Oldalképek
PDF
ePub

hathatós szószólója a nemzetnek a római curiánál és közvetitője a magyar diplomatiának a külfölddel szemben. Szóval: ö jó szelleme volt Magyarországnak.*)

II.

Ugyanazon évben, melyben Mátyást magyar királynak, választották meg Enea Silviót is római pápának, ki mint ilyen II. Piusnak nevezte magát.

Nevét aligha hasonnevű szent elődjétől, I. Piustól kölcsönzé. A bőolvasottságú humanista előtt Aeneas szokásos jelzője a virgiliusi,,pius" lebeghetett, melylyel már régebben megtisztelék őt barátai ezen két versből összefűzött büszke hatméretűvel:

,,Sum pius Aeneas

fama super aethera notus."

II. Pius noha csak 53-ik életévét haladta volt meg, megválasztatásakor már törődött ember volt. A köszvény, mely skót zarándokolásakor szegődött élettársáúl, évről-évre gyakrabban és hevesebben jelentkezék; nem ritkán oly élessz aggatások kínzák, hogy mozdúlni nem birt. E bajához járult folytonos köhécselése, mely azon véleményt kelté, hogy tüdeje is meg van támadva; de azért beszédében bámulatos erőt fejtett ki, mert a tűrésben mesterré képezte magát, és csak a figyelmes észlelő gyaníthatá, mennyit szenved, ha néha-néha ajkába harap s öntudatlan rángását rögtön elnyomja. Hanem azért ösz haja, hamvas arczszíne és gyors változásai tanúskodának baja komolyságáról, jóllehet tekintete élénken visszatükrözé kedélye állapotát, a vídámságot a társalgásban ép úgy, mint a fenyítő komolyságot vagy fenyegető haragját.

Szellemének természetes elevensége szakadatlan háborúságot viselt lankadt testével. Nem tartozott azokhoz, kik abban

*),,Habemus autem paterne virtutis imitande svasorem legatum s. Angeli magni inprimis consilii virum ac omni virtute prestantem, qui nos ad hanc sanctam expeditionem quotidie hortatur, qua nulla utilior, nulla gloriosior esse potest." Mátyás király levele Fridrik császárhoz 1458. april 14. Magyar diplomatiai Emlékek Mátyás király korából. Szerk. Nagy Iván és b. Nyáry Albert. Buda-Pest, 1875. I. köt. 10., 11., 17., 49., 70. sz.

a véleményben vannak, hogy a nyugalom és kényelem az agg kor jutalma. Midőn a conclavéban mint pápa a bibornokok első üdvözletét fogadva mereven álla és könnyei megeredének, így válaszola barátai biztatására:,,Csak azok örvendhetnek a hatalom e magas fokának, kik annak fáradalmaira és veszélyeire nem gondolnak." A gondolat, hogy immár önmaga van hívatva mindazt elvégezni, a mire eddig másokat annyiszor buzdított, egész súlyával nehezedett lelkére. A kisszerű hiúság, mely az irodalmár tollában perczegett, a nyugtalan ambitio, mely a becsvágyót előbbre sarkalá, most midőn a polczok legfelsőbbikére tevé lábát, tárgytalånúl szétpattant, mint a szappanbuborék a rideg valóval érintkezvén.

A Szent-Péterben, szeptember 3-án fogadá Pius a bíbornoki fődékán kezéből az apostoli tiarát.

Mindenki feszülten várta a pápa első hivatalos nyilatkozatát, mert híre szárnyalt, hogy a titkos consistoriumban nagy dolgok folytak. Valóban Pius nagyszerű programmal kezdette meg pápaságát. Mint a keresztyén hit előharczosa az ozmán hitetlenség ellen lépett föl, s e föladatát helyezte összes működése központjába. Ő, ki a fejedelmek késedelmeskedését oly keményen korholta, most elragadó hévvel és erélylyel vette kezébe a keresztyénség ügyét, Byzancz elestét megboszúlandó. Bevezetésül az összes európai fejedelmeknek congressust hirdetett Mantuába, hová, hogy elnöke legyen, 1459. januárius 29-én maga is elindult.

Útját szülőföldjének Sienának vette. Itt fogadá az Itálián kívüli fejedelmeknek trónfoglalása alkalmából érkezett üdvözlő követei közt az elsőket. Közöttük kiváló díszszel Mátyásnak, Magyar-, Dalmát- és Horvátország dicső királyának követeit, küldöjök azon nagyszerű érdemeinél fogva, melyeket atyja és ő szerzének, és tegyük hozzá azon meleg ajánlat következtében, melyet nekik a nagytekintélyű Carvajal adott.

Kik voltak e követség tagjai, arról nincs tudomásom ; nem tartom azonban valószinűtlennek, hogy ama főurak, kiknek a pápa ugyanez alkalomból kelt leveleiben kegyelmeket osztogat, vagy ezek közül némelyek vettek részt e követségben. E levelek egyike ,,Antonio Iscovichi Comiti insule de Goriciis Zagrabiensis dioecesis et Nicolao filio eius. Item Emerico Litterato filio quondam Ladislai Wayvode de Zapulia, Thesaurario Mathie Regis, Comiti universarum camerarum

salium regalium" megengedi, hogy hordható oltárt használhassanak. Továbbá,,Michaeli Ozag (Ország) de Guth Palatino, Gaspari Vodo magistro dapiferorum, Gregorio Vodo de Gyurgy magistro Tavernicorum, Paulo de Dombo comiti Simegiensi, Joanni Thwz de Lak thesaurario, Nicolaus de Lindira (Lindva), Alberto Nyffor de Baymocz cubiculariis ac Michaeli de Gezth magistro camere Regis Hungarie megengedi, hogy szükség esetén napkölte előtt miséztethessenek magoknak. Talán ezek valamennyien, talán csak a három első volt tagja a magyar követségnek, melynek élén - aligha csalódom - Vitéz János nagyváradi püspök állott, kit a pápa régi érdemeiért minden más egyházi fönhatóság alól kivesz, és hogy részint az ország ügyeiben fáradhasson, részint szabad idejét a tudományoknak szentelhesse, megengedi neki, hogy,,Joannem Chesmice prepositum ecclesie Tituliensis Colocensis dioecesis, legum doctorem, nepotem suum, virum utique expertum et idoneum, ac litterarum sciencia preditum ... in coadiutorem seu vicarium in spiritualibus et temporalibus" kinevezi. Végre megengedi neki, hogy Nagy-Váradon egy prépost és tizenkét kanonokból álló káptalant alapíthasson, és ennek javadalmazására a nagyváradi sz. István vértanúról nevezett prépostságnak, valamint a sz. Jobbról czímzett apátságnak javait fordíthassa.*)

A pápa válaszában, melyet a követségnek adott, Magyarországot, e legnemesebb és terjedelmes birodalmat, mely hetven éven felül folytonosan harczol a katholikus hitért a törökök ellen, a keresztyénség kelet felé fordított pajzsának nevezi. Fölemlíti, hogy Zsigmond, Albert és a most uralkodó Mátyás, valamint ennek atyja, a hadi tudományokban kiváló jártassággal bíró Hunyadi János számtalanszor megverték a pogányt és rút futásba keverték. Méltó tehát e király, hogy az apostoli szentszék különös kedvezésében részesüljön, melyet elhanyagolni nem fog. Ugyancsak a végből, hogy Magyarországon segítsen, hitta egybe a mantuai congressust is, hova immár útban van.**)

A megigért kedvezmények következők valának: 1. Értesülvén a pápa, hogy némely főurak,,és mások, kik velök

*) Theiner, Monum. hist. Hung. II. köt. 494., 497., 489-491. számok.

**) Pii. II. Orationes, edidit Mansi T. II. p. 213.

egyet értenek", áskálódásai Mátyást hadi készületeiben gátolják, meghagyja követének, hogy e gáncsvetőket, legyenek azok az országon belül vagy kívül, legyenek bár királyi vagy akármily egyházi vagy világi méltóságban, egyházi fenyítékkel sujtsa. Hogy e breve éle a német császár ellen intézettnek tartaték, kitűnik alább.

2. Jóllehet a pápa igen óhajtja vala, hogy Carvajal megjelenjék a mantuai congressuson, s ott tapasztalataihoz képest a legilletékesb tanácsokat osztogassa, sőt erre nézve föl is hívta már Carvajalt; mivel azonban a magyar király követei igen kérték őt, hogy ebbeli rendeletétől elálljon, mert a pápai követ jelenléte Magyarországon fölöttébb szükséges: meghagyja neki, hogy ez országból ki ne mozduljon; gondoskodjék mégis, miszerint Mantuába vagy az esztergami bíbornok, vagy más nagytekintélyű főurak mielőbb megérkezzenek; továbbá, hogy őt mindenekről kimerítően tudósítsa. Nem hagyható figyelem nélkül, hogy Pius ugyane levele végén értesíti követét, miszerint a magyar király követeit, kiket Carvajal neki oly igen ajánlott, tisztelettel fogadta és hallgatta meg, nem is volt szándéka őket másként, mint királyi követeket fogadni, miután a magyar király működése olyan, mely a szentszék atyai szeretetét kiérdemli. Ez okon áldását is küldi és szolgálatait ajánlja neki.

3. Szentelt zászlót is küld Pius pápa az ő magyarországi követének, hogy az mint hallja a tavaszszal megindí tandó török hadjáratban buzdításúl a harcz éle előtt kibontassék. 4. Kieszközölt végre a magyar követség a pápától még egy, a császárnak szóló brevét, melyben Pius inti Fridriket, ne hallgasson azon nehány magyar főúrra, kik önérdekből, és nem iránta való szeretetből királyuk elleni pártütésben törik fejöket, mert ebből nagy botrány keletkezhetnék. Megeshetnék, ugyanis, hogy a magyar király, midőn külről, a török által, belül pedig a császár hozzá járultával szorongattatik, a törökkel kötne inkább békét, s ez esetben bizonyára nem őt, a magyar királyt, kinek nemes szándéka ismeretes, hanem a császárt okolnák. Minek következtében Magyarország megszűnnék pajzsa lenni a keresztyénségnek, és tárt kapuja nyílnék a török kegyetlenségnek. Inkább hallgasson tehát a császár az egész világ ítéletére, mint nehány lázadó igéretére.*)

*) Theiner i. m. II. köt. 488., 492., 495. és 496. számok.

A császári követek, kik Pius üdvözletére küldettek, ekkor már Flórenczben valának; de értesülvén, mily kegyességgel fogadá a pápa Mátyás követeit, mintha urok igényeit a magyar koronára semmibe sem venné, késlekedének. Eljöttek végre (úgy látszik a magyarok távoztával) mégis, és neheztelve szemrehányásokat tettek Piusnak, hogy a császárra és érdekeire semmi tekintettel sem volt; vetélytársát magyar királynak elismerte, követeit kitüntetéssel fogadta, kegyeit reájok pazarolta, holott a császár is hajlandó a török ellen föltámadni és jelenben, mióta Magyarország főpapjaitól és uraitól királylyá kikiáltaték, kötelessége is, hogy ez országot minden ellenséggel szemben megvédelmezze.

Nehéz állása volt a pápának. Mert míg a császárt, ki iránt a hála sokféle kötelékével volt lekötelezve, mint az egyház világi fővédnökét kímélnie kellett: addig Mátyást, a törvényesen megválasztott magyar királyt, ki a magyar földnek tényleges birtokában volt, és már Calistus által királyúl elismertetett, annál kevésbbé sérthette, mert több reményt nyújtott a keresztyénség oltalmára, mint az aluszékony Fridrik, ki a maga érdekeit sem bírta megvédeni, mihelyt a hosszútűrő várakozáson felül tényleges erélyt kellett volna kifejteni.

Pius, ki csakhamar belekerült a politikai dilemmába, hogy a császár vagy magyar király közt válaszszon, nem talált magában elég bátorságot arra, hogy akár az egyik, akár a másik irányban következetesen haladjon. Sem a magyar királyt részre hajlásával elkeseríteni, sem a német császár érdekeit kíméletlenül sérteni nem merte, hanem kényes és hálátlan föladatáúl tűzte a versengést a két fél közt kiegyenlíteni, vagy legalább az ellenségeskedés kitörését megakadályozni.

Másként érzett Magyarország eltökéllett barátja, Carvajal. Ez is megfontolta a veszedelmet, mely az imént meghódolt német fejedelmek részéről a szentszéket fenyegeti, ha ennek nincs biztos támasza a császárban; de a hit szent ügye, melyet ő védett a Duna völgyében, ilyen melléktekintetet nem ismert. Megütközött azon, hogy a császár a keresztyénség e szorongatott viszonyai közt is saját családi vagy épen financialis érdekeit üzi. Ő Fridrikben, minden tekintet nélkül előbbi érdemeire, a vallás ellenségét látta, mihelyt ez a török háború elé akadályt gördíteni szándékozék; ellenben Magyarországon az elhatározottságot, a török háborút szemeivel

« ElőzőTovább »