151

:

AND-AND

jelentése lassu, halk járás, mozgás, s ennélfogva rokon vele a perzsa ámeden (jönni), olasz andare, német wandeln, wandern, svéd wandla, holland és óné- | met wandelen stb. Ide sorozható a magyar ind, mint az indul indít törzse. Átv. ért. jelent lassú, csendes nem indulatoktól hányt merengést, könnyebb gondolkozásba merülést. Innen ismét átv. ért. mennyiben a merengő gondolkozás gyakran a mélázás s bámuló szájtátongás jeleit is hordja magán: hasonlók hozzá a bámészkodásra, tétlen tátogatásra vonatkozó angalít, ángó, áncsorog.

- AND, (1), főneveket alkotó képző, mely részint elvont, részint önálló gyökökhöz járul, mint: vak-and, (vak-ond), gal-and, kal-and. Változattal end, ond, önd és énd, pl. ger-end, bol-ond, por-ond, bör-önd, bel-énd. Az n mint közbetét elhagyásával leszen ad, od, ed, öd, melyek több származékszóban az as, os, es, ös változatai, mint : kap-od kap-os, tap-od tap-os, köp-öd köp-ös stb. Mely hasonlatnál fogva valószinű, hogy a föntebbi származékok, eredetileg melléknevek voltak, vagyis: vakond vakod, vakos, porond = poros, bolond bolos, balos, börönd bőrös stb.

levő igerag egy volna az ind, and törzsvel. V. ö. AND. Azon vélemény, hogy ezen igeragban az a (vagy á) a magyar igék félmultjából és az nd valamely rokon, de idegen nyelvből vétetett volna, erőltetettnek látszik.

ANDA, (and-a) mn. tt. andá-t, tb. andá-k. Jelent gyöngéden merengőt, kinek gondolatai csak a dolgok szinén lebegnek, de némi kedves lágy érzelemmel. | Anda kis lány. Anda képzelgés. Anda örömérzet. Anda gondolatok között mélázni. Képzésre hasonló hozzá a szintén kedélyi tulajdonságra vonatkozó, újabb alkotásu : szende.

ANDACS, több hely neve, tt. -ot. Helyrag. ra, —on, ―ról.

ANDAHÁZA, puszta Bihar vármegyében. Helyragokkal: --házán, —házára, —házáról.

ANDAL, (and-al) elvont törzs, melyből andalít, andalodik, andalog származtak. Nem egyéb, mint az anda melléknév toldalékú mása, épenúgy, mint: bandzsa bandzsal, sanda sandal, hangya hangyal, kancsa kancsal, stb.

ANDALG, (and-al-g) 1. ANDALOG.

ANDALGÁS, (and-al-g-ás) fn. tt. andalgás-t, tb. ok. A lélek, illetőleg kedély azon állapota, midön andalog, vagyis merengő gondolkozással, gyöngébb érzelmekkel, sejtelmekkel foglalkodik.

ANDALÍT, (and-al-ít) áth. m. andalit-ott, par.

-AND, (2), tájdivatosan -ÁND, igerag, mely jövendőidőt alkot, vékonyhangu párhuzamos társa nyilt end, pl. rak-and, toland, szur-and, sir-and, kelend, tör-end, vi-end. A régiek gyakorlata szerint a latin foglalómódbeli jövőidőnek felel meg, mely bizonyos kötszóval áll viszonyban s föltételes tulajdon- —s, htn. —ni vagy ani. Anda állapotba, vagyis ságu, miért is jelentőmódban a régiek igen ritkán él- könnyüden merengő gondolkozásba, gyöngédebb értek vele, pl., Valahová menendesz, menek, és vala-zelmekbe hoz, merít. A gyönyörü vidék, a kedves emhol lakozandol, én is ott lakozom. „Ruth. I. 16. „Ha | lékezet elandalítja lelkét, szivét. A szép zene egészen éneklend a trombita a városban." Amos. III. 6. | elandalított.

tb.

ANDALÍTÁS, (and-al-ít-ás) fn. tt. andalítás-t, ok. Lélekre, kedélyre való hatás, illetőleg cselekvés, mely valakit andallá, andalgóvá tesz. ANDALODÁS, (and-al-od-ás) fn. tt. andalodás-t, ok. Lelki, kedélyi állapot, midőn valaki andalodik; merengő gondolkodás, gyöngéd, csendes érzelgésbe merülés.

tb.

Hányszor fölserkenendesz, elmédbe jussanak az áldott Istennek ajándoki." Cod. Serm. Sacr. S. Bern. Így éltek vele Telegdi, Károlyi, Pázmán, Lépesi, Káldi stb. Szabatosan megfelel neki a latin fuero, amavero, docuero stb. jövő alak, melyek mult, vagyis bevégzett jövőt jelentenek, mennyiben a gyökige multjából fui, amavi, docui, és a sum jövőjéből ero vannak öszvetéve fui-ero, amavi-ero, docui-ero. Azonban a részesülőben már mindig egyszerű jövő értelmében áll a régieknél is, mint: onnan leszen eljövendő, továbbá: halandó, jövendő, állandó, maradandó stb. Ezen and end alkalmasint öszve van téve azon an, en-ből, mely olyanná levési vagy kezdődő igéket képez, pl. csuszó-an csuszszan, duzó-an duzzan, rező-en rezzen, dörő-en dörren, és a cselekvési, tevési d❘ (=t) képzőből, vagyis elemeire fölbontva : an-d, en-d. Valamint a fentemlített igékből és hasonló nemüekből A költői kifejezések egyik ékesebb gyöngye.

ANDALODIK, (and-al-od-ik) k. m. andalodtam, —tál, -ott, par. -jál, htn. —ni. Igen szép kifejezése a lélek azon foglalkodásának, midőn a külső tárgyaktól mintegy megválya, önmagában kezd merengeni, s homályos, de gyöngébb nemű öröm vagy búérzelmekre gerjed. Az ifju szív, a szépet érző kedély, a szerelem titkos lángjától hevülő lélek andalodik el kiváltképen. Ez ige működésében kevés erő, | de annál több kedélyesség, gyöngédség mutatkozik.

ANDALOG, (and-al-og) gyak. önh. és hang

t képzővel lett miveltető, tetető, cselekedtető csusszan-t, rezzen-t, dörren-t, épenúgy minden más igéből lesz anugrató, m. andalogtam vagy andalgottam, andalgoten középképző fölvételével s d cselekvővel: and, end, tál, andalgott, htn. —ni vagy andalgni vagy andalpl. vár-an-d, mond-an-d, ver-en-d, tör-en-d; tehát meny- gani. A külvilágot mintegy feledve, attól megválva nyiben az an en rokon az inog, indul igék in gyökével, ön belsejével foglalkodik, s gyöngédebb érzelmekbe vár-an, am. várni indul, kezd, s vár-and a megin- vagy homályos sejtelmekbe, könnyü röptü gondoladított, megkezdett várást bevégzi, s föltételesen: ha tokba merül. Csöndes estéken a természet szépségén, várand― ha a megkezdett, megindított várást vég- | magányban andalogni. Zöld mezőn, kies ligetekben anrehajtja, megteszi. Ezen elemzés szerint a kérdésben | dalogva mulatozni. Andalogni a mult emlékein, a jö

153

ANDAPAL-ANGOL

ANGOLHON-ANGOLORSZÁGI

154

vendön. Andalogva ülni a kedves mellett. Andalogni | ból valót, angolnép tulajdonságával birót, Angliában az égi boldogság örömein. Különösen valamely hang- termettet, készültet, stb. Angol hajósok. Angol szokászeren magába vonulva ömledezteti érzelmeit. sok, törvények. Angol kés, borotva, aczél, szövet. Angol

ANGOLHON, 1. ANGOLORSZÁG.

ANDAPÁL, ösz. fn. tt. —Pál-t, tb. —ok. Pa-ló. Angol nyelv, irodalom. pucshős, aki nem úr a maga házában, s nejének kormánya alatt él; katapila, katuska férfi. Hihetőleg ily nevü történeti személytől közmondásképen származott elnevezés. Anda-Pál hadából való. Km. Különben Pál keresztnév gúnyos nevezetül használtatik, a Szél-Pál-ban is.

ANDÓD, fn. tt. Andód-ot. Helyragokkal: -ra, -on, -ról. Falu neve alsó Nyitravármegyében, a Mátyusföldön.

ANDOR, férfi kn. tt. Andor-t, tb. ok. L.

ANDRÁS.

ANDORKERESZT, (Andor-kereszt) ösz. fn. Oly kereszt, melynek szárai X bötűt képeznek, máskép: St. András keresztje, minthogy a hagyomány szerint András apostolt ily keresztre feszítették.

ANDRÁS, férfi kn. tt. András-t, tb. ok. Köz- | vetlenül Andreas-ból vétetett, mely hellen ellemzés szerint jelent férfiast, erőst. Máskép: Andorás, Andris, | Andor, Endre, kicsinezve: Andriska, Andorka; előtéttel: Bandri, Bandi.

ANDRÁSFA, falu Vas megyében. Helyragokkal: -fán, -fáról, fára.

ANDRÁSFALVA, több helység neve. Helyragokkal: -falván, —falvára, —falváról.

ANDRÁSHÁZA, puszta Abaúj és Kolos vármegyékben. Helyragokkal: -házán, -házára,

záról.

há

ANDRÁSVÁGÁS, falu Sáros vármegyében. Helyragokkal vágásra, stb.

:

ANDRIS, ANDRISKA, 1. ANDRÁS.

—ANG, (1) névképző, mely jobbára elvont vagy elavult gyökökhöz járul, mint: bit-ang, furf-ang, bar-ang, czafr-ang, sal-ang. Párhuzamos vékonyhangu, társa eng, pl. fill-eng, csill-eng, met-eng. Valószinű, hogy egyszerű eredeti alakja ag eg, s az n csak közbetét, mint a salang és czafrang szókból gyaníthatni, amaz t. i. szalag, emez máskép: czafrag.

ANGOLHONI, 1. ANGOLORSZÁGI. ANGOLKÓR, (angol-kór) ösz. fn. Kisdedeknek, némelykor idősbeknek is betegsége, mely szabálytalan csontképzésben áll, s ismertető jele az ízületek földagadása, a csontok, kivált hengerdedcsontok ellágyulása, de főkép a gerinczek görbülése, és elru| tulása. Anglia nyugoti részében Rickets név alatt gyakori. ANGOLKÓROS, (angol-kóros) ösz. mn. Angolkórban szenvedő. Angolkóros gyermek. L. ANGOLKÓR.

ANGOLNA, fn. tt. angolnát, tb. angolnák. Máskép, terjedelmes tájszokás szerint, megnyujtva: ángolna. Hosszu, sugár, sikamlós testü, s a kígyóhoz némileg hasonló halfaj. Latinul anguilla, hell. esλvs. ANGOLNAALAKÚ, (angolna-alakú) ösz. mn. Aminek alakja az angolnájéhoz hasonló.

ANGOLNABÁRKA, (angolna-bárka) ösz. fn. Különös szerkezetű bárka az angolnahalak tartására, mely a többi vastagabb testü halak bárkájától

különbözik.

ANGOLNABÖR, (angolna-bör) ösz. fn. Az angolnahal nyálkás, sima, sikamlós bőre.

ANGOLNAFOGÁS, (angolna-fogás) ösz. fn. 1) Angolnahalászat, melynek saját szere, módja vagyon. 2) Azon időszak, melyen a halászok az angolnákat fogni szokták.

ANGOLNAGYÍK, (angolna-gyík) ösz. fn. A gyíkok egyik különös neme, mely alakra az angolnához némileg hasonló.

ANGOLNALEVES, (angolna-leves) ösz. fn. Angolnából vagy angolnával készített levesféle étek.

ANGOLNAREKESZ, (angolna-rekesz) ösz. fn. A fogott angolnák megőrzésére szolgáló ketrecz vagy bárkaféle zárhely.

ANGOLNÁSZ, (angolna-ász) áth. m. angolnásztam, -tál, ott, htn. -sz, htn. -ni. Angolnahalakat fogdos.

ANGOLNÁSZ, (angolna-ász) fn. tt. angolnász-t, ok. Angolnafogó, angolnahalász. ANGOLNÁSZAT, (angolna-ász-at) fn. tt. angolnászat-ot. Angolnahalászat.

-ANG, (2), mint középképző némely igék alkatrésze, pl. bar-ang-ol, csat-ang-ol; vékonyhangon: tb. eng, önálló igéket is képez, pl. ker-eng, mer-eng, dereng, berz-eng, stb. Ezen képző nem egyéb, mint a gyakorlatos og ég ög változata n közbetéttel toldva.

ANGALIT, e helyett: and-al-itt, mn. tt. angalit-ot. A székelyeknél am. ácsorgó, tátogató, léhűtő, haszontalan semmitevő, pl. legény, cseléd. Alakra olyan, mint: avítt, e helyett avított, pl. ruha.

ANGLIA, tulajd. fn. tt. Angliát, 1. ANGOLORSZÁG.

ANGOLNASZIGONY, (angolna-szigony) ösz. fn. Szigony, melylyel angolnákat fogdosnak a halászok. ANGOLNATARTÓ, 1. ANGOLNABÁRKA. ANGOLNATÓ, (angolna-tó) ösz. fn. Halastó, melyben különösen angolnákat tenyésztetnek.

ANGOLORSZÁG, (angol-ország) ösz. fn. Európai királyság, Nagybritanniának egyik része.

ANGÓ, (ám-og-ó) mn. és fn. tt. angó-t, tb. -k. ANGOLORSZÁGI, (angol-országi) ösz. mn. AnSzájtátó, málé, áncsori. Angóbangó. Megnyújtva: ángó. golországhoz, vagy országból való, ott lévő, ott ANGOL, fn. tt. angol-t, tb. ok. Angliában termett, készült, azt illető, arra vonatkozó. Angolormeghonosodott lakos. Mint melléknév jelent Angliá- | szági birtok, gyarmatok, utak, termények, áruk, stb.

ANGOLOS, (angol-os) mn. tt. angolos-t, vagy | nek faja erdei angyalfű. A hellen-latin angelica ―at, tb. —ak. Angolok szokását, divatát utánzó; után képzett szó. Némely mellbetegségekben gyógyangolok módja szerint való. Angolos viselet, életmód. | szerűl ajánlják. ANGOLOSAN, (angol-os-an) ih. Angolok módja szokása szerint. Angolosan enni, inni, lakmározni,

ANGYALFÜ, (angyal-fű) ösz. fn. Növénynem az öthímesek és kétanyások seregéből, különösen en-kely

ember. Egy eredetű az angalít, angó, bangó, ancsori szókkal.

ANNA, női kn. tt. Annát, tb. Annák. A héber nyelv után am. nyájas, kellemes. Sz. Anna asszony. Anna napján. Változatai : Annus, Panna, Pannika, Anicza, Anikó.

ANNAKELÖTTE, (annak-előtte) ösz. ih. Azelőtt, régente, hajdan, a multban. Élünk vele, midőn határozatlan multat akarunk jelenteni. Annakelötte ez mind máskép volt. Annakelőtte a tisztújítások csendesebben folytak le. Irathatik elválasztva is.

ANNAKFÖLÖTTE, (annak-fölötte) ösz. ih. A fölött; azon fölül. Annakfölötte értekeztünk, hogy... Annakfölötte még sok teendőnk lesz.

ANNAKOKÁÉRT, (annak-okáért) annálfogva, annak következtében. Annakokáért legjobb lesz hallgatni a dologról.

ANNYIBAN, (az-nyi-ban) ih. Bizonyos dolgot illetőleg, oly állapotban, mineműségben, stb. Ime, egész ügyünk annyiban van. Viszonytársa: mennyiben vagy hogy. Annyiban szerencsés, mennyiben senkinek sem tartozik. Annyiban okosan tett, hogy nem avatkozott a dologba.

ANNYIBÓL, (az-nyi-ból) ih. Engedést, ráhagyást kifejező mondatokat vezérel, s mennyiből vagy hogy viszonykötszók felelnek meg neki. Annyiból köszönettel tartozom neki, mennyiből. . . . . Annyiból kedvelem e várost, hogy olcsó piacza van; de annyiból nem tetszik, hogy igen sáros.

....

ANNYIFELÉ, (annyi-felé) ösz. ih. 1) Határozatlan sok irányban, több oldalra. Annyifelé nézek, még sem látom. Annyifelé gondolok, hogy szinte elkábul bele a fejem. Annyifelé utaztam, de hazámról nem feledkeztem el soha. 2) Több osztályrészre, darabra. Annyifelé metélte a kenyeret, hogy egy szelet alig volt három harapás. Annyifelé vágta a sajtot, ahányan voltunk.

ANNAKUTÁNA, (annak-utána) ösz. ih. Használtatik valamely történt dolog elbeszélésének folytatásában. Midőn Mátyás király meghalt, annakutána | sok viszontagság érte a hazát. Egyszerűbben: azután. ANNYIFÉLE, (annyi-féle) ösz. mn. Oly sok ANNÁL, (az-nál) ksz. Hasonlító értelemmel bír külön nemű, faju, rendü, osztályu. Annyiféle állat él a mondatkötésben, s állhat 1) viszony-kötszó nélkül, | e földön. Annyiféle növény. Annyiféle ember, vélemény, pl. ha otthon maradsz, annál jobb. 2) viszony-kötszó- akarat. A hozzá kapcsolt mondatban, mennyiféle, val: minél vagy mennél, pl. Annál soványabb, minél ahányféle vagy mint, hogy járul vele. Annyiféle a szetöbbet eszik. Minél jobban vigasztalják, annál inkább relem az emberi szivekben, ahányféle a természet, mind sir. Minél kisebb, annál frisebb, minél hosszabb annál, egyenként ezekben. Kisf. S. Annyifélét vehetsz, mennyiféle tetszik. Annyiféle a nyelv Magyarországban, mint Bábel tornya építésekor. Annyiféle, hogy számát sem tudni.

roszabb. Km.

ANNYI, (az-nyi) mn. tt. annyi-t, tb. -n vagy -an. 1) Bizonyos sokaságu, mennyiségü, számu, s ekkor viszonytársa mennyi vagy amennyi, pl. Annyi ANNYIFELÖL, (annyi-felől) ösz. ih. Oly sok bért adok, mennyit érdemlesz. Annyit mondhatok, meny- oldalról, helyről, tájról, félről. Annyifelöl ostromolják, nyit hallottam. Annyim csak lesz, amennyi kell, ameny- hogy lehetetlen ellenállani. Annyifelől tódúl be az elnyi szükséges. Néha a viszonyt jelentő szó alattom-lenség, ahány kapuja van a városnak. Annyifelől érban értetik. Annyit én is tudok. Annyival el sem kezd- keznek hozzá az üdvözlőlevelek, hogy alig gyöz rájok vátem volna oly kevéssel. 2) Határozatlan mennyi- laszolni. ségü, oly sok. Annyit fáradok, még sincs sikere, haszna. Annyi pénzt elfecsérleni nagy könnyelműség. Még határozatlanabbak az ilyenek: Annyi mennyi csak lesz. Annyit mennyit én is adhatok. Annyival mennyivel tovább vagyunk. Ezekben az illető mértéknek, kelléknek alsó foka értetik.

ANNYIAD, (az-nyi-ad) mn. és fn. tt. annyiadot. Valamely egésznek bizonyos arányu osztalékrésze. Száz forintból húsz annyiad ahányszor százban húsz találtatik, azaz, öt. (Tantième). Néha am. oly sokad. Én is annyiad magammal jövök, mint ö.

ANNYIAN, (az-nyi-an) ih. 1) Bizonyos határozott számu sokan, mely esetben mint kötszót vonz. Mi is annyian vagyunk, mint ti. Ök százan voltak, mi is annyian. Igen sokan, s ekkor hogy jár utána. Annnyian jöttek öszve, hogy alig férnek el a teremben. 3) Határozatlan nagy számmal. Annyian járnak az éjjeli örök, mégis történnek rablások. Annyian járnak iskolába, mégis kevés a tanult ember. Leghatározatlanabbak az ilyenek: Annyian mennyien öszvegyültünk = néhányan, nem sokan. Annyian mennyien dolgozgatunk.

ANNYIN, 1. ANNYIAN.

ANNYIRA, (az-nyi-ra) ih. 1) Oly mértékben, oly nagyon, oly igen. Annyira részeg, hogy azt sem tudja, fi-e vagy leány? Annyira szeretem őt, hogy kész volnék meghalni érte. Annyira elhagyta magát, hogy semmivel sem gondol. 2) Bizonyos fokra, magasságra emelkedve. Ki hitte volna, hogy annyira vigye dolgát? 3) Oly távol, oly messze, odáig. Annyira távozott, hogy már látcsövel sem lehet őt látni. Határozatlan mértékű ez ily öszvetételben : annyira mennyire = féligmeddig, valamennyire.

ANNYISZOR, (az-nyi-szor) ih. Oly gyakran, oly sok ízben. Viszonytársai : mennyiszer, ahányszor, vagy mint, vagy hogy, midőn t. i. rendkivüli nagyítást jelent. Annyiszor nevetek, amennyiszer látom. Annyiszor fizet, mennyiszer lehet. Annyiszor járt a nyakamra, hogy ajtót kellett mutatnom neki. Határozatlanúl : anynyiszor mennyiszer.

ANNYIVAL, (az-nyi-val) ih. és ksz. 1) Oly sokkal. Annyival adós, hogy már ünge sem az övé. Anynyival bír, amennyivel én. 2) Fokozó erejű: Ext anynyival inkább, vagy annál inkább megteheted.

stb. L. ANYA. E tekintetben hasonlók hozzá a szintén megtoldott apa, ap-ja, ap-jok, atya, aty-ja, atyjok, bátya, báty-ja, báty-jok. Az öcs és hug még önállóan divatoznak, de személyragozásban az öcs nem öcsöm, öcsöd, henem öcsém, öcséd, mintha alanyeset-uaia, uno. Ide tartoznak, melyek közvetlenül ben öcse volna : a hug pedig némely tájszokással: hugám, hugád, hugája; ezen divatból kiment alanyeset

szülésre, táplálásra vonatkoznak, mint a magyar: eme, emlő, emlet, emse, nő, ene, ünő, a német: Amme, a szanszkrit an (élni), dsan (szülni) stb. tehát rokon az élet, életadás, szülés, növekedés fogalmával.

-ANY, névképző, mely a régiebb nyelvben igen ritka, pl. ar-any, sav-any-ú, porh-any-ú; ellenben szokottabb a megnyujtott ány, pl. sil-ány, hit-vány, és az ony, eny, ény, öny, pl. tak-ony, hor-ony, hev-eny, csök-öny, stb. Újabb korban a vegyészek nyelvén jelenti azon elemet, melyből valamely test alakúl, tehát átv. ért. az illető testnek mintegy anyja, pl. hig-any, dárd-any, ham-any, horg-any, ibl-any, a magashanguak után eny: mir-eny, él-eny, kön-eny, szen-eny, fi testvére, anyai nagybátyánk.

ANYAÁG, (anya-ág) ösz. fn. 1) A növény, nevezetesen a fa fő ága, mely közvetlenül a törzsből fakad ki. 2) Átv. ért. a nemzetségi fának azon ága, melyen anyánk elei vannak följegyezve, illetőleg: anyai vérség. Anyaágról rokonok. Anyaágról nemesember. Anyaágról maradt jószág.

ANYABÁTYA, (anya-bátya) ösz. fn. Anyánk