TÉSA, falu Hont m.; helyr. Tésá-ra, -n, -ról. TÉSBARÁT, (tés-barát) ösz. fn. Jó barát, kit tegezni szoktunk. V. ö. TEGEZ, 2) v. TÉZ.

TÉSÉN, falu Baranya m.; helyr. Tésén-be, -ben, —ből.

TÉSÉNFA, falu Baranya m.; helyr. -fá-ra,

-n, -ról.

TESKÁND, faluk Szala m.; helyr. Teskánd-ra,

TERVNÉLKÜLISÉG, (terv-nélküliség) ösz. fn. | erős, izmos, helyes alkotásu test. Kövér, vastag, nehéz Állapot v. minőség, melyben bizonyos terv hiányzik. idomtalan test. Gyönge, beteges, vézna, szikár, sovány TERVRAJZ, (terv-rajz) ösz. fn. Valamely épi- test. Halavány, holt test. Test, jóra rest. (Km.). Test tendő tárgy, pl. ház, hajó egész teste és részeinek kötése, a székelyeknél am. testalkat, test állása. Jó rajzokban, képekben elétüntetése. kötésü teste vagyon. (Mondják marháról is). A lélek | szóval ikerülve jelenti az ember egész valóságát. Teste lelke megunta. Se testének, se lelkének nem kell. Csak a teste lelke, azaz nincs semmi egyebe; máskép csak teste, lelke és a sodrófája. Testestül, lelkestül elkárhozni. Testét, lelkét elátkozta. 3) Különösen az állatnak szilárd szövetű, húsos, izmos részei, mint a nyirkos részektől és vértől különböző anyag. Testéböl foly a vér, geny, rútság. Darabhúst hasitottak ki testéből. Innen keresztény hittani ért. Az ige testté lön. Krisztus teste és vére, a kenyér és bor szine alatt, mint a catholicusok hitelve szerént az oltári szentség titka, vagy némely más hitfelekezetek tana szerént a kenyér és bor példázzák a Krisztus megtöreTÉSOLA, 1. TÉZSOLYA v. TÉZSLA. tett testét és kiontott vérét. Jelen van itt test és vér, TESPED, (tep-és-ed) önh. m. tespedt. Eredeti- | mely minden kincscsel fölér. (Egyh. ének). Krisztus tesleg, mint Erdélyben s különösen a székelyföldön tét magához venni. 4) Átv. bizonyos czélra egyesült mondják tepsed, azaz (meglágyulva) szétnyulik személyekből álló, társadalmi egész. Hadtest, állam(Kríza János); ugyanazon törzsü tepsi szóval. Innen test, törvényhozó test. Az országnak teste a nép, feje anáttétellel, s átv. ért. rugalmasságát vesztve mozdu-nak a király. (Kisf. S.). Egyébiránt 1. TESTÜLET. latlanul romlik, poshad, peshed; tétlenül hever. Tesped az álló víz, a tunya ember teste.

-on, —ról.

-ról.

TÉSLA, puszta Tolna m.; helyr. Téslá-ra,

-n,

TESMÁG, falu Hont m.; helyr. Tesmág-ra,

on, -ról.

TESPEDÉS, (tep-és-ed-és) fn. tt. tespedés-t, tb. -ek, harm. szr. -e. 1) Némely testek állapota, midőn rugalmasságukat tömörségöket vesztve széttertyednek, mint a tepsi. 2) Az életerőnek tunyaság | miatti megromlása. V. ö. TESPED.

TESPEDEZ, (tes-ép-ed-ez) önh. m. tespedez-tem, -tél, -etl, par. -z. Folytonosan tesped, tottyad, peshed; tunyálkodva romlik.

Alakra nézve hasonló a nyest, rest, est, rost, nyüst, füst, üst, tiszt, liszt szókhoz. Ha azon alapfogalomból indulunk ki, hogy a test, mint a lélek ellentéte szemmel látható tárgyakat jelent: akkor gyökül tekinthetjük az elavult tet v. tetik igét, melyből tető és tetszik származtak, s melynek eredeti jelentése: látszik, szembetűnik. Csáti Demeter krónikájában olvassuk: „A Tetemben el feltetőnek", azaz Tétényben feltüntenek. A Müncheni cod. Máté XVII. fej. Mi tetik te neked Simon ?" quid tibi videtur? Luk. XI. fej. „A koporsók, kik nem tetnek“, monumenta, quae non apparent. Innen tettetni magát am. bizonyos látszatot, alakot mutatni, álképet tüntetni elé; nekem úgy tetszik, azaz úgy látszik; tető am, valaminek legmagasabb, azaz leglátszatosabb fölülete; tetem, az TESPEDT, (tep-és-ed-t) mn. tt. tespedt-et. Rom- elrohadt holttestnek látszó maradványai, csontjai; lásban szétlapult, elterjedt, poshadt. tetemes, szembetünőleg nagy, felötlő a maga nemében.

TESPEDEZÉS, (tep-és-ed-éz-és) fn. tt. tespedezés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Folytonos tespedés. TESPEDSÉG, (tep-és-ed-ség) fn. tt. tespedségét. Tulajdonság, midön valamely test bizonyos okoknál fogva tesped. V. ö. TESPED.

TEST, fa. tt. test-et, harm. szr. -e. 1) Széles ért. minden látható, vagy más kül érzékeink által tapasztalható, s bizonyos alakú anyag, mint a láthatatlan lélek és szellemi lények ellentéte. Szilárd, tömör, kemény, lágy, hig, sötét, átlátszó testek. A lég nem látható, de érezhető rugalmas test. Földi, égi testek. A nap világító test. Sulyos, sulytalan testek. A testek terjedtsége, áthallansága, likacsossága. 2) Szükebb ért. az ember, s más állatok szilárd és híg részei együtt véve, melyek mesterséges szervezetet képeznek, s a lélek működésének mintegy eszközei. Ép, egészséges,

:

Ezeknél fogva test vagy am. tetes, azaz látszatos, látszó, szembeötlő v. külső valami, melyben az utóbbit és s helyet cserélve v. áttéve (mint a p és s tesped tepsed szóban) s az utóbbi e elhagyásával lett: tes-t; vagy pedig ily helycsere nélkül annyi volna mint tetszet, és szintén azt jelenti : látszatos valami, öszvehúzva tetszt, s változattal test, mint a met, metsz igéből lett mesgye, azaz metgye v. metszgye, vagyis metszett, hasított vonal két szomszéd telek vagy határ között. Sőt, mint tudjuk, maga tessék nem egyéb, mint átalakult tetszjék v. tetjék. A gyökelem mindenesetre te, melynek eredeti alapjelentése: tova, azaz terjedés. Innen hangban is megegyeznek a magyar test szóval a szanszkrit tatasz (= terjedt), tatisz, görögül táoıç, am. terjedés. V. ö. TA, TE, TEN v. TENY gyökök és TETSZIK közép ige. Ide jegyezzük még figyelmeztetésül Mátyás

TESTALKAT, (test-alkat) ösz. fn. Általán az

állati, különösen emberi testnek egész külső idoma, termete, alakzata. Deli, férfias, erős, idomtalan, gyönge testalkat.

TESTALKOTÁS, (test-alkotás) ösz. fn. Szorosan, szófejtésileg véve annyit tenne, mint cselekvés, mely által valamely test bizonyos alakuvá képeztetik, formáltatik; de ezen érteményben nem divatos, hanem jelenti a már kész testnek alakját, idomát vagy bel szerkezetét; tehát szabatosabban: testalkat. TESTALKOTMÁNY, (test-alkotmány) ösz. fn. Az állati testnek, mint életszerves egésznek öszvefüggő szerkezete, mind belsőleg, mind külsőleg véve s abban különbözik a testalkattól, hogy ez inkább csak a test külső alakjára vonatkozik.

TESTÉSÍT, TESTESIT, (test-és-ít) áth. m. testesít-ett, par. —s, htn. —ni v. —eni. 1) Valamely szellemi lényt vagy elvont tárgyat testi alakban állít elé, hogy érzékeink által könnyebben fölfoghassuk. Testesíteni az Istent, az angyalokat. Mit a költö megénekel, a festész és szobrász megtestesíti. 2) Átv. több személyt bizonyos testület tagjaivá teszen vagy egyesít. Betestesíté őket a szászokkal, (incorporavit. Heltai).

TESTESÍTÉS, TESTESITÉS, (test-és-it-és) fn. tt. testesítés-t, tb. —ěk, harm. szr. e. Cselekvés,

mely által valamit testesítünk. L. TESTESÍT.

TESTÉSSÉG, (test-ès-ség) fn. tt. testésség-et, harm. szr. -e. A testnek vastag, kövér állapota vagy tulajdonsága. Külső anyagi állapot. V. ö. TESTÉS. TESTÉSÜL, TESTESÜL, (test-és-ül) önh. m. testesült. Testet vesz magára, teste nő, gyarapodik ; testessé, vastaggá, kövérré lesz. Keresztény hittani ért. Krisztus, mint Isten megtestesült, midőn emberi testbe öltözött. Átv. mondjuk elvont tárgyról, midőn mintegy érezhetővé leszen vagy megrögzött tüneménynyé válik. Megtestesült ostobaság, tunyaság.

TESTÉSÜLÉS, TESTESÜLÉS, (test-és-ül-és) fn. tt. testesülés-t, tb.ek. 1) Sokasodó, nagyobbodó állapot, midőn valamely állat testessé leszen. 2) Keresztény hittani ért. Krisztus testesülése, midőn emberi testbe öltözött. V. ö. TESTÉSÜL.

TESTÉSÜLET, TESTESÜLET, (test-és-ül-et) 1. TESTÜLET.

TESTÁLLÁS, (test-állás) ösz. fn. Az emberi testnek bizonyos idomú magatartása, melyet álltában, mentében, lejtéseiben elétüntet. Egyenes, feszes, katonás, nyalka, görbe, lomha, idomtalan testállás. Deli, TESTÉSÜLT, (test-ès-ül-t) mn. tt. testesültet. urias, méltóságos testállás. Tánczosok, szinészek testállása. TESTAMENTOM, fn. tt. testamentom-ot, harm. Testté vált, testbe öltözött. Átv. rögzött. Testesült szr.—a. L. VÉGRENDELET. A Szentirás két fő-tunyaság, ostobaság. V. ö. TESTÉSÜL. része: Ó és Új Testamentom, újabb korban Ó és Új Szövetség-re alakult át.

TÉSTÁRS, (tés-társ) ösz. fn. Társ, pajtás, ezimbora, kit,te' czimmel nevezünk, kit tegezni szoktunk; máskép: tésbarát. (Dutzbruder).

TESTESZAKADT, (teste-szakadt) ösz. mn. Szabó Dávidnál am. inaszakadt, béna.

TESTETLEN, (test-etlen) mn. tt. testetlen-t, tb. -ek. Aminek teste nincs. Az Isten testetlen lény. Az angyalok testetlen lelkek. Határozóként am. test nélkül. TESTETLENSÉG, (test-etlen-ség) fn. tt. tes-e. Test nélküli állapot vagy

TESTBONCZOLÁS, (test-bonczolás) ösz. fn. Az állati test alkatrészeinek, tagjainak, ízeinek stb.tetlenség-et, harm. szr. különösen emberi hullának egymástól szétválasztása, tulajdonság. különösen avégett, hogy bel szerkezete, s mivolta tudomásra jöjjön. V. ö. TAGOLÁS, KONCZOLÁS, BONCZOLÁS.

TESTECS, (test-ecs) 1. TÖMECS.

TESTETLENÜL, (test-etlen-ül) ih. Test nélkül. TESTGYAKORLÁS, (test-gyakorlás) ösz. fn. Különféle testmozgások, melyeknek czélja a testi ügyességet kifejteni, s az erőt edzeni; milyenek: úszás, lovaglás, csuszkálás, vívás, birkózás stb.

TESTGYAKORLÁSI, (test-gyakorlási) ösz. mn. Testgyakorlást illető, arra vonatkozó. Testgyakorlási mozgás, futás, mászás. Testgyakorlási leczkék.

TESTÉS, (test-ės) mn. tt. testes-t v. et, tb. ek. Fokozott ért. am. nagy, kövér, vastag testü. Hasonlóan fokozott érteményüek: csontos, vállas, hasas, poczokos, czombos, faros, tenyeres talpas, markos, izmos, melles, pofás, pofitos. A Nádor-codexben am, TESTGYAKORLAT, (test-gyakorlat) ösz. fn. testtel biró, anyagi. „A pokolnak tüze testös és il-Végrehajtott vagy elvont érteményben vett testgyalethető." (79. 1.).

TESTÉSÉDÉS, (test-ès-éd-és) fn. tt. testésédés-t, tb. -ek, harm. szr. —e. Gyarapodó állapot, midőn az állati, nevezetesen emberi test izmosodik, húsosodik. Testesedésre hajlandó ember.

TESTÉSÉDIK, (test-ės-ėd-ik) k. m. testésedtem, -tél, —ett. Izmos, husos, kövér, vastag testüvé leszen; vastagodik, kövéredik, dalmahodik.

korlás.

TESTHAJTÁS, (test-hajtás) ösz. fn. A testnek, illetőleg deréknak előre görbitése. Hasonlók hozzá: fejhajtás, térdhajtás.

TESTHORDÓ, (test-hordó) ösz. fn. Személy, ki a holt testeket szent Mihály lován vagy hasonló eszközön a halottas házba vagy temetőbe hordja; halotthordó.

TESTHŐ, (test-hő) ösz. fn. Az élő állat testének rendes mérsékű melegsége.

TESTTŐLVÁLT, (testtől-vált) ösz. mn. Mond

juk lélekről, midőn a testből elszáll. Testtölvált lélek. TESTI, (test-i) mn. tt. testi-t, tb. -ek. Testet TESTÜLET, TESTÜLET, (test-ül-et) fn. tt. illető, arra vonatkozó, ahhoz tartozó; különösen ér- testület-et, harm. szr. —e. Átv. bizonyos czélra egyezékekre ható. Testi kivánság, gyönyörüség. Testi fáj-sült vagy egyesített több személy társulata. Tudósok, dalmak. Midőn a lelki szóval ikerül, am. egész va-kereskedők, iparosok testülete. Különös testületet képezni. lónkra vonatkozó. Testi, lelki barát. Testi lelki TESTÜLETI, TESTÜLETI, (test-ül-et-i) mn. nyúgodalmam mint eltüntenek!" (Vörösmarty).

TESTILEG, (test-i-leg) ih. Testet illetőleg, arra vonatkozva, viszonyolva; különösen, érzékileg. Testileg szenvedni. Testileg lelkileg gyönyörködni valamiben. TESTISÉG, (test-i-ség) fn. tt. testiség-ét, harm. szr. -e. Erkölcsi ért. a testi érzékek, vágyak, ingerek öszvege, mennyiben az állati élet gyönyöreire vonatkoznak egyedül, s a lélek nemesebb törekvéseivel, élvezeteivel ellenkeznek. A testiség elfojtja a szellemet, kiirtja az erényt. A testiség élveit keresni. A mértékletes élet, a böjt megzabolázza a testiséget. TESTJÁTÉK, (test-játék) ösz. fn. Játszás a testtel. Különösen test v. tagmozgatás, mely a különböző indulatot kifejezni törekszik.

tt. testületi-t, tb. -ek. Bizonyos testülethez tartozó, azt illető, arra vonatkozó. Testületi tagok, szabályok. Testületi szellem, mely a testület tagjait lelkesíti, megkülönbözteti stb.

TESTVÉR, (test-vér) ösz. fn. tt. testvér-t, tb. ék, harm. szr -e. Szoros ért. testvéreknek vagy egytestvéreknek nevezzük, kik ugyanazon apától és anyától lettek, vagyis szófejtésileg véve, kik egy testből és vérből származtak. Kiket pedig ugyanazon apa nemzett, de más anya szült vagy viszont ; azok féltestvérek, s illetőleg apul v. anyul testvérek. Testvérbátya, öregebb férfitestvér; testvéröcs, fiatalabb férfitestvér; testvérnéne, idősb nőtestvér, testvérhug, ifjabb nőtestvér. Újabb szokás szerint a frater kifeTEST KÖTÉSE, 1. TEST alatt. jezésére fivér, a soror jelentésére nővér jött divatba. TESTMÉRÉS, (test-mérés) ösz. fn. Mérés, Szélesb ért. testvérek azok is, kik ugyanazon törzsmely által a testek nagyságát minden irányban véve apától és anyától származván közelebbi vérrokonmeghatározzuk; különböztetésül a térméréstől, melyságban állanak, honnan az unokatestvér, unokabátya,

a testek fölületét határozza meg.

unokaöcs, unokanéne, unokahug nevezetek. Legben

TESTMÉRTAN, (test-mér-tan) ösz. fn. A mér-sőbb viszonyra és bizalomra, szeretetre vonatkozik

tannak azon része, mely a testmérés szabályait tárgyalja. (Stereometria). V. ö. TESTMÉRÉS.

TESTMOZGÁS, (test-mozgás) ösz. fn. Mindenféle mozgás, melyet testünkkel, illetőleg tagjainkkal teszünk, mint járás, ugrás, tánczolás, hajlongás, úszás, korcsolázás stb.

TESTOVA, (te-s-tova) ih. Ide oda irányozva; jobbra balra, előre hátra. Testova tekintgetni. Testova járnikelni. Es látják vala őtet a vének egymenden napon bemenette (a gyimölcskertbe) és testova já ratta." (Bécsi cod. Dániel XIII.). Elemezve: té és tova; máskép ide s tova.

:

TESTÖR, (test-őr) ösz. fn. Udvari szolga vagy katona, ki valamely főrangú, különösen fejedelmi személy őrizetére van rendelve.

TESTŐRSÉG, (test-őrség) ösz. fn. Testőrökből álló személyzet. Magyar királyi testőrség. V. ö. TESTŐR.

az ily mondatokban: Úgy szeretik egymást, mintha testvérek volnának. Testvérek között is megér annyit. Néha egyszerüen vér használtatik helyette. Ők a mi véreink. Édes vérem. A vér nem válik vízzé, a testvéri szeretet ki nem alszik.

TESTVÉRATYAFIAK, (test-vér-atya-fiak) ösz. többes fn. Kik egy közös törzsapától és anyától származva közelebbi vérrokonságban vannak egymással, milyenek a fiak, az első, másod, harmad unokák stb.

TESTVÉRATYAFISÁG, (test-vér-atya-fiság) ösz. fn. Rokonság, melyben a testvératyafiak vannak egymással. V. ö. TESTVÉRATYAFIAK.

TESTVÉRÉS, (test-vérés) ösz. mn. Kinek egy vagy több testvére, bátyja, öcscse, nénje vagy huga van. Ellentéte : testvértelen.

TESTVÉRÉSÍT, (test-vérésít) ösz. áth. m. testvérésit-ett, par. -s, htn. ni v. eni. Átv. valakit TESTŐRSEREG, (test-őr-sereg) lásd: TEST- mással oly belső viszonyba hoz, milyenben a test

ŐRSÉG.

TESTŐRZŐ, (test-őrző) 1. TESTÖR.

TESTSZÍN, (test-szín) ösz. fn. 1) Olyan szín, milyen az emberi testé, illetőleg böré szokott lenni. Világos, barna, sötét testszín. 2) Melléknevül 1. TESTSZINU.

TESTSZÍNŰ v. — SZINÜ, (test-szinű) ösz. mn. Olyan szinű, mint az emberi test. Testszínű keztyű, nadrág, mellény.

TESTTARTÓ, (test-tartó) ösz. mn. Pázmánnái am. testet tápláló, nevelő. Testtartó eledelek. V. ö. TARTATLAN.

vérek szoktak egymással lenni, pl. midőn az apa önnemzette gyermekei mellé idegent fiusít, gyermekévé fogad.

TESTVÉRÉSÍTÉS, TESTVÉRÉSITÉS, (testvérésítés) ösz. fn. tt. testvérésítés-t, tb. —ík, harm. szr.e. Cselekvés, mely által bizonyos személyek et testvéresítünk. L. TESTVÉRESÍT.

TESTVÉRÉSÜL, TESTVÉRÉSÜL, (test-vérė sül) ösz. önh. m. testvérésült. Valakivel testvér gyanánt egyesül, a legbensőbb viszonyba lép. A különböző szüléktől származott árvák testvéresűlnek, midőn valaki fiaivá fogadja őket.

TESTVÉRFAJ, (test-vér-faj) ösz. fn. Közel ↑ kép : külső világ, különböztetésül a szellem- v. szellemi rokon faj akár származásra s névre, akár nyelvre és erkölcsi világ-tól, belső világ-tól. nézve. A franczia, spanyol, portugalli és olasz testvérfajok. A torok, mongol és tatár testvérfajok. A görög, latin, germán, szláv testvérfajok.

TESTVILÁG, (test-világ) ösz. fn. A testi lények mindensége; jobb hangzással : testi világ, más-1

Mint töige fölveszi az en harmadik személyragot: teszen, mint veszen, leszen, hiszen, viszen, megyen, (régies) aluszon, fekszen stb.

Azon igék osztályába tartozik, melyek egyszerü elavult gyökökből sz képzővel alakultak, s azt a miveltető és tehető származékokban elhagyják, mint: vẻ-sz, vẻ-tet, vẻ-het; lẻ-sz, le-het; vi-sz, vi-tet, vi-het; hi-sz, hi-tet, hi-het; e-sz(ik), e-tet, e-het(ik), i-82(ik), i-tat, i-hat(ik), al-sz-ik, al-tat, al-hat-ik; nyug-sz-ik, nyug-tat, nyug-hat-ik; fek-sz-ik, fek-tet, fek-het-ik.

TESZNYEKĖDĖS, (tesz-nye-kėd-és) fn. tt. tesznyekéd-és-t, tb. —ek, harm. szr. e. Rendetlenkedés. V. ö TESZNYEKĖDIK.

TESZNYEKÉDIK, (tesz-nye-kėd-ik) k. m. tesznyeked-tem, -tél, étt. Palóczosan szólva am. magaviseletében rendetlenkedik. „Ne tesznyekedj, mert a bor még ím a torkodra forr.“ (Palócz népd.). V. ö. TESZNYE.

TÉSZTA, fn. tt. tésztát. 1) Széles ért. valami folyadékkal vegyített lisztből vagy más porhanyú testből szívossá gyúrt, dagasztott tömeg. Téglaporból és olajból készített tészta. Gyógyszerészek tésztája, mely

Véleményünk szerint ez igének eredeti első jelentése mint az egyszerü te gyöké: tova, különösen helyiségre vonatkozó irányzás, illetőleg mozgás, s má-ből labdacsokat csinálnak. Csiriznek való tészta. A képsod jelentése cselekvés. Mint közvetlenül helyiségre faragóknál lágygyá gyúrt agyag, melyből mintákat vonatkozó egyezik azon t, vagyis et at, fordítva te ta alkotnak. Az irhagyártóknál liszt, tojás, faolaj, timsó képzővel is, mely számos helyhatározót és helynevet és konyhasóból vegyített sürü tömeg. 2) Szorosh és képez, mint itt ott, alatt, fölött, között, mögött, lent, szokottabb ért. vizzel, tojással, téjjel stb. kevert és fent, künt, bent; Györött, Fehérvárt; Hahót, Babót, idomíthatóvá gyúrt, dagasztott testtömeg, melyet küMarót, Barót, Gyimót, Gyirót, Szanat, Bakta, Rákota, lönféle alakban elmetélve, kiszakgatva stb. eledelül Bagota, Csejte, Perbete, Csente stb. Rokon hozzá a megfőzni vagy sütni szoktak. Kenyér-, kalács-, zsemszintén helyneveket képző d, lágyítva gy, előhang- lyetészta. Gombócz-, bukta-, lepény-, pogácsatészta. Tészzóval ad, ed, od, öd, mint Udvard, Ludad, Ölved, tát gyurni, dagasztani, kinyujtani, metélni, szakgatni, Tyukod, Somogy, Szilvágy. V. ö. —D, helynévképző. | csipegetni. Savanyú tészta. Tésztát savanyítani. DagaszKülönösen a tesz igének érteménye rejlik az igeal-tott, gyúrott, kelesztett tészta. Vágott, metélt, csipkés v. kotót és it képzőkben, pl. tölt am. telivé tesz, kelt, csipkézett, koczkás, szakgatott, csipedett, morzsolt tészta. kelővé tesz; feketit, fehérit, csunyit, szépít, am. fe- 3) Átv. tésztából készített eledel. Fött, sült tészta, hérré, feketévé, csunyává, széppé tesz. L. -T ige- száraz v. szárított tészta. Tésztával élni. Tésztát enni. képző. Végre a té elavult gyökkel egyezik azon cse Tésztaétek, tésztacsík, tésztapaczal, tésztasütemény. v. csi, melyből a régies, sőt a székelyektől ma is Képeztetésre hasonló a giliszta, veleszta, puszta, hallható cseál, csiál, azaz csinál, és csel, cselekszik szár- tiszta, rosta, kosta szókhoz. A t hang helyett p-t ejtve, mazott. Hasonló érteményü a csizmadia és csizmazia, egyezik vele az olasz pasta (Mehlteig, Teig). Mi macsizmagyia szókban rejlő dia, zia, gyia, mintha volna gyar elemzését illeti, ha alapfogalomul azt veszcsizma-csia, csizmacsináló, mint Pápán a zubbonycsi am.szük, hogy mindenféle tészta gyúrás, dagasztás, dörzubbonycsináló, vagyis paplanos. Idegen nyelvek-zsölés által készül: valószinűnek látszik, hogy gyöke ben egyezik vele a finn teke-, észt tege-, lív tie-, lapp tész egy a gyeszöl, gyeszetöl, csesz, cseszel, cseszelődik takke, mordvin tije-, erza-mordvin teje. (Budenz J.). szók gyökeivel, melyekhez hasonlók tosz, toszogat; Továbbá egyezik vele a szanszkrit dhá gyök, töké-mi szerint tészta annyi volna, mint gyeszette, toletesen a magyar tesz (ú. m. helyez; eszközöl) je- szotta (a,rátotta' hasonlatára), vagyis öszvegyeszelentésében; hellen θέω, τίθημι, θέσις; továbba a tölt porhanyú test, változattal gyesztő, gyeszte vagy német thun és származékai that, thätig stb. A német tosztó, toszta, honnan alakult : teszta, tészta. Egyébthun is, mint a magyar tesz, vétetik pono és facio ér- iránt szintén egyezik vele a szláv tyeszto v. czeszło v. telemben, pl. Die Hände in die Tasche thun; die Sache cseszto, melyekkel viszonyban látszanak lenni: tyeszni bei Seite thun; Öhl in die Lampe, Wasser in den szoros, tyesznit vagy tyisznút szorítani, szorongatni, Wein thun (Adelung); és: seine Pflicht, seine Arbeit mely ismét rokon a magyar toszogat igével, honnan thun; Gutes, Böses thun; Wunder thun stb. Hasonló némely tájszólásban toszogatott kolbász, am. bélbehozzájok a szláv gyelaty (tenni, munkálni) és csinity nyomogatott, tömött, szorongatott, begyúrt vagda(csinálni). lékhús. A német Teig és izlandi nyelven teyga (kneten, gyúrni) mind érteményben, mind származási viszony| ban szintén hasonlók hozzá.

TÉSZEN, (té-sz-en); 1. TESZ.

TESZÉR, falu Hont m., ÁCS-, PÁPA-, faluk Veszprém m.; helyr. Teszér re, -én, -ről.

TESZETOSZA, (tesze-tosza) iker fő- és mn. Bangó, hülye, kit ide-oda tenni, tuszkolni lehet.

TESZNYE, (tesz-nye) mn. tt. tesznyét. A palóczbarkóknál am. csúnya, rendetlen viseletü. Képzőjére (nye v. ne) nézve hasonló a szintén rosz érteményü csúnya, rusnya, susnya, elemezne szókhoz, mely képző a tagadó ne szócskából eredettnek vagy ezzel rokonnak látszik.

TÉSZTACSÍK, (tészta-csík) ösz. fn. Vékony szálakra metélt tészta, egyszerüen: csík v. metélt; (mákkal készítve: mácsik, azaz mákcsik). Tyúkleves tésztacsikkal.

TÉSZTAÉTEK v. -ÉTEL, (tészta-étek vagy —étel) ösz. fn. Étek főtt vagy sült tésztából.

TÉSZTALEVES, (tészta-leves) ösz. fn. Tésztás étekkel, pl. gombóczczal, galuskával, csuszával, morzsókával, metélttel készített leves.