Az ország állapota Mária alatt.

3

gét annál aránytalanabbul terhelték, annál méltatlanabb állapotba sülyesztették. Hasonló volt az ország állapota azon emberéhez, kiben a vérforgás szabálytalan lévén, itt torlásokat, rekedéseket, amott élettelen dermettséget okoz. A tulajdonképeni, alkotmányos nemzet csekély, a néppel sokfélekép ellenséges viszonyban lévén, a haza gyönge, vidor életerőben szükölködő vala.

Mária Therezia, a kormánya folytában tartott két országgyülés alatt szándékozott ugyan tenni némi lényegesebb újításokat, mellyek azonban, részint mivel csak a kormány hatalom tágitását czélozták, reszint mivel a kiváltságait féltékenyen örző nemesség előjogaiba ütköztek, sükeretlenek maradtak. Azon újítások pedig, mellyeket Mária országgyüléseken kivül, kormányrendeletek által tön, vagy kijátszattak, vagy károsak, vagy csekélyek voltak a teendők nagy tömegéhez képest. Az urbéri szabályok például, mellyeket a jó akaratu királyné 1767ben közzé tétetett, részben elferdittettek, részben elégtelenek voltak a személy összes állapotot a kor szükségei szerint szabályozni; a paraszt, ámbár állapota az urbér által annyiban könnyebbé lett, hogy terhei legalább meghatároztattak, de sem személy-, sem birtokjogot nem nyervén, szolgai viszonyaiból, az úri rend önkénye alól még ki nem ragadtatott. A polgári igazságszolgáltatás még mindig a 15dik század jellemét viselte, Verbőczy hármas könyve lévén annak iránytűje. A büntető igazságtételen még nem voltak észrevehetők a vadság kegyetlen békóit széttört szelídebb emberiség nyomai. Olly intézményeknek, mellyek a polgárok akár minemű sérelmeit megelőző szabályok által gátolják, még fogalma is alig létezett. A had- is financzügy hasonlókép szabályozatlan, a nemzet alsóbb osztályait majdnem elviselhetlenül terhelő, mig a felsőbb, tehetősb osztályok minden teher alól mentek voltak. Az anyagi érdekek szomorú állapotban pangollak, az ország, földjének kimeríthetlen gaz

dagsága mellett is felette szegény volt pénzben, kiállító erőben, mert ennek fő rugója, az ipar és kereskedelem, még inkább nyomalván mint elébb, nyomorúltan tengett.

Ehhez járult, hogy Mária Therezia, kormányának kivált végső éveiben, a közigazgatás minden ágaiban halomra gyültek a hiányok és hibák, minek részben maga a királyné szívlágysága, gyakran tulságos kegyessége volt oka. Ő az esedezőket ritkán bocsátotta el meghallgatás és kérelmeik teljesítése nélkül; s kegyelemosztásaiban inkább külszin s kegyeltjeinek pártfogása, mint valódi érdem által hagyta magát vezéreltetni.

Illy állapotban volt a haza, midőn a férje, Ferencz császár halála miatt mély búba merült Mária Therezia, első szülöttét, II. József császárt örökös tartományaiban 1765ben kormánytárssá kinevezte. A 25 éves ifju császár rendkivüli érettséggel olly lángészt, az emberiség iránt olly hő szivet s olly fáradhatlan munkásságot párosított, minő a világtöré netben is kevés, Magyarországban Hunyady Mátyás óla nem ékesítette a fejedelmi széket. Ugy látszék, mintha a szomorgó királyné le akart volna mondani a kormány súlyos gondjairól; annyi bizonyos, hogy a fáradhatlan József nagyratörő lelkének egész erélyével megragadta a kormány rudját. Azonban alig vették ezt észre azok, kik a királyné jámbor kedélyére befolyást gyakoroltak, minden módon fölingerelni törekedtek Mária uralkodási vágyát s féltékenységét. És a cselnek lett is kivánt sükere: Mária Therezia kegyes, nemes szive csakhamar ismét ellentállhatlan gyönyört kezde érezni a kormányzásban, melly neki alkalmat nyujtott a könyörgőket meghallgatni, az ajánlottakat boldogítani, a valódi vagy szinlett nyomor könyűit letörleni s kegyelmeit osztogatni. És ismét mind két kézzel megragadta a kormányt;

Jozsef mint kormánytárs.

5

söt kegyenczei által felbujtva, József ellenében néha keményebben is éreztette anyai tekintélyét.

József lánglelkének ezóta meggyőzhetlen akadályok vettettek elébe. Megbizottai több izben hallottak töle olly nyilatkozatot, hogy országainak biányai s a kormány sokféle hibái nincsenek elrejtve előtte, de azokon még most a legjobb akarattal sem segíthet. Sasszeme keresztül látott ugyan az udvari cselek szövedékén; de anyja iránt határtalan tisztelettel viseltetvén, okot családi meghasonlásra adni nem akart a kormányügyektől, mennyire lehetett, magát viszszavonta, és az ellenfél cselszövényein csak emberismeretét élesité, s akaratát szilárditá, hogy egykor annál önállóbban lépjen a kormányra. Ezen jótékony következéseken kivül azonban némi káros hatással is voltak József jellemfejlésére ezen udvari csclszövények, s anyjának néha a tulságig űzölt szívkegyessége. Amaz némi bizalmatlanságot keltett föl benne az emberek iránt, kikkel dolga volt; emennek pedig az lett következése, hogy mig anyjának szelidségét s engedékenységét roszalta, benne, ki természeténél fogva különben szinte igen jószivű volt, némi keménység fejlett ki, melly néha az igazság és szigor határain is tullépett.

A kormányba tehát kevéssé folyhatván be, s részint, mivel saját eszméje szerint nem hathatott, befolyni nem is akarván, munkásságát ez időben majdnem egyedül az egészen rábizott hadügyre fordította; mellyet aztán Lascy tábornagy segedelmével az erő s kiképzettségnek addig nem ismert fokára is emelt. Különben pedig kellemetlen helyzetéből, mellybe az ellenpárt 1) cselszövényei által tételett,

') L. ezen udvari pártokat élesen jellemezve Riesbeckentől: Der reisende Franzos. 1, 316. Hübnertől: Lebensgeschichte Josephs des II-ten. 1, 32.

második nejének kora halála után, (mitől fogva mind haláláig özvegy maradt), utazásai által ügyekezett magát kiragadni. Beutazta Europa legmiveltebb tartományait, s azokban magának jövendő nagyszerű pályájára bő tapasztalást gyűjtött, annál több alkalma lévén arra, minthogy mellőzve a fejedelmi fényt, csekély kisérettel, gróf Falkenstein neve alatt tette utazásait. Illy egyszerűen járta be ő 1768ban Magyarországot is a török határokig; s ez utjában elég alkalma volt megismerkedni a nép jellemével s az ország mindennemű más viszonyaival. Még bővebb vizsgálat alá vette Magyarországot 1773ban, midőn a temesi bánságot s Erdélyt is beutazta, s Halicson és Lodoméron keresztül tért vissza a székvárosba. Figyelmét az igazgatás egy ága, a népállapot legcsekélyebb részlete sem kerülte ki; s a körülmény, miszerint kiséretétől gyakran elválva, magánosan utazott, sok olly dolog ismeretéhez juttatta őt, mik különben a felség fénye elől elrejtettek volna. És így történt, hogy ezen útain sokszor nyert alkalmat az erényt üdves működésében, a hanyagságot elmulasztásaiban, a gonoszságot sötét tetteiben meglepni, s jutalmazó kegyelmét vagy büntető igazsá– gát váratlanul éreztetni; más részről az emberi szivet, alattvalói jellemét s körülményeit, szóval országainak mindennemű állapotát, szellemi s anyagi érdekeit megismerni; s ezen magas érdekeken kivül, az ut fáradalmaiért magának néha vig kalandok vagy a jótét gyönyöréldelete által is kárpótlást szerezni 1). Egy utjáról sem tért ő meg a nélkül, hogy itt

') 1773ban az alföldön utaztában egy körösi paraszt az országutou egy szép, föloyergelt paripával várakozott reá, hogy azzal őt megkinálja. Végre megérkezell József, egészen magánosan, egy középszerü postalovon, s kérdé a parasztot, kire várakozik? ,,,,A császárra, mondá ez, lovamat akarom alája adni.‘ ,,Te balga, viszonzá József, a császárnak nem kell a te lovad, add ide nekem, látod, mi rosz geben kell nyargalnom." — „,,,Én adjam

6666

hiányokat, visszaéléseket, amott új intézmények, javitások szükségét nem fedezte volna fel. E javitásokról ő rendesen anyját is tudósította, ki azonban, egynémit kivéve, József terveit vagy nem javalta, az ujitások kellemetlenségeitől végső életéveiben vonakodván, vagy magára tervező utódjára hagyta azoknak végrehajtását.

József kebelét a legtisztább emberszeretet melegité, a leghöbb vágy ösztönzé birodalma népeit boldogítani. Milly nagyszerű érzelem s eltökéllés dagaszthatta tehát szivét az 1780ki november 29kén, midőn a jobb életre költözött dicső emlékű anyjának halála után a kormányt általvévén, kizáró birtokában látta magát azon eszközöknek, mellyek által az

9999

-

„Ej

te

Hi

lovamat az urnak? Abból semmi sem lesz; ez a szép ló nem illy embernek való; ezen a császár fog ülni!“““„Tudom már mi bajod, nesze két arany s add alám a lovat." Tartsa az ur aranyait magának; hátha egész árát lefizetné, od' adnám-e!“““ bohó ember, hát nem ismersz, hiszen én vagyok a császár?“, gye a ki bolond; majd biz' illyen is a császár. Menjen az ur útjára. “ „No nézd hát,“ mondá József, felső öltönyét kigombolván, s mellén a csillagot megmutatván.,,,,De evvel biz' el nem bolondít az ur; én ilyen csecsebecsét eleget láttam a városban, s azok bizony nem voltak mind császárok.""" E közben megérkezett végre József kisérete, s a paraszt meggyőződvén, hogy ő csakugyan a császár, könnyek közt borult lábaihoz, s bocsánatért esdvén, lovát általadta. A császár azt elfogadta, urát pedig egy marok aranynyal jutalmazta meg ragaszkodásáért. Medgyesen jártában őt egy paraszt asszony, ki katona fiának elbocsátásáért akart könyörögni, igy szólította meg:,,Jó napot császár uram! kivánom hogy még sokáig jó egészségben legyen. Mit csinál édes anyja, egészséges-e még?" József mind e kérdésekre szokott leereszkedésével válaszolt, s őt megajándékozván, mordá: „,hogy utjában még soha senki sem kérdezte édes anyja iránt mint ez a jó asszony, kinek aztán meg is igérte, hogy fia 11 nap mulva szabad leszen, mi valóban teljesült is. stb. stb.