2. §. Török háború. Temesvár és Nándorfehérvár megvétele. A passzaroviczi békekötés.

A töröktől peloponnesi birtokaiban nyomott Velencze az 1716ki aprilban Károlylyal új védő s támadó szövetséget kötött, melly Károlyt is háborúba bonyolítá a törökkel. Eu

ramlott, s a honvédelem, hajdani elemei mind eltűnvén, igen gyöngévé silányult. A zsoldos német katonaság, mellyet a kormány nem csak az ellenség, hanem a lázongó nemesség ellen is tartott az országban, önkényes hatalmaskodása, ellennél is kegyetlenebb zsarlásai és zaklatásai által olly gyűlöletessé lön, hogy a nemesség attól minden áron szabadúlni kivánt. És illy körülmények közt, bár a fegyverzaj lecsöndesült, s az erejét vesztett töröktől félui többé nem kellett, a királynak és nemzetnek egyaránt érdekében állott, a megzavart, meggyöngült honvédelmet újonnan szabályozni. Mióta XIV. Lajos franczia király példája a többi europai hatalmakat állandó hadak felállitására kényszerítette, egy, mindig fegyverben álló sereg mind a külbátorság, mind a fejedelmi autocratia tekintetében mellőzhetlen szükséggé lett. Az osztrák-német tartományokban azt már 1. Leopold felállította, s annak Magyarországban is életbe léptetését Károly annál inkább ohajtotta, hogy annak következtében a nemesi fölkelést szükségtelenné tegye s a fegyvert a nemesség kezéből kivegye. E kivánsága a nemességnél, minthogy ennek előjogai s kiváltságai e mellett nem szenvedtek, nem is talált nehézségre a 8dik t. czikkben az állandó katonaság s az annak tartására szükséges adó közakarattal elhatároztatott. E szerint mi elébb a nemességnek volt rendes kötelessége, most a parasztság vállaira tétetett; mert bár e törvény sem a nemesség fölkelését, sem a banderiumokat nem törlötte is el, sőt szinleg mind a kettőt megerősítette; de mivel ezek csak a rendkivülibb esetekre szorittattak, az országnak rendes védelme, mind a személyes szolgálatot, mind a zsoldosok díjazására szükséges adót tekintve, egészen a parasztságra tolatott a nélkül, hogy ezen néposztály ez új alkotmányos s polgári kötelesség s teher viseletéért némi alkotmányos és polgári jogokban részeltetett volna; mi

Temesvár s Nándorfehérvár megvétele.

423

gen hg a nagyvezírhez irt levelében Velencze számára elégtételt követelt; e helyett azonban a szultán egy roppant hadat küldött az ország ellen. A nagyvezir Péterváradot szándékozott megszállani; de mire a török had megérkezett, a hős Eugen akkor már a vár mellett táborozott s a törököt aug. 13kán egy elhatározó ütközetben megverte, lőszereit s táborát elfoglalta; maga a nagyvezír is halálos sebben vitetett a futamlóktól Karloviczra, hol aztán az ugyanezen vá→ rosról nevezett békének megszegéséért halállal lakolt. A fényes győzedelemnek gyümölcse is nagy fontosságu vala. Seregét a hős Pétervárad alól Temesvár alá vezette; s mig ö maga a nevezetes vár védelmére érkezett Kurd pasának 28 ezernyi hadát nagy csapással visszaverte, az alatt Pálffy János s a würtenbergi Sándor hg az ostromot olly tüzzel folytatták, hogy a török hatalomnak Magyarországban ezen utólsó bástyája is, noha még 12 ezer ör volt benne, feladta magát 165 éves szolgasága után a harczok e nagy meste

mi

nek következtében aztán alkotmányunk egyik hajdani sarkelve, szerint az egyenes országterhek, kivált a személyes honvédelmi szolgálat, az országhatalomból kiáradó jogok s kedvezésekhez mindig igazságos arányban állott, azaz mindenki azon arányban viselte a terhet, melly arányban részesült a jótéteményekben, e sarkelv, mondók, egészen megsemmisíttetett. Ezen országgyülés nevezetesb törvényei még a magyar kamra viszonya a némettel szabályoztatott; a kunok és jászok kiváltása a német rendtől elhatároztatott; az alföldi jószágok igaz birtokosainak megvizsgálására, a törvénykönyv s törvényszékek megjavítására, a politicai, hadi s országgazdasági ügy rendszeres kidolgozására s a vallásügy elintézésére külön országos bizottmányok választattak. Szeged, Debreczen, Szatmárnémeti szabad klr. városokká tétettek. A piarista szerzet bevétetett; a jezsuitáknak az országgyülésen szavazat adatott. Rákóczy és Bercsényi mind azon kivándorlottakkal, kik a szatmári békét elfogadni nem akarták, haza ellenségeinek nyilváníttattak s jószágaiktól megfosztattak, stb.

rének. E fővárral az egész temesi bánság kiszabadult a török iga alól. A pápa egy disz föveg és karddal tisztelte meg a kereszténység hős vezérét 1).

A következő év, mellyben mintegy 30 franczia és német herczeg jött Eugen harcziskolájába, nem kisebb dicsőséget szerzett a világ hirű hadvezérnek. Ezuttal magát Nȧndorfehérvárt, a szent harcz végházát, tűzte ki Eugen hadjárata czéljául, s azt jul. elsején szárazon és vizen megszállotta. A várat 30 ezer ör védelmezte s a nagyvezir az ostrom negyedik hónapján 150 ezernyi haddal érkezett meg segedelmére, mellyhez aztán még a tatár khán is 70 ezernyi sereggel csatlakozott. Ezen roppant had egyik szárnyával a Dunára, másikkal a Szávára támaszkodván, a vár körül ugyanazon fekvésben táborozó keresztény hadat egészen bekerítette s két tűz közé szorította. Két hétig lödözött e helyzetben a török a keresztényekre, Eugen viszont amannak táborába s várába, azt hivén, hogy megerősített táborának a török nem árthatván, végtére is visszavonul. A nagyvezir azonban, noha tanácskozásokkal sok időt vesztegetett, visszavonálni nem szándékozott, s bár a lángeszű hös mindent megtett táborának biztositására, mit emberi ész tehetett, helyzete mindazáltal a két tűz közt, kivált ha a török táborból sikerülne a várba szót adni s a támadást mind a két részről egyszerre intézni, még is számosakban, magában az udvarban is, nagy aggodalmat gerjesztett. Ekkor érkezett az éj csöndében aug. 14kén Vékony János, egykor a Rákóczy zászlója alatt vívott, most török szolgálatban lévő közkurucz, Pálffy János sátorába a nagyvezirnek a nándorfehérvári pasához intézett levelével, mellyben izente neki, hogy a keresztény tábort két nap mulva, aug. 17kén, fogja megtámadni, s parancsolá, hogy a pasa is a várból ugyanazon időben üssön reá őrse

') Ferrari: De reb. gest. Eugenii. 83. kövv. Hammer: 4, 137. kövv.

A passzaroviczi békekötés.

425

regével. Pálffy a levelet Eugennel tüstént közölvén, azt Vékonynak, hogy rendeltetése helyére vigye, s más nap a választ is meghozza, visszaadta. Eugen a török tervét megértvén, támadását megelőzte; s aug. 16kán, mig egy részről a várat szakadatlanul s igen hevesen lödöztette, seregének nagyobb részével a gyanútlan török táborára ütött. A harcz rendkivül heves; a diadal egyike volt a legfényesebbeknek, mellyeket valaha keresztények a törökön nyertek. Tiz ezer töröknél több fedte a csatamezőt; a keresztények közöl mintegy két ezeren estek el, s köztök több herczeg és tábornok; de több volt a megsebesült, s ezek közt maga Eugen és Pálffy János is nyertek emléksebeket. Másod napra Nándorfehérvár szerződésképen megadta magát. A táborban és várban a többi gazdag martalék közt hetedfélszáznál több ágyu esett a győzők kezébe. Vékony János, olly hasznos szolgálatáért arany lánczczal, nemességgel s kapitányi ranggal jutalmaztatott. Nándorfehérvár megvétele után Szendrő, Orsova, Szabács egész Szerbországgal, utóbb Havasalföld egész az Olt vizéig elfoglaltatott. Ugyanazon időben pedig a fölkelt nemesség hada is megverte s kiűzte az Erdélyen keresztül Magyarországra ütött tatárokat 1).

Az osztrák sas e győzedelmeinek egész Europa örült, Spanyolországot kivéve, mellynek kormánya az osztrák hatalom iránti féltékenységből nem csak a törököt bujtogatta a háború folytatására, s e végből a diván által Rákóczyt is kihivatta Francziaországból, hogy Magyarországban lázadást gerjesszen; hanem Siciliát, Károly birtokát, egyenesen meg is támadta. A töröknél azonban czélt nem ért a spanyol: a megfélemlett szultán, az angol és franczia hatalmaktól is sürgetve, békét kért, melly hosszu alkudozás után

1) Histoire de la guerre de Hongrie. 120. 4, 153. kövv. Schmitth Imper. Ottom. 2, 438.

kövv. Hammer : Katona: 38, 317.

1718ban, jul. 21kén Passzaroviczen 25 évre olly feltételek alatt köttetett meg, miszerint Havasalföld az Olt, Szerbország a Timok, Morva és Drina, Bosnyákország az Unna folyamig Károly birtokában maradt 1). Ugyanezen alkalommal egy kereskedési szerződés is köttetett a törökkel 2).

3. §. A pragmatica sanctio. Az 1722ki és
1728ki országgyülés.

A hős Eugen hgnek az volt terve, hogy Magyarországnak hajdani melléktartományait mind visszafoglalván, ezen országból egy olly hatalmat képezzen, melly Europa keletén meggyőzhetlen öre legyen az europai miveltségnek, s rajta, mint a polgárisodás és kereszténység előházán, mindigre megtörjenek az ozman barbárság támadásai. E tervét Eugen, kit az irigység s udvari fondorlatok több üdvös szándékaiban meggátolának, tökéletesen nem létesíthette ugyan, a passzaroviczi béke által Magyarország még is eléggé biztosítva lön minden háborgatások ellen.

A béke helyreállván, az országos választmányok, melylyeket az 1715ki országgyülés a százados harczok alatt elhanyagolt s zavarba jött közigazgatás külön ágai javitási tervének kidolgozásával megbizott, akadálytalanúl folytathatták munkálkodásaikat. A királyt ezenben súlyos gondok aggaszták utódai iránt. Egyetlen fimagzata, Leopold hg, 1716ban meghalálozván, azóta az volt legfőbb gondja, hogy koronáinak öröködési jogát leánygyermekeinek s általában nemzetsége leányágának is biztosítsa. E czélból Károly már 1713ban részletesen meghatározta háza ivadékainak öröködését, a következő szabályokat állapítván meg egy nagy statusta

1) Hammer: 4, 158. kövv.

2) L. e czimű munkámat: Az ipar és kereskedés története a három utólsó században. 180.