ABÁROL, (abár-ol) áth. m. abárol-t. 1) A fövő húslé habzó, tisztátalan fölét kalánnal leszedi. 2) Ugyan a fazékban, kazánban, bográcsban fővő húst, nevezetesen a disznó hurkáját, belét, zsigereit, kanállal vagy lapoczkával forgatja, keveri, habarja, hogy megtisztáljon. bev ABÁRLÓ, (abár-l-ó) mn. és fn. tt. abárló-t, tb. | édes, makian édesé, makian-pi, s az n-nek hangtani —k. 1) A mivel abárolnak, vagy a mit az abárlás- oknál fogva m-re változtával, makiam-pi. Minthogy nál használnak: Abárló vessző, lapoczka, kanál. Abár- pedig a magyar nyelvben a hasonlítási rag b, a haló fazék, üst, tál, 2) személy, szakács, a ki abárol. sonlító szóhoz az alanyesetben járúl s abb ebb is V. ö. ABÁROL. leginkább a nyomaték végett van megtoldva, de a mit igazol akár a bő toldott alakja : bőv vagy bév, akár a beh-ben rejlő szellet, melyekben mind a v mind a könnyen átváltozott a másik b-re, p. öregöregebv = öregebb; továbbá, minthogy a finn ampi, ämpi, empi, ompi első íze a birtokos eset ragja, a fokozóé pedig tulajdonkép csak p, pi, innen állíthatni, hogy az abb ebb és ampi empi elemileg egészben véve épen nem hasonlók, hanem legfölebb a b, be és p, pi. Van-e a finn p, pi-nek oly eszmerokona, mint a magyar b-nek, azt határozzák el a finn nyelvbúvárok. Azonban különös figyelmet érdemel a persa nyelv, mely jeles nyelvbúvárok tanusága szerint, igen sok scytha elemet foglal magában. Így a hasonlító fokban szinte megvan az árja eredetű tar vagy ter, de alkalmaztatik abban a bih melléknév is, melynek jelentése épen a magyar jó, bö. S a mi még nevezetesb, a hasonlított szó mellé épen úgy mint a magyarban vagy tól (nál) rag, vagy mint szó tétethetik. Lásd Pfizmaier török nyelvtanának persa részét, 80. §. végén, és Vullers persa szókönyvét 282. lapon. Törzse abár, alapérteményénél fogva rokon a habar, kavar, zavar igékkel. Egyébiránt egyezik vele a szlovák obarowati, mely szintén leforrázást, és kavarást jelent, s obar leforrázott húsféle, melynek rokontársa zabar. ABÁRVILLA, (abár-villa) ösz. fn. Hosszú ágú és nyelű villa, melylyel az abárlott húst forgatják és kiszedik. V. ö. ABÁROL. ABAÚJ, (Aba-új) tt. Abaúj-t. Rövidítve Abaúj vármegye helyett. L. ezt. ABAÚJVÁR, (Abaujvár) ösz. fn. Régi vár a Hernád partján, melyet Aba Sámuel építtete. ABAÚJ-VÁRMEGYE, (Aba-új-vár-megye) ösz. fn. A Tiszán inneni kerülethez tartozó vármegye, mely a hasonló nevű vártól vette nevezetét. ne san, től, tól szebb tőlem szebb mint én. Hogy ezen hasonlítási nál eredetileg vagy mál, vagy nól lehetett, ennek megvítatását 1. a ni, nott, nál, helyragokról szóló rovatban. A hasonlítás ezen mében némi távolítás rejlik, a nál pedig mint maradó nem a távolító kérdésre, honnan? hanem a hol? maradóra felel meg, p. Pálnál voltam; miszerint : szebb nálam am. szebb mellettem, és szebb tőlem am. szépsége az enyémtől bővülve (fölfelé fokozva) távozik, elválik. -ABB, a középfokú hasonlítás toldott ragja, E hasonlító ragnak két, sőt háromféle viszonyvagy, ha úgy tetszik, képzője, párhuzamos magas- társa van, t. i. a) mint : ő nagyobb, mint te; b) nál, hangon -ebb, mely azt jelenti, hogy azon tulajdon-nél: Péter kisebb Pálnál; c) régiesen és tájdivatoság, melyet bizonyos alanyról mondunk, nagyobb fokon megvan benne, mint a hozzája hasonlítottban, p. az ökör hasznosabb állat a ebnél; a vas keményebb, mint az ólom. Önhangzók után bb : utó-bb, elő-bb, melyek ha rövidek, a e, megnyúlnak : butá-bb, gyöngé-bb. U, ü, i után kétalakú : szomorú-bb, vagy szomoru-abb, keserű-bb vagy keserü-ebb, deli-bb vagy deli-ebb. Mássalhangzók után, ha önhangzóval kezdő- | dő rag járúl utána, egyszerű b alakban is divatozik: okos-b-ak, okos-b-at, okos-b-an, okos-b-odik, mit a könnyebb kiejtés szokott meghatározni; de a régi — ABBÁ, (abb-vá) kettős képző, a középfokú nyelvben a legnehezebb kiejtés daczára is egyszerű abb és a változásra vonatkozó vá elemekből; magas - b. p. kemény-b, kerekded-b, álnok-b, tömérdek-b stb. hang ebbé (ebb-vé): okos-abb-vá, bölcs-ebb-vé, üdmilyeket Révai, Etym. P. I. Sect. I. Cap. II. fölös vös-ebb-vé; egyszerűsítve: bbá, bbé, (b-vá, b-vé): számmal idéz, s véleménye szerint, ezen b eredetileg okos-b-vá, eszes-b-vé. Az első neműekben irásbeli taöb, mely rokon a fordított és sokaságot jelentő bő mel- karékosságból, de a szemet is sértő oly torlat elhaléknévvel. Ehhez oda tehetjük, hogy alapértemény-gyása végett, mely a kiejtésben sem hallatszik, egy ben egyezik vele azon be! vagy beh! mely nagyítást b kimarad, p. okos-abb-bá helyett okos-ab-bá, bölcsfejez ki, p. beh jó! beh szép! miszerint így is elemez- ebb-bé helyett bölcs-eb-bé. hető okos -beh, kerekded -beh, elhagyván a hangzót vagy szelletet is : okos-b, kerekded-b, mint a te(sz), le(sz) | igeképzőkből: domború-te(sz) = domború-et = domború-t, (domborít), domború-le(sz) = domború-el dombo- | rú-l. Az előtétes önhangzó, csak a kiejtés könnyebbítésére szolgál, mint a múlt időben a t képző előtt, p. gyöz-t helyett gyöz-ött, ragozva: gyöz-t-em, gyöz-t-él, gyözt-ünk, lát-t h. lát-ott, lát-t-am, lát-t-ál, lát-t-unk. ABBA, (az-ba) behatólag ragozott, távolra mutató névmás, mely ezen kérdésre felel meg, mibe vagy kibe? Melyik házba akarsz menni? Abba a! Mibe öltözöl? Abba a dolmányba a! A hanyag nyelvszokás hol? miben? kérdésre is használja abban helyett. Abba hagyja, abba marad, abba múlt. V. ö. AZ. ABBAN, (az-ban) marasztaló raggal viszonyított az névmás, mely megfelel e kérdésre, miben? Hasonló hozzá a szuómi vagy finn p, pi, mely vagy kiben? Abban töröm fejemet, mi tevő legyek. Abaz n ragos alapfokú birtokos esethez járúl, p. makia | ban bíztam, ki már többször megcsalt vala. Abban ál -ABBAN, (abb-an) kettős képző, magash. ebben, melynek első eleme a középfoki abb ebb, második a módhatárzó an en: okos-abb-an, bölcs-ebb-en. ABBANHAGY, (abban-hagy) ösz. áth. Bizonyos megkezdett, folytatott munkát, cselekvést mielőtt teljesen végezte volna, megszüntet, vagyis bevégezetlen állapotban hagy valamit. Abbanhagyni az építést. A mit tegnap abbanhagyott, ma ismét folytatja. A mibe fogott, abban nem hagyja, míg be nem végezte. Ha okosabbat nem tudsz mondani, hagyd abban a beszédet. V. ö. HAGY. ABBANHAGYÁS, (abban-hagyás) ösz. fn. Valamely folytatott munka vagy cselekvés időközi vagy vagy végleges megszüntetése, félbeszakasztása. -ABBÍT, (abb-it) ösz. képző, a másodfokú abb és ít áth. igeképző elemekből, magash. ebbít, például hossz-abbít, rövid-ebbít, tág-abbít szük-ebbít, a nagy gyökből: nagyobbít. -ABBÍTÁS, (abb-ít-ás) ösz. képző, mely az elébbi nemű igékből ás hozzájárúltával cselekvési fönevet képez hosszabbít-ás, nagyobbít-ás, kevesebbít-és vagy kevesbít-és. : -ABBODÁS, (abb-od-ás) ösz. képző, mely az átható cselekvésü abbítás önható jelentésü párhuzamos társa hossz-abbodás hossz-abbítás, kis-ebbedés kis-ebbítés. A középképző od mint gyöngébb, benmaradó, önható, az ít pedig, mint keményebb, erősebb, kiható jelentésü. -ABBODIK, (abb-od-ik) ösz. képző, vék. ebbedik, mely, mint benmaradó, s félig szenvedő, félig cselekvő, a kiható erejű abbít párhuzamos fele hossz-abbodik, hossz-abbít, kis-ebbedik, kis-ebbít. Változattal bodik, -bedik, -bit: okos-bodik, okos-bít, széles-bédik, széles-bít. ABBELI, (az-bel-i) mn. tt. abbeli-t, tb. —ek. Azon, azonféle, azonnemű, azon dolgot illető, melyre a mutatónévmás vonatkozik. Útra készülök, s abbeli | szándékomat, ha jól emlékszem, minapi levelemben közöltem veled. L. —BELI. ABBÓL, (az-ból) kiható raggal viszonyított mutató névmás. Abból semmi sem lesz. Abból tudom, hogy szeretsz. Abból sok következik. Abból még pörpatvar eredhet. -ABBÚL, (abb-úl) kettős képző, magash. —ebbül, a másodfoki abb ebb és összetett úl ül önható igeképzőből: hossz-abbúl, kis-ebbül. Párhuzamosan jár vele az áth. abbít, ebbít hossz-abbít, kis-ebbít. ABDA, falu Győr vármegyében, helyragokkal : Abdá-ra, —n, -ról. ABDALÓCZ, falu Vas megyében. Helyragokkal: Abdalóczon, —ra, —ról. ABLAK, fn. tt. ablak-ot. 1) Az épületeken világosság és légnyerés végett alkalmazott nyilás, mely üveg vagy egyéb átlátszó, és kinyitható táblákkal van ellátva. Boltíves, négyszögű, hosszúkás, kerek, alacsony, magas, keskeny, széles, harántékos ablak. Szobaablak, padlásablak, templom-, torony-, börtönablak. Kinézni, bemászni az ablakon. Ablaknál varrni, olvasni, írni. Ablakon bejövő világosság, fris levegő, bűz, por. Vakablak, mely az ablakhoz csak alakra hasonló, de fényt nem bocsát be. 2) Azon táblanemű készület mely ezen nyilást betölti, üveges, lantornás, papirosablak, deszkaablak. Egy tábláju, több fióku, két szárnyu ablak. Kinyitni, kiakasztani, betenni, megtisztítani, betörni az ablakot. Homályos, tiszta, befagyott ablak. Téli-ablak, átv. tréfás ért. szemüveg. Föltette a téli ablakot. Képes kifejezéssel, ami által valahová beláthatni, vagy ki- s bemehetni, p. Kinek Isten akarja, az ablakon is beveti. A szem a lélek ablaka. Ha ablakkal beéred, ne nyiss kaput szivednek. Km. Jelent nyilvános, szembeötlő helyet e közmondásban : Tudom nem teszi az ablakba, p. az ellene szóló levelet. Származására nézve, ha gépileg csak ab gyököt vennők föl, ez a többi magyar szókkal nincs fogalmi, illetőleg családi rokonságban, azonban ha tekintetbe veszszük, hogy egyezik vele a szlovák-cseh oblok, és a fényes, csillagos eget jelentő obloha, melyek öszszetett szók az o és blok bloha elemekből, s ezekkel ismét rokon a blk, mely fényt, villámot jelent, továbbá, hogy ezekhez hasonlók a héber 2 (balág), szanszkrit blász, hellen φλέγω, φλογέω, latin fulgeo melyek mind világosságot jelentenek, végre, hogy ezekkel tökéletesen összeüt a magyar világ, tájdivatosan velág, akkor épen nem hibázunk, ha gyökül vil, vagy vel, vagy az önhangzó előtételével ivl vagy evl avlabl hangokat veszszük. Hogy az önhangzó előre is tétethetik, mutatják apró porú, unszol vagy onszol noszol, az árja (szanszkrit, görög, latin, persa stb.) da vagy dá gyök a magyarban ad vagy ád. ABLAKADÓ, (ablak-adó) ösz. fn. Az épületek azon megadóztatási díja, mely az azokon levő ablakok száma szerint vettetik ki. ABLAKATLAN, (ablak-atlan) mn. tt. ablakatlan-t, tb. -ok. A min ablak nincsen. Ablakatlan földalatti börtön. Határozókép am. ablak nélkül. nélkül. ABLAKATLANUL, (ablak-atlan-úl) ih. Ablak ABLAKBÉL, (ablak-bél) ösz. fn. Azon deszkalemezek, melyek az ablaknyilás négy oldalára mintegy béllés gyanánt alkalmaztatnak. Az ablakbél két függőleges oldalába eresztett vaspeczkeken forognak az ablakszárnyak. ABDÁL, (ab-da-al) áth. m. abdál-t. Kemenesali tájszó, s am. told, fold, helytelenül varr, összeaggat. Egy jelentésű vele a Vasban, Szalában divatos aklál, aglál, honnan valószinű, hogy az abdál is hangváltozattal eredetileg akdál volt, azon ak gyöktől, melyből A maga nemében, vagy aránylag kisded ablak. akad, akaszt, akgat vagy szokott kiejtéssel aggat származtak. ABLAKCSA, (ablak-csa) kics. fn. tt. ablakcsá-t. ABLAKCSINÁLÓ, (ablak-csináló) ösz. fn. 1. ABLAKOS. fn. ABLAKDESZKA, (ablak-deszka) ösz. fn. 1) Az ablakkönyöklőt takaró deszka. 2) Az ablak felső részére alkalmazott deszka, melyről a függönyök lógnak. 3) Deszka az ablaknyiláson kivül, melyre virágcserepeket raknak. dön az ablak üvegei nem négyszögü, hanem rendes többszögü vagy karikaforma alakúak, az ily ablakfiókok ablakkarikáknak neveztetnek. ABLAKKERESZT, (ablak-kereszt) ösz. fn. Az ablaknyiláson keresztül húzott rúdnemű fa, melynek ABLAKELŐ, (ablak-elő) ösz. fn. Ablak előtt rovatába az alsó szárnyak felső, viszont a felső szár lógó függöny. ABLAKERESZTÉK, (ablak-ereszték) ösz. fn. Ablakosok nyelvén, azon háromszögű üvegdarab, melyet a kerek üvegfiókok közé csíptetnek. nyak alsó részei csukódnak. ABLAKKERESZTFA, 1. ABLAKKERESZT. ABLAKKOSÁR, (ablak-kosár) ösz. fn. 1) Kosárforma fonadék sodronyból vagy vesszőből, melyet kivülről az ablakba illesztenek, hogy be ne lehessen nézni. 2) Vas vagy fa rácsozatból álló ilyforma készület, péld. a kolostorok, vagy fogházak ablakaiban. ABLAKKÖ, (ablak-kö) ösz. fn. L. ABLAK ABLAKERNYŐ, (ablak-ernyő) ösz. fn. Általán ernyő gyanánt szolgáló készület, mely a fölösleges vagy kelletlen világosságot elzárja, nevezetesen 1) Sürü vászonszövetből való ablakközi függöny. 2) Des. kalemezekből szerkezett, ablakforma szárnyakra nyi tábla. 3) A föntebbiekhez hasonló szerkezetű, s függőlegesen vagy hárántékosan fölhúzható, vagy le-épület egymás után következő két ablakát elválaszcreszthető világossági ellenző az ablakon kivül. ABLAKFA, (ablak-fa) ösz. fn. Az ablaknyilás közepén végig nyúló, s alúlfelül megerősített faállvány, mely a betett alakszárnyakat öszvetartja. Se ki, se be, mint az ablakfa. (Km). ABL KFAL, (ablak-fal) ösz. fn. A falnak azon része, mely : ét ablak között van. ABLAKFEJ, (ablak-fej) ösz. fn. A fal azon része, mely az ablak felső részét befödi, s annak mintegy fejét képezi. Egyenes, íves ablakfej. ABLAKFÉL, (ablak-fél) ösz. fn. Fából vagy kőből va s az ablakfal oldalaiba eresztett gerenda, melyhez aclakbél ragasztatik. V. ö. AJTÓFÉL. ABLAKFÉLFA, (ablak-fél-fa) ösz. fn. Fából való ablakfél. L. ABLAKFÉL. FÉLKÖ. ABLAKKÖZFAL, (ablak-köz-fal) ösz. fn. Az tó falrész. ABLAKLEVELEK, (ablak-levelek) ösz. tb. fn. Páriz Pápainál am. ablakszárnyak. L. ABLAKSZÁRNY. ABLAKNYILÁS, (ablak-nyilás) ösz. fn. Az épület falai között azon nyilás, melybe az ablakok behelyeztetnek. ABLAKÓLOM, (ablak-ólom) ösz. fn. Az ablakok üvegfiókjait öszvefoglaló ólomvessző. ABLAKÓLOMCSÍPŐ, (ablak-ólom-csípő) ösz. fu. Vasfogó-alakú eszköz, melyet az ablakólmok elmetszésére szokás használni. ABLAKÓLOMHÚZÓ, (ablak-ólom-húzó) ösz. ABLAKFÉLKÖ, (ablak-fél-kő) ösz. fn. Köge- fn. Gyári műeszköz, mely által az ólomtömegből abrendából való ablakfél. L. ABLAKFÉL. lakokra való ólomszálakat nyújtanak. ABLAKFIA, (ablak-fia) ösz. fn. tt. ablakfiá-t tb. ablakfiai nincs szokásban, hanem ablakfiak. Az ablaknak egyik fiók táblája, melyet különösen ideoda lehet tolni, vagy kinyitni. ABLAKFIÓK, (ablak-fiók) ösz. fn. 1) 1. ablakfia. 2) Az egész ablaktábla egy-egy külön rámába szorított része. Egy ablakfiókot betörni. ABLAKFOGANTÓ, (ablak-fogantó) ösz. fn. Az ablakszárny talpába eresztett vas rudacska, mely lyel a kinyitott ablakot megakasztják. ABLAK FORDÍTÓ, (ablak-fordító) ösz. fn. Forgatható va 3 kalantyú, mely az ablakrámát az ablakfával öszv tartja. ABLA FŐ, 1. ABLAKFEJ. ABLA .ÍV, (ablak-ív) ösz. fn. Ív-alakú boltozat az ablal.nyilás fölött. ABLAKKALANTYÚ, (ablak-kalantyú) ösz. fn. L. ABLAKFOGANTÓ. Ha a kalantyú két vége pörge alakú, huszárbajusz a neve. ABLAKÓN, (ablak-ón) ösz. fn. 1. ABLAK ÓLOM. ABLAKOROM, (ablak-orom) ösz. fn. Jelenti azon építészeti díszítményt, melyet az ablakok fölé, vagy egyenes vonalú pártázat vagy kerek ív vagy végre csúcsos háromszög alakban szokás alkalmazni. ABLAKOS, (ablak-os) fn. tt. ablakos-t, tb. ok. Üvegesféle mesterember, ki az új ablakrámákat egészen új üvegtáblákkal fölszereli, illetőleg a törötteket kijavítja. ABLAKOS, (ablak-os) mn. tt. ablakos-t vagy -at, tb. -ak. Ablakokkal ellátott, bíró, fölszerelt. Ablakos háztető, hintó. ABLAKOSSÁG, (ablak-os-ság) fn. tt. ablakosság-ot. Ablakosmesterség, üvegesség. Ablakosságot tanulni. ABLAKOSZLOP, (ablak-oszlop) ösz. fn. 1) Oszlopféle állvány, a nagyszerű ablakokban, a közönségesb ablakfa helyett. 2) Az ablakok között emelABLAKKAPOCS, (ablak-kapocs) ösz. fn. Azkedő keskenyebb közfal, mely mintegy oszlopot képez. ablakráma talpába eresztett horgocska, melylyel a szél csapkodása ellen a kinyitott ablakszárny megerösíttetik. ABLAKOZ, (ablakoz) áth. m. ablakoz-tam, —tál, -ott. Az épületet ablakkal fölszereli. A fölépített házat ablakozni. Átv. ért. önhatólag véve mondatik ABLAKKARIKA, (ablak-karika) ösz. fn. Mi- szerelmesekről, kik ablakaikból egymást nézegetni, egymásnak integetni, jeleket adni stb. szoktak. Óraszámra ablakozni valakivel. ABLAKOZÁS, (ablak-oz-ás) fn. tt. ablakozás-t, tb. -ok. Cselekvés, midőn valaki bizonyos épületet vagy átv. ért. valakivel ablakoz. V. ö. ABLAKOZ. ABLAKOZAT, (ablak-oz-at) fn. tt. ablakozatot. Az épületen levő ablakok öszvege, mint bizonyos alakú építészeti mű. Máskép ablakzat. ABLAKPÁNT, (ablak-pánt) ösz. fn. Pánt, mely a ráma sarkait az ablakfélhez köti. ABLAKPÁRNA, ösz. fn. 1. ABLAK VÁNKOS. ABLAKPÉNZ, ösz. fn. 1. ABLAKADÓ. ABLAKRÁCS, (ablak-rács) ösz. fn. Az ablak elé, vagy a téli és nyári ablak közé helyezett rácsféle mű, mely rendesen vasrudakból áll. L. RÁCS. ABLAKRÁMA, (ablak-ráma) ösz. fn. Foglalvány, vagy keret, mely az ablak üvegtábláit öszvetartja. V. ö. RÁMA. ABLAKVÁNKOS, (ablak-vánkos) ösz. fn. Rákönyöklés végett az ablakdeszkára fektetett vánkos vagy párna. ABLAKVAS, (ablak-vas) ösz. fn. Általán vasrudak, melyek rostélyzatot, rácsot képeznek az ablak között, vagy ablak előtt; különösen melyeket az ablakólmok fölé párhuzamosan szoktak vonni. ABLAKVASALAT, (ablak-vasalat) ösz. fn. Az ablakokra alkalmazott mindenféle vasmű, ́ különösen a rámák szögleteit öszvetartó pántok, és sarkvasak. ABLEGÉNY, (ab-legény) ösz. fn. többese nincs. Dunán túli tájszó, s jelent tojás- és darával készült tésztát, mely pogácsaként zsír- vagy vajban sülve a levesbe tétetik. Minthogy más kiejtéssel hablegény, s lapos pogácsa vagyis lepény formája van, legvalószinübb, hogy eredetileg hablepény. ABOD, falu Maros székben. Helyragokkal : Abod-on, ―ra, -ról. ABÓD, falu és puszta Borsod megyében. Helyragokkal: Abód-on, —ra, —ról. ABOLYOG, 1. ÁBOLYOG. ABLAKREDŐNY, (ablak-redőny) ösz. fn. Az ablak külső részén apró és keskeny deszkácskákból öszveállított mű, leginkább a nyári nap melege feltartóztatása végett, melyet mind egészben kinyitni s -ABOL, (ab-ol) ösz. igeképző, az ab névképbetenni, mind annak deszkácskái között a világos-zőből és ol igeképzőből: dar-ab-ol, kasz-ab-ol, sar-abságot beereszteni vagy együvé húzva kizárni lehet ol, magash. ibel: dir-ib-él, csir-ib-él. Terméketlen (Jalousie). ABLAKROSTÉLY, 1. ABLAKRÁCS. ABLAKSARK, (ablak-sark) ösz. fn. 1) Az ablakszárnynak alsó szöglete. 2) Az ablakfélbe eresztett hengerded rudacska, mely az ablakszárnyon levő csőalakú kapocsba megy, s mely körül az ablakszárny forog. ABLAKSARKVAS, 1. ABLAKSARK 2). ABLAKSAROK, ösz. fn. 1. ABLAKSARK. ABLAKSZÁRNY, (ablak szárny) ösz. fn. Az ablaknak saját rámába foglalt része, melyet az úgynevezett ablaksarkon forgatva kinyitni és betenni lehet. Az egyik, az alsó ablakszárnyat kiakasztani. Felső ablakszárnyak. ABLAKSZERŰ, (ablak-szerű) ösz. mn. Ablakhoz hasonló alakú, álablakféle. Ablakszerű rés, nyilás az épületen. ABLAKTÁBLA, (ablak-tábla) ösz. fn. Sarkon forgó, táblaféle asztalosmű az ablakon kivül vagy belül, melylyel az ablaknyilást bezárják. ABLAKTÁBLASZÁRNY, (ablak-tábla-szárny) ösz. fn. Két részből álló ablaktáblának egyik fele, mely saját sarkán forogva kinyitható vagy betebető. ABLAKTALP, (ablak-talp) ösz. fn. A fal azon része, melyen az ablakmü alsó fele nyugszik, s melyre az ablakkönyöklőt, vagyis ablakdeszkát fektetik. ABLAKTOK, (ablak-tok) ösz. fn. Általán az ablak egész rámázata, mely az ablaküvegeket magában foglalja. ABLAKÜVEG, (ablak-üveg) ösz. fn. Az ablak lényeges részét tevő üvegmű. Négyszögű, többszögü, kerekded ablaküveg. AKAD. NAGY SZÓTÁR. képző. --- -ABOLÁS, (ab-ol-ás) ösz. képző, mely az abol-féle igékből főneveket alkot : dar-abol-ás, abol-ás. sar ABOS-FALVA, falu Küküllő megyében. Helyr. Abos-falvá-n, —ra, - ról. : ABR, elvont gyök. Átvetve bar azonos a födést, takarást jelentő bor, bur gyökkel a borít, borúl, burok stb. szókban. Származékai: borincs vagy boroncs, betűáttétellel obrincs vagy abrincs, továbbá abrosz, mint asztalborító szövet. Hasonló áttétel unszol vagy onszol noszol, idv=dív, da vagy dá gyök az árja (szanszkrit, görög, latin, persa stb.) nyelvekben, a magyarban ad vagy ád, apró=porú stb. ABRAK, fn. tt. abrak-ot. Általán a háziállatok, nevezetesen lónemüek hizlaló, erősítő eledele valamely gabonafajból; különösen kukoricza, árpa, leginkább pedig zab. A szénát, szalmát, lóherét nem mondják abraknak. A jó kocsis abrakon tartja lovát, a rosz pedig megiszsza az abrak árát. Szíjgyártó abraka (ostor). Ökör szántja az abrakot, s a ló eszi meg. Km. Legjobb ostor az abrak. Km. Éhes csikó abrakkal álmodik. Km. A vén ló is megröhögi az abrakot. Km. Somogyban az árpakása-féle étket is abraknak hívják. Pestinél jelent ételadagot, ételrészt. „Hogy mindenik szolgának megadná abrakát az kenyérből.“ Aesopus élete, Pesti Gábortól. Eredetét nyelvünkből elemezni nehéz. Hason 2 19 ABRAKATLAN-ABRAKOLÓ ABRAKOS-ABRONCSOZ 20 ABRAKOS, (abrak-os) mn. tt. abrakos-t, vagy 16 hozzá a hellen βρώσκω, eszem, es βρώμα eledel, étek. Valószinüleg ebből elemezhető a szláv nyelvek--at, tb. -ak. 1) Amit abrakkal etetni, tartani ben divatos obrok is. Egyébiránt azon alapnál fogva, hogy az abrak régebben általán, s mai divat szerint a lónemű állatoknak kitünően hosznos eledelt, étket jelent, vélemény gyanánt ide tehetjük, hogy talán az ebéd (evéd) szóval egy eredetű, s vékonyhangon = ebrek vagy ebrék. V. ö. EB, EBÉD. ABRAKATLAN, (abrak-atlan) ösz. mn. tt. abrakatlan-t, tb. -ok. A mi abrakot nem evett, a minek abrakot nem adtak; abrakkal nem tartott. Abrakatlan ló nem meszsze viszi a terhet. Igehatározólag is használtatik, az úl képző elhagyásával, mint minden atlan etlen képzőjű melléknév. Abrakatlan hagyott ló. ABRAKATLANUL, (abrak-atlan-ul) ih. A nélkül, hogy abrakot kapott vagy evett volna, abrak nélkül. ABRAKBABÓ, (abrak-babó) ösz. fn. A babók neme alá tartozó növényfaj, máskép lednek vagy vadlencse vagy bükkön. (Vicia sativa. L.) ABRAKCZIPÓ, (abra-czipó) ösz. fn. Fekete, korpás lisztből készült, s abrakul használtatni szokott kenyér. A székelyeknél zabkenyér. ABRAKGYŰJTÉS, (abrak-gyűjtés) ösz. fn. Szélesb értelemben vett abrak, vagyis zab és széna beszerzése a katonai lovak számára. ABRAKHÁLÓ, (abrak-háló) ösz. fn. Németes kifejezés, magyarosan : abrakos tarisznya, melyet a ló fejére húznak, hogy egyék belőle. ABRAKKOSÁR, (abrak-kosár) ösz. fn. Veszszőből vagy vékony faszalagokból font terebélyes alakú kosár, melyet a szekérrúd végére akasztanak, s a ki nem fogott lovakat etetik belőle. Alsó-nyitrai vidéken tótosan opálka. Néhutt zablókosár. : ABRAKMÉRTÉK, (abrak-mérték) ösz. fn. 1) Abrakból azon határozott mennyiség, melyet egyegy etetésre a lónak adni szoktak. 2) Ezen menynyiséget magában foglaló, vagy meghatározó edény. ABRAKMESTER, (abrak-mester) ösz. fn. Udvari szolga vagy tiszt, ki az istálóslovakat abrakkal ellátja, s az abrakolásra fölügyel. szoktak. Abrakos úri lovak. 2) Amiben az abrakot tartani, vagy etetéskor föladni szokták. Abrakos zsák, tarisznya, láda, válú, kosár. ABRAKPÉNZ, (abrak-pénz) ösz. fn. Általán pénz, melyet abrakért adni szoktak; különösen a fuvaros által vitelbérbe kiszegődött abrakdíj. ABRAKROSTA, (abrak-rosta) ösz. fn. Rosta, melyen az abrakadagot etetés előtt megtisztítják. Abrakrostát vinni az útra. ABRAKROZS, (abrak-rozs) ösz. fn. Abrakul használt, megetetni való rozs, különböztetésül a kenyérnek vagy pálinkafőzésre való rozstól. ABRAKSZUSZÉK, (abrak-szuszék) ösz. fn. Szuszék vagy hombár, melyben az abraknak való gabonát, szemes jószágot tartják. ABRAKTORBA, (abrak-torba) ösz. fn. Torba vagy ládaforma edény, melybe etetés végett az abrakot töltik. V. ö. TORBA. ABRAKVÁLU, (abrak-válu) ösz. fn. Etető válu, melybe az abrakot töltik. Lovak, birkák abrakváluja. ABRAKZAB, (abrak-zab) ösz. fn. A zabok neméhez tartozó növényfaj, melynek bugája, virági lecsüggők, csészéji kétvirágúk, magvai simák. Van három virágu is. Abrakul használt közönséges zab (Avena sativa. L.) ABRINCS vagy ABRONCS, (abr-ones) fn. tt. abrincs-ot. Gyürü vagy karika formára öszvefoglalt, vasból, vagy más fémből vagy fából való szalagnemű kötőlék, melylyel a hordókat, vagy más henger alakú edényeket, s hasonló műveket, testeket körülfoglalják, s megerősítik. Abrincsot húzni, verni a hordóra. Elpattant az abrines. Abrincscsal keríti farát. (Gúny népd.) Elemezésre nézve 1. Abr. ABRONCSDORONG, (abroncs-dorong) ösz. fn. Dorong, leginkább mogyorófából, melynek ketté hasított lemezeiből vastagabb és szélesebb nemű abroncsokat készítenek. ABRONCSFA, (abroncs-fa) ösz. fn. Szívos, hajlékony fanem, különösen mogyoróféle, mely abroncsnak alkalmas. ABRONCSHÚZÓ, (abroncs-húzó) ösz. fn. Csípő vagy fogóféle eszköz a kádároknál, melylyel az abroncsot az edényre felhúzzák. ABRAKOL, (abrak-ol) áth. m. abrakol-t. A lovakat, illetőleg más állatokat abrakkal éteti. Regvel, délben, estve abrakolni a lovat. Megrestül a jó ló is, ha nem abrakolják. Km. Átv. ért. a lovat úgynevezett szíjgyártó abrakával, azaz ostorral veri, vagy akárkit erősen megver. Csak ne maradj veszteg, majd megabra- L. ABRONCSOZ. kollak. Használtatik önhatólag is tárgyeset nélkül. Abrakoljunk, itassunk, aztán fogjunk. ABRONCSOL, (abroncs-ol) áth. m. abroncsol-t. ABRONCSOS, (abr-oncs-os) mn. tt. abroncsos-t vagy at, tb. -ak. 1) Abroncscsal kerített, befoglalt, erősített. Abroncsos hordó, csöbör, dézsa. Vas, réz ABRAKOLÁS, (abrak-ol-ás) fn. tt. abrakolás-t, tb. ok. A lónak vagy némely más állatnak abrak-abroncsos kanna. 2) Mondják szoknyaféle ruhákról, kal való etetése. Trombitaszóval, vagy száldobbal jelt adni az abrakolásra. Átv. tréfás ért. verés, os torozás. melyekbe sajátnemű abroncsot eresztenek, hogy kerekdeden álljanak. Abroncsos szoknya, krinolin. ABRONCSOZ, (abr-oncs-oz) áth. m. abroncsozABRAKOLÓ, (abrak-ol-ó) fn. tt. abrakoló-t, tam, —tál, —ott, par. abroncsoz-z. Abroncscsal kerít, -k. 1) A ki abrakol. Abrakoló lovász, kocsis. 2) befoglal, erősít, fölszerel. Abroncsozni a hordót, káAmiben az abrakot föladják. Abrakoló válú, kosár. | dat, bödönt. Szoknyét abroncsozni. tb. |