p. tűzvész, árviz, ellenség közeledése fenyeget; vagy általán, félre vert harang. Máskép: vészharang. ZAJHELY, (zaj-hely) ösz. fn. Hely melyen zaj van, zajongók tanyája. -ról. ZÁKA, (zák-a) fn. tt. zákát. L. ZÁ KÁLY. ZÁKÁLY, (zák-ály), fn. tt. zákály-t, tb. -ok, harm. szr. -a. A hibásan kelesztett és sütött kenyérnek szappanos tésztája, mely kivált a kéreg ZAJK, falu Szala m.; helyr. Zajk-ra, on, alatt látszik; máskép: irgy, v. czopáka, v. zákla, záklya. Elemzésére nézve 1. ZÁKÁNY. ZAJKÁNY, erdélyi falu Hunyad m.; helyr. Zajkány-ba, -ban, -ból. ZÁKÁLYOS, (zák-ály-os) mn. tt. zákályos-t, v.at, tb. -ak. Szappanhoz hasonló tésztáju ; máskép tájdivatok szerént: zsengés, czopákás, irgyes, szalonnás, záklás. Mondják különösen kenyérről. A ZAJLÁS, (zaj-ol-ás) fn. tt. zajlás-t, tb. ok, harm. szr. a. A víznek vagyis folyónak, tónak, tengernek azon állapota, midőn jégdarabok keletkez-zakályos kenyér a késhez és foghoz ragad s megfek nek, s uszkálnak rajta. ZAJLIK, (zaj-ol-ík) k. m. zajl-ott, htn. -ani. Fris fagyásu jégdarabok uszkálnak rajta. Zajlik a folyó, sürülen zajlik a Duna, nem sokára befagy. Udvarhelyszéken: szajlik. Átv. mondják a borról, midőn nagy melegben megtörik, megzavarodik. ZAJLÓ, (zaj-ol-ó) mn. tt. zajló-t. Fris fagyásu, vagy töredezett jégdarabokkal lepett. A zajló Dunán veszély közt vergödtünk által. ZAJOG, (zaj.og) gyak. önh. m. zajog-tam, -tál, -ott v. zajgott, htn. —ni v. zajgani. Zajt üt, zajt csinál, vagyis oly hangon szól, beszél, kiált, perel stb., melyet zajnak nevezünk, n közbevetéssel: zajong; 1. ezt. V. ö. ZAJ. ZAJOGÁS, (zaj-og-ás) 1. ZAJONGÁS. szi a gyomrot. V. ö. ZÁKÁLY. ZÁKÁNY, (1) (zák-ány v. zák-a-any) fn. tt. zákány-t, tb. ok, harm. szr. -a. Nyálkaféle üledék, söprü, tisztátalanság, mely az állott vizben, vagy romlott borban, sörben képződik, az edény fenekére ülepedik, s ha fölkeverik, foltokban uszkál, Szabó D. szerént: seprő, seprőlék, ally, allyadék, zavar, zavarék, mocsok. Alapfogalomban egyezik vele záka, zákály, zákla, v. záklya, vagyis a roszúl kelt kenyérnek irgyes, szappanos, czopákás bele, mely megsürűsödött nyákhoz hasonló, s kivált a kéreg alatt gyül öszve. Gyöke zák talán am. hák természeti hangutánzó, s jelent nyálkás, turhás, hurutos pököt. E szerént mind zákány, mind záka, zákály eredetileg nyákot, nyálkát jelentene, és zákányos víz, bor, sör, = nyákos, nyálkás; zúkályos kenyér = nyákhoz ha sonló ragadós bélű kenyér. Tehát úgy látszik, esetleges találkozás volna mi a különböző nyelvekben néha megtörténik, hogy tótul is a zákályos kenyér neve zákal; és za-kalit, am. zavarni, fölzavarni, bemázolni. Miklosich szerént csehül, ZAJONGÓ, (zaj-ong-ó) mn. tt. zajongó-t. Aki szlovákul: zákal (panis lardum), lengyelül zakat. vagy ami zajong. V. ö. ZAJONG. ZAJONG, (zaj-ong) gyak. m, zajong-tam, -tál, -ott, htn. -ni, v. ani. L. ZAJOG, melynél valamivel nyomatékosabb és nagyobb tartósságu. ZAJONGÁS, (zaj-ong-ás) fn. tt. zajongás-t, tb. -ak, harm. szr. a. Folytonos zaj, nagyobbszerű zajgás. ZAJOS, (zaj-os) mn. tt. zajos-t v. -at, tb. -AK. 1) Zajt csináló, ütő; zajjal járó, párosuló. Zajos nép. Zajos mulatság, lakoma, tanácskozás, vitatkozás. 2) Átv. jéggel borított; vagy viharos, förgeteges. Zajos folyó, melyen jégdarabok uszkálnak. Zajos tenger. V. ö. ZAJ. ZAJOSAN, (zaj-os-an) ih. Zajt ütve, zajjal párosulva; lármázva, kiáltozva. V. ö. ZAJOS. ZAJOSODÁS, (zaj-os-od-ás) fn. tt. zajosodás t tb. -ok, harm, szr.—a. 1) Csendzavaró állapot, midőn zajossá leszen valaki v. valami. 2) A víz szinének jégdarabokkal ellepése, jegesedése. ZAJOSODIK, (zaj-os-od-ik) k. m. zajosod-tam, -tál, ott. 1) Zajossá, zajgóvá leszen, zajra kezd fakadni. 2) Zajló jég keletkezik rajta, 3) Részegségében esze megzavarodván, zajt üt, megko- | tyogósodik. Megzajosodik bortól a feje. (Pázmány Pred. 958. 1.) -.ról. ZAJTA, falu Szatmár m.; helyr. Zajtá-ra, —n ZÁKÁNY, (2) fn. tt. zákányt, tb. -ok. Sándor I. szerént valamely szittyai madár neve. ZÁKÁNY, (3) fn. tt. zákány-t, tb. ok, harm. szr. a. 1) A moszatok seregébe tartozó, lopvanőszó növényfaj, vagyis, apró pölyhök, melyek látcsövön nézve sok apró szőrszálból állanak, különösen, az álló vizeken lebegő zöldes szinű szálacskák, vizvirág-zákány. Nevét hasonlatnál fogva a nyálkás mocskot jelentő zákánytól kapta; 1. fölebb ZÁKÁNY. ZÁKÁNY, (4) falu Somogy m.; helyr. Zákányban, -ból. ba, ZÁKÁNYÍT, v. ZÁKÁNYIT, (zák-ány ít) áth. m. zákányit-ott par. —s, hatn. ni v. —ani. Zákányossá tesz. Tisztátalan kezelés által zákányítani a bort, sört. V. ö. ZÁKÁNY, (1). ZÁKÁNYKÖRTE, (zákány-körte) ösz. fn. Kresznerics szerént, nagy vörös, hosszukás, nem igen jó izű körtefaj. ZÁKÁNYOS, (zák-ány-os) mn. tt. zákányos-t, v.at, th. -ak. Mondják általán folyadékról, midőn zákány képződik benne, mocskos, nyálkás, ZAK, zakatol, zakota, zaklat szók gyöke. söprüs üledékű. Zákányos bor, sör, viz, eczet. DugoZÁK, törzs záka, zúkály v. zákány, zákla v. nicsnál átv. ért. zákányos ember, részeges, kit a közzáklya szókban; 1. ZÁKÁNY. mondat szerént, elért a nyálas tüszszentés. 1185 ZÁKÁNYOSÍT ZAKLATÓ. ZÁKÁNYOSÍT, (zák-ány-os-ít) 1. ZÁKÁNYİT. ZAKÁNYOSODÁS, (zák-ány-os-od-ás) fn. tt. zákányosodás-t, tb. ok, harm, szr. -a. A folyadéknak tisztátalan, romlott változása, midőn zákányossá leszen. V. ö. ZÁKÁNYOS. ZÁKÁNYOSODIK, (zák-ány-os-od-ik) k. m. zákányosod-tam, tál, ott. Zákányossá lesz; nyálkásodik, söprüsödik. V. ö. ZÁKÁNYOS. ZAKOTA, fn. tt. zakotá-t. Székely tájszó, s jelent szobában rendetlenül öszvevissza hányt minZÁKÁS, (zák-a-as) mn. tt. zákás-t v. at, tb. denféle holmit, bútorokat. A kamara tele van zako-ak. L. ZÁKÁLYOS. tával. (Kriza J.). Zakota ember, ki mindig láb alatt van. (Ugyanaz). V. ö. ZAKATOL. ZAKATOL, (zak-at-ol) önh. m. zakatol-t. Zörög, zörgést csinál. Kapun, ajtón zakatolni. Kemenesali szó. Szabó Dávidnál is am. zörög, zörget. „Ne zakatoljatok." A székelyeknél Kriza J. szerént a bútorokat s más eszközöket hányásvetéssel döntögetve zajt, zörejt csinál. Magas hangon : zeketel. (Lugossy J.). Gyöke zak természeti hang utánzó, s képeztetésre hasonló ezekhez: habatol, höbötöl, birmitel, dör mötöl, zsivatol. ZAKATOLÁS, (zak-at-ol-ás) fn. tt. zakatolás-t, tb. ok, harm. szr. -a. Zörgés, dörömbölés, zajos hányás vetés. ZAKÉLY, falu Bars m.; helyr. Zakély-ba, —ban, —ból. ZAKOTÁL, (zakota-al) önh. m. zakotált. Bútorokat s más eszközöket hányásvetéssel döntögetve zajt, zörejt, csinál. Máskép: zakatol. ZAKOTÁS, (1), (zakota-as) mn. tt. zakotás-t, v. -at, tb. -ak. Zakotával azaz hánytvetett holmival tele levő. Zakotás ház. V. ö. ZAKOTA. ZAKOTÁS, (2), (zakota-as) fn. tt. zakotás-t, tb. ok. Kriza J. szerént háromszéki nyári étel, disznóhússal főzve, sok saláta, tárkony, petrezselem, hagymaszár és kevés somborddal, tojással öszszevegyítve, és tejföllel föleresztve. ZAKURÁL, áth. m. zakurál-t. Bodrogközi tájszó, s am. valakit az adósság lefizetésére sürget. Talán a zaklat szóval egy gyökből (zak) származott; (zakolál, zakulál, zakurál). ZALA, mváros Somogy m.; Zalá-ra, n, ZÁKLA ; ZÁKLÁS, 1. ZÁKÁLY, ZÁKÁLYOS. ZAKLALÓDIK, (zak-lal-ó-od-ik) k. m. zaklalód-tam, tál, -ott. Eléjön Kresznericsnél értel-ról. Néha értik Szala helyett is. L. SZALA, (2). mezés nélkül. Alkalmasint am. zaklatásban forgolódik. A,zaklal' törzs magában nem fordul elé. ZÁKLÁSSÁG, (zák-la-as-ság) fn. tt. záklásságot, harm. szr. -a. A roszul sütött kenyér tulajdonsága, midőn záklás, azaz irgyes, szappanos, czopákás. V. ö. ZÁKÁLY. ZAKLAT, áth. m. zaklat-ott par. zaklass. 1) A vonómarhát különösen a lovat sebes menésre sürgeti, hajtja, kergeti. Rosz úton lassan hajts, ne zaklasd a lovat. 2) Szélesb ért. valakit keményen, szigorún, kinozva sürget, hogy valamit tegyen, dolgozzék, teljesítsen; erőszakosan gyötör. Zaklatni a cselédeket, alattvalókat. Az adóst zaklatni, hogy fizessen. Továbbá valakit üldöz, kerget. Úton, útfélen zaklatni az ellenséget. Szabó D. szerént: kényszerít, únszol, nyomorgat, kerget. Ha e szóban alapfogalmul a kergetést veszszük, úgy törzsre nézve rokon a száguld (v. szaguld) szágódik, (azaz sebesen nyargal) igével, melynek törzséből lett száglat v. szaglat, némi hangváltozással: zaklat. Egyébiránt v. ö. ZAKATOL; ZAKURÁL. ZAKLATÁS, (zaklat-ás) fn. tt. zaklatás-t, tb. -ok, harm. szr. —a. 1) A lónak kergetése, futásra, száguldásra kényszerítése. 2) Gyötrő, kínzó sürgetés, üldözés. Hagyj föl már a zaklatással. V. ö. ZAKLAT. ZAKLATÓ, (zaklat-ó) mn. tt. zaklató-t. Aki lovat, vagy átv. ért. embert zaklat; kergető; üldöző; gyötörve sürgető. Lovakat zaklató kocsis. Cselédeit zaklató kegyetlen úr. V. ö. ZAKLAT. AKAD. NAGY SZÓTÁR. VI, KÖT. ZALA-(SZALA-) APÁTI, mváros Szala m. helyr. Apáti-ba, —ban, —ból. ZALABA, falu Hont m.; helyr. Zalalá-ra, -n. -ról. ZALA-(SZALA-)BÉR, falu Szala m.; helyr. Zalabér-re, én, -ről. ZALACSKA, KIS-, NAGY-, faluk Ung m.; helyr. Zalacská-ra, -ról. ZALA-(SZALA-)EGERSZEG, mváros Szala m.; helyr. Egerszeg-re, -én, —ről. ZÁLAG 1. ZÁLOG. ZALAKNA, erdélyi falu F. Fehér m.; helyr. Zalakná-ra, -n, -ról. ZALA-(SZALA-)LÖVŐ, falu Szala m.; helyr. Lövő-re, -n, -ről. ZALÁMBOL 1. ZALÁNBOL. ZALA-(SZALA-)MINDSZENT, falu Szala m.; helyr. Mindszent-re, —in, —ről. ZALÁNBOL, önb. m. zalánbol-t. Bódult fővel ide-oda tekereg, csavarog, bolyong. Megiszom, ne talán holtom után a lelkem a pohárszék körül zalánboljon, részeg ember mondása. Dunántuli tájszó. Alapértelemre és törzsre nézve rokonnak látszik vele zarán-dok. ZALÁNY, erdélyi falu Sepsi székben; helyr. Zalány-ba, ban, -ból. ZALA-(SZALA-)PATAKA, falu Szala m.; helyr. -pataká-ra, -n, -ról. ZALASD, erdélyi falu Hunyad m.; helyr. Zalasd-ra, -on, —ról. 75 1187 ZALASZENTLÁSZLÓ–ZÁLOGADÓSSÁG, ZÁLOGBIRTOKOS-ZÁLOGOL. 1188 ZALA-(SZALA-)SZENTLÁSZLÓ, falu Szala | Adósság, melyet a hitelezőnek általadott vagy lekö m.; helyr. Szentlászló-ra, —n, —ról. ZALÁTA falu Baranya m.; helyr. Zalátá-ra, -n, -ról. ZALATNA, erdélyi mváros A. Fejér m.; helyr. Zalatnára, —n, —ról. ZALA-(SZALA-)VÁR, falu Szala m.; helyr. Zalavár-ra, —on v. —ott, —ról. ZÁLHA, erdélyi falu B.-Szolnok m.; helyr. Zálhá-ra, —n, —ról. telezett zálog biztosít. ZÁLOGBIRTOKOS, (zálog-birtokos) ösz. fn. Hitelező, aki a kölcsön adott pénz fejében biztosításul zálogot bir. ZÁLOGHÁZ, (zálog-ház) ösz. fn. Nyilvános intézet, melyben zálogért határozott százalék mellett, és bizonyos időre, pénzt adnak kölcsön. ZÁLOGHITELEZŐ, (zálog-hitelező) ösz. fn. Hitelező, aki nála letett, vagy neki lekötelezett zá ZALKOD, falu Szabolcs m.; helyr. Zalkod-ra, logra kölcsönöz pénzt. -on, ―ról. ZÁLOGHIVATAL, (zálog-hivatal) ösz. fn. Ren ZÁLNOK, falu Közép Szolnok m.; helyr. Zál- des tiszti személyzet hivatala nyilvános zálogházban. nok-ra, -on, —ról. ZÁLOG, fn. tt. zálog-ot, harm. szr. —ɑ, v. -ja. 1) Ingó vagy ingatlan jószág, melyet valaki bizonyos kölcsön vett pénz fejében biztosítás végett a hitelezőnek általad, vagy illetőleg leköt. Pénzt zálogra kölcsönözni. Holmi drágaságokat zálogba tenni, vetni. A zálogot kiváltani, a reá fölvett pénzt kifizetni. Földbirtokot zálogban birni. Házát zálogul lekötni. 2) Ingóság, melyet valakitől bizonyos kártételért elvesznek, s megtartanak, mig az a kellő kárpótlást nem teljesíti. A tilalmasban legeltetőtől, vadászótól zálogot venni; zálogban elvenni az orvadász puskáját, a juhász szűrét. 3) Az úgy nevezett zálogosdi-játékban a játék szabálya ellen vétett társtól lefoglalt valamely tárgy, pl. kendő, keztyű, gyürü stb., melyet csak bizonyos (játékbeli) büntetés teljesítése után kap vissza. 4) Átv. bizonyos személyek között létező belső viszonynak jegye, jele, vagy eredménye, péld. a gyermekek a szerelem vagy házasság zálogai. Ez legyen barátságunk záloga. „Vajha szivünk szerelmének Kis zálogi születnének, S ott állnának hosszu sorral. A kuczkóban teli borral." ZÁLOGISTÁLLÓ,(zálog-istálló) 1. ZÁLOGÓL. ZÁLOGÍT, (zálog-ít) áth. m. zálogit-ott, par.. —s, htn. —ni v. —ani. Valamit zálogba tesz. Rendesen el igekötővel jár. Óráját, gyürüjét, ezüst edényeit elzálogitotta. Maskép: zálogosit. V. ö. ZÁLOG. ZÁLOGÍTÁS, ZÁLOGITÁS, (zálog-it-ás) fn. tt. zálogositás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Cselekvés midőn valaki a kölcsön vett pénzért zálogba teszi, vagy zálogul lekötelezi valamely jószágát. ZÁLOGJÁTÉK, (zálog-játék) ösz. fn. 1. ZẢ LOGOSDI. ZÁLOGJEGY, (zálog-jegy) ösz. fn. A zálog. hivataltól kiadott jegy a zálogba adott és átvett ingó vagyonról. ZÁLOGJOG, (zálog-jog) ösz. fn. Jog, melynél fogva a hitelező zálogbirtokos a zálogra adott kölcsönt visszakövetelheti. ZÁLOGJOGI, (zálog-jogi) ösz. mn. Zálogjogon alapuló, azt illető, ahhoz tartozó. Zálogjogi követelés, kereset, ZÁLOGJÓSZÁG, (zálog-jószág) ösz. fn. Ingatlan birtok, melyet valaki kölcsön adott bizonyos mennyiségü pénzért bir, s azt az elzálogosító, szerződés értelme szerént, határozott időben az illető tulajdonosnak visszaadni tartozik. ZÁLOGKÖLCSÖNY, (zálog-kölcsöny) ösz. fn. Bizonyos pénzmennyiség, melyet valaki zálogra vett kölcsön. ZÁLOGKÖTÉS, (zálog-kötés) ösz. fn. Szerződés a zálogadós és zálogbirtokos között. A csikóbőrös kulacshoz. Csokonai. 5) Biztosítás, kezesség. Ez érteményben mondja Szent Pál (Tárkányi B. Józsefnél) az Ephes. irt levelében I. rész, 14. v. a Szent Lélekről Ki ami örökségünk záloga." Kor. II. lev. I. rész, 22. v. „Ki meg is pecsétel minket és a lélek zálogát adta sziveinkbe." Tájejtéssel, mint Szabó Dávidnál is: ZÁLOGLEVÉL, (zálog-levél) ösz, fu. 1) Okzálag, túl a Dunán néhutt álog. Egyezik vele a mon- levél, mely a zálogbaadó és zálogbavevő közti szergol zolik v. dzolik (Schmidt szerént am. Pfand), tör-zödést foglalja magában. 2) Különösen így hívják a zse: zoli-khu v. dzoli-khu (pfänden). Miklosich sze- jelzálog- (hypotheca-) bankok által kibocsátott rént zalogь régi szláv szó, és utasít zaszlona szóra, egyes, és kamatszelvényekkel ellátott levelkéket, memely csehül am. függöny (Vorhang). De ez erötetett | lyek a közönségnél akár a bank (mint amely a kölszármaztatás. Innen is megtetszik, mint másutt is érintők, hogy az érintett régi (bolgár) szláv szó turáni eredetre mutat; mert itt (a mongolban) láljuk a törzset is, zoli-khu zálogol-ni. is csönt adja), akár a kölcsönvevő által áruba bocsáttatnak, és bizonyos idő leforgása alatt leginkább ta-sorshuzás utján beváltatnak, addig a birlalóknak a kamatok egész vagy félévenként pontosan fizettetvén. Különbözik a zálogjegy. ZÁLOGADÁS, (zálog-adás) ösz. fn. Valaminek zálogúl adása. ZÁLOGADÓS, (zálog-adós) ösz. fn. Aki bizonyos zálogra vett föl kölcsönt. ZÁLOGADÓSSÁG, (zálog adósság) ösz. fn. ZÁLOGOL, (zálog-ol) áth. m. zálogol-t. 1) Az adósnak bizonyos jószágát biztosítás végett zálogkép lefoglalja, vagy elveszi. 2) Különösen, a kártevőnek valamely ingóját elveszi, hogy öt kár pótlásra kényszerítse. Megzálogolni a tilosba hajtó pásztort vagy kocsist, azaz, ruháját, szerszámát stb. elvenni. Megzálogolni az orvadászt, p. puskáját elvenni. 3) Az ugynevezett zálogosdi játékban a játék szabályai ellen vétőtől valamit elvesz, s annak kiváltására bizonyos föladat teljesitése által kényszeríti. ZÁLÓGÓL, (zálog-ól) ösz. fn. Községi vagy hatósági ól, istáló, melyben a tilosban kapott, vagy kárpótlás végett lefoglalt barmokat a kiváltás idejeig zárva tartják. ZÁLOGOLÁS, (zálog-ol-ás) fn. tt. zálogolás-t, tb. ok, harm. szr. —a. Cselekvés, mely által valakitől zálogot vesznek. V. ö. ZÁLOG. ZALUZSÁNY, FAZEKAS—, RIMA—, faluk Gömör m.; helyr. Zaluzsány-ba, —ban, —ból. ZÁM, Debreczenhez tartozó puszta Bihar m.; helyr. Zám-ba, —ban, —ból. A mongolban zam V. dzam am. út. ZAMÁNCZ, 1. ZOMÁNCZ. ZAMANKÓS, mn. tt. zamankós-t, v. -at, tb. —ak. Több vidéken, nevezetesen Hevesben, Csongrádban, mondják zivataros, zegernyés téli időről; néhutt máskép: zimankós. Rokon a szláv zima (hideg, tél) szóval. V. ö. ZIVAR, ZIVATAR. ZAMÁRDI,(Szamárdi) falu Somogy m.; helyr. Zamárdi-ba, -ban, -ból. ZAMARÓCZ, falu Trencsin m.; helyr. Zama ZÁLOGOS, (zálog-os) mn. tt. zálogos-t, v. —at, tb. —ak. 1) Amit valaki zálogban bir. Zálogos jó-rócz-ra, —on, —ról. szág. 2) Ahol a zálogban vett ingóságok le vannak téve. Zálogos kamara. 3) Gr. Eszterházy M. nádor egyik levelében zálogos ember am. megbizható ember: Rendeljen hadnagyot maga atyafiai közől, az ki zálogos ember legyen, s értse is az dolgot." (M. | Történelmi Tár. VIII. K. 78. 1.). ZÁLOGOSDI, (zálog-os-di) fn. tt. zálogosdi t, tb. k. A vegyes nemű ifjuság kedvenczjátéka, melyben a szabályok ellen hibázó, vagy vesztes társnak valamely nála levő ingóságát, p. kendőjét, gyürűjét, szalagját, keztyüjét stb. zálog gyanánt elveszik, s annak kiváltására bizonyos tréfaszerű, dévaj, csintalan, kedves büntetést szabnak. Képeztetése olyan, mint több játéknem,p. bujósdi, szembekötösdi, kergetősdi, katonásdi, lovasdi stb. ZÁLOGOSÍT, (zálog-os-ít) 1. ZÁLOGÍT. ZÁLOGOZ, (zálog-oz) áth. m. zálogoz-tam, -tál, ott. L. ZÁLOGOL. ZÁLOGOZÁS, (zálog-oz-ás) 1. ZÁLOGOLÁS. | ZÁLOGPÉNZ, (zálog-pénz) ösz. fn. Pénz, melyet valakinek a tőle vett vagy biztosított zálogért adnak. Továbbá, váltságpénz, melyet az fizet, kit valamely kártételért megzálogoltak. ZÁLOGPER, (zálog-per) ösz. fn. Törvénykezés valamely zálogban birt jószág kiváltása iránt. ZÁLOGSZERZŐDÉS, (zálog-szerződés) ösz. fn. Szerződés, valamely ingó vagyont (régebben ingatlant is, de amit a jelen törvény meg nem enged) elzálogosító, s azt zálogba vevő felek között, vagyis, melyben a hitelező a kölcsönzött pénzért bizonyos vagyon lekötése vagy átadása által is biztosíttatik. ZÁLOGUDVAR, (zálog-udvar) ösz. fn. Községi, vagy az illető hatóság által kitűzött udvar, hová a zálogul lefoglalt lábas jószágot behajtják, a kiváltásig zárva tartják. ZÁLOGUL, (zálog-ul) ih. Zálogként, mint zálog v. zálogot. Zálogul óráját, s arany lánczát tette be. Az orvadász puskája zálogul szolgál. Zálogosdi játékban zsebkendőjét adta zálogul. ZÁLOGVÉTEL, (zálog-vétel) ösz. fn. 1. ZÁ LOGOLÁS. ra, ZALÓNOK, mváros Vas m.; helyr. Zalónok~on, -ról. ZAMAT, fn. tt. zamat-ot, harm. szr. —ja. A gyümölcsnek vagy szeszes italnak, különösen a bornak sajátnemű ize, és szaga, kivált mely az inyeket kedvesen ingerli. Szamócza, ananász zamatja. Ezen bornak igen jó zamatja van. Más kiejtéssel: szamat. Átv. ért. ami a kedélyi, szellemi és erkölcsi élvezetet mintegy fűszerezi. Beszédén a finom társalgás zamatja ömlik el. Vallásos zamatú szónoklat. Mennyiben az izlési érzék a szaglásival legszorosabb viszonyban áll, ennélfogva alapértelemre és gyökhangra nézve rokonok vele szag (Sopron megyében a Tájszótár szerént zag), szamócza, szimat. V. ö. SZAG, SZAMAT, SZIMAT. ZAMATOS, (zamat-os) mn. tt. zamatos-t v. at, tb. —ak. Aminek sajátnemű íze és szaga van, különösen, ínynek kedves, tetszetős izü. Zamatos meleg éghajlati gyümölcsök. Zamatos borok. V. ö. ZAMAT. ZÁMOLY, falu Győr és Fehér m.; helyr. Zámolyba, —ban, —ból. ZÁMOR, puszta Fehér m.; helyr. Zámor-ra, -on, -ról v. Zámor-ba stb. ZAMUTÓ, falu Zemplén m.; helyr. Zamutó-ra, -n, -ról. tb. ZANATH, falu Vas m.; helyr. Zanath-ra, ・on, -ról. ZÁNDOR, erdélyi tájszó és m. tt. zándor-t, ok. L. ZÁDOR. ZÁNDORI,mn.tt zándori-t,tb.—ak.L.ZÁNDOR. ZÁNDORODIK, (zándor-od-ik) k. m. zŕndorod-tam, tál, -ott. Zándorrá lesz, garázdálkodva összezörren másokkal. V. ö. ZÁDOR. ZÁNDOROG, 1. ZÁDOR alatt. ZÁNGÓHARANG, (zángó-, azaz csángó- v. sczángó-harang) ösz. fn. A Tájszótár szerént ökörre való nagy, bután hangzó harang; szokottabban: kolomp, néhutt csatrang. ZÁNGOR, fn. tt. zángor-t, tb. --ok. A széke- -ról. " " Csángó dal. ZANKA, falu Szala m.; helyr. Zanká-ra, —n, ZANÓT, fn. tt. zanót-ot, harm. szr. —ja. Cserje vagy kóróféle növénynem, a kétfalkások seregéből és tízhímesek rendéből, csészéje két ajakú ; hüvelye a kocsánon fölül elszükült; himszálai némely fajokban mind összenőttek. Levelei hármasak, s virága többnyire sárga. (Cytisus). Többféle faja van, melyek közől a fái zanót (C. laburnum) a kecskék kedves eledele. Siet, mint kecske a zanót után. (Km.). A Vadászműszótár szerént máskép: dögfa (Bohnenbaum). Miklosich szerént szerbül: zanovijet. ZÁPÍTÁS, ZÁPITÁS, (záp ít-ás) fn. tt. zápítás-t, tb. ok, harm. szr. -a. Záppá vagyis áporodottá tevés. V. ö. ZÁPÍT. ZÁPLÉG, (záp-lég) ösz. fn. A záptojás büze; vagy a záptojás bűzéhez hasonló lég. ZAPÓCZA, fn. tt. capóczát. Növénynem az öthimesek seregéből és kétanyások rendéből; ernyője mintegy öt kocsányu; ernyőkegalléri színesek, széle sek; ernyőkéi virágrúgók; levelei karéjosak, vagy újjasak. (Astrantia) Fajai Diószegi-Fazekasnál : hegyi, berki, ujjas zapócza. Köznépiesen a berkit hívják egyszerűen zapóczának. ZÁPOR, fn. tt zápor-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Sürü, sebes, förgeteges eső. Hirtelen mint a zápor. (Km.). Lehordta mint halmot a zápor. (Km.). Egye ZANOTOS, (zanot-os) mn. tt. zanotos-t, v. at, tb. ak. A Tájszótár szerént Kemenesalon am. bortól fölhevült, neszes, zajgó. Gyöke zan úgy látszik, ugyanaz a zon gyökkel zong (zon-og) szóban. ZANÓTOS, (zanót-os) mn. tt. zanótos-t, v. at, tb. -ak. Zanótot termő, zanóttal benőtt, bővelkezik vele a székelyeknél divatos zapora, mely Gyardő. Zanótos völgy. ZÁP,(1) fn. tt. záp-ot,harm. szr. —ja. 1) A keréknek küllője, vagyis fentője, sugara, melynek egyik vége a kerékagyba, másik a keréktalpba megyen. 2) A szekéroldalnak, vagy létrának szélesebb lapos foga, milyen rendesen a két végen és közepett szokott lenni. 3) Az emberek és több állatnemek szájában az őrlő fogak, mint a többinél erősebbek. 4) A hajósoknál vas v. fapeczek, csap, melylyel a járgányt v. egyéb tekerőt a visszaforgástól föl lehet tartóztatni. E szó a záp melléknévvel semmi fogalmi rokonságban nincs. Különben v. ö. CSAP, és CSÁP. Vámbéry Á. szerént az oszmanli sap (szap) am. valamely testnek töve, markolata, alsó vastag része. ZÁP, (2) mn. tt. záp-ot. 1) Mondjuk különösen madártojásról, midőn hosszu állás miatt megromlik, megbüdösödik. Zápon maradt a tojás. Zap tojás, záp tikmony. Némely tájszólás szerént áp, melyből áporodik, áporodott származtak, s egy jelentésüek a zápúl, zápult szókkal. Ellentétök: épérédik, épėrėdett, azaz egészsége megujúl, frisülni kezd. E szerént az ellentétek igy állanak: ép, áp; épérédik, áporodik; épérédett, áporodott. Rokon vele a görög anno (szépó) faul machen, in Fäulnisz bringen; szenvedő formában: faulen, verfaulen, modern; ettől lett szap-r-osz, faul, stinkend stb. Budenz J. szerént vogul nyelven sap (száp) am. rothadt (p. o. fa). A mongol ban dzabi am. mocsok, folt, rozsda (tache, souillure, rouille); bonnan dzabitu am. mocskos, rozsdás. mathy szerént záport és szaporát is jelent, honnan záporeső szapora eső. V. ö. SZAPORA. Képes kifejezéssel: könyük zápora v. könyüzápor, am, sürüen omló könyük. Csúzinál (Trombita) eléfordúl: hózápor és közápor, azaz sürüen hulló hó, vagy kövek. ZAPORA fn. tt. zaporát. L. ZÁPOR alatt. Népdal ZÁPORKODIK, (zápor-kod-ik) k. m. záporkod-tam, tál, —ott. A Tájszótár szerént Marczał mellékén am. megboszankodik. Neki záporkodik. A székelyeknél: áporkodik. ZÁPORLIK, (zápor-l-ik) személytelen ige; m. záporl-ott, htn. ani. Záporként, zápor módjára hull, ömlik. ZÁPORLÖVÉS, (zápor-lövés) ösz. fn. Zápor módjára tett v. teendő lövés. ZÁPOROS, (zápor-os) mn. tt. záporos-t, v. et, tb. -ak. A miből zápor esik, ömlik, szakad. Záporos felhő. Továbbá, mondjuk időszakról, melyben sok zápor jár. Záporos nyár, tavasz. V. ö. ZÁPOR. ZÁPORPATAK, (zápor-patak), ösz. fn. Patak, melyet valamely mederben összefutó zápor vize képez. ZÁPOS, (záp-os) mn. tt. zápos-t, v. -at, tb. -ak. Aminek zápféle küllője, sugara van. Zápos kerék, különböztetésül a tömör keréktől. Zápos szekéroldal. V. ö. ZÁP.. ZÁPAGY,(záp-agy)ösz.(?) fn. tt. zápagy-at. A leveles mohok egyik neme, melynek kupakja a tokról le nem válik, s vele együtt húll le a kanafról; him- ZÁPOZ, (záp-oz) áth. m. zápoz-tam, -tól, virágai száratlanok. (Phascum.) Fajai Diószegi-Fa-ott, par. z. Záp nevü sugarakkal, izekkel, külzekasnál simuló, kinyiló, gyökerező zápagy. lőkkel ellát, szerel. Zápozni a malomkereket, a kéroldalt, a létrát. V. ö. ZÁP. ZÁPFOG, (záp-fog) ösz. fn. Az emberi szájban azon leghátrább fekvő, alul-fölül öt öt, öszvesen husz zömök fog, melyek rendeltetésöknél fogva örlő fogaknak is neveztetnek. Néhutt a nép nyelvén jelent üres, azaz, odvas fogat is. V. ö. ZÁP, (1) és (2). ZÁPÍT, (záp-ít) áth. m. zápít-ott, par. s, htn. -ni, v. —ani. Záppá, vagyis áporodottá, büdössé teszi a tojást. V. ö. ZÁP, (2). ZÁPOZÁS, (záp-oz-ás) fn. tt. zápozásť, tb. ok, harm. szr. —a. Záppal vagy zápokkal ellá tás, szerelés. ZAPRÓCZ, erdélyi falu B.-Szolnok m.; helyr. Zaprócz-ra, -on, -ról. ZAPSZONY, falu Bereg m.; helyr. Zapszonyba, —ban, —ból, |