Magyar Történeti életrajzok, 12. kötet,1. rész1896 |
Más kiadások - Összes megtekintése
Gyakori szavak és kifejezések
akadémia akár akkori alá alig alkotmányos ápril aztán bár Barabás Miklós báró Batthyány Lajos Berkeley Berkeley Berkeley Berkeley LIBRARY bizonynyal Blücher CALIFORNIA LIBRARY chenyi Cserna daczára Deák decz Dessewffy egészen elég Életr ellen ellenzék elő előre épen erős Eybl Felsőbüki Nagy Pál Ferencz fogja folyvást főherczeg főrendek franczia gőzhajó gróf Széchenyi haza herczeg híres hozzá idő ifjú inkább iránt írja ismét Károly kelle később kinek király kormány Kossuth közt különben leendő magát Majláth márcz megye melyben melyet melynek Metternich midőn míg mily minő mintegy miszerint mondá mulva nádor Naplói Napoleon némi nemzet nézve Orsova ország Országos Képtár országgyűlés Pál Pest megye Pesti Hirlap reá régi Regierung rendek saját soha sőt Szé Széchenyi Széchenyinek szép szept tán tett többé tőle Tört úgymond UNIVERSITY OF CALIFORNIA utóbb ülésben vala valami Vaskapu védegylet végre Wesselényi Zichy
Népszerű szakaszok
464. oldal - ... annyira egybebonyolódott és újjászületésünk nem kevésbbé szövevényes kérdését és, a helyett, hogy gyönyörű állásából, hatalmi köréből lassanként, de biztosan ránk virrasztaná a nemzetisedés, csinosodás irigylésre legméltóbb napjait, e helyett, mint valami magasabb, de ellenséges hatalomtól ostorozva, homlokegyenest hajtja szerencsétlen, csak most lábbadozó, nemzetté virulni csak most akaró népünket az anarchia mindent elsülyesztő örvényébe, vagy...
238. oldal - A kisded Makkbul, ha nem romlott, idővel termő tölgyfa lesz, csak senki el ne gázolja.» Boldogult gróf Hunyadi [ózsef árnyékának szenteli, «a kinél a jó Hazafi nevezetet senki jobban meg nem érdemli, a ki sok jó magot hintett el hazánkban, kinek szemei elől távol maradott ugyan a gyümölcsözést mutató idő, de el fog jönni s föl fog derülni egész díszében».
353. oldal - a mi felette lesujtott, nem annyira azon veszedelem, a melyben vagy, mint inkább azon meggyőződés, mert többé magamat nem csalhatom, hogy én máskép látom hazánkra nézve a dolgok mibenlétét, mint Te, és én nem tartom azon módokat helyeseknek, melyekhez te nyúltál» — sok olyan dolog adta elő magát, mely ezt a barátságot igen lazává, úgyszólván csak névszerintivé tette.
471. oldal - És ez könnyen meglehet. Én azonban nem tudom, nem akarom hinni. Miszerint azon kéréssel végzem is be e soraimat, hogy tépje bár személyemet a hogy tetszik minden ceremonia nélkül, de csak Istenért ne használja nimbusát és népszerüségét Magyarországnak zavarba hozására.
199. oldal - Pap Isvtán ezt írja : 4 • Ma a sok discursust nagy ajánlások rekesztették be. Ugyanis gróf Széchenyi István, a kapitány, a magyar nyelv pallérozására s az erre a végre felállítandó társaság számára egy egész esztendei jövedelmét ajánlotta. Nem azért teszem ezt, mondá, hogy vivátokat kapjak érte ; nem is azért, hogy másokat hasonló tettre tüzeljek. Ezt nem minden teheti úgy, mint én. Én nőtlen ember és katona vagyok. Jó barátim vannak, a kiknél én el tudok...
258. oldal - Igen!» • — folytatja tovább. — «Emeljük fel hazánkat a nevezetes országok sorába! De hogy ez sikerüljön, mindenkinek hozzá kell járulni. Egy napot sem szabad elmulasztanunk a nélkül, hogy a nagy feladaton valamit ne lendítsünk. Én úgy vagyok meggyőződve, hogy az isteni gondviselésnek tetszett önt állítani élére a mi szeretett nemzetünknek. Önnek adományozta az isteni ihlet sugarát, hogy Ön legyen Magyarország jótevője, nemtője, a ki a szunyadó lágymeleg hazafiakat...
470. oldal - ... epedésit. Felfogá-e, hogy ránk nézve csak úgy lehet még üdv, ha nemzetiségünk megmentését még alkotmányunk szeplőtlensége elibe tesszük, nem tudom.
296. oldal - Ki az a szerencsés szerencsétlen, a ki egészen ki tudta volna fejezni, a mi lelkében vala? Szerencsés, hogy a nyelvnek oly nagy tehetségével birt; szerencsétlen, hogy csak oly parányi volt lelkében, mit még emberi nyelv is elő tudott rebegni!
472. oldal - Még mindenre van idő és azért iparkodtam minél 60* előbb lépni fel ; de nem sokára többé nem lesz, mert mindennek meg van bizonyos pillanata, mely, ha lepergett, valamint örökre oda van erény s becsület, úgy oda van •élet és minden reménv».
469. oldal - Epictetus elveivel megbarátkozott keresztény férfiú, mint ő vala, ilyféle gyötrelmeket mosolyogva tűrt. Akkor nem bírtam felfogni bánatait. Beh nagyok lehettek azok! Később tudám meg s most tudom, hogy nemzetünk alacsony létét gyászolta.