Oldalképek
PDF

Ragyogó vidám szemekkel hagyá-etaz öreg mind kettőjöket. Mári utánna siete eggy-két lépésnyire, kiáltván: - ,,Oh az Istenért! Atyám! hogy hogy van az ?" Lajosnak Rózára tértek gondolatai, 's. Ő reá al.. kalmaztatá azt, amit éppen most hallott vala a szerelemről. Megfon: tolá még egyszer mind azt, valamit az atyja inondott vala nékie : és mivel az ő értelme tiszta, természetes, és szőrszálhasgatás nélkül való volt, csak hámar általlátá, hogy atyjának igassága van, anélkül, hogy a maga Róza eránt. való szerelmét ezen régula alól kivehetné.

Rettentő borzadással- nézé tehát atyjának mostani szegénységét,melly ötet Rózától ismét több évekre elválasztja, és Rózának ő eránta való szerelmét, mellyet ő leronthatatlannak hive, a' történet' játékává teszi, és Rózát hatalmába adja minden Férfiúnak, valaki az ő hiúságát, az ő bizodalmát, háládatosságát

- és becsülését felgerjesztheti és magára vonhatja. Elég szerény vala ő arra, hogy ezt ezer férfiról is feltehesse, és igy a múlt éjjnek édes álmai, melly ben ő Rózát maga eránt tántoríthatatlanul hívnek képzelé, elenyésztek. ,,Melly hamar jutok én annyira,“ igy álmodozék 6, „munkásság, szorgalom és jámborság által, hogy egy feleséget eltarthassak: . 's akkor, akkor osztán elhozom magamnak az én hív, kedves Rózámat... és az ő szép karjai között, az u kiy szívén, elfelejtem ez életnek minden nevetséges eseteit." Melly másképen kéntelenittetett most gor. dolkozni, midőn általlátá, hogy semmi szerelem sem örök, és nema lehet az. Már inost elkezde szomorkodni elvesztett Rózáján, már most Veve búcsút ő tőle; már most érezé az ő elvesztését, és több ízben el. pirúla önn maga előtt, mivel azon titkos óhajtásokon kapá rajta magát, hogy vajha az öreg Prédikátort, a

Zsidót, Erzsébetet és a' kötelező irást. soha se látta volna... . Az a' virtus,“ monda végtére, midőn Ura vagyok érzéseimnek, 's kivánságimnak, azért is Isten hoza zád, Róza! Isten hozzád örökre! A szeretet vezérlette-öszve szíveinket, a'virtus elszakasztja azokat: élj bót. dogúl, én szerencsétlen leszek, mint ... hogy ineg kell lenni !" Ezen gondolati között a falu megett lévő erdőcskében lelé magát, melly az előtt Márinak kedvencz helye volt, most pedig Müller szokta ott hipokondriás órájit töltögetni. Épper ekkor is ott vala Müller, és köszönté Lajost. Lajos fájdalmas érzéssel nyújtá kezét néki. Az ő meglátására. újra eszébe juta neki, hogy őtet Mári szereti; eszébe juta, hogy ő Márinak szerelmét még nem tudja. Egy illy szerencsés embernek látása öregbíté fájdalmát. ,,Szerencsés ember!“ monda szívet hasgató szózattal Müllernek. „Szerencsés? én?" kérdé

[ocr errors]

elhagyja Elberget. Igy az Ellbergiek meg vannak mentve. i ii

Ismét újság Müller előtt. Nem tudta, mit kérdezzen elébb. „Elhagyja? hát Mári?“ mondá zavarod. va. - .Az Úr felesége lessz.“ „Az Istonért! hogy történt ez? -az én feleségein? az Urék pedig elhagyják Ellberget?“ – „Mivel az Atyám kéntelen azt eladni, hogy eggy adósságát lefizethesse." „Mennybéli Isten! és Szellhof háza

[ocr errors]

sal való történetet. Müller olly színletlen szánakozást, 's olly készséget mutatott arra, hogy magát Lajosért és az ő atyjáért feláldozza, hogy Lajos a'Müller könnyezései közt derült és vidám leye. „Kedves Müller

« ElőzőTovább »