M. Therezia jelleme ● főkormányelvei. 477 tan, kivetkezve minden földi nagyságból, ima s elmélkedésben tölte egy egy órát. Ezóta mind vallásosabb irányt vett kedélye, mit az ájtatosság külső gyakorlataiban is nyilvánított; a ki előtte ez idő óta illy alakban mutatkozott, bizonyos lehetett kegyelméről-mit különben is inkább hajlam, mint érdem szerint osztogatott, melly gyöngeséggel aztán számosan vissza is éltek. De ezen s más ehhez hasonló gyarlóságai elenyésznek azon jótétemények fényárjában, mely– Iyek által ő alattvalóit örök hálára kötelezte le maga iránt. Békeszerető s gyöngéd lelkiösmeretű lévén, külpoliticája pártatlan, részrehajlatlan, őszinte volt, s munkásságát inkább tartományai beljólétének s miveltségének gyarapítására forditotta. E tekintetben egyik legfőbb czélja volt, birodalmát az erő és hatalom olly fokára emelni, hogy az ne csak hasonló veszélytől ne félhessen többé, mint minőtől kormánya elején fenyegettetett, hanem hatalmának súlya s tekintélye által a külföld irányában mind azon módok s eszközökhöz is könnyen hozzá jusson, mellyek a beljólét emelésére szolgálhatnak. E czélját tekintve, kivált három dolgot látott szükségesnek: a beligazgatás könnyebbé, rendszeresebbé tételét, ennek alapján a hadi erő s fegyverhatalom czélszerű kifejtését, és egy, magában szilárd, valamennyi tartományait lényeges egységbe összesítő középponti hatalom teremtését; és e dolgok, miket elődei részint személyes tulajdonok, részint körülmények s az idő szelleme által gátolva nem létesíthettek, neki, a magas lelkű nőnek, nemzetsége utólsó sarjadékának, nagy mértékben sikerült. Magyarországra nézve, melly a többi örökös tartományoktól igazgatása, alkotmánya s minden egyéb elemei tekintetében annyira elütött, ezen egységet ő az érdekek közösítésére s egyenlőségére és az erkölcsök, szokások, szóval a népiség egymáshoz való közelbitésére ügyekezett, alapítani. És ha valahol, e tárgyban bizonyára csodálást érdemel Máriának é les esze s ügyessége, mellyel a nemzetiségére büszke, az idegent megvető magyarokkal bánt, hogy czélját érje; noha az eredményt, hazafiúi tekintetben nem lehet javallani. Ő a nemzet nagyait mindennemű kitüntetések s kedvezések által édesgeté udvarához a székvárosba, hogy ennek élveit, amannak fényét megkedvelvén, simúljanak a német népiséghez. S valamint ezen eszközök a főrendüeknél nem tévesztették el hatásukat, ugy sikeresek voltak azok is mellyeket a nemesség irányában használt: e czél forgott, részben legalább, szeme előtt, midőn magyar nemes ifjakból királyi testőrsereget alkotott; ez midőn a nevéről hítt bécsi lovag academiában a magyar ifjaknak is helyt adott; erre irányozolt azon rendelete, melly által 1774ben a királyi bizodalmas udvarnokok (aulae regiae familiares) egykor hadi, de már elavult intézetét, noha egészen más hivatalkörrel, megújította, s igy maga körül s a székvárosban a nemes családokból is több tagokat gyüjtött össze, hogy az uralkodó ház iránt bennök ragaszkodást keltsen s őket a német népiséghez simítsa. Hogy ezen eszközök nagy olvaszió erővel hatottak a magyar nemzetiségre, s a nagyoktól széltében fölvétetni kezdett német miveltség, nyelv és viselet a nemzeti bélyeget közönösítette, sőt egyesekben egészen eltörlötte, igen természetes következés vala; a vád azonban ezen eredmény miatt nem annyira a jóakaró királynét, mint az illy gyönge jellemű magyarokat terheli. |