Oldalképek
PDF
ePub
[blocks in formation]

helyett, s am. álomba szenderít, álmot hoz valakire.
Leginkább részesülőben használtatik : alutó dal, alu-
tó ital, alutó kórság, alutó szer. Rokona: olt, pl. me-
szet oltani, tejet oltani, azaz alvóvá tenni.
ALÚT, (al-út), 1. ALAGÚT.
ALUTLAN, (al-ut-lan) mn. tt. alutlan-t, tb.
—ok. 1) Aki nem aludta ki magát. Az éjjeli dorbé-
zolók alutlanok. Alutlanul kelni fel az ágyból. Éjhosz-
szant alutlan maradni. 2) Ami nincs megoltva, ami
meg nem aludt. Alutlan mész, téj. Elemire visszavé-
ve helyesebben: aludtlan vagy aluttlan.

ALUTLANSÁG, (al-ut-lan-ság) fn. tt. alutlanság-ot. Tulajdonság vagy állapot, midőn valaki nem alutta ki magát; álmos éberség. Alutlanságban szenvedni. Alutlanság miatt ásítozni, gyöngélkedni.

ALUTÓ, (al-ut-ó) mn. és fn. tt. alutó-t, tb. —k. Álomhozó, álomba szenderítő, altató. Alutó ital. Mint fn. jelenti azon szert; mely által bizonyos híg testeket merevekké, kocsonyákká tesznek, vagy megsürüsítenek, pl. birkabél, borjubél, melylyel tejet oltanak. Máskép, és közönségesebben: oltó.

ALUTÓKÓRSÁG, (alutó-kórság) ösz. fn. Kórság neme, melynél fogva a beteg alvásra hajlandó ; álomkórság.

[blocks in formation]

ALVEZÉR, (al-vezér) ösz. fn. 1) Általán akármely vállalatnál, melyet többen visznek véghez, az illető vezetők, intézők másodika. 2) A hadviselésben, harczban, ütközetben másodrendű intéző, vezető főtiszt. A kenyérmezei viadalban fővezér Bátory, alvezér Kinizsi volt. 3) Altábornok. (General-lieutenant). V. ö. VEZÉR.

ALVILÁG, (al-világ) ösz. fn. A pogányok hitregéjéből kölcsönzött eszme, mely szerint Pluto birodalma a föld alatt létezett. Továbbá jelenti a halottak hazáját általán, szorosabb ért. pedig az elkárhozottak helyét, poklot.

ALVINCZ, (Al-Vincz) ösz. helyn. Falu Erdélyben. Helyr. -re, —én, —ről.

ALVITORLA, (al-vitorla) ösz. fn. A hajók árboczának alsó részére feszített vitorla.

ALVÓ, 1. ALUVÓ.

ALVÓÁGY, (alvó-ágy) ösz. fn. Ágy, melyben alunni szokás; hálóágy, különböztetésül másnemű átv. ért. ágyaktól, pl. puskaágy, veteményes ágy.

ALVÓHÁZ, (alvó-ház) ösz. fn. Tulajdonkép szoba, terem, kamara, melyben alunni szokás.

ALVÓHELY, (alvó-hely) ösz. fn. Általán lakosztály, vagy tanya, rejtek, üreg stb. hol az emberek, illetőleg állatok hálnak, alusznak.

ALVÓSZOBA, 1. ALVÓHÁZ.
ALVÓTEREM, 1. ALVÓHÁZ.

ALY, leginkább főnévképző, hangrendileg

ALUTT vagy ALUDT, (al-utt v. al-ud-t) mn. tt. alutt-at. 1) Igekötővel am. álomba szenderült, álomtól nyomott. Az elaludt kisdedet legyezgetni. Átv. ért. égni, lobogni megszünt. Elaludt gyertya, fáklya, tűz, kialudt parázs. 2) Mondjuk bizonyos híg testekről, ely, -ely, oly, -öly, mint: guzs-aly, hüv-ely, midőn részeik öszvefutnak, megsürösödnek, kocsonyává lesznek. Alutt vér, alutt lé, alutt tej. Németes kifejezések: alutt tag, alutt kéz, a magyaros: senyvedt, zsibbadt helyett.

cserm-ély, gomb-oly, bög-öly. Rokonaik a megnyuj-
tott: ály, ély, mint : dag-ály, szab-ály, akad-ály, szeg-
ély, sereg-ély, csekély stb. és a keményebb al, el,
mint gurgy-al, magy-al, fagy-al, fon-al, lep-el, föd-el,
köt-el stb. Mindezek elemzését és értelmezését illető-
1. L, és LY névképző.
ALY, fn. tt. aly-t, vagy at, tb. -ak. Értel-
mére és elemzésére nézve 1. AL fn.

ALUVA v. ALVA, (al-u-va, v. al-va) állapj. Aluvó állapotban. Aluva ideoda hánykolódni. Alva be-leg szélni.

ALUVÁS, (al-u-v-á-s) fn. tt. aluvás-t, tb. ok. Az állati nyugalom azon tüneménye, midőn az érzékek mintegy halva pihennek, s a lélek csak homályos öntudattal bir; alvó állapot. V. ö. ALSZIK.

ALUVÁSI, (al-u-v-ás-i) mn. tt. aluvási-t, tb. -ak. Aluvásra vonatkozó, aluvásban levő. Aluvási állapot.

ALUVÓ, (al-u-v-ó) mn. tt. aluvó-t, tb. k. 1) Aki alszik, álomban levő. Aluvó kisded. Hét aluvó szentek. 2) Ahol alunni szokás. Aluvó szoba, aluvó hely; de ezeket öszve szoktuk irni: aluvószoba aluvóhely.

ALVA, (al-va) állapj. 1. ALUVA.

ALVAJÁRÓ, (alva-járó) ösz. fn. Sajátnemű kórállapotban levő személy, aki, főleg holdvilágos éjjel, álmábol fölkel, zárt szemekkel, vagy is alva fölalá jár, a legveszélyesb meredek helyekre hág, mind erről, ha fölébredt, mitsem tudván.

ALVÁS, (al-vás) fn. 1. ALUVÁS.
ALVÁSI, 1. ALUVÁSI.

ALVÉGTAG, (al-vég-tag) ösz. fn. A test alsó

tagjának vége, hegye.

ALYADÉK, (aly-ad-ék) fn. tt. alyadék-ot. Bizonyos híg, vagy gyűtestnek azon részei, melyek a többitől kiválva leülepednek, fenékre szállnak, elhullanak, illetőleg azon testek nemtelenebb, tisztátlanabb részei, söpreje, salakja, pl. a víz alyadéka homok, föveny, iszap, a bor alyadéka törköly, a rostált gabna alyadéka ocsu, polyva.

ALYAS, (aly-as) mn. tt. alyas-t, vagy at, tb. -ak. Ami a maga nemében alábbvaló, becstelen, értéktelen, hitvány, ami valaminek söprejét, salakját képezi. Alyas gabona, takarmány. Alyas gyümölcs. Átv. ért. erkölesileg alávaló, becstelen, gonosz. Alyas rágalom. Alyas beszéd, magaviselet. Mint főnév jelent ilynemü tárgyat, dolgot. Gabona alyasa = ocsúja. Nyáj alyasa, hitvány, csiribiri barom.

tb.

ALYASODÁS, (aly-as-od-ás) fn. tt. alyasodás-t,
ok. 1. ALJASODÁS.

ALYASODIK, 1. ALJASODIK.
ALYAZ, 1. ALJAZ.

ALYAZÁS, 1. ALJAZÁS.

ALYAZAT, 1. ALJAZAT,

[blocks in formation]

ALZÁLOG, (al-zálog) ösz. fn. Oly zálog, vagy is zálogkép letett jószág, melyet a zálogos egy harmadiknak zálogba ad.

ALZSELLER, (al-zsellér) ösz. fn. Albérlő, aki valamely lakbérlőnél bizonyos dijfizetés mellett lakik, pl. hónapos szobában.

[blocks in formation]

Változatai a zárt hangzóju om, ém, öm, és pedig a) nevekhez járulva az illetők többeséhez alkal mazkodva: bot-ok bot-om, akarat-ok akarat-om, kerték kert-ėm, szér-ék szér-ém, füzet-ėk füzetem, török tör-öm, ökrök ökröm, stb.

Mindezek alapja az első személynévmás en, változattal em.

Egyébiránt figyelmet érdemel, hogy azon (árja) AM, a távolra mutató a toldalékos változata, s nyelvekben is, melyekben az első személynévmnás ezen önhangzóval kezdődő s távolságra vonatkozó uralkodó mássalhangzója torokhang, például ego, ¿yo szók elé tétetik: am az az ott távolabb, am-oly ich, ik (góthban), ga (csehben) stb. az első személyi vagy am-olyan, am-oda, am-ott, am-onnan, am-úgy, birtokos névmás jellemhangja szinte m, például m-eus továbbá: am-arra, am-avval, am attól, am-addig, am- m-ea m-eum, ¿uós, m-ein m-eine, m-ein, m-eins(góthúl), azért, am-ahhoz, am-annál; am-abba, am-abban, am- | moj (csehül) stb. abból, ame, régies ime helyett; am egyszerűen is többször előfordúl a régiségben, például a debreczeni legendás könyvben. Párhuzamos viszonyban áll vele a közelre mutató em (néha im), a következő ösztételekben, mint közelségre vonatkozókban: em-ez, em-ebbe, em-ebben, em-ebből, em-erre, em ezen, em-erről, em-ehhez, em-ennél, em-ettől, em-eddig; em-ily, vagy em-ilyen, emide, emitt (vagy imitt) vagy em-itten, em-innen, em-így. Ezekben az m vagy csupán könnyebb kiejtés végett közbecsúsztatott segédhang, vagy = mi. A persában án ama, in vagy imeme, zendül: ém és ím.

AM, (1), névképző, melynek hangrendileg párhuzamos társa a nyilt em. Mindkettő képez 1) Kevés önálló főnevet igékből, mint: foly-am, áll-aw, kell-em, némely újabbakat nevekből, pl. szell-em, jellem, vagy talán ezeket is a szelel, jelel igékből, mintha volnának szelelem, jelelem. 2) Oly elvont vagy elavult neveket, melyek csak bizonyos igeszármazékaik ban divatoznak, milyek a) igékből képzettek: szól-aml-ik, fut-am od-ik vagy fut-am-l-ik, csusz-um-od-ik vagy csusz-am-l-ik, nyil-am-l-ik, vet-em-ėd-ik, él-em-ed-ik, hül-em-éd-ik, fél-em-ėd-ik, vagy fél-em-l-ik, tür-em-l-ik, gyűr-em-l-ik, b) elavult gyökökből; csisz-am-od-ik vagy csisz-am-l-ik, ficz-am-od-ik vagy ficz-am-l-ik, háram-l-ik, isz-am-od-ik, sud-am-l-ik.

Rokonságban vannak velök a zárt hangzós om, ém, öm, azon különbséggel, hogy ezek jobbára hangugratók, pl. álom álmot, járom jármot, verem vermet, selyem selymėt, üröm ürmöt, köröm körmöt, hatalom hatalmat, kérelem kérelmet, stb. Elemzésöket s értelmöket illetőleg 1. M. mint képző.

|

AMA (am-a) távolra vagy viszonylag távolabbra mutató névmás; mássalhangzóval kezdődő szók előtt, pl. Ama sötét nyárfák alatt, a part felé. Csokonai. Önhangzó előtt: amaz, épenúgy, mint a névelő az a. V. ö. AM.

AMADDIG, (am-addig) ösz. ih. A mutatott távolságban levő helyig, pontig, czélpontig; odáig. Ellentéte, mint kitűzött közelségre mutató: emeddig. Én innen amaddig futok. Ö onnan emeddig egy huzamban nem képes futni.

AMADÉ, fn. tt. Amadé-t, tb. —k. 1) Keresztnév, a latin Amadeus után, mely annyit tesz, mint Isten kedveltje. 2) Olaszhonból hozzánk költözött s meghonosodott grófi nemzetség vezetékneve.

AMADÉFALVA, falu Csík székében. Helyragokkal; —falván, -falvára, —falváról.

AMADÉKARCSA, falu Pozson vármegyében. Helyragokkal: karcsán, karcsára, karcsáról,

--

AMAKKOR, ösz. ih. Bizonyos határozott mult időben; nem akkor, hanem máskor. Amakkor még jobb világ volt. Amakkor láttuk egymást először, amikor én mondom, nem amidőn te állítod. Ellentéte : EMEKKOR. AMALGAMA, AMALGAMÁS stb. L. FONCSOR, FONCSOROS, stb.

AMÁLIA, női kn. tt. Amáliá-t. A hellen nyelv után am. gyönge, gyöngéd. Kicsinyítve: Máli, Málika, Málesi

AMARÁNT, fn. tt. amaránt-ot, tb. -ok. Az egylakiak és öthímesek seregéből való növénynem, de vannak háromhímes fajai is. Hím és anyavirági ugyanazon bugában. Az eredeti hellen amaranthos után am. hervadatlan, örökzöld. Nevezetesebb fajai: csákós, háromszinű, vereshasu, bársony, kövér stb.

amaránt.

AMARÁNTKÖ, ösz. fn. Kő, mely az állati test

AM (2), első személyi rag az egyes számban, melynek hangrendileg párhuzamos társa nyilt em, és pedig a) midőn nevekhez járul, amely nevek a töbesszámban ak ek-et vesznek föl, ugyanazok egyes személyraga, illetőleg birtokraga: am em, pl. fal-ak | ágyéka körül képződik, különösen a vesékben. fal-am, hal ak hal am, fel-ek fel-em, hely-ek hely-em, b) névutók után: alatt-am, után-am, miatt-am, fölöttem, mögött-em, előttem, c) névviszonyítók után: ról-am, nál-am, vel-em, benn-em, töl-em, d) igék után, a multban járt-am, kelt-em, foglalóban: adj-am, vegy-em; az igető hangzójával öszveolvadva ám, ém, az első mult határozott alakjában: ada-am, adám, az óhajtómód határozottjában: adna-am, adnám,

AMARANTSZIN, ösz. fn. Olyan szin, milyen az amaranté, különösen eleven veres szín. AMARINTSZINÜ, ösz. mn. Amaránt szinéhez hasonló szinű.

--

AMARILLIS, fn. tt. amarillis-t. tb. - ék. Növénynem a hathímesek és egyanyások seregéből. Gyönyörü amarillis, melynek burka egy pompás virágu. bársonyszinü vörös. (Amaryllis formosissima.)

[blocks in formation]

AMARRA, (am-arra) ösz. ih. Bizonyos távolságra vezető irányban; azon pont felé, melyre mutatunk. Nem arra, sem erre, hanem amarra futott. Amarra menj, amerre mondtam. Ellentéte : EMERRE.

[blocks in formation]

AMEN vagy ÁMEN. Héber szó, am. legyen, ám legyen, legyen meg. A keresztény imádságok záradékszava. Ament mondani, azt mondani: vége van. Azt sem mondta: Amen. Km. Amen neki! oda van, vége van.

AMENNYIBEN, (a-mennyiben) ösz. ksz. Föltételező, engedő, ráhagyó, alkuvó értelemmel bir, és pedig vagy viszonykötszó nélkül, pl. Amennyiben rajtam áll, megteszek mindent. Amennyiben a törvény parancsolja, engedelmeskedem; vagy megfelelő viszonykötszóval, pl. Amennyiben lelki tehetségeit kimüvelte, annyiban a testieket elhanyagolta; de ezen viszonyban, különösen mértékre, nagyságra vonatkozik. Az a el is maradhat. Mennyiben, annyiban.

AMARRÓL, (am-arról) ösz. ih. 1) Midön érkezésre, közeledésre vonatkozik, am. ama távolabb eső helyről, tájról, vidékről, amonnan. Amarról jön az ellenség. 2) E kérdésre felel meg: kiről? vagy miről? ki felől? mi felől? nem erről szólok, hanem amarról. AMAZ, (am-az) mutató névmás, tt. amaz-t, tb. ok. A viszonyító névragokat úgy veszi föl, mint az egyszerű az: amabba, amabban, amabból, amahhoz, amannál, amattól, amavvá vagy amazzá, amavval vagy amazzal stb. a többi távollevők közől különösen, kitűzötten egyre mutató. Nem azt, hanem amazt. Különben egyértelmű vele az azon, pl. Amaz embert régen ismerem azon embert. Amaz ifju tetszik nekem = azon ifju. A magasztaló vagy lealázó kifejezésnek némi nyomatékot ad. Amaz isteni müvet nem gyözöm bámulni. Amaz elvetemedett gonoszt utálom. Más-szólhattam. Amennyire én lakom tetőled, annyira lakol salhangzóval kezdődő viszonynév előtt : AMA.

AMAZON, (am-azon) fn. tt. amazon-t, tb. -ok. Hösies szellemű, vitézlő nőszemély, a régi regés világból. Görög nyelvből elemezve: emlőtlen, csecstelen, mert, mint az ösrege mondja, jobbik csecsököt már kis korukban kimetszették, hogy a nyilazásra alkalmasbakká tétessenek. Némely magyarok értelmezése szerint: ámasszony, azaz derék asszony, hős asszony. AMAZONKÖNTÖS, ösz. fn. Zekeszabásu köntös, milyet az amazonok viseltek, vagy milyenben festik őket.

AMBRÓ, férfi kn. tt. Ambró-t, tb. ---k. Ambrosius. Máskép: AMBRUS, BURUS. Az Ambrosia hellen szó után képződött, mely isteni eledelt jelentett. AMBRUS, 1. AMBRÓ. AMBRUSHÁZA, puszta Abauj megyében. Helyragokkal: —házán, —házára, —házáról.

AMEDDIG, (a-meddig) ösz. ksz. A mondatszerkezetben megfelel neki: ADDIG. Bizonyos idő vagy tér határát mutatja. Ameddig dolgozol, addig fizetnek. Ameddig takaród ér, addig nyújtózzál. Km. Egyéb iránt az addig alattomban is értethetik. Ameddig sirsz, nem kapsz semmit, rosz fiú. Ameddig a hajó el nem tünt, a parton maradtam, utána nézve. Továbbá, a meddig állhat előtétes a nélkül is. Meddig lehet, addig megyek. Midőn időhatárt jelöl ki, amíg vagy míg is tétethetik helyette. Addig kell a vasat verni, míg vagy amíg tüzes. Amíg birom, viszem; ha nem birom, leteszem. Határozatlan idő vagy helyterjedelemre mutatnak az ily öszvetételek: Ameddig addig viselem a terhet. Ameddig addig ott maradok bizonytalan ideig.

AMELY, (a-mely) visszatérő mn. tt. amely-et, tb. -ek. A mondatszerzerkezetben az mutatónévmással áll viszonyban, s dologra (nem személyre) vonatkozik. Mikor küldöd el a könyvet, amelyet igértél? Azon az uton mehetsz vissza, amelyen jöttél. Állhat a nél

kül is. L. MELY.

AKAD. NAGY SZÓTÁR.

[ocr errors]

AMENNYIRE (a-mennyire) ösz. ksz. Mértéket, határt jelel. Mondatviszonyi társa: annyira, mely el is maradhat. Annyira becsülte, amennyire gondolám. Amennyire gyönge eszem fölér. Amennyire tudom, hallottam. Én is elmondtam véleményemet amennyire hozzá

te én tőlem. Állhat a nélkül is. Mennyire erszényem engedi. Határozatlan mértéket jelentőleg: mennyire annyira. Mindennap, mindennap jó borral kell élni, mennyire annyira meg kell részegedni. Korhelydal.

AMERIKA, fn. tt. Amerikát. A világ negyedik s egyik nagyobb része, máskép Új világnak is neveztetik, ellentétül a világ azon három részének, melyeket a földleirók Ó világnak hivnak. Nevét a florenczi születésü Amerigo Vespucci-tól vette.

AMERIKAI, (amerika-i) mn. tt. amerikai-t, tb. -ak. Amerikából vagy Amerikába való, ott lakó, oda tartozó, ott készült, termett, stb. Amerikai ös népek, gyarmatok. Amerikai termények, gyártmányok. Az amerikaiak nagy része európai eredetű.

AMERRE, (a-merre) ih. és ksz. Amely helyre, vidékre, tájra, amely irányban, amely czélpont felé; ahová. Amerre szerencséd vezetend, veled megyünk. A merre a Duna, Tisza foly. Néha am. ahol, amely helyen, Amerre magyarok laknak. Állhat a nélkül. Merre sorsom vezet, megyek. Amerre arra = valahova, akárhova. AMI, (a-mi) mutató nm. mely dologra vonatkozik, tt. t. tb. -k. Mondatban a mutató az névmással viszonylik, mely majd kitétetik, majd csak alattomban értetik. Amit mondok, arra vigyázz. Amit a törvény tilt, azt ne tedd. Amivel tartozom, megadom. Amiben bünös, abban gyanus. Amihez nem értesz, ne kapj bele. L. MI.

AMIATT, (a-miatt) ksz. Azon okból, vagy avégett, azért, hogy . . . . Amiatt jöttem, hogy értekezzem veled. Ha az a nem csupán mutató, hanem névmás, akkor a viszonyszó aki vagy ami, s ekkor elválasztva irandó. A miatt jöttem hozzád, akit tegnap már ajánlottam. A miatt haragszom, amit tettél velem. Viszonyszó nélkül: A miatt kár busulnod az miatt. A miatt már többször megintettem őt azon bizonyos dolog miatt. Kiejtésben úgy hangzik, mintha az m kettőztetve volna, mint általán minden szó, mely a név

elővel tétetik öszve.

10

147

AMIÉRT-AMOTT

AMOTTAN-AN

Amott fekszik sok török halva lovastúl,
Imitt félholtan vitéz vitézre burúl.

148

AMIÉRT, (a-miért) ih. és ksz. 1) Ami végett,, Ellentéte: itt, imitt, emitt. Itt süt a nap, amott pedig amely okból. Megtetted-e, amiért kértelek? 2) Azért | villámlik és esik. Imitt amott = hol itt hol ott. Hopp viszonykötszóval. Amiért jutalmat várt, azért bünte- itt is, amott is, ami házunk előtt is. Tánczvers. tés, dorgálás érte. Ö is azért jött, amiért én. Határozatlan okadásképen: azért amiért, vagy amiért azért. AMÍG, (a-míg) ih. Bizonyos időbeli határig. Amíg élek, el nem felejtem. Állhat a nélkül is. Míg birom magamat, dolgozni nem szünöm. Míg el nem megy, nem lesz nyugtom. Alattomos viszonytársa: addig, mely nagyobb nyomatékul ki is tétethetik. Addig vívtak, amíg győzelmet nem nyertek.

AMILYEN, (a-milyen) ösz. mn. tt. amilyen-t, tb. -ek. Viszonytársa a mondatszerkezetben olyan. Hasonlítás alatt levő tulajdonságot képvisel. Amilyen az anyja, olyan a leánya. Amilyen a jónap, olyan a fogadjisten. Km. Amilyen az ember, olyan a munkája. Amilyen az egyik, olyan a másik is. Amilyen mértékkel mérendetek, olyannal mérnek vissza nektek. Bibl. Az a el is hagyható. Határozatlan tulajdonságra vonatkozva amilyen olyan, valamilyen, valaminő. V. ö. MILYEN.

[ocr errors]

Zrínyi Miklós. AMOTTAN, 1. AMOTT. Túlságos szószaporitással, némely tájakon túl a Dunán: amottanig, emittennig.

AMPOLNA, régies, a latin ampulla helyett. AMÚGY, (am-úgy) ösz. ih. Módhasonlító, vagy határzó, mely több módok között bizonyos távolban levő, vagy történő egyet mutat ki. Ha te úgy, én meg amúgy. Nem így, hanem amúgy. Amúgy jobban ütött volna ki a dolog. Mi majd amúgy tegyünk. Más szintén módot jelentő határzóval egyesülve. Amúgy legényesen kicsipte magát. Amúgy magyarmiskásan. Imígy amúgy, határozatlan változó módon, féligmeddig, nagyjában; hol így, hol úgy.

AMÚGYOSAN, (am-úgyosan) ösz. ih. Göcseji gúnyolodó tájnyelven: nem úgy, mint rangjához, állásához illik; nem illő, kellő móddal. Amúgyosan öltözködni.

AMINT, (a-mint) ih. 1) Midőn hasonlatra vonatkozik, mondatbeli viszonytársa: úgy, azonkép, aszerint, olymódon stb. Amint vettem, úgy adom. Amint vetsz, úgy aratsz. Aszerint cselekedjél, amint mondom. -AN, (1), önható igéket képez, s mint nyilt A viszonytárs el is maradhat. Legyen, amint kivánod. hangzójunak hangrendileg párhuzamos társa nyilt en, Tégy, amint tetszik, amint jónak látod, gondolod. Egye- amaz mindennemü mély, emez magashangu gyökökzik vele a szintén hasonlati ahogy. 2) Midőn két egy- | höz járulván. Ezen képzőnek eredeti értelme: levés, más után történendő, vagy történt dologról van szó, vagyis a gyökszó által jelentett valaminek létrejövéaz előbb történendő vagy történt előtt amint, az utób-sét, megtörténését fejezi ki. Különösen járulni szokott bi előtt legott, azonnal stb áll. Amint megláttalak volt, a) hangutánzó gyökökhöz, mint: buggy-an, csatt-an, legott rád ismertem. Amint dolgodat végzed, azonnal csurr-an, csapp-an, dobb-an, durr-an, forty-an, hars-an, jöjj hozzám. hork-an, horty-an, hupp-an, kopp-an, korty-an kottyAMMI, fn. tt. ammi-t, tb. k. Növénynem az an, kukk-an, koczcz-an, locscs-an, mukk-an, nyikköthímesek és kétanyások seregéből; ernyője kevessé an, patt-an, potty-an, puff-an, rikk-an, ropp-an, rokksugárzó; galléri szárnyasan hasogattak; virági sugár- an, rotty-an, suh-an, supp-an, surr-an, szipp-an, szottyzók, s mind termők; gyümölcse kopasz, karczolt. (Am-an, topp-an, zupp-an; magashangulag böff-en, csöppmi). Fűszeres magvai miatt nagy becsben van. en, csett-en, csörr-en, dörr-en, döbb-en, fitty-en, hörpAMODA, (am-oda) ösz. hat. Bizonyos távolság- en, nyekk-en, pih-en, pisz-en, röff-en, tüssz-en, zökkban levő helyre, tájra, pontra. Az oda mutatónak kü-en, zörr-en, zötty-en, stb. b) mozgást jelentőkhöz, lönösen kijelelt alkalmazása. Ellentétes viszonytársa: emide, ide. Amoda ulj, ne ide, emide. Amoda tedd a könyveket. Ide amoda tántorog. Hej Laboda, Laboda, lábad ide amoda. Vörösm. M.

melyek közől némelyek hangutánzók is, ú. m. csuszan, lobb-an, mozz-an, pill-an, roh-an, roggy-an, villan; magashangulag: biccz-en, bill-en, döccz-en, lebb-en, leff-en, rett-en, rezz-en, röpp-en, serk-en, stb. Nem tartoznak ide: tész-én, vész-én, lész-én, hisz-én, visz-én, megy-én, melyekben az én zárt hangzóju, s az ön névmás módosított alakja. A fentebbi származékigékre nézve megjegyzendő, hogy, kivéve a h-val vagy

AMOLYAN, (am-olyan) ösz. mutató névm. A kétvagy több távolabb levők közt a maga nemében másféle; nem olyan, mint a többi amott. Nekem amolyan kell. Amolyant is láttam már én. Néha becsmérlő, megvető jelentésü. Amolyan hitvány ember. Hasz-két különböző mássalhangzóval végződő gyöküeket, náltatik szelídített káromkodásul. Ilyen amolyan szedtevedte.

[blocks in formation]

az illető gyökök mássalhangzója megkettőztetik bennök, pl. dob-og dabb-an, szep-eg, szepp-en. Erről némelyek úgy vélekednek, hogy itt a képző tulajdonkép van (est) magashangon ven, miszerint dobban, szeppen annyit tenne, mint dob-van, szep-ven, t. i. a v hasonulván a gyök mássalhangzójához, épenúgy, mint a val vá, vel vé ragokban, pl. dob-val dobbal, tör-vel törrel, por-vá porrá, iz-vé izzé, az-val azzal, ez-vel ezzel. Egyébiránt nem valószinűtlen, hogy ezen nemü

149

AN-AN

ANANÁSZ-AND

150

igékben a második mássalhangzó alatt az ő képző rejlik, melyből lesz u, v, s ez a gyök mássalhangzójához idomúl ilyképen: csur-ó, csur-u, csur-v, csur-van, csurran; rogy-ó, rogy-u, rogy-v rogy-v-an rogygyan; dör-ő, dör-ü, dör-v, dör-v-en, dörren; nyek-ö, nyek-ü, nyek-v, nyek-v-en, nyekken, stb. Amelyek már a gyakorlatos alakban nyomaték végett kettőz-án, s az árja eredetű igék többes harmadik személyétetve hangzanak, azok takarékosságból az illető hangot elhagyják, pl. pattog patt-an, nem pattan, csattog csatt-an, nem csatttan, pisszeg, pissz-en nem pissz-szen. —AN, (2), némely honosított idegen gyökökből képez főneveket, mint, a lat. sapo után szappan, capo után kappan. Magyar származása józan.

Azon alapnál fogva, hogy e képzőnek többes jelentése van, okszerüleg állíthatni, hogy az eredetre nézve egy a fordított régies ne vagy nye, ami ejtéssel nyi képzővel, mely mennyiségi, nagysági mértékre vonatkozó mellékneveket képez, pl. láb-nyi, öl-nyi; a perzsa nyelvben is az élő lények többese rendszerint

nek jellemraga an, en, un, például csak a latinban am-an-t, amab-an-t, amaver-un-t, leg-un-t, legeb-an-t, leg-en-t stb. A magyarban különösebben ezen an, en és nyi képzők a nő, nevel, és nagy szókkal rokonok, miszerint: kett-en = kettőnyi, száz an = száznyi, sok-an soknyi, keves-en kevesnyi. Hasonló hozzá még közelebb a latin inus enus első alkatrésze in, en, n, pl. quater-n-i, cent-en-i, mille-n-i, né

-AN, (3), hangrendileg vékonyhangon: en, toldalékrag, mely túlbőségből járul némely igehatárzókhoz, ú. m. ott ott-an, úgy úgy-an, és névmások-gyenként, százanként, ezrenként. Ezen képző hangzóhoz oly olyan, amoly amolyan, vékonyhangon: itten, így-en, ́ily-en. Ezekben az an, illetőleg en a mutató szócska ismétlése, mintha volna: ott a úgy a! oly a! amoly a! itt e! így e! ily e!

-AN, (4), e kérdésre, hogyan? megfelelő igehatárzókat képez mindenféle melléknevekből, s hangrendileg párhuzamos társa a nyilt hangzóju en, pl. bátr-an, okos-an, vékony-an, alacsony-an, állandó-an, mulékony-an, szép-en, kedves-en, szegény-en, illendően, tevékeny-en. Az a e gyökhangzókkal együvé forr: buta-an bután, csupa-an csupán, gyönge-en gyön-gén, görbe-en görbén. I után an en: kapzsi-an, deli-en. U u után vagy azokkal egyesülve, vagy külön: szomoru-an vagy szomorún, szigoruan vagy szigorún, keserü-en vagy keserűn, sőt tájejtéssel v közbetéttel is: szomoru-v-an, keserü-v-en. E képzőnek hangrende általánosban divatos tiszta ejtéssel nyilt a e; azonban Erdélyben hallani így is: okos-on cselekedett, köszönöm alázatos-on, de szabatosság ellen, mert az on, és társai én, ön helyállapító névragok, s megfelelnek e kérdésre: hol? vagy kin? min? mi fölött? s szabály szerint főnevekhez, vagy ezeket helyettesítő melléknevekhez járulnak, pl. száraz on (in terra firma) lakó állatok; ezt nem viszed el száraz-an; az okos-on (t. i. okos személyen) nehéz kifogni ; ezt okosan tetted. Így különböznek: bölcs-ön és bölcs-en, kalapos-on (mesteremberen) és kalapos-an, nyerges-én (lovon) és nyerges-en, stb.

E képző alaphangja a mutató a megtoldva an, mint a kérdő hogy-an? = hogy a ? mikép-en? — mikép a?

-AN, (5), hangrendi párhuzamban nyilt en, többséget jelentő gyűszámot képez a) tőszámnevekből: kett-en (kettő-en) = kettő együtt; hárm-an, négy-en, öt-en, hat-an, het-en, nyolcz-an, kilencz-en, tiz-en, husz-an, száz-an, ezér-enhárom, négy, öt, stb. öszvevéve, s megfelel e kérdésre: hányan? b) határozatlan számnevekből : hány-an, annyi-an, sok-an, mindnyáj-an, ennyi-en, keves-en, több-en, eleg-en, c) mint középképző más nevekből is: szál-an-ként, fej-en-ként, = többen mint különkülön vett, de bizonyos viszonyban együvé tartozó szálak, fejek.

ja, midőn számnevekhez járul, egypáros nyilt a, e hárm-an, hat-an, kett-en, öt-en, stb. más nevek után az illető többesszám képzőjéhez alkalmazkodik: házak ház-an-ként, fok-ok fok-on-ként, fej-ek fej-en-ként, szém-ek, szém-en-ként, csöbr-ök csöbr-ön-ként. Ama felsőbbi hasonlat nyomán tehát: öt-en-ként, nem ötön-ként, hat-an-ként, nem, hat-on-ként, husz-an-ként, nem, husz-on-ként, tiz-en-ként, nem tiz-en-ként stb. ANANÁSZ, fn. tt. ananász-t, tb. -ok. A hathímesek és egyanyások seregéből való, s hozzánk déli Amerikából átültetett, csak melegházakban tenyé. sző növénynem, melynek gyümölcse igen finom izű és zamatú. (Bromelia).

ANANÁSZDINNYE, ösz. fn. Sárgadinnye faja, melynek íze és zamata az ananászéhoz hasonló.

ANANÁSZEPER, ösz. fn. Nagyobb fajú földi eperfaj, máskép: ananászszamócza.

ANANÁSZSZAMÓCZA, 1. ANANÁSZEPÉR. ANARCS, falu Szabolcs vármegyében. Helyr. -on, —ra, —ról.

ANCS, főneveket de csak keveset képez, mely némely származékokban nem egyéb, mint a kicsinyező acs változata n közbetéttel, mint var-ancs, varacs, rip-ancs, rip-acs; megnyujtva áncs, mint: bogáncs bog-ács, kull-áncs vagy kullancs. Ide tartoznak: riv-ancs, bak-ancs. Ezek, és ilyenek: puffancs, rikkancs, valószinüleg, mint a puffant, rikkant igék származékai, eredetileg puffantos, rikkantos voltanak, s utóbb huzódtak öszve. Vékonyhangu párhuzamos társa encs, pl. lebbencs = lepényféle sütemény, mintegy: lep-ecs, lep-encs.

[ocr errors][merged small][merged small]

-ANCZ, az acz kicsinyezőnek n közbetétellel toldott módosítványa. Alkot kevés kicsinyező főneveket jobbára kiavult vagy elvont gyökökből, mint : gubancz, rib-ancz, suh-ancz, makr-ancz, lab-ancz, laf-ancz. Változatai: oncz, encz, incz, mint: ifj-oncz, rap-oncz, virg-oncz, új-oncz, köl-öncz, kül-öncz, ger-incz, fürgencz. Legközelebbi rokona: ancs. V. ö. ACS, képző.

AND, elavult gyök, mely megvan az anda, andalit, andalodik, andalog, származékokban. Eredeti

« ElőzőTovább »