Oldalképek
PDF
ePub

133

ELFŐZÉS-ELFÜRÉSZÉL

ELFÜRÉSZÉLÉS-ELGALÁDÚL

134

fölül megpárol, megpuhít. Elfőzni a metéltet, a gom-szelni a tüzelő fát. Elfürészelni a gerendákat. Deszbóczot. V. ö. EL, (2) és FŐZ. kákra elfűrészelni a fenyüt. A sebészeknél: sajátságos ELFÖZÉS, (el-főzés) ösz. fn. Az ételnemünek eszközzel valamely tagot, péld. kart, czombot elvág. vagy más testnek kellő mértéken túl elpárolása, el- | V. ö. FÜRÉSZ, FÜRÉSZÉL.

forralása, megpuhítása.

ELFRICSKÁZ, (el-fricskáz) ösz. áth. Egy vagy több fricskát adva elüz, elkerget valakit. V. ö.

FRICSKA.

ELFÚ, (el-fú) ösz. áth. 1) Könnyü, lenge testet reája fúva tovább hajt, elröpít, elszállít. Elfujja a tollat, pühülyt. A szél elfújja a port, gizgazt. Majd elfújja a szél, oly erőtlen. (Km). Fújd el jó szél fújd el, kosszu utam porát, hogy meg ne találják fakó lovam nyomát. (Népd). 2) Gyönge lánggal égő testet fúva elolt. Elfúni a gyertyát, az égő szeszt, gyufát. V. ö. EL, (2) és FÚ.

ELFÚJ, 1. ELFÚ.

ELFUKARKODIK, (el-fukarkodik) ösz. k. 1) Fukar módon elél, elvan. 2) Áthatólag: fukarul elesal, eltulajdonít, megszerez mástól valamit. Elfukarkodja cselédeitől az illő fizetést.

ELFÚL, (el-fúl) ösz. önh. Lélekzete közbejött akadály miatt eláll; fúladozva lélekzik. Elfúlni az erős hurutban. Oly mohon eszik, hogy szintén elfül bele. ELFÚLAD, (el-fúlad) ösz. önh. 1. ELFÚL. ELFÚLADÁS, (el-fúladás) ösz. fn. A lélekzés megszorulása. Elfuladásig hurutol, mohóskodik. ELFÚLASZT, (el-fúlaszt) ösz. áth. Az élő állatot, légcsövének megakadályozása által lélekzéstől megfosztja, vagy megöli. V. ö. EL, (2) és FÚLASZT. |

ELFUT, (el-fut) ösz. önh. 1) Futva elmegy, eltávozik. Elfutott a szomszédba. 2) Átv. ért. a forró nedv az edényből elfoly. Elfutott a leves; elfutott a kötés (szalados). 3) Áthatólag : elfog, egész erejével meghat. Elfutotta a lúdméreg. Elfutotta a borzalom. V. o. EL, (2) és FUT.

ELFUTAMIK, (el-futamik) ösz. k. 1) Folytonosan futva eltávozik. A szilaj csikók messze elfutamnak a síkságon. 2) Átv. ért. sebesen elmúlik, elfoly. Eifutamnak az évek. Elfutamnak a hegyről szakadozó patakok.

ELFUTAMODIK, (el-futamodik) ösz. k. Neki mgaszkodva futásnak indúl, eliramlik.

ELFUTÁS, (el-futás) ösz. fn. Futva eltávozás,

elsietés, eltünés, menekülés.

ELFUVÁS, (el-fuvás) ösz. fn. Könnyüded testnek fuvás általi elmozdítása, tovább indítása, eltávolitása. V. ö. EL, (2) és FUVÁS.

ELFÜLEL, (el-fülel) ösz. áth. 1) A füleken mintegy általeresztve ügybe sem vesz valamit, elhallgatja. Elfüleli az intést, a jó tanácsot. Elfülelt am. elhallgatott. 2) Fülénél fogva elhúz, elvezet. A torkos ebet elfülelni a tejes fazéktól.

ELFÜLLENT, (el-füllent) ösz. åth. 1. ELFIL

LENT.

ELFÜRÉSZÉLÉS, (el-fürészélés) ösz. fn. Szilárd testnek fürész által elmetszése, elvágása. V. ö. FÜRÉSZ. Fának, gerendának, deszkának, lábszárnak elfűrészelése.

ELFÜSTÖL, (el-füstöl) ösz. áth. 1) Füsttel v. füstölve elűz, eltávolit. A szúnyogokat dohányozva elfüstölni. 2) Átv. ért. a kelletlen vendéget, vagy tolakodó embert valamely szembetünő módon elmenésre kényszeríti.

ELFÜSTÖLÉS, (el-füstölés) ösz. fn. Füstölve eltávolítás. Elmenésre késztetés.

ELFÜSTÖLGÉS, (el-füstölgés) ösz. fn. Füstölögve v. füstölgés által elenyészés, elmulás, eltünés. A nyers fának, gyimgyomnak elfüstölgése. A dohány elfüstölgése.

ELFÜSTÖLÖDIK, (el-füstölődik) ösz. belsz. 1) Mondják nyers, nyirkos testekről, midőn meggyúlva vagy meggyújtva lángot nem vetnek, hanem csak füstölögve hamvadnak el. 2) A füsttől beszennyeződik, füstszagot kap. A konyha falai elfüstölődnek. Máskép: elfüstösödik.

ELFÜSTÖLÖG, (el-füstölög) ösz. önh. 1) Füstölögve (nem égve, nem lángolva) elhamvad, elenyészik. A nyers növények inkább elfüstölögnek mint elégnek. 2) Átv. ért. feledésbe megy. Elfüstölgött fejéböl az a kevés is, amit oskolában tanúlt.

ELFÜSTÖSÖDIK, (el-füstösödik) ösz. k. Ellepi, megfogja a füst. A kemencze szája elfüstösödik.

ELFÜSZEREZ, (el-fűszerez) ösz. áth. Valamit kelletinél bővebben fűszerez, s izét elrontja. Elfúszerezni az ételeket. V. ö. EL, (2) és FŰSZERÉZ.

ELFÜSZERÉZÉS, (el-fűszerezés) ösz. fn. Cselekvés, midőn kelletinél jobban megfűszereznek, sok fűszerrel elrontnak valamely eledelt vagy italt.

ELFÜTYÖL, (el-fütyöl) ösz. áth. 1) Nótát, dallamot, éneket fütyölve elhangoztat. Elfütyölni a legújabb népdalt, a Rákóczy-indulót. 2) Fütty által elhí, elidéz. Elfütyölni az agarat a nyúl csapásáról.

ELFÜVESĖDIK, (el-füvesėdik) ösz. k. Széltében, hosszában benövi a fű. A járatlan utak elfiveELFÜVESÜL, (el-füvesül) ösz. önh. 1. ELFÜ

sednek.

VESEDIK.

[merged small][ocr errors][merged small]

ELGALÁDÚL, (el-galádúl) ösz. önh. Galád terELFÜRÉSZÉL, (el-fürészél) ösz. áth. Fürész-mészetüvé vagy magaviseletüvé lesz. Aljas társaságban szel elmetsz, keresztül vagy hosszában hasít. Elfüré- egészen elgaládúlt. V. ö. GALÁD.

135

ELGALLÓKÁZ-ELGEREZDĖLĖS

ELGONDOL-ELGÖRDÜL

136

ELGALLÓKÁZ, (el-gallókáz) ösz. önh. 1. EL- mának olyan darabokra metélése, melyeket gerezdek

HINTÁZ.

ELGALYASODIK, (el-galyasodik) ösz. k. Galyai elszaporodnak, elsokasodnak. A lebotolt füzek elgalyasodnak. V. ö. EL, (2) és GALYASODIK.

ELGAMATOL, (el-gamatol) ösz. áth. Gamattal, azaz, mocsokkal, ganajjal, piszokkal elcsunyít, el

rondít.

ELGÁTOL, (el-gátol) ösz. áth. Gáttal elzár, elrekeszt. Elgátolni a vizet. Elgátolni a kertet. V. ö. GÁT.

ELGÁTOLÁS, (el-gátolás) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg töltés, árkolás, sövényezés stb. mely által valamit elgátolnak; elrekesztés. Tavak elgátolása.

ELGAZDÁLKODIK, (el-gazdálkodik) ösz. k. 1) A gazdai munkákat, ügyeket folytatólag üzi. Kisded jószágán takarékosan elgazdálkodik. 2) Áthatólag : elgazdálkodta mindenét, azaz, mint ügyetlen, vagy pazarló vagy szerencsétlen gazda, megbukott. V. ö. EL, (2) és GAZDÁLKODIK.

ELGAZOL, (el-gazol) ösz. áth. Gazzal elhint, beszemetez. Elgazolni az utczát, udvart, piaczot.

nek hivunk. V. ö. GEREZD.

ELGONDOL, (el-gondol) ösz. áth. 1) Valamely tárgyon végig jártatja eszét; fontolóra vesz valamit. Leginkább tárgyra mutatólag használtatik. Ha elgondolom, mint bántak velem, lehetetlen nem boszonkodnom. 2) Képzel, elképzel. Gondoljátok el, mi történt velem. Azt könnyü elgondolni. V. ö. EL, (2) és GONDOL.

ELGONDOLÁS, (el-gondolás) ösz. fn. Az észnek valamely tárgy fölötti jártatása, valaminek fontolóra vevése, tartós, folytonos gondolás.

ELGONDOLKODIK, (el-gondolkodik) ösz. k. Valamely tárgy fölött hosszasan jártatja eszét, annak bonczolgatásába sokáig elmerül. Egész nap elgondolkodik rajta, még sincs a dologgal tisztában. Nagyon elgondolkodott, bizonyosan valamiben töri a fejét.

ELGONOSZODIK, (el-gonoszodik) ösz. k. Hovatovább gonoszabb lesz, a gonosz indulat megrögzik, természetté lesz benne.

DIK.

ELGONOSZÚL, (el-gonoszúl) 1. ELGONOSZO

ELGÖBBEN, (el-göbben) ösz. önh. Mintegy göb hanggal elmerül. V. ö. GÖBBEN, GÖBBEDEZ.

ELGÖDRÖSÖDIK, (el-gödrösödik) ösz. k. A gödrök elszaporodnak, elsokasodnak rajta vagy benne. Sok disznóturás által elgödrösödik a legelő. V. ö. GÖDÖR. ELGÖRBED, (el-görbed) ösz. önh. Egyenes irá

ELGÁZOL, (el-gázol) ösz. áth. 1) Utjában levő testen, különösen élő állaton, emberen keresztül menvén azt eltiporja, elzúzza. Mondják leginkább nagyobb embertömegről, barmokról, szekerekről. Elgázolta a futó ellenség. Elgázolta a ló, ökör. Elgázolta a szekér. A füvet, vetést legázolni mondjuk. V. ö. GÁZOL. 2) Átv. ért. aránylag sokkal nagyobb hata-nyát, állását elveszti, s meghajlott vonalban tünik lom által elnyom, semmivé tesz. elé. Elgörbed a kemény falba verett gyönge szeg. V. ö. GÖRBED.

ELGÁZOLÁS, (el-gázolás) ösz. fn. Erőszakos cselekvés, midőn valakit vagy valamely állatot elgázolnak. V. ö. ELGÁZOL.

ELGAZOSÍT, (el-gazosít) ösz. áth. Gazzal benöveszt, a gazt eltenyészti. A sok eső elgazosítja a földeket. V. ö. GAZ, GAZOS.

ELGAZOSODIK, (el-gazosodik) ösz. k. A gaz buján elterjed, elszaporodik, eltenyészik rajta vagy közötte. Elgazosodik az ugarul heverő föld. Sok esőben elgazosodtak a vetések.

ELGEMBEREDIK, (el-gémberédik) ösz. k. Az állati test, hideg vagy valamely belső ok miatt, elmerevedik, érzéketlenné lesz. Mondjuk különösen a végtagokról. Elgémberedtek az ujjai.

ELGENYED, (el-genyed) ösz. önh. A geny nagy mértékben elterjed rajta, geny által elemésztődik. Elgenyed a gyógyítatlan hagyott seb.

ELGENYEDÉS, (el-genyedés) ösz. fn. A sebkóros testnek azon állapota, midőn a geny elterjed, elharapódzik rajta. V. ö. GENY.

ELGEREBLYÉL, (el-gereblyél) ösz. áth. Gereblyével elhárít, eltisztít, eltakarít. Elgereblyélni a szérüről a töreket, pelyvát. Elgereblyélni a gazt.

ELGEREZDĖL, (el-gerezdél) ösz. áth. Gerezdekre elhasogat, elmetél. Elgerezdelni a dinnyét.

ELGEREZDÉLÉS, (el-gerezdélés) ösz. fn. Némely gyümölcsfajoknak, péld. dinnyének, töknek, al

ELGÖRBEDÉS, (el-görbedéş) ösz. fn. Az egyenes irányu vagy állásu testnek görbére hajlása. Hátgerincz elgörbedése.

ELGÖRBESZT, (el-görbeszt) ösz. áth. Külső vagy belső erőfeszítés által eszközli, okozza, hogy valami elgörbedjen.

ELGÖRBÍT, (el-görbít) ösz. áth. Valamit úgy nyom, üt, hajtogat, hogy görbe leszen. Elgörbíteni a szeget, gombostűt.

ELGÖRBÍTÉS, (el-görbítés) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg hajlítás, mely által valamit görbévé teszünk. ELGÖRBÜL, (el-görbül) ösz. önh. Görbévé alakúl, görbére változik által. Elgörbül az öregség miatt. ELGÖRBÜLÉS, (el-görbülés) ösz. fn. Görbe alakuvá, irányuvá levés.

ELGÖRDÍT, (el-gördít) ösz. áth. 1) Kerekded vagy gömbölyü vagy hengerded testet saját tengelye körül forgatva tovább mozdít. Elgördíteni az ággugolyókat. V. ö. GÖRDÍT. 2) Átv. ért. nehézséget, ellenvetést megold, elhárít. Elgördíteni az akadályokat. ELGÖRDÍTÉS, (el-gördítés) ösz. fn. 1) Cselekvés, mely által valamit gördítve tovább mozdítunk, máshová helyezünk. Hordók, golyók elgördítésével foglalkodni. 2) Átv. nehézségek, akadályok elhárítása. ELGÖRDÜL, (el-gördül) ösz. önh. Szilárd állományu, gömbölyü vagy hengerded vagy kerek test

[blocks in formation]

saját tengelye körül s mintegy magában forogva helyéből elmozdúl. 2) Átv. ért. nehézség, ellenvetés, akadály önként megszünik. V. ö. EL, (2) és GÖRDÜL. ELGÖRGET, (el-görget) ösz. áth. Görgetve tovább mozdít, eltávolít. V. ö. GÖRGET. Elgörgetni a malomköveket.

ELGÖRHESĖDIK, (el-görhesėdik) ösz. k. Folytonos vagy gyakori görbedés következtében görhes alakuvá, illetőleg betegessé lesz. V. ö. GÖRHES.

ELGÖRÖG, (el-görög) ösz. önh. Görögve, azaz saját tengelye körül forogva elhalad, tovább megy. V. ö. GÖRÖG, ige.

ELGÖRÖNGYÖSÖDIK, (el-göröngyösödik) ösz. k. A göröngyök egészen ellepik, fölszine göröngyössé leszen. A nedves időben felvágott út szárazság idején elgöröngyösödik.

ELGÖZÖL, (el-gőzöl) ösz. önh. Gőzalakban eloszlik, elszáll, elrepül.

ELGÖZÖLGÉS, (el-gőzölgés) ösz. fn. Folytonos gözölés következtében eloszlás, elenyészés, elszállás. ELGÖZÖLÖG, (el-gőzölög) ösz. gyak. önh. Gözölögve, azaz folytonosan gözzé változva elrepül, elszáll, eltűnik. A szüntelenül forralt víz elgőzölög.

ELGÖZÖLÖGTET, (el-gőzölögtet) ösz. áth. Eszközli, véghezviszi, hogy bizonyos nedvek gözalakban elrepüljenek, elszálljanak, gözzé válva elenyészszenek.

ELGÖZÖSÖDIK, (el-gözösödik) ösz. k. Gözzel eltelik, a gőz ellepi, egészen gözössé lesz.

ELGUBANCZOSODIK, (el-gubanczosodik) ösz. k. Szőre, haja, gyapja, fonala valaminek gubanczossá lesz. V. ö. GUBANCZOS. Elgubanczosodik a fésületlen haj, a bogáncslepte gyapjú. Elgubanczosodik a megázott bunda szőre.

ELGURDÍT, (el-gurdít) ösz. áth. Gurdítva tovább taszít, eltávolít. Elgurdítani a köszörükövet, a talicska kerekét. V. ö. GURDÍT.

ELGURDÍTÁS, (el-gurdítás) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg forgatás, mely által valamit tovább, más helyre gurdítunk.

ELGURGAT, (el-gurgat) ösz. áth. Gurgatva, azaz kereket, golyót, hengert, saját tengelye körül forgatva odább taszigál. V. ö. GURGAT, GUROG.

ELGURÍT, (el-gurít) ösz. áth. Egyes taszítással, lökéssel tovább gördít, hengerít valamit. Láb elől elguritani a tököt. Elgurítani a tekegolyót.

ELGURÍTÁS, (el-gurítás) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg taszítás, lökés, mely által valamit gurítva eltávolítunk, elhajtunk.

ELGUROG, (el-gurog) ösz. önh. Gurogva tovább forog, eltávolodik. V. ö. GUROG.

ELGURÚL, (el-gurúl) ösz. önh. Mozdítás vagy saját nehézkedése következtében tovább gurúl. Elguril a megrugott golyó. Elgurúl a lejtőre fektetett

hordó.

ELGURULÁS, (el-gurulás) ösz. fn. Gömbölyü, vagy kerek testnek saját tengelye körül elforgása, eitávolodása.

[blocks in formation]

ELGYALÁZ, (el-gyaláz) ösz. áth. 1) Nagyon gyalázva becstelenné tesz. 2) Átv. ért. igen elgyalázta a hideg, am. igen megviselte, elfagyasztotta. Ritka használatú.

ELGYALOGOL, (el-gyalogol) ösz. önh. Gyalogolva, azaz saját lábain elmegy, elutazik.

ELGYALÚL, (el-gyalúl) ösz. áth. 1) Gyaluval elsimít, forgácsokra elhasogat. Elgyalulni a deszkacsomókat, elgyalulni a dongákat. 2) Vékony szálakra elmetél, elaprít. Elgyalulni a tököt, répát, káposztát. V. ö. GYALU.

ELGYARATOL, (el-gyaratol) ösz. áth. A gyapjut sajátnemü fésü- vagy gereben alakú fogas eszközzel (kordácscsal, gyaratolóval) kitisztítja, elgerebenezi. V. ö. GYARATOL.

ELGYARLÓDIK, (el-gyarlódik) ösz. belsz. Lassan-lassan, fokozatosan gyarlóvá leszen.

ELGYÁSZOL, (el-gyászol) ösz. áth. Gyászban tölt el valamit. Elgyászolni az időt, a szokott esztendőt, az ifjuságot. V. ö. GYÁSZ.

ELGYÁVÚL, (el-gyávúl) ösz. önh. Gyáva természetüvé változik által.

ELGYÉNGIT, ELGYENGÍTÉS stb. lásd: EL

GYÖNGÍT, ELGYÖNGÍTÉS.

ELGYÉPÉSÉDIK, (el-gyėpėsėdik) ösz. k. A gyep egész terjedelmében ellepi. Elgyepesedik a szérük melléke. V. ö. EL, (2) GYEP és GYĖPĖSEDIK.

ELGYÉPÜL, ELGYÉPÜZ, (el-gyépül v. -gyėpüz) ösz. áth. Gyepüvel elkerít, elzár valamely tért. Elgyepülni a szőlők lábát. V. ö. GYÉPÜ.

ELGYERMEKĖSĖDIK, (el-gyermekėsėdik) ösz. k. 1) Gyermekei elszaporodnak. 2) Gyermekes magaviseletet ölt, úgy beszél, és cselekszik, mint gyermekek szoktak. Sok vén ember elgyermekesedik. V. ö. GYERMEKĖS.

ELGYERMEKESÍT, (el-gyermekésít) ösz. áth. 1) Gyermekekkel eltölt. Némely asszony igen elgyermekesíti a házat. 2) Gyermekes természetüvé, magaviseletüvé tesz. A vénség elszokta gyermekesíteni az embert. ELGYERMEKÜL, ösz. önh. 1. ELGYERMEKĖSĖDIK 2).

ELGYERMEKÉSÜL,1. ELGYERMEKĖSĖDIK. ELGYILKOL, (el-gyilkol) ösz. áth. Gyilkolva elöl, kiírt, elpusztít. Elgyilkolni egy egész családot. V. ö. EL és GYILKOL.

ELGYOMOSODIK, (el-gyomosodik) ösz. k. A gyom buján tenyészve ellepi, benövi. A miveletlenül hagyott kert, szőlő elgyomosodik.

ELGYÖKEREDZIK, (el-gyökeredzik) ösz k. l. ELGYÖKERESĖDIK.

ELGYÖKERESĖDIK, (el-gyökeresėdik) ösz. k. Gyökerei elszaporodnak, elterjednek. Az akáczok igen elgyökeresednek. V. ö. GYÖKÉR. Átv. ért. igen elterjed, nagyon beveszi magát, kiirthatlanná lesz. A hosszas nyavalya elgyökeresedik. Némely bünök igen elgyökeresednek.

ELGYÖKEREZIK, (el-gyökerézik) ösz. k. l. ELGYÖKERESĖDIK.

[blocks in formation]

ELGYÖNGÍT, (el-gyöngít) ösz. áth. Erejétől megfosztva gyöngévé tesz. Hosszas betegeskedés, tulságos erölködés elgyöngíti az embert.

ELGYÖNGÍTÉS, (el-gyöngítés) ösz. fn. Gyöngévé, erőtlenné tevés.

ELGYÖNGÜL, (el-gyöngül) ösz. önh. Erejét mintegy magától elveszti, ellankad, eltompúl. Elgyön gültek a sok olvasásban szemei. Elgyöngül a silány eledelen tartott barom. Elgyöngülnek a sokáig megfeszített inak.

ELGYÖNGÜLÉS, (el-gyöngülés) ösz. fn. Állapot, midőn az erők mintegy maguktól elfogynak, az inak, idegek ellankadnak. Végső elgyöngülésben meghalni.

[blocks in formation]

ELHABZIK, (el-habzik) ösz. k. Habokat vetni megszünik. Elmulván a szél, elhabzott a tó. Elhabzik a méz, midőn főzéskor elvész a habja. V. ö. HAB, HABZIK.

ELHABZSOL, (el-habzsol) ösz. áth. Habzsolva, azaz oly mohón eszik meg valamit, hogy szája habzik bele. V. ö. HABZSOL. Az ebek elhabzsolják a daramoslékot.

ELHADAR, (el-hadar) ösz. áth. Valamit felszinüleg, ide-oda kapkodva végez, különösen: a beszédet, mondókát, felében, nagyjában, s alig érthetően elszaporázza. V. ö. HADAR.

ELHADARÁSZ, (el-hadarász) ösz. önh. Hadarászva, azaz ide-oda kapkodva, vagdalva, tapogaELGYÖTÖR, (el-gyötör) ösz. áth. és hangugra- tódzva folyvást jár a keze vagy fegyvere. Karddal tó. Hosszasan, tartósan gyötörve elkinoz, elcsigáz. A órákig elhadarászni. Szembekötösdiben soká elhadakegyetlen gazda, aránytalan teherrel elgyötri barmait. | rászni. Sötétben elhadarászni. V. ö. HADARÁSZ. Átvitetik a belső állapotokra is. Elgyötörni valakit szidalmakkal. Elgyötörni a szivet bánattal, fájdalommal. V. ö. EL, (2) és GYÖTÖR.

ELGYÖZ, (el-győz) ösz. áth. Kitart, elbír végezni valamit, elegendő ereje van bizonyos munka végrehajtására, teher elviselésére. Elgyőzi a járást, virrasztást, ülést. Elgyőzi a sok ivást, dombérozást. V.ö. GYŐZ.

ELGYUJT, (el-gyujt) ösz. áth. 1) Tűzre, lángra gerjeszt. Elgyujtja a kályhába rakott fát. 2) Átv. ért. valamely indulatra, pl. haragra, szerelemre gerjeszt, fölhevít. Hüh! beh elgyujtott! Kisf. K. Csalódások.

[ocr errors]

ELHAGY, (el-hagy) ösz. áth. 1) Általán, elvál, elszakad valakitől vagy valamitől. 2) Különösen, előre halad, mig más utána marad. Sebes nyargalva, mindnyájunkat elhagyott. 3) Valahonnan eltakarodik, elpusztúl. Az ellenség elhagyta a várt és a várost. 4) Akivel viszonyban, barátságban állott, attól elvál. Elhagyta barátait; elhagyta feleségét, gyermekeit. Soha el nem hagylak. 5) Segíteni, vigasztalni megszün. Az Isten soha sem hagy el bennünket. Komor fölöttem az ég is. elhagyott a reménység is. (Népd.) 6) Nem folytat valamit. Elhagyni az ivást, játékot. Elhagyni a tanulást, irást, olvasást. Hagyd el kérlek azt a sok fecsegést. 7) Elfeled. Elhagyta a fogadóban ruháját, óráját. Ha lehetne, a fejét is elhagyná, oly gondatlan. 8) Megenged. Ebben: el hagylak menni, ha akarod, tulajdonképen az el igekötő a menni igéhez tartozik. 9) Elvész tőle. Elhagyja őt az erő, a bátorság, a béketűrés. ELGYÚLASZT, (el-gyúlaszt) 1. ELGYUJT. 10) Elveszt. Ez a posztó elhagyja a színét. 11) ViszELGYÜR, (el-gyűr) ösz. áth. Szövetet, ruhané-szaható névmással: enged, nem bízik erejében, nem műt, rajta heverve, vagy rendetlenül ülve, vagy ke- feszíti meg erejét. Elhagyja magát. Ne hagyd el mazekben szorongatva, ránczossá tesz. Elgyűrni kocsiban gadat. V. ö. HAGY. a köpönyeget. Elgyürni fekvésben a kalapot, sipkát. V. ö. GYÜR.

V. ö. GYUJT.

ELGYÚL, (el-gyúl) ösz. önh. Tűzre, lángra gerjed, tulajd. és átv. értelemben.

ELGYÚLAD, (el-gyúlad) ösz. önh. lásd: EL

GYÚL.

ELGYÜRÜZ, (el-gyürüz) ösz. áth. Gyürüt váltva jövendő hitestársul jegyez el valakit.

ELGYÜRÜZÉS, (el-gyürüzés) ösz. fn. Jegyvál tás, gyürüváltás, midőn a mátkák jövendő házasság jeléül egymással gyürüt cserélnek. Köznyelven: kézfogás.

ELHABAR, (el-habar) ösz. áth. 1) Valamely híg vagy lágy testet, bizonyos eszköz, pl. főzőkalán, lapoczka stb. által elkever. Elhabarni a rántást. 2) Átv. ért. a beszédet elszaporázza, mint az iskolás gyermekek szokták. Máskép: elhadar. V. ö. HABAR.

ELHABARÁS, (el-habarás) ösz. fn. 1) Híg vagy lágy testnek, pl. ételnek, levesnek elkeverése. 2) Átv. ért. a beszédnek elszaporázása. V. ö. HABARÁS.

[ocr errors]

ELHAGYÁS, (el-hagyás) ösz. fn. Elválás; eltakarodás; megszünés. V. ö. ELHAGY. Feleség elhagyása. Vár elhagyása. Játék elhagyása stb.

ELHAGYATOTT, (el-hagyatott) ösz. mn. Magára maradt, kinek sem barátja, sem segéde; kitöl mind elidegenedtek, eltávoztak. Elhagyatott árva. Elhagyatott állapotban élni.

ELHAGYATOTTSÁG, (el-hagyatottság) ösz. fn. Önkéntelen, magányos állapot, midőn valakitől mind elfordulnak., elidegenülnek, eltávoznak. Elhagyatottságban élni. V. ö. ELHAGYATOTT.

ELHAGYOGAT, (el-hagyogat) ösz. áth. és gyak. Folytatólag, több ízben elhagy; nem egyszerre, hanem időnként és részenként hagy el; többen, egymás után hagynak el valamit. Botját a kávéházakban, szinházban elhagyogatja. Úti eszközeit elhagyogatja. Az elszegényedett gazdagot régi baráti elhagyogatják. ELHABOG, (el-habog) ösz. áth. Valamit hebegő ELHAGYOTT, (el-hagyott) ösz. mn. Aki vagy nyelvvel, akadozva, értetlenül elmond. Vékonyhangon: | ami el van hagyva. V. ö. ELHAGY. Elhagyott gyerelhebeg. mek. Elhagyott vár. Elhagyott ruha.

[blocks in formation]

GYATOTTSÁG.

[blocks in formation]

ELHAGYOTTSÁG, (el-hagyottság) 1. ELHA-sanak. Ökreit elhajtatja más mezőre vagy a szomszédba. 2) A kocsiba, szekérbe fogott lovakat elterelteti. Ez értelemben tárgyeset nélkül használtatik. Elhajtatott Buda felé.

ELHAJIGÁL, (el-hajigál) ösz. áth. Egyenként, egymás után elhajít, V. ö. HAJÍT. Az útról elhajigálni a kövecscket. Elhajigálni a záptojásokat, a rohadt gyumülesüt.

ELHAJIT, (el-hajít) ösz. áth. Tulajdonkép, valamit ivirányu, ivded vonalban elvet, eldob, azaz mintegy ivet csinálva, kanyarítva dob el. Elhajítani parittyával a kövecset. V. ö. HAJÍT. Általános ért. valamit kézzel magától a levegőbe elvet.

ELHAJÍTÁS, (el-hajítás) ösz. fn. Cselekvés, midon valamit elhajítunk.

ELHAL, (el-hal) ösz. önh. 1) Természetes halállal kimúlik. Szülei, rokonai mind elhaltak. Rendesen akkor használjuk, midőn többről van szó. 2) Némely tájakon, péld. Mátyusföldön elájul, elalél. 3) Elenyészik, megszűnik.

Most csöndes a hajlék, elhalt a zsibongás,
Elhagyott az öröm, örökös vendéged
A sohaj s a bánat. “

66

Pompéry.

ELHÁL, (el-hál) ösz. önh. 1) Az éjet alva el

ELHAJLÁS, (el-hajlás) ösz. fn. 1) Tulajdonkép: ivalaku görbe vonalban induló iránya valami- tölti valahol. Majd elhálunk mi a kemény földön is. nek. A gyümölcscsel terhelt ágnak elhajlása. A nyomott 2) Általán férfi és nő együtt feküdvén közösül; küvas rudnak elhajlása. 2) Eltérés, eltávozás. A delej-lönösen, a házasok a nemi ösztönt kielégítik. Ez értünek elhajlása az éjszaki sarktól. 3) Átv. ért. elidege- telemben áthatólag s férfiról használják. NN. mielőtt nedés, odahagyás, elpártolás. V. ö. ELHAJLIK. feleségét elhálta volna, meghalt.

ELHAJLIK, (el-hajlik) ösz. k. 1) Tulajdonkép, ivalaku görbe vonalban más irányt vesz az elébbinél. Ehajlik a kard. Elhajlik nagy melegben a finom spamydriasz. 2) Elébbi irányától, megtartván egyenes vonalát, eltér. Elhajlik a mágnestü a földsarktól. 3) Átv. ért. elidegenül, elpártol, odahagy. Elhajlottak tőlünk a szövetséges seregek. Elhajlott tőle a szerencse. V. ö. HAJLIK.

ELHAJÓKÁZ, (el-hajókáz) ösz. önh. Hajókázva eltávozik, elmegy, elutazik.

ELHAJOL, (el-hajol) ösz. önh. Tulajdonkép, maga erejéből, belső természeténél fogva más irányt vesz, péld. Elhajol az ember, midőn valamitöl irtózik; ellenben elhajlik az ember feje, midön felforduláskor nyakát szegi. V. ö. HAJOL.

ELHAJÓZ, (el-hajóz) ösz. önh. Hajózva elmegy,

eltávozik.

ELHAJT, (el-hajt) ösz. áth. 1) Tulajdonkép, haj! haj! szóval elűz, elkerget, elterel. Elhajtani az ukröket, a befogott lovakat. Jól elhajtott. Sebesen elhajtott. Elhajtani a közös vagy peres földön legelő arhát. 2) Barmot a csordából, nyájból, ménesből stb. ellop. Elhajtottak a gulyából tíz tinót a betyárok. 3, Mondják emberről is, midőn erőszakosan menni kényszerítik, néha pedig, midőn kötelességére szorít ják. Elhajtották a katonák kalaúznak. Elhajtották úrdolgára szántani. 4) Elhajlít, elgörbít. Elhajtani az abroncsot. 5) Elvet, eldob. Elhajtani a követ. 6) Magától elüz, elkerget, eltaszít. Elhajtani a hütelen cselédet. 7) A méhben levő magzatot, vemhet erőszakos uton időnek elötte elűzi. V. ö. HAJT.

ELHAJTÁS, (el-hajtás) ösz. fn. 1) A baromnak elüzése, elkergetése, elterelése. 2) Baromlopás a szabad mezőről és csordából, nyájból. 3) Menésre erőtetés. 4) Elgörbités. 5) Magától eltaszítás. 6) A méh gyümölcsének erőszakos és időelőtti elüzése.

ELHAJTAT, (el-hajtat) ösz. miveltető. 1) Azt teszi, parancsolja, hogy valamit vagy valakit elhajt

ELHALAD, (el-halad) ösz. önh. 1) Előre menve másokat maga után hagy. Elhalad a kocsi a jó uton. 2) Elmulik, eltelik. Elhalad az idő. 3) Távolabb időre terjed, elmarad. A Debreczeni Legendáskönyvben eléjön meghalad,,,felülmúlt értelemben : „Azért méltán elhaladja a több szenteknek látásokat."

ELHALÁS, (el-halás) ösz. fu. 1) Halállal kimulás. 2) Némely tájakon am. elájulás, elalélás.

ELHÁLÁS, (el-hálás) ösz. fn. Férfinak és nőnek, s illetőleg a házasoknak öszvefekvése és nemi közösülése.

ELHALÁSZ, (el-halász) ösz. áth. Tulajdonkép, halászok jobbára elhalászszák. Átv. ért. és tréfásan : a halakat elfogja mások elől. A vizákat az alsó dunai valamit más elől, ki azt szinte keresé, elkap, elcsíp. ELHALASZT, (el-halaszt) ösz. áth. Valami teendőt később időkre hagy. Elhalasztani az utazást. Elhalasztani a pernek megvizsgálását. V. ö. HALASZT.

ELHALASZTÁS, (el-halasztás) ösz. fn. Annak, amit jelennen tenni kellene, vagy lehetne, későbbi időre hagyása.

ELHALAT, (el-halat) ösz. áth. Általán, valamit megsemmisít, érvénytelenné tesz. Különösen. 1) Egyházjogi ért. valamely jószágot, fekvő birtokot papi vagy szerzetes kezekbe ad oly föltétellel, hogy azt eladni ne szabadjon, mi holt kezekbe adásnak is mondatik. 2) Bizonyos adósságot részletekben időszakonként fizet, törleszt, hogy végre egészen megszüntesse. A kormány az országos v. állam-adósságokat ily úton szokta megsemmisíteni. (Amortisare).

ELHALATÁS, (el-halatás) ösz. fn. 1) Fekvő birtoknak oly kezekbe adása, melyeknek azt elidegeníteni nem szabad; milyenek a papság által birt jószágok. 2) Adósságnak, különösen az országos kötelezvényeknek időszakonkénti fizetése, törlesztése. V. ö. ELHALAT.

« ElőzőTovább »