. (2) Valamely puszta lakatlan vi- | Megnő a haj, szakáll, bajusz, köröm. dékre lakókat telepít. V. ö. NÉPES. MEGNÉPESÍTÉS v. -NÉPESITES, (meg-né pesítés) ösz. fu. Cselekvés, mely által valamely hely- V. ö. NO ige. Kicsin vagyok én MEGNŐSÍT v. -NÖSIT, (meg-nősít) ösz. áth. Nőssé tesz valakit, megházasít. Fiát megnösíteni. V. ö. NŐS. MEGNŐSÜL v. -NŐSÜL, (meg-nősül) ösz. önh. Nőssé lesz, feleséget vesz, megházasodik. MEGNÖSZIK, (meg-nöszik) ösz. k. Növel testileg, nemi ösztön kielégitése végett közösödik. Különbözik megnősül. V. ö. NÖSÜL és NŐSZIK. MEGNŐTT, (meg-nőtt) ösz. mn. Aki vagy ami teljes nagyságra fejlődött. Megnőtt legény, leány. A megnőtt füvet lekaszálni. MEGNÖVESZT, (meg-növeszt) ösz. áth. Eszközli, hogy megnőjön. MEGNYAFOGTAT, (meg-nyafogtat) 1. MEG MEGNYAL, (meg-nyal) ösz. áth. Nyelvével meg simít, megtisztít, megszop, megczirógat. A tehén megnyalja a borját. Oly jó ízüt evett, hogy a száját is megnyalta utána. A kutya megnyalja a zsíros tányért. Tréfásan am. megcsókol. Megnyalták egymást. MEGNYALÁBOL, (meg-nyalábol) ösz. áth. 1) Nyalábokba öszveköt. 2) Megver, megpufol. MEGNYELEZ, (meg-nyelez) ösz. áth. Valamely eszközbe, szerszámba nyelet üt, valaminek nyelet csinál. Megnyelezni az ásót, kapát, söprüt. MEGNYER, (meg-nyer) ösz. áth. 1) Ami után vágyott, amit másoktól várt, kért, megkapja. Megnyerni a keresett hivatalt, szolgálatot. 2) Ami fölött valakivel perelt, vagy játszott, vagy fogadott, a törvény vagy ügyesség, vagy szerencse által megkapja. Megnyerni a pert, vagyis, a per alatti követelést. Megnyerni a játékot, a fogadást. 3) Valakit részére, pártjára, czéljának elősegítésére bír. A szerkesztőség iparkodik munkatársakul a legjelesb tehetségeket megnyerni. MEGNYERGEL, (meg-nyergel) ösz. áth. Nyargalás vagy teherhordás végett valamely állatot, nevezetesen szamarat, öszvért, lovat nyereggel fölsze. rel. Megnyergelni a vadászparipát. Átv. ért. valakit megnyergelni am. lóvá tenni, azaz kénye, kedve szerént hajtani, és rábirni mindenre; meghódítani, megigázni. MEGNYERŐ, (meg-nyerő) ösz. mn. Aki vagy ami valamit megnyer; különösen ami magához vonz, magához hódít. Megnyerő (magához vonzó) külsejü MEGNYÁLAZ, (meg-nyálaz) ösz. áth.; Nyállal vagy erkölcsi ifju. megnedvez. A fonó megnyálazza a szöszt. MEGNYÁLLIK, (meg-nyállik) ösz. k. Incze József szerént a székelyeknél, mikor az ételt, hust stb. sokáig tartják és ízt vált s rothadásba mén által, akkor mondják megnyállott; másutt szokottabban: megnyúlósodott. MEGNYALOGAT, (meg-nyalogat) ösz. gyak. áth. Többször vagy többeket, többfélét megnyal. A czukros papirokat megnyalogatni. Ujjait megnyalogatni. V. ö. MEGNYAL. MEGNYÁVOGTAT, (meg-nyávogtat) ösz. mivelt. Kényszerít valakit v. valamit, hogy nyávogjon vagy nyafogjon. Megnyávogtatni a kisdedet. Megnyávogtatni a macska-, ebkölykeket. V. ö. NYÁVOG, és NYAFOG. MEGNYEKEGTET, 1. MEGNYEKGET. MEGNYES, (meg-nyes) ösz. áth. A növény ágait, hajtásait bizonyos metsző eszközzel levágja. V. ö. NYES. MEGNYESDEL, (meg-nyesdel) ösz. áth. 1. MEGNYESÉGET. MEGNYESÉGET, (meg-nyeséget) ösz. gyak áth. Folytonosan vagy gyakran, vagy többeket nyes meg. Megnyesegetni az ut melletti bokrokat. V. ö. MEGNYES. MEGNYESGEL, (meg-nyesgél) ösz. áth. 1. MEG NYESÉGET. MEGNYIFOGTAT, (meg-nyifogtat) ösz. miv. Nyifogni kényszerít valakit vagy valamit. A kényes gyereket nem nehéz megnyifogtatni. A malaczokat megnyifogtatni. V. ö. NYIFOG. MEGNYIHOGTAT, (meg-nyihogtat) ösz. mivelt. MEGNYEKGET, (meg-nyekget) ösz. gyak. áth. Nyihogni késztet valakit. Holmi tréfák által megnyi Valakit vagy valamely más állatot nyakánál vagy torkánál szorongatva vagy gyomrozva nyekegni kényszerít. Szélesb ért megkínoz, meggyötör. V. ö. NYEKGET, NYEKEG. MEGNYEKKEN, (meg-nyekken) ösz. önh. Valamely állat nyakánál vagy torkánál szorongatva vagy valahonnan leeséskor stb. egyes nyek hangot ad. MEGNYEKKENT, (meg-nyekkent) ösz. áth. Valamely állatot nyakánál vagy torkánál szorongatva nyekkenni kényszerít. AKAD. NAGY SZÓTÁR IV. KÖT. hogtatni a csintalan leánykákat.. V. ö. NYIHOG. MEGNYIKKAN, (meg-nyikkan) ösz. önh. Ezen hang tör ki belőle: nyikk! Mondják különösen disznóról, és malaczról. Egy baltacsapással ugy eltalálta a kanász a südőt, hogy meg sem nyikkant. MEGNYIKKANT, (meg-nyikkant) ösz. áth. Eszközli, hogy megnyikkanjon. MEGNYILÁS, (meg-nyilás) ösz. fn. Valamely zárt, csukott test azon állapota, midőn megnyilik. Kapu, ajtó,ablak szárnyainak megnyílása. 21 |
