Oldalképek
PDF

S ezt sem cselekedte vólna Mári, ha soha gyermekét nem ismerte vól. na is. Látjátok gyermekim; ez a' kütömbség Mári és Szellhof között, és ezek az én gondolatim a' szere. lemről. 8 éppen ezen okoknál fogvà igen szomorú dolognak tartom, hogy mnošt a két nembéli iljaknak olly határtalan bizodalmas társalko. đás engedtetik egymás közt. Most az ifjonczok és leányok azokban az években ismerkednek-meg egymással, al midón az érzékiség és fantázia olly rettentő eleven. A nemi ösztön egymáshoz vonja őket, 's a' fantázią olly tökéletességeket köl. csönöz nékiek, a' mellyekkel nem birnak. Szeretnek ők idő-koroknak egész hév kivánságával és zabolát. lan indulatjával. Majd elválasztatnak egymástól, 's elfelejtik egymást. A leány, a" maga tndva lévő szerelmes állapotjánál fogva minden egyéb szövetségről lemondván, hiszen a Szeretőjének, 's utoljára si

ránkozik, a legkisebb ürügy miatt, vagy minden ürügy nélkül elhagyattatván. Keserű érzés, gyűlölség és bizodalmatlanság, ver gyökeret szívében a férjfiúi nem eránt ; 's ha még azután új szövetségre lép, tehát ugyan az a' leány, a ki eggy férjfiúnak öröme lehetett volna 's tartozott volna lenni, poklává válik annak, 's igy vesz-el ezer meg, ezer

háznépnek minden boldogsága." ::!,,Ugyde, Atyám, hiszen igy so

ba sem lehetek én bizonyos a legvirtusosabb asszonynak szeretete feJól is; még akkor sem, midőn az velem házassági szövetségre lépett?“ - „Általjában bizonyos valósággal nem. Allhatnak-elő olly környülmények, hogy a' Férjfi a feleségét, vagy a feleség az ő Férjét elfelejtheti, és eggy idegent inkább szeret-, het. Meg is esik ez gyakran a' világban, és a házassági , tiszta, szent hűségnek annál ritkábbá kell válni, -mennél inkább megszűnnek az em

[ocr errors]

berek háziak lenni, hogy boldog. , ságokat az ő házok' népének karjai között keresnék. A háziság a' há. zassági hűségnek alapja, a' házassági hűség pedig a' Familiai virtu• , soknak és a háznépi boldogságnak alapja. Ha valamelly férjfi a' maga feleségével háziképen él, soha, vagy ritkán fog idegen asszonnyal olly bizakodásban élni, 's olly gyakorta együtt lenni, hogy abból szerelem származhatnék. Szokás, egyszerű háznépi örömek, gyermekek, fogtalatosságok, 's eggy forma interessze, úgy egybe olvasztják végezetre két. házastársnak szivét, hogy valamelly idegen eránt vonszó szivesebb szerelem szinte lehetetlenné válik. Tartsd - meg, Fijam, hogy a főbb rangúak közt, kik olly ritkán élnek háziképen, közönségesbb a' hívtelenségnek ez a' neme, mint a' kö. zép állapotú emberekben; de tartsdmeg azt is, hogy a főbb rangúak közt ritkán találhatsz olly ház né

pet, mellyben a' gyermekek szüléjiket szeretnék, és a' mellyben a' szeretetet többnek tartanák a'testiségnek legdurvább éldeleténél. Mennél több bálok és közönséges öszvejövetelek vannak valamelly városban, annál többek a hideg házasságok, és az ő szüléjiket nem szerető gyermekek. Mennél nagyobb élvonatkozásban élnek némelly Fa. miliák, annál több azoknak tagjaik közt a' szerelem, és annál több a sziYek' energiája. Minden nagy virtusú, 's enthusiasmussal teljes szívű em. bereket a' háznépi magány nevelt; ártatlanság, erkölcsök' tisztasága, szívnek teljessége, gyanútlan bizakodás, mind e legnemesbb virtusaik az embereknek csak a' Familiai égyesség' kebeléből és magá. nyosságból származnak; – és ez, ez a' mennyei Familiai egyesség az, gyermekim, a' mi engemet még most is olly bóldoggá teszen! Még most is, Mári, szerelmes leányoin! még

nost is, midőn szegény vagyok, inidőn Ellberget el kell hagynom ! még most is, örömmel, reménnyel eltelve omiom karjaitok közzé, és magasztalom az Istent, hogy olly bóldoggá tett engemet!

· Mári hirtelen feltekinte könnye." zései közzűl ; könnyei megálltak. „Micsoda, kedves Atyám? micsoda ?" Megfogá mind két kezeivel Burkárdnak egyik kezét. „Az Istenért! az Ur elhagyja Ellberget? az Úr szegény? Oh az Istenért! mi dolog történt? ugyan mi ?" .

,,Semmi sem, gyermekem. Gazdag voltam, szegény lettem: ennyi mindöszve. Megmarad nekem Lajos, 's te Mári, a feleségem, az anyám, és Ellbergnek emlékezete.“ Ragyogó szemekkel néze köröskörül. – „Ne szóllj még semmit, Mári! senkinek! 's te magad is légy nyugott! Lesz kenyerem magamnak is, 's neked is, leányom! De arról majd továdabb!“

« ElőzőTovább »