közelebb jutottam. E független helyzetben és hangulatban Herczegségednek talán oly szolgálatokat tehetek, melyeket bárki másnál hiába keresne; mert én rám Ön más befolyást nem gyakorolhat se most, se később, mint a melyet ismeretei, tapasztalatai és beható eszessége által már most is gyakorol. Éltemben még egy ember előtt sem tártam fel annyira belsőmet, mint azt most Herczegséged előtt teszem. Bár nem vetettem meg soha mások itéletét, mégis az rendesen közönyös volt előttém, s nem akadtam kedélyre, mely az enyémet megértette volna.

Belátási képességem nagyon tunya, s ha valamely elvet állítanak fel, vagy valamely dolgot fejtegetnek, melyről azt tartom, hogy nem áll erős talajon, nem találom el azonnal, hogy hol van a hiba; habár érzem, hogy valahol sántít. Ne higyje tehát Herczegséged, hogy midőn december 8-án Önnel beszélni szerencsém s valóban nagy élvezetem volt, Önnel mindenben egy véleményen voltam, bár nem mondtam ellen. Ekesszólása, élénk előadási képessége, s tapasztalatainak valóban végtelen érdekessége s egész helyzete annyira elragadtak,

hogy bár mint észrevehette nem vontam el róla szememet, s egészen fül voltam, még sem követhettem teljesen. P. o. csak azt említem meg, hogy Ön azt állítá, hogy most több tokaji bort visznek ki Magyarországból Lengyel- és Oroszországba, mint azelőtt. Bár milyen bizonyságai legyenek is, valahol számítási hibának kell lennie, fogadni mernék, bár nincsenek adataim. De méltóztassék Herczegségednek parancsolni, hogy ezt a dolgot a magam módja szerint vizsgáljam, azt hiszem, nem fogja kiállani a tűz- és vízpróbát. Ártani nem fog, de talán használhat, mert ily felvilágosítások világot vetnek egyebekre is. Ha azonban hamis az én állításom, úgy a nyilvánosság elé kellene a dolgot bocsátani; a jó, mi abból származnék, el sem képzelhető.

Herczegséged azután azt mondá, hogy a király oly alkotmányos, maga is oly alkotmányos alapra fog állani, hogy mindazok csekély személyemmel együtt, kik az ellenzékben vannak és maradnak, eo ipso alkotmányellenesek lesznek. Engedjen meg Herczegséged, az én felfogásom szerint ez sophisma. Nem állhat fen politikai gazdaság ép ugy mint gép sem oppositió vagy ellennyomás nélkül. A kerekek inognának, a rugók tartóikból kiugornának, stb.

-

Veszélyes és jogtalan lenne, ha a király hatalmi körét feladva, nem védelmezné mindenek előtt minden erejével szent trónját és felségjogait, ép úgy mi, a rendek, kötelesek vagyunk, a mihez jogunk van, férfias méltósággal fentartani. Ezt kiegyenlíteni, azaz megtudni azt, hogy meddig mennek a király jogai, és meddig a rendekéi, az országgyülés feladata. Időveszteség, kellemetlenségek stb. ilyen országgyülésnek természetes következményei, a miket Herczegséged tekintetbe nem vesz. De ha a király jogánál marad, s a nemzet az övénél, úgy a gép is tömör, az államtest egészséges marad.

Azonban nem feladatom multkori beszélgetésünket most pedáns módon ujjaimon előszámlálni: hagyjuk ezt. Másra akarom Herczegséged figyelmét felhívni.

Herczegségednek jó véleménye van felőlem, melyet hála istennek meg is érdemlek. Nagyon függetlennek érzem magamat. (Bocsásson meg Herczegséged, hogy ezt oly gyakran említem, de büszke vagyok erre; ez gyenge oldalam.) Azért komoly férfiúhoz illő bátorsággal akarom némely nézetemet közölni s ez által úgy szólva néhány kérdést intézni. Ezután vagy közelednünk kell, vagy egészen meg kell válnunk, azt előre látom.

Azt mondá (engedje meg, hogy még ez egyet visszaidézzem emlékezetébe) ,,Vous passerez pour un faux frére. Ön rosz véget fog érni, mindkét részszel el fogja dolgát rontani, stb." Esküszöm önnek, hogy az nekem teljesen mindegy. Látom és átgondolom a legjobb és legerényesebb emberek életét, jutalmát és végét, megfontolom az emberi élet rövidségét, s messze túlteszem magamat a tömeg ítéletén, teljes életemben nem becsültem sokra. De fájna, nagyon fájna, ha Ön félreismerne, hamisnak vagy kétértelműnek tartana. Beszélhetek-e őszintén? Nem ismerem - ha szabad így mondanom az Ön valódi politikai hitvallását vagy egyenesen kimondva nem ismerem elveit.

Nekem is vannak elveim. Isten mentsen, hogy jobbaknak akarnám mondani, mint az önéit. De ha az enyéim nem az önéi, úgy — mielőtt ön vagy én megváltoztunk inkább egy

szót sem akarok Herczegségeddel az ügyekről szólni s tovább haladok nyilt, becsületes útamon.

Nagy szolgálatokat úgy sem tehetek Önnek és az országnak, de az a csekély is, a mit tehetek, bizonyára nem sikerülne,

ha hitem, nézeteim ellen volna; alávaló szolgálatokra pedig Ön nem akarhat felhasználni engem, e tekintetben nagyon is nemesen gondolkozik rólam.

Hogy tehát gyónásomat megkezdjem, mely alapjában nem tudom miért kissé zavarba hoz, mindenek előtt azt akarom mondani - de még egyet. Azt hiszem, hogy gyermekes nyiltságommal, melylyel szólok, Herczegségednek azt bizonyitom, hogy Önt mennyire becsülöm s mennyire bízom igazságszeretetében. Ezt ne ismerje félre Herczegséged! Azt akarom tehát mondani:

„hogy halálos ellensége vagyok a rendetlenségnek s mindent gyűlölök, a mi rendetlenségből ered és eredhet;

,,hogy a felforgatást gyűlölöm azok szomorú következményeit ismerem, de hogy barátja vagyok a hasznos találmányoknak és javításoknak, bár belátom, hogy nagyon nehéz a javítást az újítástól megkülönböztetni;

,,hogy gyűlölöm a régi forradalmi fáklyavívők tendentiáját, kik az egalité et liberté szavakkal visszaélnek, kik régi alapjokból mindent kiforgatnak, mindent lerontanak és mindent lángba akarnak borítani, félek tőlök, felfegyverkezem ellenök; de jól esik szívemnek elgondolni, hogy az embereknek minden osztálya a törvény előtt egyenlő lehetne és hogy talán elérhető lenne, hogy a leggazdagabbik és leghatalmasabbik sem görbíthesse meg boszúlatlanúl az ország legszegényebbikének a hajaszálát.“

Persze, hogy földieim közül sokan ábrándozónak tartanak e gondolkozásomért, úgy mint a beteg növény is, ha gondolkozhatnék, őrültségnek tartaná az életet, mivel ő maga is csak vegetál.

Azt mondom, hogy annyira félek a zavaroktól, a forradalmaktól, hogy inkább akarok a régi slendrián mellett maradni, hogy így fejezzem ki magamat, bár mennyire is útálom, semhogy valaha az utópia egy nemére térjek át, ha ez átmenet csak erőszakos válság által lenne elérhető. Én tehát természetemnél, de elveimnél fogva is máris erősen ragaszkodom azokhoz, kik a forradalomi útat ellenzik. Ellenben át vagyok hatva azon hittől, hogy az emberiség boldogsága a lehető legmagasb civilisátión és felvilágosodottságon alapul, mert soha sem fogják nekem bebizonyíthatni, hogy isten az embereket csak negativ boldogságra teremtette volna.

Láthatja Herczegséged, hogy némely tekintetben nagyon szabadelvűen gondolkozom. Engedje meg, hogy tovább folytassam és azt mondjam :

,,hogy nem csak azért szeretem a létező kormány formát, mert repraesentativ országban születtem, hanem azért is, mert azt hiszem, hogy a nyilvánosság és a képviseltetés által az igaz a hamistól végül meg kell hogy külömböztessék, hogy rontott reputatiókról le kell tépni az álarczot, hogy egy tehetség se maradjon az országban eltemetve, hogy mindennek napfényre kell jönnie stb. Míg a zsarnoki államban, a mint ezt a tapasztalás mutatja, a tudatlanság gyakran a legnagyobb hatalommal van felruházva, az előitélet a bölcseség álarcza alatt a tehetségeket csirájokban megfojtja s hol a legokosabbik s a legtapasztaltabbik is az eszeset a bolondtól, a fantasztától alig birja megkülönböztetni."

,,De ha jó, lelkiismeretes és bölcs királyok következnének egymás után, én volnék az első, ki számos okokból, melyeket ismerek, az absolut monarchiának alávetném magamat ; mert ha én és az enyéim boldogok lennénk, talán nem kutatnám: vajon boldogságomat királyom kegyelmének avagy saját jogomnak köszönhetem-e. De ez a jámbor óhaj kábaság.“

,,Egy embernek sem ismerem el csalhatatlanságát, hanem felfogom, hogy sokan, kik magas állásokon vannak, kellemesebbnek találják, hogy tetteiket homályban tartsák, s tehetetlenségöket és járatlanságukat eltitkolják, mint hogy az egész világ elé terjeszszék vizsgálat és ellenőrzés végett. Pythagorasnak „Dixi"-je semmikép sem illik már a mi szá

zadunkba!"

de

,,Szeretném, ha minden előitélet elenyésznék, nagyon is érzem, hogy ahhoz a helyet és időt meg kell választani. De mint sokan hasznosnak és czélirányosnak semmi esetre sem tartom, mert az emberek nem érdemlik meg, hogy tévútakon sötétben és csel által vezettessenek."

„Csupán vallási dolgokban nincs határozott nézetem. A leghatártalanabb tolerantiát követem, és, ha töröknek születtem volna, époly lelkiismeretességgel mosnám napjában ötször lábamat, a melylyel most vasárnaponkint templomba megyek, s minden egyéb vallási szertartást híven megtartok, melyet az enyém elém szab."

,,Sokat adok az ember belső értékére,

tisztelem a

valóságos philosophiát s a gyakorlati bölcseséget s sajnálom mindazokat, kiknek egész értékök elméleti tudományból és éles tollból áll."

„Az én felfogásom szerint a nemzetiséget soha sem lehet elég magas fokra emelni. E szó alatt,,hazafi" nem érthetek más embert, mint olyant, ki hazájaért és királyaért minden áldozatot hozni kész még az életet is csakhogy nem szavakkal, de tettekkel."

Bármily roszul is gondolkodik ő felsége felőlem és ama fiatal emberek felől, kik társaságomban élnek, ép annyira elismernék ragaszkodásunkat ő felsége dynastiájához és hűségünket személye iránt oly pillanatokban, midőn az veszélyben forogna, mitől isten őrizzen!

Herczegséged is belátja, mennyire degenerálva vannak a magyar királyság mágnásai. Persze hogy ennek ő felsége is az oka; mert úgy látszik, ő nem is kívánja, hogy őt szolgáljuk. De bennünk még nagyobb a hiba, melyet általában inkább szeretek önmagunkban keresni, semmint kivülünk; de most szolgálatképesekké akarjuk magunkat tenni, s a király, ha egyszer elismer bennünket, bizonyára hasznunkat is fogja

venni.

Egyelőre itt megállapodom. Hogy nem vagyok enthuziasta, tehát veszélyes sem, csak az által bizonyíthatom be, ha biztosítom, hogy ez a néhány nézet, melyet itt röviden érintettem, már régen az enyém, s hogy elzárva tartottam magamban és ezentúl is elzárva tarthatom.

Mi különben e gyónásomat illeti, talán okosabb emberek mint én, ha tanácsukat kikérném, elleneznék azt, hogy Önnek megtegyem. De én azt hiszem, hogy Önt jobban ismerem és hogy az, ki egész nyiltsággal közeledik Önhöz, inkább megnyeri Önt részére, mintsem magátol eltávolítja. És mi a veszélyt illeti bizalmamat Herczegséged iránt semmi sem tántoríthatja meg!

Hogy Ön mélyebben tekint egy államgépezet alapelveibe, mint én - az, istenemre mondom, természetes. Megengedem, hogy nézeteimben sok nem egyéb szép álomnál, mert nézetek dolgában még a magaméi ellenében is bizalmatlansággal viseltetem. Azonban én konok természetű vagyok és csak észbeli okoknak engedek, s ekkor is csak bajjal, ha világosan és tisztán szemeim elé állítják.