HELYHEZ, (hely-h-ez) áth. m. helyhez-tem, -tél, -ett. Ugyanannyit jelent, mint helyez, de a közbevetett h némi nyomatosságot látszik tulajdoní-gáló őrnagy. Komáromi helyőrnagy. (Platzmajor). V. tani neki. V. ö. HELYHET. Eléjön már a régi halotti könyörgésben is: Hogy úr „Hogy úr őt kigyelméhel Ábraám, Izsák, Jákób kebelében helyhezje."

szr. -e. 1) Széles ért. társaságban élő családok álHELYPÉNZ, (hely-pénz) ösz. fn. Pénz, melyet tal lakott hely, pl. városok, faluk, népes puszták. A az illető hatóságnak vagy helytulajdonosnak a pia-hegytetőről látszó helységek. Több helységen keresztül czon vagy vásárban árulók fizetnek, ha ezen adó ne- utazni. Csongrád megyében kevés, de igen nagy helymétől törvényesen fölmentve nincsenek. Szélesebbségek vannak. 2) Szorosb ért. falu. Jobbágyhelység, ért. díj, melyet valamely helynek ideiglenes elfog- nemeshelység. Helység birája. Helység rétje, erdeje. lalásától fizetni kell, milyen p. o. a révbér, ka- 3) Faluban lakó közönség. Helység költségén utazni. rópénz. Helység rovására inni. A helységet országos munkára, utcsinálásra parancsolni.

HELYTARTÓ, (hely-tartó) ösz. fn. Személy, ki bizonyos hivatalban, müködésben mást képvisel. Csak nagyobb rangu és fejedelmi személyek képviselőjéről használtatik. Kir. helytartó. Főispáni helytartó, (helyettes). Püspöki helytartó. Régen: valaki képe.| HELYTARTÓI, (hely-tartói) ösz. mn. Helytartót illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Helytartói rang, hivatal, parancs.

HELYTARTÓSÁG, (hely-tartóság) ösz. fn. Helytartói méltóság, hivatal; tanács. Helytartóságra emeltetni. Helytartósághoz benyujtott kérelemlevél.

HELYTARTÓTANÁCS, (hely-tartó-tanács) ösz. fn. Így neveztetik hazánkban az 1723-ban felállított, Budán létező kormányszék, mely egyenesen a fejedelemtől függvén, ennek rendeléseit intézvények által adja tudtára az országnak vagy valamely törvényhatóságnak, s azoknak sikeresítését eszközli. Különösen befolyást gyakorol a közbátorságra, a

sajtóra, az egyházi dolgokra, iskolákra, alapítványokra, mesterségekre, kereskedésre, a katonaság ellátására stb. Elnöke az ország nádora vagy akadályoztatása esetében az ország birája, de ez rendszerént a Hétszemélyes táblánál elnökölvén, a tárnok vagy különösen kinevezett szakelnökök. V. ö. HELYTARTÓSÁG.

HELYTELEN, (hely-te-len v. hely-telen) mn. tt. helytelen-t, tb. -ěk. 1) Hibás, illetlen, alaptalan, oktalan. Helytelen beszéd. Száz gyanú között kilenczvenkilencz helytelen. (Km.). 2) Ferde irányú, roszul álló, idomtalan. Helytelen termet. Helytelen szabásu öltöny. Ellentéte : helyes, (nem helyes).

LYEZET.

HEM v. HÈM, v. HÖM, elvont gyök, melyből közvetlenül az elvont hemb v. hẻmb, v. hömb, hemp v. hemp, v. hömp, hember, hember, hömbör; hemper, hemper, hömpör; hempely, hempely, hömpöly törzsnevek, s ezek származékai erednek. Alakra és értelemre

rokon a gom, göm, gum, güm, (ezekben: gomb, gömb, gomboly, gömböly) gyökökkel. Jelenti azon forgást, melyet valamely test saját tengelye körül tesz, vagy azon vonalt, melyet az ily módon forgó test képez; innen általában forgást, forgolódást, hánykolódást, hányásvetést stb.

HÉMEDENCZE, (hé-medencze) ösz. fn. Parázsos vagy forró vízzel megtöltött medencze, melynek letakart födelén valamit melegítenek.

HEMGER, HEMGEREG, 1. HENGER, HEN

GEREG.

HÈMP, HEMPĖLYG, HEMPĖLYGET, lásd: HÖMP, HÖMPÖLYG, HÖMPÖLYGET.

HEMPER, HEMPEREG, HEMPÉRGET, 1. HÖMPÖLY, HÖMPÖLYÖG, HÖMPÖLYGET.

HEMZS, (hem-zs) elvont törzsök, melyből hemzseg, hemzsegés, hemzsegő származékok erednek. Jelenti oly apró állatkák mozgását, melyek sürüen öszHELYTELENÍT, HELYTELENIT, (hely-te-vetolult állapotban lévén, szüntelen forognak. V. ö.

len-ít) áth. m. helytelenít-étt, htn. -ni v. -eni. Valamit helytelennek, azaz hibásnak, rosznak nyilatkoztat, (helytelenell). Eredetileg az ít képző értelménél fogva annyi volna, mint helytelenné tesz; de

ezen értelemben nem divatos.

HELYTELENKEDÉS, (hely-te-len-ked-és) fn. tt. helytelenkedés-t, tb. -ek. Alkalmatlankodás, illetlenkedés, oly cselekvés, mely nincs a maga helyén és idején.

HELYTELENKĖDIK, (hely-te-len-kėd-ik) k. m. helytelenked-tem, ―tél, — ett. Illetlenül viseli ma

gát, alkalmatlankodik, nem tesz úgy, mint a hely körülményei igényelik; helytelenül cselekszik.

HELYTELENSÉG, (hely-telen-ség) fn. tt. helytelenség-ét, harm. szr. e. 1) Hibás tulajdonsága valaminek. Beszéd helytelensége. 2) Ferdeség, idomtalanság. Termetnek, öltözetnek helytelensége. 3) Illetlenség, oktalanság, vétség. Helytelenséget követni el.

HELYTELENÜL, (hely-te-len-ül) ih. 1) Hibásan, illetlenül, oktalanul. Helytelenül szólni, cseleked ni. 2) Ferdén, viszásan, esetlenül, idomtalanul. Helytelenül állani, ülni. Helytelenül viselni a ruhát. Helytelenül szabott öltöny.

HEM, HEM, HÖM. A zs képző mint hangutánzó a mozgásnak hangját fejezi ki.

HEMZSÉG v. HEMZSÉG, v. HÖMZSÖG, (hemzs-ég) önh. m. hemzseg-tem, —tél, —étt, (ött). Szük mondjuk, midőn folytonos mozgásban vannak, fohelyen létező vagy öszveszorult apróbb állatokról rognak; máskép: nyüzsög, bizseg, bozsog. Hemzseg· nek a nyüvek a rohadt sajtban, büdös húsban. Annyi volt a féreg, csak úgy hemzsegett.

tb.

HEMZSÉGÉS, (hem-zs-ég-és) fn. tt. hemzségés-t, ek. A sürüen öszvetolúlt apró állatkák némihallható mozgása, forgása; máskép : nyüzsögés, bizsegés, bozsogás, pizsegés, pozsogás.

leg

HEMZSÉGŐ, (hem-zs-ég ő) mn. tt. hemzségőt. Ami sürüen forog, mozog. Hemzsegő nyüvek, férgek. HENCS, puszta Győr megyében; helyr. Hencsen, —re, -ről.

HENCSE, falu Somogy, puszták Szala és Tolna megyében; helyr. Hencsé-n, -re, -ről.

HENCSEREG, (hem-cs-er-ég) tájszó, 1. HEN

GEREG.

HENCZ, 1. HIENCZ.

HENCZEG, (hem-cz-eg) önh. m. henczeg tem,

HELYÜTT, (hely-ütt) ih. Bizonyos helyen. Kétti, ett. A Tisza vidékén am. hányakodik, helyütt nem lehetünk egyszerre. Más helyütt voltam, (Mándy Péter szerént:) pöffeszkedik.

HENCZIDA, falu Bihar megyében; helyr. Hen- gerded. (Voluta). czidá-n, -ra, —ról.

HENCZKÓ, falu Gömör megyében; helyr. Henczkó-n, -ra, —ról.

HENCZLÓ, (hencz-ló) ösz. fn. Nagy fajú nehéz ló. Így nevezik a Dunán túli magyarok a stájer széleken lakó henczek lovait. Úgy dobog, mint a henczló. HENCZÓCZ, falu Zemplén megyében; helyr. Henczócz on, ra, —ról.

HENDE, (hem-de) csak hendebanda, és hendebitél öszvetett szókban használják. Jelentése: hányás

vetés. V. ö. HEM.

HENDEBANDA, 1. HANDABANDA.

HENDEBITÉL, (hende-bitél) ösz. áth. A székelyeknél am. hánykolódva öszvegyűr v. öszvezilál. A gyermek öszvehendebitélte az ágynemüket (Kriza J.). A bitél (mintegy: ütél) szó magában szintén nem divatos.

HENGERDED, (hem-g-er ded) mn. tt. hengerded-et v. —et, tb. —ek v. -ek. Minek hengerhez hasonló alakja van. Hengerded kályha, éjjeli szekrény. HENGEREDIK, (hem-g-er ėd-ik) k. m. hengered-tem, ―tél, —ett. Bizonyos irányban és czél felé henger gyanánt gurúl, gördül. El-, alá-, elő-, le, visszahengeredik. Ki a lapon fekszik, le nem hengeredik. (Km.).

HENGEREG, (hem-g-er-ég) önh. és gyakor. m. hengerég-tem, -tél v. hengergettem, hengergettél, hengergett, htn. -ni v. hengergeni v. hengergni. Henger gyanánt forog, gurúl, gördül. Hengereg a tésztanyujtó sodrófa. Lehengeregni a dombról, hegyoldalról. Hengeregnek a mángorló fák. Legközelebbi rokonságban áll vele a hentereg, melyet tulajd. csak állatról mondanak. V. ö. HENTEREG.

HENGEREL, (hem-g-er-él) áth. m. hengerelt

HENDERBUCZKA, máskép: henterbuczk, táj- v. hengerlett, htn. -ni v. hengerleni. Valamit hendivatos, hengerbuczka helyett.

HENE, puszta Szabolcs megyében; helyr. Hené-n, —re, —ről.

gerrel nyomkod, egyenget, simít, kikészít. Hengerelni az utakat, felszántott földet. Hengerelni a munkában levő timárböröket.

HENEM, tájdivatos, különösen székelyes kiejtése hanem szónak. Eléjön Szalay Ágoston levélgyüjtem, teményében is.

HENÉSZ, falu Somogy megyében; helyr. Henész-én, -re, -ről.

HENGEREZ, (hem-g-er-éz) áth. m. hengereztél, ett, htn. -ni. 1) Valamit hengerrel simára nyomkod, lapít. 2) Valamit hengerré alakít. Fát, követ hengerezni.

HENGERGE, 1. HENGERCSIGA.

HENGERGES, (hem-g-er-ég-és) fn. tt. henger-e. Valamely testnek, gés-t, tb. —ek, harm. szr. különösen hengerdednek, saját tengelye körül henger gyanánt forgása, görgése, gurgása.

HENGER v. HENGER, (hem-eg-er, hem-g-er) HENGERGÉP, (henger-gép) ösz. fn. Gép, melyfn. tt. henger-t, tb. —ek v. —ék, harm. szr. —e v.―je. nek henger alakja van, vagy gép, melynek segitséHosszukás, gömbölyű, s egész hosszában egyenlő vas-gével hengereket készítenek. tagságu tömör test, melynek két végei egyenlő nagyságu körlapot képeznek, s melyet saját tengelye körül kerék gyanánt forgatni lehet. Valamit, pl. hajót, malmot hengeren csúsztatni. Hengerrel simított börök. Köhengerrel egyengetni az utak t, kerti ösvényeket. Fahengerrel lenyomogatni a felszántott földet. Hen- | gert használnak a könyvnyomtatók és némely kézmivesek. Henger óra, melynek láncza hengeren jár. Henger-játszómű. Hengermalom, mely a gabonát hengerek által örli lisztté. (Cylinder).

HENGER, a székelyeknél am. hóhér, kétség

telenül a német Henker után.

HENGERÁGYUTALP, (henger-ágyu-talp) ösz. fn. Ágyutalp gyanánt szolgáló henger.

HENGERBÓCZ, (henger-bócz) ösz. fn. Dunán túl am. oldalaslag lefelé való hempelygés, pl. midőn a gyermekek valamely domb oldaláról, vagy széna-, szalmakupaczról alágurgulnak. Különösen, hengerbóczot hányni, am. seggen ülve, s térdeit öszvefogva magán hátrafelé egyet vagy többet is vetni. Ez a bukfenczczel ellenkezik. V. ö. BUKFENCZ.

HENGERBÓCZOZ, (henger-bóczoz) ösz. önh. m. hengerbóczoz-tam, -tál, - ott. Hengerbóczot hány. V. ö. HENGERBÓCZ.

HENGERBUCZKA, HENGERBUCZKÁZ, 1.

HENGERBOCZ, HENGERBÓCZOZ.

HENGERGET, (hem-g-er-ég-et) áth. és gyakor. m. hengerget-tem, tél, étt. Valamely testet henger gyanánt forgat, görget, gurgat. Hengergetni a rétessé alakítandó tésztát. Hengergetni öblitéskor a hordót. Öszvehengergetni a papirost, gyolcsot, posztót. Rokonok vele a henterget, gömbölyget, göngyölget.

HENGERGETÉS, (hem-g-er-ég-et-és) fn. tt. hengergetés-t, tb. —ek, harm. szr. e. Cselekvés, mely által valamit hengergetünk. Hordók, kiszakasztott kenyértészta, sodrófa stb. hengergetése. V. ö. HENGERGET.

HENGERGÓGÁZ, (henger-gógáz) ösz. önh. m. hengergógáz-tam, tál, ott. Gyermekek módjára domboldalról vagy szalma-, szénahalomról stb. aláhengeregve játszik.

HENGERGŐ, (hem-g-er-ég-ö) mn. tt. hengergő-t. Saját tengelye körül, henger gyanánt forgó, görgő, gurogó. Pinczébe aláhengergő hordó. Szalmáról lehengergő gyermekek.

HENGERGÖS, (hem-g-er-ég-ö-ös) mn. tt. hengergős-t v. —et, tb. -ek. 1) Hengergésre hajlandó,

HENGERDED.

HENGERÍT, HENGERIT, (hem-g-er-it) áth. m. hengerit-étt, htn. —ni v. —eni. Valamit henger gyanánt fordít, gördít, mozdít, mozgásba tesz, gurdít, vagyis azt teszi, hogy saját tengelye körül forogjon, gördüljön stb. Völgybe hengeríteni a vágott köveket. Alá-, el-, elő-, le-, visszahengeríteni valamit. A hordót korcsolyán fölhengeríteni a szekérre. A követ ráhengeríteni a lyukra. Nagy követ hengerítettél le szivemröl. Kicsoda hengeríti el nekünk a követ a koporsó ajtajáról?" Márk 16. 2. Káldi.

n

HENGERÍTÉS, (hem-g-er-ít és) fn. tt. hengerités-t, tb.ek. Cselekvés, midőn hengerítünk valamit.

HENGERÍTHETLEN, (hem-g- er-ít-het-len) mn. tt. hengeríthetlen t, tb. -ek. Mit hengeríteni nem lehet. Nehézsége miatt elhengeríthetlen szikladarab. A lapos testek hengeríthetlenek.

HENGERLAKAT, (henger-lakat) ösz. fn. Hoszszukás, hengeridomú lakat.

HENGERLÉS, (hem-g-er-él-és) fn. tt. henger

lés-t, tb. —ék, harm. szr. e. Cselekvés, midőn valamit hengerrel egyengetünk, simítgatunk, kikészítünk. Utak, szántóföldek hengerlése. Bőrök hengerlése. HENGERMALOM, (henger-malom) ösz. fn. Malom, mely vas hengerek által örli a gabonát. Gözvagy vízhajtja hengermalom.

HENGERNYE, (hem-g-er-nye) fu. tt. hengernyét, harm. szr. hengernyé-je. Henger vagy hengerek által működő gép, készület, pl. a pénzverő intézetekben, hol a megtisztított érczet aczélhengerek között vékony rudakká alakítják.

Képzésére rokon a fintor, tántor szókkal (hentėrėg, fintorog, tántorog).

HENTERBUCZKA, (henter-buczka), HENTERBUCZKÁZ; 1. HENGERBÓCZ, HENGERBÓCZOZ. HENTĖRĖDIK, (hem-t-ér-éd-ik) k. m. hentėred tem, — tél, -ett. Testével egyik vagy másik oldalra, előre vagy hanyatt fordúl. A ló egyet henteredett, azzal fölkelt.

HENTEREG v. HENTEREG, (hem-t-ér-ég) önh. m. hentérég tem, — tél v. hentèrgettem, hentërgëttél, hentergett, htn. —ni v. hentergeni, v. hentėrgni. Tulajd. ért. állatokról mondják, midőn fekvő helyzetben testeiket forgatják, hömbölygetik, hol egyik, hol másik oldalra, hol előre, hol hanyatt fordulva hánykolódnak, forgolódnak. Henteregnek a sárban fekvő disznók. Hentereg a heverő ló. Ágyban hînteregni. Kinjában a földön hentereg. Részegen henteregni as utczán. Rokon vele a fentereg, mely tulajdonkép ferteng, ferteneg, s köz szokás szerént átvetve: fetreng. Szélesb és átv. ért. elhanyagolva, megvetve, segély nélkül hever, fekszik, romlik, veszendőben van, láb alatt, útban akadályoskodik. A szegény árvákat, betegeket uton utfélen henteregni hagyják. Ruháit itt-ott a szögletekben henteregni láttam. Hát ezen edények miért henteregnek itten? Ugyan ne henteregj lábam alatt.

HENTERGES, (hem-t-ér-ég-és) fn. tt. henter gés-t, tb. -ek, harm. szr. e. Cselekvés vagy állapot, midőn valami hentereg. Disznók hentergése a sárban. Láb alatti, földön hentergése valaminek. V. ö. HENTÉRÉG, és FETRENG.

HENTERGET, (hem tér ég-et) áth. m, henterget-tem, ―tél, —étt. Valamit henger gyanánt forgat, görget, majd egyik, majd másik oldalra, majd előre, majd hanyatt forditva hány-vet. Birkózásban meghentergetni valakit. Rokon vele a fenterget, fertènget, fetrenget.

HENTERGETÉS, (hem-t-èr-ég-et-és) fn. tt. hentergetés-t, tb. -ek, harm. szr. —e. Cselekvés, midőn

HENIGH, falu Sáros megyében; helyr. Henigh-valaki henterget valamit. V. ö. HENTÉRGET.

en, -re,

-

-ről.

HENKERES, falu Bihar megyében; helyr. Henkeres-en, re, -ről.

HENTERGETŐ, (hem-t-ér-ég-et-ő) mn. tt. hentergető-t. Aki vagy ami henterget valamit. Egymást porban hentergető gyermekek. Szarhentergető bogár.

HENRIK, férfi kn. tt. Henrik-et. Heinrich. Henricus. Ebből származott köz nézet szerint a magyaros Imre. (Hemericus, Emericus). A német Heinrich szót a német nyelvészek heim, azaz Heimath és rih, (am. Fürst) szókból származtatják. HENTES v. HENTĖS, (hem-t-es v. hem-t-ő-s, HENRIKA, női kn. tt. Henrikát. Henrica. Hen- | v. hám-t-os) fn. tt. hentes-t, tb. -ek. 1) Disznóölés

HENTERGÖ, (hem-t-ér-ég-ő) mn. tt. hentergö-t. Általán, aki vagy ami hentereg. Porban hentergö f¿reg. Utczán hentergő részeg. Füben hentergő gyermekek. | Láb alatt hentergő holmi.

riette.

HENT, (hem-t) elvont törzsök, melyből henter, hentérég, hentes származékok crednek. Úgy látszik, kiavult ige, s annyit tehetett, mint valamit hentergetve forgat, henteregtet, (hem-t, höm-t, göm-t, gom-t).

HENTER, (hem-t-er) elvont törzsök, melyből közvetlenül hentérédik és hentérég igék származnak.

sel foglalkodó; innen disznóhúsfüstölő, disznópecsenyesütő, disznóhús-, és szalonnaárus, szalonnával kereskedő. Némelyek hántos szóból származtatják, aki mintegy hántja, lehántja a leölt disznót, vagyis elválasztja annak szalonnáját a húsától, s minden egyéb és nagyobb részeket egymástól, ez értelemben megfelel a franczia charcutier szónak (caro és cutis vagy -cutio latin szóktól. 2) Átv. ért. kontár, mesterségé