fejeztetett le az árulási szándéka miatt minap elfogott Be

zerédy.

4. §. Rákóczy szerencséjének lealkonyodta. A szatmári békekötés. József halála.

A békét azonban Rákóczy s pártfelei csak szinleg tárgyaltatták; tervök mellyen most dolgoztak, az volt, hogy a császárnak az angol, hollandi s porosz hatalmakkal fenálló szövetségét szélbontván, azokat a franczia, svéd és oroszszal együtt a császár ellen egyesítsék. E végből Rákóczy a porosz királynál, annak udvari papja által még a pataki gyülés előtt tett kisérletet, leginkább arról ügyekezvén őt meggyőzni, hogy Erdélynek, mellyet magok az osztrákok is Magyarország fékjének neveznek, függetlenségét a kötendő egyetemi békében biztosítani kiváltképen szükséges. Ohajtaná ugyan, hogy Magyarország is kiszabadittassék az osztrák ház hatalma alól; de, ha ez meg nem történhetnék, legalább szabadsága biztosittassék az országnak az által, hogy a bécsi udvar a közbejáró hatalmak kezességét elfogadni kényszerüljön 1). De ezen diplomaticai munkálatok is siker nélkül maradtak.

1709 s a következő évben még inkább elhalavány ult Rákóczy s pártfeleinek szerencsecsillaga. Mig egy részről Pálffy János az éjszaknyugati megyékben mind több várakat visszavett, az alatt József, tapasztalván, hogy a kedélyek lecsilapitására az országgyülés hat legsükeresebben, azt a mirigyhalál miatt történt ideiglenes szétoszlása után 1709 tavaszán ismét összehívia, s a még taval beadott sérelmek kivánatok fobb pontjaira kedvező választ adván, jul. 14kén az egy hónap alatt megtérőknek kivéve Rákóczyt és Bercsényit a rendek kérelmére ismét bűnbocsánatot hir

detett 2).

1) Rákóczy lev. Jablonszkyhoz és Dobosynak adott utasitása. Epist. Proc. 3, 517. 565. — 2) A rendek felirata: Datum ex gener.

Rákóczy vesztesége Vadkert és Pataknál.

403

A királyi kegyelem ismét megtermette gyümölcseit. Az éjszaknyugati megyékben és a dunántul ismét számosan elhagyták Rákóczy pártját; s miután emitt Heister Simontornyát és Veszprémet megvette, az egész dunántuli tartomány visszatért a király hűségére. Ez alatt Pálffy János Liptó és a szomszéd megyékből üzte ki a kuruczokat. Majd Heister is átkelvén a Dunán, Nógrád és Gömör megyét, s Hevesnek egy részét kényszerítette hódolásra 1). Midön pedig e szerencsés táborozások alatt mind többen odahagynák a lázadókat, s még a vallás ügye látszanék leginkább ingerültségben tartani a kedélyeket, József egy, 1709 végén kelt levelében határozottan kijelentette, hogy valamint a lázadó protestansok által elfoglalt templomokat visszaadatni kivánja, ugy azt sem fogja türni, hogy azok a sopronyi és pozsonyi gyüléseken nyert szabadságaik gyakorlatában legkevesbbé is háborgattassanak; és parancsolja is, hogy a (Heistertöl) legújabban elkövetett törvényszegések helyrehozassanak, az elfoglalt templomok s elűzött lelkészek visszaállittassanak 2).

Rákóczy, miután az orosz, franczia és svéd királynál tett újabb diplomaticai munkálkodásai sem vezettek sükerre, még egyszer kisérletet akart tenni hadi szerencséje iránt, s a svéd király Pultavánál megvert hadának az ország szélein kalandozó romjait zsoldjába fogadván, 1710ki januárban hadával a Nógrádban táborozó császári sereget megtámadta; de a szerencse most sem kedvezett fegyverének: a Vadkert táján történt ütközetben 2000 vitéze esett el, gyalogsága pedig Sickingen tábornagytól egészen elfogatott 3). E veszte

Congreg. nostra die 11 jun. 1709. A király válasza Bécsből jul. 14ről. A bűnfeledésről s illetőleg proscriptioról szóló kir. lev. ugyanazon keletnapról. Egykorú másolatokból.

') Wagner: Hist. Jos. 303. 2) Katonánál: 37, 551. 3) Wagner: i. h. 388. Bel: Not. Hung. Nov. 4, 150.

ség végkép elbátortalanította a szövetséges rendeket; s midön Rákóczy jelentékenyebb hadat többé minden ügyekezete daczára sem állithatott volna síkra, a császári győzedelmes sereg mind több foglalásokkal, a szigorú Heister mind nagyobb kegyetlenséggel rettentette azokat, kik az újabban is kihirdetett bünbocsánatot a kiszabott időre elfogadni nem akarták. Jul. 22kén Késmárk, utóbb Bártfa, s a szövetségesek fő erősségei, Érsekujvár, Szolnok, Eger, Eperjes s több más várak megvétettek a császári hadaktól. Az ügyek illy állapotában apródonként majd az egész nemesség letette fegyverét, s miután még Pataknál Eszterházy Antal hada is majdnem egészen megsemmittetett, Bercsényi is minden reményét vesztvén, azon ürügy alatt, hogy a czár közbejárását sürgetendi, Rákóczy minden ellenzése daczára, nejével s minden elvihető vagyonával együtt Oroszországba távozott, sőt maga Rákóczy is Lengyelországba küldötte drágaságait 1).

Még csak Kassa és Munkács volt néhány csekélyebb várral a szövetségesek birtokában; seregök pedig, melly Összesen mintegy 12 ezerre olvadt, egészen Lengyelország széleire nyomatott. A nagylelkű, engedékeny király mind ezen szerencséje mellett sem szándékozott fegyverrel kiirlani a szomorú állapotra jutott szövetséges rendeket, hanem kegyelme biztositásával, engedékenységgel akart bizodalmat gerjeszteni a kedélyekben; mi végre még egyszer kisérletet tön a kibékülés iránt. A kiméletlen, kegyetlen Heister, kinek nevét a magyar csak gyűlölettel említhette, erre méltán nem látszolt neki alkalmas eszközül; öt tehát visszahíván, Pálffy Jánost, a királyi ház iránt nem kevesbbé hű, mint hazáját forrón szerető, egyenes lelkű, s ezen erényeiről

1) Revelat. arcan. Rákóczyi. Epist. Proc. 2, 586. Wagner : i. h. 393. Histoire des révol. 6, 30.

Pálffy békekisérletei, találkozása Rákóczyval. 405

hazaszerte ismeretes, köztiszteletben álló horvátországi bánt nevezte ki fő tábornagygyá, 8 a békealkudozásra felhatalmazott kir. biztossá.

És a derék hazafi meg is felelt a nagylelkű király várakozásának. Egyenként szólitá fel ő a szövetségesek fejeit; mindenek közt pedig a pártjánál s Rákóczynál is tekintetben álló Károlyi Sándort ügyekezett nov. 17kén kelt levelében 1) a békére hajlandóvá tenni. Károlyi e felszólítást tüstént közlötte Rákóczyval. Látták mind a ketten, hogy veszendő ügyöket szerencsétlen fegyvereikkel jobbra már nem fordíthatják; az egyenes lelkű Pálffynak fő tábornagygyá kineveztetése meggyőzte őket a király őszinte szándékáról, s Rákóczy, nehogy annak türelmét kimerítvén, hazáját végnyomorba ejtse, a békére hajlandó lön, s Károlyit az alkudozás megkezdésére meg is bízta; maga pedig az alatt, hogy lássa, lehet e még a czárban reménye, annak tábornagyaival, Dolgoruki herczeggel s Haliczkyval tanácskozandó, Lengyelországba utazott 2). Károlyi, vévén Rákóczy megegyezését, Pálffyval levelezésbe bocsátkozott. Még kedvezőbb menetet nyert az alkudozás, midőn Rákóczy Lengyelországból segedelem reménye nélkül térvén vissza, Pálffy kivánságára vele Vaján személyesen találkozott. Pálffy itt egyebek közt kivánta, folyamodjék a fejedelem József királyhoz levél által, bizonyossá tévén őt, hogy a nagylelkű király, mind a szövetséges magyaroknak bűnbocsánatot adand, és sérelmeiket orvoslandja, mind a fejedelem méltá– nyos kivánságait teljesitendi, az egy Erdély birtokát kivéve. Rákóczy a levelet, noha nem egészen olly alázattal, mint Pálffy kivánta volna, valóban megirta 3); azután pedig, mivel eskü kötelezte, hogy a békéről csak a tanácsosok tudtával alkudozik, azokat, kik még Lengyelországba nem köl

1) Katonánál : 37, 617. 2) Revelat. Arcanor. Epist. Proc. 3, 587. Histoire des révol. 6, 34.—3) Epist. Proc. 3, 538.

töztek, Szalánkon, Munkács mellett, összegyüjtvén, s a Pálffyval tartott beszélgetése eredményéről értesítvén, intette öket, gondolnák meg, miként a szerencsétől elhagyatva, már egészen az ország széleire tolattak, s csak békekötés vagy kivándorlás közt lehet még választniok; s kérdé őket, hajlandók volnának-e végre engedni valamit azon feltételekböl, mellyeket a szövetséges rendek teljes számu tanácsa Érsekujváron a béke alapjául kitüzött, s mellyek a nagyszombati békealkudozásban előadattak? Félelem a tanácsosokat nem kényszeríthette, mert láthatták a fejedelem őszinte szándékát; és még is egyhangu véleménye volt a tanácsnak, hogy lelkiösmeretök szerint azon feltételektől el nem állhatnak, hanem, mivel a körülmények szorongatók, hirdessen a fejedelem közgyülést a szövetséges rendeknek. Kérdé aztán őket a fejedelem: javasolják-e, hogy seregével Munkácsba zárkózzék, vagy segedelmért Lengyelországba menjen, hova a muszka czár épen váratik? És miután mindnyájan emerre szavaztak, előadá az erdélyieknek, miképen Pálffy bizonyítása szerint József nekik az egy szabad választás jogán kivül minden kivánságaikat hajlandó megadni, nehogy ő legyen oka veszedelmöknek, kész visszaadni nekik választatása oklevelét, s feloldozni őket esküjök alól, csak aztán őt is oldozzák fel esküvel pecsételt azon igéretétől, miszerint a tartományról a rendek megegyezte nélkül le nem fog mondani. De az erdélyi tanácsosok erre rá nem álltak, készeknek nyilatkozván, ha a sors ugy akarja, őt szárazon és vizen hűségesen követni. Más nap (1711diki febr. 2kán) ennél fogva Rákóczy, Károlyit az alkudozás folytatásával megbizván, az összes rendeknek pedig Husztba gyülést hirdetvén, a tanácsosok javaslata szerint Lengyelországba indult, hazáját, mellynek szabadságáért magát feláldozla, soha többé nem látandó 1).

1) Histoire des révolut. 6, 43.