detett Székesfehérvárra királyválasztó országgyülést. És has?talan intette a királyné körlevelei által a nemességet, várnák be a nádortól hirdetett gyülést; hasztalan fenyegetőzött, hogy testvérei, Károly császár és Ferdinánd, (october 23ka óta) cseh király, fegyverrel is készek védelmezni a királyválasztás szabadságát a vajda hatalmaskodása ellen 1). Intései süker nélkül hangzottak el. Mind a két rendű nemesség nagy számmal gyült össze Székesfehérváron; az udvari pártiak közöl is sokakat odavont II Lajos időközben megtalált tetemeinek nov. 9kén történt eltakarítása. Megjelentek Beck Márk, Weichselberger Zsigmond és Brenner Fülöp, Ferdinánd követei is, hogy a rendeket e törvénytelen gyüléstől eltiltsák, s a királyné és nádor által hirdetett gyüléseni megjelenésre felszólítsák. De ezek előleg meg sem hallgattattak. A temetési szertartás után, novemb. 10kén nyittatott meg a királyválasztó gyülés, mellyen, midőn a vajda hatalmától tartó udvarpártiak hallgatnának, Szapolyai híveitől ellenmondás nélkül királylyá kiáltatott, s más nap Podmaniczky István nyitrai püspök által megkoronáztatott 2). Megkoronáztatása után János király a szultánt, franczia és lengyel királyokat tüstént tudósította, hogy a királyi méltóság reá ruháztatott. Ferdinánd követeit pedig; kiket csak most hallgatott ki, olly válaszszal bocsátotta el, hogy őt, ha igényeinél továbbra is megmarad, mint ellenséget tekintendi. Megintette ezután Báthory nádort is, ha hivatalát elveszteni nem akarja, 15 nap alatt hódolatra jöjön 3). De Báthory elmaradt; helyette azonban hatalmas párthivet ') Kovachich: Suppl. ad Vest. Com. 3, 87. kövv. —2) Gévay: Itinerar Kaiser Ferdinands 1. czimű munkája ügyében, az Oesterr. Beobachter 1844ki 74dik sz. 295. 1. Katona: Hist. Crit. 19, 749. Wagner: Analecta Scepus. 4 37. -) Pray: Epist. Proc. 1. 289. I. Ferdinánd királylyá választatik. 5 nyert János király Frangepán Kristófban, ki a koronázás után nem sokára hozzá pártolván, ösztönözte öőt, támadná meg vetélytársát tüstént, s pártját is fegyverhatalommal szélesztené el az országban; mire azonban János azt felelte, hogy vért ontani nem akar,'s a gondviselésre bizza ügyét 1). De nem sokára lett oka megbánni, hogy e tanácsot nem követte, Ezalatt Ferdinánd az olasz háborúból viszszatérvén, épen akkor mikor Szapolyai Tokajban, octob. 14kén s a következő napokon az özvegy királynéval, Szalaházy püspökkel és Thurzóval Haimburgban tanácskozást tartott s annak eredményét a Pozsonyban volt förendeknek átküldötte; mire Báthory nádor olly buzgón s annyi sikerrel munkálkodott ügyének elémozdításán, hogy Ferdinánd octob. 28kán már teljes reményét fejezhette ki megválasztatása iránt Károly császárhoz írt levelében 2). Hogy azután e jó kezdetet jó végre vezesse, Rauber Kristóf laibachi érseket öt más német urral küldötte Mária királyné mellé érdekeinek előmozdítására ); és nem csak söbb tekintélyű párthiveinek, Báthory, Szalaházy, Brodarich, Thurzó, Bathyányi és másoknak igért Szapolyai ellen védelmet, s ha megkárosíttatnának, más tartományaiban kárpótlást), hanem ezeknek kérelmére, egy nyilt levélben az egész országot is biztosította, hogy annak jogait és szabadságait megtartani s védelmezni fogja, ha bár fegyverhatalom által juthatna is csak a királyság birtokába ). Illy előzmé ') Pray: Hierar. 2, 357. Katona: 20, 8. Szermeghy, Schwandtnernál: Script. rer. hung. 2, 886. Istvánffy: Lib. 9, 85.- 2) Gévay: i. h. és Urkunden und Actenstücke zur Geschichte der Verhältnisse zwischen Oesterreich, Ungarn und d. Pforte I, 1, 22. 3) Gévay: Oesterr. Beobacht. i, b. 296. Epist. Proc. 1, 291. 4) Pray: Annal. 5, 199. - ) Gévay: i. h. Kovachich: Monum. Vel. Legis). Segin. 11. Monum 111. 38 kövv. - - nyek után az urak Pozsonyban hova az országgyülés a Szapolyaitól elfoglalt Komáromból áttétetett, valóban nagy számmal jöttek össze, számosabban mint elébb a fehérvári gyülésre 1), és Ferdinándot 1526ki decemb 16kán köz akarattal királylyá választották 2), János pártfeleinek 40 napot tüzvén ki, mellyek lefolyta alatt a törvényes királyhoz állanának 3). Követték a magyar urak peldáját Horvátország rendei, kik Czetinben tartott gyülésökön 1527ki januar 1sőjén Ferdinándnak szinte hódolának *). Ferdinánd cseh királylyá koronáztatása miatt az országba mindjárt nem jöhetvén, érdekei elémozditását s a közügyek vezérletét a királynéra s tanácsosaira bízta 5); a nemzetet azonban János rágalmazó híresztelései ellen ismét biztosította nyelve, nemzetisége s jogai fentartásáról 6). Ezenben János király, mihelyt Ferdinánd megválasztatásáról értesült, Europa majdnem minden fejedelmeihez levelet, a német birodalmi rendekhez pedig követeket küldött, kérvén őket, intenék Ferdinándot, ne háborgassa az országot, ne támasszon benne polgári háborút, mellynek, mint a kereszténység védfalának, e részről békességre van szüksége 7). Tótország rendei ez alatt, külön a horvátoktól, Dombrón tartott gyülésökön 1526ki decemb. 18kán, s a következő évben januar 6kán ismételve János királynak hódoltak ; ki, miután Ferdinánd a maga párthíveinek megigérte, hogy tavasz kezdetén sereggel jövend az országba, ellenkészületeket teendő, 1527ki martius 17kére híveinek Budára országgyü 2) Gé 1) Gévay: Urkunden und Actenstücke. I, 1, 30. vay: Oesterr. Beob. í. h.— 3) Istvánfly. Lib. 9, 86. 4) Gévay: Oest. Beob. i. h. 5) Gévay: Urkunden. I, 1, 31. kövv.—9) Horvát István: Verbőczy emlékezete. 2. Német fordításban Suppl. ad Vest. Com. 3, 97.—7) Beihlen Volfg. Histor. Transily. 1, $2. Budai országgyülés. Békealku Alamóczon. 7 lést hirdetett. Ferdinánd itt még egyszer megkisérté a jánospártiak hűségét, a magáéval Károly császárnak egy levelét is elküldvén az összegyűlt rendekhez 1). Czélját azonban nem érte el: válaszukban a rendek rosz néven veszik neki, hogy magát erőszakkal akarja tolni az országra, s elhatározottan értésére adják, hogy sem öt, sem más idegent nem fognak királyokul elismerni; miért intik is őt, ne bitorolja ezután a magyar királyi czímet, s az ország háboritása helyett inkább a török ellen fordítsa fegyverét 2). Egyébiránt a gyülés végzései közt nevezetesbek a következők: Az ország rendei minden ingóságaik tized részét a haza védelmére ajánlják, ugy azonban, hogy e teher alól senki se legyen kivéve, és a király e tizedrész fizetésére az ország rendeit többé soha se kényszeríthesse, mi iránt János királyi biztosító levelét is adja (1-12. t. cz.). Továbbá, hogy azon hűtlenek jószágai, kik Ferdinándot királylyá választották, koboztassanak el (13. t. cz.); az ország törvénykönyvét János vizsgáltassa és javiltassa meg (15 cz.); az 1505ki rákosi határzatot, miszerint a királyságból minden idegenek kizáratnak, erősítse meg (35. cz.); kik a mohácsi ütközet előtt kihirdetett közönséges fölkelésből magokat igaz ok nélkül kivonták, fejdíjokban marasztassanak el (45. t. cz.) 3), 2. §. Békealku Alamóczon. Ferdinánd megkoronáztatása. Zsigmond lengyel király, attól tartván, hogy ha az ellenkirályok közt háború támad, a török részéről nem csak -- 1) Kovachich: Suppl. ad Vest. Com. 3, 104. 2) Vestig. Com. 3, 115. - 3) E' gyülésnek eddig ismeretlen határzatait Jászay Pál, tisztelt barátom, közlötte velem nagy becsű oklevéltárából. Magyarországot, hanem, ez megigáztatván, Lengyelországot is veszély fenyegeti, azon munkálkodott, hogy a trónkövetelési viszály béke utján intéztessék el, mi végre mind a két fél Alamóczba megbizottakat küldene, kik a békéről az ő birósága alatt alkudoznának. Ferdinándnak miként levelében 1) Mária királynénak megvallotta-semmi reménye sem volt ugyan a béke helyreállitására, az alkudozásban mindazáltal, hogy időt nyerjen, örömest megegyezett. Az alkudozások junius elején valóban megkezdettek; de az országról egyik fél sem akarván lemondani, a hosszu vitatkozás sükerre nem vezetett, se kérdésnek eldöntése: ki légyen a' magyar király? fegyverre s hadi szerencsére bízatott 2). — Ferencz franczia király, az osztrák házat e részről is elfoglalandó, még ezen alkudozás alatt olly szövetséget ajánlott Rincon követe által János királynak, mi szerint neki, ha a háborút Ferdinánd ellen egész erejéből megkezdendi, havonként 30 ezer tallért ad segedelmül; melly szerződés, midőn a békéhez semmi remény sem volna, julius 2-kán meg is köttetelt 3). - Ferdinánd az alamóczi alkudozás után az ország rendeit még egyszer pártjára szólítván, Jánosnak háborút izent “), s miután a nemzetet jogai, szabadságai s nyelve fentartása s védelme íránt ismét biztosította, 1527-ki jul. 25-kén hadát Katzianer vezérlete alatt előre küldé, s hat nap múlva maga is bejött az országba. Köpcsén mellett a nádor s több egyhází s világi uraktól ünnepélyesen fogadtatván, a nemzet jogai és szabadságai védelmére esküt mondott. Azután pedig, míg Katzianer hadával a felső megyékbe índult, maga utját a Duna jobb partján Buda felé irá - 1) Gévay: Urkund. 1, 1, 58. 60. 2) A vilatkozást közli Pray : Annal. 5, 134 köv. 3) Istvánffy: Lib. 9, 85. Szermeghy; i. ħ. 2, 387. Bel: Monuun. Dec 1 165. — *) Epist. Próc. 1, 296. |