Visszatérvén e megható jelenés után az ország rendei tanácstermeikbe, felolvastatott a királyné leirata, mellyben az országot személye, gyermekei, s koronája védelmére oklevelileg is felszólítá, kijelentvén egyszersmind, hogy a veszély e napjaiban hű nemzetének kebelében marad s gyermekeivel együtt ott fog lakni, hol a nemzet kivánja. Az ország rendei erre meleg szavakban fejezték ki hálájokat szeretett királynéjok bizodalmáért, s iratban is biztositván őt arról, mit neki a lelkesedés ihlettségében fogadtak, tudtára adták, miszerint már választmányt neveztek ki, melly a ne elbeszélése szerint (78, 418) majd minden történetirók utánmondottak, hogy t. i. a királyné e jelenetnél féléves József fiát karján tartotta légyen. A jelenvolt Kolinovics nem csak hogy szóval sem említi ezt, hanem szintugy mint az ezen kori bécsi hirlapok, nyilván állítja, miként a királyné gyermekei csak sept. 20kán esti 6 órakor érkeztek Bécsből Pozsonyba (Kolinovich: Nova Hung. Periodus. 538). Minden kétség eloszlatására, s az esemény némi felvilágosítására álljon még itt Buday István megyei követnek 1741ki sept. 14kén vármegyéjéhez irt tudósításából e töredék: „Felséges Aszszonyunk az elmult Hétfün, ugymint ezen folyó Holnapnak 11dik napján, ezen Tettes Országnak Statusait az Pozsonyi várban felhivatván, Trónusában ülvén Mitgos Cancellárius Urunk által fent szóval elolvastatta ezen sub Nro 10 tet Propositioját és Declaratioját, mellyekre is mit felelt légyen az ország részéről Mltgos Primás Eỏ Herczegsége, kiteczik sub Nro 20. Eo Herczegsége elvégezvén ezen Haza neve alatt való feleletit, Felséges Asszonyunk szomoruan ugyan, de nagy kegyességgel miképen ajánlya az Hazának magát és két Ercz - Herczegi magzatit, azok kitetszik sub Nro 30 Levelünkben rekesztett valóságos Párokbúl. Melly kegyes szavára is a Statusok ugy megkeseredének, hogy többnyére könyves szemmel ugyan, de minnyájan egyenlő szives szeretettel felkiáltának, hogy Felséges Asszonyunk, kedves magzati, a szentséges korona és Hazánk mellett véreket és életeket készek kiontani, a mint eztet irásban az Tettes Ország feleletében is Felséges asszonyunknak ugyanazon napon felküldötte". stb. Jancsó Imre udv. titoknok ur gyüjteményéből. A magy. nemesség fölkelése s hadi tettei. 443 messég fejenként való felkelésének módját kidolgozza. A nádor pedig szóval vitte meg a királynénak, hogy a nemzet Budán, a királyok hajdani székvárosában ohajtja öt lakni; miben a királyné is megegyezett. A választmánytól kidolgozott felkelési rendszert az ország rendei másod napon már országul elfogadták s felterjesztették a királynénak. E szerint állítani igértek a rendek minden nádori kaputól tizenegy, Összesen 21622 állandó gyalog katonát, kinek tartására a jobbágyok november hónaptól kezdve két millió 430 ezer forinttal adózandnak; a nemesség pedig személyes fölkelésen kivül minden nádori kaputól egy lovast saját költségén aJánlott a zászlók alá vinni. Ezekhez járulna még Erdélynek hat ezernyi hada s mintegy 14 ezernyi rácz; végre a horvát pandúrok és a Pálffy, Vetési és Gyulairól czímzett régi állandó gyalog ezredek. Ezután a királyné a 78 éves hős Pálffy nádort a lovasság fővezérévé, Eszterházy Józsefet s Ferenczet, Károlyi Sándort és Csáky Györgyöt tábornagyokká (Feldmarschall); Baranyai Jánost, Festetics Józsefet, Koháry Endrét, Ghilányi Jánost altábornagyokká (Feldmarschall-Lieutenant); végre Nádasdy Ferenczet, Andrássy Pétert, Forgách Ferenczet és Pálffy Leopoldot tábornokokká (GeneralMajor) nevezte. Pár nap múlva híre futamodott a franczia udvar azon tervének, miszerint M. Thereziának csak Magyarországot, Alsó-Austriát, Stajer-, Karantán- és Kárniolországot hagyatván birtokul, többi tartományai a porosz, bajor, szász, franczia, spanyol és sardinai fejedelmek közt osztatnak fel. Az udvar e veszélyes tery hirének hatására számítván, nyilvánosan szőnyegre hozatta Ferencz nagyhgnek kormánytárssá emeltetését, mit a rendek most, midőn a háború már különben is kiütött, el is fogadtak, azt tévén feltételül, hogy abból az ország jogaira semmi kisebbség se háromoljék, s a nagyhg a nemzet szabadságainak védelmére esküt mondjon. Miután végre az ország sérelmei iránt még pár fel s leirat váltatott, s az al kotott 70 törvényczikk megerősíttetett volna, az országgyülésnek octob. 29kén vége szakadt 1). 2. §. Az osztrák-öröködési háború. A királyné nem Budán, hol e végre már készületek is tétettek, hanem Pozsonyban rendelte el téli lakását; de onnan is nem sokára visszatért Bécsbe, mert a francziáktól segített bajor Károly, miután a magyarok hadi készületeiről értesült, Bécs ostromának szándékával felhagyván, Prágát szállotta meg; s minekutána azt nov. 26kán megvette volna, magát cseh királlyá koronáztatta. Ugyan ő 1742ki januárban római császárrá is megválasztatott. Azonban nem sokáig tartott Károly császár szerencséje. A magyar had, 23 ezer gyalog, hat ezredre osztva, s a nemesség 16 ezernyi lovas serege (mellyekhez később 5 ezernyi erdélyi, ugyanannyi horvát had, továbbá Eszterházy József és Miklós, Patachich Gábor kalocsai érsek szép lovas ezredei, s a báró Andrássytől gyüjtött önkénytes gyalog ezred is hozzá járult) az év elején felkészülvén s az osztrák haddal egyesülvén, egy részben Csehországba ment, más része pedig Khevenhüller és Pálffy Károly vezérlete alatt a bajorfranczia hadat űzte ki felső Austriából; onnan Bajorországra tört, és Münchent, Károly fővárosát, épen azon nap vette meg, mellyen ő magát császárrá koronáztatta. Trenk horvát pandúrai az egész tartományt pusztítva bekalandozták; és a Szép Fridrik ideje óta nem volt a német földön illy szilaj ellenség, mint e pandúrok. Ez alatt az angol udvar is, a pragmatica sanctio egyik kezese, mind világosabban látván, hogy a franczia hatalom 1) Az országgyülési irományok. Kolinovich: Nova Hung. Period. Budae. 1790. Torkos Jos. Diarium Comitiorum 1741. Schwandtnernál: 2, 533. kövv. Kovács : Magyar Kronika. 148. A berlini béke. A háború folytatása. 445 ellen csak Austria vethet ellensúlyt, mindent elkövetett M. Therezia védelmére. Közbejárására Sardiniával Mária az 1742ki febr. elején egyességre lépett. De a ravasz porosz Fridrik nem hajlott az angol udvar béketanácsaira. Miután a magyarok készületeiről értesült, s hűségöket a hozzájok irt levelekben megtántorítnia nem sikerült, hajlandónak mutatkozott ugyan a békére s az alkudozást meg is kezdette; de mihelyt hire futott, hogy Khevenhüller és Pálffy Münchent megvették, hogy ezek elöhaladását meggátolja, az alkut félbeszakasztván, seregével Csehországot és Morvát rögtön elárasztotta. Lotharingi Károly, a királyné sógora, öt ugyan nem sokára egész Czaszlauig visszanyomta; de az itt vívott elhatározó ütközetben Fridrik a már már győztes magyar-osztrák hadat, midőn a viadallal felhagyván martaléknak esett volna, megfutamította. Az angol követ közbejárására ezután a béke Fridrikkel 1742ki jul. 28kán Berlinben megkötletett, melly szerint M. Therezia neki Sleziát, a tescheni, troppaui és jägerndorfi herczegségeket kivéve, átengedte. E békébe a szász fejedelem is befoglaltatván, a királyné egész erejét a Csehországban lévő bajor és franczia had ellen fordította. Belle-Isle, franczia hadvezér, ki legfőbb oka volt annak, hogy a pragmatica sanctio ellen királya is feltámadott, utját a menekülésre elzáratva látván, Prágába zárkozott; midőn pedig a Lotharingi Károly, Lobkovicz és Festetics hadaitól itt is nyomatnék, hadának kiehűlt maradványával az ostromlókon magát majdnem hihetetlen módon keresztül vágván, Égerbe menekült; hol aztán Festetics öt az egész télen által bekerítve tartá. A következő (1743ki) év még szerencsésebb volt a multnál. Traun tábornagy a spanyol hadat Olaszországban február elején megverte. Khevenhüller és Nádasdy pedig má jusban a bajorokon vévén győzedelmet, Münchent egész Bajorországgal másodszor is elfoglalták. Más részről II. György angol király, angolok, magyarok, osztrákok és németalföldiekből állott seregével a francziákat juniusban Dettingennél elhatározó ütközetben meggyőzte. És a szerencse igy kedvezvén, Bécsben szintugy tervezni kezdének Francziaország felosztásáról, mint két év előtt a franczia udvar tervezte az osztrák birodalom felosztását. Mária Therezia ezenben mindinkább kizárólag maga kezdé igazgatni birodalmai kormányát; miben valóban is olly ügyes tapintattal birt, hogy Bartenstein minister nem kételkedett megvallani, miképen a fejedelemnő legjobb kormánytanácsa önmagának. Bajororszá– got, ugy látszik, meg akará tartani Mária kárpótlásul Sleziáért, s a tartománytól hódolati esküt vévén, Batthyányi Károly horvát bánt kormányzójává rendelte. 1744ben Francziaország nagyobb készülettel kezdte meg a háborút s Németalföldet támadta meg. De az angol hajóhad a franczia-spanyol tengeri erőt Toulonnál megverte. E közben a magyarok is Pesten tartott gyülekezetökben (concursus regni) a királynénak újabb hadat s majdnem egy millio mérő gabonát ajánlottak segedelmül. Felkészülvén ez újabb had is, Lotharingi Károly Nádasdyval a Rajnához nyomult, hol Nádasdyra és a magyar hadra hervadhatlan babér várakozott. A folyamnál egy roppant franczia had örködött; de Nádasdy azt még is több helyen áthidalta, s a meggyőzhetlennek tartott Lauterburgot védsánczaival és eleség táraival együtt kevés idő alatt elfoglalta. A győzedelem hirét vett királyné a nádorhoz irt levelében, mellyet a megyékkel is közöltetni akart, érzékeny szavakban fejezte ki háláját a vitéz nemzet iránt, melly, ugymond, reményeit naponként újabb tettekkel igazolja;,,tudja ön mondá utóbb - milly nagy volt szeretetem s bizodalmam eleitől fogva ezen nekem |