nél ezek öszelő Skán nyertek kihallgatást. Ferdinánd általok arra ügyekezett birni Szulejmánt, hogy inkább neki, a kereszténység első királyának, mint a gyermeknek adja az országot, melly különben is, kivált a nagyváradi békekötés óta teljes joggal öt illeti. S ezen esetre 100 ezer arany évenkénti adót igért a szultánnak. Ha azonban ez erre nem volna reábirható, a most kezeinél lévő, vagy a János király halálakor birt országrész békes birtokáért is 50 ezernyi adó igéretére hatalmazta fel követeit. De Szulejmán még ez utóbbikra sem állott reá s már Austriáért is adót kivánt; a háborút ez évben folytatni mindazáltal nem volt szándéka, mert harmad napra a követek elbocsátása után, őszelő 15kén, Budáról maga is haza indult. Utjában, Duna-Pentelén bocsátá szabadon Laszkyt is, ki eddig betegsége miatt csak rövid napi utakban követhette Szulejmán táborát 1).

S. Békealku Ferdinánd és Izabella között. Pest sikeretlen ostroma. Perényi elfogatása.

A sorsától mélyen megilletődött Izabella még 1541ben ujra megkezdette az alkudozást Erdély s a tiszántuli részek átadása iránt. Frater György, ki a királynéval s Petrovichcsal megegyezni még sem tudott, ez alkut most már nem ellenzé; nagyravágyó lelke az uraságot Erdély fölött, ha az Ferdinánd alá kerül, most már inkább remélhette. Az alku Bécsben kezdődött; utóbb Ferdinánd Seredy Gáspárt Lippára küldé annak folytatása végett 2).

A főváros eleste a jobb hazafiak kedélyében nagy aggodalmat keltett föl, mitől indíttatva 15 vármegye nemessége még 1541-ben gyülést tartott. A rendek követeik által olly

') Gévay: i. h. Herberstein naplója Kovachichnál: Ungedr,

Schrift. 259. köyv,

2) Kovachich: Suppl. ad Vest, Com. 3, 182.

A beszterczei országgyülés.

55

értelemben nyilatkoztak a király előtt, miszerint meghatva hazájok ennyire sülyedtének fájdalmas érzetétől, készek annak szabadítására fegyvert ragadni s mindenöket feláldozni. Minél fogva kérik a királyt, küldene vezérletökre a törvények szerint magyar kapitányt, s találna módot, melly által az örökös zavargások között támadt bajok orvosoltatnának. Ferdinánd ennek következtében 1542-ki télutó 12-re Beszterczére országgyülést hirdetett, jelentvén egyszersmind a rendeknek, hogy Izabella királynéval a békealku már megkezdetett, s a többi örökös tartományaitól a magyar határszélek védelmére állandó segedelmet nyert, miszerint azok 8 ezer fegyverest fognak az országba küldeni 1).

A beszterczei gyülés leginkább a belbéke helyreállí– tását s az ország védelmének szabályozását tüzte ki fő czéljául. Az elsőt illetőleg rendeltetett, hogy a birtokok, mellyeknek rendetlenségbe jutott állapota okozza leginkább a szűnni nem akaró viszályokat, törvényes uraiknak, habár Izabella pártján volnának is, visszaadassanak. A honvédelem tárgyában pedig következő szabályok alkottattak: a végházak őrségének kiállitására s állandó díjazására minden kaputól egy forint szedessék, a birtokos nemesség, ugy szinte az egy telkesek s városi polgárok is, ugyanazon czélra összes értéköknek (egy jobbágy telek örök becsára 40 ftra tétetvén) hatvanad részével, a nemzászlós papság pedig tizedjövedelmének tized részével adózzék. A zászlós urak jószágaik adójából önmagok, a többiek adójából pedig a vármegyék állítsák ki s díjazzák a vitézeket 2). A városok adója hajóhad

') U. o. 179. 2) A jobbágyok 1 forintnyi adójából minden 100 jobbágytelek után 5 könnyű lovast; a jobbágyok örök becsárának hatvanadából pedig minden 100 jobbágytelek után hét lovast kelle fizetni. Az országtanácsnak egy ezen évben, Semplén kelt négy pecsétes levele szerint, mellynek eredetije a Szepes megyei levéltárban található.

kiállitására fordíttassék. Ha a király a hadat személyesen vezetendi, a nemzet összes hadi ereje, t.i. a nemességből, annak telekkatonaságából (20 telekre számítván egy vitézt) s az urak zászlóaljaiból álló derék had üljön fel.

Illy s ennyi haderőnek, mennyit a derék had teendett, nehezen állhatott volna ellent Buda, kivált midőn tavaszon · az őrség nagy része Szulejmán pasával együtt dögmirigyben elhalt, ha Ferdinánd, miként eleinte akarta, személyesen vezérli a magyar sereget. De a féltékeny, előitélettel teljes osztrák tanácsosok, kiknek ő, fájdalom, mindenben igen sokat hitt, lebeszélték őt szándékáról. E helyett bevárni határozta a szokott lassusággal készülő német hadat, melly azon felül hogy későn jött, szándéka sem volt emberül harczolni az idegen országért 1). S igy az idő telt, s a kedvező alkalom elszalasztatott, mert Buda és Pest őrsége nem sokára tetemesen megszaporíttatott.

Nyárhó közepén végre Mosonyhoz érkezett a német haddal Joachim, brandenburgi herczeg, hol reá Vitellio Sándor alatt 3 ezer pápai, Ungnad alatt 10 ezer osztrák és stajer gyalog, Perényi Serédy, Báthory, Bánffy s más urak alatt mintegy 15 ezer magyar lovas már majdnem türelem vesztve várakoztak. Gyors előre nyomulás, s bátor megtámadással még ekkor is meg lehetett volna venni a fővárost. A keresztény sereg roppant volt, több 80 ezernél. És az ország reményleni kezdé, hogy a magát befészkelt török kiűzetik kebeléből. De a remények nem sokára ismét meghiusultak.

A magyar főemberek, s ezek közt Perényi Péter is, Budát sürgették ostrom alá fogni; ezt javaslotta Medicis Jakab is, a hajóhad vezére, ezt Vitellio Sándor, a derék pá

1) Jovius: Lib. 42, 408.

57

Pest sikeretlen ostroma. Perényi elfogatása. pai vezér, sőt még Ungnad is. De a kényes Joachim herczeg s a mellé adott, mindent nagy lassan fontoló, s még is fonákul mérő tanácsosok, hogy seregök vérét kiméljék, a gyöngébb Pestet határozták megszállani. Itt is azonban jobbára csak a magyar sereg s Vitellio harczolt pápai zsoldosaival; Joachim csak távul állott, s csatába is alig bocsátkozott; de félénksége miatt, mellynél fogva a megtámadást soha sem kellő időben tétette, mégis 15 ezerrel kevesedtek németei; míg végre egy török had jöttének hirére,,szégyennel s az egész kereszténység kárára" — mond egy német kutfő 1) — viszavonulót fúvatott.

A magyarok boszuságát e hadjáratnak, ugy szólván, készakarva okozott sikeretlensége miatt, még inkább nevelte az, hogy a seregnek Pesttől visszavonulta után Perényi Péter, abauji főispán, egyike épen azoknak, kik a keresztény had becsületét megváltani leginkább ügyekeztek, a király parancsára elfogatott, s bár a vádpontokat kielégítőleg megczáfolta, törvényes eljárás és itélet nélkül Németujhelytt bör– tönbe záratott. Okul ezen, bár a magyar tanácsosok által is javalt, de még is önkényes tettre leginkább azon alaptalan hir hozatott fel, hogy Perényi, fiának szabadságáért, ki hosszú fogsága után Konstantinápolyból hazatért volna, Valpó és Siklós várait a töröknek átadni igérte, a török várparancsnokokkal levelez, s miként Rusztem nagyvezér is vádolá, a király ellen titkos terveket sző. Kétségtelen azonban, hogy öt inkább ellenének Serédy Gáspárnak fondorlatai buktatták meg 2). A magyar seregből, ezen hatalomcsiny hallattára, szá

1) Schärtlein Fesslernél: 6, 615. s ennek tanusága után nem lehet állítani, hogy Jovius (Lib. 42, 411) és Istvánffy (Lib 14, 153) részrehajlólag irnák le a német had gyalázatos viseletét. Hasonló értelmű Ungnad hivatalos tudósitása Bucholtznál: UrkundenBand 320. — 1) Bucholtz: 5, 177. és Urk. Band 323–340. hol ezen eseményről eddig ismeretlen oklevelek közöltetnek.

mos ur 12 ezer lovassal tüstént szétoszlott. De az országban is nagy volt az elégületlenség. Thurzó Elek, midőn sógoráért hasztalan folyamodnék, sőt a német tanácsosoktól egynémiben még ő is vádoltatnék, helytartói tisztéről lemondott, kijelentvén, hogy illy önkényes szellemű kormánytisztek mellett, kik a király szivét megvesztegetik, szolgálni, nem látja tanácsosnak; országgyülés tartását s a nádori tiszt helyreállítását, egyébiránt pedig a német tanácsosok gyanúsitásai helyett törvényes vizsgálatot kért maga ellen 1).

Sértette Thurzót az is, hogy Ferdinánd tőle Szepesvárat Izabella királyné számára akarta elfoglalni, kivel a békealkudozás 1542ben végre befejeztetett. A királyné annál készebb volt a szerződést aláirni, minthogy viszonyai Frater Györggyel mind feszültebbek lönek. Ez, hogy a kormányt legalább Erdélyben egyedül igazgathassa, a nemességet Izabella megérkezte előtt minden módon részére nyerni ügyekezett. De korán észrevette ezt Izabella, s a kedveltebb Petrovich tanácsára a szerzetest, kit Buda elveszte miatt is, s talán nem alaptalanul vádolt, Erdélyből elmozdítván, a Tisza, Maros és Körös folyamok közti tartomány kormányára rendelte. A nagyravágyó, ravasz ember hatalmát még nem látván olly erősnek, hogy ellenszegülni merhetne, színleléshez nyult Nagyváradra vonult s még a kincstárnokságról is lemondott; a békekötést azonban Ferdinánddal, mitől ügyeinek fordulatát bizton remélte, alattomban annyival inkább siettette. Az alkudozás mind e mellett is hosszúra nyult, mert Frater György más részről olly pontokat igyekezett beigtatni, s igtatott is be a szerződésbe, miszerint az út neki mindig nyitva maradjon elállani a békétől, ha talán nem várt kö

1) Jovius: Lib. 42, 437. Epistol. Proc. 2, 224, Wagner Scep. 4, 85. Katona: 21, 183. Thurzó pár hónap múlva meghalt s Várday Pál eszterg. érsek lön kir. helytartó.