171

APADHATATLANSÁG-APÁRKA

APAROKON APÁTSÁG

172

hatatlan mély tenger, tengerszem. Átv. ért. kifogyhatat- | vaczka kopasz, csészéje födelékes, bébitája pelyhes, lan, mindig teljes, töltött. Apadhatatlan bücüs erszény. száratlan, virága sárga. Vannak többféle fajai, melyek APADHATATLANSÁG, (ap-ad-hat-atlan-ság) részint egyvirágu tökocsányosak, részint elágazó szárúk. (Apargia vagy Leontodon. L.)

fn. tt. -ot. Állapot vagy tulajdonság, melynélfogva valami ki nem apadhat.

APAROKON, (apa-rokon) ösz. fn. Aki atyai ág APADHATATLANUL, (ap-ad-hat-atlan-ul) ih. ról van vérségben velünk, azaz, a szoros és tulajdon Nedveiből ki nem fogyhatva, kimeríthetetlenül. értelemben vett atyafi. APADHATLAN, 1. APADHATATLAN. APÁS, (ap-a-as) mn. tt. apás-t vagy -at, tb. APADHATLANSÁG,1.APADHATATLANSÁG.-ak. Apjától különösen gedélt, elkényeztetett, s an

APADOZ, (ap-ad-oz) gyak. önh. m. apadoz-tam, -tál, ―ott, par. -. Lassan lassan, nem hirtelen, de folyvást apad, illetőleg alábbszáll, lelapúl, kifogy, kiszárad, kipárolog. Száraz forró nyárban apadoznak a patakok, folyók, tavak.

nak nyakán lógó gyermek.

APASÚR, 1. APACS.

APASÁG, (ap-a-ság) fn. tt. apaság-ot. Apai minemüség, állapot, nemzői viszony.

---

APASZT, (ap-asz-t) áth. m. apaszt-ott, par. APADOZÁS, (ap-ad-oz-ás) fn. tt. apadozás-t, apaszsz, htn. -ni vagy ani. 1) Bizonyos öbölben, tb. ok. A nedvnek, víznek, illetőleg dudorú, fölfújt mederben, térben levő nedvet kipárologtatás, fölszivás, testnek folytonosan tartó alábbszállása, lelapulása. lecsapolás stb. által kevesebbé tesz, alább szállít, szüAPADT, (ap-ad-t) mn. tt. apadt-at. 1) Ilig tes-kebbre szorít. A hosszú és forró nyár tavakat, patakotekre, nevezetesen vízre vonatkozólag, ami kifolyás, le-kat apaszt. 2) Átv. ért. bizonyos fülfuvódott, dudorú, csapolás, merítés, kipárolgás által alább szállott, meg- tömött testeket laposakká tesz. A sok kiadás apasztja fogyott. Igekötökkel: leapadt, kiapadt. 2) Fölfújt, du- az erszényt. dorú testeket illetőleg am. öszveesett, lelapult, aszott, APASZTÁS, (ap-asz-t-ás) fn. tt. apasztás-t, tb. zsugorodott. Apadt csöcs, emlő, tögy. Apadt arez, far.ok. Cselekvés, mely által valami apadóvá lesz. TaAPAGY, puszta Szabolcs megyében. Helyr. vak, erek, folyók apasztása. ・on, —ra, -ról.

APAGYILKOS, (apa-gyilkos) ösz. fu. Aki saját apját meggyilkolta, megölte.

APAGYILKOSSÁG, (apa-gyilkosság) ösz. fn. Borzasztó undok büntett, melyet oly magzat követ el, aki apját erőszakos halállal megöli.

APAHÍDA, falvak Erdélyben. Helyragokkal: -hidán, ―hidára, —hidáról.

APAI, (ap-a-i) mn. tt. apai-t, tb. -ak. 1) Ami az apáé, ami az apáról maradt, örökségül róla jutott, kapott. Apai birtok, jószág, rész, ház. 2) Apa lényegéhez, természetéhez tartozó, arra vonatkozó. Apai szeretet, gond, gondviselés, öröm. Apai jog, kötelesség, hatalom. 3) Önálló főnév gyanánt apáról maradt örökséget jelent. Apait anyait elkölteni.

APAKA, (ap-a-ka) kics. fu. tt. apakát, tb. apakák. Kedves kis apa, gyermekek hizelgő nyelvén szólva. Mondják meguyujtva is: apáka.

APÁT, fu. tt. apát-ot. Bizonyos szerzetesrendek, milyenek a benedekick, ciszterciták, s az ezekhez hasonló rendi szabályokat követők, illetőleg monostorok főnökei. Czímzetes vagy süveges apát, kinck csak apáti czíme és süvege van. Tihanyi, bakonybéli, zirczi apát. Szentmártoni vagy pannonhegyi föapát. Némely szerzetesrendek főnökei prépostok.

A több nyelvekkel közös apa, abba szóval egy credetű, honnan latinul : abbas, olaszul: abbate, spanyolul: abád, németül: Abt, svédül: abbod, angolul: abbot, francziául: ábbé, v. ö. APA vagy ABA.

APATÁRS, (apa-társ) ösz. fu. A házas felek apjai egymásra nézve apatársak, máskép: nászok.

APÁTASSZONY, (apát-asszony) ösz. fn. Vannak apáczakolostorok, melyek főnökei latinul abbatissa czimück, magyarul apátasszony ok, különben az ily főnöknök czíme: fejedelemasszony.

APÁLY, (ap-ály) fn. tt. apály-t, tb. —ok. Jelenti a víznek azon változási állapotát, midőn apad,ség vagyis tere, magassága fogy; különösen : tengeri apály, midőn a tenger habjai naponként bizonyos idő alatt azon partoktól, melyek felé dagadoztak, ellenirányban visszatérnek. E váltakozó tengermozgás: árapály, vagy ár és apály, dagály és apály.

APANAGYFALU, helység, Belső-Szolnok megyében. Helyragokba, ban, -ból.

APÁR, falu Tolna megyében. Helyragokkal:

fal

APÁTI, (apát-i) mn. tt. apáti t, tb. -ak. Apá tot illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Apáti rang, hivatal, kötelesség, czím, hatalom.

APÁTI, (apát-i). Tobb helység neve hazánkban, helyr. —ra, -n, -ról, vagy —ba, —ban, —ból.

APÁTSÁG, (apát-ság) fn. tt. apátság-ot. 1) Apáti hivatal, rang, méltóság. Apátságot kérni, nyerni, viselni. 2) Bizonyos apát főnöksége alá tartozó monostor, illetőleg szerzetes társulat. Bakonybéli, tihanyi, dümülki, szalavári, zirczi apátság. 3) Apát alatti mo

173

APÁTSÁGI-APOSTOL

APOSTOLI-APRILISI

174

nostorhoz tartozó jószágok. Gazdag, szegény, apátság. | térített. Ennél fogva neveztetik szent István király a Apátságból élni. Apátság jövedelmei. magyarok apostolának. Szélesb átv. ért. akármely hit, vagy tan terjesztője.

APÁTSÁGI, (apát-ság-i) mn. tt. apátsági-t, tb. -ak. Apátsághoz való, tartozó, azt illető, arra vonatkozó. Apátsági jószág, jövedelem.

APÁTÚR, (apát úr) ösz. fu. Szokottabb népics nyelven am. apát. L. APÁT.

APÁTURSÁG, (apát-urság) ösz. fn. Apátság. Megholt a barát, él a szent, változik az apáturság. Km. APCZ, mezőváros Heves megyében. Helyr. —on, —ra, —ról.

APJOK, (ap-j-ok). Az apa szónak birtokragos módosítása, mely főnév gyanánt használva, mindenféle névragot fülveszen: apjok-hoz, apjoknál, apjoktél, apjok-ért stb. A köz magyar asszony így szokta nevezni és szólítani férjét, ha t. i. gyermekeik vannak: Hallja kend apjok! Édes apjokom!

APÓ, (ap-ó) fn. tt. apó-t, tb. —k. Nyájas öregítő kifejezése az apa szónak. Nagyapó, öregapó.

APOSTOLI, (apostol-i) mn. tt. apostoli-t, tb. -ak. Apostolt illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó, attól származó. Apostoli tanítás, hagyomány, hitvallás, áldás. Apostoli atyák. Apostoli király.

APOSTOLILAG, (apostol-i-lag) ih. Apostolok módja szerint, úgy mint az apostolok. Szent István magyar király apostolilag hirdette és terjesztette a keresztény hitet.

APOSTOLISÁG, (apostol-i-ság) fn. tt. apostolság-ot. A keresztény hitvallás tulajdonsága, melynélfogva az apostolok tanaival egyezik; apostoli eredet. Él vele Guzmics a Vallási egyesülés Ideája" czimű munkájában. APOSTOLKODÁS, (apostol-kod-ás) fn. tt. apostolkodás-t, tb. ok. Apostolok módjára fáradozás, hitterjesztés végetti járáskelés.

APÓKA, (ap-ó-ka) kies. fn. tt. apókát, tb. apó APOSTOLKODIK, (apostol-kod-ik) k. m. aposkák. Élemedett, hajlott korú apa, vagy más agg férfi, tolkod-tam, tál, ott. 1) Apostolok módjára a hitkihez fiúi bizodalommal, s nyájas kegyelettel szólunk. terjesztésében fáradoz. 2) Átv. ért. bizonyos tannak, APOCZIN, fn. tt. apoczin-t, tb. —ok. Az öthime-ügynek előmozdításában müködik, s annak másokat sek és kétanyások seregéből való növénynem : bokré- megnyerni iparkodik. tája harangforma, ötmetszésü, porhonjai a bibébe ragadtak, magvai két hosszú szálkás tüszőben rövid ko-ot. Apostoli hivatal, munkálkodás. szorúsak. (Apocynum.) Hellen eredetü.

APOSTOLSÁG, (apostol-ság) fn. tt. apostolság

APR, clvont gyök, melyből apró, apród, és szár

APOL, (1), női kn. tt. Apol-t, tb. ok. Apol-mazékaik credtek. Bötüáttétellel (mint onszolnolonia, Apalin.

APOL, (2), (ap-ol) áth. m. apol t. A régieknél általán, sőt a székelyeknél még ma is am. csókol., Meg apolja vala ő lábait," (osculabatar pedes eius). „Kit megapolandok," (quem osculatus fuero). Münch. cod. Így értelmezi Molnár Albert is. Elemzését és rokonságát, illetőleg. L. ÁPOL.

APOLÁS, (ap-ol-ás) fn. tt. apolás-t, tb. -ok. A régi nyelvben am. csókolás. V. ö. ÁPOLÁS.

APOLGAT, (ap-ol-g-at) gyak. áth. m. apolgattam, -tál, -ott, par. apolgass. Csókolgat. V. ö. ÁPOLGAT.

APOLGATÁS, (ap-ol-g-at-ás) fn. tt. apolgatás-t, tb. ok. Csókolgatás. V. ö. ÁPOLGATÁS.

szol) ugyanaz, ami par a parányi szóban, melyhez ismét rokonok a per, pir, por, mor, mint a magok nemében parányit, kicsit jelentő pereputty, piri, pirinyó, porhanyó, morzsa származékok gyökei. Egyezik vele a héber áfár (por) a hellen apoa (apród leány), szanszkrit bharo (széttör) és mar, mard (tör), német morsch, mürbe, török váfir (sok) stb.

APRÁNKÉNT, (apr-ó-an-ki-ent) ih. Apróra, kicsire tördelt, szaggatott részekben. Apránként eltöredezett kö.

APRÁNY, (apr-ó-any) fn. tt. aprány-t, tb. —ok. Apróra tort, szakasztott, morzsolt részecske, testecske, anyagocska. Egy vele némi bötüáttétellel: parány, mint az aprányi és parányi származékok mutatják. APRÁNYI, (apr-ó-nyi) mn. tt. aprányi-t, tb,

APOLL, APOLLÓ (nap ?), tt. t. A hellén hitregében napisten, továbbá a költészet, zenészet,ak. A maga nemében igen kicsin, pirinyó, piczurka. gyógyászat, ékesszólas stb. istene.

APONY, KIS-, NAGY-, helységek Nyitra megyében. Helyr. -ba, -ban, -ból.

APÓS, (ap-ó-os) fn. tt. após-t, tb.

parányi. Kettöztetve: aprányi, apró.

APRIL, APRILIS, fn. tt. aprilis-t, tb. -ok, vagy -ek. A polgári esztendő negyedik hava. Innen némelyek negyedhó-nak is nevezik, máskép, tavaszhó, és Sz. György hava általán a régi naptárak- és iro

bolondját járni, vagy valaki által rászedetni. Aprilis bolondja.

ok. Így nevezi a férj önfeleségének apját, és viszont a nő önférje apját, máskép : ip vagy ipa, mely müveltebb kör-mányokban. Aprilist járatni valakivel. Aprilist járni beli elnevezés, mint az após. Egyezik vele a finn : oppi. APOSTOL, fn. tt. apostol-t, tb. -ok. A hellen ázócrolos után jelent követet, küldöttet, Keresztény ért. így neveztetnek Krisztus urunk tanítványai, kiket küldött, hogy az evangyeliomot világszerte hirdessék. Péter az apostolok fejedelme. Pál a pogány népek apostola. Apostolok hitvallása. Apostolok lován járni = gyalog. Átv. ért. aki valamely népet keresztény hitre

A latin aprilis egész épségében átvéve, mely hihetőleg aperio igétől származott.

APRILISI, (aprilis-i) mn. tt. aprilisi-t, tb. —ak, vagy ek. Aprilis havában létező, arra vonatkozó, azt illető. Aprilisi idő = változékony. Aprilisi napok. Aprilisi szülött, termény.

APRÓDZÁS, (apr-ó-od-z-ás) fn. tt. apródzás-t, ok. 1) Apró részecskékre válás, szakadozás, töredezés. 2) Apró nevü himlődzés.

tb.

APRÓDZIK, (apr-ó-od-z-ik) k. m. apródz-tam, -tál, —ott, par. —zál, htn. —ni vagy - ani. 1) Apró részecskékre töredezik, szakadoz. Apródzik a pörölylyel vert ködarab. Apródzik a mozsárban tört só. 2) Apró himlőben szenved, himlőzik.

APRÓERES, (apró-eres) ösz. mn. Aminek apró, illetőleg rövid, vékony erei vannak. Apróeres növénylevelek, ásványok.

APRÍT, (apr-ó-ít, vagy apr-ít vagy apr-ó-t) áth. | gyonát. Apródonként elszántogatni a szomszéd telkét. m. aprít-ott, par. s, htn. ni, vagy ani. Vala- Apródonként bevásárolgatni a szükségeseket. Apródon mely nagyobb, tömör testet apró részekre vagdal, me- ként szerezni, fogyasztani. tél, szegdel, töidel. Dohányt aprítani. Biró hátán aprított, azaz vastagra metélt dohány. Levesbe kenyeret aprítani. Abba ugyan nem aprítasz, nem eszel belőle. Van mit a tejbe aprítnia, azaz, nem szegény, jó vagyonnal biró. Káposztát, tököt, répát aprítani. Öszveaprítlak, mint a gulyáshust. Átv. ért. elaprítani a beszédet, az imádságot, am. elszaporázni, eldarálni. APRÍTÁS, (apr-ít-ás) fn. tt. aprítás-t, tb. ok. Cselekvés, mely által valamit apróra metszünk, hasogatunk, tördelünk. Dohány, kenyér, káposztaaprítás. APRÓ, (apr-ó vagy por-ó por-ú, 1. APR.) mn. tt. apró-t, tb. k. Harmadik személyraggal : apraja, apraji. Több kicsi, több parányi a maga nemében. Nem egyes tárgyhoz, hanem gyűnevekhez járul, vagyis olyakhoz, melyek több hasonló részecskékből állanak. Apró pénz. Kifizették apró pénzzel. Km. Apró kása, apró szőlő. Apró marha. Apró gyermekek. Apró gyöngy, bimbó. Apróra törni a sót, metszeni, vágni a dohányt. Apró, mint a mákszem. Örege, apraja, ki = csinye, nagyja. Aprókat lépni. Apró szemű olvasó. Apró szemű szüz, = gyanus nőszemély. Terepes rózsák is apró bimbókkal erednek. Km. Túl a Dunán, a székelyeknél, stb. jelenti a gyermekhimlő azon nemét, mely máskép: kanyaró.

APRÓÁRUS, (apró-árus) ösz. fn. Holmi aprósággal kereskedő, szatócs, félkézkalmár.

APRÓGYALU, (apró-gyalu) ösz. fn. Kis gyalu, aprózó gyalu, milyet péld. az asztalosok a butorok idomításában használnak. A révkomáromi hajóvarróknál: ficzkógyalu. Ellenkezője: öreggyalu.

APRÓGYÖNGY, (apró-gyöngy) ösz. fn. Olyan kisszemü gyöngyök, melyeket a kereskedők többenként latszámra árulnak, különböztetésül a nagyobb

vagy öreggyöngyöktől, melyeket darabonként szokás árulni.

APRÓHARCZ, (apró-harcz) ösz. fn. Kevesebb számmal ütköző ellenfelek csatározása.

APRÓKA, (apr-ó-ka) kics. mn. 1. APRÓCSKA. APRÓKÁSA, (apró-kása) ösz. fn. Durvább dara formára örlött árpa, búza, s egyéb gabona.

APRÓCSEPRŐ, (apró-cséprő) ösz. mn. Holminél kicsi, csekély terjedelmü, diribdarabokból álló. Aprócseprő vesszők, bokrok. Aprócseprő marha, házi eszközök. Máskép: aprócséperű vagy csöpü.

Legvalószinűbb, hogy az apró és csep vagy csöp alkatrészekből ikerített szó, mennyiben mindakettő kicsit, parányit jelent, tehát = apró-csépő, azaz, aprányi cseppnyi.

APRÓCSEPÜ, 1. APRÓCSEPRŐ. APRÓCSKA, (apr-ó-ocs-ka) kics. mn. tt. apróeskát, tb. aprócskák. A maga nemében igen apró, pi

rindikó.

APRÓKÖTE, (apró-köte) ösz. mn. A székelyekam. himlőhelyes; tulajdonkép: aprókölte vagy kelte, minthogy mondják: megkölte vagy kelte a himlő, azaz meghimlőzött. Apróköte gyermek. Oly öszvetétel, mint: hidegvette ember, fenerágta tag, szúette csont, molyette, porlepte ruha, stb.

APRÓKÖTES, 1. APRÓKÖTE. Második alkatrésze kötes vagy költes, olyan mint : ittas, jártas, keltes, halottas s több mások, mint a mult harmadik sze

mélyéből képzett melléknevek.

Holmi kicsi darab, töredék, faradék, s mint ilyen APRÓLÉK, (apr-ó-l-ék) fn. tt. aprólék-ot. 1) melléknevül is használtatik. Aprólék forgács, gyü

APRÓD, (apr-ó-d) fn. tt. apród-ot. 1) A fejedelmölcs, kenyérszeletek. Aprólék gyermekek. 2) A megölt

mek és némely főurak ben ő szolgálatában levő nemes ifju. Királyi, fejedelmi, császári apród. 2) Fegyverviselő a régi lovagoknál. 3) Magát valamely tudományos intézetben vagy mesterségben képző tanítvány, ujoncz. Apród-esztendő am. ujoncz esztendő. 4) A müncheni codexben általán am. kisded (parvulus). ‚És híván Jézus egy apródot (parvulum), állaptatá

"

ötet ő közepettök." Máté 18.

tál,

APRÓDIK, (apr-ód-ik) k. m. apród-tam, -ott. Régies. Ördög miatt megapródék azaz elsilányult. atalin verses legendájában. APRÓDLEVÉL, (apród-levél) ösz. fn. Bizonyít vány bizonyos mesterségben tett előmenetelről.

APRÓDONKÉNT, (apr-ó-d-on-ki-ent) ih. Kis részletekben, lassanlassan egymásután, nem egyszerre, nem hirtelen; aprózva. Apródonként elköltögetni va

barmok és baromfiak némely külső és belső részei, milyenek a lábak, szárnyak, máj stb. Borjuaprólék, lúdaprólék, réczeaprólék.

APRÓLÉKOS, (apr-ó-l-ék-os) mn. tt. aprólékos t vagy at, tb. -ak. 1) Kicsi tárgyakból álló, apróságokra terjeszkedő. Aprólékos gazdaság, kereskedés. Aprólékos gondok, tennivalók. 2) Körülményes, részletes, mely minden részecskére, kicsiségre kiterjed. Aprólékos előadás, tudósítás. 3) Baromfiak aprólékával készített. Aprólékos, kása, becsinált.

APRÓLÉKOSSÁG, (apr-ó-l-ék-os-ság) fn. tt. aprólékosság-ot. 1) Kicsiség, csekélység. Holmi aprólékossággal bibelödni. 2) Részletesség, körülményesség. APRÓLEN, (apró-len) ösz. fn. Lenfaj, melynek szára kétkét águ, apró czérnaforma, virágai fehérek,

nyilás előtt lecsüggök, máskép békalen. (Linum catharticum).

APRÓLÉPÉS, (apró-lépés) ösz. fn. Szapora kis lépés, milyen a kisebb madaraké, pl. pipiskeé, barázdabillegetőé, stb.

APRÓMAJORSÁG, (apró-majorság) ösz. fn. Baromfiak, szárnyas házi állatok, házi madarak, milyenek: pulyka, lúd récze, tyúk.

APRÓMARHA, 1. APRÓMAJORSÁG vagy

BAROMFI.

APRÓN, (apr-ó-an) ih. 1) Kis részekben, kis darabokra osztva, törve, metszve. Aprón adni a sót a juhoknak. 2) Szaporán, gyorsan, elhadarva. Aprón beszélni, lépni DONKÉNT.

a kathólika egyház december 28-án ez ártatlan kisdedek emlékére szentel. Átv. ért. mondjuk általán az ártatlan kisdedekről.

APRÓSZENTÉKKOR, (apró-szentek-kor) ösz. ih. Aprószentek napján, ünnepén, december 28-án. Aprószentekkor mustármagozni, azaz suprikálni a gyermekeket.

APRÓSZERES, (apró-szérés) ösz. fn. Aki apró árukkal kereskedik, szatócs, bakonyás, félkézkalmár. APRÓSZÖLÖ, (apró-szőlő) ösz. fn. Déli meleg tartományokban termős fűszeres boltjainkban árultatni szokott kisebb bogyóju aszuszőlő. Aprószőlővel készített rétes. APRÓSZÖLÖS, (apró-szőlős) ösz. mn. Aprósző

APRÓNKÉNT, (apr-ó-an-ként) ih. L. APRÓ-lővel készített, édesített. Aprószölös sütemények, rétes,

APRÓPÉNZ, (apró-pénz) ösz. fn. Általán a pénzek kisebb fajai. Nálunk a forintnál kisebbek, pl. huszasok, tizesek, garasok, krajezárok. Elfogyott az aprópénze. Átv. ért. Kifizették aprópénzzel am. röviden, de jól megmondogatták neki; teketória nélkül viszszatorolták.

APRÓPIKKELYRÖPÜK, (apró pikkely röpük) ösz. többes fn. A rovarok egyik osztályának megkülönböztető nevezete. (Mikrolepidoptera).

APRÓRA, (apr-ó-ra) ih. Kis részecskékre, darabkákra, töredékekre, morzsákra stb. Apróra vágni a dohányt. Apróra törni a sót, zúzni a követ. Apróra szelni a kenyeret, metszeni a húst.

APRÓS, (apr ó-os) mn. tt. aprós-t vagy —at, tb. -ak. Kicsinyes, kicsi részekből, darabkákból, töredékekből álló.

APRÓSÁG, (apr-ó-ság) fn. tt. apróság-ot. A maga nemében kicsiség, csekélység, ami nem sokat nyom, nem nagy érdekkel bír. Holmi apróságokkal bibelődni. Apróságokra kiadott pénz.

APRÓSERÉT, (apró-serét) ösz. fn. Kisebb madarak lövésére használt aprószemű scrét. L. SERÉT. APRÓSÍT, (apr-ó-os-ít) áth. m. aprósít-ott, par. -s, htn. -ni vagy ani. Apróssá, kicsinyessé tesz, tör, zúz, szaggat, metél valamit.

APROSODÁS, (apr-ó-os-od-ás) fn. tt. aprósodás-t, tb. —ok. Apró részekre szakadozás, töredezés vagy elfajzás, korcsosodás, csenevészés általi kisebbedés, törpésedés.

APRÓSODIK, (apr-ó-os-od-ik) k. m. aprósodtam, ―tál, —ott, htn. -ni. Apróssá, a maga nemében kicsinyessé lesz, illetőleg törpésedik, csenevészedik, eredeti nagysága elfajzás által kisebbedik, pl. a növények, állatok.

APRÓSZÉMŰ, (apró-szémű) ösz. mn. 1) Amely embernek vagy állatnak tulajdon értelemben kis szemei vannak. 2) Aminek átvit értelmű kis szemei, illetőleg magvai, bogyói, gyöngyei stb. vannak. Apró- | szemű szőlő, gabona. Aprószemű olvasó. V. ö. SZÉM. APRÓSZENTÉK, (apró-szenték) ösz. többes fn. Azon kis fiúk, kiket Heródes Bethlehem városában megöletett. Aprószentek napja, azon innepnap, melyet

AKAD. NAGY SZÓTÁR.

turóslepény.

APRÓTÖZS, (apró-tőzs) ösz. fn. Kiskereskedés,

szatócsság.

APRÓTÖZSÉR, (apró-tőzsér) ösz. fn. L. APRÓ

SZĖRĖS.

APRÓZ, (apr-ó-oz) áth. m. apróz-tam, -tál,
-ott, par.
-z. 1) Apró részekre, morzsákra tör, zúz,
metél, szakgat, stb. Felaprózni a fát, apróra vágni.
Ne aprózd, add ide az egészet. 2) Valamit kicsinyít-
ve tesz, szaporáz, siettet. Aprózni a lépést, tánczot, a
fris magyart, a csárdást. Ugyan aprózta a hároma-
tánczot.

Vígan zeneg a muzsika,
Rózsám pereg mint karika,
Tárva, nyitva a kebelem,
Kincsem aprózza meg velem.
Aprózni a szót, beszédet, imádságot.

Népdal.

APRÓZÁS, (apr-ó-oz-ás) fn. tt. aprózás-t, tb. ok. Általán cselekvés, mely által valamit aprózunk; kis részekre törés, vágás, illetőleg szaporázás. L. APRÓZ.

APRÓZAT, (apr-ó-oz-at) fn. tt. aprózat-ot. Kis részletek. A nyelvelemző gyakran aprózatokkal kénytelen bibelődni. Aprózatokig leirt növények, állatok.

APRÓZIK, 1. APRÓDZIK.

APRÓZOTT, (apr-ó-oz ott) mn. tt. aprózott-at. 1) Apró részekre tört, zúzott, metélt, szaggatott, vagdalt stb. 2) Szaporázott, siettetett, a maga nemében kicsinyített. Aprózott lépés, táncz. Aprózott beszéd, elaprózott imádság.

APRÓZOTTAN, (apr-ó-oz-ott-an) ih. Apróra tördelve, zúzva, morzsolva.

APUL, (ap-a-ul) ih. 1) Apai részről, apai ágról. Apul rokonok, kiknek apjaik egy őstől származtak. Apul testvérek, de nem egyszersmind anyul, azaz, egy apától nemzettek, de másmás anya szülöttei. 2) Apai módon, apa gyanánt, úgy, mint apa szokott. Apul | bánni az idegen, a fogadott gyermekkel. Apul gondoskodni az árvákról. Elemzésére nézve v. ö. ANYUL. APUS, (ap-us) fn. tt. apus-t, tb. -ok. Kicsinyített szó, s nyájas, bizodalmas, hizelgő megszólítása az apának. Hasonlók e nemben: anyus, atyus, tatus, Gedus, Ilus, Katus, stb.

12

179

APUSKA-ARACS

APUSKA, (ap-us-ka) kics. fn. tt. apuskát, tb. apuskák. Az apus szónak újabb kicsinyítése, mint atyuska, anyuska, Nuska, Katuska.

ARÁCS-ARANY

180

ARÁCS, (2), helyn. Somogy, Szala és Torontál megyékben; tt. Arács-ot, helyragokkal: -ra, —on, -ról.

ARACSA, puszta Szala vármegyében, tt. Aracsá-t, helyr. —n, —ra, —ról.

ARAD, város ily nevü megyében, tt. Arad-ot, helyr. ra, on, -ról. Ó és Új-Arad.

ARADACZ, falu Torontál megyében; tt. Aradacz

AR, elvont gyök, mely némely származékaiban jelent 1) metszést, vágást: arat, előtéttel gyar, gyarat, sar sarol, sarabol, tar tarol, rokonai: or, ir, az ort, ortvány, irt, irtovány, előtéttel, csor, csoroszol, dor, doroszol, nyir, nyirbál származékokban. 2) értéket, becset, az arany-ban, s rokonai: ár (becs) és ér, ot, hely. —on, —ra, —ról. érték. 3) terjedést, mértéket ezekben: arasz, arány, s rokona er, ér, honnan ered, ereszt, erdő, 4) fordítva ra jelent magasságot, fölszint, pl. ház-ra, falra; hangzóváltozattal rokonai a magasságra vonatkozó: or, orr, orcza, orom, orj, előtéttel: mar, marj, morj. 5) több helynevek gyöke, mint: Arács, Ardó, | helyr. —ra, —on, —ról. Arak, Ardány, Arló, Arma, stb.

Az idegen nyelvekbeli rokonságokat lásd részint a származékok, részint az érintett magyar rokonszók alatt.

AR, KIS, NAGY-, helységek Szathmár megyében; tt. Ar-t, helyr. —ba, —ban, —ból.

ARADVÁNY, puszta Szabolcs vármegyében tt. Aradvány-t, helyr. —ba, — ban, —ból.

ARAG, (ar-ag) fn. tt. arag-ot. Aranyéleny (Oxydum auri).

ARAK, falu Mosony vármegyében tt. Arak-ot,

ARANKA, női kn. tt. Arankát, tb. Arankák. Az arany szóból képzett név, mint a latin Aurelia aurum-ból. Van ily családnév is Erdélyországban. A növénytanban így nevezik a fonalfünyűgöt.

ARÁNKA, fn. tt. aránkát, tb. aránkák. A gyergyói székelyeknél am. félkupás csupor. Eredetileg talán: arányka mértékecske.

-AR, képző, mely nyelvünkben számos neveket és igéket alkot. Változatai: er, er, or, ör, melye- ARÁNT, (ar-ány-t) névh. Rizonyos vagy valaket öszvefüggőleg lásd -R, mint képző rovata alatt. mely arányban, illetőleg mértékben, honnan : egyaránt ARA, fn. tt. arát, tb. arák. Népnyelvben isme- egy arányban, egyenlő mértékben. Különbözik retlen szó. Párizpápai szerint megfelel neki a latin töle: iránt, mely annyit tesz, mint valaminek irányá nurus, mely am. fiam neje, felesége, máskép köznyel-ban, valamire nézve, czélozva. E két szót tehát épen ven: meny. Valamint pedig a meny és asszony-ból úgy nem kell öszvetéveszteni, mint ezeket: arány és öszvetett menyasszony jelent vőlegénynek eljegyzett nöt, illetőleg jövendő feleséget, hasonlóan nemesebb és irodalmi nyelven ara am. menyasszony vagy eljegyzett nő. Furcsaság gyanánt följegyezzük, hogy Molnár Albertnél ara latinul: sororis frater, németül: Schwester-Bruder, mely rokonsági viszony előttünk

értetlen.

irány.

ARANY, (ar-any) fn. tt. arany-at, vagy —t, tb. —ak, vagy —ok. 1) A drága fémek nemesbike. Fövényarany, termésarany, tömör, tiszta arany, sár-arany

sárga arany, különböztetésül a fehér arany-tól, azaz Mitterpacher szerint, a platinától. Aranyat ásni, mosni, tisztítani, kiégetni, olvasztani, nyujtani. Nem fog aranyon rozsda. Km. Aranyért eladni lelkét, üdvösségét.

„Arany- ezüstért, czifra ruháért
Leányt el ne végy koszorújáért.“

Népdal.

Arany nem olt szomjat, éhet

A gazdag még koldus lehet." Népdal.

Mi az ara elemzését illeti, eredetileg talán ára volt, a becsest, drágát jelentő ár gyöktől, mennyiben átvitten szólva az ara a férfinak mintegy drága kincse; különben alaphangra és érteményre nézve egyeznek vele a persa arusz (ara és vőlegény), török avret (feleség), szanszkrit bháriá (menyasszony), német Braut, latin nurus és hera stb. Azt is vélhetnők, hogy valamint a meny = menő, a menyasszony = férjhez 2) Aranyból vert pénz, érem. Aranyat verni. Aranymenő asszony, hasonlóan ara vékonyhangon ere, azonnyal fizetni. Aranyon adni, venni. Aranyokra játszani. er gyökből származott volna, melyből az ered, mely annyit is tesz mint: megy, pl. eredj innen, menj innen. ARAB, fn. és mn. tt. arab-ot. A sémi család egyik fajából való, Arabia tartomány őslakosa. Mint melléknév jelent Arábiából valót, arabok tulajdonságaival birót. Arab lovak. Arab vendégszeretet, vitéz ség, boszuállás.

Körmöczi, császári arany, dupla arany. 3) Melléknevül használva am. aranyból való, arany szinű, formáju, átv. ért. ritka, drága. Arany fonal, zsinó;, lemez, csat, sarkantyú. Arany edények, eszközök, ékszerek. Arany alma. Ravasz a szerelem, arany békóval jár. Km. Nem kell az arany edényt pad alatt hevertetni. Km. Arany elme. Arany elmének gyöngy a gondolata. Km. Arany gondolat. Arany hidat csinálj a futó ellenségnek Km. Árva az árva, ha kapufája arany is. Km. Bátrabb fakupából inni, mint arany pohárból. Km. Nincs szebb ARABUL, (arab-ul) ih. Arabok nyelvén. Ara- szó az aranypöngésnél. Km. Illik, mint az arany bul tanulni, olvasni, irni, beszélni.

ARÁBIA, fn. tt. Arábiát. Ázsia egyik tartománya, mely Boldog, Sziklás, és Puszta Arábiára oszta

tik fel.

rojt a szobránczi gubához. Km. Nem jó minden apróARACS, (1), (ar-acs) fn. tt. aracs-ot. Aranyélecslékot arany tollal ini. Km. Nem mind arany, ami (oxydulum auri). fénylik. Km. Aki jókor (jó reggel) kel, aranyat lel. Km.