Oldalképek
PDF
ePub

mon

Azt gondolá, hogy Róza' barátkozását Lajossal , 'a' rendes társalkodásnak határiba szoritotta, de megcsalta magát. Eggyszer Burkárdéknál volt. „Ugyan jól szakadt az essố ma reggel,“ monda Zéburgné. „Én szerencsésen elalvám a' zivatart!“

„Gyönyörű volt az,“ dá Lajos: „oda - le a horizonon az eggymást keresztül vágó villámok, 's áltellenben a' feljövő nap !--nem gondolnád , Néném, melly szép látatot aluvál-el.“ — ,-Hát olly korán felkelsz te, Lajos ? Hiszen most negyedfél órakor jó-fel a' nap !“ — „Én minden reggel három órakor már a' kertben vagyok Rózával.“ - „Rózával ?" kérdé Zéburgné kedvetlen álmélással. „A'reggeli levegőn ?" kérdé Nagyanyó rettegősen ; 's Lajos felelé: „Igen is!" „Minden reggel

[ocr errors]

Rózával?

kérdé még eggyszer Zéburgné. „Igen is !“ felele Lajos, „három órától fogva hatig, mig te felkelsz." 'S mit csináltok e'három órák alatt?“ - „Ej hát! beszélgetünk, sétálunk, futkosunk, vagy a' klastromlúgosban (legsetétebb lúgos a kertben) ülünk 's vigadunk.“

E' vallomás Zéburgnéra nézve nagyon váratlan volt; de eggyszersmind a két fiataloknak ártatlanságokat bizonyitotta, és csak azért haragudt Zéburgné, hogy Róza őtet igy rászedte. Haza ment 's alig tarthata magát, hogy bosszúságát Rózára ki ne öntse. „Hé Róza!“ mondá neki elforditott arczal: „ha holnap felkelsz három órakor, tehát költs-fel engem négykor, és készítesd-el akkorára kávémat. Holnap hat órakor már menni akarok Ehrenbreiték

Róza eggy igét sem szóllt. Zébargné

hoz." Róza lángolt, mint eggy fáklya; megnyitá száját, hogy igen-t móndjon, 's ismét befogá, a' nélkül hogy eggy hangot adott volna. „És hati is elakartok jóni Lajossal, tehát megmondhatod Lajosnak holnap reggel, mikor a kertben öszvejöttök.“

sem szólt egyebet: ollyan volt mint egyébkor, kivévén, hogy ez estve Grandisonból nem olvasott.

Másnap reggel a' várasba ment Zéburgné, hogy Ehrenbreittal tanácskozzon. Ehrenbreit a' Róza'kora felkelését nem lelé gyanúsnak, de igen arról való halgatását; és mivel ez a' szerelem valósággal elvont eggy• nehány órát Lajostól, tanácsosnak itélé, Rózát eggy-két esztendőre eltávolitani. Gondolkoztak valami alkalmas helyról, és Ehrenbreit nagy

bajjal eggyezett - meg benne, hogy Rózát Brunszvikba küldjék eggy rokonához, kiről semmit egyebet nem - tudtak, hanem csak úgy közönségesen, hogy jó asszony. Elvégezé, hogy ez iránt maga Brunszvikba útazzon. Ott a környülményeket sokkal jobbaknak lelé, mint gondolta vala; a' Zéburgné nevében megtevé az egygyezést, 's reá bizá eggy barátjára, hogy Rózáról 's történeteiről atyai módon kérdezkedjen, és ha valami nem jót sejtene, ötet azonnal tudósítsa.

Semmit nem sejtve éltenek még mind eggyütt a': két gyermekek. Lajos eggy szép tizenöt esztendős ficzkó vala , arczvonási kezdenek kiformálódni. Tekintete uralkodó és nyájas-komoly vala , állása nemes, járása erős férfias, és minden moz

dúlatai azon szép belső tüzet mutaták, mellytől lelke elevenítetett. Róza karcsú leány volt; nem épen szép, de eggy mosolygás által, eggy bizonyos szelid , hizelkedő nyájasság, eggy pár igen világos szemek, 's a' legszebb száj által, ellenállhatlanul bájoló. Akkor kellett volna őtet látni, mikor ágyából felkölt, és a'hoszszú szőke hajfürtök még szabadon lebegének a' ragyogó viasz vállakon, úgy a' hogy őtet Lajos minden reggel látá hat óráig. Járása tánczoló - vólt: beszédje inkább ének mint beszéd, 's az ő lelkének belső nyugalmát tolmácsolta. Keze valóban szép vala, fejér, gömbölyű, és a' gömbölyű puha újjaknak mindenik izében a' legszebb rózsaszin gödröcske. Ezen eggyetlen eggy bájt ismeré ő magán, mivel azt Lajos dicsérte, és

« ElőzőTovább »