Fölébredék, hogy fölkeressem avagy A házas élet szentségéről és a „A fordulat kibékit. Im beváltád Isteni kéz vezérlé őt ide: Ártatlansága, szűzi szendesége, Erénye, méltósága érzete, Mely udvarlásra vár s keresve vágy Vagy egy szóval maga a szűz természet, Vig dalt dalol a csevegő madár, Hoz szárnyain. És most az éj szerelmes S sietni készti az est csillagát, mely JÁNOSI GUSZTÁV. AZ 1626-IKI POZSONYI BÉKE UTÁN. '—2) A Ferdinand s Bethlen közt 1626-ban kötött pozsonyi béke után véglegesen megszakadt ugyan a szerződők közti háborúk sora, de nem a diplomatiai villongásoké. Ezekre okot az emlitett békekötés végrehajtása és a portával kötendő béke adtak. Mind a két ügy vezetésében Eszterházy Miklós nádornak jutott a kiváló szerep, melyet az alant czimzett munka mán vázolni czélom. nyo A pozsonyi béke mikénti végrehajtása végett Ferdinand részéről Pyber János, Ostrosics István, Hoffmann György, Bethlen részéről Lónyay Zsigmond, Bornemisza János, Kassay István és Belleváry Dávid valának kiküldve, a kik Tokajban 1627-ben gyültek össze. Az alkudozások lassan folytak. Ferdinand követei mintegy mart. közepén értek oda s Pyber még april 10-kén is panaszolta, hogy Bethlen követei mindent elkövetnek az alkudozás lassítására: gyorsítása végett tehát Eszterházy april folytán s máj. 1-jén is irt a fejedelemnek, igy az uj szerződés máj. 19-kén valahára megköttetett. Lényege a következő: 1. Habár a pozsonyi szerződés II-ik pontjában kiköttetett, hogy Bethlen visszaadasson minden ingóságot, melyet a mult mozgalom alkalmával elvitetett a király területéről: mindazáltal a biztosok ennek követelésétől elállanak és Bethlen viszont eláll abbeli követelésétől, hogy a mult évről követelt harminczezer frt. neki megfizettessék. 2. A vallásgyakorlatra nézve a kir. biztosok azt kivánták, hogy Kassán engedtessék meg a katholikusok szabad val 1) V. ö. a Budapesti Szemle 1867-iki folyama IX. f. 197–244. ll. 2) Galantai gróf Eszterházy Miklós, Magyarország nádora. III. köt. 1627-1629. Pest, 1870. n. 8. r. 549. l. lásgyakorlata; a fejedelem biztosai hasonlót követeltek Somogy helységre nézve.1) Abban történt megállapodás, hogy valamint a fejedelem jelenlétében a kath. vallásgyakorlat legkevésbbé sem gátoltatott, úgy ezután sem fog. Somogyot illetőleg: ez az esztergomi érsek birtoka; de ez gondoskodni fog, nehogy az ország törvényeivel ellenkezőleg a szabad vallásgyakorlatban a lakosok ott akadályoztassanak. 3. A fejedelem nem engedendi, hogy saját katonái a király területére betörjenek a nép nyomorgatására. Ugyanez áll a másik részre is. 4. A fejedelem az ő területébe eső, a Szendrő várához tartozó és általán a borsod megyei birtokokban, a király vagy ősei által tett collatiókat és inscriptiókat nem háboritja és nem változtatja meg. 5. A fejedelem biztosai felpanaszlák, hogy a hét megyében a király által, a bécsi szerződés ellenére főispáni kinevezések és birtokadományozások történtek. Ezután ilyesek történni nem fognak s a történtek megsemmisittetnek. 6. A fejedelem veressen olyan apró pénzt, mely egész Magyarországon kelendő lehessen, s hasonló vegyitékü legyen a körmöczihez. 7. A Szendrő várabeli örök, kikről az állíttatik, hogy a fejedelemnek húszezer forintnyi kárt tettek és török kereskedőket is fosztogattak, a bécsi szerződés 26-ik czikke értelmében törvény elé idéztessenek s az ország törvényei szerint büntettessenek. A mi pedig a fejedelem mult évi biztosító levelében kitett birtokok visszaadását illeti, Nádasd, Szegi és Kisfalud már visszaadattak előbbi birtokosaiknak. A többiek visszaadása megtörténik jelen évi julius 25-ig. Külön szerződés kelt ugyanaz nap a vámok dolgában. Ennek pontjai: A mindennapi házi szükségre szolgáló tárgyak, mint bor, ökör, ha nem az országon kivüli kereskedésre vitetnek ki, a határon nem fizetnek harminczadot. Csak bizonyitványt hozzanak róla. 1) Vagy a Zemplén megyében a n. mihályi járásban fekvő falu vagy a Barsmegyében ma puszta Somogy értendő. A fejedelem az Erdélyből s más területéről külföldön való eladás végett kihozott ökrökért az ország törvényeiben kikötött vámot veszi; u. m. darabonként másfél magyar frtot. Más czikkekért is a törvényes harminczadot veendi. Azon borra nézve, melyet a fejdelemnek engedett hét megyéből Magyaroszágon át visznek külföldre, akár egyenesen, akár a lerakási helyekről, a fejedelem a király birtokán azon helyeken, hol a bort külföldre viszik, tartson külön perceptorokat. Ezek minden akó kivitt borért két magyar frtot vegyenek. Ezeket a király administratorai segitsék föladatukban. Sokkal nehezebb volt a portával kötendő béke kieszközlése. Az 1625-ben Gyarmatnál kötött békeszerződés sohasem jutott a végleges szentesítésig. Igy a háború azon évi septemberben a porta s Ferdinand közt ujból kitört, melyet 1627-ben három havi fegyverszünet szakított félbe. Ez időt végleges békeszerződésre akará felhasználni a bécsi kormány, mitől a porta sem idegenkedett, egész figyelmét s anyagi erejét vevén igénybe az Ázsiában szerencsétlen fordulatot vett háborúja. A béke fölötti alkudozás a török részéről Murtéza budai basára, Ferdinandéról Eszterházyra lön bizva teljhatalommal s az alkudozás csakugyan nem Konstantinápoly és Bécs, hanem Buda és Kis-Marton közt folyt, melynek meginditására mart. közepe táján teljes tevékenység és mozgalom kezdődött annálinkább, mivel a fegyverszünet azon hó 31-kén le volt járandó. Ámde márcz. 15-kén Budára érkezett Bethlen biztosa, Tholdalagi Mihály, részt veendő a szultán és király közti alkadozásban s ez, mint említém, másik oka volt a Ferdinand s Bethlen közti diplomatiai villongásnak. A királyiak ugyanis hivatlan vendégnek, jogtalan beavatkozónak tekinték Tholdalagit, ki a budai basának jobb keze, tanácsosa s az alkudozás egész ügyvitelének lelke vala. A fegyverszünet máj. utolsó napjáig meghosszabittatott, igy a békemü folyamatba tétetett. Az alkudozás helyeül Szőny lett választva. Eszterházy, saját aláirásával, a török biztosoknak megküldé a menevédet; de az ő aláírását keveselvén Murtéza, még a királyét is kivánta, de addig is a török biztosok, Mehemet egri basa, Moharrem szolnoki beg és a mufti máj. 3-án felindultak Esztergomba. Ferdinand kiállitotta a kivánt menevédet, de Murtéza azt hibásnak találta, mert a török császár kevés becsülettel" egyszerűen csak szultánnak" van benne nevezve: a menevédet tehát visszaküldé, kijelentvén, |