ELŐKERGET, (elő-kerget) ösz. áth. Kergetve eléterel, eléhajt. Előkergetni a nyájba vegyült idegen juhokat. V. ö. ELÖ, (3), és KERGET. annak elejétől, szinétől. Ház elől elseperni a szemetet. Takarodjál szemem elől. Ne fuss az ellenség elől. Elteszik az ebek elől. (Km). Lehet így is szólni: háznak elöle, szememnek előle, ellenségnek előle; s ekkor az erősebb hangsuly az utóbbi szón fekszik, úgy hogy ház elől (nem más, pl. templom, kert stb. elől) és háznak előle (nem másunnan, pl. mellőle, alóla) kü ELŐKERÍT, (elő-kerít) ösz. áth. Járva, kelve fáradsággal, mintegy ide-oda keringve eléállít, eléte-lönböző értelműek. V. ö. HANGSULY. Ezen névutó remt. Akárhonnan, de előkeríti. A csengeri temetőn Elvesztettem a kendőm, Hej kedves barna szeretőm Jobban elékerít. V. ö. ELŐ, (3). (Népd). megfelel e kérdésre: honnan? Különbözik : elül. ELŐL, (2), (el-ő-ül) ih. és igekötő. Megfelel ezen kérdésre: hol? miért helyesebben elül (= előül), mintha mondanók: előként v. mint elő, első. Elul (azaz előként, mint első) állani, elül futni. Elül hátul. Ilyenek az alul, körül stb. határozók is, melyeket az iránt a közönséges nyelvszokás az elemzés ellenére, alól, köről névutóktól meg kell különböztetni. Egyébúgy látszik a szebb hangzás kedveért, többnyire elől-t moud és ír mind a törzsben mind a származékokban, ELÖKERÜL, (elő-kerül) ösz. önh. 1) Hoszszasb ide-oda bolygás, csavargás, eltünés után ismét szem elé jön, eléterem, eléáll. Az elveszett marha előkerült. 2) Eléfordúl, megtörténik. Ez a dolog sokszor előkerul. Némely kicsapongások csaknem minden tisztujítályett: elüljáró, eluljáróság, elülmegy, elülről. Elöl tüz, son előkerültek. Jobban : elékerül. V. ö. ELŐ, (3). ELŐKÉSZIT, (elő-készit) ösz. áth. 1) Valamit előre rendbe hoz, előrak. Előkészitni az uti táskát, a vadász eszközöket. 2) Valakit valamire előlegesen képez, alkalmassá tesz, vagy tenni iparkodik. Előkészitni a tanulókat nyilvános vizsgálatra. Előkészitni a beteget a halálra, azaz a halál kínainak s elválás fájdalmai nak eltürésére. ELŐKÉSZÜLET, (elő-készület) ösz. fn. 1) Előleges rendbehozás, rendbeszedés. Megtenni az utazási előkészületeket. 2) Intézkedés, rendelkezés a jövendőkre nézve; előgondoskodás. Előkészület a történhető tüzveszélyre, éhségre, dögvészre. 3) Előleges képzés valamely tudományra, gyakorlatra. Próbatéti előkészületek. ELŐKIÁLT, (elő-kiált) ösz. áth. Kiáltva eléhí valakit. Elökiáltani a szolgát. Jobban: elékiált. V. ö. ELŐ, (3). ELÖKOR, (elő-kor) ösz. fn. 1. ELÖIDŐ. ELŐKÖNYV, (elő-könyv) ösz. fn. Kereskedők, iparűzök stb. első följegyzési könyve, melybe a megtörtént üzletek, különösen időrend, és folyó szám szerént jegyeztetnek föl. (Strazza). ELÖKÖTŐ, (elő-kötö) ösz. fn. Munkások, mesteremberek, boltosok stb. köténye. ELÖKÖVET, (elő-követ) ösz. fn. Követ, futár, ki a teljes követség elött, mint hirnök, előleges tudó sításul küldetik valahová. Előkövetet bocsátani az ellenség táborába. ELÖL, (el-öl) ösz. áth. Valamely lassu, rejtettebb szerrel elemészt, elveszt, élettől megfoszt; egymás után többeket megöl. Étetővel elölni az egereket, patkányokat. Elöli a sok munka, és virrasztás. Elöli a bor-, pálinkaivás. Átv. ért. elnyom, kiirt, megszün tet. Elölni valakiben a becsületérzést. pl. elöljáró, elöljáróság, elölmegy, elölről stb. ezek he hátul víz. (Km.) e helyett elül tüz stb. S amennyiben a szabatosság rovására nem történik, kétséget nem szenved, hogy a szebb hangzás (ha a gyakorlatba átmegyen) az elemzést mindig háttérbe szorítja. Így lettek önt, ont, ront, bont stb. is ömt, omt, romt, bomt helyett, s hogy rokon példákat idézzünk : utól, jól stb. utúl (utó-ul), júl (jó-ul) stb. helyett. ELŐLÁT, (elő-lát) ösz. áth. Előre lát; előgondosságból némely dolgokról előre intézkedik. ELŐLÁTÁS, (elö-látás) ösz. fn. Előre látás; előre gondoskodás. ELÖLBOCSÁT, (elől-bocsát) ösz. áth. Maga vagy mások előtt ereszt. ELÖLÉ, (elő-lé) ösz. fn. Must, mely a megmuszkolt szőlőből sajtólás nélkül foly ki, máskép: előbor. ELŐLEG, (1), (el-ő-leg) ih. Előre, minden mások elött. Előleg el kell mondanom, hogy stb. Vedd előleg ezen ajándékot. Bölcsészettanilag: valamit előleg megismerni, am. nem tapasztalatból, hanem észből, elméletből tudni. (A priori). ELŐLEG, (2), (mint föntebb) fn. tt. előleg-ét. Előlegezett öszveg. ELŐLEGÉNY, (elő-legény) ösz. fn. A hadi sorokban azon legény, ki az előbbi sorban a másik előtt közvetlenül áll. (Vormann). ELŐLEGES, (el-ő-leg-es) mn. tt. előleges-t v. -et, tb. -ek. 1) Mások előtti, ami elül áll, van, létezik, tétetik. Előleges munkálatok, ismeretek, készü letek. 2) A kiszabott, rendelt időnek előtte való. Előleges fizetés, előleges házbér. (Anticipativus). 3) Az ügyek kezelésében a többinél előbbre való, sürgetösb. (Praeferentialis). 4) Tapasztalat előtti. V. ö. ELŐLEG, (1). ELÖL, (1), (el-ö-1 am. elő-el) névutó. ELŐLEM, ELŐLEGESEN, (el-ő-leg-es-en) ih. MegelőELŐLED, ELŐLE, ELŐLÜNK, ELÖLETEK, ELŐ-zőleg előre, a kirendelt határidőnek előtte. Előlegesen LÖK. Jelent távozást valamely tárgytól, különösen lefizetni a haszonbért. V. ö. ELÖLEG, (1). ELŐLEGÉZ, (el-ő-leg-éz) áth. m. előlegéz-tem, -tél, ett. Midőn a vevő, áruszerzéseknél az eladónak még az áru átadása előtt pénzt ad. Általán : valamely bért, díjat előbb kiad, mintsem azt megszolgálták volna. ELŐLEGÉZÉS, (el-ő-leg-éz-és) fn. tt. előlegezés-t, tb. -ek. Előleges fizetés. ELŐLEGÉZET, (el-ő-leg-éz-et) fn. tt. előlegézetét. Valamely áru vagy szolgálat, hivatal, haszon fejében előre fizetett öszlet. ELŐLEGZET, 1. ELŐLEGÉZET. ELÖLÉNEKLŐ, (elől-éneklő) ösz. fn. Ki az éneket kezdi, vagy az ének sorait, verseit a többi előtt elénekli. Búcsujárók előléneklője. ELÖLÉP, (elő-lép) ösz. önh. Lépve előre megy. A hadi rendből előlépni. Átv. ért. Valamely hivatal nak, rangnak felsőbb fokára jut, emelkedik. A fő tiszt elhunytával az alsóbb tisztek előlépnek. Különbözik : elélép, lépj elé. V. ö. ELŐ, (3). ELÖLÉPÉS, (elő-lépés) ösz. fn. 1) Lépve előre menés, előre haladás. 2) Átv. ért. rangban, hivatalban tett előmenetel, előhaladás. 3) A változó láznak azon tulajdonsága, midën rohama a szokott időt megelőzi, vagyis a rendes időnél korábban üt ki. (Prolepsis). V. ö. ELÖLÉP. ELÖLÉPŐ, (elő-lépő) ösz. mn. 1) Lépve előre menő. 2) Kórtanilag, a változó lázról mondják, midőn rohama a szokott időt megelőzi. Előlépő hidegláz. (Prolepticus). (Szirmay Hung. in Par.). ELÖLJÁRÓ, (elöl-járó) ösz. fn. 1) Tulajd. elül menő, a többieket vezető; más valamit megelőző. Elöljáró kos; elöljáró ürü, bak; elöljáró követ; elöl járó beszéd. 2) Átv. ért. erkölcsi társulatnak feje, főnöke, parancsolója. Világi, egyházi, katonai elöljáró. Megyei, városi, falusi elöljáró. Kolostori, intézeti, oskolai elöljáró. Elöljáróknak szótfogadni; elöljárók ellen feltámadni. Az elöljárók példával is járjanak elő. 3) Nyelvtanilag a viszonyszó neve oly nyelvekben, hol ez a nevek előtt szokott állani, mint a latin, hellen, német nyelvben és számtalan másokban. (PraeELÖLJÁRÓBAN, (elől-járóban) lásd: ELŐJÁ positio). RÓBAN. ELÖLJÁRÓI, (elől-járói) ösz. mn. Elöljáróra vonatkozó, azt illető, ahhoz tartozó. Elöljárói hivatal, tiszt, kötelesség, jog. Elöljárói parancs, engedelem, hatalom, akarat. Elöljárói szigor, okosság, eszélyesség, fölügyelés. Elöljárói példa. ELÖLJÁRÓILAG, (elől-járóilag) ösz. ih. Előljárói hivatalból; mint elöljáró. Elöljáróilag felszólí tani, inteni, megdorgálni valakit. ELÖLJÁRÓLAG, (elől-járólag) ösz. ih. Előlegesen, bevezetésképen előre bocsátva. Elöljárólag elmondani valamit. ELÖLJÁRÓSÁG, (elől-járóság) ösz. fn. A tes ELÖLÉPTET, (elő-léptet) ösz. áth. Engedi, vagy parancsolja valakinek, hogy lépve előre menjen, előnyomúljon. Átv. ért. előmozdít, valamely rangban, hivatalban magasabb fokra emel. A királyi táblától elő-tülethez tartozó elöljárók öszvege; felsőség; elöljárói léptetni valakit a hétszemélyeshez. kar. Egyházi, világi, katonai elöljáróság. Az elöljáró ELÖLÉPTETÉS, (elö-léptetés) ösz. fn. Enged-ságra hallgatni, azt tisztelni. mény, vagy parancs, melynél fogva valaki előre megy, előre halad. Átv. ért. valakinek bizonyos rangban, hivatalban magasabb fokra emelése. ELÖLÉRŐ, (elől-érő) ösz. mn. Korán érő; ami a hasonnemüek között előbb érik meg. Előlérő körte, alma, burgonya. ELÖLFUTÓ, (elől-futó) ösz. mn. és fn. Általán, ki többek közöl legelül fut. Különösen 1. KENGYELFUTÓ. ELÖL-HÁTUL, (elöl-hátul) ösz. ih. Elül is, hátul is; szemben is, hát mögött is. Elöl-hátul rongyos. Elöl-hátul csalják. ELÖLIMÁDKOZIK, (elől-imádkozik) ösz. k. Az imádság szavait a többi előtt elmondja, melyeket emezek ismételnek; vagy, az imádság első szavait kezdi, első részét elmondja. ELÖLJÁRÓSÁGI, (elöl-járósági) ösz. mn. Elöljáróságot illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Előljárósági rendeletek, intézkedések. : ELÖLKEL, (elől-kel) ösz. ige; régies, még pedig áthatólag „És íme a csillag, kit láttak vala napkeleten, előlkeli vala (praecedit) öket." Tatrosi cod. Különbözött régente is: eleibe kel (obviam it). Ugyan ott. Máté 25. ELÖLLOVAGOL, (elöl-lovagol) ösz. önh. Lóháton mások előtt megy, másokat vezet. Elöllovagolni a díszmenetben. ELÖLMEGY, (elől-megy) ösz. önh. Az együtt menők között első helyet foglal. ELÖLOVAG, (elő-lovag) ösz. fn. Ki lóháton megy elül, ki a többi lovagot, vagy többi fogatot lóháton vezeti. Köznyelven, és romlott német nyelven: ELÖLÍZLÉS, (elöl-ízlés) ösz. fn. Előleges meg-fullajtár. (Vorreiter). kóstolás. ELÖLOVAGOL, (elő-lovagol) ösz. önh. Előre ELÖLJÁR, (elől-jár) ösz. önh. A járók között lovagol, azaz, lóháton hátulról előre nyargal, elöre első helyet foglal. Szirmay Lajos előljár, A török hadd víjjon bár; vágtat, rúgtat. Különbözik ettől előllovagol. ELÖLÖVEL, (elő-lövel) ösz. önh. Kilőtt nyíl, golyó stb. módjára vagy sebességével előre repül, ELŐLÜL, (elöl-ül) ösz. önh. 1) Általán, az ülési rendben első helyet foglal; az asztal fejénél vagy az ülők sorában legelső helyen ül. 2) Különösen, valamely gyülekezet, tanács stb. üléseiben elnökösködik. V. ö. ELNÖK. ELŐLÜLÉS, (elől-ülés) ösz. fn. 1) Első helyen ülés. 2) Valamely testület, tanács üléseinek vezetése. ELŐLÜLŐ, (elől-ülő) ösz. fn. Újabb időben a hivatalos nyelvben meg kezdik különböztetni az elnöktől. T. i.,elnök' jelenti a testület rendszerénti vagy ily minőségben kinevezett, megválasztott fönökét;,előlülő pedig, ki amannak helyét csak akadályoztatása esetében pótolja. Például, valamely törvényszéknek csak egy rendes elnöke van, de egyszerre három tanácsban is tart ülést; azon tanács vezetőjét, hol a rendes elnök nincs jelen, csak előlülő nek nevezik. ELŐLÜLŐI, (elöl-ülői) ösz. mn. 1. ELNÖKI. ELŐLÜLŐSÉG, (elöl-ülőség) 1. ELNÖKSÉG. ELŐMÁSZ, (elő-mász) ösz. önh. Mászva eléjön. V. ö. MÁSZ. ELŐMBE, (el-ö-m-be) ih. Megfelel e kérdésre: hová? Tulajdonkép am. az előttem levő helyre. Előmbe ne szaladj. Különbözik : Hogy mersz elémbe jönni? V. ö. ELŐ, (3). ELÖ-MONAJ, puszta Abaúj megyében. Helyr. - Monaj-on, -ra, -ról. ELÖMOND, (elő-mond) ösz. áth. 1) Előre, a többiek előtt mond valamit, pl. némely helyeken és vidékeken a templomi éneket. 2) Eléad, eléterjeszt s ekkor jobban elémond. V. ö. ELŐ. : ELÖMONDÁS, (elő-mondás) ösz. fn. 1) Előremondás. 2) Eléadás. (Recitatio). ELÖMONDAT, (elő-mondat) ösz. fn. A körbeszédnek v. körmondatnak első része, mely addig tart, mig az előre ment kötszó igénye ki nem egészül ; miért az előmondat állhat egy vagy több almondatokból. Az előmondatnak az utómondat felel meg. Némelyek szerént előszak, utószak, pl. Ha már az is szánakozást érdemel, aki a hasznost, a szépet és jót egyedül külföldi öltözetben tudja ismerni és szeretni (előmondat): mit fogunk még a szerencsétlenről tartani, ki gyöngeségeiben is külföldiséget akar dicsekedőleg éreztetni? (Kölcsey). ELÖMOZDÍT, (elő-mozdít) ösz. áth. Tulajd. ért, helyéből, nyugvásából valakit előtol, előre indít. V. ö. MOZDÍT. Átv. ért. valakit magasabb polczra, hivatalra jutni segít; vagy akármely ügynek haladását, menetelét elősegíti. Előmozdítani valakit hadnagyságból kapitányságra. Előmozdítani a kérelmezők folyamodásait. Előmozdítani a honi müipart. ELŐMOZDITÁS, (elö-mozditás) ösz. fn. Tulajd. ért. valaminek nyugvó helyéből elindítása, előre tolása. Átv. ért. magasabb rangra, hivatalra juttatás; valamely dolognak, ügynek elősegitése, siettetése. V. ö. ELŐMOZDÍT. ELŐMOZDITÓ, (elő-mozdító) ösz. mn. és fn. ELŐMEGY, (elő-megy) ösz. önh. Előre halad, előre nyomúl, előmenetelt tesz. Előmenni a hivatalok-Előre inditó; hivatalra, rangra emelő; valamely ügyet, ban, az erkölcsökben, a tudományokban. dolgot elősegitö, siettető. Müipart előmozditó eszközök, intézkedések, jutalmak stb. A könnyü közlekedés, a jó utak nagy előmozdítói a kereskedésnek. ELÖMENET, (elő-menet) ösz. fn. 1. ELÖME NETEL. ELÖMENETEL, (elő-menetel) ösz. fn. Erkölcsi, szellemi, társadalmi előre haladás, fölebb jutás. Előmenetelt tenni a műveltségben ; előmenetelt tenni az idegen nyelvekben. ELÖMENNY, (elő-menny) ösz. fn. Némely szent atyák tanitása szerént azon túlvilági hely, melyben az Üdvözitőnek eljövetele előtt élt és jámborul megholt atyák lelkei tartózkodtak, míg a Megváltó halála által a valódi mennybe érdemesíttettek. Átv. ért. a boldogságnak és üdvösségnek előérzete, s mintegy tornácza, vagy csarnoka: mennycsarnok. Az üdvösségnek előmennyébe jutni. Egyébiránt e szó még divatba nem jött, s úgy látszik a német Vorhimmel után van fordítva. ELÖMÖL, (el-ömöl) ösz. önh. 1. ELÖMLIK. ELŐMUNKA, (elő-munka) ösz. fn. Előkészület valamely munkához, bevezetés a munkába. Az épitésnek egyik előmunkája az anyag eléállítása. ELŐMUNKÁLAT, (elő-munkálat) ösz. fn. Elő leges készületek, intézkedések, melyeket tenni kell, mielőtt valamely munkába bele kaphatnánk. Vaspályai előmunkálatok, a vonal kimérése, kisajátítás stb. ELÖMUST, (elő-must) ösz. fn. 1. ELŐBOR, ELÖLÉ. ELÖMUTAT, (elő-mutat) ösz. áth. 1) Valamit látás végett eléterjeszt, megmutat. Elömutatni az eddig rejtve tartott kincseket. 2) Váltót, bankjegyet, kötelezvényt, kifizetésül eléterjeszt. 3) BizonyitváELÖMENŐ, (elő-menő) ösz. mn. Átv. ért. er-nyokat hoz elé. Helyesebben: elémutat; v. ö. ELÖ, (3). kölesileg, szellemileg, társadalmilag előre haladó, fölebbre, magasabbra ható. Tudományokban előmenő ifjak. ELÖMLIK, (el-ömlik) ösz. k. Ömölve szétmegy, elfoly. Elömlik a megtaszított csöbörből a víz. V. ö. ÖMLIK ELÖMUTATÁS, (elő-mutatás) ösz. fn. Bizonyitványok, váltók, kötelezvények, szerződvények stb. eléterjesztése. V. ö. ELÖMUTAT. ELÖMUTATÓ, (elő-mutató) ösz. fn. Személy,. ki olyan kötelező iratot (például, bankjegyet, kamatszeletet stb.), melyben a fizetés csak a birtoklónak 239 ELŐNÉV-ELÖÖRSÖK ELŐŐSZ-ELÖREGÉDIK 240 (au porteur) igértetik, a nélkül, hogy ennek neve | lenség ellen nyomuló hadsereget megelőzik, s az elkiirva volna, kifizetés végett a fizetőnek bemutat, elé- lenség mozdulatát őrszemmel tartják. (Vorposten). mutat. (Porteur). V. ö. ÖRS. ELŐNÉV, (elő-név) ösz. fn. A magyar nyelvben tulajdonkép előnévnek mondatik azon név, mely a nemzetségi vezeték név előtt áll, (Praedicatum); pl. Zerinvári gr. Zrinyi Miklós, Széki gr. Teleki József. ELŐNEVEZ, (elő-nevez) ösz. áth. Nevénél vagy neveiknél fogva többeket megnevez, elészámlál, eléhí. Előnevezni valamely nemzetség legjelesb öseit. Előnevezni a tanuló ifjak közöl a legjobb erkölcsüeket. Jobban: elénevez. V. ö. ELŐ, (3). ELÖNT, (el-önt) ösz. áth. 1) Edényből valamely híg anyagot elfolyat. Elönteni a palaczkból a bort. 2) A kiömlött, megáradt víz, bizonyos tért elföd, eltakar. A Tisza elöntötte a réteket, legelőket. V. ö. EL és ÖNT. ELÖNTÉS, (el-öntés) ösz. fn. Valamely híg anyagnak elfolyatása. ELÖNTÖZ, (el-öntöz) ösz. áth. Valamely híg testet, pl. vizet, bort, sert, olajat stb., több ízben elfolyat. Siettében elöntözte a korsóban vitt bort. V. ö. ÖNTÖZ. ELŐNY, (el-ő-ny) fn. tt. előny-t, tb. —ök. 1) Kedvező körülmény bizonyos czél elérésére, melynél fogva ahoz előbb eljuthatunk, mint más, tehát mintegy előkedvezés, pl. a játékban, azon játszó, ki a kikérő után legutósó, azon előnynyel bír, hogy üthet, s az ő lapját el nem üthetik; de ezen előnyből csak úgy lehet nyeresége, ha ütőkártyája van. 2) Előjog vagy igény valamihez. A kihalt tisztviselő helyére legtöbb előnye van annak, ki a fokozati rendben legközelebb állott utána. ELŐNYÖS, (el-ö-ny-ös) mn. tt. előnyös-t v. -et, tb.ek. Ami előnynyel jár, ami bizonyos czél elérésére különösen kedvező. ELŐNYÖSSÉG, (el-ő-ny-ös-ség) fn. tt. előnyös ség-et. Előnyös állapota vagy tulajdonsága valaminek. V. ö. ELŐNYÖS. ELÖÖSZ, (elő-ősz) ösz. fn. Őszi évszak kezdete, mely ami éghajlatunk alatt sz. Mihály havára esik. ELÖPAD, (elő-pad) ösz. fn. A bányaolvasztókban a kemencze előtt levő pad v. padka, mely fölött a kemencze szája v. katlan be van vágva. ELÖPARANCSOL, (elő-parancsol) ösz. áth. Valakinek megparancsolja, hogy jöjön elő, azaz elé. Elöparancsolni a szolgákat, jobbágyokat. Másképen és szabatosabban eléparancsol. V. ö. ELŐ, (3). ELŐPATAK, puszta Erdélyben, Felső-Fehér megyében; helyr. Előpatak-on, -ra, —ról. ELŐ-PATONY, falu Pozsony megyében; helyr. -Patony-ba, -ban, —ból. ELÖPÉNZ, (elő-pénz) ösz. fn. Pénz, melyet végbement szerződés jeléül, s megerősítéseül adni szoktak; köznyelven foglaló. ELÖPOSTA, (elő-posta) ösz. fn. 1. ELÖKÖVET, ELŐHIRNÖK. ELŐRÁCS, (elő-rács) ösz. fn. Kapu, ajtó, vagy egy más rács elébe állított rács. V. ö. RÁCS. ELÖRAJZ, (elő-rajz) ösz. fn. 1) Valamely tervnek, pl. épület alapjának rajzban előadott képe. 2) Vázolat. Regénynek, szinműnek, hőskölteménynek stb. előrajza. V. ö. RAJZ. ELÖRAJZOL, (elő-rajzol) ösz. áth. Valamely tervnek alapját, tárgynak külsejét, formáját, vázlatát rajzban eléadja. ELÖRANG, (elő-rang) ösz. fn. Első rang, előkelő állás a társaságban. ELŐRANGOS, (elő-rangos) ösz. mn. lásd : ELŐ RANGÚ. ELŐRÁNT, (elő-ránt) ösz. áth. Valakit vagy valamit rántva, kirántva 1) előmozdít, 2) elémutat. belbe dugott tört. Szabatosabban: eléránt. Amaz pedig Előrántani a szegletbe bújt tolvajt. Előrántani a ketulajdonképen am. előre ránt. V. ö. ELŐ, (3). ELŐRE, (1), (el-ő-re) ih. 1) Viszonylik oly helyre, térre, mely egy másiknál elsőbb, vagyis valaminek elejéhez közelebbi, s megfelel ezen kérdésre: hová? Előre futni, előre kiáltani, előre állani. A forgott ember nem csak hátra, hanem előre is néz. (Km.) 2) Oly időre, mely egy másikat jövőben megelőz, ezen kérdésre: mikor, mikorra? Előre megfizetni a házbért. Előre megjövendölni valamit. Jobb előre félni, mint utóELŐOROM, (elő-orom) ösz. fn. Hegynek, épü-jára rettegni. (Km.) „Énekid közt hátra hagyál teletnek, várműnek, bástyázatnak előre nyomuló teteje, kintenem s előre, de távol tájékokra.“ Kazinczy F. homlokzata. ELŐRE, (2), (1. fönebb). Biztatást jelent. Előre, előre! Előre legények! ELŐNYTELEN, (el-ö-ny-telen) nm. tt. előnytelen-t, tb. -ek. Ami előnynyel nem jár, előny nélküli. V. ö. ELŐNY. ELŐOSZT, (elő-oszt) ösz. áth. Kártyajátékban, am. az osztást megkezdi. ELÖÖRSÖK, (elö-örsök) tb. fn. tt. elöörsök-et. Háboruban így neveztetnek azon katonák, kik az el ELÖREGÉDIK, (el-öregédik) ösz. k. Elér valakit az agg kor; illetőleg az öregség jelei, bajai, gyöngeségei elétünnek nálą, 241 ELÖREGEDETT-ELŐRUGASZKODIK ELÖREGEDETT, (el-öregédétt) ösz. mn. Erejéből, vén ember módjára, kifogyott; időnek elötte magát kiélt (ember). ELÖREGSZIK, (el-öregszik) lásd: ELÖRE GÉDIK. ELÖRELÁTÁS, (előre-látás) ösz. fn. Tulajd. ért. a látási érzéknek azon működése, melynél fogva az előtte távol levő tárgyakat észre vagy szemügyre veszi. Átv. és köz ért. az okosságnak munkája és tulajdonsága, midőn a jövendőkről gondoskodik, azokat vizsgálja, s hozzájok képest intézkedik, rendelkezik. ELÖRELÁTHATÓ, (előre-látható) ösz. mn. A miről előre tudni lehet, hogy meg fog történni. ELÖRELÁTÓ, (előre-látó) ösz. mn. Átv. okos, ildomos, gondos emberről mondjuk, ki előrelátással bir. 1. ELÖRELÁTÁS. ELÖRENÉZŐ, (előre-néző) ösz. mn. 1) Akinek szemei, figyelme az előtte távolra levő dolgokra szegezvék. 2) Átv. ért. jövendőről gondoskodó, a történhető dolgokra figyelő. ELÖREPÜL, (elő-repül) ösz. önh. A repülőket megelőzi, elejökbe száll; a többi között legelül repül. A vadludak között a gunár előrepül. Különbözik : elérepül, azaz valamely távolabb helyről ide, szem elé repül, repülve eléjön. ELÖRÉSZ, (elő-rész) ösz. fn. Valamely egésznek azon része, mely elül van. A szegy és tarj a marhának előrészéből valók. ELÖRUHA, (elő-ruha) ösz. fn. Előkötő, kötény. ELŐS, (el-ö-ös) fn. és mn. tt. elős-t v. —et, tb. -ek. Így nevezik néhutt Dunán túl azon kocsit, mely a többieket futtatás közben megelőzi. Elősnek hajts! ELÖSALAK, (elő-salak) ösz. fn. Az érczek tisz tításakor először elhulló salak. ELÖSÁNCZ, (elő-sáncz) ösz. fn. A várművekben azon sáncz, mely a többi között legkivülebb fekszik. ELŐSÉG, (el-ő-ség) fn. tt. előség-ét. Köz nyelven: elsőség, felső rangfokozat; bizonyos személyes jog, melylyel mások nem birnak. (Praerogativa). ELŐSEGÉL, (eló-segél) ösz. áth. Segédkezeket nyujtva előmozdít; valamire juttat. Elősegélni valakit bizonyos hivatalra. Különbözik: elésegél, azaz eléjönni segél; (bajból) kisegél. ELŐSEGÉLÉS, (elő-segélés) ösz. fn. Részvevő cselekvés, mely által valakit, vagy valamely ügyet előmozdítani iparkodunk. V. ö. ELŐSEGÉL. ELŐSEGÍT, (elő-segít) 1. ELŐSEGÉL. ELŐSEREG, (elő-sereg) 1. ELÖHAD. ELÖSIET, (elő-siet) ösz. önh. Sietve előre tör; előre jutni siet. V. ö. ELŐ, (3) és SIET. Különbözik: elésiet, azaz sietve eléjön. ELÖSMÉR, (el-ösmér) ösz. áth. Valamit, ami más által állíttatik vagy bizonyíttatik, részéről is igaz ELÖRÉTEG, (elő-réteg) ösz. fn. A rétegek kö-nak vall (Recognoscit). Némelyek hibásan használzött az, mely a többi előtt van, mely a többit takarja. ják félreösmér, eltéveszt, másnak ösmér helyett. V. ö. EL, (2). V. ö. RÉTEG. ELŐREVÉLT, (előre-vélt) ösz. mn. Mit előre föltettünk, azaz, miről eleve véltük, hogy úgy lesz, mint gondolók. Előre vélt engedelemből tenni valamit. (Praesumtus). ELÖROBOG, (elő-robog) ösz. önh. Robogva elé jön, eléáll. Előrobognak a kocsik, hintók. Szabatosabban: elérobog. Amaz pedig am. előre robog. V. ö. ELÖ, (3). ELÖSMERÉS, (el-ösmerés) ösz. fn. Cselekvés, melynél fogva valaki mások állitását részéről is igaz nak vallja. V. ö. ELÖSMÉR. ELÖSMERVÉNY, (el-ösmervény) ösz. fn. Bizonyságtevő okirat, melynél fogva valaki bizonyos dolgot magáról más valaki részére igaznak, valónak, hitelesnek vall. A fölperes elismervényt adott a bírónak, a peres irományoknak magához vételéről. ELÖSOROL, (elő-sorol) ösz. áth. Valamely so ELŐROHAN, (elő-rohan) ösz. önh. Rohanva eléjön, elétódúl. Lesből elörohan az ellenség. Szaba-kaságnak, mennyiségnek egyes részeit sorban, sorról sorra eléadja, elészámlálja. Jobban: elésorol. V. ö. tosabban elérohan, amaz pedig am. előre rohan. V. ELŐ, (3). ö. ELŐ, (3). ELÖROSTÉLY, (elő-rostély) 1. ELŐRÁCS. ELÖRÖKÍT, (el-örökít) ösz. áth. Valamely jószágot, birtokot, örökösen elad. Nemesi birtokait elörökíteni. ELÖRÖKÍTÉS, (el-örökítés) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg szerződés, mely által valamit elörökítünk, örökös eladás. ELÖRÖL, (el-öröl) ösz. áth. 1) Az őrlést elvégzi. Malomba ment, el is őrölt. 2) Nagyon, kelletén túl megőröl. A darát előrölték. V. ö. EL, (2) és ÖRÖL. ELÖRUGASZKODIK, (elő-rugaszkodik) ösz. k. Előre rugaszkodik. Különbözik elérugaszkodik, azaz rugaszkodva eléáll. AKAD. NAGY SZÓTÁR. II. KÖT. ELÖSÖR, (elő-sör) ösz. fn. A sörnek színe, mely a főzésben legelőször kifoly. : ELÖSZAB, (elő-szab) ösz. áth. Átv. ért. valamely teendőnek sorát, módját elrendeli. Jobban elészab. ELÖSZAK, (elő-szak) 1. ELÖMONDAT. ELÖSZALAD, (elő-szalad) ösz. önh. Szaladva előre megy. Különbözik: elészalad, azaz szaladva eléjön. V. ö. ELŐ, (3). ELŐSZÁLL, (elő-száll) ösz. önh. 1) Szállva előre megy, halad, repül. Előszállanak az előhadak. Előszállanak a vándormadarak közt a hímek. 2) Szem elé repül, repülve eléjön. Ez utóbbi értelemben szabatosabb elészáll. V. ö. ELÖ, (3). ELŐSZÁLLÁS, puszta, Fehér megyében; helyr. Előszállás-on, —ra, —ról. 16 |
