ben Horvát s Dalmátországban, de csekély erővel folytat taték, miért a hatalmas Brebérek nem csak meg nem aláz→ tattak, sőt Pál bán György fiát Apuliába küldötte s Robert Károlyt, a pápától már elébb királylyá nevezett tizenkét éves trónkövetelöt noha az ügyeket annyira még meg nem érteknek tartott pápa akaratán kivül, vagy épen ellenére 1), Spalatróba hozta. Károly két hónap mulva Gergely esztergami- pápailag még mind eddig meg nem erősített érsektől az év vége felé Zágrábban megkoronáztatott ugyan, de mivel párthivei közt kevéssel azután meghasonlás támadt, nagyobb előlépéseket nem tehetett 2). A güssingi Iván t. i. Magyaroszágban javaitól megfosztatván, az Endréhez hű zágrábi püspök jószágainak egy részét igénylette; mire midőn Gergely érsek rá nem állott, Iván, Károly pártját odahagyta. Endre a következő évben nagyobb erővel szándékozott munkálódni Károly ellen, azért tehát még 1300 végén derék fölkelést (generalis insurrectiót igy nevezték ezt hajdan) parancsolt a jövő tavaszra. Ezt azonban már meg nem érhette a különben még fiatal király: 1301 elején hirtelen, valószinűleg méregtől 3) meghalt. Endre nemes szívü, szelíd, de illy zajos körülményekhez lágy, ennyi pártoskodás közt erőtélen fejedelem vala. Endrében kihalt Árpád férfi ága, melly négyszáz évig uralkodott a magyar nemzeten. Kerültek e házból derék fejedelmek a királyi székre; de általán véve sokkal több za ') Delle Memorie di Trau. 134. 2) Bonzano Péter, Endrének a romai udvarnál volt ügyvivője irja, hogy Endre, Károly elfogatását s Romába küldetését ter vezte, mi több, a pápával valószinűleg meghasonlott, bibornoknak tetszék. Ez azonban, mint tudjuk, nem sikerült. Delle Memorie. U. o. 3) Timon: Epitome Chron. 42. L. Horneck Oitokár Petznél 3, 370. varok zajlongának ezen átalakulási idő alatt a hazában mintsem az a jóllét s míveltségben, ugy mint különben lehet vala, előhaladhatott volna. A belső jóllét virágait, melylyek a jelesebb királyok kormánya alatt fejledezének, gyakran lefonnyasztották a királyi házban támadt viszálykodások s azon political balfogások, mellyek Imrétől kezdve többször ismételtetvén, a nemzet belső életét megzavarták, s az elébbi alkotmányos viszonyokat egynémiben megváltoztatták. E küzdelmek alatt azonban, mellyeket a pártokra szakadt nemzet királyával s önmagával, vagy a magába fölvett idegen elemekkel vívott, a nemesség, a nemzetnek e szíve s életmagva, helyhatósági rendszerét mindinkább kifejtette s ez által szabadságát s a nemzeti élet erősödését annyira biztosította, mi szerint csak egy bölcs kormányra s ez által eszközlendő tartós békére volt szüksége, hogy a már kész elemekből olly virágzó ország fejlődjék, minővé lőn nem soká– ra nagy Lajos és Hunyady Mátyás alatt Magyarország. Ezen későbbi eredmény, s azon már is szembetünő haladás, mellyet e keleti, midőn a hazát elfoglalá, szilaj, kegyet– len, minden békés foglalkodástól idegenkedő nép europai életének ezen első nagy korszakában tön, bizonyítják azt is, hogy azon különféle befolyások, mellyekkel a szomszéd népek nemzetünkre hatának, bár első tekintetre talán károsaknak látszanak, egynémi rosz mellett sok jót is eszközlöttek. A józan magyar ész és szabadságérzet e befolyásokból csak azt vette föl s oltotta át a nemzet életébe, mi annak szabadságát fejté, erősité s azt sajátságos szellemében mívelé, tehát mi természetéhez illett. A német befolyásból, melly a kereszténység mellett a nemzet helyhatósági (municipalis) szerkezetétől annyira idegenszerű hübéri rendszert iparkodék a nemzetre tolni, ez csak az elsőt vette föl; s mig a másodikat némelly kevesbbé lényeges formák kivételével, szilárdan elvetette, helyette a görög befolyás által ki rályságának tekintélyt, fényt s méltóságot, alkotmányos életének pedig nagyobb egységet kölcsönözött, s igy magát mind a hűbéri rendszertől elválhatlan földarabolástól megóvta, mind a régi törzsökfejek hatalma által okozott összefüg– getlenségtől megmentette. Igy lön, hogy kormánya europaibb színt nyert, a nélkül, hogy a nemzet sajátságos jelleméből kivetkezett s páratlan intézeteit sarkukból kiforgatta volna. Még a kebelébe fölvett miveletlen keleti népek befolyásának is megvolt a maga jótékony hatása, bár eleinte, míg az összeolvadás (assimilatio) véghez nem ment, nagy zavart támasztott; ez a keleti elemet, mit különben a nyugatnak folytonos hatása a jövőben elnyelendhetett, megerősítette s eszközlé, hogy a nemzet, ámbár az europai nagy status-rendszer népeivel szorosabb kapcsolatba, több surlódásba tétetett, még is sajátságos jellemét megtartva fejthesse ki magát. |
